Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-01-01 / 1. szám

étel-, pálinka-, bagariaszag ós vágható pipa- : *üst nugyobb dicsSsógóre. Ma is ember ember hátán tolong a szűk perronon a közönség s lábtapbsás, oldalba lökés keserve nélitii! a zsúfolt tö-| megen áttörni nem lehet.. • Ezek a külső ismérvek, melyek az államvasutak csabai állomásának tarthatlan állapotát első pillanatra a felületes szemlélő előtt is érthetővé tesaik. Vannak azonban igen fontos egyéb személy- ós áruforgalmi köztekintetek, melyek parancsoló szükséggé teszik az egész csabai álloméinak gyökeres átalakitását. A csabai állomás a m. kir. államvasutaknak az Alföldön igen exponált helye, amely mint vasúti csomópont, az ország négy tájékába nagyszabású személy- és áruforgalmat bonyolit le. Igen háládatos téma volna azokkal a számadatokkal foglalkozni, melyek a csabai állomáson egy óv alatt végbemenő személy- ós áruforgalom nagyszabású aranyait mutatnák be ; sajnos azonban, ezen statisztikai adatok nem állanak rendelkezésünkre. Azt hisszük azonban, élénk emlékében van még olvasóinknak Zsilinszky Endre dr.-nak e lap hasábjain egy-két óv előtt megjelent tartalomban gazdag tanulmánya, melyben statisztikai adatokkal bizonyitotta be a csabai vasúti állomás kibővitésónek elodázhatlan szükségét. Csalódott akkor a cikkiró ! a szükség még m a a e m sürgős! Uti figura docet. Békósvármegye közönsége mólyen érzi aiokat a kiáltó hiányokat, melyek a csabai vasúti állomásra lépten-nyomon gátul szolgálnak a megelégedett utazásnak. Nem az állomási tisztviselők okai ennek, mert a hivatalnokok, kezdve az állomás nagy tevékenységű, minden irányban éber főnökér tői, le az utolsó dijnőkig, erőmegfeszitett munkásságot fejt ki, hogy e kiáltó hiányokat feledtesse vélünk; de lehetetlent ők sem mivelhetnek. Az 1903. évi állami költségvetés 200 millió korona hitelt nyújtott állami beruházásokra ; hátha ebből a horribilis summából jutna egy kis morzsa a csabai állomás kibővitósére is ? Békéscsaba község képviselőtestületét ,'lefci a kötelesség első sorban, hogy a községnek e fontos szükségét a kivánatos megoldáshoz juttassa. A tanító szerepe a társadalomban. Irta : Koncsek Gy József. Korunknak legfontosabb ós leghatalmasabb intézménye a népoktatás. Ez intézménynek lelke, vezére a néptanító, ki az erényt és az emberi szellem dicsőségét — a tudást — van hivatva a nép közkincsóvó tenni A ^zaliemi és erkölcsi javakat, a hajszálerek a vérfc, mint az iclutjs'zalak hálózata az érnést, a ttírsadaloin egész testébe vezeti szét és a k özmüvelődés áldásait épen azokra árasztja, akiknek szellemük még Irtgsöcécebo és ij<jy sorsuk iutg' a legmostohábo. LegnataimasaOb a népoktatás intézménye azért, mert ez a nemes munka a társadalom legizmosabb rétegeinek önállóságára, a szellemi gyámság alatt levő lekötött embererők felszabadítására vezet. A természetben, a meuydörgő zajjal fellépő és működő erö

