Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-04-05 / 28. szám

Innen az egyházmegyei gyűlés tagjai a városi székház közgyűlési termébe vonultak, ahol Dombi Lajos esperes rövid imával nyitotta meg a gyűlést. Mindjárt a gyűlés kezdetén Futó Zoltán újonnan választott tanácsbiró ós Böszörmén y i Béla újonnan választott pénztárnok eskettettek fel uj tisztségükbe lépésük alkalmából. Futó Zoltán a tőle már megszokott tartalmas beszédben köszönte meg az egyházmegye ujabb bizalmát, amelyet nem annyira bizalomnak, mint inkább ujabb parancsnak tekint a kitartó, lankadást nem ismerő munkára. A közérdekű ügyek közül emlitést érdemel a makói egyháznak azon indítványa, amelyben kéri a bókésbánáti egyházmegyének ketté választását, mivel e nagy kiterjedésű s a? országban legnagyobb ref. egyházmegyének helyes s minden szempontot kielégitő kormányzata teljes lehetetlenség Ez indítvány vólemónyzós végett kiadatott az egyes egyházaknak s így e régen napirenden tartott kérdésnek elintézése az őszi egyházmegyei gyűlésen várható. Érdekes vitát keltett még a „Magyar Szó" politikai napilap anyagi támogatásának kérdése is. E napilap az, amely a protestáns egyházi ügyekkel foglalkozik s mint ilyen ajánltatott arra, hogy az egyházmegye a lap fen tartását biztosító részvények közül legalább egyet vegyen meg. Az egyházmegye végre is szótöbbséggel az indítvány elfogadása mellett határozott, bár ellene is történtek felszólalások. Kedden a folytatólagosan tartott gyűlés-én fontos tárgyalások voltak az egyházi törvényjavaslatok ügyében, amennyiben ezektől függnek a zsinat által ujjá alakítandó egyházi törvényekre vonatkozó észrevételek ós módosítások. A közgyűlés első napján, délben 1 órakor, közebédre gyűltek össze az egyházmegyei közgyűlés tagjai a gazdasági egyesület helyiségében, ahol kedélyesen töltötték az időt a délutáni órákig. Felköszöntőkben természetesen nem volt hiány, melyek közül az elsőt Dombi Lajos erperes mondotta a tiszántali egyházkerület ősz püspökére, Kiss Áronra ; majd Tóth József lelkész Dombi Lajost, G a r z ó Gyula a tanár és tanitóképviselőket, Y i d o n y i Jenő a közös munkában való egyetértést köszöntötték fel, de emeltek még poharat dr. Hajnál István főgondnok ós Szabolcska Mihály költő-papra, valamint az egyházmegye többi jeleseire is, mindeniket lelkesen megéljenezve. Kedden délután 4 órakor az egyházmegye tanügyi bizottsága tartott G a r z ó Gyula gyomai lelkész elnöklete alatt ülést, a melyen egy pár tankönyv bírálta került napirendre. Ugyanez alkalommal a tanügyi bizottság 6 évre újból megalakult. A lázadó Balkán- Fővárosi munkatársunktól, Budapest, ápr. 4. Ne ijedjünk meg, ha Törökországban a puskák ropognak s az ágyuk tüzelésétől visszhangzanak a sziklafalak. Ez ott százados szokás s a vérontás a népek szenvedélye. Albánok ós délszlávok esküdt ellenségek, halálos gyűlöletet éreznek egymás iránt a bolgárok ós törökök, elannyira, hogy ma egyetlen bolgár sincs, aki a szultánt tartaná fejedelmének ós ne akarna egyesülni a bolgár fejedelemséggel. A macedóniai bizottságok aknamunkája sohasem szünetelt s a szófiai kormány tűrte s biztatta őket, ellátta a bandákat pénzzel, fegyverrel, ruhával, élelemmel s a menekülteket légióba szervezte De azért ne féltsük az európai békét, mert ez nem függ az albánoktól és bolgároktól. A mitrovicai ütközet, melyet egy albán fölkelőhad vívott a török csapatokkal, az orosz konzul