Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-09-13 / 74. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Vasárnap, szeptember hó 13-án 74. szám. BEKESME&YEI KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELÖFIZETESI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden beim is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A motoros köziekedós. Békéscsaba, szept. 12. Vármegyénk közgazdaságának történetében arany betűkkel kell feljegyeznünk 1903. év szeptember hó 10 ik napját, mint azon időpontot, amelyben az alföldi első gazdasági vasút részvénytársaság által vármegyénk, községeink, s közönségünk egyéni áldozatkészsége mellett létesített motoros vasút a közforgalomnak átadatott. Bármennyire is bombasztikusnak látszik is ez állitásunk, bármennyire sablonos is a kifejezés, melylyel gondolatunkat közreadjuk, abban egyet fog velünk érteni mindenki, aki e varmegye fejlődését hathatós intézményekkel kívánja biztosítani: hogy a közlekedés eszközeinek céltudatos fejlesztése, ezen eszközöknek olcsó hozzáférhetővé tevése a közforgalomnak fokozatos gyarapodásával, a törvényhatóság területén különböző vidékeken együtt élő s egy közös érdek által bizonyos közigazgatási, társa dalmi s kulturai egység által összetartott nép együvé tartozandóságának fokoz4sával a békés nemzetgazdasági fejlődésnek leghatalmasabb eszköze. Amikor tehát a motoros vasút megnyitásával ezek az igazságok foglalkoztatják elménket, nem érhet bennünket a hírlapírói rabulisztika vádja azért a jóslatunkért, melylyel szeptember hó 10-ét vármegyénk újkori történetének forduló pontjaiként álli tottuk olvasóink elé A vasutak kulturális jelentőségének születése napja 1825, szeptember 27 ke, amely napon a Stephenson György által szerkesztett lokomotív Angolországban a Stockontól Darlingtonig épített 12 kilométer hosszúságú vasúton a bányamunkások szidalmai és a kétkedők gúnyolódása közben 65 perc alatt vontatott egy vonatot; ma, alig nyolc évtizeddel az eszme megszületése után a föld kerekségén a vasutvonalak hossza több mint70Ó 000 kilométer. Az egymással párhuzamosan, keresztezve, a világtájak minden irányába össze-vissza futó vasúti sinpárak valóságos életerei a nemzetközi kulturának. A boldog megelégedés érzete töltheti be lelkünket, hogy az internacionális poli.ikai, kulturai és közgazdasági jólétnek ezen hatalmas életerei vármegyénket is áthálózzák, s minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy ennek a hatalmas nemzetgazdasági tényezőnek áldásos gyümölcseit mezőgazdaságunk, iparunk, kereskedelmünk fejlesztésére, közviszonyaink javítására minél teljesebb mértékben felhasználjuk. Áz alföldi első gazdasági vasút összes vonalai, s igy a most megnyílt Csaba—békési s a közeljövőben megnyíló Békés -vésztői vonal is, hazánkban a nyilvános forgalmat szolgáló első kisvasút, amely üdvös példát szolgáltat szerényebb forgalmi szükségletek okszerű kielégítésére s ezért termékenyítő hatással lesz közlekedési ügyünk kifejlődésére. A magyar tudományos világ legmagasabb testületében, a Magyar Tudományos Akadémiában hangzottak el e szavak: „Ez a keskenyvágányu vasút remekül oldja meg azt a feladatot: a vasúti közlekedést, mérsékelt forgilomnál, a biztonság megóvása mellett, a lehető legegyszerűbb eszközökkel, a legolcsóbban lehetővé tenni. Épitési tőkéje oly csekély, hogy alatta marad azoknak az összegeknek, amelyekkel más vidékek az ő helyiérdekű vasutaikat törzsrészvények cimén — de a legtöbb esetben á fond perdu —- segélyezik, de ez csekély épitési tőkéjét azután elegendően kamatoztatja is. A túlnyomóan közutak területén hu zódó fővonalról elágazó szárnyvonalai elvezetnek a szomszédos birtokosok tanyáihoz; ugy hogy ezek teherszállítmányait közvetlenül magtáraikból viszik el s az utasok felvételére vonatai az állomásokon kivül feltételesen megállanak a nyilt vonalon, az egyes tanyák és útkereszteződések közelében. A lokomotivokat pótló gőzmotoros kocsik segítségével olcsón és szaporán járatható vonatokkal nagy lendületet adnak a személy forgalomnak, amely a többi helyiérdekű vasutainkon a vegyes vonatok elkerülhetlen nehézkessége miatt annyi kívánni valót hagy". Ehhez á bizonyítványhoz nekünk kommentárt fűzni immár felesleges. Csupán egyre kívánunk még rámutatni. A motoros vasúti közlekedés előreláthatólag nagy lendületet ad a személy