Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-03-29 / 26. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Vasárnap, március hó 29 én 26 szám. BEIESMEGY EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasarnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 tillé Előfizetni bármikor lehet, evnigyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A megyei tisztviselők kongresszusa. Szerdán sereglettek össze Budapesten országos értekezletre a vármegyei tisztviselők, hogy fizetési ügyeik rendezésében keressék a kibontakozás útját. E mozgalom ugyanarra a méltányosságra tarthat igényt, melyre az állami tisztviselők előjegyeztettek; mert ezek fizetésemelése is még csak papíron van, azonban a katonai javaslatok miatt nem kerülhetett a törvényhozás tárgyalása alá. Ha a köztisztviselőtől megkövetelik a pedáns, gyors munkát, el kell ösmerni a munka értékét is és igy a munkát minden köztisztviselőnél egy formán kell jutalmazni a maga értéke szerint; ez az egyszerű igazság és nem a méltányosság biztosítja a megyei tisztviselők mozgalmának mindenki részéről az igaz rokonszenvet. A magyar államnak ez idő szerint a törvényhatósági és községi tisztviselők a íundamentoma. Hogy ez a föld még ma is Magyarország, abban a törvényhatóságoknak nem kis szerepe volt a múltban s lesz a jövőben is. Ők képviselik az állam végrehajtó hatalmát, ők hatnak közre, hogy a védelmére és fönntartására szükséges vii- és pénzadj Yöuviéltetése helyére befolyjon, de ezenkívül a nemzetiségek túlkapásai a törvényhatóságok szolgálatában álló tisztviselők hazafias paizsán tört meg s törik meg. Igy joggal alvárhatják Ők, kik a múltban mindig csak vártak, hogy fizetésük s viszonyaik sürgősen s azonnal rendeztessenek, mert az ő helyzetük az állami tisztviselőkéhez viszonyítva, minden tekintetben messze hátra ma rad. Nem irigylik a közigazgatási tisztviselők helyzetének javítását, de már tovább nem tűrhetik elhanyagoltatásukat és igy joggal jajdulnak föl. I)e hát mi is a közigazgatási tisztviselők teendője ? Hisz ők az állami közigazgatást hajtják végre, állami célt s érdeket szolgálnak, biztosítják a magyar állam egységét; és ha mindenkor és mindenhol az állam érdekében ós haszuára intézkednek, akkor csak az osztó igazság követelménye az is, hogy róluk, mint oly nagyfontosságú munkakört betöltő és teljesítő tisztviselőkről, maga az állam gondoskodjék. Mert a törvényhatóság a magyar államnak egy bizonyos területen kihelyezett s autonómikus jogokkal fölruházott szerve, a közigazgatási tisztviselők pedig ez állami funkciók teljesítésével megbízott testületnek közegei. Az nem jöhet számításba, hogy ő et a törvényhatóság választja s nem a miniszter nevezi ki. A közigazgatás államosításának föl kell ölelnie a törvényhatóság, városok és községek teljes szervezetét, a tisztviselők fegyelmi ügyének és szolgálati viszonyainak egész összegét. A közigazgatási tisztviselők e nagy munka elkészülését s életbeléptetését már nem tudják megvárni, mert az még most is csak a tanulmány stádiuumában van. Helyzetükön tehát kell és lehet is segíteni, igényeiknek megfelelően. Az állami tisztviselők ós szolgák fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat a Ház asztalán fekszik. A közigazgatási tisztviselők egyáltalán nem