Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-04-05 / 28. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Vasárnap, április hó 5-én 18 28 szám. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Társadalmi nyavalya. Igazsága van a párbaj-ellenes szö vetségnek, amikor a párbajról le akarja szoktatni Ja társadalmat. És igazsága van Fejérváry Géza báró honvédminiszternek, amikor a katonatiszteket figyelmezteti, hogy előbb hadd jusson megállapodásra a párbaj megszüntetése dolgában a polgári társadalom, addig pedig a hadsereg csinálja ugy a dolgot, mint eddig. Hogyne volna igaza Fejérvárynak, amikor a párbajellenes liga is csak második osztályú becsület védelemnek tekinti a párbaj nélkül szűkölködő becsület védelmet s föntartja mint ékességet és a kényesebb igények kielégítésére hivatott becsületreperáló módot": a párbajt. Már pedig a katona csak más, csak különb, mint a polgár. Ezt nem mi mondjuk, hanem a polgári társadalom, amely minden alkalmat föl használ, hogy a katonai rang, a ka tonai becsület felsobbsége mellett tüntessen. Napról-napra látjuk, hogy a polgárember hivatkozik a szigorú katonai becsületügyi eljárásra s azzal akarja sarokba szorítani a katonát. Ha egy polgárember nem fizet, bepörlik s azzal vége. Sok előkelő alak forog a társadalomban vezető helyen, pailainentben, szalonokban, klubokban, a ki nyakig úszik az adósságban és a pörben Senkinek semmi szava ellene. De ha egy szegény hadnagy adós marad a szabója számlájával, vagy egy vidám vacsora árával: a h'telező képes följelenteni a katonai hatóságnak és pedig azzal a tudattal, hogy ekképen kényszerítheti adósát a fizetésre, meri különben rangjába kerülhet a dolog Ha egy polgári gavallér udvarol egy kisasszonynak és cserben hagyja: gombház, ha leszakad lesz más, — rendben van a dolog. Ha egy fiatal tisztecske cselekszi ezt meg, a családi tanács összeül s van biztos kényszerítő eszköze: a följelentés a katonai hatósághoz. Ha egy ficsúr utcán, bál ban, korcsmában egy másikkal összetűz s a másik ficsúr vonakodik fegyveres elégtételt adni, (mondjuk, hogy azért, mert elvből nem verekszik), rög tön kutatják, hogy vájjon nem tartalékos tiszt-e ? Ha tiszt, nyomban kész a följelentés a katonai hatósághoz vagy legalább is megfenyegetik a följelentéssel. És az úgynevezett katonai afférok. A legutolsó borfiú is tudja, hogy ha egy katonatiszt garázdálkodik, csak a kardját kell megszer.zni, ha másképpen nem : orozva. Még a parasztnép is oda törekszik borközi állapotban, a verekedés hevében, hogy megszerezze a hadfi oldal fegyverét s másnap a kaszárnyába beadja, mint a katona gyávaságának tanújelét. Ezért van sokszor az ész nélkül való vagdalkozás összekoccanásodból, mert íél a katona, hogy a felsőbb hatósága előtt gyivasággal vádolják meg azzal a szándékkal, hogy megsemmisítsék a pályáját. Ne csináljon a polgár ember bálványt a katonából, .ne használja ki szigorú fegyelmi szabályait, igen gyakran saját nemtelen és gyáva bosszúja kielégítésére Legyen a polgár önérzetes és büszke saját polgári állapotjára s akkor majd magától meg fog szűnni a külön katonai becsület és az antik és magamagával tultelt katonai büszkeség. — A politikai helyzet. Amit az ország közvéleménye rég óhajtott: az obstrukcióval teremtett politikai helyzetnek jobbra vagy balra való eldőltét, a függetlenségi pártnak pénteken este tartott értekezletével