Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-09-20 / 76. szám

juk a hadsereget, — hogy érvényre emeljük a nemzet jogait, hogy követeljük a magyar vezényszót „egyoldalú törekvésekkel", hogy el akartuk kerülni az egész világ gunymosolyát, amiért van egy ezeréves nemzet, amely azt hiszi magáról, hogy önálló, ós mégis idegen nyelven, idegen zászló alatt vezénylik a fiai. — Vége van a válságnak. Megjelent a császári „Befehl" és a magyaroknak tudtára adatott a régi „mit Rebellen unterhandle ich nicht". Nem lesz semmi engedmény, tehát kár a küzdelemért. Hát ez is megoldása volna a válságnak, ha nem a magyar nemzeten is fordulna a dolog. Az összekevert politikai életben kimondhatatlan jelentőségű ez a parancs. Beláthatatlan következményei lehetnek ennek a katonai meggondolatlanságnak, amilyen még a magyar alkotmány visszaszállítása óta nem történt. Az a manifesztum, amit a J a n s z k i-ügy alkalmával bocsáttatott ki, vagy a hírhedt H e n t z i-szobor áthelyezését megokoló hadügyminiszteri parancs szelid, langyos írás ehhez képest. Most már nyíltan kiírhatjuk, hogy az egész országban leírhatatlan elkeseredés és keserűség vett erőt a sziveken és ez a keserűség egygyé edzette a különböző pártállásokat anemzeti követelmények dolgában. A széthulladozott szabadelvű párt legnagyobb részében egyesül ós a holnapi előértekezleten és a holnaputáni értekezleten ad kifejezést nézetének a hadiparancscsal szemben. Maga a képviselőház az eddigiek szeriüt szeptember huszonharmadikán ül össze. A szabadelvüpárt feliratban akarja a ház véleményét tudatni az uralkodóval s kifejteni a nemzeti követeléseket. A függetlenségi párt ugyanezthatározatban akarja s igy újra eljön a 67-es idők képe: vitája a felirati és határozati pártnak. Ha a szerencsétlen hadiparancs ügyét vizsgáljuk, három dolgot tudhatunk meg belőle. Az egyik Bécs és az osztrákok féktelen gyűlölete és az óhajtása annak, hogy a magyarok valami meggondolatlan forrongásba ugorjanak bele. Ez fényesen kitűnt abból, hogy különösen a napiparancs kiadása napján csütörtökön egyre kérdezősködtek s azóta is kérdezősködnek Bécsből: — Nem tört-e még ki Pesten a forradalom ? Várják és kellene nekik az eshetőség, amit a hírhedt Formanek főhadnagy mondott korlátolt K. K. eszével: hogy jövünk ós elverjük a követelődzőket . . . A másik az, amit értésünkre ad a hadi parancs, hogy maguk a katonai körök sem hitték, hogy már ilyen osászári kijelentés ellenjegyzésre kapható volna bármilyen roska zsibongó piacán. Szivem nagyot dobbant: tehát mostan egyedül várja puha fészkében a párját az asszonyka'? Erre a gondolatra kétszer egymásután megremegtem és aztán rohantam a vasúthoz s egy óra múlva hölgyemnél kopogtattam. Bágyadt mosolylyal fogadott. — Mi ez ? — kórdém megütközve — miért ilyen közönyös irányomban ? A múltkor a menyországot láttam szemeiből kisugározni és ma már mindennek vége ? Fucs a szerelemnek ? — Maga csacsi — mondja nevetve — a múltkor itthon volt a férjem, olyankor szívesen fogadom az idegenek bókjait. — Es a kaszirnő i Sirt, ahogy csak egy kaszirnő sírni tud. Jajgatva mondta, hogy imádottját, aki póttartalékos, behívták. Ne kívánjam tehát, hogy ily szomorú családi esemény beálltával jókedvű legyen. Ennyi szerelmi csalódás után a kártyában véltem szerencsét találni. Utolsó krajcárom felett a ládahordóim kaptak