Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-05-17 / 40. szám

esetleges elnökválságra is vezethet. Hogy mi fog történni ebben a kérdésben, azt különben igen rövid időn beiül megtudjuk, mert hogy Apponyi reflektál az elégtételre, az kétségtelen s ennek az elégtételnek mihamar be kell következnie. Egyébként a politika egén ezidő szerint nem hömpölyögnek viharterhes felhők s inkább olyan országos esőre keseredett az idő. Egyforma, unalmas szürkeség az egész látóhatáron. A horvát zavargások mindegyre nagyobb arányokat kezdenek ölteni. Torlaszokat emelnek, vasúti sineket szednek tel, forradalmi kiáltványokat adnak ki és terjesztenek széltében hosszában, veszélyeztetik a magyarság életét ós készenlétben, alarmirozva van az egész horvátság. Minden nap ujabb ós ujabb zavargási hireket hoz a táviró és dacára ennek, a horvát kormány meg Tomasics horvát képviselő kijelentik, hogy komoly baj egyáltalán nincsen, rendben van minden. Köszönjük szépen az ilyen rendet ós végtelenül szeretnők tudni, hogy egyáltalán mit is nevez hát bajnak a horvát kormány ? Ha ilyen mértékkel mérünk, hol kezdődik akkor tulajdonkópen a baj ? Talán majd ha lángba borul az egész ország és patakokban folydogál a vér, akkor fog elismerni anynyit a horvát kormány, hogy „egy kis kihágás történt." Bizony csak legokosabb volna könyörtelen kézzel odatapintani az elevenre ! . . . A Balkán is egyre lázong. A szultán gyöngéd, szelid politikája nem képes lecsillapítani a mesterségesen felkorbácsolt szenvedélyeket. És a levegőnek háborús szaga van. Ezt a szagot legjobban megérzi a szultán, aki fegyverkezik, készül is a háborúra. Nagy, rettenetes népünnepély ígérkezik ebből a háborúból, amely minden valószínűség szerint temetője lesz egy egész nemzetnek. Megsemmisül majd, eltűnik a föld szinéről egy valamikor mesésen nagy, félelemgerjesztően hatalmas és csodásan gazd-g birodalom : alábukik a félhold. virilis választott Összesen Gyomán 3 12 15 Endrödön .... 5 10 15 Békésen 12 18 30 Mezőberónyben . . 6 12 18 Köröstarcsán ... 4 6 10 Szarvason .... 18 32 50 Békésszentandráson .2 4 6 Csabacsüdön . . . I — 1 Öcsödön 5 6 11 Kondoroson .... 3 1 4 Csákón 2 — 2 Orosházán .... 9 17 26 Szentetornyán ... 6 — 6 Csorváson .... 7 2 9 Tótkomlóson ... 2 5 7 Nagyszénáson ... 1 — 1 Pusztaföldváron . . 2 — 2 Békéssámsonban . . 1 — 1 Szeghalmon .... 12 8 20 Vésztőn — 2 2 Füzesgyarmaton . . 6 6 12 Körösladányban 2 5 7 A választott megyebizottsági tagok közül 84-nek jövő óv végén, a többinek 1907. év végén szűnik meg a mandátuma. Á. vármegyei tisztviselők közül huszonhármán bírnak üléssel és szavazattal a törvényhatósági közgyűlésen. A törvényhatósági bizottság 21 választmányra oszlik, a melyek közül a lóavatóbizottság ismét 8 külön csoportot képez ; a közigazgatási bizottságnak 14 szakosztálya van. A vármegyei közigazgatást a központban 47, a járásokban pedig 67 tisztviselő látja el. Békésmegye tömnyhatós, bizottsága. Békésvármegye legtöbb adót fizető és választott megyebizottsági tagjainak 1903. évre érvényes névjegyzéke szerint a megyebizottsági tagok összes száma 426. Ebből virilis 213, választott ugyanannyi. Érdekes, hogy miként oszlik meg a megyebizottsági tagok száma községenként: virilis választott összesen Gyulán 24 21 45 Gerlán 1 1 Dobozon 1 2 3 Kétegyházán ... 