Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-08-17 / 66. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1902. évi 66-ik számához vissza a kérvényeket. A jóváhagyási zára­dékkal még el nem látott szabályrendelet nem lehet kötelező, éppen ugy nem, mint az az itólet, amelyet meghoztak, de még nem kézbesítettek ki. Keller Imre szintén hasonló érte­lemben nyilatkozik. K o r o s y László a szabályrendelet paragrafusaiból bizonyítja, hogy a kép viselőtestület jelölése jogos volt. Dr. Deimel főjegyző és Bertóthy István védik az állandó választmány javas­latát s bizonyítják a szabályrendelet köte­lező erejét. Lukács György főispán a kórdóst két részre osztotta. Először feltette a kér­dést, hogy megsemmisitendő-e a választás? A bizottság többsége igennel sza­vazott. Ezután arra szavaztak, hogy a kér­vények visszautasitása-e, vagy a helytelen jelölés-e a megsemmisítés indoka. A tör­vényhatóság kimondotta, hogy a jelölés miatt semmisiti meg a választást. Hegedűs Gyula gyulavári jegyző megválasztása ellen Balogh Ferenc által beadott fellebbezést elutasították, mi­után az abban felhozott körülmények nem­csak nem bizonyultak valóknak, de még vizsgálat indítására sem nyújtanak elég támpontot. Kántor Sámuel és P ó h 1 Károly volt szarvasi pénztárnok és ellenőr az uj választásnál kibuktak s ennek dacára el­készítették a községi számadásokat. A köz­ségtől ezért díjazást követeltek, amelyet a képviselőtestület megtagadott. A község e határozata ellen fellebbezett a két volt hivatalnok a törvényhatósághoz. A feleb bezést jogosnak mondja a törvényhatóság, de a községet nem kötelezheti rizetésre. Lehoczky János és társai, tót­komlósi lakosok felebbezósét, — kik nem tudtak belenyugodni abba, hogy S z ó n f y Gyula községi Írnoknak ingyen fürdőt engedélyezett a képviselőtestület, — eluta­sították. Nagyszénás és Békéssámson köz­ségek határozatát csendőrség elhelyezése tárgyában jóváhagyták. Előbbi tiz éven át 300 koronával hajlandó a csendőrörs költ ségeihez hozzájárulni, utóbbi évenként 200 koronát ajánl fel. Békés község a gazdasági ismétlő isko­lához felajánlott husz hold földet. Viseli a dologi kiadásokat s a felszerelést is be­szerzi, tantermet ad s fizeti a tanító nyug­díjjárulékát; e határozatát a törvényható­ság jóváhagyta. Pusztaföldvár községe a volt jegyző nyugdíjazásával 400 koroná­val le akarta szállítani a jegyzői fizetést, miután ez összeg a volt jegyző személyi pótléka volt. A törvényhatósági bizottság nem engedte meg a fizetés leszállítását. Gyoma község elhatározta, hogy dr S a 1 g ó földbirtokából 1000 holdat meg­vásárol főleg azért, mert a községnek lege­lőre van szüksége: 340 ezer koronáért. A képviselőtestületi határozat előnyösnek mondja a vételt. E határozat ellen feleb­Es Elza ezer érdekes dologról beszólt hozzá. Aztán váratlanul jelentette ki: — Tudja-e, hogy meguntam a tapsot, az ünnepeltetést ? Ugy szeretnék már meg piheni. Nem játszani többé idegenek előtt. A férfi csodálkozva, meglepetten né­zett rá. Szinte megütközött a szavain. Elza felugrott. — Majd eljátszom magának a leg­kedvesebb piócemet — mondta idegesen. Es minden érzést, ami az utolsó fél­órában átfutott a lelkén, beleöntött a bű­vös zenébe. A fájdalom, az örömei, a régi szerelme, mind ott rezkett a húrokon. Ta­lán sohasem játszott igy. S a szemei csil­logtak, az ajka mosolygott. Abbahagyta egy pillanatig. -- Ugy-e szép kérdezte gyerekes