Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-04-30 / 35. szám

De másnap, szerdán reggel már 5— 600-an jelentek meg újra a községházánál s újból követelték a pónzkiosztást, vagy oly munka nyújtást, hogy ők naponta biz­tos 2 koronát kereshessenek. — Ha ez meg Dem történik — fenye­getödztek — eltávolítjuk a mostani elöl­járóságot s olyat teszünk helyébe, amely a nép érdekeit viseli a szivén ós akként cselekszik! A községi biró újból csak elutasította őket, mire a főszolgabiróság elé vonultak. Itt már azt is követelték, hogy a hatóság Wenckheim Frigyes grófot, mert az övé az egész határ, szólítsa íel a főszol­gabíró segély nyújtására. A főszolgabiró csillapította őket és ismételve kijelentette, hogy a megyei ha­tósághoz sürgős előterjesztést tett. Oszol­janak tehát széjjel s várják be a történen­dőket Egyben azonnali jelentést tett az alispánhoz a veszedelmes helyzetről s a békési csendőrörsnek legalább 12 emberre való azonnali kiegószitósót kérte. A tömeg ezután aWenckheim-uradalom intézője, Emperl Ernő lakása elé vonult s azzal akart beszólni, ki azonban nem engedte őket maga elé. A tömeg izgatott s magatartásán meg­látszik a bujtogatás. A nappal folyamán együtt tartott a nagy csoport, de eléggé nyugodtan viselkedett. A kisbirtok hitelügye. A mult esztendőben történt, hogy a képviselőház pénzügyi „bizottságában, de a plenáris ülésekben is nagyon sokat foglal­koztak a kisbirtok hitelügyének kérdésével. Akkor az egész ország osztatlan figyelem­mel kisérte az erre vonatkozó tárgyaláso­kat, hiszen a magyar társadalomnak számra nézve tekintélyesebb része a maga legköz­vetlenebb érdekeit, a legfájósabb helyeit érezte megtapogatva ebben a kérdésben. És a tárgyalások hatása alatt megszólaltak az érdekelt pénzintézetek is. A Kisbirtoko­sok Országos Földhitelintézete, mely a neve után itólve ennek a célnak a szolgálatában kíván állani, kommünikéban sietett köz­hírré tenni, hogy a kisbirtokosok hitel­ügyének fejlesztése tekintetében nagy hor­derejűnek Ígérkező újításokat készít elő. Megnyilatkozott a Magyar Földhitelintézet is, kevesebb emfázissal ugyan, de legalább azzal a kijelentéssel, hohy a székely me­gyékben megkezdett akciójának eredményé­től és az ott szerzett tapasztaloktól teszi függővé működésének az ország más ré­szeire való kiterjesztését. Mindkét intézetet nemcsak feladata, de tőkeereje, kiváltsá­gai egyenesen kötelezik a kisbirtok hitel­igényeinek a lehető legjobb és legtökélete­sebb kielégítésére. Onnan kezdve, hogy a kérdést a par­lamentben alaposan megbolygatták, az­után a praktikus cselekvésre leginkább hiva­tott két nagy intézet is megnyilatkozott, nem maradt más hátra, mint kíváncsian várni az eredményt. A Magyar Földhitelintézet székelyföldi akciójáról, az ott szerzett tapasztalokról, még kevésbbó ez irányú tevékenységének az ország más vidékeire való kiterjesz­téséről eddigelé semmi hir. Már az az első felbuzdulás annyira bágyadt ós tétovázó hangon nyilatkozott meg a tavalyi köz­gyűlésen, hogy nem is csodálnók, ha csak a felbuzdulásnál maradt volna. A Kisbir­tokosok Országos Földhitelintézete azonban most húsvétkor egészen komoly beszámo­lót tartott. Ebben az ujabb kömünikében tisztességesen beváltja a mult esztendőben tartott közgyűlésen tett ígéreteit ós maga elé tűzött uj progjammját. Elmondja benne, hogy a pénzügyminiszter hozzájárulásával módosította alapszabályait, a