Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-01-25 / 8. szám

vette. Valamint azon elnöki jelentést is, I hogy a földmivelési miniszter az idei téli előadások és háziipari tanfolyamok rende- j zésérn 3000 koronát utalványozott. Az előadások már meg is kezdődtek. Tárgyalás alá került ezután a földmivelésügyi miniszter azon leirata, melyben tudatja, hogy luxuslóvásár helyett „nagylóvásár" cimet óhajtana adni a vásárnak, továbbá, hogy a külföldi követségeket utasította: verjék hirót a vásárnak; söt még a hadügyi és honvédelmi kormányokat is megkereste a vásár ügyében. A leiratot tudomásul vették s a vásár nevét „katonai lóvásárral egybekötött luxus-lóvásárának állapították meg. Megbízta még a tavalyi rendezőbizottságot a választmány, hogy tegyenek meg minden lehetőt a vásár sikere érdekében. A vásárrendező bizottság elnöke B e 1 i c z e y Géza, tagjai S e i l e r Elek, Haraszti Sándor, D é r c z y Péter, Bajcsy Gusztáv, R e i s z Simon, Áchim János ós P f e i f f e r István. Ezután tudomásul vette az igazgatóválasztmány Lukács György dr főispán átiratát, melyben tudatja a mult évben megjutalmazott cselédek neveit, azon megjegyzéssel, hogy a jövőben az elnökség kérje fel a főispánt: a megjutalmazandó cselédek javaslatba hozását bizza a gazdasági egyesületre, mint ez eddig is, más vármegyében is szokásban volt. A magyaróvári növénytermelési állomás vezetősége kórelmet intézett az egyesülethez, hogy kísérletezés céljából bocsásson rendelkezésére 18 hold földet. Az igazgatóválasztmány elvben elfogadta a kívánságot, de miután terület felett rögtönösen nem rendelkezik, elhatározta, hogy megkeresi a közeli földbirtokosokat, nem volnának-e hajlandók földet adni. Ha pedig ez nem sikerül, jövőre gondoskodik területről az egylet. Az aradi kereskedelmi ós iparkamara azon kéréssel fordult az egylethez, hogy küldje meg az ipari növények termelésével foglalkozó békésmegyei gazdák neveit. Az igazgatóválasztmáuy ugy határozott, hogy a cukorgyárakat ós a dohánybeváltó hivatalt megkeresi a termelők nevének közlése iránt s ezt a névjegyzéket megküldi a kamarának. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület s az alispáni hivatal a fekáliák s a városi szemóttrágyák értékesítésének módozataira nézve kérte az egyesület véleményét és javaslatát. Az igazgatóválasztmány nem óhajtott az ülésen a fontos tárgygyal rövidesen végezni. Ugy határozott, hogy a kérdést kiadja egy hozzáértő bizottságnak, véleményadás ós javaslattétel végett. E bizottság elnökéül megválasztották Z s i 1 i n s z k y Endre drt, tagjai lettek: Kiss László, K á 1 1 a y Ödön, Áchim Gusztáv, S e i 1 e r Elek, S e i 1 e r Gyula és Pfeiffer István. Schlesinger és Pollakovits cég azon inditványnyal fordult az egylethez, hogy írjon fel a kereskedelmi minisz terhez : adja meg a szemes tengerire is a szállítási díj-kedvezményt. Az indítványt elfogadták. Horváth János pedig szintén indítványban kéri az egyletet, keresse meg a vármegye törvényhatóságát, hogy a köztenyésztésből eddig kizárt nyugati fajta bikákat engedje ismét legelőre kiverni. Az inditványt a szarvasmarha tenyésztési szakosztályhoz tették át. A gyűlésen jelen voltak: Zsilinszky Endre dr. elnök, Stojanovits Gyula, Badics Elek, Szalay József, Beliczey Géza, Bajcsy