öröm­mel. Es játszott tovább. A férfi pedig élvezettel hallgatta a művésznő játékát. — Mintha most is a hangversenteremben lennének s a finom halkhangok végigtáncolnának a nagy, fé­nyes tömeg fölött. Elza leeresztette a vonót. Ugy érezte, nem bírja tovább. A nagy izgatottság ösz­szeszoritotta a torkát s a kezei remegtek. — Ugy-e, rosszul választottam ? — akarta mondani. Es megvallani a hosszú küzködós minden kínjait. Es elfeledni aztán mindezt, eldobni dicsőséget, fényt, ragyo­gást — a szerelemért. De a férfi megelőzte őt. — Maga nagy művésznő, Elza, — mondta mély megilletődéssel. Es később, hogy a zene bűvös varázsa lefoszlott a lelkéről, nevetve szólt: — Emlékszik, valamikor régen sze­rettük egymást. A maga müvószvóre vá­lasztott el minket. Milyen jól tette, hogy nem lett a feleségem ! Kár lett volna nagy tehetségeórt. Annyi hidegség, annyi nyugodt kö­zöny érzett a hangján, hogy Elza meg­dermedten nézett rá egy pillanatig. Egyszerre szétfoszlott az illúzió s az üres, a sivár valóság tárult eléje. Szinte gyűlölte most ezt az embert, aki ismét nem tudta őt megérteni. Aztán hogy Újhelyi Dénes elment, kimerülten, zokogva borult a pamlagra. Es elsiratta elvesztett boldogságát. beztek Debreceni Géza és társai. A törvényhatóság érdemileg nem ment bele a felebbezós tárgyalásába; utasította azon­ban az elöljáróságot, hogy előbb mérnék fel a földterületet, becsültessók meg föld­osztályonként külön-külön ós azután újból határozzanak. A tárgysorozat utolsó pontjában meg­engedte a törvényhatósági bizottság, hogy a gyulai kötött ós szövött iparárú gyár a vármegye címerét használhassa gyártmá­nyain és üzleti papírjain. A eseléd- és segélypénztárról. Értekezlet a terjesztés érdekében. A vármegye főispánja csütörtökre, a rendkívüli közgyűlés napjára hivta egybe az országos munkás- ós cselédsegélypénztár ügyében Gyulára a vármegyei közigazga­tási tisztviselőit értekezletre. Már megem­lékeztünk az értekezlet céljáról, hogy a főispán a cselédsegélypénztár minél széle­sebb körben való elterjesztése érdekében buzgólkodik. A közigazgatási tisztviselők megértve az értekezlet célzatát, rendkívül nagy szám­ban jelentek meg a tanácskozáson. Külö­nösen a jegyzői kar volt, néhány szabad­ságolt jegyzőn kivül, teljes számban kép­viselve. Érdekes dolgokat lehetett hallani az értekezleten a sególvpénztárról és a nép magatartásáról, mely a humánus intézmény iránt nem viseltetik kellő ragaszkodással. Elhatározták, hogy minden járásban érte­kezletet fognak tartani, miután járáson­ként és községenként is más ós más a helyzet. Örömmel üdvözölte Luk ács György főispán a nagy számban megjelenteket, miután rendkívül fontos a kérdés, és szinte becsületbeli feladat, hogy a leghumánusabb törvénynek szilárd alapot szerezzenek a megyében. A népet viszonyaival megelé­gedetté kell tenni s ezért lesz a humáuus törvénynek beláthatatlan eredménye. Két éve lépett életbe ós a nép nem érdeklődik iránta olyan mértékben, amenyire az in­tézmóy megérdemelné. Ennek két főoka van. Egyik a nép konzervatizmusa, másik pedig az ily intézmények iránt való bizal­matlansága. Megrendült a bizalmuk, mert a temetkezési intézetek által nagy veszte­ségeket voltak kénytelenek szenvedni. A törvény uj novellája már sokat segített a dolgon, mert felvett olyan biztosítási ne­meket, melyek iránt sok helyen meg van a nép érdeklődése. A közigazgatási tisztviselők szép mun­kát végeztek eddig, s hogy a kellő