Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-06-04 / 45. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, junius hó 4-én 45. szám. g BEKESMEGTEI I0ZL0NY POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szain 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttór-ben egy sor közlési dija 50 fii. Punkösd után. A mostaninál szomorúbb pünkösdi ünnepe régen volt Magyarországnak. Politikai életünk kellő közepén van egy olyan súlyos válságnak, amelyhez hasonló komoly krizis a magyar politikai közéletet alig renditette meg. Nem kell hozzá egyéb, minthogy az idő kereke még néhány hónapig tovább forogjon s Magyarországban az egész kormányzat felbomlik. Közvetlenül az örvény szélén állunk, kitéve a veszedelemnek, hogy belebukunk, hacsak valami utolsó erőfeszítéssel megállni nem tudunk Mind jobban közeledik október hó elseje, amikor más esztendőben az újoncok sor alá vonulnak. Eddigelé nincs rá kilátás, hogy az idén is gondoskodva legyen az ország védelméről. Az országnak nincs megszavazott költségvetése a nyár elején! Az adók önkéntes teljesítés folytán folynak be az állampénztárba. Vájjon meddig tartható ez az állapot, meddig lehet épiteni az önkéntes adófizetésre ? Erre az állam ügyeinek intézését alapítani bizonyára nem lehet. A magyar kormány a magyar gazdák kérésére felmondta volt Olaszországnak 1903. végére a borvámklauzulát, hogy a magyar bort hatható sabb védelemben részesíthesse. Ám uj szerződés iránt nem tárgyalhatunk. Nincs tarifánk, amelynek alapján a tárgyalásokat megindithatnók. A magyar kormány nehéz és fáradságos tárgyalások után megállapodott azosztrák kormány nyal az uj kiegyezésben és a vámtarifában. Gazdasági életünk legjobb ismerői azt a meggyőződést vallják, hogy a most megkötött kiegyezéshez hasonló jó megállapodásokba 67 óta nem volt része az országnak. A legelemibb logika szerint is sietnünk kellene tető alá hozni az országnak ez uj javait; sietnünk kellenebeiktatni a megállapodásokat az ország törvényeinek sorába. Nehéz munka, alapos megfontolás után elkészült a magyar állami tisztviselői kar fizetésrendezésének tervezete. A derék magyar államhivatalnokok rég várnak már erre a rendezésre, még régebben megszerezték rá az érdemeket. Az ország gazdasági élete pang s a kereset csökken A gazdaság, mint szikkadt föld az esőt, ugy áhitozza a föllendülésre szolgáló segitségeí, ami meg is volna már. A parlament asztalán van a beruházási törvényjavaslat, amely több száz millió korona keresetet ad a gazdasági élet minden ágában működő munkásnak Az ország nak pedig gazdasági, humanitárius, tudományos intézmények egész sorozatát helyezi kilátásba. A most folyó parlamenti krízisnek is meg van a maga tizenkettedik órája, amelyen tul annak szabad folyást engedni nem lehet. És ez a tizenkettedik óraütés más nem lehet messze: a megoldás, amely a jelenlegi chaoszból kivezet. Most Pünkösd után jön a jelentősebb része az országgyűlés nyári szenzációjának. A rövid ünnepi pihenő után talán várni lehetne valami eseményt, amely irányt adna gondolatainknak, melyek a jövőre vonatkoznak. Bár sikerülne a megegyezés, mely megszüntetője lenne az áldat lan harcnak, mely akadályozza a nemes munkálkodást Fennebb elsoroltuk azokat az égetően szükséges javaslatokat, melyek a Ház asztalán fe küsznek s a s^óíradib miatt nem kerülhetnek tárgyalás alá. Nagyfontosságú minden javaslat; dé például a beruház isi javaslatokat megyei szempontokba! is nézhehjü<. Száztizenhét milliónál több van felvéve államvasuti aagyszabásu ép tkezésekre s ezek között ott van a csabai állo mis is Régen vajúdó kérdés, m3ly vége valahára, megszületett papíron, — de ki tudja mikor lesz meg a jelen körülmények között a valóságban A csaba—nagyváradi, vonal átépítési is tel van véve a munka programba. Mindez eltemetett munka, melyre pedig — oh de hányan — várnak csüggedten, kenyér nélkül. Mindenütt vannak hasonló érdekek, s mindenütt reménytelenség meddő uralkodik. Mi lesz a helyzetnek a beláthatatlan következdménye ? Az önálló magyar hadsereg. Vita a megyei közgyűlésen. Bár a délutáni közgyűlésen kevesen vettek részt, mégis volt annak kiemelkedően érdekes pontja. A közgyűlés, mely délelőtt elhatározta, hogy felir az obstrukció ellen, délután lelkesen állást foglalt az önálló magyar hadsereg mellett. Hevesvármegye