Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-08-30 / 70. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 19

03, Vasárnap, augusztus hó 30-án 70. szám. BÉKÉSHEGRYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőséj: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belUI is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Benntartják a katonákat. Békésosaba, aug. 29. A nagy hadgyakorlatok nemsokára véget érnek és néhány hét múlva elkövetkezik az az idő, mikor a három évet szolgált legénység boldogabb időben rendesen hazatért övéihez. Ezt a pillanatot forró vágyakozással lesik a katonák és sok ezer család. Sajnos ebben az esztendőben hiába várják sokan ezt a rég óhajtott pillanatot; mert a közös hadügyminiszter elrendelte, hogy mindazon katonák, akiknek szolgálati ideje az év október havában letellik, ez év december hava 31-ig további szolgálatra benntartandók. Hogy mire fog vezetni ez az intézkedés, hirtelenében el sem lehet képzelni; de hogy nagy zűrzavart fog előidézni, az bizonyos Igaz ugyan, hogy mivel az idén nem volt újoncozás, ugyanannyi munkás maradt otthon, mint amennyit a katonaság visszatartott, de nem szabad elfeledni, hogy azok a családok, amelyek az övéiket hosszú 3 év óta várják vissza, nincsenek abban a kellemes helyzetben, mint azok, amelyeknek családtagjai most otthon maradtak. Az egész ország visszhangozni fog a panasztól, egyetlen filu sem lesz csöndes és a kaszárnyák szobáira is ráborul a vigasztalan keserűség. De gazdasági és szociális tekintetben is nagy károkat fog okozni ez a rendkívüli eljárás. Igy például az az ember, akit három évig vontak el mesterségétől, még tovább is kénytelen lesz lemondani mestersége üzéséről. Továbbá, minthogy a katonáknak csak kiszabadulásuk után szabad házasodniok és éppen ezért a nép között az év vége felé kötik a legtöbb házasságot, ebben az évben jelentékenyen csappanni fog a házasságok száma, amit a statisztika is konstatál majd. Igy tehát a hátrányos következmények ott is keresendők, ahol nem is sejti őket az ember. Természetesen nagy hatása lesz a rendkívüli intézkedésnek katonai tekintetben is. Azon körülmény folytán, hogy az októberben kezdődő uj katonai év meg nem nyitható, az egész kiképzési programm változást szenved. Megeshetik, hogy a rekruták kiképzése csak tavaszszal veszi kezdetét, ami a kvalitást közelről érinti Megeshetik, hogy a tervezett két éves katonai szolgálat 1904-ben meg sem kezdődhetik A hadvezetőség, a legénység bentartásának a jogát az 1889. évi VI. t.-c. 8 ik szakaszára alapítja. Sokszor fölvetették azt az eszmét a mostani válság alatt, hogy nem kell sietni a megoldással; ráérnek később is újoncot szedni: hisz benn lehet tartani még három hónapon át azokat a katonákat, akiknek hároméves tényleges szolgálati kötelezettsége október 1-én megszűnik Fölhatalmazást ad erre a véderőről szóló 1889. VI. törvény, amely 8. § ának utolsó pontjában ezt mondja: „Végződik pedig minden szolgálati kötelezettségi viszonyban — az állománybavétel napjára való tekintet nélkül — azon óv december 31-ikéa, amelyben az illető szolgálati kötelezettség eltelt. Valóban, ezt mondja az érvényben levő véderőtör vény, és mégis, ezt a jogát a hadvezetőség eddig sohasem alkalmazta. Először, mert ugyanez a törvény ellentmondásban a fóntidézett ponttal, azt mondja ugyancsak a nyolcadik paragrafusban, hogy a szolgálati kötelezettség három éo s hogy „a szolgálati iáő az állómánybauétel napjától kezdődik Ezek szerint a pontok szerint tehát az október 1-én megkezdett szolgálat három év múlva, szeptember 30-ikán végződik, mert a tényleges szolgálati idő három évnél több a törvény elvi rendelkezésénél fogva sem lehet. Az elvi rendelkezés tehát ellentmond az idézett rendelkezésnek, mert ez utóbbi szerint a szolgálati idő nem három év, hanem három és egynegyed év volna. A parlament akkoribban nem vette észre ezt az ellenmondást, nagyobb kérdésekkel volt elfoglalva. Azóta nem terelődött rá a figyelem épp azért, mert a hadsereg vezetősége sohasem alkalmazta e pontozatot. Kivételt alkotnak az egyéves önkénytesek, akik a véderőtörvény 25. szakasza értelmében a tiszti-vizsga letétele után szabadságolandók. Valószinü, hogy Ausztriában rendszabá'yokhoz fognak nyúlni, hogy az október elsejére már megajánlott