siker nem volt meg, nem rajtuk mult. De ha minden erejükkel igyekezni fognak tovább is, meglehet alakítani a helyi bizottságokat De a munkában szükség van a társadalom támogatására is. Szükségesnek mondta még a főispán, hogy értekezleteket hijanak össze a föszolgabirák ajárások központján. Majd felszólította az órtekezlelen megjelenteket, hogy adják elő észrevételeiket. D e i m el főszámvevő állott fel első­nek s mint praktikus dolgot ajánlotta, hogy a községek Írassák be a pénztárba a mező­őröket. Petneházy Ferenc szerint első és fő baj az, hogy a népnek nincsen pénze, ez tartja vissza a pénztárba való beirat­kozástól. Igaz, hogy bélyegekben is össze lehet gyűjteni a félévi befizetés összegét, de erre nézve alkalmasabbnak látná, ha a községekben levő hitelszövetkezeteket le­hetne befizetések összegyűjtésére felkérni. C s á n k i Jenő azt tartja legcélsze­rűbbnek, ha a járási föszolgabirák össze­hívják a tisztikart s ott beszélik meg a dolgokat. Ott sokkal alaposabban lehet a részleteket is megvitatni, mint a nagy érte­kezleten. Dr Nuszbaum a sególypónztár csekély terjedésének ebben látja egyik okát, hogy néhol még a nóp nem ismeri. A járási orvosok is közreműködhetnek terjesztésben, miután számos földműves ember megfordul náluk. Sztraka György elmondja, hogy neki rendkívül nagy agitációval sikerült megalakítani a helyi bizottságot, de minden értekezletnél, agitácionál, felolvasásnál töb­bet használt néhány ügynök működése. T a r d y Lajos hosszan foglalkozik a kérdéssel s felsorol több olyan körülményt, amely visszatartja a népet. Hogy nem érdeklődnek a segélypénztár iránt, azt Várkonyi hatásának tartja. A bélyeges rendszer is rossz, véleménye szerint e pe­pecselést a magyar nép sohasem fogja meg­tanulni. Magasak a díjtételek ós az állam hozzájárulása kevés. K o r o s y László szerint a leghelye­sebb Csánki főszolgabíró indítványa. Meg­győződése az, hogy szóles rétegekben az intézmény elterjedni nem fog, mert drága. A szegény embernek nincs annyi pénze, hogy a tagsági dijat fizethesse. Ambrus főszolgabíró szerint a fö­kötelesség az, hogy tagokat gyűjtsenek a tisztviselők, erre kell törekedni, nem pedig értekezletek tartására. A pénztár intézménye ugy sem terjedhet addig, amíg e hasznát gyakorlatban észre nem veszik. Petneházy Ferenc még kifejti, hogy azokat az eseteket, midőn a pénztár segélyt nyújtott, a legszélesebben kellene reklámiroztatni. Lukács főispán végül összegezte a mondottakat. Határozatképpen kijelentette, hogy járási értekezleteket fognak tartani. Fehivta a tisztviselőket a legodaadóbb mun­kásságra s tudomásukra hozta, hogy mű­ködésűket élénk figyelemmel fogja kisórni. A járási értekezletekről értesítendő a vár­megye alispánja s a segélypónztár központi igazgatósága és a megye gazdasági egye­sülete. A főispán buzdító szavaival az érte­kezlet véget ért. INNEN-ONNAN ,.Nem dohányzóknak". A kis Révay Karcsi a Magas-Tátrák egyik kies helyén együtt fürdőzik a papájával. Mintegy két heti fürdőzés után elemózsiát küld a gondos mama a távollevőknek s a mindenféle édesség között három csokoládé-szivar is napfényre került. Örömujjongással üdvözölte a kis Karcsi a honi édességnek minden egyes darabját, de a mikor a szivarokat megpillantotta, lelkesedése alig ismert határt. - Kérek egy szivart édes apám! eseng a kis csemete; de az édes apa - aki minden dolgát prak­tikusan szokta berendezni - a szivarok élvezetét a