sebesülésével végződött, kit bosszúból lőtt meg a szultánnak egyik albán katonája. Az eset diplomáciailag súlyos sértés, de nem következik belőle háború, hogyha a cár nem akarja. Bizhatunk a cár békeszeretetében, nem pusztán azért, mert királyunkkal egyezségre j lépett, hanem mert egyéb gondja van. Az orosz hadügyminiszter elutazott Mandzsuországba csapatszemlére s csak hetek múlva tér vissza. Ez bizonyítja, hogy Oroszország figyelmét, erejét Kelet-Ázsia tartja lefoglalva. Ezt oly világosan megmagyarázta az orosz kormány a bolgár minisztériumnak, hogy Ferdinánd fejedelem kénytelen volt elbocsátani harcias hadügyminiszterét, Paprikovot, aki a bolgár fölkelést mindenképp segítette s a sereg mozgósítását követelte. Ez a helyzet sokat ér nekünk, ha meggondoljuk, hogy a macedóniai veszedelem minket ér legközelebb. A Lim folyó mentén a novibazári szandzsákban állnak huszárjaink és bakáink s a berlini szerződés nekünk adja a jogot, hogy Novibazárt ós Mitrovicát okkupáljuk. Ha tehát fegyveres beavatkozás válik szükségessé, az nekünk jutna kelletlen feladatul. Ma azonban még megvan annak reménye, hogy a török maga is elvégzi a lázadók leverését. A föladat nehéz, mert a bolgár határtól a montenegrói határig mindenütt mutatkoznak bandák az erdőkben és a szirtek mögött. Rablásból élnek s bujdosva hadakoznak, sikereket azonban a bolgár hajdúk nem érnek el semerre. Veszedelmesebb az albánok lázadása. A törzsek, melyek a macedóniai tartomány északi részén laknak, a reformok hírére gyűlést tartottak és megizenték a szultánnak, hogy fegyvert fognak, ha a keresztényeknek kedvező rendeleteit vissza nem vonja. Vitéz e nép s magas hegyei jó lelkű lakosai hoztak neki az erdőbe, kenyérrel, hideg ételekkel, sajttal ós gyümölcscsel élt. A gazdagabbak póuz is adtak neki, de ezt legfőlebb csak azért fogadta el, hogy ismét elosztogassa azoknak a szegényeknek, akik véletlenül a kunyhója közelébe kerültek. A szentség hírében álló barát rendkívül bosszantotta a Sátánt Mindig, de mindig ellenállott neki ez a remete. Semmiféle kísértés nem zavarta őt meg isteni nyugalmában. A Sátánt pedig egyre ette a méreg. Mennyire szógyelte magát, különösen mikor az Isten jókedvében évődött vele ! S mivel sehogysem birt elbánni a baráttal, ezer kellemetlenséggel fenyegette a mennyei kormányt, ha az Ur meg nem engedi neki, hogy ez a remete legalább egyszer vétkezzék. — Egyszer és csupán egyszer ! — szólt a jó Isten. — No ezt az örömet nem tagadom meg a Sátántól ! Az a szent ember vétkezhetik egyszer s azért mégis bebocsájtom a paradicsomba. Megengedte tehát a Sátánnak, hogy a rouvrayi erdő remetéje elkövethessen egyetlen egy bünt. A Sátán ennek nagyon örült: nyomban leszállott a földre s egyenesen a remete kunyhójához sietett. A derék barát épen imádkozott; egy szegény asszony állított be hozzá s ennek odaadta az utolsó arányát alamizsnaképen, A szegény asszony elment s a barát ismét belefogott az imádságba Észre se vette, hogy a Sátán belép a kunyhójába s mögéje lopódzik. Mikor megfordult, rémülettel ós megvetéssel nézett végig örök kísér tőjén. A Sátán elbeszélte neki, hogy miben állapodott meg az Istennel. S hogy bebizonyítsa a barátnak a jóindulatát, azt mondta neki, hogy iiárom bünt megjelöl neki, amelyek közül szabadon válszthat. Nagy és szent borzalommal hallgatta a barát a Sátán kisértő beszédét. — Válassz! Vagy megölsz egy embert, vagy leiszod magadat, vagy