Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-05-03 / 36. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Vasárnap, május hó 3-án 36. szám. B9 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza." POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MÁKOS GYÖRGY. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Szoeialista mozgalmak. (h.) Május élseje az a nap, melyen az ország szocialistái számszerű nagyságukkal imponálni akarnak. Nyilvánosság elé viszik nagy erejüket, hogy megértsék, akiket illet, miszerint a szociáldemokrata párt immáron hatalomnak is beillik. Ameddig ez a tüntető erőfitogtatás csupán a csöndes hiúság mezében történik, ugyan kinek is volna komoly oka tiltakozni ellene. Hadd vonuljanak fel tömör, de békés csatarendben, dalolják tele tüdővel a munkásdallá avatott Marseillest és öntsék bele keservüket és a jövőbe vetett reményeiket órák hosszat tartó szónoklatokba Senki, de senki nem igyekszik gátat vetni ilynemű ünneplésüknek. Hiszen nem is a május elseje az, ami veszedelmes. Hanem a május elsejét megelőző napok. Amikor a' május elsejére előkészített nép türelmetlen vakságában áttör azokon a korlátokon, amelyet minden honpolgár elé a jog és törvény emel. Az ország minden részéből zavar gási hirek verték fel a közbékét május elsejét megelőző napokban. Honnan támad ez a jelenség ? Mi okozza a háborgást éppen ebben az időben? És mit jelent az az egyöntetűség, melylyel mintegy vezényszóra kezdődik a békétlenkedés ? Igen egyszerű a magyarázat. A nép, az egyszerű íöldmivelő nép a maga eszéből, a maga jószántából sohasem vetemedik törvénytelenségre. S hogy mostanában mégis szakadatlanul forrong, rálép az önbíráskodás terére s minden törvényes alap nélkül, a törvény és jog utjának teljes mellőzésével egyszerűen elcsapni és újjászervezni akar egyes községi elöljáróságokat, ez nem vall rá a magyarországi fóldmivelő nép vérmérsékletére, törvénytiszteletére és egyenes gondolkodására. Az igazság az, hogy az egyszerű, hétköznapi munkásnépnek a gondolkodását, az érzését megmételyezik. S ennek ódiuma a szociáldemokratákra hárul. Jól értsük meg egymást. Nem azt mondjuk, hogy az igazi, a félre nem értett szociáldemokrata eszmék veszélyesek. Sohasem mondtuk, most sem valljuk. A szociálizmusról vallott és e lap hasábjain nyíltan hangozta tott eddigi nézeteink tanúságot tehetnek arról, hogy annak igen sok egészséges oldalát, hasznos és az emberiségre üdvös voltát ismerjük és méltányoljuk. De mint mindenhez, ugy a szociális eszmék és elvek megértéséhez is — értelem kívántatik. Persze, az oskolázatlan, jámbor munkásnépnek nem lehet akadémiai nivón álló értekezést tartani. Annak kézzelfogható magyarázat kell. Igen, s itt vet k el a sulykot a szociálista apostolok. Az egyik véglet helyett átcsapnak a másikba, a parasztészjáráshoz mértnek vélt magyarázat buzdítássá, fanatizálássá válik s a maga egyszerű lelkivilágából kifordított földmivelő ember ugy értelmezi a tanítást, hogy most rögtön ölre kell mennie, tűzzel, vassal, vagy ha igy nem, bicskával, fütykössel kell védekeznie egy rémséges nagy, láthatatlan ellenség ellen. És maga a munkásnép legjobban tudhatja azt, hogy éppen Békésmegyében van legkevésbé oka a zavargásra. A földművelésügyi miniszter gondos, jóakaró figyelme, melylyel a nép javán fáradozik, megteremtette az úgynevezett munkaközvetítést s akik ezt végzik, bármely időben száz és száz tétlen munkáskezet tudnak foglalkoztatni. Azok, akikben meg van a dologhoz való akarat, meg is találják a munkát. Ily körülmények közt csakis felbujtott tömeg gondolhat zendülésre Békésmegyében. Pedig a nekilóditott emberi szenvedély a lavinánál is veszedelmesebb s ha romboló utján indult, nincs aki visszatartsa s bizony-bizony könnyen maga alá temetheti azt is, aki meglódította. Vájjon gondoltak-e erre azok, akik a népet ilyen sajnálatos erőszakoskodásba sodorják ? Nem ez a módja — igen tisztelt szociálista urak — a nép megnyeré sének a szociális eszmék részére. Nem feltüzelni, de szép szóval oktatni kell a népet. Ám győzzék meg az önök hitvallásának egészséges, üdvözítő voltáról, tegyék elveiket a nép hitvallásává, de ne forgassák ki n népet önönmagából, ne kényszerítsék az önmagávü való meghasonlásra, ne