Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-09-10 / 73. szám

azok aránylagos számát más nemzetekével, úgy azt kell hinnünk, hogy ily tudományra szomjazó nemzet, mint a mienk, nincs is egy második a világon. A tudományos pályára rohannak boldogok és boldogtalanok — nem azért, mert a tudomány szomja kinozza őket. A szomjúságnak ezt a fajtáját nem ismerik. Sőt alapjában lenézik magát a tudományt, melyet csak sok munkával lehet megszerezni. Nekik csak annyiban kell a tudomány, amennyiben a vizsgán átsegit. A vizsga meg csak azért becses, mert hivatalhoz juttat, amely úrrá tesz, gondnélküli életet biztosit s melynek magaslatáról le lehet nézni a munkát és a tudományt. Nálunk már elejétől meg van a természetes meghasonlás abban az ifjúban aki tudományos pályára készül ós irtózik minden tudománytól. Ezért kell a legtöbb ily pályának tragikusan végződnie. Nekünk pedig dolgos karra volna szükségünk. Azokat az ezreket, akik tudományos pályára készülnek ós reményeikben hajótörést szenvednek, más pályákon kell nélkülöznünk. Ott, ahol hasznára lettek volna nemzetühknek. Ott, ahol becses lett volna a munkájuk. Ott, ahol szükség lett volna reájuk s ahol szorgalmukkal a nemzeti vagyont is öregoitettók volna s maguknak is poziciót vivtak volna ki. Poziciót ? Hát hiszen épp' itt fekszik a legnagyobb nehézség. Az ami egyik nagy átkunk, hogy a munka embere csak kivételes esetekben vivhat ki magának poziciót. Gőgösek vagyunk irányában határtalanul. Lenézzük azt a 'kezet, mely a munkától kérges, szorongatjuk azt, amely puha és finom — még ha más zsebében is szokott kotorászni. Es mig ilyen a nemzeti közfelfogás, addig hiába prédikáljuk az ifjúságnak, hogy a gyakorlati életpályákra adja magát. Előadások a rétöntözésről. A Békésvármegyei Gazdasági Egyesület vasárnap délelőtt előadást rendezett a rétöntözés eszméjének terjedése érdekében. Az előadásra nemcsak saját tagjait, hanem a szomszédos vármegyék társegyesületeit is meghivta, hogy minél nagyobb körben terjedjen a rétöntözés teljes ismerete, mely kiválóan fontos a gazdákra nézve. A gazdák érdeklődese szép arányban nyilvánult, a csabai Vigadó nagytermében a megtelt sürü széksorok bizonyitották az előadásra kerülő tárgy vonzóerejét. Az előadók Kolozsváry Ödön műszaki tanácsos és Cserháti Sándor magyaróvári gazdasági akadémiai tanár, mindketten a rótöntözós fontosságáról beszéltek ; azonban előbbi különösen az öntözőtársabeszüntették, annak mindenütt maga a gazda az oka. Mert utóvégre, hogy a föld termékeny legyen, nem elég csak a viz, oda kell egy kis trágya is, mikor már a termés ennek szükségességét kimutatja. Ekkor is nagyon elég egy kevés foszforsavas műtrágya. A csabai telepre még körülbelől 100 esztendeig nem kell trágya. — Előadását azzal fejezte be, hogy miután az öntözött réteken az alföldön annyira szükséges takarmány terem, azok lótesitését a legmelegebben ajánlja. Ezután Fábry Sándor alispán állott fel s méltatva az öntözés gazdasági fontosságát a vármegye közönsége nevében megköszönte az előadók szívességét, hogy nézeteiket, tapasztalataikat kifejtették. Zsilinszky Endre dr. hasonlóképpen köszönetét nyilvánította a gazdasági egyesület nevében. Majd kocsira ült a nagyszámú társaság s megtekintették az öntözött