1 5 6 Békéscsabán ... 75 37 112 Uj kígyóson .... — 4 4 Tanitóegyleti közgyűlés. A Békésvármegyei általános tanítóegyesület ez évi közgyűlését csütörtökön tartotta Szeghalmon, amelyen az egyesület tagjai nagy számban jelentek meg. A megye óvónői, mint az egylet tagjai, most első izben, szintén részt vettek a közgyűlésen. Szeghalom községe ós intelligens társadalma élénk érdeklődóst tanúsítottak a népnevelés lelkes apostolainak közgyűlése iránt ós szívélyes vendégszeretettel fogadták őket. közgyűlés tagjai legnagyobbrészt már szerdán délután érdeztek Szeghalomra, hogy a szeghalmi rendezőbizottság által a kaszinó nagytermében a Ferencz Józset tanítók házában levő szobaalapitvány javára tartandó hangversenyen is részt vehessenek s ezzel a nemes ós humánus cél megvalósítását elősegítsék. Szerdán este 6 órakor az ev. ref. egyház központi tantermében az igazgató-bizottság ülést tartott, melyen a pályakérdések, számadások ós a költségvetés kérdésében intézkedett. Másnap reggel 9 óra felé igen népes volt a kaszinó nagyterme, hova az egylet tagjai a közgyűlésre gyülekeztek. Megjelentek a közgyűlésen Bezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, C s á n ky Jenő főszolga biró, Csák István, T é c s i József lelkész, Péter András, a községi jegyzői kar, az elöljáróság több tagja. Z s i 1 i n s z ky Endre, az egyesület diszelnöke táviratilag üdvö zölte a közgyűlést. Az összes tagok részvételével előbb értekezlet volt, melyen megállapították a végleges tárgysorozatot, a pénztárak megvizsgálására pedig bizoctságot küldtek ki. A közgyűlést Láng Gusztáv elnök tartalmas beszéddel nyitotta meg, melyben tömörülésre hivta fel a megye tanítóságát, különösen óhajtva, hogy a felekezeti tanítók is tagjai legyenek a megyei egyesületnek. Petz József csabai áll. tanitó, aljegyző olvasta fel az egyesület mult óyi működéséről szóló jelentést; ezt tudomásul vették. B r ó s z János orosházi ev. tanitó az egyesületi élet fejlesztéséről tartott előadást. Egyik legcélravezető módnak tartja és indítványozta, hogy az egyesületi évi közgyűléseket a szomszédmegyebeli tanitóegyletekkel karöltve tartsák. A közgyűlés az eszmét helyesléssel fogadta. H u g y e c z Mariska gyulai óvónő akadályozva lévén a megjelenésben, értekezését V a n d 1 i k Etel csabai óvónő olvasta fel. Az összekötő kapcsot az ovoda ós az iskola között ugy véli megvalósíthatónak, ha a tanitók az elemi osztályokban különböző játékokkal kötnék össze a tanitást, a felsőbb osztályokban nem csak előadnának, hanem tanítanának is, mert ezzel jobban hozzáférkőzhetnének a növendékek lelkületéhez. A felolvasást zajosan megéljenezték. Az ujabban nagy részletességgel vitatott fonomimikai , tanítási módról Petz József értekezett s annak lelkes hívéül vallotta magát A közgyűlés elhatározta, hogy felkéri a tanitói járásköröket, próbálják ki a fonomimikai tanítási módszert. „A tanitó társadalmi szerepe, tekin tettei az ifjúsági egyletek alakítására" kérdéséről B u t h y László csabai áll. tanitó olvasott fel. Hogy a tanitó milyen társadalmi szerepet tölt be, az nemcsak képzettségétől, hanem egyéniségétől is függ. Az ifjúsági egyletek alakítása felette szükséges s ezzel is növelheti ós