;v, amelyük a zugó viharban, a földrengésben, a vulkánok háborgásában jelentkeznek, csak öldökölni birnak ; a jótékonyan ható erőket a csöndes nyári eső, az alvó életet a tavasz; langyos fuvalma, a harmatcseppet a napsugárt szülő hajnal ébreszti tel, amely észrevétlenül, az emberiség álmát nem zavarva, dérit'• ránk szelid világát. Ilyen és hasonlóan zajtalan a működésűk a népoktatási intézetek tanítóinak is s aki közöttük működésének terét; az iskola falain túlra is állandóén kiterjeszti, az a hivatás^ magaslatára emelkedett igazi néptanító. A tanitó társadalmi szereplésének ure már a „néptanító"' cimben eléggé ki van j jelölve és fejezve; haladó korunk nép! tanítója munkásságának az iskola tere kicsiny, hanem kiviszi tudását óí munkál-1 kodását a társadalomba, részt vesz annak a közszüksógletét kielégíteni törekvő minden mozgalmában és a közművelődés terjesztésének előbbre vitelében. Egyszóval a valódi néptanító a társadalom anyagi érdeke és szellemi művelődésének zászlóvivőjévé leszen. Induljunk ki magából az iskolából. Korunk néptanítójának nemcsak az a feladata, hogy növendékeit a tudományok száraz megismerésére vezesse, hanem hogy a gyermek-embert nemesen érző, müveit emberré — Istennek valódi képmásává — nevelje Tanítsuk meg továbbá növendékeinket az élethivatásuknak leginkább megfelelő szakszerű munka miként való üzósóre, mert egészen bizonyos, hogy a létért való küzdelem okozza az erkölcs lazulását, és hogy az éhező rongyos emberben hal ki leghamarabb a jog- és igazságórzet, a szép és nemes ügy iránti lelkesedés. Tegyük hát általánosabbá a népnevelést! Ismertessük meg a társadalmat korunk megtisztult eszméivel, a mai kor vívmányaival, legyen az bármely tudományos vagy szakszerű dolog. Ha népünknek az iskolában elsajátított ismeretkörét folyton bővíteni törekszünk, ha a téli időben is gyakorolható munkára megtanítjuk, ha minél gyakrabban szellemileg foglalkoztatjuk ós igy népünket soha magára nem hagyjuk : a szellemi haladásnak egy uj korszakát fogjuk megnyitni. A mikor a különböző társadalmi állású emberek közé vegyUiüuK, akkor sem kell soha megfeledkeznünk néptanítói vol tunkról, gondoljuk meg, Uogy több szem van reánk irányozva, legyünk tehát mindenkor szerények ós udvariasak, mindenben mértékletesek; sajátítsuk el a másokhoz való alkalmazkodás művészetét s ha netalán valami félreértés merülne fel köztünk, ugy annak kiegyenlítésében is legyünk eléggé tapintatosak. így bizonynyal állíthatom, hogy társaságunkat keresni fogják^ ha jó példával járunk elől, ugy a társadalomban is néptanítók leszünk. Ahol a közbiaaloin folytán a néptanító val 'íi tiszteletbeli állást tölt be, azt a közjó előmozdítására apostolként kell b?~j

e töltenie, igy, ha a társadalomnak nólkülö; z hetlen tagjaivá válunk, ahol odaadó mu