köcsönök leg­kisebb összegét 600 koronáról 300 koro­nára szállította le, a kölcsönök kamatát négy százalékra mórsókelte ós gondoskodni fog róla, hogy kölcsönei ezentúl könnyeb­ben hozzáférhetők legyenek. A kölcsöntőke ós a kamatláb leszállítása mindenesetre két üdvös ujitás, melynek jótékony hatását kétségbe vonni nem lehet. És az alapsza­bályoknak ebben az irányban való módo­sításával meg is lehetünk elégedve. De első pillanatra látnivaló, hogy ennek az uj ós nagyon hazafias akciónak csak a „papi­rosformája" az, ami a zavartalan örömet kelti. Az egész programnak az eredménye a tényleges megvalósításán fordul meg. Egy­felől azon, hogy a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete teljes komolysággal és minden erővel hozzálásson a nagy nemzeti misszió betöltéséhez. Ebből a szempontból nem állunk azok mellé, kik azt követelik, hogy a kölcsönök maximális összegét is meg kellene határozni a kisbirtokosok in­tézetére nézve, még pedig éppen a kisbir­tokosok hiteligényeinek biztosítása céljából. Mi sem ennek a korlátozásnak általában véve nem vagyunk barátai, sem megokolva nem látjuk ezt az erős fokozatú bizalmat­lanságot. De méltán elvágatjuk a kisbir­tokosok földhitelintézetétől, hogy a maga elébe kitűzött tervet ne hagyja a papiron száradni, hanem a legkomolyabban igyekez­zék megvalósítani Csak ha a praktikus cselekvés terén láthatjuk megvalósulni ezt a szép ós tetszetős munkálatot, akkor lesz a mi örömünk valóban zavartalan. A valódi sikernek azonban éppen ott rejle­nek másfelől a biztosítékai, ahol a kom­münikében a kölcsönök könnyen hozzáfér­hetővé tóteléről van szó. Mert itt a legtöbb nehézséggel kell megküzdeni. Az expozi­turák szervezése lehetőleg ne emelje a köl­csön árát, másfelől olyan legyen, hogy könnyen állhasson a kisbirtokos rendelke­zésére, továbbá, hogy a kisbirtokos erről az uj, olcsó hitelről könnyen tudomást sze­rezhessen, — mint olyan követelményt, melytől tulajdonképpen az egész akció si­kere függ. Az igazi törekvés komolysága ós határozottsága azonban éppen abban fog nyilatkozni, hogy ezeket a nehézségeket gyorsan le fogja küzdeni. A kétegyházi szocialista mozgalom. A közigazgatási hatóság által fogana­tosított rendszabályok ólét vették annak a mozgalomnak, mely Kétegyháza község beléletóben alapos felfordulást idézett elő. Lukács György dr. főispán meg­keresést intézett a törvényszék vizsgál ó­birájához, hogy amennyiben büntetendő cselekmények is merültek fel, a bünvizs­gálatot sürgősen foganatosítaná. Dr. Ny. isztor vizsgálóbíró a bün­tető perrendtartás értelmében a főispáni megkeresést indítványtétel végett a gyulai kir. ügyészséghez tette át, azonban L i s z y dr. kir. ügyész a hivatalosan tudomására jutott fogyatékos adatok alapján a vizs­gálat elrendelésére elegendő indokot nem talált, hanem az előnyomozat megejtósóvel Lukács Endre gyulai főszolgabírót bízta meg, egyúttal utasította Tóth Fe­renc alügyószt, hogy a helyszínén a vizs­gálat elrendeléséhez szükséges adatokat szerezze be. Az alügyész számos kihallgatást esz­közölt, és kétségtelenül megállapította, hogy eltekintve a D r e g á n rendőr által elkövetett erőszakoskodástól, mely a szen­vedélyek kitörésére okul szolgált, a moz­galom szocialista izgatás következménye. K e r e z s i Mitru Budapesten járt, hol a szocialista párt vezetőségétől azt az utasí­tást nyerte, hogy ne tűrjenek semmiféle jogtalanságot, hanem