túlkövetelük, aminek a múltban jelét is adták. Ök megelégszenek azzal, ha fizetésük s mellékjárandóságaik rendezése az állami tizstviselőkével egyidejűleg megoldást nyer. Hogy miként vélik a sürgős rendezést, az annyin" egyszerű, hogy a belügyi kormánynak kölönös munkát nem is ad Óhajtják azt, hogy állásuk az állami tisztviselők állásához mérten - mert e nélkül rendezni nem lehet — rangosztályba soroztassék s fizetésük és meliékjárandóságuk azokéval együttesen rendeztessék; ha hosszas szolgálatuk után sem választás, sem kinevezés utján elő nem lépnének, ugy helyi alkalmazás mellett ők is a VIik és V-ik rangosztályig is emlekedhessenek. Az egész ország közvéleménya rokonszenvvel kiséri a megyei tisztviselőknek sanyarú helyzetük javítására törekvő mozgalmát s mindenki melegen óhajtja jogos kívánságaik teljesítését. Békésvármegye a mult évben. — Befejező közlemény. Utak, gazdasági Intézmények. A közutak befásitása erélyesen halad, s főközlekedési utaink általában részint eper, részint más, a talajviszonyoknak megfelelő csemetékkel vannak beültetve s az nHv'piVÓk által kellő gondozásban részesittetnek. A szőlők rekonstruálása bár lassan, de halad ; különösen a csemegefajok ülte tése nagy lendületet vett. Ámde a borfajok ültetése még mindig sok kivánni valót hagy tenn, merc ezeket is csak az intelligensebb gardák karolták fel, hogy saját szükségletüket ez uton fedezhessék. Pedig ma már az oltványok is elég jutányos áron ós pedig többnyire helyben szerezhetők be. Nézetünk szerint ennek terjedését a borárak nagy hanyatlása, de móg inkább a tulmigas fogyasztási adók okozzák, mert a termelők nem találván meg fáradozásaiknak méltó jutalmát, vonakodnak a költséges befektetésektől. S igy még mindig ti testet ós lelket egyaránt ölő olcsó pálinka a nép fő szeszes itala. A törvényhatóság területén a nyers termelés előmozdítására alakalt egyesületek közül felemlíti a jelentós a vármegyei gazdasági egyesületet, mely 1860 óta áll fenn s anyagi ereje s a minisztériumtól nyert segélyezés mérvéhez képest igyekszik nagyfontosságú feladatait teljesíteni. Mint fontos tényezőket említhetjük itt fel a kivitelre dolgozó mümalmokat, melyek a búzának helyben való értókesitósóre kedvezőleg hatnak. Kiemeli a jelentós a közraktári intézményt, mely eddigelé Békéscsabán, Szarvason és Mezőberényben terjeszti üdvös hatását. A mezőberényi mezőgazdák szövetkezetének raktárába — mely a vaspálya ál lomás területén van — beraktároztatott a lefolyt évben 3363 mm. buza, melyre a szövetség 18,800 korona előleget adott A békéscsabai ós szarvasi közraktárak üzleti forgalmai élénken illusztrálják ós igazolják azok üdvös hatását és azt is, hogy az aratás után érvényben volt búzaárakhoz képest a beraktározott buza ára ma mintegy 2 kor 40 fillérrel magasabb, mely a beraktározó gazdák javára szolgál. Mezőgazdasági célok előmozdítására alakult hitelszövetkezetek közül régebben működik a gyomai beszerzési szövetkezet. Ujabban Kondoroson ós Kétegyházán is alakult. Ezeken télül Szarvason és Mezőberényben működnek nagyobb arányú hitelszövetkezetek. Működésüknek jó hatása van, s bár ma még nem felelnek meg teljesen a hozzájuk fűzött reményeknek, mert a mi gazdáink igen nehézkesek, de fejlődésben vannak s bizonynyal prosperálni is fognak. A mezőberényi hitelszövetkezetnek 610 tagja van 1300 ötven koronás üzletrésszel. Forgalma volt ez évben 295.53-1 kor. váltóra ós kötelezvényekre 272.800 kor. kölcsön adatott ki 6

