Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-10-15 / 83. szám

sürgősen kívánná a környék gazdasági és közlekedési érdeke. Elhatározták, hogy a nagylaposi állomás ügyében is felirnak s hogy gyorsabban menjen a dolog, küldött­séget is inditanak a fővárosba a minisz­terhez. A jövő évi költségelőirányzatot a köz­gyűlés elfogadta változtatás nélkül, vala­mint a hiány fedezésére szóló l°/o _o s pót­adót is névszerinti szavazással. A tiszti nyugdíjintézet igazgató-vá­lasztmánya az alapnál mutatkozó hiánynak 7,%-os pótadóval való fedezését kérte. Ugyanis a tőkéhez nyúlni nem szabad, a kamatösszeg pedig nem elegendő a ki­adásokra. Haviár Gyula dr. azt indítványozta, hogy ne Y2) hanem csak 1/t°/ 0-ot szavaz­zanak meg, miután ez is elegendő. Fábry Sándor alispán ezután kifejtette, hogy a hiánynak fedezésére a megye kö­teles. Inditványozza azonban, hogy V»% pótadót szavazzon meg a közgyűlés, mert 1/4% nem elég. A névszerinti szavazás alkalmával az alispán inditványa mellett 62, ellene 25 bizottsági tag szavazott s igy az uj pótadó 78%-os lesz. Ezután tudomásul vették a közigazga­tási bizottság jelentésót az év első feléről, valamint a számonkórö szók jegyzőkönyvét a tiszti kar tevékenységéről. Majd a vármegyei állandó választ­mányba beválasztották Kiss István drt; az állandó biráló választmányba nagy lelkese­déssel Berényi Ármin drt a hivatalosan jelölt Ladics László dr. ellenében ; a közegészség­ügyi bizottságba Gróh Ferenc ós Névery Albertet; a központi választmányba 48 sza­vazattal Berényi Ármin drt, az igazoló vá­lasztmányba Ladics László drt. A mátra-körözsvidóki egyesült helyi érdekű vasút igazgatóságában geller Imre halálával egy tagsági hely megüresedett. Erre az állandó választmány Bodoky Zoltán drt jelölte, mig a felkiáltások Jantsovits Emil nevét hangoztatták. A főispán elrendelte a szavazást, melyben Bodoky Zoltán dr. orsz. képviselő 25 szavazata ellen )antsovits Emil 62 szavazatával győzött. Tudomásul vették ezután a belügy­miniszter leiratát, amelyben megsemmisiti a képviselőházi obstrukció helytelenítése ügyében hozott közgyűlési határozatot. Az indok az, hegy az indítványt nem iktatták be teljes 24 órával a közgyűlés előtt. Khuen rendelete. Megkezdődött végre a közgyűlés leg­puskaporosabb pontjának a tárgyalása. Khuen rendelete volt ez, amely előre jelenti az adómegtagadási határozatok megsem­misítését. A rendelet tényleg nem helye­selhető, miután kiadása nélkül is megsem­misítheti a belügyminiszter az ilyen hatá­rozatokat, minek tehát azt előre megmon­dani, s a vármegyéket az ily határozattól szinte eltiltani. Az állandó választmány javaslatában elmondja, hogy a mostani alkalommal az adóknak csak a behajtása szünetel. A köz­séget pedig a törvényhatóság nem utasít­hatja, mert azok kötelesek a kormány ren­delkezéseit végrehajtani. Az önként be­fizetett adók elfogadásának eltiltása nem­csak törvénybe ütköző, de államellenes cselekedet, amely anarhikus állapotot teremt. Ajánlotta végül az állandó választmány Khuen rendeletének tudomásul vételét és ezzel kapcsolatban a hevesi és a szatmár­németi átirat tárgyalását is. A hevesmegyei átiratot felolvasták ; ez magában foglalja a nemzeti követeléseket, tiltakozik a hároméves katonák viszsza­tartása ellen, megemlékezik Chlopyról, a királyi kéziratról, röviden: magában fog­lalja az összes sérelmeket, melyek a válság alatt a nemzetet érték. Már az állandó válás tmány javaslatának olvasása alatt is kezdett mutatkozni a forrongó hangulat. Röpködtek a közbekiáltások, midőn