Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-09-13 / 74. szám

Az arad-békési egyházmegye közgyű­lése a mezőberényiek „módosítását" az alapitványi földekre nézve elvetette, ellen­ben a búzának 12 koronájával leendő meg­váltását „méltányossági szempontból" meg­engedte. Az egyház ezt megfelebbezte a 'kerülethez. A gyűlés ugy határozott, hogy a ga­bona megváltását megengedi, de a földet ki nem adatja, mert az papi föld, amelyet csupán a pap használ jogosan. A csabai káplánfizetés. A csabai ág. ev. egyháznak két régi lelkészi állomásán működő lelkésze hivá­nyilag arra vannak kötelezve, hogy maguk mellett káplánokat tartsanak. Káplántartás cimén az egyháztól 800 koronát kapnak. Akkor, midőn a hivány megállapítva lett, ennyi fizetésből lehetett káplánt tartani. Ezelőtt 30 esztendővel a békéscsabai káp­lánok 150 —200 forint fizetést kaptak s a lelkészek 200 forintért adhattak nekik élel­met. ^.nnyi volt a teologus, hogy sokan a tanári pályára mentek közülök, mert nem kaptak kápláni állást. A c^abii egyház követeli, hogy 8)0 koronából káplánt tart­sanak maguk mellett s ha ennyiért nem kapnak, — fizessenek rá a káplántartásra magukóból, esetleg másik 800 koronát. Az egyik lelkész, Korén Pál, miután iga­zolta azt, hogy többszöri pályázathirdetés ós miuden utánjárás dacára sem tudott káplánt kapni, — késznek nyilatkozott lemondani a 800 korona káplántartási díjról — azon feltétel alatt, ha az egyház öt felmenti a káplántartás kötelezettsége alól az egyház követeli, hogy káplánt tartson, s amennyiben olyat nem kap, — levonást eszközöl neki káplántartás cimén hiványi­lag biztosított lelkészi javadalmazásból. Az egyház ezen határozata ellen Korén Pál ez egyházmegyei közgyűléshez felebbezett. Az egyházmegye is elutasította őt Korén Pál nem nyugodott meg az egyhátmegye határozatában, hanem azt a kerülethoz megfelebbezte. A kerület Sze berényi Lajos, O k á 1 y i Adolf, dr. Zsilinszky Endre, Zsigmon dy Jenő hozzászólása után, elfogadta a jogügyi bizottság javaslatát, amely a sérelmes egyházmegyei határozat megváltoztatá ával a lelkészi hiványt ere­deti szövegében fentartani rendeli, kimond­ván azt, hogy a lelkész hiványbeli káplán­tartási kötelezettségének megfelelni tarto­zik s ha nem teszi, joga az egyháznak az alk. 329. §. c) pontja alapján keresettel fellépni „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Cáfolat a minisztertanácsról. Budapest, szept. 12. (Saj. tud. táviratai A Hazánk estilap újságolta, hogy a leg­utóbbi minisztertanácsban a király állás­pontjának tárgyalása alkalmával, ellentétek merültek fel. A félhivatalos Bud. Tud. mai híradása szerint a miniszteri tanácsban összeszólal­kozások ós ellentétek nem merültek fel.fS A politikai helyzet máskülönben c-en­des ; a politikai kombinációkból is kilogy­tak a helyzet ismerői. A pestis. Budapest, szept. 