Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-01-29 / 9. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba, 1903. Csütörtök, január hó 29-én. 9. szám. ii BEKESME6YBI KOZLONT Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül i$. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Népség és katonaság. - Budapest január 27. A katonai javaslatok előzetes parlamenti nehézségei a hírlapi cikkek hosszú sorát verték fel. Hiába, ahol a katonaság szelleme üt tábort, azt a helyet messze elkerüli a békesség szelleme. Alig pár hete a Nessi hires ügye tette puskaporossá a levegőt, — most pedig a katonai javaslatok izgatják a politika embereit. Az első pillanatban, hogy azon gondolkodtam, mi okozza azt az örökös ellentmondást, amely polgári részről a katonaság ellen szólalt fel, majdnem magam is beleestem abba az állandó gondolatba, amelyet gyakran, főleg egy-egy kávéházi összeszólalkozás után „a katonaság és polgárság közötti rossz viszony "-nak nyilvánítanak. És nem a katonaság iránt érzett rokonszenvem, — ellenkezőleg az irántuk táplált, — megengedem elfogult — ellenszenvem szabadított meg attól a gondolattól, hogy ez a sokat emlegetett rossz viszony más egyéb is lehetne, mint egy rosszul alkalmazott frázis, amelynek röktön szétmálik az értelme, mihelyt egy kevéssé a mélyére akarunk nézni. A mi szalon, kávéházi és egyéb érintkezésekre alkalmas életünket — teljességgel látogatja a katonaság. Ha valamely összeszólalkozás támad a civil és uniformis között, aki semmi egyebet sem képviselnek ebben a vitában, mint a saját személyüket, egész fölöslegesnek tartom, hogy rögtön mögéjük gondoljam azt a két nagy osztályt, a melyekhez tartoznak. Még ha a két osztály elvein csapna össze a két fél : akkor is két vélemény ós semmi messzebbmenő ellentét nem áll egymással szemben ; de a mennyire szerencsém volt megfigyelhetni az eddigi összeszólalkozásokat, nem igen volt alkalmam mögöttük a privát vonatkozásokon felül holmi magasabb rendű osztálygőgöt is tapasztalhatni. Ha két személy valami miatt összeszólalkozik és azok közöl az egyik véletlenül uniformisban van, akkor két társadalmi rend összeütközését lássam a legjelentéktelenebb vitában is. Ha pedig, rendszerint boros fejjel, tettlegeségre kerül a dolog és az egyes személyek mögé egy-egy párt is kerül, roppant egyszerű, hogy a katona mög3 a katona fog állni, lévén rendszerint közelebbi barátságban a kamerádjával ő is meg a civil is a magáéval. Az a lenézés, amelylyel egymis iránt viseltetik „népség" és „katonaság", nem komoly dolog. A katonaság szerepe a békében nem nagyon jelentős. Azt hiszem, az az egyéni ellenszenv, a-mely például én bennem van meg irántuk, talán szintén ebből ered A háborúra nevelt és fegyelmezett ember a bókében mindig ferde helyzetű és akinél ahősiességóről egyetlenegy bizonyítékunk sincs — nem az ő hibájából, hanem inkább a helyzeté bői, annak a hősies mivoltáról, amely nélkül a katona togalma nem is lehe nagyon diszes fogalom, csak erősen várakozó véleményünk lehet 1)3 viszont a katona fogalmának lényege a harciasság, kemény -ég, ésharcedzettség lévén fiatal, hadapródjaink „allűrjei," amelyet céhük nevében öltenek magukra, tárgytalanságukba az edzettebb szeműek előtt kissé különös, atürelmetle nebbek előtt némiképen boszantó. I A katona nem a békére, csak a bóké érdekében született és harcedzettsége — ismétlem, a saját hibáján kivül —csendesebb időben nem igen kamatoztatható adomány. De neveléséből kifolyólag lenézi a puhább természetüeket és erre a célra az ő rendszerint egyoldalú gondolkodása a civileken állapodik meg. Ilyenformán csakugyan van valami kölcsönös kis ellentét a két felfogás között: épen annyi, mint a mennyire a maga mesterségét szerető polgárember is le tudja nézni polgártársainak ís más gondolkodást igénylő mesterségét. Se több, se kevesebb! Hol lehet magasabb rendű ellentétről beszélni azonban akkor, mikor számban egyáltalán össze nem vethetően kisebb a katonaság,mint a polgárság. Hogy szalonjainkban, főleg a höl gyek előtt mindig pár lép4ssel előttünk van egy egy uniformis, erre csak nem féltékenykedik a komolyabb természetű civil ember. A sarkantyupengés zenéje inkábba csizma, minta viselőjének a jellemzője. És ha délceg katonáink néha civilöltözetben közénk néznek, rendesen ugyanaz a csalódás éri őket a hölgyek részéről, mint a milyen kellemes meglepetés önkéntesi minőségben lévő polgártársainkat, ha felöltik az uniformisaikat, amelynek levetését egyébként óhajtva várják egy nyuga'masabb és szabadabb disciplinü élet reményében. A ruha teszi az embert, de főleg a katonát Nem, komolyan nem haragszunk egymásra, akárhogy büszkélkedik a civil, hogy az ő adójának zsírján hizik a katonaság, és akármennyire is a mi Bayardjaink védenek is meg minket az egyelőre nem igen fenyegető ellenség támadásától. Ez a kis incselkedés nem komoly harag. Csak sokat ne emlegessük. Jó igy. amig ennyire vagyunk. Törvényhatósági gyűlés. Békésvármegye törvényhatósága hétfőn délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés összehívására a két első pont adott okot. Más fontosabb ügy nem igen volt telvóve a tárgysorozatba, csak amelyek éppen tárgyalás alá kerülhettek. Természetesen érdeklődés sem volt: a törvényhatósági bizottság 426 tagja közül körülbelül husz ember jelent meg a.

