Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-03-15 / 22. szám

Ha némelyek szivében foszlik is a azaszeretet, — a kényszerűség, a körüllények, a józan önzés folytán, — ünneieljenek azok, kikben erős még a magyarág, kikben van móg tettvágy és lelkesedés, liszen a szent emlékezések során felemelődik a lélek a köznapiasságból, megtisztul ninden anyagias gondtól s a hazafias raongás lobogó érzelme borii ja el az élet küzdelmében és gyötrelmében elfásult leltünket. Sokat hozott nekünk Március Idusa, íagy ós hatalmas vivmányokat, melyek kifejezői voltak a nemzeti eszmének. Ünnepelvén, gondoljunk e vivmányokra, melyek érvényesültek s biztosítják a közszabadságot ; de gondoljunk azon vivmányokra is, amelyek elsodródtak az idők viharában s amelyek egy még dicsőségesebb jövendő feladatai. A jövendő álmai után térjünk vissza a jelenbe s ne ragadjon el bennünket az ünneplések külső képe, — amelyek, keserűen tapasztalható : már úgy is egyre fogynak — hanem töltse be lelkünket az ünneplések eszmei tartalma. Mert jöjjenek bármilyen kemény idők, szomorúbbak, feketébbek, mint amilyeneket a történelem lapjai mutatnak gyászosan eddigelé : a magyar nemzet nem fog elveszni, ha a márciusi eszmék ós nagy idők eszméi élnek a magyar lelkekben. Mikor pedig kivesznek ez eszmék: a nemzeti szellem elerőtlenedik s az ezeréves haza gyönge bábja lesz más népnek. A haladás, a fejlődés Március Idusán kezdődött meg küzdelemmel, később vérrel; folytatnunk kell munkával, a márciusi eszmék jövendőiének hitvallásával. A februári közigazgatás. A közigazg. bizottság illése. Békésvármegy közigazgatási bizottsága mult héttőn, — a hó második hétfőjón tartotta március havi ülését, hogy a felgyülemlett ügyeket letárgyalja. Bár a tárgysorozat nem volt éppen hosszú : — az ülés mégis hosszura nyúlt. Délben a főispán berekesztette s móg délutáni négy órától 6-ig tanácskozott a bizottság. A főispán az ülés megnyitása után indítványozta, hogy a közigazgatási bizottság Széli Kálmán miniszterelnököt kormányralópte negyedik évi fordulója alkalmából, párttekintet nélkül üdvözölje, mit egyhangúlag elfogadtak. Az ülésen kivül elintézett darabok jegyzékét tudomásul vették, valamint az alispáni havi jelentést is. Az alispán jelentése szerint a személybiztonságot a mult hóban csupán hat esetben támadták meg öt községben. A tettesek ellen a bűnvádi eljárás folyamatban van. A vagyon biztonságot több esetben támadták meg, kisebb nagyobb lopások által. Előfordult lopás Orosházán nyolc esetben, Békésen 4, Szeghalmon és Kondoroson 3—3, egyéb községekben is egy-két esetben : a vármegyében összesen 45 esetben. Baleset csak két esetben történt. Gyulaváriban Kéri Antal uradalmi cseléd lábára egy hordó esett. Ugyanott Pösze Mihály kútfúró kezét a hóvór fogaskereke összezúzta. Mindketten tagjai a munkáspénztárnak s igy illő segélyt fognak kapni. Öngyilkosság négy volt februárban. Gádoroson Domokos Gábor 15 éves fiu felakasztotta magát; Szeghalmon Fehér Imréné, Körösi adányban Kecskeméti János dobta el az életét. Füzesgyarmaton K ó k i Eszter 16 éves leány lőtte magát szivén. Ez öngyilkosságokról annak idején lapunk is megemlékezett. Tűz 12 esetben volt. Csabán ós Békésen 3—3, Gyulán 2, Gyomán, Gyulaváriban, Bókóssámsonban ós Öcsödön l—1 esetben. a vetések állása, a jelentés szerint, kielégítő A mult hóban a trágyahordás és szántás volt folyamatban. A