12. (Saját tud. távirata) M a r s e i 1 1 e-böl érkező távirat jelentése szerint a pestis egyre nagyobb mérveket ölt. Ujabban ismét tizenhárom halálbset történt. ha van, a szükségletet községi, vagy magán jellegű ovoda elégiti-e ki megfelelőbben. A kérdés abból az alkalomból merült fel, hogy Albrechtovics Gusztávnó, aki a megyei tanfelügyelőtől magánóvo­dára engedélyt kapott s az engedély alapján az erzsébethelyi ovodát már megnyitotta, a községhez állandó segélyért folyamodott. A tárgyalás során kitűnt, hogy Erzsébet­helyen több mint 300 óvóköteles korban levő gyermek van összeírva ; a magánovódát 50—60 gyermek látogatja, de a szülök annyira szegények, hogy a havi 20—4i filléres tandijat sem képesek fizetni. A megindult vitában részt vettek K o r o s y László, Donner Lajos, Maros György, Korén Pál, L i n d e r Károly, Fejér Béla s beható eszmecsere után kimondta az iskolaszók, hogy Erzsóbethelyen — te­kintettel az óvóköteles korban lévő gyer­mekek számára — ovodára mulhatlanul szükség van; állítson fel tehát a község egy ilyen intézetet, még pedig ha pénzügyi viszonyai megengedik, községi jelleggel. Ha azonban az anyagi viszonyok miatt a község az ovoda költségeire fedezetet nem találna, ugy közsógileg segélyezett magánovoda is megfelelne a célnak. S miután az ovoda ez idén már fel nem állit ­ható, Albrechtovicsnó részére a folyó tanévi községi segélyt az iskolaszék a képviselő­testületnél javaslatba hozza. Ezután Németh Lajos terjesztette elő fontos indítványát a gyermek-menedék­házak ügyében. Rövid beszédjében nyoma­tékkal mutatott rá azokra a szerencsétlen sógekre, melyeket a gondozás nélkül maradt gyermekek idéztek elő. A napszámból élő szegény nép — férj ós feleség — kénytelen kora reggel kenyér után látni s mire a verejtékes munkából a késő esti órákban hazatér, nem egyszer lakóházának füstölgő romjait, vagy kicsiny gyermekeinek szo­morú halálát kell megsiratniok. A bezárt udvarban felügyelet nélkül maradt gyer­mekek vagy magukban, vagy a vagyonban tesznek kárt. Ezen szomorú s elég gyakran ismétlődő esetek elkerülése végett gyermek­menedékházak felállítását hozza javaslatba, ahol egy pár fillérért a napszámba járó szülők egész napra elhelyezhetnék kicsi nyeiket s azalatt maguk nyugodtan láthatnak dolgaik után. AZ indítványt, az iskolaszék nagy lelkesedéssel fogadta s megbízta az inditványozót, hogy a kivitelre részletes javaslatot terjesszen elö. ~ Még S a i 1 e r Vilmos dr. intézett kérdést az elnökséghez a községi minta­ovoda ügyében s ezzel a gyűlés d. u. 5 órakor véget ért. Részt vettek a gyűlésen: Varságh Béla elnök, Donner Lajos, Fejér Béla, Korén Pál, Korosy László, Lin der Károly, Maros Qyörgy, Német hLajos^Sailer Vilmos dr. és Zsiros Ahdrás. A esabai községi iskolaszékből. A csaba-erzsébethelyi ovoda s a köz­ségi iskolák és ovodák mult évi záróazá­madásának ügyében mult csütörtökön dél­után tanácskozásra gyűltek egybe a csabai községi iskolaszék tagjai. Pontos határo­zatokat hozott a gyűlés; igy a községi képviselőtestület felhívása folytán azt java­solja a közgyűlésnek, hogy az erzsébethelyi részen községi ovodát állítson, s tanulmányt folytat abban az irányban, hogy mily fel­tételek mellett volnának a községben gyer­mekmenedékek felállíthatok. A gyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő : L o y k o Vilmos fényesi, Podsztre­1 e n Endre fürjesi tanyai tanítók 100 100, L i z s á k y Lászlónó óvónő 80 koronás korpótlékhoz való jogosultsága megállapit­tatott. Fejér