szó­lásra jelentkezett Berényi Ármin s tőle megszokott ékesszólással, hódító logikával, törhetlen érvekkel beszélni kezdett. Kijelenti, kezdette, hogy a miniszteri leiratot nem veszi tudomásul, a hevesi átiratot pedig hasonló szellemű átirattal óhajtja támogatni. A főispán ékes szavak­ban hivatkozott Deák működésére, hivat­kozik ö is arra, mert kell hogy az például szolgáljon az utókornak. Méltóbban nem ünnepelhetjük Deák Ferenc emlékét, mintha a magyar alkotmány sarkalatos alapelveit minden támadással szemben megvédjük. Igy meg kell tartani az 1867. évi ll-ik törvénycikket, amely alkotmányos garanciát rejt magában és kimondja, hogy meg nem állapított költségvetés alapján adót kivetni és behajtani nem lehet. Kérdi, hogy lehet-e olyan adót, mely kivetve nincsen, beszedni ? Jogi nonszensz az, hogy nem létező követe­lésre részletfizetést lehet elfogadni. Első sorban azt a követelést kell lefizetni, amely lejárt, de amely le nem járt, arra nem lehet pénzt bevenni közpénztárba. De ne nézzük a dolgot ilyen egyszerű pénzkezelési szempontból. Szomorú időkre mutat az, hogy bekövetkezhetett, hogy egy magyar alaptörvénnyel szemben adókezelósi szabályra hivatkoznak. Hiszen joga a par­lamentnek, hogy amikor kormányt akar buktatni, rendszert akar változtatni, meg­tagadja a költségvetést. Ezt a jogot az 1867. évi 10. törvénycikk adja meg. Es most mi történik ? Ezzel az alaptörvóny­nyel szemben azt mondja a falusi adószedő : de én megadom ! Hiszen ha ez az elv meg­állana, akkor mire való a törvény, ha nem élünk vele? .azt mondja a javaslat, hogy az adók elfogadásának eltiltása anarkiára vezet ! Az vezet anarkiára, ha felforgatják az alkotmányt, ha rendeletben akarnak törvényt alkotni, alaptörvényt lerontani. A vármegye az alkotmány védbástyája. Ezt nekünk eljátszani nem lehet. A főis­pán ékes szavaihoz sok tekintetben lehetne hozzá szólni, de csak arra reflektál, hogy nem az alkotmány tisztelő király ellen fordul a küzdelem, hanem annak rossz tanácsadói ellen. Mikor látható a nagy felbuzdulás és hogy minden téren érvénye­sülni akar a nemzeti eszme, erről a király­nak is tudomást kell szerezni, mint a nemzet kívánságairól. — Azt mondják, hogy 36 óv eltelte óta még korai dolog felvetni a követeléseket. Nem 36 év óta, de 400 óv óta küzdünk már ezekért. Es a mostani harcot sem a nemzet kezdte, maga a militárizmus idézte elő, ők kértek ujonctöbbletet, ez ellen szólalt fel a uemzet. Majd hosszabb fejtegetések után azzal fejezte beszédjót: ugy van meggyőződve, hogy ha most ismét feladjuk a jogokat, az ujabb kapituláció lesz. Lelkes éljenzés tört ki a beszéd után, majd felállott Pándy István dr. Röviden akar beszólni, mondotta s előre kijelenti, hogy az állandó választmány javaslatát nem teszi magáévá Helyteleníti a szeren­csétlen, Khuen végső elkeseredésében szü­letett torz rendeletét, amely törvénytelen. Elfogadásával azt ismernénk el, hogy az alkotmányt meg lehet támadni. Fimon disztinkcióval akarjuk kimagyarázni, hogy a behajtás különbözik a beszedéstől. Amig tartozás nincs, részletet se lehet beszedni. A bárgyú agyból született rendelettel szem­ben az ország alkotmányát védi és mint magyar ember sem fogadhatja el ós a me­gye sem fog olyan bakot lőni, hogy elfo­gadja. Az a magyar ember, aki az ország alkotmányát nem védi, az nem magyar és közibünk nem való. Utána Ladics László dr , majd B 0­d 0 k y Zoltán dr. beszólt az állandó vá­lasztmány javaslata mellett néhány szót. K ó h n Dávid közvetítő indítványt tett, hogy a községek szedjék