forgalomnak, ezzel a szomszédos községek közötti egyéni érintkezést mozdítja elő. A gyakori érintkezések útján a szomszédos községek lakossága között a kapcsolat bensőbbé, bizalmasabbá válik s megszűnik majd az a féltékenység, melynek éppen ezen közlekedési vállalat létesítése közben nem egyszer voltuik szemtanúi. A vármegye fejlődését az egyes községek fejló'dése idézi elő. Szűnjék meg végre községeink között az áldatlan irigység, a testvérharc, mely csak arra alkalmas, hogy az együttes működésre hivatott tényezők messze távolodjanak egymástól. Nekünk barátságos, együttérző, közös munkára van szükségünk, mert csak igy tehetjük nagygyá vármagyénket. Legyen a motoros vasút az az összekötő kapocs, mely az ellentéteket áthidalja, a féltékeny irigységet megszünteti. Akkor valóban elmondhatjuk, hogy áldásos ez intézmény s nem lesz üres bombaszt, hogy szeptember 10 án vármegyénk története fordulóponthoz éit. A politika és a mozgósítás. - Fővárosi munkatársunktól. Budapest, szept. 12. Tulajdonképpen azzal lehetne jellemezni a politikai helyzetet, hogy minden csendes. Legalább a felszínén, azonban a mélyben láthatatlanul küzdenek az indulatok. A király elutazása óta valamivel kevesebb a kombináció ; miután a felség nin csen itt, hát megszűnnek az ellenséges ós jóakaratú híresztelések egyes politikusokról. A kibontakozás még mindig homályban fekszik ós a politikusok között a legtöbb szó esik a pártközi konferencia eszméjéről. Minden párt elég rokonszenvvel viseltetik az eszme iránt, sőt egyes kormánypárti képviselők elóg vérmesek azt hinni, hogy ennek a konferenciának valami Békésinegyei Közlöny tarcája. 0 s z. A fehér rózsa beteg, szomorú, Hullatja egyre fakó levelét . . . Kék szemével mosolyogva néz rá Őszrehajló, fényes, tiszta ég. De a sugár hiába csókol Beteg virágot, hervadt levelet, Az ami elmúlt, örökre elmúlt, Azt visszahozni többé nem lehet. A lelkem, az is beteg, szomorú. Pedig volt benne egy fényes világ, Ezer reménnyel szívtam magamba Fehér virágok édes illatát. Ezernyi álom, ezernyi ábránd Szállott, csapongott a szívem felett, De ami elmúlt, örökre elmúlt, Azt visszahozni többé nem lehet . . . Kató József. Anika - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Zalay Masa Bánky Ferenc huszonháromóves volt és a legboldogabb halandó a világon! Nem irigyelt senkitől semmit, mert drágább kincscsel bíró embert nem ismert önmagánál. Bánky Ferenc a jogot hallgatta volna, ha történetesen nincsenek sokkal kevesebb hallucinátiói, ugy csak lélektelenül ült a tanterem padján, a szeme ugyan hűségesen figyelte az előadó tanár legsilányabb gesztusát is, de hallani semmit sem hallott a kathedrai bölcsességekből. E helyett mintha szer elmiszavak susognának körülötte, mintha patak csobogna, néha ugy tetszett, mintha fehér pillék röpködnének a feje fölött, — majd meg virágillat lengett feléje, legtöbbször azonban ... ah ! — édes ábránd! szerelmes sikoltás reszkedett a levegőben ós ettől Bánky Ferenc lángragyulladt arcát olyan átszellemült mosoly ragyogta be, mint aki csókot ád vagy fogad — Nem ! ezt nem birom tovább ! — tört ki egyszer belőle a méltatlankodás ós ez volt a legelső elégedetlen pillanata, inkább éhen halni együtt, semmint különkülön jól ebédelni. Mert mi hiányzik egyóbb a boldogulásomhoz? kérdezte' barátjaitól, akik körülállva öt, csúfolkodtak rajongásán, — a'bibliai olajoskorsó, a mesebeli „terülj asztalkám !" — Hát a diploma? évődtek a cimborák. — Eh ! Anikának nincsenek ilyen vágyai! Anika egy kisvárosi kereskedőnek volt egyetlen leánya, az arcképről itólve, amit Bánky egy agyonhasznált boritékból kutatott elő, afféle jól táplált falusi aratólánynak hitte volna bárki, ha történetesen nincs a fején egy divatmulta, tuldiszes kalap. Minden vonása közönséges volt, a szemei olyan világbacsudálkozó értelemüres szemek, de Bánky Ferenc a vakbuzgó áhítatával fogadta szivébe ezt a képet és ugy érezte, hogy ennek a lánynak a szerelmére egy királyi herceg se méltó ! Könnyen érthető, hogy a tanulás ilyen körülmények között nehezebbnek bizonyult, mint a cipészmesterség. Mert Bánky Ferenc atyja ezt a virágzó ipart űzte egy bihari kis városkában ós a fiát is erre a háromlábú trónra szánta. Kezdetben ugy is mutatkozott, hogy a pályaválasztás a már kitaposott útra hajlik, a kis Feri, amint hazajött az iskolából, kötelessógtudóan