Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-08-17 / 66. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, augusztus hó 17 én. 66. szám B« BEKESMEGYEI KOZLOSY POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 lillé Előfizetni bármikor lehet, evnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Erköles a vidéken. Békéscsaba, aug. 16. (bd) Budapest szennyesét alaposan kiteregették a mult hetekben a lapok, hogy csakúgy csorgott belőle az elaljasoiás fekete leve. Nem szokott ártani az ilyen nagy mosás, csakhogy rendesen későn történik, mikor a piszkot a legdurvább eszközökkel sem lehet eltüntetni, és a folt marad sötét folt, amely — piszkit. A fényes, a büszke fővárost gyönyörűen megfürdették ezek a sötét riportok a pocsolyában a Bazilikával, az országházzal együtt: egy hitvány kis utca miatt, amely immár szállóigévé is fog válni nemsokára. Minden halandó, még a legutolsó is, elszörnyedéssel vette tudomásul az undok dolgokat, aminőket perverz rémregényekben is alig olvasott az emberfia, s aminők az ország szivében valósággá, gyalázatos valósággá váltak. Az „ország szivében," a magyar haza központjában, mert a mi szép Budapestünknek ezt a. nevet adta a becézgetés. De immáron nem nevezhetjük az ország szivének, törülnünk kell a büszke jelzőt, ha nem akarja a vidék magát is árnyba borítani. Ha elfogadjuk ezentúl is az „ország szivét", ezzel annyit mondunk, hogy aljas, bűnös az egész ország, mert amint köztudomásu: a sziv a központja a véredényeknek. Belőle futnak szét az apró erek s viszik szerte az éltető anyagot, a vért. És igy, amilyen hit vány a főváros, éppen olyan hitványnak kellene lennie a vidéknek is. Aki pedig ezt merné állítani, bátran szemébe lehet mondani, hogy hazudik. Nem annyira a fővárosi társadalom, mint a vidéki szörnyedt el a dolgok hirén. S ha előfordult is a körmendi eset, — melynél az a rablógyilkos is becsületes ember, ki felhívja a népet, hogy verjék széjjel a szentséges leánytisztaság alávaló rablójának a fejét kövekkel — ha előfordult is, még sem lehet általánosítani. Annak a nagyszerű összpontosításnak, hogy Budapest az egyedüli nagyság, Budapest a fő, Budapest a minden: meg is van az eredménye. Mert a durva őszinteség azt mondja, hogy van egy világvárosias, „európai stilű" fővárosunk, amely nem magyar, más minden inkább. Amelyben sűrűbben lehet hallani a német nyelvet, mint a magyart A vidék még szerencsére nem ilyen világvárosias és nem ilyen európai stilű Budapest szemetét és piszkát nem tudja bevenni a gyomra, ha még ugy kínálja is a gyönyörűséges főváros. Istennek hála, teljesen elütő a két természet, a vidéken még nem él a fővárosi rontó légkör gyalázatossága. Bár ifjainknak nagy része ott végzi tanulmányait, ami ugyan semmiképpen sincs erkölcsük előnyére, alapjában mégis megőrzi őket a vidék természete És legyünk mi csak a lenézett, lesajnált „vidék". Mosolyogjon bennünket cs k a főváros, nevesse ki azokat a vidéki szokásokat és erkölcsöket, a mi becsületünk nem kisebb, mint az övék. Sőt Maradjunk mi csak meg a régi úton, amely lehet döcögős, göröngyös, de ne haladjunk a fővárosi Mac Ádámok sima utjain, melyek a romlásba vezetnek. És minél jobban feltudunk háborodni a fővárosi aljasságokon, annál erősebb az erkölcsi alap a lábunk alatt. Annál szilárdabb az ősi vidéki erkölcs, annál tisztábbak vagyunk mi. Csak süssék ránk, — mint szokás — a maradiság bélyegét. Szóljon a gúny: mi azt az irigység jelének láthatjuk, így ócsárolja a piszkos ember a tisztát, igy szidja a gazember a becsületest. Tudjuk azt, hogy az erkölcsben nincs maradiság, sem fokozat. Aki egy kicsit nem erkölcsös: futóutcai már az. És aki megtartja az erkölcs törvényeit, annál már egy másik nem tarthatja meg jobban azokat Vidéken még mi megtartjuk. S ha kedvünk is kerekedik néha néha egy kis őrnagyuras rózsabimbóra ós méhre — mely mosolygó kupié különben budapesti erkölcsmtívészettel tudja elrejteni a piszkát — még akkor sem mászunk nyakig a posványba; utána meg megtörülközünk A vidéki családi életben meg van a tisztaság és meg is lesz addig, mig az ország szivének erkölcsös ajándékaira rá tudjuk irni, hogy „címzett nem fogadja