rétet. Délben a Fiume szállóban társasebód volt. a! A menetdij Csabán a helyi forgalomban bárhonnan bárhova tiz fillér. Csabától Békésig első osztályon 60 fillér, másodikon 30 fillér. A legelső vonat Csabáról reggel 4 óra 10 perckor indul Békésre s onnan a legutolsó 7 óra 8 perckor indul Csabára. Közben öt menet van oda, öt vissza a következőképpen : I. Csabáról ind. d.e. 4-10 Békésre ér 5'— II. „ III. „ ív- „ V. n n n ri I. Békésről ind.d.e. „ „ 6-51 „„ 1045 d.u. 1-30 „ * 6-10 , « 7-41 „ „11-35 » » 2-21 7-— i n ' 5-40 Csabára ér 6-30 8-25 9-15 1-11 5-21 7-58 III. „ „ d.u. 12-21 „ n n n n ^'31 „ V. „ „ „ „ 7.08 „ „ A menetrend teljesen kielégíti az igényeket, ugy a személy, mint a teherszállítást tekintve. A menetek száma teljesen elegendő ugy a szomszédos forgalomban, mint a helyiben is azon megállapítás szerint, hogy minden vonattól jön és minden 1 vonathoz megy kocsi. Mától kezdve tehát rendszeresen tül| külni fog Csaba utcáin a motoros s lesz az utcának uj tárgya, mely felhivja az : idegenek figyelmét. A kocsik, mint már a közönségnek volt alkalma róla meggyőződni, csinosak s a pesti villamos kocsikhoz hasonlatosak. E helyen tartjuk megemlítésre méltónak, hogy a motoros vasutak üzemét mily fontosnak tartja maga a Magyar Tudományos Akadémia. Az Akadémiának van egy jutalma, a Wahrmann-jutalom, melyet 6 évi időközökben annak a magánosnak, vagy társaságnak adnak, aki az ipar terén, akár a tudomány előbbre vitele, akár gyakorlati szerkezetek, intézmények stb.szempontjából a legnagyobb érdemeket szerezte. A pályázókon kivül az akadémiai bíráló-bizottság figyelmét kiterjesztette az iparág azon mezejére is, mely a pályázaton képviselve nem volt. Igy megemlékezett a bizottság mint kiválóan fontos alkotásról, az alföldi első gazdasági vasútról. A jelentés szerint: „a keskenyvágányu vasút remekül oldja meg azt a feladatot, hogy a vasúti közlekedést mérsékelt forgalomnál, a biztonság megóvása mellett, a lehető legegyszerűbb eszközökkel, a legolcsóbban lehetővé tenni, Üdvös példát szolgáltat szerényebb forgalmi szükségletek okszerű kielógitésére s ezért remélhetőleg termékenyítő hatással lesz közlekedési ügyünk tovább fejlődésére. A mozgalgm szellemi vezetői — mondja tovább a jelentós — Sármezey Endre főmérnök ós Vásárhelyi Béla főrendiházi tag pedig elévülhetetlen érdemeket szereztek azzal az alapos tudásukkal ós kitartásukkal, amelylyel a minden gyökeres ujitásnak ellenszegülő nehézségeket legyőzték ós a mellókforgalomnak ezt a mintaszerű eszközét létrehozták. 4 motoros vasút megnyitása. -Műtanrendőri bejárás. Végre valahára teljesülést nyer a régi óhaj, hogy a csaba—békés—vésztői motoros vasút csaba—békési szakasza átadassék a közforgalomnak, a közönség kónyelmóre ós a szállítások könnyebbségére A vasúttársaság maga is kérvényezte a megnyitást, melynek szükségét számtalan okkal támogatták; azonkívül legutóbb Csaba elöljárósága küldött sürgős felterjesztést a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy javítson a tarthatatlan helyzeten. E kérésekre rendelte el a miniszter a műtanrendőri bejárását a csaba—békési szakasznak, melynek alapján ma csütörtökön megnyitják. A műtanrendőri bejáráson Ney Ferenc vasúti ós hajózási főfelügyelő jelent meg a miniszter