be az adót, de ne szállítsák be. Erre Berényi Ármin dr. felelt néhány szóval ; mindez már nagy zajban, kiáltozások között törtónt, a tá­vozni akarók követelték a szavazást. Végre Lukács főispán ezt el is rendelte, kétfelé választván a szavasást. Először arra szavaztak, hogy Khuen rendeletét tudomásul veszik-e vagy nem. Egyhangúlag nem vették tudomásul. Dörgő éljenzés volt rá a felelet. Másodszor feltette a kórdóst a főispán, hogy elfogadják-e a hevesi átiratot, vagyis megtiltják-e az önként befizetett adók el­fogadását ós az önként jelentkező újoncok bevonulása körüli munkálatokat. Erre fel­állással szavazták és 36 igen szavazat győzött 27 nem felett. Rögtön be is je­lentette a főispán, hogy a határozatot megfellebbezi s mindaddig mig miniszteri határozat nem érkezik reá, az végre nem hajtható. Egyébb ügyek. Endrőd község kérelmét intézett a vár­megyéhez a mezőtur-endrődi vicinális útnak a törvényhatósági utak hálózatába leendő felvétele ós a komphoz vezető útnak kikö­vezóse iránt. A kérelmet ez alkalommal nem vélték teljesíthetőnek, de a komphoz vezető ut fenntartási költségeire évi 1000 koronát megszavaztak. Megsemmisítették ezután Orosháza ha­tározatát, amely az önkéntes adófizetések el nem fogadásáról szól, azon indokból, hogy ily határozatot község nem, csupán csak a megye hozhat. Hasonló sors érte a csabai orvosválasztást is, amelyen Reisz Miksa dr. ós Wallfisch Ferenc drt válasz­tották meg. Az állandó választmány javas­latára megsemmisítették a választást, mi­után a képviselőtestület nem hallgatta meg a közegészségügyi bizottságot ós felállással szavazott. Előkerült a Q-óza megállóhelytől Tót­komlósig építendő uj vonal ügye is. Meg­szavazott a közgyűlés kilomóterenkint 4000 korona segélyt azon feltétellel, hogy az uj vonal 3 éven belül egészen Sámsonig építendő ki. Füzesgyarmat község határo­zatát építkezésekre felveendő 200 ezer koronás kölcsön ügyében jóváhagyták. Va­lamint a békési munkásházak építésére vonatkozó szabályrendeletet is, amely most másodszor került a közgyűlés elé. A bizott­ságba a közgyűlés a saját részéről Drechsler Gyula br. drt, ós Konkoly Jenőt küldte ki. Debrecen város hazafias átiratára el­határozták, hogy Rákóczi Ferenc hamvai ­nek hazaszállítása végett felírnak a kép­viselőházhoz. Egyéb tárgyakról jövő számunkban. Kereskedők egyesülete UJ egylet Csabán. Uj egyesület alakult vasárnap Csabán, melyről el lehet mondani, hogy hézagot pótol; mert az ipar minden ágának van már szervezete, egyesülete, egyedül a kereskedők 3 azok alkalmazottai nélkülözték a társa­ialmi tömörülésnek ezt a formáját. Az uj egyesület erejét és életképességét nagy­ban emeli azon körülmény, hogy a keres­kedő ifjakat is belevonták az érdekkörbe. Nagy volt az érdeklődés az egyesület alakí­tása iránt; most már csak az volnajkivána­tos, hogy ez a nagyfokú érdeklődés az alap­szabályokban előirott célok megvalósítása iránt fokozottan öregbüljön ; mert a leg­áldásosabb törekvést is megsemmisiti: a közöny. D é c s ey József, a kereskedő ifjak egyesületének elnöke nyitotta meg a vá­rosháza termében a közgyűlést, melyen mintegy husz önálló ós 50 kereskedő ifjú volt jelen. Megnyitó beszédében vissza­pillantott ama időre, amikor még a ke­reskedelmi eszméket csak az ifjúk egye­sülete ápolta ; már akkor is szükségét érez­ték egy általános kereskedelmi egyesület alakitásának, annál inkább most, amikor minden kereseti ág tömörül ; nem marad­hatnak tétlen a csabai kereskedők sem A nagyszámban megjelentek órdeklődósóből ugy látja, hogy