követeljék a várme­gyei hatóságtól a községi elöljáróság el­bocsátását. A nép különösen Szerb Miklós községi jegyző ellen van felbőszülve, számos visszaéléssel vádolják, de leginkább azt veszik zokon, hogy a csendőr és rendőr az ö utasítására állta útját a földmunkás egylet alakításának. A néptömeg Szerb el­távolítását követeli, ki hajlandó is állásától megválni, ha nyugdíjaztatását a megyei nyugdíj választmány elrendeli. Az alügyész által beszerzett adatok alapján a kir. ügyészség a vizsgálat elrendelését indítványozta, minek folytán dr. Nyisztor vizsgálóbíró Orbán Antal tollnok kíséretében Kótegyházára utazott, hogy a mozgalomban résztvevőket kihall­gassa s egyúttal a felbujtókat is kinyo­mozza. Nász a Wenckheim-családban. Ragyogó fénynyel és pompával ünne­pelte kedden főúri világunk két ifjú tagja, N á d a s d y Tamás gróf ós Wenckheim Mariska grófkisasszony esküvőjót. A vőle­gény N á d a s d y Ferenc v. b. t. t. fia, a menyasszony Wenckheim Frigyes gróf gyermeke. A főúri menyegzőn arisz ünnepeltetéstől ittasan, túlzott affektálást ós kacérkodást fejtettek ki. Ez nem tetszett Beéthovennek, aki igen sokszor kifejezést is adott a fölötti ellenszenvének epigramák­ban és anekdotákban, mert mestere volt Beethoven ezeknek is és szatírája nagyon csípős tudott lenni. Az olasz énekesnők között különösen Oatalani volt az, aki nem annyira szépsé­gével, mint inkább igazi szinpadra termett gyönyörű alakjával, kedves, bájos ós rokon­szenves megjelenésével, de kivált nagy művészetével ós gyönyörű, kitűnően isko­lázott hangjával hódította meg a bécsi közönséget. Egy ízben felkérték, hogy Bécs egyik legnagyobb fejedelmi házánál tartandó es­télyen megjelenjen ós hogy énekével gyö­nyörködtesse az ott összegyűlt előkelőséget. Az énekesnő szívesen fogadta a megbízást, amiért már előre is igen értékes ajándék­ban részesült. Beethoven fogja a művésznőt zongorán kísérni. Sokat beszéltek mindenfelé erről az eseményről ós feszülten várták az est be­következtét és az ígérkező ritka élvezetet. Együtt volt Bécs legfelső arisztok­ráciája. A művésznő már ott is volt a jelenlevők között. Igen kedvesnek, de egy­szersmind szeszélyesnek is mutatkozott. S ahogy reá került a sor, az összegyűltek legnagyobb ámulatára és hüledezésóre ki­jelentette, hogy legnagyobb sajnálatára nincs disponálva. A házigazda nagy zavarba jött. Beethoven azonban az énekesnővel nem is törődve, od ült a zongorához ós hamis­kás mosolylyal a publikum felé fordulva emigy szóla : — Engedjék meg igen tisztelt höl­gyeim ós uraim, hogy addig, amig a kis­asszony magát az énekléshez diszponálva fogja érezni, egy igen érdekes dolgot me­sélyek el a hires CaffarelJi életéből. A jelenlévők helyeslőleg intettek. — Ez a Caffarelli — igy folytatá Beethoven — a világ legnagyobb énekese volt, akit pénzzel, kincsekkel ós ajándé­kokkal annyira elhalmoztak, hogy rövid idő alatt egy hercegséget vett magának. Mellékesen megjegyzem, hogy e művész egyszerű paraszt embernek volt a fia. Gaz­dagságával azonban szeszélye, hiúsága és büszkesége egész az őrjöngésig fajult Egy izben, amidőn Rómában töltötte a telet, Albani bibornok felkérte, hogy házában tartandó hangversenyen közreműködjék. Caffarelli készséggel fogadta e kitüntetést és mégis ígérte, hogy okvetlen énekelni fog. A bibornok pedig erre az alkalomra több, igen előkelő hölgyeket ós urakat hí­vott meg. Mialatt