hajba, igy veszteségemet hozomra akartam fizetni, miért is megtanítottak repülni — kidobtak. Az utolsó baba, Irta : Almásy Gyula. Annuska az első bál után volt s nagyon komoly arccal ült a nyitott almárium előtt. Előtte volt a nagy utiláda, amelyikben a robogó vonat a cókmókját viszi holnap a fehér falu zárdába. Az öreg almáriumból abba kellet volna rakosgatni a csipkés fehérneműit, az egyszerű zárdai ruhákat s belelopni az apa könyvesszekrényóből elcsent francia regényeket. De Annuskának nem ment a munka, A tegnapi mámoros éjszakára gondolt még, a fényes báltermekre. Khuen-H é d e r v á r y is. Nem is hisszük, hogy akadt volna erre magyar államférfi. A harmadik dolog pedig az, hogy ez a rendkívüli esemény a magyar válságot még jobban belemeritette a mocsárba, a király körvonalozott s olyan álláspontja mellett, hol az a magyar államférfiú, aki kormányalakításra merne vállalkozi. A hadiparancs a kormánynélküli állapotot móg hosszabbá tette s ennek az állapotnak Isten tudja mi lesz a következménye. Magyarországot a történtek után erősen érdekelheti az is, hogy miképpen jött létre ez a szerencsétlen hadiparancs, melyre válaszul a „Magyarország" az adómegtagadást ajánlotta, amelyet Kiskunfélegyháza már képviselőtestületi határozattal meg is tett. A hadiparancs keletkezésének nyilvánosságra jutása előtt is valószínű volt, hogy az összeköttetésben van az osztrák Reichsrath összehívásával. S most amint kiderült, ez a nézet tényleg helyes is volt. K ö r b e r osztrák miniszterelnök a szerző, ki ismertette a királylyal a tartománygyűléseken történt dolgokat s kifejezte azon nézetét, hogy az osztrák pártok, különösön a német és keresztény-szocialista párt nem fogja támogatni a kormányt, hogyha valami nem történik, ami őket hűségükben megerősíti. Ezen információ után határozták el legfelsőbb helyen, hogy a hadgyakorlatok után szokás szerint megjelenő hadiparancsban az uralkodó hatalmi szavát fogja hallatni. A hadiparancs szeptember hó 14-ikén, K ö r b e r reichenaui utazása előtt készen volt s K ö r b e r ismertette a kormányt támogató pártok elnökeivel, azt a kérdést intézve hozzájuk, vájjon a hadiparancs hatása alatt a reichsrath egybegyülése kedvező kimenetelű lesz-e ? Az igenlő válasz után K ö r b e r a reichsrathot egybehívó kéziratot szintén reichenaui utazása előtt terjesztette az uralkodó elé. A hirek szerint majdnem bizonyos az is, hogy két magyar politikus tudott a hadi parancsról, annak a megjelenése előtt. E két'férfiú Széli Kálmán és Andrássy Gyula volna. Hogy Széli Kálmánnal Reichenauban megismertette-e K ö r b e r a hadiparancsot, erről bizonyosat osztrák körökben nem tudnak. Abból a körülményből azonban, hogy Széli Reichenauból nem Budapestre utazott, ahová pedig visszavárták, hogy megtudják mennyiben járt eredménynyel az utja, hanem Rátótra vonult vissza, azt következtetik, hogy Széli megtudta, mi készül s reményvesztetten tért haza, abbahagyva minden tervezett lépést. Andrássy Gyulára vonatkozólag pedig figyelmet keltett, hogy közvetlenül Széli reichenaui utazása után a Neue Freie Presse illetékes forrásból jelentette, hogy gróf Andrássy Gyula visszalép ós nem folytatja csöndben megkezdett akcióját. Némelyek ebből azt is következtetik, üogy Andrássy 16-ikán már szintén tudta, hogy milyen végzetes lépésre készülnek, ezért veszítette el minden