Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-10-18 / 84. szám

emlegetnek, mint akik ma szintén audiencián voltak : Andrássy és Tiszát. A kiegyenlítésnek nagy reménynyel néztek elébe a politikusok, azonban ezt a reményt tönkre tette a Budapesti Tudósitó egy kiadása. E félhivatalos kőnyomatos ugyanis a következőket jelentette: „Lukács László pénzügyminiszter azt megbízást kapta, hogy a kibontakozást tovább is közvetítse, mivel egyes nem épen lényegtelen pontok tekintetében nézeteltérések merültek fel. Ha ennek kiegyenlítése sikerül, mi sem áll útjában annak, hogy Lukács dezignáltassék miniszterelnöknek." Ebből a kijelentésből kettő borongós. Először az, hogy a siker esetén Lukács lesz a miniszterelnök, másodszor pedig az, hogy a királynak, amint látszik, érdemben vannak kifogásai a kilencesek programja ellen. Amint hírlik, főképpen katonai szempontból indulnak ki a királyi kifogások s nem kell hinni azt, hogy a nyelvkérdés és az erre vonatkozó felség jogok interpre-' tációja képezik az egyedüli akadályt. A katonai nevelés kérdésében is igen messzire ment a kilences bizottság, melynek az volt a célja, hogy a legnemzetibb szempontok jussanak kifejezésre. Ezen pontokra nézve teljes egyetértést létrehozni, képezi Lukácsnak feladatát. Ha a dolgok nem ugy fejlődtek volna, ahogy fejlődtek, akkor ez Khuen-Hédervárynak lett volna feladata. Azonban a miniszterelnök minden érintkezést megszakított a liberális párt tagjaival. Mivel pedig mégis kellett lenni egy személyiségnek, aki a korona ós a többség között átvegye a közvetítést és aki abban a helyzetben legyen, hogy a kilences bizottságot is a korona intenciói felől informálja, azért kellett a koronának Lukácsot e misszióval megbízni. Lukács hétfőn fog a király előtt megjelenni s jelentést tesz munkálkodásának eredményéről s vagy mint miniszterelnök jön vissza, vagy pedig ismét elodázódik a válság megoldása. A vármegye közgyűlése Békésvármegye törvényhatósági bízottsága, az adómegtagadás, Khuen erre vonatkozó rendeletével, a három évet kiszolgált katonák ügyével végezve, legnagyobb részt ott hagyta a gyűlés termét s a napirenden levő sok igen fontos községi ügy elintézését néhány bizottsági tagra és a tisztviselő karra bizta. A már közölt ügyeken kivül elintézte a közgyűlés a belügyminiszter leiratát, a járási hajdúknak a nyugdijintézet tagjai sorába való felvételével; mig a vármegyei útkaparók nyugdíjjogosultságát olykép kéri alaphiányában a kereskedelmi miniszter hozzájárulásával megoldani, hogy az útkaparók nyugdiját a közúti alap viselje s eziránt felir. Feliratot intézni határozott a közgyűlés : Rákóczi hamvainak hazaszállítása, a Magyarországon nem lakó, de innét jövedelmet huzó idegenek megadóztatása iránt, azonkivül a korcsmáknak, sörházaknak, mulatóhelyisógeknek üunep- ós vasárnapon zárvatartása tárgyában. Szmrecsányi Pál nagyváradi latin szertartású püspököt egyházmegyéje és a püspöki szék elfoglalása alkalmával örömmé) üdvözli, R a d u Demeter gör, szert. kat. püspököt ugyancsak örömmel üdvözli és bizalommal néz hazafias működése elé Több felszólalás volt, hogy a központi, gyámpénztári és egyéb vármegyei pénztárak pénzkészlete a jövő évben mely pénzintézetekben helyeztessék el. Fábry Károly azt inditványozta, hogy a Wodianer és Vida-féle alapokat az endrődi takarékpénztárba helyezzék. Az alispán utalva a kezelés nehézségeire, de kimutatva