munkások helyzete általában kedvezőtlen, mert munkát csak csekély részük kapott. Az átlagos napszám 80 fillér volt. Ezután tudomásul vette a bizottság a belügyminiszternek leiratát N ó m e t h y Károlynak : az egyszerűsítésről szóló műve ajánlása tárgyában, valamint jóváhagyták a bizottságnak felterjesztendő terjedelmes jelentését az 1902. évről. Itt hosszabb vita volt s abban minden bizottsági tag részt vett. Békés, Sámson, Szarvas, Endrőd stb. községek kérelmét behajthatatlanná vált útadó törlése tárgyában, részben teljesítették, részben pedig véleményadás végett a számvevőséghez utasitották. A főorvos jelentése szerint a mult hó egészségügye elég kedvező volt. A pénzügyigazgató néhány jelentéktelenebb adóügyet terjesztett elő, melyekben a bizottság részben az előterjesztések értelmében, részben ezektől eltórőleg határozott. A tanfelügyelői előadmányok között szerepelt a bányai ág. ev. püspök leirata, melyben az ág. ev. iskolák túlzsúfoltságának megszüntetése tárg}

rában hozza a köz igazgatási bizottság tudomására az egyes egyházak intézkedéseit. Igy, irjaa püspök, Csorváson a második iskola megnyílt, a bajon tehát segítve van. Csaba ág. ev. egyháza uj iskolákat nem bir állítani, azonban a túlzsúfoltságon a növendékek elosztásával fog segíteni. Kondoros még ez évben állit uj iskolát. A mezőberényi I. ker. egyház ez évben létesíti ötödik iskoláját; a Il-ik kerületi egyház a berónyi polgári iskola állami kezelésbe vételétől teszi függővé uj iskola állítását. Az orosházi egyház már létesített egy uj tanítói állást s móg ez évben uj iskolát is emel. Szarvason a mult évben létesített az egyház uj iskolát s erejéhez mérten ezután is megteszi a téren kötelességeit. Végül azonban megemlíti a püspök, hogy a tótkomlósí, gádorosi ós szenttornyai egyházak nem birnak annyi anyagi erővel, hogy uj iskolákat létesítsenek. A bizottság tudomásul vette a püspöki átiratot; annak végső pontjára ugy határozott, hogy utasította a megnevezett községek elöljáróságát: létesítsenek községi iskolákat, vagy állami iskolák felállítása iránt tegyenek lépéseket. A tiszti főügyészi előadmányok, cselódügyek s kórházi költség-ügyekből állottak. Az államépitószeti hivatal előadmányai sem voltak nagyobb jelentőségűek. Az árvaszéki elnök jelentését tudomá sul vették. Megemlékezett Jantsovits Péter elnök arról, hogy az árvaszéken a teendők rendkívül felhalmozódtak,700 —800 darab restencia is van, dacára annak, hogy az előadók a legaagyobb szorgalommal s megfeszített buzgósággal dolgoznak. Ez természetesen nagy hátrányára van a megye árvaügyének. Fábry Sándor dr. alispán felszólalt e pontnál; nézete szerint a személyzetet már nem igen lehet szaporítani, más módon kell tehát a bajon segíteni. Leghelyesebb volna az, ha a megye kót nagy községe, Szarvas és Orosháza külön árvaszéket rendszeresítene Csaba mintájára. Ezzel a megyei árvaszéknél a torlódás megszűnne, a kót nevezett község pedig nagy előnyöket élvezne. A bizottság az indítvány szerint ajánlja, hogy saját érdekükben tegyenek lépéseket Szarvas és Orosháza községek önálló községi árvaszók létesítése iránt. Még a kir. ügyészségi előadmányok kerültek sorra, melyek után a gyűlés befejezést nyert. A esabai színészetről. Körünkbe jöttek ismét Thalia papjai ós papnői. Bizonnnyal nagy ambícióval, sok lelkesedéssel fognak nemzeti jelentőségű, hazafias feladatukhoz s azzal a jó