reményét Egyelőre semmit sem lehet irni a jövő helyzetről, mert nagyon feketén kellene irni. Jön a szabadelvű párt értekezlete, a képviselőház ülése „egyelőre" várjuk ezt. A bókésbánáti egyházmegye felosztása, A békés-bánáti ev. ref. egyházmegye szegedi közgyűlése Dombi Lajos esperes és Hajnal István dr. elnöklése mellett csütörtökön foglalkozott a gyűlés legfontosabb tárgyával, az egyházmegye felosztásának ügyével. Már régebb idő óta kísért ez az ügy. Békés-, Csanád-, Csongrád-, Temes-, Torontál- ós Krassó-Szörény megy ók területén, óriási területen fekvő egyházmegye a magyarországi összes egyházmegyék között a legnagyobb, lélekszáma pedig 210,000 ami szintén az országban a legnagyobb. A Temesváron a mult év öszón tartott egyházmegyei gyűlés ez ügyre nézve a gyülekezetek meghallgatását határozta el. Az esperesi hivatalhoz beterjesztett vélemények egy része általában a feloszlatás mellett foglal állást. Másik része a kétfelé válás mellett van, (Békés- és Csanád-, Csongrád-, Temes-, Torontál-, Krassó-Szőrény m.), más része a háromfelé osztást helyesli. Bókósvármegye területe egy egyházmegyét, Csanád- és Csongrádvármegyék egy egyházmegyét, a Bánság is külön egy egyházmegyét képezne. Az egyházak egy része a mai állapot föntartása mellett foglalt állást, a másik rész pedig nem nyilatkozott . Az egyházmegye felosztását kivánják Békósmegyéből: Békésszentandrás, Doboz, Füzesgyarmat, Gádoros, Gyoma, Körözsladány, Mezőberény, Orosháza, Öcsöd, Szeghalom, Vésztő. Békés az egyházmegyének három egyházmegyére leendő fölosztását, kívánja aképpen, hogy Békésvármegye területén egy, Csongrád és Csanádvármegyék területén szintén egy s Torontál, Temes és Krassó-Szörény vármegyék területén szintén egy egyházmegye alakittassók. Gyula a szótválasztást nem kívánja, de nem is áll útjába. Nem nyilatkoztak a megyéből : Gádoros, Csorvás és Sámson. Baksa Lajos egyházmegyei tanácsbiró előadó határozati javaslata a következő volt : Az egyházmegye fölosztása kérdésének előkészitóse céljából a közgyűlés bizottságot küldött ki. A közgyűlés a kiküldött bizottságnak föladatává tette, hogy az egyházmegye fölosztására nézve tervezetet készítsen éspedig külön Békésvármegye területére, külön Csanád, Csongrád vármegyék területére és végül Krassó Szörény, Temes és Torontál vármegyék területére alakítandó három egyházmegyére Készítendő azonkívül egy másik tervezet Békésvármegye területére ós külön Csanád, Csongrád, Torontál, Temes és KrassóSzörónyvármegyók területére alakítandó két egyházmegye szervezésére nézve. Mindkét esetre nézve megállapítandó az egyházmegyék költségvetése és kimutatandó, hogy az egyházakra a mai egyházmegyei ós egyházkerületi kormányzati költségekkel szemben mily költségek hárulnak. Indokolt tervezet készítendő az egyházmegyei vagyonnak s a lelkészi nyugdíj intézeti választmány meghallgatása mellett a lelkészi nyugdíj intézeti vagyonnak mikénti megosztása, esetleg az egységes kezelés iránt. A bizottság elnökéül G a r z ó Gyula tanácsbiró, tagjaiul S z e r e m 1 e i Sámuel ós Fekete Márton tanácsbirák neveztettek ki. A közgyűlés végül fölhívta az egyházmegye egyházait és az egyházmegyei tisztviselőket, hogy a közgyűlés által kinevezett bizottságnak a szükséges adatokat haladók nélkül szolgáltassák be. A javaslat ismertetése után nagy vita indult meg e kérdésben. Fekete