újoncokat behívják, ugy, hogy a harmadik esztendőt kiszolgált katonák visszatartása csak a magyar csapatesteket sújtja. Ily körülmények között a lehető legsürgősebben helyre kellene állitani a parlamenti rendet. Arról persze szó sem lehet, hogy október l-ig a rekrutákat behívhassák. Ha azonban az alkotmányos élet rendes medrébe visszatérne, annyi mindenesetre elérhető volna, hogy a hároméves katonákat legalább november 1 én hazabocsátanák. Ha az újoncozás szeptember 15-én megkezdődnék ezt semmi sem akadályozhatja. De vájjon megkezdődhetik-e? Ez a nagy kérdés! A politika. — Fővárosi munkatársunktól. — Budapest, aug. 29. Amint a legújabb hirek mondják, a király letett arról a szándókáról, hogy egy időre elhalassza a politikai válság megoldására vonatkozó tárgyalásokat. Mire e sorok az olvasó kezébe jutnak, a király már akkorára Bécsben lesz. Edwárd angol király hétfőn érkezik az osztrák fővárosba s e napra Khuen-Héderváry is felutazik, hogy jelen legyen az udvari diszebóden. A fogadás után pedig, a király nem megy eredeti terve szerint a hadgyakorlatokra, hanem szeptember 3-án este, vagy 4-ikén reggel visszaérkezik a fővárosba. Ezzel ismét bebizonyul, hogy a király nincsen a merev tagadás álláspontján. Bár régebben elhatározta már, hogy részt vesz a hadgyakorlaton, mégis lemondott erről a válság megoldása kedvéért. Ez helyes is, mert minél tovább húzódik a megoldatlan kérdés, annál inkább elmérgesedik a helyzet, annál inkább nehezebb lesz a megoldás. A beavatottak előtt nem volt titok, hogy K h u e n-H éderváry miniszterelnök jelentést tett a felségnek amaz aggodalmakról, amelyek a válságnak a végtelenségbe való nyúlását kisérték. Andrássy Gyula, Tisza István, Hegedűs Sándor Békésmegyei Közlöny tárcaja, Szatír dala. Én csintalan szatír vagyok, Te karcsú, szűzi nimfa, Szivemben hogy vágy fakad, Felkaplak karjaimba. És messze elfutok veled Egy távoli zugolyba, Hová madár se téved el, Mi is csak bujdokolva. Elrejt egy dúslombú bokor, Hol nincsen semmi, semmi, Csupán selyemlágy pázsitágy . . . Be jó rajt' elpihenni ! Meg sem rezdül zöld sátorunk Hajlongó, gyönge ága, S a néma csendben búg, sikolt Két szív szerelmi vágya . . . Végváry Ferenc. Az Alduna és a magyarság. A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Nem akar ez útirajz lenni, hanem inkább egy rövid ut szomorú impresszióit kívánom tanulság végett közölni. A temesvári orsz. dalverseny alkalmával T e 1 b i s z polgármester, üdvözölve a dalosokat, hatásos beszédében kiemelte azt. hogy Temesvár a magyarság végvára. Ekkor ezt csak ünnepélyes alkalmakkor előráncigálni szokott frázisnak vettük, mert hiszen ha Temesvár rövid tiz óv alatt annyira megmagyarosodott, akkor Temes-, KrassóSzörénymegye is haladt csak valamit. Ez volt a feltevés; sajnos, másról kellett meggyőződnünk. Tartsunk azonban sorrendet. Atyus már megírta, hogyan fogadták a csabaiakat s a dalárda mily sikert aratott. Azzal sem mondunk ujat, hogy a dalosok a juryvel, illetve annak határozatával nem voltak megelégedve, mert hiszen mindenkinek eleget tenni lehetetlen. Az érdektelen szemlélő ugyanis azt tapasztalhatta, hogy az a dalárda, mely maga mellett hangulatot tud csinálni a zöld asztalnál, nem énektudásával, nem hangterjedelmével, hanem neves embereknek a biráló bizottságra gyakorolt erőszakos befolyásával: jut elsőrendű sikerhez. A hajdúnánási dalárdával eljött országos képviselőjük Rákosi Viktor, a miskolci dalárda karnagyul birja Lányit, a hires zeneszerzőt. Már most ha ezek a dalárdák kevésbé jól énekelnek is, lehet-e a bírálat elfogulatlan? Aztán a versenydarab megválasztása is nagy horderővel bir. A lugosi dalárda például, mely tulnyomálag románajku énekesekből áll, versenydarabul, s itt nem a dal magasztosságát vagy annak e célra való alkalmas voltát bíráljuk, hanem az eszmét, a Talpra magyart! énekelte. És gyújtó hatására a lugosiak jól számítottak, mert 4 —5000 embert ragadtak, nem művészies énekükkel, de a dal tüzes, lelkesítő hatásával óljenzésre. S jól számítottak: a jury az első dijak közül a harmadikat Ítélte nekik. A verseny eredményének publikálására mindenki sietett az Aldunára. Temesvárról Buziásig, vasúti kocsiban az ut egyhangú; a környezet német s mikor a gőzhajóra lépünk, szintén csak német. Maga a dunagőzhajózási