Béla főpénztárnok bemutatta a községi iskolák és óvodák 1902./3. tan­évi zárószámadását s azt az iskolaszék jóváhagyta. Donner Lajos iskolaszéki jegyző bemutatta a községi képviselőtestület fel hívását, hogy adjon véleményt az iskola­szék abban a kérdésben : mennyiben van szükség az erzsébethelyi részen ovodára s Munkástüntetés Gyulán Nagyarányú tüntetést rendeztek csü­törtökön este a kőműves ós ácsmunkások Gyulán. Okúi erre elkeseredettségük szolgált. Körülbelöl kezdik belátni, hogy sztrájkolá­suk hiábavaló s a kivánt sikert nem érik el. Igen sok munkásnak fogytán van a pénze, ami nyomasztólag hat kedélyükre. A sztrájkba, egyébként elhirtelenkedve ugrottak bele s már eddig is nagy kárát vallották Gyulán nem olyan sok az épít­kezés, hogy kifizetné magát bérharcot kez­deni. A gyulai munkások jó hirnevüek; dolgos, igyekvő emberek, kiket ennélfogva szívesen alkalmaznak mindenütt. Elég szépen is keresnek, mert nagyon sokan 3 kor. 20 fill., 3 kor. 60 fillér napibórt kapnak, sőt az lömunkások 4—5 koronát keresnek. Kitartós munkásságuk révén a koro­I sabb ács és kőmives munkások némi jólétre ] tettek szert, miután legtöbbjük házzal, sző­lővel, vagy földecskével bir, amellett családjukról is tisztességesen gondoskod­nak. A sztrájk talán sohasem jut eszükbe, ha néhány lézengő „elvtárs 1 4 nem vetődik Nagyváradról Gyulára. Ezek ugy találták, hogy a munkaadók nagyon is kihasználják munkásaikat ós ezek „zsírján" híznak. a jámbor sváb-iparosok kezdetben ide­genül hallgatták az izgató beszédeket, mert józan eszük megsúgta nekik, hogyha másutt I van is alapja a jogosut felháborodásnak a munkások kíméletlen kiszipolyozása miatt, , azonban Gyulán erről nem lehet szó, mi­után a vállalkozók legtöbbje szegény ember, kiknek ugyancsak kell izzadni, fáradni ós dolgozni, hogy maguk, családjuk és mun­kásaik fentartására szükséges összegeket megkereshessék. A titkos bujtogatok azonban nem pi­hentek s addig izgatták a hiszékeny em­bereket, mig hajlottak szavukra. Azzal hi­tegették őket, hogy most jelentékeny bér­emeléshez juthatnak, ha kitartók lesznek. A gimnázium ós a pénzügyi palota építése képezte volna azt az aranycsatornát, mely­nek révén reményen felüli jövedelemre lett volna kilátásuk. Azoknak a tanácsára, kik­nek nincs mit veszteni s dolgozni sem szeretnek, teljesithetlen követelésekkel lép­lek fel. Az a néhány vállalkozó, ki a mostani nehéz viszonyok között némi munkához jutott, saját existentiális érdekéből kény­| telen volt a túlzott kívánságokat vissza­utasítani. A munkások erre sztrájkoltak, j Gondjuk volt rá, hogy a folyamatban levő építkezési munkálatok az egész városban fennakadjanak. Áki a kimondott sztrájk dacára dolgozni merészelt, azt megfenye­gették. Egy P i 1 1 i n g e r nevü kőmivest, mert az utcai betonburkolat simítását be­akarta fejezni, elverték, egy M ü 1 1 e r nevűt pedig tégladarabokkal dobáltak meg. A szomszédos uradalmak építkezések alkalmával állandóan gyulai munkásokat alkalmaznak. A vidéken dolgozók mit sem tudtak a sztrájkról, azért gyanutlanul hazatértek. Ezt kárukra cselekedték, mert az otthoniak nem engedték ki őket többet a városból. A vasúti állomáson, a