azt is, hogy nem speciális endrődi alapítványok azok, mert Vida Gyulán lakott, ellenezte az inditványt s igy a közgyűlés azt nem fogadta el. Kohn Dávid az egyes pénzintézeteknél elhelyezendő összegek arányára tett inditvány. A gyulavidéki takarékpénztárba, mint fiatal intézetbe 20%, a gyulavárosi és békésmegyei takarékpénztárba 40— 40% ajánlott. Ezt a közgyűlés elfogadta s névszerint megszavazta, hogy ott helyezendők el a vármegye pénzei. A vármegyei igazoló választmány jelentésót a virilisek névjegyzékének összeállítása tárgyában, ezzel kapcsolatban a választott vármegyei bizottsági tagok sorában megüresedett helyek betöltése iránt, tudomásul vette a közgyűlés A névjegyzék ellen 15 nap elatt lehet felebbezést beadni. Deák Ferenc születése 100 éves évfordulójának szentelt ezután a közgyűlés egy fél órát, Berthóty István első jegyző olvasta fel az általa lendülettel irt, a haza bölcsének örökké élő nagy édemeit magában foglaló határozati javaslatát, melyet éljenzéssel fogadtak és a jegyzőkönyvben megörökítettek. Jantsovics Pál volt békési főszolgabíró kérelmét, nyugdijj ogosultságának megállapítása iránt, elutasította a közgyűlés azzal az indokolással, hogy forduljon a belügyminisztériumhoz, mely állásától felfüggesztette. A községi jegyzők nyugdíj szabály rendeletének módosítása értelmében, a haszonélvezetre adott földek becsértékének meghatározása tárgyában hozott képviselőtestületi határozatokat elintézte a közgyűlés Hegedűs Gyula gyulavári jegyző felebbezésének, hogy a haszonélvezeti föld becsértéke magasabbra helyesbítessék, helyt adott, mig G o 1 i á n Lajos öcsödi jegyzőét elutasította a közgyűlés. Békés község kórelmének, hogy a községházát csak ív jövő évben épitesse fel, helyt adott a közgyűlés; megengedte Doboz községének a birtok-nyilvántartói, Csabának a számvevői állás rendszeresítését. Szarvas községnek az ág. ev. papok ós tanítók részére kiszolgáltatott széna járandóság megváltása tárgyában hozott határozatát az egyház megfelebbezte, a közgyűlés azonban a felebbezést. elutasította. Szarvas község szervezési szabályren delete ellen Lengyel Sándor dr, továbbá Haviár Dániel ós társai, Glórik János ós Rideg János felebbezést adtak be, melynek helyt adott a közgyűlés, utasítva a községet, hogy ez ügyben hozzon ujabb határozatot. Füzesgyarmat községének megengedte a közgyűlés, hogy régebbi adóságaiuak konvertálására 200 ezer koronás kölcsönt vegyen fel. Denhoff Antal fizetés emelés, esetleg segély iránti kérelmét elutasitották, Hivesi Károlynak a pótadó terhére némi kegydij at szavaztak meg, míg a megyei utbiztosok fizetésemelés iránti kérvényét elutasították. iz alföldi népipap kiállítás. Többször megemlékeztünk már arról, hogy a Józset főherceg szanatórium egyesület elnöke: Lukács György főispán népipari kiállítás rendezését vette tervbe. Az életrevaló terv két eszmét is szolgál. Egyfelől a tüdővész elleni küzdelem ben segítené a tiszta jövedelem a szanatórium létesítésére alakult egyesületet anyagilag. Másrészről az iparpártolás eszméjét is a gyakorlati kivitelig viszi, midőn az alföldi népipar cikkeit gyűjti össze eladásra. Az iparcikkek készítői is pénzhez juthatnak, különösen fontos pedig az, hogy az egyes tárgyak ismeretessé válnak szélesebb körben, nagyobb közönség előtt. A főispán e tárgyban össze is hívta a szanatórium egylet választmányát, melyen előterjesztette a kiállítás