Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-07-02 / 53. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, julius hó 2-án 53. szám. BEKESMEGYEI EOZLOIT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A vasárnapi munkaszünet. — jun. 30 A modern szociális követelményeknek sorozatában csupán egy láncszem jelentőségű a vasárnapi munkaszünet kérdése. Mégis az egész szocialista probléma mibenlétét tanulmányozhatja rajta és benne a vizsgálódó ember. A munkás emberi jogainak mennyi küzdelmében került, mig az államhatalom az emberi, de még inkább a munkás jogát olyan düntő faktornak ismerte el, amely önmagáért kór részt az állam mindeneket magába ölelő funkciójában ? A mai kor szociális mozgalmainak jövendő történetírója érdekesebbnél érdekesebb mozzanatokat fog találni. Meg fogja mindénekeló'tt állapitani, hogy legkésőbben a munkás jogát, a munka becsülését ismerte el a mai állam és a mai társadalom. Mi azonban ezúttal szorítkozzunk csak annak az örvendetes ténynek a re gisztrálására, hogy végre elismerte Mert ebben a tényben fenséges elvnek a proklamálása foglaltatik. Az, hogy a tőkénél semmivel sem kisebb és jelentéktelenebb faktor a munka. A jövő pedig ebből már könnyebben kialakíthatja azt a szociális hittvalást, mely a munkát mindenekfelett álló, a tőkét is megelőző társadalmi ós gazdasági tényezőnek proklamálja. A munka diadalát, annak az önérzetes emberi fellépésnek eredményét látjuk mi a vasárnapi munkaszünetben, mely a természet jogán önmaga is be akar folyni a sorsára. A.z a pár naptól kezdve érvényes rendelet, amely a Széli-kabinet kereskedelemügyi miniszterének, Láng Lajosnak mindenh-i rokonszenves emlékét fogja hirdetni, ennek a természeti jognak a A sikere. Rámutatott erre a miniszter a kereskedelmi alkalmazottaknak küldöttsége előtt is, mely tisztelegni ment hozzá a rendelet kiadásáért. Ez a momentum példátadó irányitója lehet minden egyéb további szocialista mozgalomnak. A munkaszünet ujabbi szabályozása azonban e téren még nem végleges, de meglehetősen megfelel a mai viszonyoknak és közeledést jelent a tökéletesítés felé. Mint ismeretes, a munkaszüneti kivételek megszorítása mellett a kereskedelemben a teljes és álalános munkaszünetet állapítja meg. Magáért ezért készült is a rendelet ; a kereskedelmi alkalmazottak hosszú évek során át folytatott szervezkedésének és kitartó fáradozásának a gyümölcse ez. Megérdemelt jutalom, mely csak a munkának ós munkásnak jogát ismeri el, hogy bármi igaz jogát csorbítaná a tőkének. Valójában nem egyéb, mint állami szabályozása a munka és tőke egymáshoz való viszonyának. Mert tévedés azt hinni, amit a kereskedelmi munkaadók egy része tart, hogy a teljes vasárnapi munkaszünet korlátozza a forgalmat és így anyagilag megkárosítja Őket ! Ez a felületes vélemény szertefoszlik, ha a szügséglet szempontjából vizsgáljuk a forgalom lényegét. A szükséglet kielégítést talál a munkaszünet mellett is, a munkaszünet legfeljebb egy bizonyos mederbe tereli a forgalmat. Az állag megmarad, csupán más napokra tolódik át a szükséglet-kielégités. Szóval uj szokást jelent az egész, melyhez sérelem hiányában mindenki alkalmazkodhatik. De leginkább a legegyszerűbb igazságot nem értik meg teljesen az emberek. Nem csodi, ha a vasárnapi munkaszünettel szemben is éveken, sőt évtizedeken keresztül ez volt a legnyomósabb érv. Vájjon mit fognak ezek a rövidlátók ahhoz szólni, ha a munkának ós tőkéuek szabályozása nemcsak a hetenkinti munkaszünetnapra, hanem a munka napjaira is ki fog terjedni ? Értjük alatta, hogy az a szociális mozgalom, melynek e tekintetben csak megnyitó, bevezetése a vasárnapi munkaszünet szabályozása, fejlődése folyamában az általános munkaidő mai rendszertelen túlzásának is korlátokat fog emelni ! Hát semmit sem fognak szólhatni, mert a legeklatánsabb emberi jog és társadalmi szükség fogja támogatni. A forgalom szabályozása helyén való, mert a szabályozás egyúttal a konkurrenciának is a korlátozása lesz. A konkurrencia