képviseletében; kívüle még ott voltak: Sármezey Endre igazgató főmérnök, Vásárhelyi László központi tisztviselő, B á n f f i csabai állomásfőnök, S z t r a k a György főszolgabíró, Maros György h. főjegyző, Z s i r o s András biró, Áchim Gusztáv községi mérnök. Ez alkalommal megállapították a megálló helyeket s az eredeti tervtől csak egy esetben tértek el: a Fiume-szálló előtti megálló helyet a községháza elé tették. Meg van már állapítva a motoros menetrendje is, mely szerint Békésre és vissza összesen tiz menet lesz naponta. A helyi forgalmat külön kocsik fogják lebonyolítani, a szomszédosat szintén. A helyi kocsi ugy közlekedik, hogy a pályaudvartól indul minden vonat érkezése után és visszatér oda minden induló vonathoz. férje visszajön elveszi töle a pénzt. A fö, hogy a nyilvánosság ne tudjon meg semmit. A ban érdeke megkívánja. Igen a bank érdeke ... A bank . . . Erre a szóra mindhármuk arca felragyogott. Mint valami bűvös szót motyogta a másik kettő áhítattal: — A bank . . . igen, a bank ... a bank érdeke, ez a fő . . . Az igazgató begombolta a kabátját, miközben mereven az asszonyra nézett. Azután valami kefét kórt tőle, amivel letisztítja a könyökét, mert hozzáért a hátsó lépcsőn a falhoz. Amíg az asszony a konyhában a kefét keresgélte, az igazgató ur oda fordult a másik két úrhoz: — Nem is tudtam hogy ennek a Müllernek ilyen csinos felesége van. Kár, hogy sikkasztott... A többi hivatalnoknak mind olyan csúnya a felesége. Mint, hogyha minden csúnya asszony a mi bankunkat választotta volna ki. Hunyorgatott a szemével és mondott valamit halkan a segédkönyvelőnek. Nevettek. A pápaszemes ur nem értette, mit mondott, de ő is nevetett, mert látta az igazgató urat nevetni. Mikor bejött az asszony, már ismét komolyak lettek. — Tehát ön Szalai ur várni fog. Az eredményről telefonál nekem. Vár akár tizenkettőig. Az asszony beszólt valamit: egy magányos férfi, itt tizenkettőig, az nem lehet. Az igazgató leintette. — Ne csináljon nehézségeket. A bank érdeke megkiváuja. A másik kettő ismét komoly arccal mondta : — Az a fő. A bank . . . Az igazgató mikor elment, kezet fogott Szalai úrral, aki megtisztelve húzta hátra az egyik lábát. Elmentek. Az asszony kisérte ki őket, mikor visszajött odafordult Szalai úrhoz : — Le szeretném vetni ezt a ruhát. Talán a másik szobába tetszene . . . Szalai ur átment a másik szobába. Hallotta, hogy a kulcs megfordul a zárba „Békésmegyei Közlöny" táviratai. és ez izgatta, Mikor ismét kinyílt az ajtó ott állott előtte az asszony egy kék selyemblúzban ós egy kissé kopott ternó-szoknyában. — Ha meg nem sértem kérem, uzsonázott ön már ? — De kérem ... ez nem járja. — Csak egy csésze teát. Mig belenézett a borszesz lilaszinü lángjába, eszébe jutott az ő sivár legényszobája és rosszkedvű lett. az asszouy szép alakja most már egészen fekete volt,' csak az arca volt piros, a láng visszfényétől. Most az asszony sirni kezdett, a férfi vigasztalta. Egészen közel jutottak egymáshoz. Azután Müllerné lassan megnyugodott. Még az is eszébe jutott, hogy konyakja van a szekrényben Kivette ós töltött. Egymáshoz ért a kezük, mikor a férfi a pohár után nyúlkált. — Van szivar is, tetszik ? — Ide vele — mondta Szalai ur. Együtt itták a teát. Az asszony