Gusztáv, Haraszti Sándor, Kiss László, Reisz Simon, Kállay Ödön, Vidovszky László, Pfeiffer István. A Békésmegyei Közlöny sajtópöre. Vizsgálóbírói végzés. Lapunk mult évi december hó 18-iki számában „Egy havi közigazgatás" cimen tudósítást közöltünk a vármegyei közigazg. bizottság ülésének lefolyásáról, amelyet Simkó József dr. sértőnek talált s lapunk felelős szerkesztőjét sajtó utján elkövetett rágalmazásért a gyulai kir. törvényszéknél feljelentette. Kijelentettük annak idején, hogy teljes . nyugalommal nézünk a kilátásba helyezett sajtópörelé, mert kérdéses tudósításunknak sértő tartalma, sértő szándóka nem volt; lévén az egész cikk a vármegyei közigazg. bizottság üléséről szóló tudósítás. Az ilyen tudósítás pedig csak. akkor tesz a köznek szolgálatot, ha a valóságnak megfelelő adatokat tartalmaz. Hogy a közigazg. biz. jelzett tanácskozásának vonatkozó része Simkó dr. ügyeit érintette, azt a nyilvánossági organumnak elhallgatni sem joga, sem oka nem volt, mert hiszen a közigazg. bizottságnak tanácskozása amúgy is nyilvános. Ezt az álláspontunkat igazolja a gyulai kir. törvényszék vizsgálóbirájának következő végzése : Ö Felsége a Király nevében! A gyulai kir. törvényszék vizsgálóbirája dr. Simkó József békéscsabai lakos főmagánvádlónak 1902. december 29-én 5340/1902. B. szám alá beérkezett azon indítványa folytán, hogy Maros György békéscsabai lakos terhelt ellen a btkv. 258. §-ába ütköző és "259. §. szerint minősülő nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétsége és a 261. §-ába ütköző nyomtatvány utján elkövetett becsületsértés vétsége miatt a vizsgálat elrendeltessék következőleg végzett. Főmagánvádló indítványa elutassíttatik. Indokok: Nyomtatvány utján elkövetett büntetendő cselekmények esetében a B. P. T. 565. §-ának első bekezdése értelmében a főtárgyalás elrendelósótvizsgálatnak kellvón megelőzni, a terhelt megbüntetése iránti feljelentés annál inkább vizsgálat iránti indítványnak volt tekintendő, mivel a jelen esetben főmagánvád esete forogván fenn, a vizsgálat a B. P. T. 103. §-ának 3 pontja b) bekezdése értelmében is kötelező. Eltekintve attól, hogy a főmagánvádló a B. P. T. 566. §-ának második bekezdéséhez képest nem idézte a „Békésmegyei Közlöny" időszaki lap 1902. évi 101. számának, mint becsatolt nyomtatványnak ama részeit, kitételeit, amelyekre vádját alapítja, el volt utasítandó főmagánvádló indítványa a B P. T. 1 §-ára való tekintettel, mert terheltet ez idő szerint a vádbeli vétségek elkövetésének nyomatékos gyanúja nem terheli. Ugyanis a feljelentés tartalmából az látszik megállapíthatónak, hogy főmagánvádló terhelt, mint a „BékésmegyeiKözlöny" felelős szerkesztője ellen a nevezett időszaki lap 1902. december ll-iki számában „egy havi közigazgatás" cimü rovatban megjelent a „közigazgatási bizottság ülése" cimü közleménynek reá vonatkozó egyes kitételei miatt kívánná a büntető bírósági eljárást megindittatni. Minthogy azonban a jelzett cikk a békésmegyei közigazgatási bizottság, mint törvény által alkotott testület nyilvános ülésének lefolyását közli, minthogy az 1848. évi XVIII. t.