társaság is, melyet pedig a magyar állam milliókkal támogat, az utasnak német könyvecskével kedveskedik; leirva találja ebben az olvasó a Dana folyam által érintett vidék nevezetességeit. A fővárosi sajtó megütközik s hasábokat közöl egy-egy német átirat miatt; a társaság hajóin naponta több száz ily német könyvecskét osztanak ki az utasok között s erről még csak meg sem emlékezett eddig a magyar sajtó. a Duna utolórhetlen természeti szépségeit Moldovától, Drenkovától kezdve Galgóc ós László váráig leirni nem kívánom ; megírta ezeket már az enyémnél hivatottabb toll. A Kazánszoros nagyszerűségét lehetetlen feledni; a Széchenyi-ut mentén végig hajózva, bámulattal telik meg az utas lelke azon szörnyű nehézségeken, melyekkel az emberi észnek küzdelmes harcot kellett folytatnia, mig e nagyszerű müvet megalkotta. A remek természeti panorámából ábrándít ki az Orsován való partraszállás. Mindenütt oláh és német szó. Azt hiunó az ember, hogy már Romániában van ; ós valóban azon körülmény, hogy husz román tiszt várta hajónk kikötését, hogy Orsováról Gallatzba hajózzanak, megerősíteni látszik ezt a feltevést. Ha az ember az Aldunát végigbarlangolja, kapva-kap az alkalmon, hogy egy darab Törökországot láthasson. Ez a kis darab törökvilág az Adákaleh sziget, melyet most a csabai és aradi ezredből kikerült katonák őriznek. Az omladozó vár, a törökök szánalmas kinézóse, a piszkos utcák rendezetlensége mutatja, hogy a vár régen elvesztette jelentőségét, a sziget török lakosainak pedig kevés jövedelmet hozhat már a csempészet. Igyekszik is az utas egy csésze mokkakávé elfogyasztása után a szigetről, hogy a regényes Csernavölgyön végig kocsizva, Herkulesfürdőre, az ország e nemcsak legluxuriosusabb, de fekvésére ós modern berendezésére nézve is a leghatalmasabb fürdőjére érjen. Minden magyar ember szivét örömmel tölti be az a tudat, hogy e világhírű fürdő a m igyar államé; a bérlő : a temesvári agrár takarékpénztár igyekszik e kies helyet móg modernebbé tenni. Azonban nem csak lehangolóan, de igen kínosan hat minden magyar lélekre az a szomorú tapasztalás, hogy semmi sem juttatja kifejezésre a fürdő magyar voltát. A katonai kincstár hatalmas fürdőépületein — bár nincs kétfejű sas — német a felirat. Az oláh és a német uralja a helyzetet e fürdőhelyen, móg pedig kihívóan. A király születése napjának megünneplése is kinos összetűzésre adott alkalmat A katonaság, az oláhság nem akart együttes bankettet tartani a magyarokkal; a magyarok királyá t ünneplő pohárköszöntőket a katonai ren dü ós az oláh származású vendégek német nyelven óhajtották hallani, mit a magyarok nem akceptáltak. És folyt a sürgöny váltás a hadsestparancsnoksággal, a belügyminiszterrel; egyik sem engedett álláspontjából s a vége az lett, hogy a magyarok ós németek külön bankettre vonultak. A katonazenekar húzta a Gotterhaltét, a makói Purcsi banda a Hymnust és Rákóczit. Mindkét fél azonban jól mulatott. S mulatnak mindennap ; minden este táncra perdülnek a párok s a keringő után rendesen csárdás következik. Es ez a tánc a románok és németek botrányköve. A bosztont táncoló párok a fényes szépségű gyógyteremben alig férnek el, amint azonban a cigány csárdásba kezd, az eddig őrült kalamajkát járó szüzek ós legények kényelmesen helyet foglalnak a székeken, pamlagokon s gúnyos taglejtéssel kísérik a zene ütemeit; táncolni azonban nem táncolja senki a magyarok nemzeti táncát. A magyar ifjú és leány fél a kikacagástól s nem mer a terem közepére kiállani; s mikor aztán rövid idő múlva abbahagyja a cigány a zenét; őrületes tombolásban törnek ki nemzetünk ellenségei afölött, hogy a csárdást nem merte senki sem táncolni. Mult vasárnap este azonban egy kissé megbosszantottuk a svarcgelb atyafiakat; három izben is megujráztattuk a csárdást hallgatóul. A német tánc hivei mórgökbeu a csárdás ütemeire bosztont kezdtek járni, mert ezt a táncot móg a hottentották üvöltésére is el lehet lejteni; erre az incidensre viharos tapsban törtek ki az oláhok. Jó darabig ment ez igy, de mikor a cigány a frisbe kezdett, a tüntetők beadták a derekukat ; hangzott a csárdás tovább s az oláhok mórgökben, olyik szitkozódva is — aludni mentek. S a kedélyeknek ezt a botrányos kavarodását, a magyar nemzeti táncnak nap-nap után való kigunyolását keleties