hiánya pedig, már maga is a forgalom szabályozása. Nem lehet semmi elfogadható indok arra, hogy ezt észszerűen meggátolni akarjuk. Korlátolt ós szabályozott forgalom mellett is éppúgy kielégitést fognak találni a szükségletek, mint a mai konkurrenciaéhes és szabadjára eresztett, lelketlen rendszer, az az rendszertelenlenség mellett. A kezdet elég jól indul, hogy bekövetkezzék a cél is, e tekintetben talán nálunk még hamarabb, mint némely európai kulturáltamban. Jogunk van ezt hinni, ha tudjuk, hogy például Franciaország a vasárnapi munkaszünet szabályozása terén hátrább van mint mi, és amivel náluk már régen diadalt aratott a munka és embere, azért még csak most fo lyik ott a küzdelem. Nyomós ok, de nem az elbizakodásra ós a munka abbanhagyására, hanem a szociális állam fokozatos kiépítésére. P. H. A bemutatkozás. — Fővárosi munkatársunktól.— Budapest, julius 1. Megtörtént a képviselőház első ülése, bemutatkozott a kormány. Lejátszódott megint egy nagy színjáték, amely azonban inkább az osztrák képviselőházba illett volna. Akik a K h u e n-H óderváry kormány bemutatkozását mozgalmasnak vélték, még azok is csalódtak, mert a képviselőházban történtekre a „mozgalmas" kifejezés egy kissé szintéien. Még eddig sohasem történt meg a magyar politikában, hogy a bemutatkozó miniszterelnök ne tudott volna rendesen beszélni. Eddig még meghallgattak miuden bemutatkozó kormányelnököt, — csupán Khuent érte a dicsőség a meg nem hallgatás elsőségében. És ennek oka sokféleképpen magyarázható meg. Az ellenzék ingerültségét előidézték már a párt belső ügyei, melyek nem mondhatók igen békességeseknek. Leginkább a horvát miniszter, T o m a s i c s ellen tört ki az ellenszenv zajongása. A függetlenségi párt nem tudja feledni Tomasicsnak egy régebbi beszédjét, melyet a horvát zavargásokról mondott a Széli kormány alatt, s melyben inkább a horvát szempontokat vette figyelembe, mint a magyart. Csak ezután fordult a botrány éle a miniszlerelnök felé, ki nem igen örülhet ezen első sikerének. Meg volt a vihar a képviselőházban, de hogy e vihar után kitisztul-e az égboltozat, azt nem tudja senki, de nem is igen remélik. A miniszterelnök programja természetesen megfelel a 67-es alapon álló kormányférfiu állásfoglalásának. De azért a szabadelvű pártot sem elégitette ki egészen, mert a nemzeti párti frakcióhoz tartozó Ivánka Oszkár megkérdezte, hogy mi lesz a nemzeti engedmények dolgában, — mire a miniszterelnök nem válaszolt. A L A esók. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta : Balassa Sá.ndor. A csóknak ép ugy, mint minden másnak története van. Keletkezését illetőleg az első nyomok ősrégi időbe vezetnek vissza és ugyancsak számos mende-mcnda maradt fenn róla napjainkig. A történelem elavult, sárga lapjait forgatva, vessünk egy pillantást a múltba. Már az első emberpár csókolódzott. Erről a biblia is említést tesz. Egy igen kedves dolgot találunk a bibliában az első csók eVsattanásáról., Történt pedig, hogy a paadicsomban Ádám apánk kapta az első csókot az Úr Istentől, akkor, amidőn életet lehelt belé. A második csókot már Ádám adta Evá iak, a midőn az első asszony egy terebélyes fa árnyékában pihent. Ugy történt a dolog, hogy Éva anyánk egy verőfényes délután elszendergett, a. mint ott pihent a szabad természet lágy ölén, egy döngicsélő méhecske röpködött körülötte. A zümögő állatka előtt az első ember szokatlannak tünt fel. Nyilván azt hitte, hogy az első asszony a legszebb rózsaszál, a mely a paradicsomban virit. így történt, hogy nagy fáradsággal összegyűjtött virágporát Éva asszony ajakára hintette. Ádám, kiről tudvalevőleg azt jegyezték fel, hogy a legjobb férj volt, odament alvó élete párjához, hogy elkergesse a zümmögő kis méhecskét és észrevette Éva asszony ajkán a virágport. A jó öreg, dacára, hogy az első férfi volt, rendelkezett némi illemtudással. Udvariatlanságnak tartotta, hogy egy nő ajkát az ujjaival érintse meg, azért az ajkával közelitett hozzá és ugy próbálta