pedig elcsábítod legjámborabb hívednek a teleségét! A barát nagyon kérte a Sátánt, hogy engedje, meg, hogy pár percig gondolkozzék; azután arra gondolt, hogy a három rossz közül kétségkívül a legkisebbet kell választania Kijelentette tehát, hogy inkább lerészegszik, minthogy meggyilkolja egy felebarátját, vagy hogy elcsábítsa egy embernek a hites feleségét. A Sítán alighogy meghallgatta a barát elhatározását, elővett egy nagyüveg pálinkát, fölszólította a barátot, hogy azt igya meg mind egyhajtásra. A barát nagy undorral ós arcfintorgatással emelte szájához az ördögi italt, Sátán pedig ledőlt a kunyhó egyik szögletébe s ott gyönyörködött müvében. A derék barátnak a szemei csakhamar ragyogni kezdtek, az orra elvörösödött, majd zöldült 03 végül kékült s az ujjai reszkedtek. Borzasztó, istentelen gondolatok motoszkáltak a fejében s erkölcstelen dalokat dúdolgatott, amelyeket valaha régen, ifjúkorában hallott a korcsmában. Ekkor a szomszédjának, egy derék favágónak a felesége átjött hozzá, ugy mint rendesen mindennap, ennivalót hozva a szent embernek. A részeg barát rávetette magát, csiklandozta és csókolgatta, majd ölelgette. Az asszony borzasztóan sikoltozott ós Sátán pompásan mulatott. A favágó látva, hogy sokáig marad a remeténél a feleség, utána indult. Szegény favágó ? Mikor meglátta, hogy a barát karjaiban tartja a feleségét, egy doronggal jókorát húzott a barát hátára. A részeg barát dühében, hogy épen ölelés közben háborgatják, fölkapta a kését ós menten agyonszúrta a favágót . . . — 0, ,a szegény barát, — sóhajtott az abbé. — Es mi a morál ebben a történetben ? — Nincs benne morál! — válaszolt a tanitó. — Kár, nagyon kár. Mert ha egy kis keresztényi morál enyhítené a mese könynyed részleteit: a püspök ur ebédjén bátran elbeszélhetném . . . Émile Lutz. között hajthatatlan és szabadságszerető. A törzsek önkormányzatát sohasem birta megtörni a török hatalom. Ha azt látják az albánok, hogy a szultán őket szabadalmaikban megvédeni nem kepós, inkább elszakadnak, hogy ők is külön államot alkossanak, mint a többi balkán-nemzetek. Most még csak a keleti albánok lázongnak O-Szerbiában, de hogyha testvéreik Macedóniában és az Adria mentén hozzájuk csatlakoznak ez sokkal komolyabb lenne a bolgár bandák betörésénél. A mitrovicai ütközet idegessé tette a diplomatákat, de a szultán megnyugtatta őket; parancsot adott, hogy Kis-Ázsiából csapatok menjenek Macedóniába. Van ott már két hadosztály, most megy a harmadik. A Balkán forrongására igen érdekes képet vet a szaloniki orosz főkonzulnak jelentése, melyet most közöl az orosz hivatalos lap. A konzuli jelentés azt mondja : Az őszi rendetlenkedóseket nyugalmas időszak követte, amelyben azonban energikus tevékenységet fejtettek ki a forradalmi bizottságok, amelyek állandóan azon fáradoznak, hogy általános lázadást készítsenek elő. A bizottságok remélik, hogy a midőn a keresztényeket tudatosan egyenlőtlen harcra hívják föl, Európát beavatkozásra fogják késztetni. Mind a mohamedánok, mind a keresztények hangulata nagyon nyugtalanító. A hatóságok esetleges bonyodalmaktól tartva, utak ós kaszárnyák ópitósóvel vannak elfoglalva. A bandák száma napról-napra növekszik. Az egész kerületben nincs falu, amelyben nem volnának bandák, amelyek a keresztény lakosságot csatlakozásra kényszerítik. A bizottságok sietve megtesznek minden előkészületet a lázadásra. Keresztény ifjakat toboroznak ós