1- j te kálkodásunkért bennünket megkedvelne j te akkor a,3Í is biztosra vehetjük, hogy iskcl Ián : a társadalomnak édes gyámoltja lesze'£ Szóval életünk mindenkor olyan legyeiegy mocsoktalan nyitott könyv, melyb,, akárki bátran belenézhessen, anélkül, hog; \ a benne látottak miatt magunkat csáb egyszer is szégyenlenünk kellene Ha nemes törekvésünk útjába netalán a tudatlanság, közöny vagy rosszakarat akadályokat találna görditeni, az se csüggesszen el bennünket soha, mert a gáncsoló.dás, az emberi gyarlósággal járó eme rossz tulajdonság állandó lenni nem szokott. A világosság mindig elfogja oszlatni a sötétséget. Vagy ha makacs elleniállásra találunk, jusson eszünkbe Petőfi Sándornak az „Apostol" cimü költeményében elmondott eme szevai: „Ez hát a nép, melyet én imádok, amelyért élek s halni akarok... El lehet könnyen bolonditani. Majd megfog érni, férfi lesz belőle s épen mert gyermek, gyámolitni kell. S ha eddig küzdtem érte, ezután kettős erővel fogok küzdeni." Ha mindenikünk ilyen kitartóan munkálkodnék, ugy a győzelem nem volna messze. Minden ember annyit ér, amennyit a sz-va, vagy munkája! Ha ez igaz, akkor legalább mi néptanítók ne játszunk a szavakkal soha, munkálkodjunk folyton, hogy minél többre becsü'.tessünk. Ha jóakaratú munkálkodásunkértnépünk bennünket meg szeret, gyermekét örömmel küldi hozzánk az iskolába s nem lesz okunk az iskolamulasztás miatt panasakodui. Népünkért való munkálkodás emelni fogja önbizalmunkat, jó érzéssel tölti be szivünket, lelkünket; fáradságunk jutalmát lelkiismeretünk megnyugvásában leljük fel. S ez az érzet égi jutalom, milyet érezni nem adatik minden halandónak. Ezenkívül a munka nem csupán a lelket gyönyör- az iroda^. ködteti, hanem anyagi javak birtokába is ditani. J juttat bennünket. A nép javáért való munkálkodásban tehát ismétlem, hogy mi legyünk a zászlóvivők, munkálkodásunk teréül legkálásibbnak mutatkozik a közmű- munkánk.,, velödósi egyesületek céljainak megoldásá melyet a / ,ló egyesület népkönyvtára, >. vt lótesit, azofenntaítja, a magyar nyelv tanítása ül ^rdemaket szerzett néptanítókat junizza s ez által a további umnkáikoa sarkenti, iskolákat, ovodákat tart fenn, • pedig segélyez stb. A közművelődési "'etek eme hazafias erények ós áldoiógek gyakorlásával bennünket, nép.t mintegy leköteleznek arra, hogy izé számláltassunk. ;özmüvelődósi egyesületek munkatgadjuk el, tegyük magunkévá s ;yütt törekedjünk azoknak m égin. Ott, ahol ilyen közművelődési áll fenn, mint a mi vármegyénkórem a kedves kartársaimat, műig, hogy az egyesületnek hasznos, . agjaivá leszünk. Ahol még a hamüvelödósi egyesület nincsen, ott oda a vármegyei tanitó egyesük drályi tanfelügyelőségek, hogy Alakítsanak. A néptanítók társa-plését a közművelődési egyesü'ben vélem legjobban beilleszte nézzük hát munkálkodását c hanem istenadta összes tehetl'együk ki belőle a magunk róbj.ssuk törekvéseiben ós segítsük "inainak megvalósításában. Ha az gjr hazában működő néptanítók iaa küzdők sorába állunk, akkor ?l<ósi egyesületek nagyobb tevéktesek kifejteni ós nagyobb eredbritnek el. Ha e magasztos hiva•A élni, akkor a társidalom \ 9

(tt sorsunk iránti érdeklő ii d le he ko szét, kitűz egész minda a közi kenyse niónye tásnak elismert désre, a is számi dás és ;; Of .vadalmazásunk emelésére J A szabadság, felvilágosítása leg Mg< egységének megszilárdifeló törhe Mj,. *Í5s irányelvünk, a mely gasztof c j- ^rtással, az emberiség rnanünket htt t/^ íarcolva, hasson át benf 11 " u _ k ' ^ . /\ 1T ri tavi 1* f n T A Töred.^ . szeretetének szent tüze. tárak tf^™. továbbá iskolai könyvsunk if< ia

Q ' A®Jtárak felállításán, b Jh \ h( vazzan

t et t get. Gj u?őket, hogy azt a saját ra fogják létesíteni. Igy :

n'yvek beszerzése által Piát is elő fogjul vazzan

c get. Grj; _ és gyer

tJ a jó ós • iskola fenntartók *\.

eílra egy bizonyos összeKr\nrTT QT.h a a >iaf ditani. között a.i lemi vilá;,< behat m^. ban való közremunkálás. Ami a néptanító hivatása az iskolában, ugyan az a közművelődési egyesületé a társadalomban, sőt a nemzetisóglakta vidékeken még a néptanítóénál is nagyobb ós fenségesebb. A nemzetiségeknek a magyar állam egysége ellen irányuló mozgalmait ellensúlyozna, hazánk földjének szeretetére, magyar nemzeti léttick dit^sös4gé