reménységgel, hogy missziót teljesítő munkájuk közönségünk körében lelkes megértőkre talál s azzal a tudattal, hogy becsületes munkájuk révén a tisztességes megélhetésnek feltóteleit itt e város falai között megtalálják. Szivesen üdvözöljük Monory lelkes müvószcsapatait s őszintén kívánjuk, hogy jó reménységében ne csalatkozzék. Hogy az a csalódás be ne következzék, jórészt a'társulat működésének kvali tásától függ; de szerves összefüggésben áll a közönség magatartásával is; mert csak ott következik be a magyar szinészet működésének áldásos s minden tekintetben kielégítő eredménye, ahol e kót tényező harmonikusan egyezik. Egyik a másiknak ikertestvére ; jó előadás nélkül a közönség támogatása aligha volna érthető, viszont üres színház vajmi kevéssé hat lelkesitőleg a színész tevékenységére. Sok szó esett meg már a lapok hasábjain avégből, hogy ennek a két tényezőnek összhangzatos egységét biztosítsa: buzdító, serkentő szavak színészekhez, közönséghez egyaránt, korholó, elítélő szavak, amikor egyik vagy másik tényezőnek indokolatlan elerőtlenedését tapasztaljuk. A csabai helyzet azonban válósággal speciális Voltak jeles színtársulataink, akik tudatuknak, müvó®zetüknek legjavát hozták . . . üres nézőtér elé; viszont megesett, hogy társulatok, — akiknek művészi tudatát a legjobb hir előzte meg, s éppen ezért közönségünk lelkesedéssel várta őket, — a jövetelüket megelőző híradást éppen nem igazolták. Kutattuk, kerestük a bajok okait, ... ós megtaláltuk. A csabai színpad nem alkalmas illúziót gerjesztő előadások tartására, már pedig hiába hallunk látványos darabot jó előadásban, ha mindaz, amit az előadásból látnunk kell, nem harmonizál az előadottakkal ; ha vásári tumultus alkalmával 5—6 alakot látunk lézengeni a színpadon, mert itt többen nem férnek el, ha báli jelenet alkalmával 2 pár lejti a táncot, s az is unos-untaian bukdácsol, mert nincs elegendő helye a mozgásra ; ha vitézi torna alkalmával csak a dárdák hegyét láthatjuk, mert a tusakodó lovagoknak csak a kulisszák mögött jut hely ; ha a modern, speciális díszleteket igénylő operettek alkalmával avult díszleteinket látjuk . . . disztelenkedni. Jó előadás csak modern teknikával berendezett jó színpadon képzelhető; attól pedig a csabai színpad oly messze esik, mint a dobozmegyeri csárda kocsi szine a Vígszínház színpadától. Igy következik be azután az a Csabán sajnos nem egyszer tapasztalt káros helyzet, hogy jó társulatok a színpad kicsinysége ós berendezetlensóge miatt nem tudtak érvényesülni, s bekövetkezett nem egyszer, hogy kevésbé ambiciózus szinós<> társaság hajánál fogva rántotta elő az okot: a csabai színpad gyatraságát, hogy művészinek éppen nem nevezhető s a közönség által méltán kifogásolt előadást takargassa. A művészet érdeke követeli tehát első sorban, hogy a társulatokra ós közönségre egyaránt ezen káros helyzet megváltoztattassák. S a megoldásra nincs más mód, mint modern szinház építése. Több izben hangoztattuk e helyütt ennek szükségét, de kapva-kapunk minden alkalmon, amikor erről a vitális, már elodázhatlan szükségre kell irányitanunk a közfigyelmet. Arról már elmondtuk nem egy izben véleményünket, hogy Csabán csak állandó kőszinház ópitósóről eshet szó. Általánosan ismeretesek azok a körülmények, melyek Csabán a magyar színészetnek téli (késő őszi, kora tavaszi) otthont teremtettek s erre több szót fecsérelni immár