erősítheti a tanitó társadalmi pozícióját A Ferenc József Tanitók Házában létesített békésmegyei szobaalapra történt gyűjtés állásáról Nagy Lajos orosházi polg. iskolai igazgató terjesztett elő jelentést s a közgyűlés örömmel vette tudomásul, hogy a szükséges 4000 korona, csekély összeg hiján, már együtt van A könyvtáros és pénztáros jelentése, a zárszámadás ós költségvetés előterjesztése után az indítványok során a közgyűlés magáévá tette az ungmegyei tanitó-egyesület azon javaslatát, hogy az évi tagdíj 2 koroüával emeltessék s az az Eötvösalapé legyen, igy az egyesület összes tagjaival tagja lesz az Eötvös-alapnak. Támogatja az egyesület az országos bizottság ama mozgalmát, hogy ne csak az állami, de az összes tanitók fizetése rendeztessék, illetve emeltessék. A jövő évi közgyűlés Békésen fog megtartatni. A közgyűlés bezárása előtt Láng Gusztáv elnök köszönetet mondott a kaszinónak a helyiség átengedóseórt, Szeghalom közönségének ós a megjelent tagoknak az érdeklődésért. Délben kedélyes hangulatu közebéd volt, melyen az első pohárköszöntőt a tanitók lelkes gondviselőjére, Wlassics miniszterre Láng Gusztáv mondotta. Rezey kir. tanfelügyelő a tanitó-egyesület agilis elnökét éltette. M a k a y István a kir. tanfelügyelőt, Csák Istvánt és Péter Andrást köszöntötte fel, utóbbi 50 koronát adományozott a Tanitók Házára. Mondott még pohárköszöntőt Nagy Lajos, B ro ós z János, utóbbi gyűjtést indított a Tanitók Háza alapra azzal a mottóval, hogy aki tósztot mond, csak 1 koronát, aki pedig nem beszól, két koronát adakozzon. Begyűlt e célra a Péter András 50 koronáján felül még 38 korona. Szerdán este, mint már említettük, a szeghalmi rendezőbizottság a Tanítók Háza alapja javára sikerült hangversenyt rendezett a kaszinó termében és azon nagy közönség vett részt. Láng jHermína ügyesen szavalta az ost prológját. Dr. Csák Istvánná ós leánya Irma zongorán kiváló teknikával Szemirámisz opera nyitányát játszották, zajos tapsokat aratva. Majd Szeghalmi Gyula felolvasott, Tóth Erzsike monológot mondott, M ih á 1 f i Emma zongorakiséret mellett szivhezszólóan, csengő hanggal népdalokat énekelt, s ezekkel a hallgatóság alig; tudott betelni. Arató Lajos Árpád síri álmát szavalta nagy hatással, mig F a r g ó Jakab monológja ugyancsak megkacagtatta a közönséget. Á műsor után hajnalig kedélyes táncmulatság következett. A közigazgatási bizottságból. A vármegye közigazgatási bizottságának hétfői üléséről hozott tudósításunk kiegészítéséül közöljük még az alábbiakat: A vármegyei főorvos havi jelentése, mely szerint a közegészségügyi viszonyok általában kielégítők voltak, a leggyakoribb halálokat tüdővósz képezte, a heveny fertőző bajokban 224 beteg közül 25 (11%) halt el, gyógyszerummal beoltatott 8 difteriás beteg, kik közül meagyógyult'5, meghalt 3, tudomásul szolgált. Tudomásul vétetett a kir. pénzügyigazgató havi jelentése, valamint Bálint Ferenc gyulai főszolgabírói Írnoknak az exlex utánra végrehajtási megbízatására vonatkozó bejelentése. A tanfelügyelői előadmányoknál a békési községi tanyai tanitóválasztást a bizottság jóváhagyta, úgyszintén a mezöberényi óvónőválasztást. Trnovszky szarvasi tanitó kérelmére, hogy a tankötelesek összeírása alkalmából felmerült dijai megtéríttessenek, a