Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-08-14 / 65. szám

ditványt. Így elhatározta a képviselőtestület, hogy a Kossuth-ünnepély alkalmával díszközgyűlést fog tartani s a társadalom által rendezendő ünnepélyeken testületileg fog megjelenni. A diszgyülés szónokául H a a n Bélát kérték fel. Postai küldemények átvétele ügyében a személyazonosság igazolására Erzsébethelyen megbizták Nóvák János albirót, helyetteséül Nóvák András esküdtet. Egyes intézmények létesítésére 400 ezer korona kölcsön felvétele szükséges; az ajánlatok megtételére előbbi közgyűlési határozat alapján felhivta az elöljáróság a pénzintézeteket, majd az elöljáróság személyesen is értekezett a pénzintézetek vezetőivel. Három intézet adta be ajánlatát. A pesti magyar kereskedelmi bank 4"98 annuitással, 92árfolyammal, a pesti hazai takarékpénztár 4'95 annuitással ós 93 árfolyammal, a magyar jelzálog hitelbank 93y

2 árfolyammal, 4'95 annuitással. A tanács indítványa, mint legkedvezőbbet, a hitelbank ajánlatát ajánlja elfogadásra. H a a n Béla szerint, miután a községnek egy nagyobb kölcsöne van a pesti hazainál, egy esetleges konverzió esetén, a sztorno-dij megtakarítható, ha most is ott veszi fel a község a kölcsönt. S z a 1 a y József helyesnek tartja az előbbi megjegyzést, de hátha lehetne értekezni még az intézettel, hogy engedjen. Elhatározta a közgyűlés, hogy záros határidő alatt felhívja a hitelbankot ós a hazait, hogy újból nyilatkozzanak s azután a beérkező olcsóbb ajánlatot fogadja el. Elhatározták, hogy a járásbirósági börtönőrlakást 1000 korona költséggel átalakítják : a katonai barak ós járványkórház építését pedig Sztraczinszky ós K ó k e d i, illetőleg S a j b e n János vállalkozóknak kiadták. Tudomásul vették az iparostanonc ós keresk. iskolai bizottság jelentését ós számadását. A torna-egyesületnek az országos tornaverseny érdekében 200 koronát megszavazott a képviselőtestület. W o c z e t Adolf, a Széchenyi-ligeti vendéglő bórlője kivette a községtől a Zöldfa-vendéglőt is; most az előbbi üzletnek haszonbériésót atyjára, Woczet Györgyre kívánja átruházni. A tanács ajánlja az átruházást s a közgyűlés ez értelemben határozott. Ki tka Györgyöt, Pávik Józsefet, Kesj ár Bélát ósMonszpart Istvánt szabadságolták. Kesjárt 10 hóra, mely alatt a közigazgatási tanfolyamot fogja hallgatni; egyszersmind havi ötven korona segélyt is megszavaztak neki. Monszpart Istvánnak lUO korona segélyt adtak. Purcsi Róza adóhátralékát nem törölték, mert az adótárgy meg van. O m a z t a Gyulának 91 fillér vízszabályozási adót visszatérítettek. A közgyűlés 11 órakor véget ért. A békésiek és a fővonal Mult csütörtöki számunkban megemlékeztünk s néhány megjegyzéssel kísértük a békésiek egy része által a kormányhoz benyújtandó kérvénynek egyes kifejezéseit) mely kérvény az államvasutak fővonalának áthelyezésére ós a motoros vasút engedélyének megvonására irányul. A Békésen megjelenő Békési Lapok zokon vette e megemlékezésünket és majdnem kéthasábos cikkben válaszol 24—26 soros újdonságunkra. E cikk azt mutatja, hogy a cikkíró nem tudta, vagy nem akarta érteni azt,amit emiitett ujdonságunk kifejez. Az alaptalan vádak halmazát szórja a megye egyik községére : Csabára s szinte ezt okolja bajaiért, bár az újdonságban egy szó sincs, amely a kérvény célzatát korholná. Hanem igenis biráltuk annak hangját, melylyel nemcsak a törvényhatóságot, hanem a kormányt és a