felesleges. Örömmel jelenthetjük, hogy egy uj csabai szinház ópitósóre a mozgalom megindult s a kedvező előjelek arra engednek követtetni, hogy Csabának ezen kulturális tekintetben gyökeres megoldást igénylő szüksége kedvező uton halad. A szinügyi bizottság részletes előterjesztést tett a helyzetről a vármegye lelkes főispánja elé, aki a magyar kultura ügyét nemes buzgalomdiákat csinál egy apró pillanat. Életem végén tudom meg, hogy nemcsak a magam boldogságának voltam megölője, hanem egy ifjú leány rajongó lelkét is megöltem. Emlékszem, fogadkoztunk a szerelmes csevegések között, hogy egy időben fogunk meghalni . . . Nem igy volt. Soror Dolorosa előre ment már, Felek Ferenc csak utána indulhat . . . II. Másnap reggel Felek Ferenc halott volt. Éjjel szivszélütés érte, mondták a doktorok, pedig a Más csókja volt a gyilkosa. t Égett a gyertya? Irta: V. Oesteren Langy tavaszi délután volt. Teázás után felkeltünk s bementünk megint a szalonba — a háziasszony, barátnője s mi hárman férfiak, akik e házban már gyakrabban találkoztnnk s ha barátokká nem is, de jó ismerősökké lettünk ós sok mindenben rokonszenveztünk egymással. Különösen a zene iránt való szeretet volt az, ami mólyen gyökerezet a lelkünkben s egyesitett bennünket. Fesztelenül leültünk, elkezdtünk beszélgetni — már nem is tudom miről. — Meglepetésem van az önök számára, — szólt egyszerre a háziasszony. Szavai mindnyájunknak szóltak ugyan, de elsősorban a szőke szakállú orvoshoz voltak mondva. — S ez a meglepetés ? . . . — kérdezte az orvos. — Hozom már. S a háziasszony felkelt, a sarokban álló kis asztalról levett egy füzetet s odahozta hozzánk. — Hangjegy? — kérdeztem. — Igen, — bólintott a háziasszonyunk, — de találják ki, hogy micsoda ? Természetesen nem tudtuk kitalálni. Bottelli uj operája. Tegnap küldte — Ah, — kiáltottunk fel mindnyájan örvendve. S az orvos hozzátette : — Hallottam s olvastam már róla. Egy felvonásos, ugy-e ? Milánóban hallatlan sikere volt, azt mondják, felséges. Nem is tudtam, hogy a zongorakivonata már megjelent. — Nem is jelent meg móg, — felelte a ház úrnője mosolyogva. De a maesztró nekem, régi jó ismerősének s lelkes tisztelőjének küldött egy példányt móg a hivatalos megjelenés előtt. — Szabad megnéznem — kérdezte egy idősebb ur, aki iró volt. — Nem ; megnézni nem, hanem hallani igen, — s átnyújtva a füzetet az orvosnak, igy folytatta : — Kérem, orvos ur ! — De hisz egyáltalán nem ismerem ezt az operát ! Nem játszhatom le igy egyszerűen, első látásra ! — Hogyne, hogyne,— szólt háziasszonyunk barátnője — tudjuk, hogy milyen művész ön. Kérem, játszszók ! Kis vonakodás után az orvoa engedett egyesitett kéréseinknek s odaült a zongorához. — Majd ón forgatok, — ajánlkoztam. — Nem, nem ; — tiltakozott az orvos' — Tudja, mikor játszom, nem vagyok kópés senkit megszívlelni a közelemben. Magam forgatok majd. — Ezt ugyan nem veszem rosz néven öntől, — mondtam. — Annál figyelmesebben hallgathatom. S az orvos játszani kezdett, mesteri biztossággal, mi többiek pedig áhítatosan hallgatva ültünk a helyünkön s hallgattuk az olvadékony hangokat. Az idő mult s a halkan leszálló ezt belopta árnyait az ablakon át. Egyikünk sem vette észre. — Sötétedik, — szólt ekkor az orvos — nem látom már a hangjegyeket jól. Kérek szépen gyertyát. S tovább játszott. A háziasszony nesztelenül kelt fel a helyéről s a zongora baloldalára