rendezésére vonatkozó dolgokat. Előbb azonban S c h m i d t Iván ismertette az egyesület pénzügyi viszonyait. Az egyletnek eddig 70 ezer korona vagyona van, amely azonban az év végéig százezer koronára fog emelkedni. Említettük régebben ugyanis, hogy az államsorsjáték jövedelmének egy ötödrészét adja a kormány a szanatoriumegyesületnek. Ez körülbelől 20—25 ezer koronára fog felmenni. Ezenkívül a Karácsonyi grófok ígértek 10 ezer koronát, mindez összegek emelik fel móg ez évben százezer koronára as egyesület vagyonát. Ezután Lukács főispán elmondta, hogy a kiállítás rendezésére vonatkozólag az előzetes intézkedések már megtörténtek. A rendezés két kiváló szakember kezében lesz ; Kovács Gyula a kereskedelmi muzeum aligazgatója és K e 11 e r Gyula kereskedelmi miniszteri osztálytanácsos, háziipari megbízott vállalták magukra e tisztet. A kereskedelmi miniszter utján az iparkamarákat szólítják fel a házi ipari cikkek gyűjtésére, miután a kiállítás alföldi lesz, különös tekintettel azonban Bókésmegyére. A megyében Bartóky Lászlónó fogja összegyűjteni az iparcikkeket, ki e téren nagy szakértelemmól bir. A kiállítás anyagi oldalára vonatkozólag előterjesztette a főispán, hogy a kereskedelmi miniszter 6000, a földmivelési miniszter pedig 2000 korona segélyt igórt. Jövedelme lesz móg a kiállításnak a belépődijakból is. Az ünnepélyes megnyitás december elsején lesz s mindennap délután 4—8-ig lesz nyitva a kiállitás. Addig is, mig a^kiállitás megnyílik jó előre megkezdi munkásságát a kiállítási sajtóiroda, melynek V e r n e r László, lapunk volt szerkesztője lesz a vezetője. Innen fog kiindulni a hírverés munkája és a lapok értesítése. A kiállitás plakátjának megrajzolására a főispán Pap Henrik festőművészt fogja felkérni. Békés megyéből, amint eddig értesültünk, a házi ipari cikkeken kivül, mint nagyobb kiállítók részt vesznek a békési kosárfonó, a gyulai harisnya, a berényi szövőgyár és bemutatják még a békésmegyei szép lányok kézimunkáit a polgári iskolák is. Megemlékezünk végül a kiállitás helyiségéről. A fővárosi tanács a régi kép viselőház termeit ajánlotta fel, azonban ujabban a mérnöki hivatal kérte a tanácsot, hogy tekintsen el a határozatától, miután a képviselőháznak a kiállítás céljaira való átalakítása felette költséges lenne. Egyszersmind ajánlották, hogy inkább a Vigadót adja át a szanatoriumegyletnek. Ez ügyben még ujabb határozat nincs s igy még nem lehet tudni hol lesz a kiállitás. Akárhol lesz is, méltán megérdemli, hogy a főváros közönsége ós minden alföldi ember érdeklődéssel forduljon az érdemes vállalkozás felé, amely segiti a házi ipari cikkeinek terjedését és anyagi erőt ad a nemescélu szanatórium-egyletnek. Békés vármegye neves festőművésze, kiről mult számunkban irtuk meg, hogy veszélyes beteg, kidőlt az élők sorából. Szív és vesebaja, mely már három hónapja kinozta, megölte a művészi. Pénteken virradó reggel halt meg J a n t y i k Mátyás 89 éves korában Békésen s halálával gyászba borította édes anyját testvéreit, rokonait és magyar művészvilágot. Temetése ma, vasárnap délután lesz; 4 órakor kísérik végső nyugalomra Mariska és a vőlegény meg a borítékokat címezték. A vőlegény határozott vonású férfias írással, ami kidolgozódott és folyékonynyá vált a sok hivatalos irodai munkától. A leány pedig vékony, szálkás betűkkel, amiknek a vonásai olyan szeszélyesen feküdtek keresztül-kasul