Beethoven igy beszólt, mind­nyájan az ajkát harapdáló, ironizált művész­nőre pillantottak, de Beethoven a leg­nagyobb nyugalommal és egyáltalában, mintha semmi gonosz szándóka nem volna, folytatja beszédét: — A hangverseny órája itt van, de Caffarelli sehol. A bibornok érte küld, ós tényleg otthon van, de a legnagyobb ké­nyelemben, hálókabátban ós papucsban A midőn pedig a küldött kérdezi: „Hogyan uram, Róma legelőkelőbb családjai és ő eminenciája várják és ön . . . — 0 che disgrazia! egészen elfelej­tettem ! — mondá a művész. — Mondja kérem ő eminenciájának, hogy bocsásson meg, de ma már nem énekelhetek. Majd máskor! Amig toalettemmel elkészülnék, úgy is vége lesz az estnek. Tehát máskor! A bibornokot ez roppantul bántotta, de nem hagyta a dolgot annyiban. Rögtön elküldé udvarmesterét négy markos legény kíséretében. — Uram! — kezdó az udvarmester az énekeshez belépve, — kövessen engem ugy, amint van. Caffarelli ellenkezik. De a markos le­gények egy bizonyos taglejtéssel tudtára adják, hogy itt az akadékoskodás csak árt­hat ós a művész nolens-volens úgy, amint van, kocsiba űl és hajrá ! viszik a bibor­nok palotájába. Viszik egyenesen a fényes termen keresztül egészen a pódiumig, ahol pulpitusa állt, rajta pedig a partitura nyitva, fellapozva azon a helyen, ahol az általa énekleüdő ária áll. Máskor igen kényelmes karosszók szokott a pulpitus mögött állni, de ez egyszer semmi. Alig hogy a pó­diumra lép, a zenekar rázendít áriájának ritornellójára ós Caffarelli nagy elkesere­désében énekel. És hogy remekelt! Szűnni nem akaró taps- és éljen vihar honorálta fényes előadását. Egyszerre azonban néma csönd. A négy markos lagóny ismét ott terem mellette ós kényszerítik velők az előszobába lépni. Itt aztán az udvarmester átnyújt neki egy remek szelencét, telve csengő aranyakkal ós mondja : — Fogadja ezt ő eminenciájától nagy tehetségének elismeróseül, ezt pedig — ós most a markos legények mindegyike nem valami gyöngéd ostorcsapásokkal simogatva Caffarelli méregtől remegő testét — fogadja ő eminenciától neveletlenségének jutalmául. Midőn Beethoven e befejezéshez jutott' minden szem az énekesnőn függött, aki ott állt, mintha le volna czövekelve, a dühtől ós szégyentől kipirulva. De rhég mielőtt valami megjegyzést tehetett volna, a ravasz Beethoven már belekezdett a ri­tornellóba ós a művésznő, talán azért, hogy nagy zavarának véget vessen, vagy talán azért, mert nehezen fékezett szenvedélye hangokban tört utat, elég az hozzá, hogy Catalani elragadóan énekelt, ugy, hogy. előbbi affektálását egészen megbocsátották ! neki. Az anekdota-barát Beethoven győzött! és Catalani sohasem jött azóta Caffarelli­hez hasonló helyzetbe. tokráciánk csaknem valamennyi Budapesten időző tagja részt vett s az esketési szer­tartáson jelen volt József Ágost főherceg is, aki fenséges nejével, Auguszta főherceg­nővel, Szapáry József gróf szolgálattevő kamarás ós Zichy Sarolta grófné udvar­hölgy kisóretóben 11 óra előtt érkezett a jezsuiták Jézus szent szivéről nevezett templomába. A templom előtt díszruhás lovasren­dőrök, a N á d a s d y-család hajdúi ós a Wenckheimok vadászai vigyáztak a rendre. A templom lépcsője fölé aranysá­vos piros baldakin borult, ugyanilyen lepel borította a bejáró bolthajtását is. A tem­plomot, a melybe csak jegygyei lehetett bejutni, zsúfolásig megtöltötte a ragyogó közönség, nagyobbára nők, mágnásasszo­nyok