képviselőházat vádolja részrehajlással s ki nem fejezetten Békés iránt való rosszindulattal. Az az újdonság e váddal foglalkozott s nem a motoros vasút kérdésével s a kérvény hangját — igen gyöngéden — „kissé furcsának ós különös"-nek mondta. Azt hisszük, hogy joggal : minden józanul gondolkodó ember véleménye szerint. Sőt a furcsánál még erősebb kifejezést lehetne találni az olyan kérvényre, mely vakmerően ós nyíltan vádolja Békés vár megye törvényhatóságát, az ország kormányát és törvényhozó testületét azzal, hogy Békés rontására törekszenek „magyar, vagy ellenzéki voltuk, vagy mi miatt." Különösen a törvónyhatótágra mondja, „hogy annak mostoha gyermekei." A íelsőbb hatóságoknak „áldozatkészségét, Csaba iránt pedig" — mondja már a cikk — „nemcsak az egész megye, hanem az egész ország ismeri." Majd pedig valótlatlan statisztikai adatokkal ós tótos kifejezésekkel izlóstelenkedik. Röviden : az egész cikkből kirí egy, a saját belső viszonyai miatt fejlődésképtelen város irigysége, bár e cikket nem tarthatjuk Békés egyeteme nézetének. Most pedig egy pár őszinte szó Békésnek. A vármegyét okolja saját bajaiért, — mert ez jóváhagyott olyan határozatokat, melyek nem voltak javára a községnek. Hol hozták azokat a határozatokat ? A békési községházán ! Ki hozta ? Békés képviselőtestületének törvónyszerinti többsége! Vagyis maga Békés. A törvényhatóság pedig nem azért van, hogy a képviselőtestületek határozatait megsemmisítse derüre-borura, ha annak indokai a község közérdekét előmozdítani látszanak. a magáé, ámbár hiszen neki volna csak igazán szüksége egy kis tyuklevesre, sonkára, tudom is én mire, hanem a három kis porontyának a mohósága, amivel még a levegőt is ugy szívják, mintha rágni szeretnék. Hogy meg kell halnia, abba belenyugodott az irnok ur felesége s ha már úgyis meghal, mindegy, hogy éhesen megy a föld alá. De az a három csöpp ártatlanság napok óta éhezett s az anyjuk, ugy lehet, régen be is hunyta volna már a szemét, ha az éhező kicsinyek itt nem tartják. Nem tud az asszony meghalni, mikor a gyermekei őt is falják a szemükkel. A harmadik emelet csak az aszonyt sajnálta. Valamelyik nap büszkén állt ki a folyosóra Dömónyné, a kiskereskedőné. Suttogva mesélte a szomszédoknak. — Tyúklevest viszek be néki, egy kis combocska is kerül utána. Ha az ura nem, hát majd dondoskodunk mi róla. Pont délben Döményó már vitte a levest. Az egész harmadik emelet ugy leste, mintha valamennyien adtak volna valamit a leveshez, Az irnok ur felsége ott feküdt az udvarra néző ablak szomszédságában. Egy kicsit sötét volt a szobába s Döményné a levesre is vigyázott, alig mert beljebb lépni. — Hoztam magának egy kis jó levest. — Köszönöm, — hangzott valami beteg, rekedt hang. Egy pár perczig pergett a Dömónyné nyelve, három hétre való újságot hozott, három hétre valót akart venni, folyton karattyolt, tányér a tyuklevessel ott ült közben egy szóKen, a beteg ágya mellett. Az irnok három gyermeke, csupa mohó állatka keringett előbb a tányér körül, aztán megállt előtte, mitha oda volna nőve. A levest nézte, szívta, itta tol mindhárom Dömónynónek nem tünt fel, de a beteg asszony mindig zavartabban, mindig rekettebben nyögött a szomszéd "kérdéseire. Egyszer aztán eszébe jutott Dömónynónek valami. — Miért nem eszi meg ezt a levest ? Ne hagyja egészen kihűlni. Ne a törvényhatóság ellen forduljon a Békési Lap ok, ne azt vádolja, hanem dorongolja Békést, annak