Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-03-05 / 19. szám

A vármegyei árvaszék kórelmet inté­zett a törvényhatósághoz, hogy bocsásson rendelkezésére 5000 koronát kitevő össze­get a községi gyámpénztárak tartalék­alapjainak terhére. Ez összegből a peres ügyeknél s más előlegeknél volna szüksége az árvaszéknek a gyorsabb intézkedés érde­kében. A közgyűlés meg is szavazta a rendelkezési alapot. Teljesitettók az árva­szók másik kérelmét is : az árvaszéki törzs­könyvi lapok elkészítésére megszavazták a kért 2000 koronát a gyámpénztári tar­talékai apból. Az alispán költségvetést terjesztett elő a vármegyei épületek ez évi javitására s fenntartására vonatkozólag, melyet több hozzászólás után elfogadtak. A megyei közkórház pótköltségvetését is, melyet az elmebetegek szaporodása folytán kellett előterjesztenie a közkórházi bizottságnak. Ugyanis 320 elmebeteg helyett 370 van ápolás alatt, kiket a régi tábolyda épüle­tébe helyeztek el Ezeknek őrizetére ujabb nyolc ápolót kellett alkalmazni s ezeknek díjazására 4424 korona van felvéve a pót­költségvetésbe. A közkórház alapítványi tőkéje mindeddig nem volt határozottan megállapítva s a közkórházi bizottság ku­tatásokat rendezett a vármegye levéltárá­ban s az alapok összegét 90,000 koronában állapította meg. A közgyűlés az ügyet­logi előkészítés végett kiadta a főügyész­nek s megbíz La az alispánt, hogy annak idején 50,000 koronát ovadékképes érték­papírokban fektessen az alapból. A köz­korház mult évi maradványa 26,000 kor. Tekintve azonban a behajthatatlan beteg­ápolási dijakat, a maradvány reális értéke csupán 12,000 kor. A kórházi bizottság ugy határozott, hogy ebből 948 koronát az al­kalmazottak jutalmazására fordit; a meg­maradó összeggel pedig a korházi felszere­léseket gyarapítja. Igy beszereznek egy írógépet, egy fertőtlenítő gépet, vas ágya­kat, nyomtatványokat stb. A kórházi bi­zottság e határozatát is jóváhagyták. A békési járási községi közlekedési utak törzskönyveinek hitelesítését elren­delték s a további intézkedésekkel meg­bízták az alispánt. Bókéssámson község azt kérelmezte, hogy vétessék fel a bókés­sámson—tótkomlósi vicinális ut a törvény­hatósági utat hálózatába. A közgyűlés ez alkalommal nem teljesítette a község ké­relmét, hanem megszavazott az uti bizott­ság számára évi ezer korona segélyt. A veszei—gerlai ut áthelyezése folytán Ap­ponyi Albert gróffal kötött csereszer­ződést jóváhagyták. A gyulai járás fő­szolgabírója azzal a kérelemmel fordult a törvényhatósághoz, hogy adjon helyet e hivatalnak a vármegyeházán, miután a mostani hivatalos helyiség igen szűk El­fogadták az állandó választmány javaslatát, mely szerint a vármegyei számvevőség ál­talhasznált három szobát átadják, de amint szűkség lesz e helyiségekre, a főszolga­bírói hivatalnak távoznia kell. A vármegyei járási orvosok fizetésük felemelése végett folyamodtak a törvényhatósághoz. Kórel­müket a közgyűlés a költségvetéssel kap­csolatosan intézi el. Szintúgy anapidijasok kérelmét: vármegyei másodosztályú Írnoki állás szervezése-, illetményeik felemelóse­s a nyugdíjintézetbe való felvételük iránt. Bandhauer György volt várme­megyei főpónztárnok kérte, hogy a Vida­alapból eddig 16 évig élvezett 200 korona kezelési dijat ez évre is adják ki neki. Az Két halálozás. Békés vármegyének két derék munkás fiával ismét kevesebb van. A két gyász­eset híre az egész megyében megrendítően hatott. Az egyik gyászeset hirtelen bekö­vetkeztével döbbentett meg mindenkit, a másiknál a halál korai eljötte okozott őszinte részvétet, mert a betegség jobbra­fordulását várták. Csákói Geiszt Gyula. — De még mennyire ! Szeretnék is megismerkedni