ily egyesület létesítése megfelel a közhangulatnak. Az egyesület szervezésére kiküldött választmány elkészítette az egyesület alap­szabályait s az elnök telkérte S i n g e r Lajos id. főtitkárt, hogy az alapszabály­tervezetet ismertesse. A közgyűlés az alapszabályokat némi stiláris módosítással elfogadta. Lényegesebb változtatás csupánfaz volt, hogy mindazon választmányi tag, ki három ülésről indoko­latlanul elmarad, olyanul vétetik, mint aki e tisztségről lemondott s helyére póttagot hiv be a választmány. Az egyesület rendes,kül- ós pártoló tagok­ból áll. A rendes tag évi járuléka, amennyi­ben önálló foglalkozással bir, 20 korona, ha alkalmazásban van és a kiskereskedők, 12 korona, kültagoké 10 korona és a pártoló tagoké legalább 10 korona. Az egyesület keretében egyes keres­kedelmi ágakra szakosztályok szerveztet­nek. Körülírja az alapszabály a helyesz­közlós módozatait, sőt békéltető-bizottság által vitás ügyeket is elintéz. Az egylet tagjai részéről hozzá intézett kereskedelmi kérdésekben felvilágosítással ós szükség esetén tanácsosai szolgál ; felmerülő fize­tésképtelenségeknél, vagy csődeseteknól pe­ren kívüli kiegyezések keresztülvitelére ós azok lebonyolítására vállalkozik, mely ese­tekben az egyesület tagjainak érdekeit képviseli ós azoknak érvényt szerez. Az alapszabályok elfogadása után meg­állapította a közgyűlés a költségvetést 3000 korona bevétel, 2800 korona kiadással. A költségvetés tóteleinek magasságát azon körülmény okozza, hogy az egyesületnek a helyiség modern bebútorozásáról már most kell gondoskodnia. Az egyesület tisztikara ós a választ­mány megválasztása következett ezután. Rosenthal Ignác, F r i e d Lipót R e i s z Hermann, B e r g e r Mór, D e d e Zsigmond tagokból álló jelölő bizottság lett kiküld ve. Rövidesen megejtetett a jelölés s ennek alapján a közgyűlés a vá­lasztást a következő eredménnyel egyhan­gúlag ejtette meg: Elnök : D é c s e y József, igazgató­elnök S a i 1 e r Gyula, alelnök Klein Gusztáv, főtitkár S i n g e r Lajos, titkár E n g e 1 Jenő, ügyész T a r d o s Dezső dr., pénztárnok D e u t s c h Mór, főkönyv-! uj tárnok Weisz Gyula, könyvtárnok Kauf­m a n n Ármin, gondnok D e d e Zsigmond. Választmányi tagok: Csillag Ignác, Berger Mór, Fried Lipót, Gutmann József, Fischer Salamon, Kohn Sámuel, Kun Ede, Márton Ödön, Porjesz Mihály, Reisz Her­mann, Rasofszky Emil, Szihelszky József, Silberstein Izidor, Schwartz Miksa, Fuchs Gyula, Román Pál, Tevan Adolf, Weisz Miksa, Wallerstein Samu. Póttagok: Petrányi Gyula, Fischer Ignác, Richtseit Fábián, Goldfinger Samu, Bujdos András, Fogl József, Fogl Dezső, Klein Jakab, Fischer Jakab, Engel Fülöp. A választás befejeztével az elnök Isten áldását kéri az ügyesületre ; a közgyűlés végül D ó c s e y József elnöknek eddigi fáradhatlan buzgalmáért jegyzőkönyvi kö­szönetet szavazott. Miután még az igazgató­elnökhöz a tisztség elfogadására bizottság küldetett ki, a közgyűlés lelkes hangulat­ban véget ért. kihallgatásra megy, melyen program­pontjait fejti ki a király előtt. Kabinetlisták. Mialatt Lukács még csak Bécs felé utazott és maga sem tudta, hogy lesz e miniszterelnök, vagy sem, idehaza vigan korpoltálnak kész miniszterlistákat; persze kiki a maga szája ize szerint. Hallottunk olyan listát, melyben csupa óliberalis és olyat, melyben vegyesen vannak nemzeti­ekkel ós egyebekkel; hallottunk | erős és gyenge listát, de egyetlen egyet sem re­gisztrálunk, mert pozitív tudomásunk van arról, hogy Lnkács László tárcák vállalása iránt senkivel