Doboz, Kígyós, Gyulavári, Kótegyháza felé ágazó utakon mindenütt munkácsoportok állottak ós szigorúan ellenőrizték, nehogy valaki munkába mehessen. Az erőszakos eljárásnak az lett a kö­vetkezése, hogy az uradalmak az elmaradt munkások helyett másokat, főleg csabaiakat alkalmaztak ós a gyulaiak elvesztették keresetüket. Mióta a sztrájk tart, körülbelöl 12 ezer koronára tehető az az összeg, me­lyet munkabérben vesztettek. Ezt pedig a bujtogatok nem fogják nekik megtéríteni, miután ezek csak ugy játszhatnak szerepet, ha a zavarosban halásznak. A gimnázium építése Gyulán azért folyik, sőt a gyulai iparosok szövetkezetére még előnyösebb, hogy az alapozási mun­kákra közönséges napszámosokat alkalmaz­nak, mert ez jóval kevesebbe kerül, mintha tanult kőmivesek készítenék. Ez a körül­mény meghökkentette a sztrájkolókat. Haj­landónak nyilatkoztak a munkaadókkal tárgyalásokba bocsátkozni. A f. hó 10-ón, délután a Göndöcs-kerti pavillonban lett volna az összejövetel és a tárgyalások ve­zetésére D u t k a y Béla polgármestert kérték fel. A polgármester azonban nem jelent meg az értekezleten s igy az meghiusult. A munkásokat Dutkay részvétlensége na­gyon felingerelte s hamarosan elhatározták, hogy tüntetni fognak ellene. Mintegy 570 munkás gyűlt össze ; zárt tömegekben tó­dultak a városháza elé, hol elkeseredésük­nek hangos szitkokban ós abcugolással ad­tak kifejezést. Az utcákon azonban semmi garázdaságot sem követtek el. Béremelésre nincs kilátásuk, mert nem olyanok a viszonyok, hogy ez kivihető volna. Rájuk nézve pedig égetően szüksé­ges, hogy mielőbb munkába álljanak, mert még 7—8 hót a munkaidő s azután bekö­vetkeznek az esőzések, melyek véget vet­nek a külső munkának és kenyér nélkül mennek a télnek. Szeptemberi hangulatok. I. Melankólia. Őszi nótát zeng a dalnok, Hogyha eljő hűs szeptember, Amikor már minden este Felöltőben jár az ember. Már tudnillik csak az járhat, Akinek van felöltője; Bár az ily ruhadarabnak Békéscsabán nincs jövője. Nem lehet kamatoztatni S nyárára is megmaradnak: Mert Csabán a zálogházban Ruhanéműre — nem adnak! II Epedés. Epedve, lázzal vártuk, hogy mikor jössz, Ezernyi vágyó sóhaj szállt feléd. S a szívünk, lelkünk édes, színes álma Mind oda röpült, óh csak te eléd. Ha szállt a szó az ajkunkról a légbe, Csupán te Rólad szólt az énekünk: Óh jöjj el édes, jöjj körünkbe drága, Hisz' te vagy minden ábrándunk nekünk. De ám a sors ármánykodott setéten, S vágyó szivünkbe bánat költözött. És ringtunk mint a csónak a hab árján Sokáig kétség és remény között. — De végre jött a gyönyörűség napja, És minden arc az üdvtől bíboros, Hogy itt vagy végre, itt vagy valahára, Óh édes, kedves, drága motoros ! III. Levélhullás. Hullnak a levelek, Bánatosan hullnak. Langyos nyári esték Egyre jobban múlnak. A hold sárga képe Az se olyan fényes, A Széchenyi-liget: Az sem oly regényes. Ezelőtt, ezelőtt Víg volt ott az élet. Aki csak arra járt Szíve, lelke éledt. Most lehet már benne Óraszámra járni-kelni: Mégse lehet a hidegben — Összebúvó párra lelni. IV. Levél a kaszárnyából. „Édes rózsám, szép galambom, Szivein párja. Minálunk most bús, szomorú Nóta járja. Elrendelte a