vele ! — Az nem lehet! — riadt fel a jám­bor férfi. — Miért? — Meri, mert . . . ő inkognitóban akar maradni A leány mosolygott. — Igaza van. Igy regényesebb, köl­tőibb is. O egy igazi lovag A magánhivatalnokok mintaképétmajd­nem leszéditette a lábáról ez a nagy di­cséret. Hiszen ez voltaképpen neki szólt, egyenesen neki. Büszkeség dagasztotta a mellét és mindennap ujabb és ujabb virág­bokrétát rakott a hindu szent lábai elé. A leány minden alkalommal oda volt az elra­gadtatástól. — Oh, Nepomuk ur, ezt sohasem hit­tem volna. Látja, már nemcsak a köny­vekben vannak regények. Mert ez regény, igazi regény. Ugy-e, Nepomuk ur ? — Oh, hogyne, hogyne ! Sokszor, amikor már a leányt di-' cséreteivel az égig magasztalta az isme- [ retlen lovagot, Winter Nepomuk közel volt ahhoz, hogy mindent bevalljon. De hama- j rosan elment a kedve az ilyen vállalko­zástól, mert a lány hirtelen ezzel a gyana­kodó kérdéssel fordult hozzá: — De ugy-e nem csal meg, Nepo­muk ur ? — Már hogy merném ón azt tenni ? — válaszolt gyorsan Winter Nepomuk és meghunyászkodva, lemondó sóhajjal kapta le íejét a vállai közé. Ilyen veszedelmeket rejtő, kisebb al­kalmaktól eltekintve, a csöpp ember bol­dogságát semmi sem zavarta. Sőt a kegyes csalás mellett valósággal hízásnak indult, állandó választmány a kérvény elutasítását javasolta, miután Bandhauer ez év­ben már nem kezeli az alapot. Kiss István megyebizottsági tag nem fogadja el az állandó választmány javaslatát, A főpénztárnok érdemekben megőszült, derék hivatalnoka volt a megyének; a méltá­nyosság is mellette szól, hogy ez egyszer utoljára megkapja a kezelési dijat. Zöldy főügyész jogi szempontból ismertette az ügyet s elfogadásra ajánlotta a határozati javaslatot, melyet a közgyűlés ei is foga dott. A szászsebesi magyar kálvinisták kér­vényét kiadták az alispánnak, hogy intézze el majd a szükségleti alapból. A gyulai ez évi képviselőtestületi választásokhoz elnökül K e 1 1 e r Imrét küldte ki a közgyűlés. T a f f 1 e r Jakab orosházi seprőgyáros ké­relmét, az időszaki hatósági vizsgálatok felfüggesztése iránt, teljesitettók. F e u e r Márk orosházi lakos felebbezését, a vár­megyei szolgaszemélyzet ruházatának be­szerzése tárgyában elutasították. K u 1 y á k Károly és társai gádorosi lakosok felebbe­zését harmadik mezőőri állás szervezése tárgyában elutasították. Gottstág Károly volt szabadszent­tornyai' jegyző, a községjegyzői nyugdij­választmány azon határozatát felebbezte meg, mely nyugdiját 496 koronában álla­pította meg, a lakásdij beszámítása nélkül. A lakásdijat beszámítani s nyugdiját 620 koronában kérte megállapítani fellebbezé­sében, melynek helyt is adtak. Kondoros községe az elsőjegyző lakásából két szobát óhajtott elvenni a községháza kibővitósóre. K e v i c z k y László ós Erdélyi László e határozatot megfellebbezték s kérték a megyét, hogy utasítsa a községet az első jegyzői lakás teljes elfoglalására, — miután csak igy lehet rendezni a kérdést — s a jegyzőnek lakáspénz fizetésére. A közgyűlés a fellebbezés értelmében határozott. S ch le­singer Lajos ós társai tótkomlósi lakosok fellebbeztek a községnek, — a hiányként megállapított fogyasztási adó és vágatási díj megtérítése tárgyában hozott határozata ellen. A közgyűlés több felszólalás után a pénzügyigazgatósághoz tette át az ügyet, miután jövedékről van szó, oly értelemben azonban, hogy az illetékes főszolgabírói hivatalt értesítse, ha fegyelmi vizsgálatra volna ok. Békés község jegyzői kara fel­lebbezett azon képviselőtestületi határozat ellen, mely megtagadta M e z e y Lajos volt községi elsőjegyző temetési költségei­nek kiutalásátt. A közgyűlés a határozatot feloldotta s