4gyülósen, mely még a délelőtt folyamán véget |órt. A kereskedelmügyi miniszter kívánságára az 1903 évi közúti költségvetés tételeit teljesen részletezték s a kiván némi pótlásokat fölvették a költségvetésbe. A békési körös-hid átépítése ügyében a költségeknek honnan való fedezése tárgyában részletes jelentést fog tenni a törvényhatóság. Mindkét határozat közvetlenül megy fel a miniszterhez, kihirdetésre nincsen szükség. Á belügyminiszter lniratára a közszügségleti alap kamatainak felhasználásáról a vármegye alispánja által előterjesztett szabályrendeletet elfogadták, mely szerint csupán az alap kamatai használhatok fel a kulturális, hazafias, jótékonysági stb. célokra. A belügyminiszter leiratára az árvaszéki elnök utiátalányát 1000 koroná ban állapította meg a közgyűlés. A Gyulai Petőfi-utca szabályozási vonalára vonatkozólag a gyulai képviselőtestület hatórozatát feloldották s helyt adtak V ó g h Gábor fellebbezésének. A belügyminiszter a tiszti nyugdíjintézet szabályrendeletének egyes pontjaira észrevételeket tett, melyeknek érdekében a törvényhatóság újra telirt. Somogyvármegye átírt a törvényhatósághoz a magyar földnek magyar kézen való meghagyását célzó törvény alkotása végett, a közgyűlés elBékésmegyeí Közlöny tárcaja. Erzsébet-hangverseny. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. A megye székházának hatalmas termében három villamos csillár szórta a fényárt. A teremben zöld asztalok helyett hármas székcsoport töltötte be a tért s nem hangzott a közigazgatási urak komoly szónoklata, hanem vidám női kacaj, csengő hangok zenéje mindenfelé. Ez egyszer kiszorult a vármegye saját otthonából. A nagy tanácstermet elfoglalták Békésmegye szép asszonyai s lányai, — szerintem nincsen csúnya egy sem, — mig a közigazgatási bizottság zöld asztala helyén fehér asztalok állottak üvegekkel megrakva: ez volt a férfiak hona, az étterem. Az alispáni irodából cukros bolt lett hirtelen; a főjegyzői iroda sohasem látott ós sohasem fog látni annyi báli belépőt, annyi illatos női kabátkát: női ruhatár lett belőle. A földszint egyik szárnya a fiatal urak számára volt berendezve öltözőül, mig a harmadjegyzői iroda ruhatár volt. Egy nap alatt törtónt a nagy változás: az Erzsébet hangverseny változtatta át a komoly épületet a mulatság színhelyévé. Szombaton este 8 óra után kezdett hullámzani az érkezők sokasága, a fényes délszaki növényekkel pompásan díszített teremben s nemsokára a szóksorokat teljesen elfoglalta a női ruhák csillogó, suhogó, ragyogó felhője. A falakról a komoly parókás urak szinte lekívánkoztak az aranyos keretből a terem eleven életébe, a szép lányok, szép asszonyok közé . . . Egyszerre csend lett s L e h o t z k y Vilmos törvényszéki biró ujjai alatt megcsendültek a zongora billentyűi. Moszkovszky egy nyitánya hangzott művészi tudással, pompás technikával. A tapsoló közönség óhajára ráadás is volt: néhány siró-rivó magyar nóta hangzott ismét, mely magkapta mindenki szivét. Y a n g y e 1 Sándor az egyszerű kis magyar hangszeren, a tilinkón remekelt, négy cigány kísérete mellett, kiket e célból hozott magával Orosházáról. A közönség újra, meg újra megtapsolta a magyar nótákat s a tilinkó művészét. Ezután jött az estély fénypontja : B. P e w n y Irón éneke. A tökéletes művészet, a kristálytiszta hang egyszerre belopódzott a szivekbe s szinte lehellet által sem zavart csöndbe hallgatták a Hunyadi László opera nagy áriáját. Hasonló sikere volt a művésznőnek a