részlegesen bekövetkezett. Azon az értekezleten a függetlenségi párt zöme győzte érvvel ós a párt kimondotta, hogy az indemuitást nem obstruálja meg. Némi feltótelekhez kötötte ugyan ezt az elhatározását, de a végeredmény megnyugtató a nemzet idegesen feszült közhangulatára, mert hallgatagon ós implicite az obstrukoiót vivő párttöredéknek ós politikájának a pártplenum által való elítélését jelenti. A függetlenségi párt elhatározását megnyugvással fogadhatja az ország, mert időt nyer azzal a békés kibontakozásra. A Kossuth Ferenc elnöklete alatt álló függetlenségi ós 48-as párt péntek este 6 órára hivta egybe plenáris értekezletét, hogy határozzon afölött, megobstruálja-e a benyújtott fölhatalmazási javaslatot,amely augusztus végóig ad jogot a kormánynak a tavalyi költségvetés alapján való állami háztartásra, avagy sem. Az értekezlet esti 11 óráig tartott s a-íon a párt 56 tagja vett részt. Többek hozzászólása után Barabás Béla az alanti határozati javaslatot olvasta fel s azt a párt elfogadta : „A függetlenségi párt a törvényenkivüli állapotot elkerülendő, annak esetleges bekövetkezéséért a felelősséget elháritja magától. És hozzájárul elnökének Kossuth Ferencnek a pénzügyi bizottságban kifejtett álláspontjához, amely szerint az ország érdekeinek az felel meg, hogy a tárgyalásra kész ügyek, ezek között elsősorban : az 1903. évi költségvetés, tárgyaltassék, sőt tárgyaltassanak más a kijelölendő fontos, vagy időhöz kötött javaslatok is a katonai javaslatok felfüggesztésével. Ez esetben hajlandó a párt a fölhatalmazási javaslat törvényerőre való emelkedését meg nem gátolni. Ha a többség ezt az elhatározást nem fogadja el, ugy a függetlenségi párt az indemnitási javaslat törvényerőre való emelkedését a legmeszszebbmenő vitával is megakadályozza." Egyházmegyei közgyűlés. A békésbánáti református egyházmegye. A békósbánáti református egyházmegye, mely egyike az ország legnagyobb egyházmegyéinek, kedden és szerdán tartotta meg tavaszi rendes közgyűlését Hódmezővásárhelyen melyre összesereglettek az egyházmegye főemberei, hogy tanácskozzanak mindazokról a dolgokról, melyek csak legtávolabbról is összefüggésben állanak a szorosan vett hitélettel és egyházi szervezettel. A gyűlésen, mely iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult, Dombi Lajos es peres-lelkész és dr. Hajnal István főgondnok elnököltek, kivülök pedig jelen jelen voltak egyházi részről: Békésmegyóből ö arzó Gyula, Pap Imre, Darabos Sándor, világi részről : dr. 8 z e g e d i Kálmán, dr. B o k o d y Zoltán, egyházmegyei tanácsosok ; O s v á t h Ferencz főgimnáziumi igazgató ; Jámbor Lajos tanitóképviselők; a lelkészek közül megjelenteg: Szabó János, Tóth József, S o ó s Károly, T ó c s y József s a lelkészeken kívül még több egyházi gondnok. A gyűlés az ó-templomban tartott istenitisztelettel kezdődött, ahol Pap Imre vásárhelyi lelkész tartott magasan szárnyaló imát. Békésmegyei Közlöny tárcaja. A hósszerelmes. Irta: Zal&y Masa. A palota elsőemeleti nagytermében cyprusok és pálmák között volt fellálitva a ravatal. Olyan megdöbbentő nyugalommal aludt a hirneves színművész, mint aki nem sajnál semmit sem itt hagyni, mert máimegunt mindent. Az ajka, amely örökké szerelemtől reszkető szavakat suttogott, — a szeme, melynek égető lángját kiolthatatlan vágy lobogtatta, — ós a nemes arányú homlok, — amely