uj határozathozatalra utasította a községet. A megyei tisztviselők flzeté rendezése. Vármegyei tisztviselők értekezlete. Az állami tisztviselők fizetésének javí­tása arra indította a vármegyék alkalma­zottait, hogy ők is sürgetöleg kérjék hely­zetüknek és első sorban az állami tisztvi­selőkénél is sokkal rosszabb fizetéseiknek javítását. Hontvármegye tisztikara körirat­ban szólította fel a vármegyéket az orszá­gos szervezkedésre és e célból március 25-én Budapesten egy országos értekezlet tartá­sára. A körirat vétele folytán Fábry Sándor dr. alispán február 28-ára tiszti értekezletre hívta össze vármegyénk alkal­ainiben nagy része volt azoknak a dicsére­teknek is, amelyek az ismeretlen lovagnak szóltak, de amelyeket Winter Nepomuk magának könyvelt el. A nyár vége felé azonban újra bebo­rult Nepomuk ur fölött a boldogság ege Imádottja, a hindu szent egyre türelmet­lenebb lett és napról-napra lázasabban faggatta Nepomuk urat az ismeretlen lo­vag kiléte iránt. A magánhivatalnok minta­képe izzadott-szurkolt s végre is, hogy 'gyanút ne keltsen maga iránt, egy napon Isten nevében megkockáztatott egy ujabb hazugságot. Nevet mondott. Egyik hiva­tali kartársának a nevét emiitette a leány előtt s bár érezte, hogy ez az eljárás ha­sonló már a szélhámossághoz, azzal vi­gasztalta magát, hogy hiszen semmi baj sem származhatik ebből, mert a leány ugy sem ismeri azt az embert. Es nem is törtónt semmi baj. Winter Nepomuk továbbra is ugy járt a leányhoz, mint azelőtt, buzgalommal vitte a virágo­kat s csak néha esett meg, hogy a leány egyszer-másszor már nem fogadta őt. Winter Nepomuk nem tulajdonított ennek jelentőségét, sőt mikor a leány egy késő őszi napon ezzel a kijelentéssel fogadta : „No, Nepomuk ur, egy fontom, életreszóló dologról akarom önt most értesíteni !" — Winter Nepomuk szentül tudta, hogy a hindu szent most szerelmet fog vallani neki. Boldogan mosolyogva ereszkedett le hát elhízott kis testével egy karosszékbe és várta a vallomást. A leány pedig szemérmes elpirul ássál sütötte le a szemét ós remegve mondta : — Kedves Nepomuk ur, az ön figyel­mes barátja, Wolf Péter ur ós ón jegye­sek vagyunk ! A vármegye gazdatársadalmának gyásza van : a békósvármegyei gazdasági egyesület elnöke, csákói Geiszt Gyula Budapes­ten elhunyt. Családján ós ez egyesületen kivül gyászolja egész Bókésvármegye, mert a közélet mezejéről egy tevékeny férfiú tűnt le. Geiszt Gyula tagja volt a törvényhatósági, közigazgatási bizottsá­goknak s a beléje helyezett bizalomnak mindenkor legjobb tehetsége ós tudása szerint felelt meg. Azonkívül ismerték mint kitűnő, modern gazdát, mint nemes gondolkozású, jótékony embert. E tulajdon­ságaival hódított meg mindenkit s igy nem csodálható, ha abban a nagy körben, hol ismerték : tisztelet, szeretet környezte. Köz­életi munkassága királyi elismerésre is talált: a csákói előnevet s a magyar ne­mességet kapta. Geiszt Gyula már hosszabb ideje betegeskedett, súlyos szívbaja volt, mig kedden reggel Budapesten neje, családja körében meghalt 47 éves korában. Teme­tése a fővárosban szerdán délután ment végbe. A gazdasági egyesület értesülvén az egyletet ért nagy gyászesetről, az igaz­gató-elnökség külön gyászjelentésben tu­datta- az igazgató-választmánnyal Geiszt Gyula elhunytát. Áz egyesület gyászlapja a következő: A békósvármegyei gazdasági egyesület vesztesége nagyságának tudatában fájda­lommal jelenti, hogy szeretett elnöke: csákói Geiszt Gyula ur életének 47-ik évében, hosszas szenvedés után, f. hó 2-án éjjeli 11 órakor Budapesten elhunyt. A megboldogultnak hült teteme f. hó 4 ón, Budapesten d. u. 3 órakor fog a r. kath. egyház szertartásai szerint az örök