bizottság a községet kötelezte azok megtérítésére. Úgyszintén a község köteleztetett Jákay Károly békési községi polgári iskolai igazgató korpótlékának fizetésére, Balács Béla orosházi községi tanitó lemon^dását a bizottság tudomásul vette, csak azért sem, mert akkor megcsunyul. Tud-e ön haragudni ? — Mi történt a csészével, azt mondja meg. — Hogy a csészével mi törtónt? A csésze az aljával, a teával, a kanállal s — az ón szerelmemmel együtt kirepült az ablakon. — Hogyan ? Ön a kitűnően nevelt ember ilyen udvariatlanul viselkedett ? S hozzá még annak a hölgynek a házában, akit feleségül akart venni ? Hogy feledkezhetett meg magáról ennyire ? — Ah, asszonyom, ha ón ragadtattam volna magamat ennyire a haragtól, akkor ma már házas ember lennék s az esküvőm után megtudtam volna, hogy a festők rosszul teszik, ha a furiákat csúnyának fgfák. Fájdalom, nem ón voltam az. a csésze téát kidobtam az afclfifoh, hanem maga a menyasszonyom. Óh, ugy-e, ez felháborítja, ámulnia ejti önt, megfoghatatlannak tetszik őn előtt? Engem akkor még jobban felháborított. Nem; olyan asszonyt nem vehettem feleségül, aki haragjában ugy hajigálózik a teáscsészével, mint más a labdával. — Miféle asszony is volt az ? — Szép, mint az angyal, arról biztosíthatom, de gonosz, mint ezer kis manó. Az után a jelenet után elváltunk s csodálatos : a szerelmem egy pillanat alatt ezer szilánkra zúzódott szót, akárcsak a csésze. De attól a naptól fogva gyűlölöm a teás csészéket. Zöld és lila. Irta : Frangols de Nion. A festő beszólni kezdett s mindnyájan figyelemmel hallgattuk a szavát: — Pár évvel ezelőtt, amikor La Platából hazatértem, a gőzhajón egy fiatal Amh<írr«l ismerkedtem meer. aki Braziliában született s különös körülmények folytán még sohasem volt szüleinek francia hazá jában. Kedves, szelid, intelligens, ideális hajlandóságú ember volt Hamar megbarátkoztunk s mivel épen nem volt zárkózott természetű, csakhamar megtudtam minden titkát: a derék, becsületes titkait egy becsületes embernek. Azért jött Franciaországba, hogy megházasodjék, francia leányt vegyen feleségül. A szülei már nem éltek, csinos vagyont hagytak rá s mivel szülőhazájukkal mindig megtartották az érintkezést, sikerült nekik elősegíteni a fiuk házasságát. Az útitársam tehát, bár még a fényképet sem látta soha, bizonyos nyugodt vonzódással beszólt a menyasszonxA

riV iipár is Érezni lehetett rajta, hojry ura a jövőjének s olyan bizonyos a sorsáról, ami egyszerre ijesztő ós bámulatra méltó is vólt. Megérkeztünk Bordeauxba s a társam minden áron magával akart vinni, hogy mutasson az ipának, napának és a feleségének, ahogy kifejezte magát. Nyár közepén voltunk, semmi sem vonzott Párisba s igy beleegyeztem, hogy kerülőutat csinálok, hogy jelen legyek a messziről jött vőlegény megérkezésén, — olyan helyzet, ami igen gyakori a régibb íróknál, de igen ritka a modern életben. Külünös és kedves jelenet volt az, A barátomat — nevezzük Pierrenek —délvidéki lelkesedéssel és szívességgel fogadták, mintha az egyetlen fiu térne haza a szülei házba. Egy negyedórával később, hogy megérkeztünk, már mindenki, a keresztnevén szóllitotta, sőt a meny-' asszony apja, ha nem csalódom, tegezni| kezdte. S alig ismerkedtünk meg egymással, máris asztalhoz ü tünk. A háziaknak az a komikus ötlete támadt, hogv " " imat nem ültették a menyas