képviselőtestületét, amely — ő szerinte — a község rontásán dolgozik. Mórt fajult el Békés közélete annyira, hogy olyanokat küldenek a képviselőtestületbe, akik ellenségei saját városuknak, — persze ismét a „Békési Lapok" szerint. Miért oka a törvényhatóság annak, hogy Békés nemhogy fejlődne, de sülyed ? Ilyen nevetséges és vakmerő vádat nem engedünk rákenni a megye törvényhatóságára, közvetve a megye közönségére. Ne az irántuk való állítólagos ellenszenvből magyarázza a Békési Lapok a sülyedóst, hanem magyarázza ki igaz okából : a békési közállapotokból. Mint „sajtó", ezen igyekezzen javítani, erről cikkezzen s ne töltse meg lapját elfogadhatatlan vádaskodással ; amelyek cáfolatával még más lapot is arra kényszerit, hogy közérdekű dolgok helyett vitatkozást folytasson Hogy pedig Csaba miatt ment ugy tönkre Békés ós Csabának kell a motoros vasút olyan nagyon : ez valótlanság. Épen ugy mint az, hogy Békéscsaba vett el tranzverzális utakat Békéstől. Nem Csaba volt az, hanem a vármegye érdeke. A motoros vasút is nem Csaba érdeke, hanem &z általa összeköttetésbe jövő összes közsó gekó. Ezt azonban már két ízben magyaráztuk a Békési Lapok-nak, harmadszorra is felesleges munkát végeznénk: nem is tesszük. Nem is irtunk volna egy szót sem, ha a vármegye közönségét nem vádolta volna a Békési Lapok; de a Békésmegyei Közlönynek az a tulajdonsága, — ha laptársunknak nem is tetszik, — hogy a közérdek és igazság huszonkilenc esztendő óta hozzánőtt a szivéhez. — Nem állom a meleget, had hűljön. — Igen ? Na jó ! Megint karattyolt. A három gyerek most már felváltva a levest, meg az édesanyját nézte. A félhomályban szinte reszketett a három csöpsóg Nem látta más, osak a beteg. De az minden érzékével látta. Dömónyné azonban locsogott tovább, osak jósokára erőltette megint az asszonyt: — Most talán... már egészen hideg ... AZ irnok felesége iszonyú erőlködéssel felült, már a tányér után akart nyúlni. Három pár szemből csupa hajókötéllel fogták vissza a tányért. Nem tudta helyéből kimozdítani. Hazudott. — Csak este fogom megenni. Nem tudok délben enni. — Na már pedig, szomszédasszony, ón nem mozdulok, mig azt a pár kanál levest meg nem ette. Hiszen már beszélni se tud. Estólig azok a porontyok még eleszik maga elől. Három pár szem riadtan rebbent össze. A beteg arcát elborította a vér. Valami mórhetetlen düh, a harag láza kapta el, hogy ez a karatyoló vendég már sohasem akar elkotródni. Miért nem hordja el magát? Hát nem látja, hogy eleget volt itt? De Dömónyné nem mozdult. Megint kínálta a levesét és háromszor is mondta: eleszik estig a porontyok. A három gyerek remegve figyelt. A beteg hirtelen megkapta a tányért, odanyomta Dömónyné kezébe s elkezdett rikoltozni : — E'vigye ! Nem kell ! Semmi se kell magától. Menjen ! Dömónyné ránézett, hogy tán megbolondult. Azok a lázas szemek verték, korbácsolták a tekintetükkel. A három gyerek is egysorba állt, fenyegetve, fehéren. Dömónyné egy kis zavarral nézett körül, aztán .kiment. A folyosón levágta a tányért s megtaposta a kiömlő tyúklevest. Dühöngött mint egy boszorkány. Valósággal beordította az udvarba: — Nem kell neki . . . Hát láttak már ilyen hálátlan teremtést ? Buesatelep fejlődése. A bucsaiak és a bogárzói parcellázás. A bucsaiak boldogulhatásának legfőbb akadályát az képezi, hogy telepük a gróf Blankenstei n-uradalomba van beékelve, s igy meg vannak fosztva annak lehetőségétől, hogy