el." Különben is Budapest csak egy. A vidék pedig sok. Nem Budapest a nemzet ereje, hanem mi: a lemosolygott vidék. Mert ha Budapest volna az ország tükre, nem csináltunk volna olyan fényes ezredévet, de nem tudnánk csinálni ezután egy századévet sem És a haza, amely úgyis túlontúl tele van országboldogitókkal, akkor -már régen olyan sirban feküdne, ahonnan az itélet trombitája se tudná életre ébreszteni. Hát csak teregessék Budapest szenynyesét; ha a főváros maga nem okul rajta, a vidék tanul és erőt merit belőle. A. juliusi közigazgatás A közigazgatási bizottság ülése. Bókésvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt intézte el a mult hónapban felhalmozódott ügyeket. S amint a tárgysorozat az egyhangúságával tünt ki, ugy a tárgyalás is lassú mederben folyt. A bizottsági tagok nem jelentek meg ugyan teljes számban, de népesebb volt az ülés, mint a juliusi. Még tart a nyaralás, a szabadság s igy csak majd ajövő alkalommal fogja elveszteni az ülés nyári szinezetét. Még az alispáni előadmányok között sem volt figyelemre méltóbb dolog ; mindegyik jelentés igen kurtára volt szabva, fölszólalások csak a gyulai városi adóhivatal rendetlenségeinek tárgyalásánál történtek. Az ülésen, jelen voltak: dr. Lukács Qyörgy, dr. Deimel Sándor; Haviár Lajos, Rezey Szilviusz, Bertóthy István,Jantsovits Péter, Somossy Zsigmond, Tóth- Ferenc, dr. Berkes Sándor, Haviár Dániel, Rosenthal Ignác, dr. Hajnal István, dr. László Elek, Zlinszky István, Varságh Béla, Ladics Qyörgy, Keller Imre. Alispáni előadások. Dr. D e i m e 1 olvasta fel az alispáni jelentést, mely szerint a személy biztonság a mult hóban kedvező volt. A vagyonbiztonság valamivel kedvezőtlenebb, különösen az orosházi, szeghalmi és szarvasi járásban ; lopás összesen 28 esetben történt. Baleset 14 volt, öngyilkosság 5, tüz 28 esetben. Az aratás eredménye mindenütt jó közepesnek mondható. Munkás ós gazda között sorlódások nem fordultak elő. Köröstarcsán kolera gyanús eset merült fel, azonban az országos vegyvizsgáló hivatal az elhalt belső részeiben nem találta enn«k nyomait. A szarvasi második helyettes anyakönyvvezető állásra, a bizottság nem terjeszti fel kinvesésre a főszolgabíró által ajánlt M agdics Nándor járási Írnokot, mert nincs meg a kellő képesítése. Szarvas község folebbezését a grót Károlyi féle per költségeire vonatkozólag elvetették s a községet fizetésre kötelezték. Ülésen kivül elintéztek 63 ügydarabot: ez tudomásul; a bizottság ez év első feléről szóló jelentést pedig elfogadták. Pénzügy. Bay Grábor gyulavárii adójegyző által elsikkasztott 464 kor. adópénz megtérítésére a pénzügyigazgatóság a községet kőBékésmegyei Közlöny tárcája. Vénülés. Ránc, ránc után vonódik homlokomra, Hájam közé nem egy ősz szál vegyül, A testem lassan, lassan összeomlik, És érzem, hogy a szivem is kihűl. Virágos kertben jártam . . . Illatozva Bólingatott felém a sok virág, Pataksugás zenéjét odahozta A langy szellő, mint tündérmuzsikát. Zöld bársonyfűnek puha teritője Hívott magához: Álmodozni jöjj! Lelked sok színes, boldog álmát szőjje, Feledsz panaszt, bút, csak keblemre dőlj ! És ott hevertem, míg a nap sugárzott, S a levegőben szálltak illatok, Mig körülöttem minden ág virágzott, S keblemben sok színes álom lakott. És álmodozva, sok ábrándot rzőve, Nem néztem arra, hogy leszáll a nap, Hogy, aki nem cselekszik, balga, dőre, Megöli azt a szürke alkonyat, Már jő az alkony . . . Búsfekete szárnya Lassú csapását érzi a szivem, Szemem előtt feketéllik az árnya, Szivemben sok édes vágy elpihen. Ránc, ránc után vonódik homlokomra, Hajam közé nem egy ősz szál vegyül, A testem lassan, lassan összeomlik, S jaj! érzem, hogy a szivem is kihűl . . . Végváry Ferenc A lányok. - Naplórészlet. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta : Bulcsu Dezső. Hogy ti azt gondoljátok rólam, hogy valamikor meg fogok bolondulni s kényszerzubbonyban töltöm életem végső napjait: én ezen nem csodálkoztam soha. Meg voltam erről győződve magam is, ha nem is mondtam sohasem Azt már régóta éreztem, hogy a lelkem nem ugy van berendezve, mint a tiétek. Más, egészen más, mintha nem is emberi lélek volna. Ereztem néha olyat, hogy az emberiségre a legmagasabb szellemi fensőbbséggel tekintek alá. Ilyen pillanatokban csodásan felül emelkedtem az emberi felfogáson ; átláttam az egész világot és hittem azt, hogy csupán egyedül ón tudóin megérteni az életet, a többi ember agyveleje pedig borús éjszaka. Máskor meg azt éreztem, hogy a legnyomorultabb, a legostobább etnberi lény vagyok a föld kerekségén, akinek halálos bün volt az eszes világra születni, mert bármelyik állatnak nagyobb a szellemi tehetsége. Ilyenkor születtek averseim, melyekben benne volt ti szerintetek a lángész teremtő ereje; melyekben benne volt a nyomorultság kinos panasza. Ismerem még egy harmadik lelki állapotomat ; ezeken tul nincsen bennem semmi érzés. Remeg a kezem, mikor a lányokról akarok irni most, utoljára. Hányszor volt részem gúnyos kacagástokban, mikor a lányokról beszéltem ti hozzátok. Nem tudtátoK megérteni, nem tudtátok felfogni, hogy milyen élőlény a lány. Én mindig a legfehérebb, a legszentebb tisztaságot láttam bennük. E fogalom előttem egy darab földön maradt eget képviselt, mennyországot, melyet megérteni, nagyobb boldogság minden túlvilági üd vösségnél. És higyjótek el, hogy a lány nem származik a mi emberi nemünkből. Bennük nincsenek meg azok a vágyak, azok az érzelmek, melyek mi ránk nézve pokollá tudják tenni az életet. A lány nem emberi teremtés. Ha földi anya szüli is őket: égi lények Rossz leányt, csúnya lányt nem ismertem soha életemben. A fogalom kizárja már a rosszaságot és a csúnyaságot. Hogy felforrt a vérem, olyankor, mikor egy leányról azt mondtátok : csúnya. Majdnem megörültem azon végtelen emberi hülyeségen, amely nem tudja magáévá tenni az én felfogásomat. Leány 1 Ebben az egy szóban bonne van a világ boldogsága. És tudom azt is, hogy a világ csak miattuk áll fenn, mert a többi eszes ós oktalan lény nem érdemelné meg a nap sugarát. Én tudom, hogy nem ragyognának a csillagok, nem tündökölne a hold, ha leány nem volna a földön. Örök sötétség ós fagy lenne, melyben megdermedne az emberiség. Es az ón lelkem egészen a lányoké. Érzem azt, hogy van bennem valami rokon a lelkükkel. Mert a leánylólek sokkal finomabb mint a férfié, ha ugyan van a férfinak is lelke s a teremtő erő a lelket nemcsak a lányoknak osztotta ki. A lá nyokért élek. Ez nem frázis, mert csak a lányszemek sugara tartja bennem az életet. Minden leái y felé olyan rajongó imádattal fordulok, mint a pap a szentség felé Én nem tudok köztük különbséget tenni ós nem értem a ti egyéni felfogástokat, hogy egyedül egy leányt is lehet szeretni. Mintha azt mondanátok, hogy az üdvösségnek, a boldogságnak csak egy része kell. Ha a boldogság nem egész, az már nem boldogság többé. Nem tudok imádni egy leányt. En az összesben imádok valami elérhetetlen ideált, valami tökéletest. Azt mondjátok erre, hogy boloüd vagyok. Legyek az, de az ón őrültségem a leggyönyörűbb, ha bele vész is a lelkem. Hazudtok, ha azt mondjátok, hogy érzékiség beszél belőlem. A legtisztább, a legragyogóbb szeretettel fordulok a leányok felé. Nélkülök nem volna élet ós világtörténet. Nem volna emberi haladás, mert ha letagadják is, minden halandónak igazi küzdése mögött végső célképpen egy leány rejlik. Óriási, fékezhetetlen indulat vesz erőt rajtam, mikor egy földi angyalt egy fekete lelkű ember karján látok. Hogy mer egy nyomorult emberi teremtés egy istennőhöz közeledni! Hogy van bátorsága egy hitvány férfilónynek megérinteni magát a tisztaságot ! Vérét szeretném látni minden halandónak, amely igy be tudja szennyezni a földi menyországot, ahelyett, hogy távolról imádná áhítatosan Oh h anyszor vergődtem én ily kinzó gondolatok között, melyek tépték, marcangolták a szivemet. Igazatok van. Az ilyen percekben hiszem hogy a kényszerzubbony lesz az utolsó földi ruhám. - — De nem. Megmutatom még ezen az éjszakán, hogy még a lányok miatt 'sem fogok a lelki vakok körébe kerülni . . . * Ez volt Dénessy Sándornak, a lányok poétájának utolsó irása. Azon az éjszakán, melyen keresztül lőtte a szivét. Válaszúton. Irta : Tutsekné-Bexheft Lilly. Még egyszer meghajolta tomboló, tap soló közönség előtt Márton Elza, a világhírű hegedümüvésznö, aztán végigment a