átiratára helyezkedett ez álláspontra a közgyűlés, hosszabb, magvasabb vita után. Az állandó választmány javaslata elütő szellemű volt a hevesi átirattól s ez okozta a vitát, melyet felállással való szavazás fejezett be; nagy többséggel az önálló hadsereg mellett nyilatkoztak. A közgyűlés e részének lefolyása a következő volt; Hevesvármegye átirt az önálló magyar hadserereg felállitása ós az átiratnak hasonló szellemű felirattal való támogatása iránt. Az állandó-választmány javaslata nem ajánlotta az átirat elfogadását. A javaslat abban csúcsosodott ki, hogy a védelem a pragmatika szankcióból kifolyólag közös is, igy a közös hadsereg tartandó fenn, kívánatos ennek azonban nemzeti szempontokból, a nyelvi tekintetek figyelmen kivül hagyásával való fejlesztése. E javaslatot Daimel Sándor dr. főjegyző ismertette, mely után D o m b y Lajos szólalt fel elsőnek. Beszédében kifejtette, hogy nem fogadja el az állandó-választmány javaslalát, Hevesmegye átiratát pártolja, mert azt ugy kívánja a haza érdeke. Azon pótlást teszi még hozzá, hogy az önálló magyar hadsereg ne csak a király parancsára álljon elő, hanem mindannyiszor, amikor a haza érdeke ugy kivánja. Rosenthal Ignác szerint az önálló hadsereg felállítása óriási költségbe kerülne. Minden uj intézmény létesítésénél számítani kell az anyagi képességgel. A terhek máris elviselhetetlenek s a katonai javaslatok ellen, az ujonclétszám emelése ellen is tiltakozik már a közvélemény. A jó gazdának mindig számolnia kell azzal, mennyit bir el 3 igy van ez az államháztartásban is. Olyan irányú javaslatot óhajt felterjeszteni, mely szerint a közös hadsereg megfelel hivatásának, de keretében érvényesüljenek a nemzeti követelések, a kétéves szolgálati idő, a nemzeti nyelv és a nemzeti jelvény. Berényi Ármin dr. mondott ezután gyújtó, nagy hatású beszédet. Domby álláspontjára helyezkedik, miután amit Rosenthal akar, a célból már felirt a vármegye eredménytelenül. Most már az önálló magyar hadseregért kell felírni; ha a költségek nagyobbak is lesznek, mindenki örömmel fogja viselni, mert az a hadsereg önálló, nemzeti és magyar lesz, nem pedig osztrák. A magyar államnál kisebb államok megtudnak küzdeni a nemzeti hadsereg költségeivel, példa rá Szerbia, Románia, Montenegró, — egyedül csak a magyar nem volna képe3 erre? A költségek szempontja nem irányadó ennél a kérdésnél, melyben a nemzeti önállóság és függetlenség foglaltatik. Békésmegyei Közlöny tárcája. R i k a. Irta: Ipszilon. I. A harmadik emeleten laktam egy két ablakos utcai szobában. Szörnyű nagy ur voltam, mert akkoriban még nem volt semmi dolgom. Napokig heverésztem a pamlagon és olvastam egyik könyvet a másik után, szíttam egyik cigarettet a másik után. Közben pedig álmodoztam. Szép leányokról, nagy uraságról, meg sok mindenről. Husz éves voltam ; azt hittem meg fogom hóditanii a világot. Nem voltam vele tisztában, hogyan, mivel de nem is gondolkoztam fölötte. Majd jön az magától . . . A szomszédomban egy kis atelier volt. Egy leány festett benne. Csak annyit tudtam róla, hogy Rikának hívják s egy öreg cseléddel lakik. Sokáig nem is láttam, mert nem álldogáltam soha a folyosón, hanem odabent heverésztem a pamlagon. Talán meg sem ismerkedünk soha, ha az öreg kisasszonynak, akié a ház voít, nem teszek valami apró szívességet. Hálából megengedte kegyesen, hogy lemehessek a kertjébe olvasni Mert el is felejtettem mondani, a ház mögött kertje volt az öreg kisasszonynak, csendes, virágos kertje. Megköszöntem a kegyességét. Majd lemegyek. Egy hót múlva eszembe jutott. Kezembe vettem egy könyvet ós a kert kulcsát elkértem a jó öreg kisasszonytól. Egy virágzó gesztenyefa alatt leültem a karosszékbe. A napsugár édes melege átjárta a tagjaimat. A kezemben tartott könyv lapjain táncolni kezdett a betű és elálmosodtam. Ledobtam a kalapomat, a könyvet és behunytam a szemeidet. Félóráig aludtam talán. Mikor fölébredtem nem voltam egyedül a kertben. Öt lépésnyire tőlem egy festőállvány támaszkodott a pázsitnak és egy kis batisztszoknya látszott ki alóla. Tisztában voltam a helyzettel egyszerre. Szomszédom, a festöleány meglepett álmomban s most studiumot csinál rólam. Nem zavarom a mulatságát, gondoltam. Csak tessék. Behunytam a szemem újból, de aludni nem tudtam tovább s a karosszók támláján megfájult