,a.ak emelésére, fajunk egységes tömörülésére ós zengraús nyelvedély sok

r^ netessó is z lödési eszrt dás öröm' vagy rettene önön becsór osztályt s els karc fogja nn moz,k létesítésével a nép v,

a edv felébred és a szelmint a n-ip sugár a kunyhóba, s kitartó i'.nk, hogy az a nép, ^ían gyökerező szenek félelmessé, de rettej 'egedvén a közmüveJ' okozatos fölvilágosoU

llesz többé félelme-,öt inkább rezve, az intelligens magát, a néptanítói vünk diadalra jutásának módjára tanítják ^ IllUlt eSZlendŐ krónikája* népünkét. Mind eme feladatok megvalósi- aivuinujt* tásában mi néptanítók hivatásszerűen közreműködhetünk. Immáron a -semmiségbe tűnt ismét árti, hanem azért eligazodik mindenen. Kérdez itt is, ott is, a leveleit három Írástudóval is elolvastatja, valahogy el ne aolonditsák. Egyszer volt csak még a teepen, mikor a gyerekét kiadta, de azért odatalálna a házhoz álmában is. Megismeri a kis görbe fűzfáról, az égszínkék festékkel elhúzott fehér faláról p. házat is. Bemegy. Látja, az assz^y a csirkéit eteti, vagv ' " ->m kényszeredett poronty a fölrlcl. ^a 1, egy a ruháskosárban. Ritkás kis h. kat szánalmasan fújdogálja a szól, szemük, szájuk alig Játszik a szennytől. Hogy látja az asszony, jön valaki, — sebtében végigtörli őket a kötényével. A leány megáll, azt hiszi még se jó helyre jött. Az egyik se az övé. Hiszen 3sak ráösmerne ! — Mindössze három hete átta. Elébe megy a parasztasszony, — mi:özben csitítja a kutyát. Hát megkaptad . levelet Zsuzsi — mondja — s elfásult ,1'cára igyekszik valami tisztességes szonoruságot ölteni. Zsuzsi megsápad: — Miféle levelet ? — Amit irtunk a kis Zsuzsikáról, hogy i jó Isten elvette, hogy jól járt . . . A leány v érezte, hogy megszédült, mert csak meg. ódzott a kapufélfába. — Nagyon szegen eltemettettem, — nondta az asszony tovább, megnyújtva a lángját, hogy mutassa, mint sajnálja ő is. Tagyon szépen, akár a magam gyere

1 ~ tt volna. Nem sajnáltam a pénzt p 1 >rtól, igen szépen kiénekelt *' ^suzsi . . Nagyon jól járt az árt .^an, nem kell aki szenvedni többet ebben a rossz vígban . . . ... Délben összeszidták Zsuzsit otthon, rnért elment kéredzés nélkül és este már eg.lt dalolnia kellett a nótákat a bajinak. Villamos házrsáij. Megesett eset, melyet villrmoson '•: cl' I>ukáca Egyed. — Tessék nagysád helyet foglalni. — Köszönöm. (Elfoglalja a helyet, melyről a kínáló felkelt.) — Kérem, kérem. 'Hölgyekkel szemben tartozunk . . . — Figyelemmel lenni nemde ? — Mily kitűnő gondolatolvasó kegyed. — Az éppen nem vagyok, de annyit mondhatok, hogy gyakrabban találkozunk mi nők a férfiak részéről figyelmetlenséggel, mit figyelemmel, különösen igy a villamoson. — Hogy-hogy ? — Csali ugy, o. hngy ui.,ndUm. Ritka férfi manapság az, aki készségesen a<3]» <U ülőhelyét egy belépő vagy álló hölgyeknek. A férfiak legnagyobb része az egyenjogú ságra hivatkozik, azt értve ez alatt, hogy as, aki korábban jön s helyet talál, üljön, a kéjőbb felszálló pasazsér pedig, ha mindjár hölgy, tehát a teremtés koronájának gyémántja is, az álljon. — Különös férfiak azok. — Oh, ón nekem, sa.jaos, de való, bő alkalmam volt' férfiak különösségeit. 00* — x^enogy. t is, — de különösen a házasóletben. — Nagysád tehát férjes nő ? — Azt nem mondtam. De ha ép tudni kívánja — no és az imént tanúsított szíves figyelméért mintegy viszonzáskép meg is érdemli, hogy elmondjam, — bevallom az voltam. De már egy negyed óra óta nem vagyok az. — Eszerint elvált nő ugyebár? — Igen — hála Istennek ! Békósvármegye Közművelődési Egye- egy esztend