megnézte a nagy, erős embert, az pedig visszanézett. — Kérem önt valamire Szalai ur. Önnek bizonyosan szép irása van. írjon nekem egy cédulát, hogy itten egy szoba kiadó . . . Most megint magam leszek . . . Élni pedig csak kell. — Persze, persze, motyogta a férfi ós mig az asszony a tentát kereste, végignézett a bútorokon. A lámpát meg kellett gyújtani, a férfi adott gyufát, ő tartotta az üveget is. Azután irni kezdett ós közben konyakot ivott. Az asszony nézte, mint jár az ember keze ós közben elgondolkozva mondta : — Tizenhótezer forint. Mennyi pénz ... milyen kára lehet a banknak. — Bizony . . . kár ... a bank . . . Ezt a férfi mondta. Azután irt tovább. Az asszony hirtelen rátette a kezét a férfi karjára. — Kérem, tessék csak megmondani holnap az igazgató urnák, hogy nekem van egy kis örökölt pénzecském. Csak kétezer forint. De azt odaadnám szívesen, hogy a banknak ne legyen olyan nagy kára A király elutazása. Budapest, szeptember 9. (Saj. tud. táv) Ő felségének galíciai utazásáról hivatalos jelentést adtak ki ma délelőtt. A jelentés szerint a királynak a galíciai hadgyakorlaton való részvételót illető diszpoziókat, — amennyiben ezek halasztással volnának a válság megoldására, — még nem tekintik oly programmnak, mely végérvényesen meg volna állapítva. Tekintve a politikai viszonyokat, egyáltalán nincsen kizárva az a lehetőség, hogy a galíciai hadgyakorlatra vonatkozó uti program megváltozik. A király ma délután három órakor u'ozott el Bécsbe. Ahonnan érkező I távirat szerint Goluchowsky gróf külügyminiszter már előbb oda érkezett. A zsarnócai tűzvész. Zsarnóca, szept. 9. (Saj. tud. távirata.) A Selmecbánya melletti Zsarnócán tegnap dühöngött tűzvész alkalmával hetoen ház lett a lángok martaléka, köztük az állami erdőhivatal. A tüzet gyújtogatás okozta. a gyújtogató egy öreg asszony volt. akit libalopásórt megbüntettek s aki ezért meggyújtott egy házat. ságok alakításával, utóbbi pedig az öntözés gyakorlati hasznával foglalkozott. Legelsőbben Zsilinszky Endre dr., a gazdasági egyesület igazgató-elnöke beszélt, üdvözli a megjelenteket, különösen a szomszédos megyebelieket ezen az előadáson, melyen a gazdaközönsógnek kapva kellene kapnia. Az aradi gazdasági egyesület elnöke, Vásárhelyi László pendítette meg azt az eszmét, hogy a fontosabb gazdasági kórdóseket együttesen kellene tárgyalniok a gazdasági egyesületeknek. Volt már ilyen értekezlet régebben a dohánytermelés ügyében, most pedig a rótöntözés fog előkerülni. Kéri az előadókat előadásuk megtartására. Kolo ssvári Ödön előadását azzal vezette be, hogy a rótöntözós egyike azon eszközöknek, amelyekkel a gazdasági helyzeten javítani lehet. Majd áttért a csabai öntözötelepre ós az arad—csanádi öntözési tervezetre, mely 1896-ban készült el, azonban nem jutott a megvalósulás stádiumába, mert akkor még annak számos feltétele hiányzott. Igy főképpen az állami támo gatás, amely nélkül még a külföldön is a legritkább esetben létesülnek öntöző telepek. Ma már a helyzet megváltozott; 1901-ben kiépült a csabai öntözőtelep, megalkották az öntözésről való törvénycikket. A csabai telepen nyert tapasztalatok és eredmények igazolják, hogy ellehet érni bárhol a 30 mm. termést, de csak akkor, ha a berendezés gondos ápolásban