nyuga­lomnak átadatni. Békéscsabán, 1903. már­cius 3-án. Legyen áldott emléke. Zsilinszky Endre igazgató-elnök ósPfeiffer István titkár a temetésre utaztak s az egylet nevében koszorút he­lyeztek a ravatalra. Kondoros községe, mely sokat köszönhet az elhunyt jóságának ós nemes gondolkozásának, küldöttségileg képviseltette magát a temetésen. A kül­döttség tagjai voltak : Erdélyi László bíró, Keviczky László, B e d á k Má­tyás, Fejér Imre, F ü l'ö p p József, Bakos István, kik a község koszorúját helyezték a ravatalra. Kiss László K i s s László csabai nagybirtokos hunyt el hirtelen vasárnap. A megboldo­gult, mig a csabai járásbíróság bírája volt, ritka szorgalammal élt hivatalának. Majd leköszönt állásáról, s mint kiváló gazda foglalkozott birtokával. Senki sem hitte, hogy a javakorabeli, erős férfiút ily hamar érje az elmúlás szellője. Már a télen pa­naszkodott szívfájdalmakról s orvosi taná­csok szerint ólt is. Vasárnap reggel a F r a n c s e k-fóle gőzfürdőbe ment, hol fürdós közben rosszul lett ós elalélt. Gyor­san értesítették a családot ós Reisz Miksa drt. Sikerült is eszméletre hozni Kiss Lászlót, azonban félóra múlva ujabb szív­szélhűdés érte, s mely elhunytát okozta. A, haláleset nagy részvétet keltett, miután általános tiszteletnek ós szeretetnek örven­dett. ^ mólyen sújtott családnak a jó csa­ládfő, a kiváló kartárs elhunyta fölött érzett őszinte részvétét tolmácsolta a csabai i járásbíróság bírói karai is. A ravatalt igen sok koszorú borította s temetése a nagy­közönség hatalmas részvétele mellett ment végbe. Ott volt Csaba egész intelligenciája, Gyula ós a szomszédos községekből is szá­mosan, kik lesújtva kisérték utolsó útjára a hirtelen elhunytat. Halálhírére Gyulán a törvényszék ós járásbíróság, értesülve el­hunytáról, kitűzte a gyászlobogót. A család a következő gyászjelentést adta ki : uzv. Kiss Lászlónó szül. Lubinszky Vilma ós gyermekei: Béla, László ós Sárika, édes anyja özv. Kiss Póterné szül. Gorove Anna, anyósa özv. Lubinszky Edónó szül. Lázár Róza, testvérei: özv. Laczay Józsefnó szül. Kiss Mária ós Kis Vilma, úgyszintén az összes rokonság nevében mólyen meg­szomorodott szívvel jelentik a szeretett férj, legjobb apa, testvér ós rokonnak, Kiss László földbirtokosnak, élete 53-ik évében Békéscsabán folyó hó 1-ón, reggel 8 órakor a halotti szentségek felvétele után törtónt gyászos elhunytát. A meg­boldogultnak hült teteme folyó hó 3-án délután 3 órakor fog a róm. kath. egyház szertartása szerint a gyászháznál beszen­teltetni ós a Széchenyi-kert melletti róm. mazottait, akik nagy számmal gyűltek össze közös érdekeik megvitatására. Az értekezleten, melyen Fábry Sándo dr. alispáu elnökölt, a tisztviselők közli többen hozzászóltak a kérdéshez, maga ai elnök megnyitó beszédében reá mutatoti arra a mostoha helyzetre, melyben a vár megyei alkalmazottak vannak és előterjesz tette, hogy a vármegyei alkalmazottak sor­sának végleges rendezése csak a közigaz gatás államosításától várható, ezért sürgetn kívánja az államosítást, de annak behoza táláig is a fizetéseknek az állami alkalma zottak javadalmazásával egyenlőre valc megállapítását. Feltétlen szükségesnek véli hogy a vármegyéknél a korpótlók-rendszei behozassák, mert a vármegyék elkülöníteti helyzetében az előhaladás igen nehéz. Egy idejüleg sürgetni kívánja az állam, valamim a törvényhatóságok között fel tótlen nyug­díj viszonosság kimondását. Berthóty István tb. főjegyző ab ból indulva ki, hogy a mozgalomtól sikei csak ugy várható, ha a vármegyei tisztvi selők az államiakkal egyenlő elbánást kér­nek ; részletes munkálatot dolgozott ki arra hogy minő fizetési osztályokba volnának a