1"— Van még elé' '"a az apa s igy Pier mellé került, e ültem. Az első falatok után s ama pár udvarias szó után, amit az anyához intéztem, észrevettem, hogy a másik oldalról Jeanne kisasszony a menyasszony szomszédom. Nagyon csinos volt. Ezek közt a barna, kiabáló, lármás emberek közt olyan volt, mint valami illatos rózsa, valami kis szőke, hallgatag tündér. Olyan bájos volt, hogy joggal lehetett volna kissé korlátolt. De észrevettem, hogy nagyon okos : fontoskodás és elfogultság nélkül beszélgetett. Elmondtam neki a véleményemet Pierreről s szerencsét kívántam neki. Eánózett a vőlegényére s azt mondta nyugodt hangon: — Csodálatos, de jruiap iVyennek képzeltem. á ón meggondoltam, hogy dolgozhatott éveken át ennek a leánynak a képzelőtehetsége. S a vőlegénye most nem olyan, mint aminőnek ő képzelte hősét. Egy hétig maradtam ebben a házban, a melyben nem ismerték a párisi emésztési zavarokat, ahol nem gondoltak másra, csak az evésre, meg az ivásra s ez alatt az egy hót alatt kevesebbet beszéltem Pierre-rel, mint a menyasszonyával. Sikerült e lélek néhány titokzatos fátyolát fellebbentenem s éreztem azt a felséges, de veszedelmes dolgot: a fiatal férfi ós a fiatal leány között való tiszta barátságot. Közben készülődtek az esküvőre. Én azonban kényszerülve voltam Párisba menni, a bucsuzkodáskor megígértem, hogy három hót múlva visszatérek a lakodalomra. Egyedül hajtottam ki kocsin az állomásra, mert a cselédség mind el volt foglalva, a kocsit ott kellett hagynom az állomáson, azonban majd másnap visszaküldik. Kedvetlenül indultam útnak, mert Jeane nem volt ott a bucsuzáson, még csak kezet sem szoríthattam vele. Lovam ügetve ment végig a nyársfasoron a fehér holdfényben, mikor egyszerre árnyék merült fél előttem. Jeanne volt, aki kezét rátette a gyeplŐ3zárra. — Kisasszony ! — Eljöttem öntől ! hogy elbúcsúzzak Észrevettem a zavarát és a könnyes szemét s megütközve néztem rá; ekkor egyszerre indulatosan kiáltott fel; — Vigyen magával! Nem akarok hozzá menni! Mentsen meg ! Leugrottam a kocsiról s megragadtam a kezét. — Gyermekem, gondolja meg, mit beszól ! Láza van, menjen haza, .nalvgrv észrevegyenek valami

1; De a leány csak szenvedélyesen kiáltotta : — Nekem nem kell, én nem szeretem ! Védelmezzen meg, kényszeríteni akarnak . . . Olyan bájos volt a holdas éjben, hogy csaknem elgyengültem s engedtem a kérésének. De szerencsére festő szemem észrevett valami jelentéktelen csekélységet, — mit beszélek — valami rendkívül fontos dolgot: A zöldnek ós a lilának a borzalmas összhatását. A szegény gyermek sietségében a zöld blúza fölé lilaszin sált vetett magára s ez a két ellenséges szin belenyilalt a szemembe, égette még a lelkemet is. Nem ; soha oly nőt nem szerethetek, aki ennek a disszonanciának az irtózatos voltát nem érzi meg ! Megvigasztaltam, elámítottam, hogy visszajövök s beszélek a szüleivel. S közben mindig csak a menekülésre vágytam. Sohasem láttam többé, de hallottam, hogy hozzáment Pierrehez, nagyon boldogok ós sok gyermekük van . . . A festő elhallgatott s a felesége szólalt meg : — Hallották ? Micsoda borzasztó ember ! Még ma is eladná a lelkét egy csepp festékért!