égő gyertyát tett. Az orvos alig látszott ezt észrevenni s egy mozdulattal sem szakította félbe a játékot. Őt is, mint bennünket foglyul ejtették a hatalmas melódiák, amelyek most teljes, szilaj akkordokban zendültek fel s egészen hatalmukba kerítették az érzékeinket. Amint az orvos sietve fordított egy lapot, véletlenül eloltotta a gyertyát. A hallgatók szeme részben merengve bámult a levegőbe, részben le volt sütve a földre. Csak ón emeltem fel abban a pillanatban véletlenül a szememet s láttam, amint a gyertya kialudt. De mivel az orvos ennek ellenére is tovább játszott, nem mozdultam, hogy senkit ki ne ragadjak a hangulatából. A többi nem vett észre semmit, hallgatták a zenét s gondolkozásuk vagy be felé, a lelkükbe irányult, vagy álmaik messze országába Lassankint egészen besötétedett. Hallgatás és sötétség vettek körül bennünket, s gondolatainkat. Az orvos tovább játszott — elragadó hévvel ós erővel. Egyik oldalt a másik után fordította nagy gyorsasággal. Jött a finálé. Ujjongó, harsogó akkordok s a zene elnémult. Az orvos hevesen ugrott fel a székéről, odarohant az ablakhoz s kinézett rajta, hogy elrejtse nagy izgatottságát. A többiek hallgattak, móg mindig a bűvölete alatt voltak a zenének, amely a lelkükben visszhangzott. Egyedül én nem voltam azokban a rógiókben, amelyekben ők most időztek. A gyertya kialvása megzavart, felijesztett s az a különös körülmény, aminek a többiek még nem ébredtek tudatára, hogy az orvos a sötétben is folytatta a játékot, borzongó bámulattal töltött el s elfogulttá tett. Végre is a háziasszony fólpillantott s ijedten ugrott fel. — De hisz a gyertya nem óg! — kiáltott fel — Ön oltotta el, orvos úr ? Az orvos megfordult. — Kérdezett valamit asszonyom ? Bocsásson meg, nem értettem . . . azaz nem hallottam. Most a másik kót hallgató is fölébredt álomszerű zsibbadtságából. — A gyertya nem óg, — ismételte a háziasszonyunk, — Ön oltotta el ? — Én ? — kérdezte az orvos meglepetve. — Hát nem éget ? Egyáltalán észre se vettem a gyertyát. Erre már én is kitörtem : — De kedves orvos úr! Hiszen láttam, amint forgatás közben a gyertyát véletlenül eloltotta. S bámulva figyeltem, hogy hogyan játszik mégis tovább — teljes sötétben ! Magyarázza ezt meg ! Én nem értem. A hangjegyeket semmi esetre sem láthatta többé. Figyelmesdn s bámulva hallgattak a többiek. Az orvos egészen kijött a sodrából. — Álmodik kedves barátom ? — hebegte. — Nagyon jól láttam a hangjegyeket. A gyertyának égni kellett. — Becsületemre ós lelkiismeretemre mondom, hogy nem égett ! — esküdtem ón. — Akkor, orvos ur, nagyon jó tréfát csinált velünk, — mosolygott az iró, — Már ismerte az operát kívülről. Az orvos felriadt. — Nem ; esküszöm önnek, hogy nem ismertem, most játszottam legelőször. S aztán szorongva, bámulva, reszkető borzalommal fordult hozzám — Nagyon kérem, ne tréfáljon ! Meg vagyok bolondulva, vagy pedig égett a gyertya ? Énnek a kérdésnek a hangja megingatott Villámgyorsan átgondoltam a lehetőségeket, talán nevetséges, túlhajtott félelmeim is támadtak. Nehezemre esett a felelet, amit adnom kellett a kérdezőnek ; nehéz s sorsdöntő ez a felelet, ugy tünt fel előttem. f — Égett, feleltem tőlem kitelhető nyugalommal. — Csak tréfát csináltam. — Móg pedig rosszat, — mondta a háziasszony kissé feddő hangon. Hallgattam s velem együtt hallgattak a többiek is. De én tudom, hogy a gyertya nem égett