egymáson, mintha egy csomó póknak a lába volna hosszú sorban egymásra dobálva. Munka közben persze mindenen nagy mulatság esett. A vőlegény egyszer szorgos igyekezetében egy hatalmas, vizözönelőtti malacot ejtett az egyik megcímzett borítékra. Előbb ezen mulattak. Azután pedig kiderült, hogy a leány minden egyes e«etben két „t"-vel irta ezt a szót, hogy tekintetes igy: „tekintettes". Most már ezen kacagtak. A leány legjobban. Csengő vidám kacagással. A vőlegény segített neki. Az öreg ur pedig csak a fejét csóválta ós komolyan bosszankodott, amiben a fiataloknak persze még nagyobb mulatságuk telt. — Jaj ! milyen üres fejű, léha lány vagy te Mariska ! Ennyit csak megjegyezhettél volna. Tekintetes: egy „t". De persze neked semmi komoly dologra nem áll az eszed, mindig csak a mulatság, a szórakozás, fiatal emberek, meg más egyéb. Bizony sajnálom ezt a derék, becsületes fiút, akit egész életére megnyomorítasz! A beszéd tréfaképpen hangzott, de volt benne komolyság is. A fiatalok azonban egyáltalában nem érezték ilyen élénken a helyzet lesújtó és komoly voltát. Mariska hamiskásan kacsintott a fiu szemébe, kacsintásában a sok huncutság mellett tüz volt és láng. A fiatal ember szemében pedig tartós meleg fény gyúlt ki, mintha valami belső tüzet gyújtott volna lángra ennek a pillantásnak a szikrája. És azt mondta : — Nem írnokra van nekem szükségem, hanem feleségre. Bánjuk is mi a helyesírást. Ugy-e Mariska? A leány szorgalmasén bólintgatott a fejecskéjével, amiből egyszerre világos lett, hogy csakugyan az ő egymáshoz való viszonyukban minden egyéb mellett legkevesebb szerepe és fontossága van a helyesirá-uak — Jó ! jó! — dörmögött az öreg ur. Es nem tetszett neki az egész. A két fiatal Közt lefolyt szemjáték nem kerülte el a figyelmét s magában azon kezdte, amit már százszor elmondott hangosan. Hogy régebben a lányok kevesebbet gondoltak a férfiakra, nem öltözködtek hiu pávák módjára, hanem szerények voltak és szelídek, házi munkával foglalatoskodtak, fontak, varrtak, főztek, mostak ós vasaltak. Manapság pedig mindegyiknek csak a bolondságon ae esze. Ostoba regényeket olvasnak, léháskodnak, naphosszat az utcán, tenniszpályán vannak és a legtöbb azt sem tudja, hogyan csinálják a kovászt. Mindebbeli véleményét már több iscben is kifejtette. A vőlegény azonban ismételten ahoz hasonlóan felelt, mint ahogy az előbb; ő nem mosónőt, vasalónőt, vagy szakácsnőt akar hozni a házhoz, hanem feleséget. Kerec9enné asszonyság pedig, aki valamikor mintája volt a régifajta lányoknak, most pedig nagyon elhizot ós nagyon lágy szivü urihölgy volt, a lánya pártjára állt. Azt mondja, hogy az a régi világban volt, ma más világ járja. A modern leányok mind ilyenek. A leány egyszerűen kikacagta s amikor a „dorgatoriumnak" vége szakadt, öszszecsókoíta apját. Addig csókolta, amíg megbékélt. Sehogy nem lehetett rá huzamosabb ideig haragudni. Azért az öreg u" most csak ugy magában dörmögött s nam fejtette ki bővebben külön véleményét a dolog felől. Hagyta, hogy a fiatalok gondtalanul mulassanak. Azután hirtelen vége lett a mulatságnak. Mert hazajött a cselódleány a piacról és elujságolta Kerecsen néninek odakint a konyhába a legfrissebb „szenzáció"-t, Kerecen néni pedig jajveszékelve rohant be a szobába: — Jézusom ! Hallottátok ! Szász Bandi ... De ki hitte volna ! Most mondja ez a leány ! Szász Bandi agyonlőtte magát ! A