Márton tanácsbiró kimondani véli a határozatban, hogy az egyházmegye elvben a föloszlatás mellett vna. S z e g e d y Kálmán tanácsbiró szerint a gyülekezetek véleménye csak a közhangulat könnyebb megállapithatása céljából kéretett ki, de a kérdést a vélemények el nem döntötték. G a r z ó Gyula tanácsbiró előadja, hogy a nyár folyamán mint kanonika vizitátor lent járt a Bánságban s ott arról győződött meg, hogy a Bánát szegény, rá van utalva a békés-csongrádi oldalra. A bizottság kiküldése mellett van. B o d o k y Zoltán dr. egyházmegyei jegyző és tanácsbiró a gyülekezetek szavazásait mindenben tájékoztatóul nem fogadja el. Dombi Lajos esperes szerint a nagy egyházmegye adminisztrálása azért felette nehéz, mert némelyik lelkész kétszeri, vagy többszöri sürgetésre válaszol csak a megkeresésekre. Össze kell fognunk mindnyájunknak, kötelességeinket híven kell teljesíteni s akkor nem lesz szükség az egyházmegye felosztására. Fekete Márton: A kérdés magva az, aminek boldogemlékü Hajnal Abel esperes már ezelőtt 40 évvel kifejezést adott s ami boldogult Szabó János esperes hirtelen való halálát okozta, t. i. a terjedelmes egyházmegyének egy ember erejét meghaladó adminisztrálása. Á mostani elnökség odaadó munkássága iránt is teljes elismeréssel van, de kérdi az esperest, hogy a nagy egyházmegye kormányzása nem fogjae majd összetörni az ő életerejét is. Ez ügyet ujjabban szóló vetette föl ezelőtt egy évvel; a gyülekezetek most nyilatkoztak ; a többség döntött a szétszakítás mellett; a részleteket dolgozza ki a bizottság. Elvileg megoldva látja a kérdést, egyebekben elfogadja az előadó javaslatát. Fehér karjait kitárta göndör fejecskéje köré, álmosan kinyújtózkodott Ajka rezgett az első mámor emlékeitől s a mint a nagy leányság legelső álmával belebámult a délutáni szürkeségbe : gondolatai messze kalandoztak. A szürkeségben a fehér falu kolostort látta, a jókedvű lányokat s a komoly zárdafőnöknőt. a jóságos fejedelemasszony mintha szelid haraggal nézett volna rá. Annuska lehunyta szemeit. Bohószivecskójében ugy érezte, hogy nem tudja többé a régi szelídséggel hallgatni a fejedelemasszony komoly intéseit, nem tud a régi könnyelműséggel dévajkodni a lányokkal s a diákokát nem nézi többé szembe kisleányos bátorsággal. Az ósdi almáriumok helyén mintha óriási ragyogó tükrök lennének. Lehunyt szemein keresztül ugy látta, hogy a fényes bálteremben frakkos fiatal emberek rajongják körül ós szédülten esik a táncosa karjaiba. A táncosának nagyon tüzes volt a szeme s Annuska nézte a bámészkodó diákgyereket, amint a fekete-bajuszos száj mozogni kezdett ós azt mondta, hogy Annuska legszebb leány a bálteremben. Az asztal közepén rózsák virítottak: a táncosa tűzte búcsúzáskor a hajába. Hullottak már a levelei, de Annuska rózsaszínű fátyolos szemén keresztül nem látta a hervadó leveleket Diadalmas pompájukban mosolyogni látta a rózsákat. Fejecskéje álmokkal volt tele s mig a nagy utiláda komoran ásított felé kitárt födelével, bohó lelkében a szóthányt zárdai ruhák között mosolygó szomorúsággal búcsúzott a kisleányos emlékektől. Kinézett az ablakon. Az akacfák alatt hangosodni kezdett az utca. A sürü lombok nevetgélő párokat takartak el. Annuska nagyon szomorúan godolt a holnapi utazásra. A vonat messzire robog el véle az akácfás utaktól s tiz hónapon keresztül a komoly