ő> *

e

ly

et ;

y65 nap előtt, mint sülete, a Békéscsabai Muzeum-Egyesület, az "J*^ üdvözöltünk. Ke^

jw3

ü ^ UJ(lak ó

á Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület vegén reginek, állapodjunk meg egy ép ugy, mint a hazánkban lévő többi - t.o nézzünk egyro csak előre, tekin;", ^ r Jfost már uj életet kezdhetek. Hisz elvégre öreg ember nem vén ember. Hisz maga még — Akkor hát kezet foghatunk. — Szabad ? — Oh kérem. (Kezet fognak.) -Ön is elvált? No Iám, no lám, ezt még csak álmomban sem gondolnám ! ? -— Hála az egek urának, órájára néz, immár harminchárom perce, hogy elválasztattam. — Nagyszerű ! — Micsoda különös véletlen ! — Mi a különös ? — Az, hogy íme itt' találkozunk — En már rég óta látom magát ezen a vonalon villamosozni. — En is ugy emlékszem, hogy többször volt szereucsóm nagyságodat a villamoson láthatni erre felé, uert valóban igen sokat jártam be eddigeió az ügyvédemhez innen a tisztviselő-teUpről. — Régen lakik maga itt vünn ? — Három óv óta már. — Nagyszerű ! No hallja ! Hisz ón is ott lakomu — — Ugyan mondja kérem, melyik utcában lakik ? — A Remek utcában, az első szám alatt. — No ez csakugyan remek ! Kacag. — Miért ? Hogyan ? Mi nevetséges van ebben ? — Az, hogy az én házam meg a Remek utca harmadik számát viseli. Igy hát maga nekem régi tőszomszédom — Most már mindent tudok. — Ezzel azt akarja mondani ugy-e, k°gy gyakran fültanuja volt áldatlan szóharcaimnak, melyeket azzal a részeges, goromba tökfilkóvai voltam kénytelen vivni. — Ép ugy, mint ahogy kedvességed is fültanuja volt azoknak az ón vén szipirtyóm által kezdeményezett kellemetlen veszekedésnek. . — Lássa ilyen az élet. — Ilyen bizony, ilyen ! — Csakhogy vége van valahára a háborúskodásnak a házamba ! alig leh — 1 a bajus^ vagyunk alig bess* megfősz — C< okvetlen. Jöjjön i több hóíi emberrel lom, — fe Különös', ily aran^ mint kej ^J nyom. c czuská"-.* ;bákos oP ben akai — I szerűen • bár ? ! . jaimban iamit el — J — C jában.) ( drága i (Csókol

1'' \l őket. i ] "MS /an monjen 0 éves. hiszen ami azt illeti (Pödri ja mit ? ... De nini, már itt Remek-utcai megállóhelynél, ám. — Hogy fut az idő ! Még ettünk valamicskét s már is m becses társaságától, villamosról leszállóban.) Nem Tudja mit, legyen a vendégem. \y kis teára. Még alig lehet inál. Ilyen kellemes, finom uri nt maga — őszintén megval'esen folytatom a társalgást. ,emek-utca első szám háza előtt.) Jreinasénnek fogom tartani, ha kedélyű, müveit szép urinőnek. íl engedelmes ke Jhe^em •írjén tehát haza lovagom -.r örömmel nagyságos asszolitson csak „Mu-egyszeruen . Igy szólitott valaha az a tu'" vén lump is, mikor a kedved árni. ;a meg lesz szives engem (>£}'yuluskám"-nak nevezni, ugy*• nevezett egykor boldog napán tippem is engem, — ha v

a" art érni. vau, és tehát kölcsönös31

1emek-utcai 3-ik sz. kapuo'nánk hát, kedves M^czuskám.-.apun belől, ölelés l<özben.) Itt, tuskám. egyetlen tatuskám ! •annak.1 ,z anyakönyves előtt járként jelentkeztek. láttam