cselédleány is bejött a nagysága után és fontos személyi voltának a tudatában, hátra szegte a fejét s kendőjének a csücskéjét rángatta. Egyszerre kérdezték mind a négyen százféle dolog felől: Hol hallotta ? Ki mondta ? Mikor történ . ? A cseléd szapora nyelvvel felelt. Kerecsen bácsi megilletődósében addig nyomkodta ujjával pipájában a tüzet, amíg végre is sikerült a hamuba belefojtani. — Ej ! Ej ! Az a derék, vidám fiu ! Menynyiszer volt nálunk ! És milyen jókedvű volt mindig. Azután most itt van. Vájjon miért tette ? Á fiatalok erre a kérdésre külön-külön ugyanazzal a gondolattal feleltek. És egy percre mintha jeges viz keringett volna ereikben vér helyett. A menyasszony a megcímzett borítékok közt turkált szórakozottan, olvasva a címeket. „Tekintettes" két „t"vel mindenütt. A vőlegóny pedig ajkait összeszorítva, az ablakon bámult kifelé. Az öngyilkos fiúra gondolt, aki barátja volt, meg móg sok másra, akikkel ez a leány, az ő menyasszonya, sorra kacérkodott. Édes mosolyo kat, forró kézszorításokat osztogatott ki közöttük. Egyiknek forróbbat, a másiknak édesebbet, megszokott recipe szerint. Kacérkodott velük, mert igy hozta magával a természete. Mert férfiak voltak, akik hevülni ós hevíteni tudnak, mert mulattatta ez a tűzzel való merész játék. Mert nem volt férfi, aki állandóan lekötni tudta, aki minden kedvességét, minden tetszeni vágyát a maga számára birta volna lefoglalni. És a szivébe kapott a sejtés: ő sem fogja tudni lefoglalni A kedvezósből, a tetszeni vágyásból ezentúl is jutni fog mindenkinek, sohasem lesz teljesen, kizárólag az övé . . Hazudni fog ós hitegetni fogja, mint ahogy hitegetett eddig számtalant. A cseléd kiment a konyhába, a két öreg a szomszéd szobában rakosgatott valamit, siránkozó hangon tárgyalva az esetet. A férfit folytonosan az az egy gondolat foglalkoztatta ós nagy szomorúság szállta meg egyszerre. Nem jól van ez ! ismételgette magában. A leányt pedig legfőképpen az érdekelte ezalatt, mit fognak szólni ez Jesethez a városba ? És valami furcsa nyughatatlanság is kinozta. Olyan elégedetlenségféle. Mintha önmagát okolta volna valamiért. Pedig ő nem oka semminek. Elég könynyedón fogta föl az egész dolgot. Ki gondolta volna, hogy az a fiu mindent olyan komolyan vesz. Ezekután ráterelődött a figyelme a vőlegényére. És meglepte ennek a merev, mozdulatlan tekintete, amivel ez móg mindig az üres ablaktáblára meredt. Szemeik találkoztak. Hidegen, fürkészőleg metszették egymást. Es a leány megérezte annál a finom, ösztönszerű érzékenységnél fogva, ami az asszonyokból ritkán szokott hiányozni, hogy az a kihűlt, hideg hulla, mintegy épülni kezdő jeges választófal tolakodik od* közéjük. Ezt a falat sietni kell lerombolni; minél előbb, annál jobb. Fölállt a he'yéro!, od imént a vőlegénye mellé Két kese közzé fogta a fiu fejét, maga felé fordította és belenézett a szemébe. Mélyen, hosszasan, perzselő tekintettel. És a féreg ugy érezte, hogy ez a tekintet egyszerre tündöklő világosságot áraszt abba a sötétségbe, mely az előbbi nyomasztó percben körülvette. A szorongó sejtés, az előlegezett, lapp.vngó gyanú ezzel a sötétséggel -együtt röppentek ki a lelkéből. — Szeret! Szeretem ! És szeretni fog mindig. Hiszen annyi más közt engem választott. Engem, egyedül. Önként, szabadon! Ujongott a diadalmas érzés. És ereiben a jeges viz helyett, mintha forró olaj cikázott volna most már egyszerre.