hazautazás idejére halasztja. Szomorúra változik a kis Karcsi orcája s kis gondolkozás után pityegőre hajló hangon szepegi: - Hátha „nem dohányzó" szakaszba kerülünk!? Megnyugszik. Tilos helyen legeltetett a sárréti magyar, a miért bepanaszolták a szolgabírónak. A tárgyaláson nem is tagadta a bűnös cselekményt, csak azza' mentegetőzött, hogy a „I ú é r d e k i b e" tette. A főszolgabíró kihirdette a szentenciát, amely szerint egy heti elzárásra és 5 forint pénzbüntetésre itélte s mikor mondókáját befejezte, kérdi az el­itélttől : - Megnyugszik ? - Meg, tekintetes uram, megnyugszom, az öt forintot akár mindjárt ki is fizetem, hanem az egy hetet ügyvígy kezibe adom. Tévedésből kapott pofon. Ez is a sárréten esett meg. Egyik vendégszerető háznál víg poharazással töltötték az időt, ami szer­telen nagy kedvre hangolta a társaságot. Késő éj­szaka volt már, mikor haza kászolódtak. Az utca­sarkon ki erre, ki arra távozott, csupán két sógor maradt együtt, kiket útjok egy irányba vezérelt. Midőn közülök az egyik házához ért, odaszól a másiknak: - Hallod-e sógor, ne menj te tovább, gyere be hozzám - Nem bánom, legalább rövidebb az utam. A szives invitálónak ugyancsak kardos felesége van, ki dühös volt férje elmaradásáért s feltette ma­gában, hogy meginti. Az álom elkerülte szemeit s mikor az ablak alatt beszédet hallott, gyors elhatá­rozással talpra ugrott s maga szaladt ki ajtót nyitni. Az idő sötétes volt, azért nem lehetett kivenni, ki jön elöl. A férje élt a gyanúperrel s odaszólt tár­sának : - Hallod sógor, eredj cs*k te elől. Ez bátran tett előre két lépést, de a mint az ajtón belől volt, egy sziszegő hang azt süví­tette felé: - Ilyenkor kell jünni ? S mielőtt ideje lett volna bármit is szólani, olyan egészséges pofon- csattant el az arcán, hogy majd hanyat esett. A szives fogadtatás egészen ki­hozta sodrából, méltatlankodva szólt hátra : - No ezt nem vártam volna tőled sógor, hát azért küldtél elől? Miért fuvarozik a vésztői paraszt ? Ez a história még abban az időben történt, mikor a sárréti vicinális nem közlekedett Szeghalomr és Vésztő között. Egy vidám kedélyű vésztői doktor Szeghalmon mulatott s olyan jól találta magát, hogy éppen harmadik nap jutott eszébe a haza­menetel . Csúnya, esős novemberi nap voll s olyan kel­lemetlen idő, hogy senki sem akart fuvarra vállal­kozni. Busán járt-kelt az utcán, midőn a templom­téren meglátott egy parasztot; rászólt: - Bácsi, nem vésztől ember maga ? - A' vónék. - Nem vinne el kend engem ? - Mír' ne. - Mikor indul? - Akár mindjárt. Megalkudtak s a doktor felpakkolózott a ko­csira. Az eső ugy szakadt, mintha az özönviz ideje akart volna elkövetkezni. A doktor behúzódott a a köpenyege gallérja közé s mélabúsan tekintgetett a vigasztalan szürkeségbe. A két kis lovacska, a Tüzes, meg a Bátor egykedvű cammogással vontatta a kocsit, hanem mikor az enyves gátra értek, felmondták a dicsőséget s az ut közepén megállottak. Hasztalan biztatta őket a gazda, a kimerült állatok nem mozdultak. Fejvakarva szólott hátra • - Na ténsuram, ha nem akarunk itt maradni, szálljon le a kocsiról s toljuk ki a dágványból, mert a Tüzesbe, meg a Bátorba nincs már becsület. Mit volt mit tenni, le kellett szállani s a híg habarcsból nagy erőfeszítések között, a Tüzes, meg a Bátor közreműködésével kivontatták a gyarló jár­müvet. A doktor egész neki vidámodott és inger­kedve kérdezte a parasztot: — Bácsi, hogy van kedve