fülemile dalban is; a lelkesedés dörgő tapsviharban tört ki mindenkor, hogy a művésznő megjelent az emelvényen s éneke után is számtalanszor hivták ki. A kiváló énekesnőnek nagy művészete mellett még áldozatkészségét csodálhatjuk : szinte a betegágyból jött hangversenyezni a békésmegyeieknek. Kiválóan érdekes volt B. Pewny Irón énekének kísérete : a nagy zeneköltő s akadémiai zenetanár Erkel Gyula ült a zongorához s ragyogtatta művészetét. Majd Endrődi gyönyörű költeményét (Várlak, visszavárlak) — amely különben nem való leánynak — szavalta Reisner Juliska. Gesztus nélkül, alig valami mimikával adta elő a verset, de csodálatos zengő hangjával meghódította a közönséget. Hangja betöltötte az egész termet, zengett, bongott; a kitöréseknél sem vált tulerőssé, a suttogásban sem maradt órctelen. Az ilyen hangot a színpad számára teremti a természet mások gyönyörűségére, a tanulás ós gyakorlat után. Az atlétatermetü író és képviselő P ekár Gyula, francia forradalmi ciklusából olvasott fel egy hosszabb novellát, — rövidet nem is tud irni — „A nép szava" cimen. A rendkívül érdekes novelláról csak annyit, hogy jövő számunkban fogjuk közölni. Erkel Sarolta zongorajátékán meglátszott a művészi vér, csodás ügyességgel siklott át a legnehezebb futamokon is. B. Pewny Irón záróóneke előtt még Konkoly Tihamér adott elő hegedűn egy Bethoven-románcot művészi készséggel, melyért tapsot is aratott. Véget ért a program s kezdődött a hajnalig tartó műsor : a tánc. A közigazgatási parketten táncos párok suhantak körűi s tartott avig mulatság négy óráig. A négyeseket két csoportban körülbelől nyolcvan pár táncolta. Már szinte lehet tudni az anyagi eredményt is. A tiszta bevétel, mely a szoboralapcéljaira jut, meghaladja az 1300 koronát. S mindezt köszönni lehet Fábry Sándor dr. alispán tevékeny vezetése mellett buzgólkodó rendezőségnek ! Barangó. Az elégtétel. Irta: Francois Coppeé, I. Ourcet Emillé ur, Louis Oourcetnek, a többszörösen milliomos nagykereskedőnek volt a fia. Foglalkozásnak ugyan sajátságos ez, de más nem volt neki. A lényeges különben az, hogy ő megvolt elégedve ezzel a foglalkozással ós önmagával Emilé ur elég gondot okozott a dustárcáju papának, pedig ez mindent elkövetett arra, hogy a fiatal urnák önmagára se legyen gondja. Az csak hagyján, hogy a hónap elején adott zsebpénznek már ötödik-hatodikán teljességgel nyomai sem voltak, de az ifjú Ourcet-nek a kötekedő természete nagyon sok kellemetlen órát szerzett az öregnek, aki a maga egyszerű becsületességében éppenséggel nem tudta belátni, miért szükséges az uriembersóghez a mindig kihívó modor és hogy mikép lehet azon az uri becsületen esett csorbát karddal vagy vítőrrel kiköszörülni. Ha erről volt szó, Emilé, jóindulatu jelzőt használva — nagyképű lett egyszerre. — Ugyan, papa, a te idődben mindez máskép volt. Te még mindig aszerint a kor szerint gondolkozol. Az öreg nem igen elegyedett hosszú vitába a fiával. De egynehányszor megmondta neki : — Tudod meddig fogsz te hepciáskodni '< Emite fölényes mosolylyal kérdezte: — Ugyan meddig ? Az apa komolyan felelte: — Amíg emberedre nem akadsz. — Es pedig? — Es pedig aki maid lehűti a lovagiaskodó véredet azzal, hogy jol elagyabugyál. Emilé úrból száz párbajhős pattogott: — No, annak szeretnék a szeme közé nézni. Az apa arcán szelid mosoly játszott: — Végre is: a szeme közé nézhetsz az illetőnek. Ellenben amit kapsz, az a tiéd lesz. — Állok elébe ! — Fiam, ne nagy kópüsködjél. Mit