csináljanak belőle — nihilistát. Hogy öpök népgyűléseznek, kongresszusok it tartanak és minden törvényesen megengedett uton érvényre juttatni iparkodnak meggyőződésüket: helyes és méltánylást érdemlő dolog. De csak — törvényes uton. Ám azok a munkászendűlések, melyek a napokban zavarták fel az egész ország nyugalmát, minden törvényt lábbal tipornak. Ez az, ami ellen mindenkor tiltakozni fogunk, ez az, amelyet mindenkor elitélünk és elitéi minden igazérzésü honpolgár. Tanits inak, oktassanak Önök, de ne lázítsanak! Ex-lex. - Fővárosi tudósítónktól. A „Hadak utjá"-ban ngy mondják a székelyek, hogy — béütött a szabadság. Nálunk meg május 1-től kezdve béütött az ex-lex. Boldog állapot; nem kell a sorozó mérték alá állani és ami a fő : nem kell adót fizetni. Ez köll a magyarnak. Nem is fizet adót, amig a végrehajtó pihen. Milyen furcsa is ez az állapot. A végrehajtóból szociálistát, a szociálistából kormány tisztelő férfiút csinál az ex-lex. A végrehajtó zúgolódik, hogy elveszik a kenyerét, a szocialista pedig kidüllésztett mellel hangozhatja: „íme mi emberfölötti erőmegfeszitéssel küzdöttünk az adófizetés eltörlése iránt és csak bezártak bennünket, most meg maga a korroány jő segítségünkre. Igaz ugyan, hogy az egyenlőség elvével összeütközik az, hogy „amit nekem szabad, azt reked nem szabad", de hát ez kis baj ahhoz a nagy eredményhez képest, hogy — nem kell adót fizetni." Hát igenis nem kell — egyelőre. De azután jő a nemulass. Aki a nem fizetés ez időszerint kellemes és törvényesen védett lukszusát megengedi magának, keserű lesz annak a helyzete később, amikor hátralékostól együtt követeli majd az adót a végrehajtó. Hogy különben minő károkkal jár az Békésmegyeí Közlöny tárcája. B i r i-e i k I u s. A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája, Irta : Angyal M. I. Próféciák és a család. Biriről szól a mese, a kis, oko<, a kedves szép Biriről. Az aztán nem is mese, hanem valóság, esemény, igaz történet, melynek központja Biri; történet tele fónynyel ós a fény elmaradhatatlan kíséretével, az árny nyal. A történet ott kezdődik, mikor még Biri nem is volt a világon, de szülei már azon tanakodtak, vájjon mi is lesz az eljövendő apróság neve? A kalendárium valamennyi férfi szentje szóba jött a nóv felett való permanens családi tanácskozásokon. Hiszen természetesen sem apa, sem anya nem gondolt arra, hogy leány is lehet a kis hívatlan. Pedig leány lett . . . Biri . . . Apa, meg anya öröme igy sem kisebbedett. Örültek ennek is, györyörködtek benne, becézgették, dédelgették. Apja hivatalnok volt valami gazdag banknál. Szerény jövedelmű kis hivatalnok, de a szerény jövedelem éppen elég volt a pici, boldog feszek csekély igényeinek ki elégitósóre. No az igaz, hogy ezek a csekély igények igen gyakran még csekélyebbre szállíttattak le. Teszem azt, ha az asszony a tavaszi hónapok elején uj ruhát kapott, még nem volt szab d arra gondolni, hogy kalap is kellene; mikor meg már a kalapra való is egyült volt, még a téli cipőt kellett viselni, mert ezt a következő hónap kiadásaiból kellett megtakaritani. De azért ez a boldogságot cseppet sem zavarta. Sőt r. mama úgy értette a gazdálkodást, hogy Birikónek mindig tudott fényes, apró toaletteket készíteni — viseltes ruháiból, melyekben a babácska igen szépen testett. Birikót mindenki szerette, de a sok mindenkinél még jobban a nagymama, az a nagymama, aki Birike papájával az anyós-jognál fogva örökös hadilábon állott Ei a nagyinama volt az, aki megengödte magának azt a na^y mondást, hogy : — Meglássátok, Birike még n igy szerencsét hoz reátok. Birike lesz a ti támasztok. Birike papája némi megaláztatást látott ebben a jövendölésben, szeretett volna ellen mondani, de okulva a multak példáján, nem látta ezt nagyon célszerűnek, különben is hozzá volt szokva, hogy az anyós minden kicsiségből a jövőre következtessen Birike papájának a nagymama iránti ellenszenve is ilyen prófécián alapult. Valahányszor a vén kakukos fali óra az ő távollétében ütötte el az esti kilenc órát, látnoki érzéssel meg tudta jósolni, hogy ismét a vendéglöbeli törzsasztalnál hajtogatja a spriccereket. Ilyenkor aztán a legjobb kifogás sem használt, sőt a legerólyebsebb tagadás sem, az anyós-orr már harminc lépésről