zárdafalak között csak gondolnia lehetett a táncosára, a kinek jóformán móg a nevét se tudta. De azért hitte rendületlenül, hogy a fekete bajuszos fiatal ember beállit majd fekete ruhában a papához s megkéri a kezét. A papa nagyon komolyan beszól a mamával, azután behívják öt is. Pirulni fog,, mint tavaly az Etelka nővére, de nem ellenkezik Erősen hitte, hogy igy történik minden. Az ablak alatt is vidáman haladtak el kis barátnői. Annuska most komolyan üdvözölte őket és szegénykékre titokban nagyleányos büszkeséggel nézett. Ők még játékon törik a fejüket s legfeljebb, üa gimnázista gyerekek mennek lármásan a lépteik nyomán. Az utca végén egy ismerős alak tünt elő. Annuskának hirtelen erősen dobogni kezdett a szive. A táncosa jött fütyörészve | vidám lépésekkel. Eleintén csak a termete bontakozott ki a homályból, azután látható lett a felkunkorodó kis fekete bajusz. Do! bogó szívvel bekapta a fejét és a függöny mögé húzódott. Azután megröstelta félénkségét s kihajolt bátran az ablakon. Eszébe jutott, hogy ő nagyleány s a fiatal ember ki találja nevetni a kisleányos félénkségórt. Az elhaladt előtte. Fel se vetette a fejét. Talán azt se tudta, hogy Annuska néz ki dobogó szívvel a nyitott ablakon. A túlsó oldalról magas, szép leány intett feléje. Annuskának elszorult egyszerre a szive. A leány belekapaszkodott az ő táncosa karjába s egymáshoz simultan suttogva jöttek vissza az akácfás uton. — Kicsi menyasszonyom! — csak ezt hallotta s valami soha nem érzett szomorúság facsarta ki szeméből a könyeket. A fekete bajuszos fiatal emher már eltűnt a lánynyal a feketedő utcán s Annuska nagy szomorúságában zokogva borult az ablakra: — Hát miért tűzte hajamba a vérpiros rózsákat ? . . . * A szobában félhomály volt. Annuska támolyogva ment a régi nagy karosszékhez. Az ablak alatt elhaladó fekete alakokat I nézte s ugy hitte : minden szomorúság ráborult. Szeretett volna már a kolostorban lenni. A kolostor csöndes A nagy fehér falak közzé nem tolakodik be a csalódás. A fejedelem asszony szigorú arca csupa jóság A szolgáló behozta a lámpást. Annuska letörölte szeméről a könnyeket. Erős akart lenni, nagylány, aki bátran néz szembe a csalódásokkal. Mert bizonyosra vette, hogy ez a szomorúság örökké tart és nem felejti el soha a fekete bajuszt. Az utiládába rakosgatni kezdett. Lassanként üres lett az öblös vén almárium. A hátulsó zugból egy nagy kékszemű baba mosolgott elő, Annuska utolsó babája. Szomorúan vette a karjára. Megsimogatta a haját, eligazította ruháján a fodrokat. Egy pillanatra a könnyei mögött elmosolyodott. ü. hajasbaba elvitte emlékeit elmúlt időkbe, az aranyhajú, selymes ruháju baba kisasszonyok közé. Véletlenül az asztalra tévedt a kekintete Az asztal közepén ott hervadtak móg a rózsák Az arcáról eltűnt újra a mosoly és köny szökött a szemébe; karjai lehanyatlottak. AZ utolsó baba csörömpölve hullott a padlóra Ott feküdt a babakisasszony összetörve az asztal mellett. Alvó két szemei kihullottak Ruhája szánalmasan összegyűrődött a zuzódásoktól. Annuska elpityeredve borult a darabjaira. Fájdalmában ugy érezte, hogy elvesztett mindent. Megcsalta a fekete bajuszu fiatal ember és elhagyta az utolsó babája. Aztán szomorúan szedte össze a babakisasszony darabjait. Odakúszott az asztalhoz, a hervadó virágokhoz és zokogva csókolgatta a hulló róisaleveleket.