köré hervadhat lan babért font az elismerés, -- mind olyan kihűlt mozdulatlan-ággal tűrte, hogy szerelmes asszonyok, — e leghívebb látogatói a gyászháznak — könnyed tekintettel próbálják életre simogatni a halálában is hódítóan szép „Rómeót". És jöttek-mentek egész nap. Az arisztokracia sem maradt távol, nehogy a kegyelet nyilvánítást elmulassza. Libériás inasok nehéz, bóditó koszorúkat hoztak a büszke mágnás asszonyok után, akik s ,omoru alkalomhoz mérten sötét ruhában nesztelenül suhantak be a virágillatos, halottas terembe. Soká elnézték becézett kedvencük halovány arcát, némelyik, — akinek titkon megvonaglott a szive, meghatva törülte nedves szemét, — de mindez olyan észrevétlenül csöndes kifejezője volt a részvétnek, amint a jóizlés előírja. — És épp azért tetszett disszonánsnak az az elfojtott, de újra hangosan felcsukló zokogás, ami a ravatal lábánál térdeplő szőke leány vállait remegtette. Ugy sirt, mint a kinek nem szabad sirnia ; — de a szivének lehetlen parancsolni, ós ha néha hirtelen, talán öntudatlan fölemelte bájos fecskéjét, — hogy a fájdalom deliriumában rámosolyogjon a haiotra, — a jelenlevők láthatták finom átpirult arcát, amelyet még szörnyű szenvedése sem tudott eltorzítani. Oly gyermekiesen naiv volt a két fekete szem rajongó tekintete, és az egész kis alak anyira fejletlen, amilyet kényes izlósü férfiak észre sem vesznek. Közvetlenül a ravatal fejénél egy szoborszerű gyászruhás hölgy állt, akit láthatóan ingerelt ennek a szőke gyermeknek sajátságos viselete. Csaknem egyszerre jöttek ide kora reggel ós azóta egyforma kitartással őrzik a halottat, noha már leáldozott a nap. Sokszor maradtak egy egy pillanatra egyedül, — mert a háttérben szunnyadó matróna, aki a büszke delnő kíséretéhez tartozott, nem jöhetett számításba. Ilyenkor kérdően összepillantottak ós évvel a különös tekintettel kutatták egymás kilótét. Aztán, — hogy újra meglebbent az ajtó fekete drapériája — mindkettő hirtelen lehajtotta fejét — ós újra fölsírt a bánatos gyermekhang. A barna, magas hölgy pedig közelebb lépett az örök alvóhoz, noha a titkos borzadály megfagyasztotta vérét. Irtozott tőle, — a hervadó koszorúk, lobogó gyertyalángtól, a koporsótól ós az egész gyászos ; környezettől — az egészséges ember le; győzhetetlen rettegésével. Éi mégis a halálS hir percétől gyötri m igát a jelenlét m irtiromságával, a szems megtelik kőnynyel J ha vigasztó szavakat hall, a keze megremeg a résztvevők kezében ós hálás köszönetet rebeg a jólelkű látogatóknak. Néhány asszony csaknem irigyli tőle ezt a szomorú ünnepeltetóst, amiért joga van gyászolni a nevezetes halottat, ós ugy tetszik, hogy csakis ez az irigyeltetós képes vele vógigjátszatni hatásos szerepót. Egyáltalán tipusa volt azoknak a vagyonos, pizar tényhez szokott leányoknak, akik megtudják venni a hirt, dicsőséget és ennek tudatában képesek megalkudni az érzelmekkel is, hogy hiu céljukat elérjék. Csaknem beesteledett már egészen, amikor a pályatársak jöttek búcsúzni. Odakinn a folyosón, — akárcsak a kulisszák mögött — oly hangosan társalogtak, de amint beözönlöttek a ravatal köré, — elhalt a hangjuk és talán ez a néma megilletődés volt a legőszintébb sajnálat kifejezője. Némelyik, akinek még maradt egy kevés hite, — letérdelt, hogy imádkozók, a többiek a kentető vei permetezték álmodó kollegájukat, vagy virágot téptek emlékül, — de