már a nyakam is. Felemeltem a fejemet. — Milyen kár, hogy felébredt, szólalt meg egyszerre. Kijött a festőállvány alól ós megállott előttem. Meglepett a szépsége. Karcsú volt, hajlékony, mint az olyan leányok, akik nem viselnek tűzőt, mint a párduc. Hirtelen nem tudtam máshoz hasonlítani. Az arca fehér volt, különösen fehér, a haja, a szeme ragyogó fekete s kicsi ajka, mint egy piros virág. Mielőtt még szólhattam volna, hogy sajnálom, amiért zavartam amulatságát, újból szólt. — A szomszédja vagyok. Festeni tanulok. Rikának hivnak. Viszonoztam a barátságos bemutatkozást. — Pálnak hivnak. Nem csinálok semmit, nem vagyok semmi. Elnevette magát Zengő, mély nevetése volt, amely megborzongatta a hátamat. — Akkor van ideje is, ugye — Pál ? — Önnek adom az egészet — Rika, feleltem, ahogy ő kérdezett. . . . S neki adtam az egészet. Ö Pálnak szólított engem, én Rikának öt. II. Délelőtt járt a festőiskolába, délután a műtermében dolgozott. Nem járt hozzá senki, néhány olcsó modellen kivül, de mióta megismerkedtünk, azok is elmaradtak Rika engem festett ós én tűrtem nyugodtan. Csak azt kötöttem ki, hogy vagy foteuilben ülök, amig ö fest, vagy a pamlagon fekszem. Mikor beállott az alkonyat s a nyugovó nap rózsaszínre festette a fecskefészket — ahogyan Rika nevezte — abban hagyta a munkát ós leült mellém a pamlagra játszani. Mert játszottunk valósággal mint két kicsi gyerek. Játékaink nem voltak érzéki fellángolások. Ő valahogy modellnek nézett engem, semmi egyébnek ón meg csak a pamlagon szerettem heverészni ós szeretkezni nem nem kívántam. Így mult el a nyár s az ősz . . . III. Szigorú kemény tél volt. Palinak hívott már ós tegezett. Én is tegeztem őt. Az atelier olyan volt, mint valami puha fészek: meleg ós barátságos, a hatalmas cserépkályhában lobogott a tüz ós Rikának nem volt más modellje mint én. Lefestett tízszer egymásután. Változó pózokban, más-más arckifejezéssel — mindig ideálizálva. S egy napon örömtől táncolva jött haza. — Palika, szólt. Aranyérmet nyertem a tejeddel. Hallod, aranyérmet. Meg is vették ! Egy vendéglős vette meg. Rika túláradó boldogsággal megölelt és megcsókolt — először. Ekkor fájt a csókja. Észre sem vette, leült mellém, a vállamra támaszkodott és fenhangon ábrándozott. — A*t mondották, hogy nagy tehetség vagyok. Oh én tudtam már régen. Te is tudtad, ugy-e Pali ? Majd. majd. Festek olyat nekik, hogy elkábulnak tőle. Téged festelek meg Pali szent Sebestyénnek. Nem ugy, ahogyan mások festették. Nem leszel boldog mártír, sem aszkéta. Az igazi szent Sebestyén leszel, az igazi. Amilyen még nem volt. Pogánynak festelek, szépnek fiatalnak . . . — Palika szólt másnap halkan. Egy nagy kérésem van. Megteszed-e ? Intettem a fejemmel. — Jó vagy és kedves. Férfi vagy, fiatal: de erős, egy leány lelke lakik benned. Te nem fogsz félreérteni. Állasz-e 1 aktot nekem ? Nyomasztó csend támadt. Rika a földre nézett ón meg ő rá. Láttam az arcán, hogy tépelődik, vájjon ne vonja-e vissza a kérését. Megelőztem: — Miért ne, kicsikém. Ő a művészetnek, ón neki hoztam áldozatot. IV. ... Az akt-állás nagyon fárasztó volt. Egy falhoz erősitett cölöphöz támaszkodtam előbb, majd oda is kellett erősíteni öt, vagy tiz percre. Mikor elfáradtam, egy lepedőbe burkolóztam ós lehevertem a kopott medvebőrre a cserépkályha előtt. A pajtáskodásnak vége volt immár s a beszélgetésünk is feszesebb lett. Valami közénk jött. Hogy ő mit érzett nem tudom. A szemei egyszerűen, tisztán néztek reám. mint azelőtt, de ón már nem mertem rá nézni. Egy hétig tartott ez az állapot, azatán megváltozott minden. Az este korán beállott. Felvettem a ruháimat ós egymás mellett ültünk. A szobában félhomály volt és csak a kályhából világított ki a tűz. Mellettem éreztem karcsú, hajlékony testét s egyszerre őrjöngő szédülés lepett meg. A hajának az illata megmámorositott és már kitártam a karjaimat, hogy egy durva, támadó öleléssel szétzúzzam, agyontiporjam azt a tiszta, meleg barátságot, melyet félve ápoltam, mióta Rikát ismerem . . . De nem tettem meg. V. — Rika édes ülj távolabb, szóltam rekedten az izgalomtól. Kérdőleg nézett rám. — Mert félek. Attól félek hogy beléd harapok. Ülj távolabb édes Rika, vagy talán ón mennék el ,inkább. Kimegyek az utcára egy kicsit. Épen esik a hó s a szól majd az arcomba csapkodja. Az maid le-