vármegyei alkalmazottak sorozandók Ismertetve e munkálatot, előterjeszti, hogj az egész országra vonatkozólag ez alapor kiszámította, mily összeget igényelne s fizetósrendezés ós azt kereken 3y 2 millic koronára teszi, ami körülbelül aránybar áll a vármegyei ós állami alkalmazottak száma és az utóbbiak fizetésének rendezé­sére szükséges összeggel, vagy ha valami­vel nagyobb, ez éppen azt bizonyítja, hogy a vármegyei fizetések rendezése még sür­gősebb teendő volna. Utal azokra a rész­letkérdésekre, amelyek e dologban tisztá­zandók. A fizetéseknek osztályok szerint való rendezésén kivül ós emellett ő is kí­vánja a korpótlók-rendszer behozat lát. valamint a vármegye által ismételten sür­getett nyugdijviszonosság rendezését. E mellett javasolja, hogy a tisztikar kivánja a szolgálati pragmatika megalkotását és független fegyelmi bíróságot. Ambrus Sándor szerint a fizetések megállapitása a törvényhatóság autonom jogkörébe tartozik, ő tehát első sorban a vármegyétől kérné a fizetés rendezését ós az forduljon azután az országgyűléshez ós kormányhoz a dotáció felemelése iráut. A vármegyei tisztviselők szerinte az államiak­hoz hasonlóan osztályokba nem sorozhatok, azért csak a korpótlók rendszer behozatala volna helyes. D a i m e 1 Sándor dr. a mozgalmat tel­jesen külön kivánja választani az államo­sítástól, melynek behozatala talán r, messze jövő kérdése és igy a fizetósrendezés is könnyen elodáztatnók. Csatlakozik az al­ispán ós Berthóty által előterjesztett javas­latokhoz, de szerinte a kívánalmakkal az államhoz kell fordulni, amely a megyék köz­igazgatási kiadásait dotáció alakjában fedezi. Berthóty István Ambrus Sándor véleményével szemben kifejti, hogy a kor­pótlók rendszer önmagában nem vezet a a kérdés megoldására, mert az egyes vár­megyék között az állások javadalmazása tekintetében oly körülmények vannak, a mit csak általános rendezéssel lehet el­oszlatni, erre pedig legalkalmasabb az állami tisztviselők javadalmazását irány­adóul venni. Fábry Sándor dr. alispán az ügy érdekében eláll azon óhajtásától, hogy az államosítás sürgetése a kérdésbe bevonas­sék. Az országos szervezkedés mellett indo­koltnak tartja, hogy a megállapodásokat a törvényhatóság eió terjesszék, hogy az is feliratilag sürgesse a tisztviselők helyze­tének javítását. A részletekhez még többen szólottak hozzá ós a tanácskozás eredményeképp ar, értekezlet a következőket határozta el : Örömmel csatlakozik az országos mozga­lomhoz ós a kezdeményezésért Hontvárme­gye tisztikarát köszönettel üdvözli. Fábry Sárdor dr. alispán elnöklete alatt D a i m e 1 Sándor dr., Berthóty István, Zöldy Géza dr., Jantsovi ts Péter, Ambrus Sándor, C s á n k i Jenő, Baross Dezső, B e k e Géza ós S á r o s y Gyula tagok­ból álló bizottságot küld ki a kérdés rész­leteinek kidolgozására; a március 25-ón Budapesten tartandó országos értekezleten több taggal képviselteti magát ós a vár­mógyei alkalmazottak helyzetének javítá­sára a következő intézkedések törvényben való biztosítását sürgeti: 1. A vármegyei alkalmazottaknak a hasonállásu állami alkalmazottakkal egyen­lően fizetési osztályokba való beosztását; 2. a korpótlókok biztosítását; 3. a szolgálati pragmatika megalko­tását és ebben független fegyelmi biró ságot ós 4. az állam és a törvényhatóságok között a feltótlen nyugdijviszonosság ki­mondását. Megbízta végül a kiküldött bizottsá­got, hogy az országos értekezlet megálla­podásait a törvényhatóság elé is terjessze be ós kérje, hogy a közgyűlés is felirati­lag sürgesse az ügy rendezését. Fábry Sándor dr. alispán ezután köszönetet mondott a megjelenteknek ós az érte kezletet berekesztette.

Next

/
Thumbnails
Contents