bevonult a műhelybe, a fejelések és talpalások színhelyére ós az inasok csintalanságai mellett serényen munkálkodott késő estig. Ennek ellenében azonban éjszaka ott görnyedt a gyér világú petróleumlámpa mellett, hogy az iskolai feladatok rendben legyenek. Virrasztásáról csak a szegény beteg majszternó tudott, aki buzgó templomjárásaij közben elárulta az Urnák, hogy ambitiói papnak szánták a fiát. Később az apa is beleegyezett ebbe, bár az ö álmainak szörnyű csalódása lett ez a változás. Most már végkép kimaradt a kis Feri a bagariák birodalmából ós tanult nappal, éjjel vasszorgalommal, hogy a haldokló édesanya vágyát megvalósítsa. Első eminensnek küzdte föl magát, az osztály dísze, tanárainak szemefénye lett belőle, s mint ilyen, órákat adott a hanyag úri diákoknak. Igy jutott be a szomszéd fűszeresekhez, Anika családjához, ahol végre ránevetett az élet két vidám leányszemből. Bánky Ferenc nagyon hálás volt ezért a verőfényórt, tudja Isten, tizennyolc éves mult bár akkoriban, de még sohase simogatta meg szelid női tekintet, kivévén az ódesanyjaót, a mitől azonban nem dobban föl a sziv ós nem vet lángot az arc. Anika volt az első, aki nemcsak a jó tanulót, az engedelmes fiút, a hű cimborát látta benne, hanem az érző szívű, szerelemre vágyó férfit, aki még nem pazarolta el apró szalmalángokra a „szeretet" nagy tőkéjét. Anikától hallotta először, hogy a bajusza csinos, a keze forró, a szeme beszédes — ós ettől olyan ragyogó fény ömlött el Bánky Ferenc szomorú arcán, hogy szinte szánalmassá vált szegény. Csakugyan vonzalom vezette-e a lány kezét a férfiéba ? — nem tudhatni! tény az, hogy a f hér xiit

Jak remegve odasimultak az övéibe, ós Bánky Ferenc megitta sulva ettől a soha nem remélt gyöngédségtől, — csókárral borította a lány arcát, haját, ruháját. Oh ! ha meghalhatott volna ebben az első üdvözítő pillanatban ! de hirtelen, mint a lángpallos cherubja — megjelent előtte a füszeresnó csöppet sem légies alakja, — ós akkor önérzetes, de meghatottságtól vibráló hangot örök szerelmet és házasságot igórt. Nem mondhatni, hogy a füszeresnó el volt ragadtatva ettől a „komoly" nyilatkozattól, sokkal valószínűbbnek tetszett, hogy a kezét ütésre emelte, mintsem áldásra, mégis minden nagyobb fölindulás nélkül hallgatta végig a nekipirult kérőt, aki e pe eben tökéletesen megfeledkezett mindarról a földi és mennyei jólétről, amire egy jövendőbeli plébános joggal számot tarthat. Mert a füszeresnó praktikus asszony volt, mint a fűszeresnek általában, — ós előrelátó anya, aki sokkal több biztosítékot látott volna a lánya jövőjére nézve, ha Bánky Ferenc egyelőre a cipész üzleti trónutódlást proklamália házasulási tervei helyett. Ez volt az első fölvonás zárjelenete, szürke kép, taps és éljen nélkül, — aztán változott a színtér ós Bánky Ferenc egy hosszú küzdelem után, amit beteg édes anyjával a papi pálya ellen vivott, — szomorú hangulatban, de a tántorithatlan szótartás, becsületes öntudatával került az örök szórakozások városába — Pestre. Szerencsére egy kicsit gyáva volt ahhoz, hogy ismeretlen utakra egyedül induljon, barátokkal még nem birt, vágyai sem támadtak poharas mulatozások után, tehát minden szabad idejét az arcképnek szentelte ós levelek Írására fordította. Igy aztán a szerelme nemhogy lohadt volna, de erősödött, hatalmasodott napról-napra, és könnyebben állt ellent a hazulról kapott rimánkodásoknak, hogy térjen az Úrhoz ! Nem ! Bánky Ferenc, bár korra gyermek, de jellemre férfi volt! Szilárdan elhatározta, hogy megházasodik, mihelyt lehet, addig is naiv állhatatossággal mindennap megírta a szép stylusgyakorlatot rózsaszín levélpapírra ós türelmesen várta a választ. Most történt először, hogy túlságosan megvárakoztatták ós ennek tulajdonítható az a szokatlan kitörés a sors mostohasága ellen. Volt néhány megtakarított koronája, a min tulajdonkép egy uj kalapot akart venni, mert az Andrássy-uti palotában — a hová valami nagylelkű protektor házitanítónak juttatta be, — az inasok mindig szemtelenül megmosolyogták kopott cilinderét. — Most azonban megnevezhetlen benső ösztön, sohasem érzett izgatott nyugtalanság késztette arra, hogy a kalap árán leutazzék szülővárosába, nyiltan fellépni végre az após előtt is, akit titkon respektált. Mig a vonaton ült, bátor volt, akár egy keresztes vitéz, valóságos próbákat