-cz. 14. §-a értelmében ily közlemények tartalma csak akkor képezhet sajtó vétséget ós csak akkor képezheti büntető birósági eljárás tárgyát, ha a kérdéses nyilvános ülések lefolyása nem hiv szellemben és nem valóban azokon megtörténteknek megfelelőleg közöltetik ; minthogy ezzel szemben főmagánvádló még csak megjelölni sem kísérelte meg s annál kevésbbó igazolta azt, hogy mi az eltérés a közigazgatási bizottság ülésében tényleg lefolytatolt tárgyalás ós a kérdéses közleményben ismertetett tárgyalás anyaga s lényege között, tehát, hogy a sajtó közlemény mennyiben tartalmazza a való elferditését, minthogy továbbá főmagánvádló nem is állítja, annál kevésbbó bizonyítja azt, hogy a kérdéses névtelen közleménynek terhelt volna a szerzője, már pedig az 1848: XVIII. t.-c, 13. és 33. §§. értelmében az azok által felállított fokozatos felelősség elvénél fogva a felelős szerkesztő az időszaki lapjában megjelent névtelen cikkben foglalt sajtóvótsógért másodsorban és csak akkor vonható felelősségre, ha az első sorban büntetőjogi felelősséggel tartozó szerző felelősségre nem vonattathatnék s illetve ezt amaz felfedezni vonakodnék, mely jogelv az 1868. évi 231. sz. törvényerejű igazságügyi ministeri rendelet által is megerősítést nyert, terhelt ellenében a feljelentés szerint büntetendő cselekmény elkövetésének nyomatékos gyanúja fenn nem forog. Ez okból a főmagánvádló indítványa annál inkább el volt utasítandó, amennyiben csak hatósági nyomozás utján volna megállapítható azon körülmény, hogy ki a kérdéses hírlapi közlemény szerzője s hogy ezen közlemény mennyiben ferdíti el a közigazgatási bizottság tárgyalásának anyagát, főmagánvádló a B. P. T. 99. §-a értelmében jogosítva van ezen nyomozat teljesítését a békéscsabai rendőri hatóságnál kérelmezni ós pedig a sajtóközlemény megjelenésétől számítandó 3 havi magáninditványozási határidő alatt. Miről főmagánvádló ós terhelt értesíttetnek. Gyulán, 1903. évi január 12 ón. Dr. Nyisztor, kir. tszéki vizsgálóbíró. S hogy a vizsgálóbíró végzését nyilvánosságra hozzuk, tesszük abból a kötelességórzetből, melylyel újságírói nemes hivatásunknak tartozunk : az igazság ügyének szolgálata, tekintet nélkül arra, hogy kellemes-e az egyesekre, vagy nem. A rendőrhatóság feladatának megkönynyitóse céljából, egyúttal, hogy e vádnak is szolgálatot tehessünk, kijelentjük, hogy a kérdéses cikket Belencéresi Dezső, lapunk s. szerkesztője irta. Községjegyzői nyugdijyálasztmány gyűlése. Bókésvármegye községjegyzői nyugdíjválasztmánya szerdán délután Gyulán, a vármegyei székház kisebbik tanácstermében gyűlést tartott, melyen F á b r y Sándor dr. alispán elnöklete alatt résztvettek : D a i m e 1 Sándor dr. vm. főjegyző, Z ö 1 d y Géza vm. t. főügyész, K o r o s y László, Maros György és R i t s e k József. A jegyzői tisztet Korosy László töltötte be. Legfontosabb tárgya volt a gyűlésnek a belügyminiszter ama leirata, mellyel a békósrármegyei községi jegyzőknek modern alapokra átdolgozott nyugdijszabályrendeletét hallgatólag tudomásul veszi ugyan, de — miután a módosított szabályrendelet az állami nyugdíj szabályzat keretében mozog — bizonyos kiegészítésekre hivta fel a vármegye közönségének figyelmét, hogy ezek által a szabályrendelet elérhesse a tökéletesség ama fokát, amelyen a végrehajtás ugy a jegyzők, mint a nyugdijalap érdekét egyformán szolgálja Igy : miután a nyugdíj szabályrendelet azon célból módosíttatott, hogy az eddig érvényben álló nyugdíjazási szabályok az 1885. évi XI. t.