ós kiszasszonyok, a budapesti társa­ság színe java. A templom puritán egy­szerűségű belseje illatos és csillogó diszbe borult. A nagy oltárt és az egész szank­tuáriumot fehér orgonavirág áradata bo­rította be, az oltár lépcsője fölött fehér virággal ós habos fehér fátyollal ékesített diadalív állott. Az első padsort aranyroj­tos bibortakaróval vonták be. A diszes násznép 11 órakor érkezett a gyönyörűen ékesitett s előkelő vendég­sereggel telt templomba. Élén Zichy János gróf násznagy haladt, virágokkal ékesitett násznagyi bottal kezében. Utána Hunyady Károly gróf érkezett Széchényi Antalnó grófnővel, Ciráky László gróf, Wenckheim Matild grófnövel, Inkey József báró Beniczky Minkával, Esterházy Béla gróf Csáky Albinnó grófnővel, Csáky Al­bin gróf Apponyi Lajosné grófnővel, Be­niczky Géza Teleki Tiborné grófnővel, Yécsey László báró Apponyi Albertnó grófnővel, Esterházy Miklós herceg Fiáth Heléna bárónővel, Wenckheim Ferenc gróf Chotek Rudolf né grófnővel, Apponyi Al­bert gróf Kinsky Zdenkóné grófnővel, Walterskirchen Füiöp báró Apponyi Teré­zia grófnővel, Wenckheim Józset gróf Károlyi Juliette grófnővel, Wenckheim Pál gróf Károlyi Suzanne-val, Wenckheim László gróf Kinsky grófnövel, Batthyányi Gábor gróf Wenckheim Heléna grófnővel, Károlyi Mihály gróf Apponyi Adél gróf­nővel, Teleki Tibor gróf Blaskovich Ele­memével, Blaskovich Elemér Kinsky gróf­néval, Trauttenberg Frigyes báró Fiáth Pálné bárónéval. A násznép sorában az emiitetteken kivül arisztokráciánk számos tagja volt jelen. A vőlegény édes apjával lépett a templomba, a menyasszonyt édes anyja kísérte oltár elé. A násznép érkezte után Károlyi János székesfehérvári felszentelt püspök, Schiffner prépost ós K n y békési apátplébános segédletével ünnepi misét mon­dott. A mise végeztével megkezdődött az esküvői szertartás, miközben a templom or­gonistája gyönyörű magyar egyházi dalokat játszott A szertartásnál: Wenckheim Géza és Dénes grófok, Zichy Béla gróf ós S e n n y e i Béla báró voltak a tanuk. Esküvő után fényes dejeuner volt a József-utcai Wenckheim-palotában. Szocialista gyűlés Csabán. - Az i/Ujjászeryezettek" alakulása. — Maholnap annyi árnyalata lesz a szo­ciáldemokrata pártnak, hogy a hívek sem fogják tudni, melyikhez tartoznak. Leg­újabban a földmivelő népre támaszkodó s úgynevezett „újjászervezett szociáldemok­rata párt" szervezkedik ós tart az ország minden vidékén gyűléseket párthívek to­borzása céljából. Most vasárnap Csabán alakult meg az újjászervezett szociálista párt. A hirdetett népgyűlés minden rendzavarás nélkül folyt le s inkább komikus jelenetekben bővelke­dett, mint komolyságban. Kitűnt ezen a gyűlésen is, hogy a szociálista pártok az egyetértés és összetartás eszméjétől oly messze esnek egymástól, mint Makótól Jeruzsálem, de sőt, hogy az egyes pártok vezetői közt is dühöng a hiúsággal kevert féltékenység. Igy esett meg, hogy a csabai alakuló-gyülósen az elnök és hivatalos szó­nok formálisan, a hallgatóság nagy épülé­sére összepöröltek a népszerűség kérdése fölött, mindenik saját magát tartván nép­szerűbbnek s ráakarván oktrojálni a saját nézetét a másikra. Az egyébként csöndes lefolyású gyű­lésről következő tudósításunk szól: A mezőberényi uton lévő Pollák-féle korcsmahelyiségben jött össze az újjászer­vezett szociálista párt meghívásával össze­csőditett földmivelő és napszámos nép.

Next

/
Thumbnails
Contents