3/4% mellett. Nyereménye 36^0 kor. Takarékbetét állománya 52,249 kor. A szarvasi nagyobb arányokban működik. A tejszövetkezetek a vármegye főispánjának fáradhatlan buzgalma folytán az egész vármjgye területén keletkezőben Békésmegyeí Közlöny tárcája. A tauáesosék lánya. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Hatos Tivadar. Mint fiatal pénzintézeti tisztviselő kerültem a fővárosba. A forró vórü ifjúság közé tartozván, amint kissé megmelegedtem uj állomásomon, siettem az első szabadidőt arra használni, hogy ott ácsorogjak, ahol a legtöbb leányt, meg asszonyt lehet látni. Különösen a leányok érdekeltek. Valami, az ifjúság által indokolt és kimenthető vágyakozás lakott bennem a házas élet iránt. Ilyen ácsorgás közben láttam meg a kis Minkát, akinek a haja, meg a két szeme fekete volt, akár az ébenfa, a termete meg amolyan se nagy, se kicsi, de arányos ós módfelett kivánatos. Kis kezében hangjegytartó volt mindig. A kicsike bizonyára zenedébe járt. Kilestem a rendes időt, mikor menni és jőani szokott., aztán ahányszor csak hivatalom engedte, ott lebzseltem azon az uton, ahol találkoznom lehetett vele. Diktum faktum — ahogy az Óperenciás tengeren t.uli mesékben mondaui szokták — hamarosan megismerkedtünk. Én elmondtam, hogy fiatal pénzintézeti tisztviselő ós reménybeli pénzügyi kapacitás vagyok, 800 forint fizetéssel és tele vérmes reményekkel a jövő iránt, szenvedélyes, forró, szerelemmel ő iránta. Ö bóditó mosolygással hallgatta ömlengő beszédemet, azután ugy könnyedén odavetve jegyezte meg, hogy az ő papája adóügyi tanácsos a városnál s hogy sok udvarióji van, de ő nem megy — akárkihez. Megrémültem. — T alán . . . engem ... is ... az . . . az . . . akárkik közé soroz ? ! — kérdeztem akadozó íólelemmel. Előbb huncutkás szemrehányással nézett rám s aztán halkan mondta : — Akkor nem beszélnénk most egymással. Mit mondjak ? ! Boldognak éreztem magamat. Minka szép és kivánatos volt. Aztán a papája adóügyi tanácsos, ami igen szóp és jövedelmező állás. Nem sokat gondolkoztam. Arról, hogy pusztán szerelemből nem lehet megélni, igen sokat beszéltek nekem otthon ós ón szófogadó, engedelmes fiu voltam mindig, aki hallgatott az okos szóra. Minka szép, okos leány, pénze is kell hogy legyen, hát nem igen találhatnék külömb feleséget magamnak. Csak még azt akartam megtudni, vájjon őszintén vonzódik-e hozzám ? — Édes Minka kisasszony — szóltam hozzá — gondolt-e már arra, hogy valamikor férjhez fog menni ? — Hogyne gondoltam volna ! — nevetett — hiszen minden leánynak az a hivatása. — Igen, igen. És ha szabad kérdenem, volt e már kérője? — Akárhány — k&uagott Minka. De aztán hirtelen elkomolyodva, ennivaló durcássággal tette hozzá : — Tudja, mind olyan fiatal diákok voltak, akik csak tréfára vették a dolgot. Éppen ugy, mint azok a hamis tisztek is, akik udvaroltak nekem. — Ugy ? ! — kérdem fanyarul ós kellemetlen hűvösség futott végig a testemen — tehát tisztek is ? ! . . . — Oh — sietett megvigasztalni Minka — azoknak nem volt komoly szándékuk és én sem vettem komolyan őket. Csak játszottam velük. Tetszett nekem ez a játék, mert