valamennyien várakozni látszottak valamire, — mintha nagy jelenetre készülnének. Most selyemsuhogás hallatszott a levegőben ós beröppent szines pillangó gyanánt a primadonna. Mindkét kezében rózsacsokor, fehér ós égővörös rózsák, az ajkán szomorú mosoly, de nem éppen a palástolhatlan élet öröm ragyogása. Amint megáll és pillantása rárepül a csöndes, mozdulatlan partner arcára, apró kezeiből kihull a sok virág a lábai elé ós ő megtörten odahanyatlik melléjük, — Lehetsóg-e ? — sikolt föl őszinte megindulással, mint aki csak most érzi át a veszteség nagyságát. Nem tudja elhinni, hogy ezt az élettelen férfiút a mult este még a színpadon simogatta, dédelgette, — ós a közös diadal, a taps, a kihívások mámorábau ezt a hideg ajkat csókolta forraló csókokkal, — ós mikor bucsut vettek ketten a közönségtől hosszú nyaralásuk előtt, — ott a nyilt szinen ölelte át a hatalmas fórfialakotSíerelmzsebben mint bármely szerepében. íme most a hősök hőse, — akit ennyi kedveskedés sem szédített meg, aki csodálatosképp sohasem viszonozta a primidonna ostromló érzelmeit, aki életében csak kacérkodott a szerelemmel, a szivekkel, — ime őt a saját szive ölte meg olyan orozva, olyan hirtelen, hogy bucsut sem mondhatott senkinek. Talán még hallucinálta a siker nyomán telujongó lelkesedését a színházlátogató közönségnek, talán átérezte újra a győzelem diadalát, — amikor megszédült ós szivre szorított kézzel, jajszó nélkül tért meg lelke a másvilágra. A primadonn sokáig elmerült gondolataiba, végre táradtan fölállt ós odalépett az örökalvóhoz egészen közel, kicsiny kezével megsimogatta a merev ujjakat és amint nézte ezt a csodálatos ellenállhatlanul vonzó férfiarcot — hirtelen a régi vágytól megkapatva föléje hajolt, hogy homlokára csókolja búcsúját. E pillanatban kót kéz is megragadta csipkés ruháját. A szép kacór arc meglepődve hátranéz akadályozóira és elszomorul. Csaknem durván kirántja karját ós ajkán, amely még benső fájdalomtól vonaglik, — kiszalad a méltatlankodás. — Mi jogon merészkednek ? A büszke gyászos leány gőgösen visszanéz ós mig egyik kezével öntudatlanul belemarkol aszemfödö selymébe, kihívó daccal felel : — menyasszonya vagyok I — Szép ! — mosolyog gunynyal a primadonna ós most kérdőn fordul az alázatos szőke gyermekhez, aki olyan, mint a tavasz gyászban. — En voltam az, akit szeretett — suttogja boldog visszaemlékezéssel, — engedje, rebegi aztán ellenállhatatlanul esdekelve, hogy az én csókom emlékét vigye magával a hosszú útra ! A primadonna vonásai ellágyulnak, kissé reszket a keze, melylyel megsimítja a gyermekleáuy szőke fürfjeit, aztáu a megindulás igaz könnyével csodiszép szemében — elindul az ajtó felé . . . Három bűn. — Befejeztem a történetemet, — szólt az abbé, — most önön a sor, tanitó úr ! A tanitó megtömte a pipáját s» csak azután válaszólt : Majd mondok én mindjárt egy történetet, plébános ur, de előre is megmondom, hogy ezt nem én találtam ki; még alig voltam husz éves, mikor a nagyapámtól hallottam. Jó régi történet, hát bátran elmondhatom, már nagyon kevesen ismerik. Egyszer egy nagyon derék barát elhatározta, hogy remete lesz. A rouvrayi erdőben épitett egy kis kunyhót, amely bizony nyomorúságos viskó volt; a tetején beesett az eső s az oldalán befütyült a szól. A jámbor barát egész nap egyebet sem tett, mint folyton csak imádkozott. Csak abból ólt, a mit a szomszéd falvak