lábbelit, ruhát, lövőszert és kötőszert szereznek be. A fölkelés programja szerint a bandákat a hegyek között fogják összevonni, ahová a lakosságot is csalogatják és külömböző pontokról megtámadják a török katonaság egyes csapatait. A bandák és a török csapatok között utóbbi időben sűrűbbek lettek az összeütközések. Az a föltevés, hogy a forradalmi mozgalom, amely az évek során mély gyökeret vert, békésen magától fog megszűnni, bajosan hihető el. Noha nincs rá ok, hogy általános fölkeléstől tartsunk, nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy egyszerre a három vilajet különböző pontjain törhet ki a lázadás. Hogy pedig a béke alig fog háború nélkül helyreállani, mutatja az is, hogy a török szultán parancsára Németországban tizenkét golyószórót vettek. A csabai munkások és Galieia. Osztrák tilalom a magyar munkások ellen. Szociális bajainknak enyhítésére a magyar törvényhozás az utolsó 6—8 év alatt oly sok s oly nagyszabású alkotásokat hozott létre, amelyektől a magyar munkásnép méltán remélheti sanyarú sorsának jobbra fordultát. A magyar földmivelésügyi miniszter, Darányi Ignác nevét a magyar gazdasági munkád- ós cseléd nép valóban mindennapi imájába foglalhatja, mert az élet küzdelmeiben a megélhetés feltételeit, s az elöregedés napjaiban a biztos kenyeret földmivelósügyi miniszterünk gondoskodásának köszönheti. Előbbit a gazdasági munkás és cseléd közvetítés, utóbbit a segitő pénztár intézménye örök időkre biztosítja. Es csodálatos ez a nép ! Amily szeretettel fogadta a törvényhozásnak a munka ós munkás közvetítésre hozott intézkedéseit, amily bizalommal fordul a munkás közvetítő hivatalhoz, ahol megélhetésének kincsesházát találja ; épp oly bizalmatlansággal, mondhatnánk ellenszenvvel tekint a segitőpénztár felé, melynek pedig áldásos voltát a mindennapi élet száz és száz példája igazolja. Pedig a két intézmény között szoros a kapcsolat; egyik a másikat kiegészíti: a munkásközvetités a jelen, a segitő pénztár a jövő. Amint hogy bizonyos az egyik, ugy nyomon követi a másik. Eseket a törvényhozási intézkedéseket bőven ismertettük óletbeléptük idején, s szívesen ismertetjük s részletezzük mindannyiszor, valahányszor csak erre alkalom kerül. Szívesen térünk vissza erre az unalmasnak látszó témára, mert azt szeretnők, hogy mindazoknek gondolkozása, akik ez intézményeket áldásosnak tartják, a magyar munkás és cselédnép vérébe menjen által. AZ előbb emlitettük, hogy a hatósági munkásközvetitő hivatal keresett helye a mi munkás népünKnek. El kell ismernünk, hogy ebben nemcsak az intézmény jóságának van része, hanem annak is : ki és miként hajtja végre ezt a törvényt. Szeretnők, ha a munkásközvetitést mindenütt ügy kezelnék, mint Békéscsabán, ahol a közvetítő iroda ajtajának kilincsét egyik munkáskéz adja a másiknak, hogy munka után tudakozódjon, munkába álljon. Es el lehet mondani, hogy Csabán csak az a munkás marad kenyér nélkül, aki irtózik a munkától. Nem dicséretet zengünk a csabai munkásközvetitőnek, csak egyszerűen a statisztikai adatokra hivatkozunk, melyek azt bizonyítják, hogy e hivatal a munkások ezreiuek szerez ós biztosit munkaalkalmakat. Nincs úgyszólván az országban olyan vállalat, amelylyel a csabai munkások elhelyezése végett a közvetítő hivatal érintkezésbe nem lépne ; és túlnyomóan kedvező eredménynyel. Ismerik a csabai munkásokat széles e hazában, sőt ennek határain tul is, mindenfelé ; és ismerik