részesül. Az arad-csanádi öntözési műnek az volna az alapja, hogy a Marosból kiveszünk 15 ezer köbméter vizet és ezzel 25 ezer kat. hold területet öntözünk. Ily nagy mű letesitóse azonban nagy költséget is igényel, miután a Marosba egy duzzasztót kell beépitóni. Hogy a mű létesülhessen, az érdekelteknek társulattá kellene alakulnia, kölcsönt felvennie, amelyet aztán a tagoktól beszednének holdanként kiszámítva. Ehhez járulna természetesen az állam támogatása. A társulatba a belépés önkéntes volna, aki azonban belépett, 50 óv eltelte előtt ki nem léphet A társulat akkor alakul meg, ha az érdekelteknek legalább egy harmada belép. A nevezett társulat megalakulásához tehát 8300 hold belépése volna szükséges Kifejtette ezután Kolozsváry, hogy holdanként 22 koronával semmiesetre sem volna több az évi tagdíj. Az öntözés harmadik évétől kezdve pedig az öntözött terület ezt fényesen behozná. Ami a berendezés költségét illeti, arra szintén előnyös kölcsönt ad az állam, bár ennek megszerzése nehézkesebb. Cserháti Sándor a gipszezós ismertetésével kezdte előadását, melyet teljesen eredménytelen kísérletnek mond, tapasztalatok alapján. A szikes talajokat egyetlen móddal lehet termővé tenni: az öntözéssel. Ezt bizonyítja a csabai mintatelep. Bár ez a széna nem ér annyit, nem olyan jó, mint a szikszéna, mégis előnye van a szikszóna felett, hogy sokkal nagyobb a termés. Ot mázsa „igen jó" szénánál, többet ér 30 mázsa csak „jó" széna. Az állat is szívesen eszi az öntözött réti szénát s nagyban veszik is. — Hogy mégis az öntöző telepet ' | Csend volt ismét. Mind a ketten gon • dolkoztak. Egyszerre megzörgették az ablakot. Szalai ur ijedten dugta zsebre a konyakos poharat, az üveget meg az asztal alá tette. Az asszony fehér lett, de azután elszántan sietett az ajtóhoz. A férfi boszankodott. Bár csak ne jönne senki. Egy hordár volt. Valami levelet hozott Az asszony akarta felbontani, de Szalai ur kitépte a kezéből. — A bank érdekét képviselem, meg bocsát tehát. Csak a bank miatt . . . Az asszony megkérdezte, hogy ki adta a levelet. — Egy nő, délben — mondta a hordár. — Egy nő, egy asszony — visította ... Egy asszonynyal szökött meg. Szalai ur nagy léptekkel szaladgált a szobában. Egymásután ivott ki négy pohár konyakot, aztán eldobta a szivart ós elkezdett kiabálni. — Nyomorult. Neki nem elég egy asszony ós még hozzá egy ilyen asszony . . . Gazember, aki megkárosította a bankot . . . Igen a bankot . . . Zsebre dugott kézzel állott az asszony előtt. A hordár kiment. Szalai ur megivott még egy pohárral a konyakból, azután a hordár után szaladt a folyósóra. — Hallja hordár . . . Tudja hol van a Bulyovszky-utca ? Igen . . . Hatodik szám, éppen a sarkon, második emelet. A lépcsőtől jobbra . . . Ott lakom ón . . . Elhozza a koffereimet, egy nagyot, meg egy kicsit és a lámpa is az enyém. Itt van a névjegyem, erre majd kiadják. Vigyázzon a kalapskatulyára . -. . Csendesen betette az ajtót. Odament az asszony elé ós beszélni kezdett. — En veszem ki a szobát. A mi pedig a pénzt illeti, csak tessék hallgatni, a világért se tessék szólni ... a kétezer forintról . . . Egészen jókedvű lett ós miközben meggyújtott egy szivart, mondta: — Mi közünk a bankhoz. Van néki ugyls elég pénze . . .