-c. rendelkezéseivel összhangzásba jussanak, ennélfogva a szabályrendelet azon intézkedését, melyszerint a megkezdett év a nyugdíjazásnál egész évnek vétetik, a nyugdijigazoló választmány akként módosította, hogy csak a tényleg betöltött egész évek számithatók be, mert az állami nyugdíjazásoknál csak a teljesen betöltött évek alapján szabják ki a nyugdijakat, ennélfogva az állami nyugdijszabályok alapelvével egyezőleg, a be nem töltött szolgálati évek számításon kívül hagyandók. Figyelmen kivül hagyta a bizottság a szabályrendelet módosítása alkalmával az egyszerűsítő miniszteri rendeleteknek azon intézkedéseit, súgott meg semmi mást a rózsa ? Oh pedig mennyit mondtam neki . . . — Piroska, ne akarja bohó álmok fátylát teríteni a szomorúságomra . . . Kó borló poéta ós tündérlány, még a mesében sem fór össze . . . — A mesében nem, mert az a tündérlány nem volt . . , kimondjam ? ... nem volt Eős Piroska! Sas az ajkához emelte a lány kis kezét és nem tudott uralkodni többé a szivén. Átfogta a lány derekát s ugy súgta a fülébe : — Édes, édes Piroska ! Léptek zajára Piroska szelíden húzódott el Sas kebléről. De késő volt már. Az öreg Eős megállott az ajtóban: — Adta teremtette ? Mi lesz öcsém uram ? — Esküvő, mosolygott Piroska. — Ugy, hát ón osak a készre jöttem ? Megint a hátam mögött csináltae a dolgot. De hejh, hát a versfaragód, akinek nem kellesz ? — Megfogtam már, szorította meg Piroska Sas kezét, el sem eresztem soha többé. A nyakába Tartam már magamat. — Ugy, hát öcsém uram volt az a . . . Mért nem szólt elébb, ha csak szegény lány kellett volna, kitagadtam volna Pirkót! Feszítsd, feszítsd ! - azt kiáltják És véremet szomjúhozzák, lm, elmégyek országomból, Drága, kedves, jó hazámból Mutass Jézus kies földet, Lakásomra adj jó helyet. Ez életben csendességet — Jövendőben üdvösséget. Amilyen rövid, olyan sokat mondó j költemény. Szép gondolat benne Rákóczi bukásának az üdvözítő sorsával való összehasonlítása s megható az a lemondás, a mely a végén nyilatkozik meg, midőn már csak csendességet kíván az életben a fejedelem. Azonban nemcsak a magyar nép foglalkozott a dicső fejedelemmel, hanem a tótok is, akik híven kitartottak mellette, ragaszkodtak hozzá, szinte imádták. Akkor hű társa volt a magyarnak a tót, gyűlölte a sasok (németek) uralmát s igy hívta a Rákóczi korának népköltészetéből. Irta: Bell Lajos dr. III. Rákóczi igen vallásos lelkű ember volt s a népnek jó megfigyelő képességéről, finom tapintatáról tanúskodik a kibujdosó Rákóczi imája cimü ének, melyet ismét a fejedelem ajkára ad az ismeretlen szerző. Győzhetetlen én kószálom, Oltalmamat tőled várom ! E szavakkal fordul Kriszti

1 zabolázza meg irigyeit, kik molják s sólymokat (magyarokat) egyik dalában: Jöjjetek ti sólymok, Előre szálljatok, Gerlét, galambokat Ölni ne hagyjatok. Azóta közöttük is elhintették a mérget, hamis jelszavak eltóritették tőlünk a kevésbé józanokat ... De hová tévedtem'? A hü tót nép emlékezetben tartotta jó fejedelmét; 1720 táján költi róla ezt a kis versecskét: Amikor Rákóezi szép Magyarországból Búcsúzott, Habár előbb minden vén bocskort elnyúzott, Elnyúzott, Mégis ez országra, mégis ez országra ment szónokét költ róla: az ő szomorú sorsával foglalkozik. Milyen