sok osztrák Generális, Tovább szolgál a baka is, A huszár is." „Tudom, hogy a búbánatod Alig bírod, Piros selyem keszkenődet Tele sírod. Hejh, de mégse mehetek én Haza kincsem : Hogyha mennék, elhoznának Vasbilincsen." fíAki ezt a cudarságot Kifundálta, A pokolig ne lehessen Hejh, megállta. Jusson oda elevenen Minden osztrák generális: Ezt kivánja a baka is, A huszár is I" Barangó. A esabai földmives iskola. Hatodszor adta ki ez alkalommal K á 1 1 a y Ödön igazgató az iskoláról szóló rendes évi jelentését Az iskola, mint a je­lentésből kitűnik, ismét fejlődött s teljesen megfelel fontos közgazdasági hivatásának, mely abban áll, hogy értelmes, szakképzett kisgazdákat ós gazdasági cselédeket ké­pezzen. Jelen tanév az iskola 6-ik tanéve volt. Az iskolát alapította Bókósvármegye a millennium emlékére 1896 ban. Létesítése megkezdetett 1896 szeptember elsején. Meg­nyittatott 1897 október elsején. Állami ke­zelésbe vétetett 1900 évi szeptember 8-án. A folyó tanévben létesített vízmű, mely nemcsak a háztartási és istállói vízszükség­letet látja el, hanem a park, majorudvar, dohánykisórleti fiókállomási udvar és az egész kertészet öntözését is lehetővé teszi: ismét közelebb vitte az iskolát teljes ki­fejlődéséhez. Az iskola 1902—1903-ik tanévére be­iratkozott összesen 31 tanuló; ezek közül első évesnek 18, másodévesnek 13. A 31 tanulóból bentlakó volt 29, bejáró 2. A beiratkozott 31 tanulóból: 2 gazdatisztnek, 22 földmivesnek, 1 iparosnak, 4 gazdasági cselédnek, 1 tanítónak és 1 lelkésznek a gyermeke. Vallás szerint: 15 róm. kath., 1 görög kath., 11 ev. ref. ós 4 ág. evang. tanulója volt az iskolának. a szülők vagyoni viszonyait illetőleg: 1—20 holdig terjedő földbirtokkal birt 5, 20-30 „ 30-40 „ 40-80 „ földbirtokkal egyáltalán nem birt . Évközben eltávozott az iskolából 4 tanuló. Súlyosabb beszámítás alá eső vét­séget csupán egy tanuló követett el, ki is az igazgatóság előterjesztésére a földmive­lésügyi miniszter által a hazai összes föld­mives iskolákból kizáratott. Veszélyes ter­mészetű megbetegedés nem fordult elő, valamint baleset sem. A mult tanévben 6 végzett tanuló hagyta el az iskolát. Ezek közül uradal­makban alkalmazásban van ez idő szerint 3, a szülői birtokon gazdálkodik 1 és ka­tonai szolgálatot teljesít 2. Az alkalmazás­ban lévő 3 tanulót az iskola helyezte el és pedig egyiket Thuránszky Tivadar ba­ranyai gazdaságában, a másikat Pfeiffer Antal bólmegyeri bérletén, a harmadikat Bartha György bokszegi gazdaságában. Elhelyezett továbbá az iskola egy 1901-ben végzett tanulót is Szulkovszky herceg pan­kotai uradalmában. Az igazgatóság az al­kalmazásban lévő tanulókról kérdezősköd­vén, általában kedvező értesüléseket kapott. Ezek szerint az alkalmazók az elhelyezet­tek mindenikével igen meg vannak elé­gedve. A szülői birtokon gazdálkodó tanu­lókról is igen kedvező értesülései vannak az iskolának. A négy hetes tanítói gazdasági tanfo­lyamra 20 néptanító vétetett tel. A tanfo­lyam 1902 évi julius hó 15-től augusztus 10-ig tartott. A tanfolyamot valamennyi tanító igen jó eredmény nyel végezte. A hallgatók valamennyien az e célra épült 2, 2, 8, 14.

Next

/
Thumbnails
Contents