nagyon szeretem az uniformist. Olyau természetességgel mondta mindezt, mintha csak arról beszélne, hogy szereti a csokoládés kávét, ón pedig majd elszédültem a fájdalomtól. Talán meg is látszott rajtam a szenvedés, mert ahogy Minka rám pillantott, egyszerre ijedten szólt rám : — Az Istenért, mi baja ?! Olyan arcot csinál, mintha vadkörtóbe harapott volna. — Nem, nem haraptam vadkörtóbe — hebegtem zavartan. — Csak az jutott eszembe és fáj nagyon, hogy engem kiszuperáltak a katonaságtól. — Hát miért bántja az magát ? — Mert igy sohasem lehet reményem, hogy tetszését megnyerjem. Minka elpirult, de hamar mosolygóvá vált arccal mondá: — Maga az egyedüli, aki nekem uniformis nélkül is tetszik. Talán — tette hozzá elgondolkozva— még igy jobban... — Valóban ? Hiszen akkor ón a világ legboldogabb embere volnék. Minka kisaszszony, igazán tudna maga engem szeretni? Minka mólyen lehajtotta a fejét s a zenetáskájával kezdett babrálni. Olyan halkan, hogy alig hallottam, felelte : — Ugy érzem, hogy igen . Azzal hirtelen megállt ós kezét nyujtá — Isten önnel — ós elfutott. Bámulva néztem utána. A szivem ujongott. — Szeret, szeret ! ismételtem magamban dobogó szivvel ós nyomban elhatároztam, hogy a legközelebbi találkozás alkalmával habozás nélkül bevallom szerelmemet ós aztán . . . aztán . . . mielőbb nőül veszem, ha ugyan a tanácsosék nem ellenkeznek Vidáman értem haza, ahol már valami bosszantó dolog várt reám. Egy hivatalos blankéta, amely figyelmembe ajánlja, hogy bizonyos adóhátrálókokat ne terheltessem rendezni. — Bliktri! '— gondoltam. — Elrendezek most mindent. Olyan a hangulatom, hogy akár madarat is lehet velem fogatni. Másnap mentem az adóhivatalba. Eszembe jutott a Minka papája, az adóügyi tanácsos úr. Hátha öt keresném tel. Akinek olyan szép, ennivalóan bájos leánykája van, az nem lehet rossz ember. Okvetlenül udvarias, előzékeny ember s segélyemre lesz abban, hogy mentől előbb túl essem a dolgon. — A portást mindjárt előfogtam. — Kérem, szíveskednék megmondani, merre van Kapor adóügyi tanácsos úr irodája ? A portás végignézett rajtam ós rideg kurtasággal felelt: — Ilyen nevü tanácsost nem ösmerek. Azzal ott hagyott a faképnél az impertinens szolganép. Siettem az adóhivatalba. Majd megtanítom ón azt a gubancos portást. Hogy ő nem ismeri az adóügyi tanácsos urat! Hát arra való egy portás, hogy a felekből csutot űzzön és megtagadja a saját fölebbvalójának a létezését ? . . Az első hivatalszobában, ahová benyitottam, mintegy öten ültek. — Ugyan kérem, Kapor adótanácsos urat hol találom ? Mindnyájan felütötték a fejőket s majdnem egyszerre kérdezték, egyforma tagolással ós álmélkodó ábrázattal : — Ka . . . a . . . por tanácsos urat? Ilyet nem ismerünk. Olyan zavarba jöttem, aminőben móg soha életemben nem voltam. — De kérem — hebegtem — hisz a saját lánya, Minka kisassz . . . — Ah, ah ... és mind az öten elkezdtek kacagni, de ugy, olyan jóízűen, hogy némelyiknek a könnye is belécsordult. — De kérem! — kiáltottam sértődötten . . . — Ne tessék haragudni, — szakította meg nekizudult móltatlankodásomat az egyik hivatalnok, aki leghamarabb magához tért — de kegyedet valaki csúfosan felültette. — Hogyan ? — kérdém elhűlve. — Hát ugy kérem, hogy olyan nevü tanácsos nálunk nincs. De igenis van egy