is az ? Keserű kenyerem És az én életem, Könnyeimmel vizem Gyakran eL'gyitem . . . Járok gyászruhában Én az bujdosásban. Fényes napja, Ragyogó csillaga Örömimnek köddel van bévonva. Rejtekben lappangok, Napfényben nem járok . . . Életem bánattal Fogy el zokogással, Keserű sírással; Óhajtással, Keserű jajszóval, Koporsómba bészállok jajokkal . . . Tizenhat esztendők Immár folydogálnak, Mióta kenyerét Eszem bujdosásnak . . . A magyar népet tengerek hulláma, mórföldek távolsága sem tudja elválasztani kedves Urától, képzelete szárnyán fölkeresi öt bujdosásában is és megható szavakban festi le a szárnyatörött nagy ember kinos vergődését . . . * íme, a néplélek költői megnyilatkozásaiban igy talált méltó helyet a dicső-fejedelem alakja. S ez énekekben sehol sincs egy bántó kifejezés, keserű szó, szemrehányó gondolat; mindenütt a tisztelet, a ragaszkodás és a mélységes szeretet sugára veszi körül Rákóczi személyét. S ha most összeszedjük ós egybeállítjuk alakjának a bemutatott szemelvényekben található vonásait, megkapjuk a fejedelemnek azt a képét, mely évtizedekig ólt s részbeu ma is ól nemzete phantásiájában. Rákóczi Istennek választott vitéze, küldöttje, kit csodálatosképen szabadit ki ellensége kezéből s beküld az országba, hogy megváltsa az ő magyar nemzetét az idegen uralom poklának kínzásaitól. Szinte a Zrinyiász alapeszméjére ismer e költeményekben az olvasó ; csakhogy itt a német — ós nem a török — az isten ostora. Megjelenése közóhajtás tárgya, általános öröm s nem egy társadalmi osztály kívánsága ; de talán mégis a szegények üdvözlik a legnagyobb örömmel, mert benne kéréseik, imáik isteni meghallgattatását látják. A fejedelem — hiven ezen — a nép lelkében ueki szánt szerepéhez — Isten segítségével, az igazságos Istenbe vetett erős hittel fog nagy müve kiviteléhez: nemzetszabaditó harcaihoz ; biztatja népét s remélve hiszi, hogy az Űr kezébe fogja szolgáltatni ellenségét. Vallásos hit s az igazságba vetett remény leugetik btszke zászlóit. És Rákóczi nemcsak ur, parancsoló, hanem munkás is: mindenütt serényen oltalmazza a nemzetet, részt vesz a csatákban s rettenetes kardja ott villog a sereg előtt; nem kiméli magát a harc fáradalmaitól s meglopja még az álom idejét is, hogy gazdagítsa vele a szent ügy győzedelmeit Egyszóval vitéa katona, bátor ós győzelmes hadvezér Mikor pedig elárulják szegényt, tanácsot kér nemzetétől : mitévő legyen s ugy búcsúzik el tőle, mint az atya gyermekeitől. Valóban atya volt ő alattvalóinak s katonáinak. Cselekedeteiben, parancsaiban a szeretet, a kímélet, a részvét volt irányitója ; csoda-e, ha ő is szeretettel találkozott minden útjában. És e szeretet nem volt ellobbanó láng, mely csak addig melegít, mig áldozatokkal táplálják, hanem parázs, melyet varázsló egyéniségének, jóságának emléke s az idegen uralom garázdálkodásai nem engedtek elhamvadni soha. Évtizedek múlva messze idegenbe is el-eljárt hozzá e szeretet s részvéttel kór de zősködött sorsáról. Nemzedékek jöttek, nemzedékek mentek, emlékét tűzzel-vassal irtotta az idegen, harcai élő tanuiuak sírja is régen behorpadt már, de alakja csorbittatlanul megmaradt a nemzet lelkében, mert a szeretet, mely oda beírta alakját, a legjobb művész e földön: halhatatlanokká teszi vonásit a halandónak . . .