a csabai közvetítő hivatalt is, amely a jó hirnevű munkásokat szállítja. Ezek az előzmények teszik érthetővé, hogy a mult héten S t e i n Dávid vállalkozó mérnök Javora-Turkából (Galícia) megkeresést intézett a csabai munkaközvetítő hivatalhoz, melyben a nagy galíciai vasút egy szakaszának földmunkájához 30—40 csabai földmuukást kórt. A munkásokat igen kedvező feltételekkel biztatta ; igórt március ós április hónapokra 2 40 k., május—szeptember hónapokra 3 kor., azontúl egész őszre 2'40 k. folyó napszámot, ingyen lakást, 3 hónapi munka után az útiköltség visszatérítését, 10 k. aratási pótlékot, ingyen gyógykezelést és baleset ellen biztosítást, ingyen szerszámot. Az ajánlat igen kedvező, nemcsak azért, mert fényes keresetre nyitott alkalmat, de mert késő őszig nyújtott volna állandó foglalkozást a csabai munkásoknak. Christián György, az agilis csabai községi munkásközvetitő hamarosan szervezett is egy negyven tagu munkáscsapatot s ezt még aznap ekszpresz levélben tudatta S t e i n mérnökkel, egyben az útiköltségnek távirati előlegezését kérte. A munkások munkára készen naprólnapra nehezen várták az útiköltséget, otthon pedig az egécz család nyugalommal nézett eléje a jövőnek, mert a családfő kilátásba helyezett keresete biztosította részökre a megélhetést. Tegnap végre megérkezett a válasz. Szomorú válasz 1 Szóljon egész terjedelmében a rendelkezésünkre bocsájtott levél : Javora-Turka, 1S03. márc. 27. Tekintetes hatósági közvetítő urnák Békéscsabán. F. hó 22-ón kelt becses levelét vettem ós hogy arra csak most válaszolok, annak oka abban rejlik, hogy a munkavezető mérnöknek tudomására hoztam levele tartalmát és ő magyar munkások hozatalát megtiltotta; mivel az ő tilalmát nem tartottam végleges ítéletnek, tovább mentem. Megkérdeztem a fővállalkozót, aki határozottan azt válaszolta, hogy abszolúte nem szabad erre a munkára magyar munkást hozni, csupán galíciai lakosokkal kell a munkát végeztetni. Ez felsőbb hatósági parancs. Ezekből láthatja uraságod, hogy bármennyire sajnálom, nem reflektálhatok többé az emberekre, mert ki vagyok téve annak, hogy ha ideérkeznek, letiltják őket a munkáról s azután küldhetem őket haza saját költségemen. Sajnos, hogy ilyen dolog előfordulhat a monarkia másik felében, ós, ha mint alvállalkozó nem függenek tőlük, első kötelességemnek tartanám meginterpelláltatni a magyar belügyminiszter urat: vau-e tudomása ezen állapotokról? Ezek után vagyok, magamat becses jóindulatába más alkalomra ajánlva teljes tisztelettel Stein Eddig a levél. Szomorú a tartalma a mi szegény munkásainkra, akiknek úgyszólván szájukból fordult ki a falat; de szomorú arra a kapcsolatra is, amelyben a monarkia másik felével állunk. Nyomorúságos helyzet ez. A rút kapzsiság osztrák rabigába hajtja iparunkat, kereskedelmünket ; kiszipolyozza minden vérünket; reáuk borítja a gazdasági függésnek gyászlepedőjét. Ajtót mutat még akkor is, amikor saját jól felfogott érdeke reánk utalja. Kitiltja józan, dolgos munkásnópünket éppen arról a területről, amelynek parazitái rajonként telepednek meg országunk felső vidékein, s amelynek sok száz népe Csabán is tekintélyes százalékát képezi a lakosságnak s közöttünk tisztességben és jólétben folyton gyarapodik. Mit szólna a Lajthántuli szomszéd, ha a magyar nemzet hasonló pénzzel fizetne ? Hisszük, hogy az illetékes tényezők meg fogják védeni a magyar munkásokat az osztrák kapzsiság ellen.