egyetlen szót sem váltott ós nem vitt magával semmiféle listát. El­határozása az, hogy a kabinetalakitás vál­lalása esetén holnap mindenekelőtt a kigon­doló bizottsággal tisztázza a helyzetet és a programmhoz mérten alakítja meg az uj kabinetet, melyet — ha lehet — kót nap alatt szándékozik összehozni, ugy hogy a vasárnapi hivatalos lap közölhetné a kine­vezéseket ós hétfőn volna a bemutatkozás a Házban. Ezeknek alapföltétele persze mindig az, hogy magából a megbizatásból legyen valami. Lukács és az ellenzék. Lukács hivei azt mesélik, hogy Luk ács ha a megbízatást vállalja, az elledzékkel előzetesen nem fog tárgyalni ; némelyek oly nagyra vannak, hogy azt mondják, hogy a kormánypárt annyira felül lesz, hogy nincs is szüksége az ellenzékkel való akár előleges, akár utólagos tárgyalásokra. Szóval, Lukács az ellenzék felfogására való tekintet nélkül meg fogja alakítani kabi­netjót és be fog mutatkozni a Házban a meglepetésnek szánt „kigondolt" program­mal. Hát ez nagyon jól van igy. Az ellen­zékkel való előleges tárgyalásnak csakugyan kevés célja van. Ha a programm megfelel a nemzet óhajainak, az ellenzék szívesen fogja fogadni; ha nem felel meg, akkor hiábavaló a tárgyalás ós az obstrukció Lukács ellen csak ugy fog folyni, mint elődjei ellen. Az bizonyos, hogy az ellenzék beéri azzal, ha a vezényleti nyelvre vonatkozólag elismerik a népképviselet rendelkezési jo­gát es magának a vezényleti nyelvnek be­hozatalát oly időpontra tűzik ki, mikor a szükséges előfeltételek meglesznek. Egye­bekben csak ezeknek az előfeltételeknek megteremtését kívánják. Személyes harcot Lukács ellen nem folytatnak, valamint Khuenen kivül senki ellen. A fő a nemzet igényeinek kielégítése ; a személy mellékes. Khuen ellen is csak azért folynék szemé­lyes harc is, mert a vesztegetési ügyben tanúsított magatartásával meggyalázta a magyar parlamentet. A katonai program. Budapest, október 14. (Saját tud. táv.) Beavatottak ugy tudják, hogy a kigondoló bizottság hirtelen megállapodott a program elvi részében ; ma délben csak revideálták az anyagot és azután csak a formábaöntés, a szerkesztés marad hátra, melyet már az kormányelnökkel együtt akarnak vé­gezni. A vérmes politikusok mondják azt is, hogy a program körül nincsen eltérés a különböző árnyalatok között és hogy még gróf Apponyi Albert is belenyugszik a tervbe, mert — és ez a legérdekesebb a dologban — tervezet nagyon közel jár egészében és rószleteíban Apponyi felfo­gásához. És Lukács László, akivel az egé­szet közölték, magáévá tette ezt az Appo­nyinak is tetsző programot ós előre kije­jentette, hogy csak arra az esetre vállalja a felsőbb megbízást, ha a korona előzetesen approbeálja ezt a programot. Igy megeshetik, hogy a programm fogja okozni, hogy a válság személyes része ismét megakad. Nem hisszük ugyanis, hogy a korona hozzájárul a programmhoz, ha abban tény­leges és a nemzetet kielégítő engedmények vannak ós igy fel kellene tételeznünk, hogy Lukács miniszterelnökségéből és a várt kibontakozásból nem lesz semmi. Ha pedig a korona igy első hallásra ezt a programmot elfogadja, akkor ez nem egyéb üres frázisoknál ós lehet, hogy Lukácsnak jó arra, hogy kabinetalakitást vállaljon, de nem lesz jó a kibontakozás alapjául. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Lukács László a királynál. Budapest, október 14. (Saj. tud. táv.) Lukács László, a dezignálandó mi­niszterelnököt a király nem két, ha­nem három órakor fogadta. Kihallga­tása nem volt hossza s holnap újra

Next

/
Thumbnails
Contents