maguknak ingatlanságot szerezzenek. Összes birtokuk 274 kat. holdat tesz ki, mely a karcagi országút mentén húzódik el. Ujabban a füzesgyarmati uradalmak tulajdonosainak személyében jelentős változások állottak be. V ó c s e y grófné halála után annak örököse : C a v r i a n i grófné oly értelmű egyezségre lépett a fiatal Blankenstein grófokkal, hogy H/g millió korona készpénz és óvi 60 ezer korona járadék fizetésének kötelezettsége mellett birtokukba bocsátotta Füzesgyarmaton levő uradalmait, melyek együttesen körülbelől 4 millió korona értéket képviselnek. Az uj tulajdonosok a nép iránt való jóindulattal nem idegenkednek attól az eszmétől, hogy a hatalmas birtoktestből a szóleken fekvő apróbb részleteket parcellázva, egyes kis gazdáknak eladják. Mikor a bucsaiak erről értesültek, kérdést intézték az uradalom jogtanácsosához: Csánky Bélához, hogy Blankenstein Pál gróf nem volna-e hajlandó ezt a kedvezményt velők szemben is gyakorolni ? A rakoncási gazdaság kiegészítő részét képezi az úgynevezett „Bogárzó", mely közvetlen Buesatelep mellett fekszik s mintegy 550 hold kiterjedésű Ha ezt a területet a bucsaiak megkaphatják, akkor a gróf nagylelkűségéből olyan nagy jótéteményhez jutnak, mely telepük boldogulásának alapját veti meg. Ez az 550 hold éppen elegendő volna arra, hogy községük rendszeresen kialakulhusson, azonkívül ingatlansághoz jutva, egyéni gyarapodásuk is lehetővé váljék. Ha a gróf ennek a birtokrószletnek eladásába belegyezik, örök hálára kötelezi le a bucsaiakat, azonkívül ugy szociális, mint nemzeti szempontból megbecsülhetetlen jótékonyságot gyakorol. Az alföldi nép földéhes, vágyainak netovábbját az képezi, ha pár hold földhöz jutva, azt birtokaként kezelheti. A sárréten elterjedt szociálizmusnak egyik legfőbb oka az, hogy a járás területének "csaknem kótharmadanehány főrangú család tulajdonát képezi, kik nem hajlandók latifundiumukat — habár C3ak kissebb részletekben is — parcellázni; igy a szegényebb néposztály meg van fosztva még a lehetőségétől is annak, hogy ha egy kis pénzecskére tett szert, szülőföldjón nohány holdat vásárolhasson. Ha tehát ingatlanságra akar szert tenni, kénytelen elvándorolni ós másutt próbálni meg a boldogulás lehetőségét. Buesatelep egészséges fejlődése mindaddig nem remélhető, mig földbirtokhoz nem jut. Nemzeti megerősödésünk szempontjából is szükséges, hogy az ott megtelepedett jóravaló, munkás, szorgalmas magyar nép megélhetésének föltételei biztosíttassanak. Jelenlegi mostoha viszonyai közt aligalig képes fedezni azokat a terheket, melyek a községi szervezet folytán reáhárulnak, de ha a gróf nemeslelküsége lehetővé teszi, hogy „Bogárzót" megszerezhetik, ugy e tekintetben is nagy javulás fog mutatkozni. Legelső sorban a szociálizmus veszít tért, mert a földhöz jutott ember nem fog hallgatni az igatók szavára, hanem összes igyekezete arra irányul, hogy földjéből minél, nagyobb hasznot merítsen Értesülésünk szerint remélni lehet, hogy a grófok teljesitik a bucsaiak óhajtását, s „Bogárzót" — ha elfogadható ajánlat tétetik, parcellázni fogják. Vármegyénk főispánjának : dr. L u k á c s Györgynek jőindulatu közbenjárását is szeretnék megnyerni, miután róla köztudomásu, hogy meleg érdeklődéssel és önzetlen jóindulattal viseltetik a köznép boldogulása iránt. Nagy előnyére szolgál a telepnek, hogy a vallásalap püspökladányi birtokából B á n f i-pusztát sikerült kibérelnie Ezt még