Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-07-24 / 59. szám

törvényszék elrendelte a vizsgálatot ismét izgatás miatt, melyet programbeszédeiben követett el. A vizsgálatot elrendelő-végzés szerint a következőket mondotta: Az államot el kell törülni, mivel erre, mint minden rossz kutforrásra, nincs szükségünk ; ennek nincs egyéb célja, mint hogy pár ezer urat, mint hivatalnokot meghizlaljon. Az állam helyett népszövetség alkotandó, mint Svájcban van. A régi nemesek is ugy pusztították, sanyargatták és rabolták a népet, miut most a hivatalnokok. A kinevezett tisztviselők a nép zsarnokai; az állam azért szaporít most 2256 hivatalt, hogy a kisbirtokosokat kifoszsza. a. büntető igazságszolgáltatás a hatalom bosszúálló eszköze ; a biró vadászcimborájával, az ügyvéddel egyetért. Az állam azon cimboraság, mely még a népnek párnáját is elszedi, hogy abból uraskodhasson. Várkonyi ezen és hasonló beszédeiben, melyeket minden községben hivatalnok jegyezett, a királyi ügyész az államforma erőszakos megváltoztatására irányuló izgatást látott fennforogni. .a. bevádolt háztulajdonos természetes, nem nyugodott bele a végzésbe. Hatalmas felfolyamodással élt a végzés ellen, melyben „ törvényei lenessóg"-nek és „törvénysértés"-nek mondja ügyvédje a vizsgálat elrendelését, mely szerinte alaptalan tényeken áll. A felfolyamodás tagadja, hogy Vár konyi az emiitett kitételeket mondotta volna ós azt állitja, hogy Várkonyi mondatait, szavait, eszméit elterditettók, félremagyarázták s a „törvény korlátain belül mozgó" tárgyilagos beszédének egészen más értelmet adtak ; beszédéből kiragadtak egyes szavakat s azokat önkényesen állították egybe, ugy hogy egészen mást fejeznek ki, mint amit mondott. Állításainak igazolására száz tanút is akar bejelenteni. Sokan voltak, kik hallgatták beszédeit pusztán kíváncsiságból is, s azok már most meglehetnek győződve arról, hogy mennyire nem valók a felfolyamodás tételei. Kenyérkereső leányok. A nehéz megélhetési viszonyok ós a férfiak idegenkedése a házas élettől, mindig több szociális bajnak válik okozójává. A létfentartás öldöklő harcaiban nincs már többé ereje a jelszavaknak. Mindenki élni akar, mindenki érvényesülni szeretne. Az erősebb elnyomja a gyengét, az ügyesebb az ügyefogyattat. A szülőknek hovatovább nagyobb gondot ad leányaik jövőjének biztosítása, mert amily mórtékben élesedik az emberek egymás ellen való harca az élet fentartásáórt, annál többet vészit a családi élet a maga régi bensőségtelies egyszerűségéből. Szomorúan kell a gondolkodóknak konstatálni, hogy a* kenyérkereső |férfi ideget, lelket, testet ölő munkája ma már nem elég al család eltartására. Munkába kell állni a családtagoknak is, hogy kezök munkájával gyarapítsák a közös kereset. Ha egészen szegény a család, munkát keres az asszony is, ós ha vannak gyermekek, egyformán napszámba áll a fiu ós leány. Mindenki dolgozik és még igy is csak szűkölködve tengethetik életüket. A szegényebb néposztályokban a gyermekeknek ily irányban való nevelése már régebbi keletű, mert a nélkülözés, a sors mostohasága és a létfentartás nehézsége oda kónyszeritette őket, hogy gyermekeiket kenyérkeresetre szoktassák. A közép osztály azonban szemérmesebb, illetőleg álszemérmes. Ebben az osztályban már derogál az asszonynak dolgozni. Ha valamivel jobb keresetű a család, vagy tűrhetőbb anyagi viszonyok között ól, már más a nevelés iránya, melyet a kor ós az uralkodó felfogás szab meg. A szegény fizetésű hivatalnok, a kissebb keresetű ügyvéd, orvos, kereskedő már minden áron „uri nőt" akar nevelni leányából, mert azt tartja, hogy a munka csak a közönségesebb emberek sorsa. Vagyonuk ugyan nincs, hogy az igényeket kielégíthessék, mert a család szükségletei az összes jövedelmet felemésztik ós a családtagok addig, mig a családfő ól, szükséget nem szenvednek, de ennek elvesztése után a legkeservesebb helyzetbe kerülnek. Ez a tudat rettent vissza nagyon sok közópsorsban élő férfit a házasságtól, s ennek természetes következése a leányok pártában maradása. Minél inkább szaporodik tehát azoknak a leányoknak száma, kik nem tudnak férjhez menni, annál erősebbé kell válni annak a felfogásnak, hogy a középosztály leányait is kenyérkereseti pályákra kell nevelni. E tekintetben már sok történt. Az élet kegyetlen tanulságai sokat javítottak ebben az irányban, mert a nők a postát, vasutat, kereskedelmi irodákat és a hasonló természetű foglalkozási ágakat a szó teljes értelmében elözönlötték, ugy annyira, hogy a közoktatásügyi, valamint a kereskedelmi miniszternek