megérezte a bor- ós a dohánygőz illatát. No de nemcsak a nagymama jósolt; mindenki kész volt Birike gyönyörű égkék szemeiben a jövőre való lgszebb reményeket megtalálni. Voltak, akik a dúsgazdag bankárt, mások ismét a vagyonos mágnást látták e szemek alkotta szerelmi hálóban evickélni. Igy tartott vagy két esztendeig; ekkor Birike nimbusza valamennyit csökkent, mert fiúra való óriási remények közben megérkezett a második jövevény is, megint csak kékszemű, szőkehaju leányka: a Böske. Böskének eljötte nemcsak Birike nimbuszának ártott, de ő sem fogadtatott már azzal a nagy tisztelettel, mint a nénje. Nem lehet azt mondani, hogy nem szerették, sőt ellenkezőleg, nagyon is szerették, de Böske már a háztartási főkönyv mérlegét ugyancsak kilibbentette a rendes állásából és erősen ingott a „teher" oldalára. Alig volt Böske valamivel idősebb egy esztendőnél, a „teher"-oldalt ujabb kis baba nyomta le. Természetesen ismét erősen várták, hogy fiu lesz. Nem az lett, hanem leány : Pirkó A különbség csak az volt, hogy a szőke hajhoz égő fekete szemeket kapott Pirkó baba. No, jaj neked, serdülésben lévő férfinemzedék : szőke haj ós koromfekete szem ! . . . Pirkó után négy esztendei szünet következett, mikor aztán Biri mama kis Pistát várt, mert ez volt a kedvenc férfi nóv, amelyhez az alkalmas médiumot már negyedszer remélték. Nem jött el most sem, leány lett. No ha leány is, csak azért is Pistike. Immár négy leány: Biri, Böske, Pirkó, Pistike. Ennek a mondatnak bátran tehetek pontot a végére, mert több nem jött. Mire Pistike a negyedik évbe fordult, az apát kivitték a temetőbe. Megölte a gond. A doktor ugyan azt mondta, hogy tuberkulózis, de a mama tudta, érezte, hogy a sok gond, a küzdés ölte meg. Hisz az szántotta az ő arcára is a korai vénség barázdáit. Maga maradt a négy aprósággal. Az elhunyt férj főnöke gavallérosnak mutat kozott és csekélyke kegydijat állapított ! meg az özvegynek. Hej de sokszor kellett késő éjszakában is forgatni azt az apró, varrótűnek nevezett szerszámot, hogy kikerüljön minden szükséget. Szivesen dolgozott, hisz sokat remélt a négy aranyhajú babától . . . 2. Lány évek. A szegénységben gyorsan telnek az esztendők. A folytonos gond és álmodozás mellett repül az idő. Mert gond az volt elég ós gond okozza az álmodozást a jobb, íí szebb jövő után. A lányok mindig csii nosan jártak, de bizony ez a gyomorróvására ment, mert az éppen nem lukullusi ebédet igen szerény burgonya vacsora követte ; a változatosság végett egyik napon sült, másik nnpon főtt burgonya, minden egyéb hozzávaló nélkül. De mégis volt valami pótolhatatlan, kitűnő fűszer: a hatalmas jó étvágy. Mikor Biri a tizenhatodik évét betöltötte, bejutott megboldogult apja főnökének — a Steltzer & Co. bankháznak — irodájába az Írógéphez. Az óriási jövedelemnek látszó hatvan korona havi fizetés tetemesen javította Birikéék anyagi viszonyait. Az évek nem minden esemény nélkül fordultak egymásután a múltba. Javultak a kis család viszonyai. Birike fizetése egyre emelkedett; Böske is gyarapította a jövedelmet, varrni járt; sőt Pirkó, aki ügyesen rajzolt, e tehetségének megfelelően hímzéssel keresett néhány fillért. Pistike, mint legifjabb ós a család dédelgetett kedvence, fel volt még mentve az élet küzdelmei alól. A szerény két szobás negyedik emeleti lakás ugy volt elosztva, hogy egyik a leányoké volt, a másikat pedig a mama lakta a nagymamával. Amennyi könnyet látott és sóhajt hal. lott a két özvegy szobája, ugyanannyi vig; ságnak, pajkos dévajkodásnak ós vincogásnak volt a másik szoba tanyája. De mikor az élet olyan kellemes, annyi bohóság, kacagtató jelenet történik. Hallgassuk csak meg Pirkót, aki éppen most beszél: . . . Amint 'viszem a csomagot, az özvegy bárónénak készített hímzések voltak benne, az utcasarkon elém kerül Barna iir, a sarki fűszeres . . . No az csakugyan nevetséges volt, mennyire elpirult, mikor meglátott . . . — A keze mindig piros ! — szólt közbe Pistike, aki egyébiránt folytonos találó közbeszólásai miatt a „kis kotyós" jelzőt viselte. — Zavartan köszönt — folytatta Pirkó, akin meglátszott, hogy e közbeszólás nincs ínyére — azután elvette tőlem a csomagot . . . hahaha ... és ő vitte . . . — Te persze •írültél. hogy jött Barna !