fuharozni ilyen gya­lázatos időben? — Hát csak:ugy uram, hogy ezapíz soha sincs az ember körül, osztán csakis mindig jó hogyha van, hát nem válogat­hatja hozzá az időt, hanem megy, amikor tud. A „Békésmegyei Közlöny" távirata. A kiegyezés. Budapest, aug. 16. (Saját tud. távirata). Ischl-ből érkező távirat jelenti, hogy Széli Kálmán ma reggel 7 órakor odaérkezett. Megérkezése után rögtön fogadta az Elisa­beth-szállóban K ö r b e r látogatását. Ti­zenegy óráig tárgyaltak s ekkor együttesen a királyhoz mentek. Jelentést tettek az eddigi megállapodásokról és a felmerült differenciákról A király holnap Aussee-ba megy. A mai napon és holnap Széli és K ö r b e r fog értekezni, A magyar mi­niszterelnök hétfőn Budapestre érkezik és nagy ebédet fogadni a király születésnapja alkalmából. U JJJONSÁGO K. A csabai országos tornaverseny. Felvirrad végre a dicső nap hajnala, sóhajtják Mukányival a csabai tornaver­seny agilis rendezői a fáradságos munka után, amely még most sem érte el a végét. Különösen az elszállásoló-bizottság buzgól­kodik, miután 80 hazai és külföldi hírneves versenyző elszállásolásáról kell gondoskod­nia. Az összes versenyzők több mint 200 versenyszámra neveztek s igy a tornaver­seny fényes sikere minden várakozást felül mul. A nagyközönségnek is a legmagasabb fokra szállott az érdeklődése. Nemcsak Csabán foglalták le előre a jegyeket, ha­nem vidékről is igen számosan levélileg keresték meg a titkári hivatalt. A gyönyörű tiszteletdijak már megérkeztek s G e n c s i József áruháza kirakatában láthatók. Wenckheim Frigyes gróf, a tor­naverseny védnöke által adományozott ösz­szegból a rendezőség három ^tiszteletdíjat vett, melyet a vivóverseny győztesei kap­nak. Az első dij a budai honvédszobor miniaturban bronzból, fehér márvány tal­pazaton ; a második dij egy bronz vívó­alak ; a harmadik dij két nikkel vivókard. A hölgyek dija egy diszórát tartó remek bronzalak. Ezt a rudmagasugrás nyertese kapja. A gátverseny tiszteletdija: Csaba vá­ros által felajánlott bajnoki szalag és arany­éremmel és Csaba város bajnoka cim. Az összetett szertornázás tiszteletdiját a csabai tornaegylet adta : ezüst diszserleg. A diszkoszvetés tiszteletdija : ezüst mokkakószlet, adja a csabai takarékpénztár­egyesület. A 100 jardos síkfutás tiszteletdiját : ezüst szivarkaszelencót, a csaba-városi ta­karékpénztár adományozta. A 3000 méteres kerékpárverseny tiszte­letdiját dr. Lukács György főispán, diszelnök adományából vett egy értékes ezüst versenyórát. A gerelyvetés nyertese ugyanilyen tiszteletdijat kap, melyet az aradi ipar- és népbank békésmegyei fiókintézete adomá­nyozott. A versenytér már el van rendezve, a tribünökön az utolsó munkálatokat végzik s igy csak az van hátra, hogy a rendezőség a szépésderült időtekintetóbenintózkedjék... Az elöljárósági tanács határozata ér­telmében felkérettek a háztulajdonosok, hogy Szentistván napján házaikat lobogóz­zák fel. A rendezőség pedig kéri a fogat­tulajdonosokat, hogy az érkező vendógtor­nászok fogadására fogataikat a kedd dél­utáni gyorsvonathoz a vasúti állomáshoz kiküldeni szíveskedjenek. — A király születés napja. Hétfőn lesz Magyarország koronás királyának hetven­negyedik születés napja. Hódolattal és sze­retettel emlékezik meg e napon a nemzet ősz királyáról ós ünnepet ül minden ma­gyar szív. Csabán a kath. templomban lesz hétfőn délelőtt ünnepies istenitisztelet.

Next

/
Thumbnails
Contents