Nagy Ödön, a volt bucsatelepi jegyző járta ki, ki mint tevékeny ember, mindent megmozgatott, hogy a bucsaiak érdekeit elősegítse. Ez a puszta abban a keskeny szögletben fekszik, hol Hajdumegye határa, Bihar- és Jászkun-Szolnokmegye közé ékelődve, közvetlenül összeér Bókésm«gyóvel. A bucsaiak már azért is örülnek a bérletnek, m«rt hozzájuk nem messzire esik s a 950 holdas puszta anyagi boldogulásukat van hivatva elősegíteni, A vallásalap holdanként 22 kor. bérösszeget kért, miután az előbbi bérlő is ennyit fizetett. Olcsónak éppen nem lehet mondani, azonban kedvsző termósviszonyok között a parasztgazdák mégis boldogulhatnak. Most csak az a kívánatos, hogy B og á r z ó parcelláztassók, ha ezt a szép kis pusztát öröktulajdonul megszerezhetik, ugy Blankenstein János és Pál grófok jóvoltából az áldott alföldi rónán, az egykori nádasok helyén egy csinos kis magyar község fog felvirágozni, melynek lakói ott boldogulnak, de a fejlődő község egyúttal örök hirdetője lesz annak a nagylelkűségnek, hogy az indigena családból származó grótok, megértve a kor irányító eszméit, áldozatot hoztak a köz ós a magyarság javára. Uj gyár a megyében. Harisnyagyár Csabán. Békósvármegye lassan fejlődő gyáripara újra haladni fog egy fokkal. ValóSEÍnüleg már néhány hónap múlva megnyílik egy uj gyár Békéscsabán a község támogatásával. Harisnya szövőgyár lesz az iparvállalat, melynek jövőjében bízni lehet, tekintve a vállalkozó szaktudását s a gyulai hasonnemü intézet szép virágzását. A község támogatja a vállalatot, felismervén hatását, miután állandó munkához fog juttatni olyan leányokat, kik eddig alkalom hijján nem juthattak állandó keresethez. A vállalkozó a községi képviselőtestülethez adott be kérvényt, melyet a keddi ülésen tárgyaltak. Korosy László elsőjegyző előterjeszti, hogy Schwarcz Ábrahám, aki eddig a gyulai szövőgyár műszaki vezetője volt, mely szerint Békéscsabán harisny agy árat akar felállítani. Az első évben 30—40, a következő évtől kezdve pedig 60—80 munkásnak nyújtana állandóan alkalmat keresetre. A községtől e vállalkozásának segélyt kór. Hat éven épületet óhajt, melyben elhelyezhesse munkatermeit, a munkások öltöző helyiségeit, anyagraktárait ós végül magánlakását. Ha a község teljesiti kérelmét ós támogatásban részesíti, iparvállalatát már szeptember havában is kész megnyitni. A tanács javaslatában pártolja a kérvényezőt és felfogja az iparvállalat jelentőségét. Mivel azonban megtelelő helyiség nem áll a község rendelkezésére, melyet a vállalkozónak felajánlhatnának, nem természetbeni, hanem pénzbeli támogatást ád : óvi 1200 korona megszavazását ajánlja, melyet hat évig fizetne a község. Kiköti azonban, hogy a segély visszavonható, ha a vállalkozó nem teljesiti a munkások számára vonatkozó ígéreteit. Rosenthal Ignác szólalt fel a javaslat előadása után a tárgyhoz. Bármenynyire kívánatosnak is tartja a megyei gyáripar fejlődését, mégis ez alkalommal nem járulhat az elöljáróság indítványához. Amint köztudomásu van, Gyulán is hasonló vállalat, mely elég szépen prosperál. Ismeretes az az ellenséges ós irigy viszony, a melylyel Gyula Csabára néz. Nem támogathat egy olyan vállalatot, amely ennek az ellenségeskedésnek még nagyobb tápot adhatna. A csabai gyár konkurrens vállalata lenne a gyulainak. A vállalkozót senki sem hívta ide, azt se tudják sokan, hogy kicsoda! Nem akar ujabb tápot adni annak a téves hitnek, hogy Csaba folyton ver-