leszedegetni & virágport. A midőn az ajka odatapadt Éva asszonyéhoz, Évát valami : különös, gyönyörteljes érzés fogta el. Felébredt, magához ölelte Ádámot ós mámor.ittasan adta vissza e csókot, a mely édes volt, talán édesebb, mint a paradicsom tiltott gyümölcse. Ézt a bájos jelenetet egy tekete rigó is végig nézte a fa sűrű lombsátorából. Az első ember csókja oly hatással volt a kedves éneklő madárra, hogy örömében fütyülni kezdte: „Lennék ón rózsa rózsabimbó, lennél te méh . . . (Önök nem hiszik, de ez igy volt.) Ezt tartja a legenda az első csókról, a mely kétségkívül édes volt, mert a virágpor Éva asszony ajakán mézzé vált. A történelem a csók eredetét Trója szétrombolásának idejéből származtatja. Ez időből szintén legenda maradt fann a csókról. A midőn Tróját, a nagy várost szétrombolta az e'lensóg, egy csapat férfi és nő menekült el a füstölgő romok közül hogy uj hazát keressen. Viszontságos utazás után a Tiberis partján állapodtak meg. A férfiak az akkori szokás szerint megmentett szekerüket, házi eszközeiket halomra gyűjtve elégették és a földterület megszemlélésére akartak indulni. íi.z indulás előtt az asszonyok ós a lányok valami uj, ismeretlen bucsuzási módon törték a fejüket. Hosszas tanácskozás után elhatározták, hogy ajkaikat a férfiak ajkához illesztik. Ez elég újság volt abban az időben s ez a férfiaknak annyira megtetszett, hogy el se indultak az uj haza megszemlélésére, hanem letelepedtek ott ós | megalapították azt a nagy várost, a melyet ma Rómának neveznek. — Róma tehát a csóknak köszönheti létezését, vagyis inkább az asszonyoknak. A csók ez időtől kezdve divatba jött és innen indult ki világúóditó útjára. Romulus császár uralkodásának idejében a római asszonyok nagyon szerették a szirakuzi bort. A bor élvezete kötelező volt és ahogy manapság a férjnek neje eltartásáról kell gondoskodnia, ugy kellett akkoriban azzal is törődni, hogy felesége a borban szükségét ne lássa. Ha a férj hazajött, első dolga az volt, hogy neje száján meggyőződjék, vájjon ivott-e az asszony elegendő bort. Az ilyen vizsgálatoknak rendesen csók lett a vége. Rómában a csókolódzás valóságos mánia lett, ugy, hogy ismerős, vagy ismeretlen, akivel csak összetalálkozott, nyilvánosan csókolódzott, így törtónt aztán, hogy a rómaiak tőrvónynyel korlátozták a csókot és szigorúan büntették a törvény megszegőit. Romolus császár szerint csak a házasfelek között volt illendő a csók. A kereszténység elterjedésével a csóknak vallási jelentősége lett. Jelképezte a szüziessóget, erkölcsöt ós ártatlanságot. A vallásban nagy szerepet játszott. így, ha két keresztény „béke csókjával" köszöntötte egymást, az annyit jelentett, hogy tisztelik a hitet. A mise után általános csókolódzás volt a templomban. Minthogy a csókot a vallás ily magasztosan értelmezte, több tudós komolyan foglalkozot vele s kutatta azt a mélységes okot, amely a hit szent értelmét rejtette magában. Chrysostanus, az aranyszájú konstantinápolyi püspök rajongó hive volt a csóknak, Tertullián püspök azonban gyűlölte és ugy vélekedett a csókról, hogy nem emberhez illő. A korral a csók is változott. Különféle jelentőséggel birt, ámde lényegében az maradt, ami a kezdetben volt. A bölcsészek szerint a csók a legmegbízhatóbb megnyilatkozása a józan állapotban levők érzelmeinek. A filozofus azt tartja, hogy a csókolódzó oly természetbúvár, ki a külszinuel be nem érve, a realizmus fenekére igyekszik. A szerelmesek ós költők máskép fogják fel a jelentőségét. A szerelmesektől hiába kérdjük, mi a csók, nem tudnak rá felelni, csak azt mondhatják legföljebb, hogy édes, mámorító . . . Darwin, a nagy angol tudós azt állítja, hogy mi, európaiak ugy hozzászoktunk a csókhoz, hogy az emberrel született tulajdonságnak mondhatjuk. A tulajdonság az ember kedélyállapotától függ, amint az illető szeretett szemólylyel közelebbről érintkezik. A világ minden részében más-más a csók formája. Ahányféle nemzetiség van, annyiféle a csók is. Az ujzólaudiaknál és