rendeleteket kellett kibocsátani, melyek a képesítő tanfolyamok feltételeit szigorítják. Elég sajnos, hogy a nőnek is a küzdők sorába kell állnia, s a helyett, hogy a férfinak segitő társa lenne, kenyérrontó konkurrensóvó válik, de hát ahol a családfőnek vagyona nincsen, ahol a rokonok támogatása a leánynak házasságra lépésekor nem várható: ott, a statisztika megdönthetlen bizonysága szerint nagy a valószínűség, hogy a leány az életet nem egy szerető, munkás férj oldala mellett fogja eltölteni, hanem magára maradva: dolgozni, életét eltartani lesz kénytelen. A természeti világrend eddig az volt, hogy a nő a férfivel együtt haladt az életen át. A férfiak egyrésze azonban a viszonyok kényszerének behatása alatt kénytelen magára hagyni a nőt, s igy a jövő világrendje az lesz, hogy a férfiak és nők egy jórósze egymástól külön fog haladni. Szembekerülnek egymással s amig eddig a szerető család puha, meleg fészkében együtt viselték az élet nehéz gondjait, most egymástól elszakítva, egymás ellenére fognak ipar kodni életüket fentartani. Ma már nem érv többé, hogy a nő természeténél fogva képtelen és alkalmatlan bizonyos kereseti pályákra; csak az a baj, liogy azokat a kereseti ágakat, melyek előttük megnyittattak, a túltermelés folytán annyira elözönlötték, hogy képtelenek mindnyájan keresetükből megélni, Ha el is végezték azokat az iskolákat, melyek az elméleti képzettség megszerzéséhez szükségesek, nagyon soknak közülök a munkakereséssel kell eltölteni az éveket. Ez pedig a legszomorúbb, a legmegalázóbb és legveszedelmesebb foglalkozás Ebben a keresésben sokan el is buknak; móg többen elkeserednek. Kegyetlen sors, mely a szegény leányoknak jut, kik keservesen csalódnak abban a reményükben, hogy müvelesógükből majd megélhetnek. Nyomorúságos díjazással kell megelégedniük, melyből gyakran móg cipőre is alig jut. Munkájuk igen sokszor olyan, hogy hozzáképest a harisnyakötós valóságos szellemi torna. Vájjon existenoia-e az, hogy naphoszszat Írógépek előtt ülnek ós huszonhét betűn kopognak ? Vagy a bankokban bo • ritékokat címeznek, leveleket másolnak, összeadásokat felülvizsgálnak ? És kenyórkereset-e, ami érte jár, öt forinttól fölfelé egész huszonöt forintig ? Es a tisztesség biztositáka-e, hogy ezek a szegény, derék leányok a férfiak közé vannak csapva, kitéve nemcsak a csábitásnak, az ostromnak — az ilyesminek még ellentállhat a tisztességes leány, — de kitéve a társadalmi előítéletnek is, melynek ellene szegülni nem igen lehet. Nagy baj, hogy a mi társadalmunk lenézi az iparos életpályákat, s csak azokat tartja müveit embereknek, kik betüqualilicatióval bírnak. Az iparos, a kereskedő nálunk nem müveit, mert más a foglalkozása. A műveltség mint kenyórforrás táplálja az urhatnámságot ós minden egyéb munkásnak becsmérlését. A. müveit ember, ha gyermeke nem tanul, azzal fenyegeti, hogy iparosnak adja, tehát előre előítéletessé teszi egy olyan kenyérkereseti pályával szemben, melyen meglehet hogy máskép boldogulna. Ez a ferde felfogás gátolja meg azt, hogy a középosztály leányai iparüző pályára lépjenek; pedig manapság akár a tanítónői, akár a gyermekkertószeti, akár a postai, vasúti vagy kereskedelmi irodai szakokban oly óriási a túltermelés, hogy lehetetlen valamennyi iskolai végzett leányt elhelyezni. A humanisztikus életpályák tehát ellátás helyett csak reménye keit nyújtanak és proletariátust teremtenek. Oly szomorú jelenség pedig egy fiatal leány mint proletár. Kezében bizonyítvánnyal, szemében könynye! kénytelen szaladgálni, hogy valahol alkalmazást kapjon. Holott ha a nőkópzést, a nőnek tisztességes munkávaüellátását összekapcsolnák az élet eleven szükségleteivel, dehogy is kellene ennek a proletárságnak Kifejlődnie! Az irodai munkát ha megfosztanák képzelt szellemi qualificátiójától, a női kézimunkát, az ipari kézimunkát ha felruháznák az őt megillető tisztességgel, az a sok szegény leány, ki most ajtóról-ajtóra kénytelen szaladgálni, milyen hamar szert tenne arra a tisztes kenyérkeresetre, melyet az irógép mellett csak kivételesen kereshet meg. Egy intelligens varrónő, egy jóizlésü masamód jólétre tarthat számit, de alig van intelligens varrónőnk, még kevésbé jóizlésü masamód. Hát varróiskolákat kellenék a leányok számára létesíteni, nem kereskedelmi kurzusokat és tanítónői kópezdóket, ha felakarjuk szabadítani őket abból a nehéz helyzetből, melyben kenyérkereset hijján sínylődnek. A-c. Megyei tanintézetek. Értesítők ismertetése. J1 békési államilag segélyezett 00. ref. főgimnázium a mult tanévben fejlődött ki teljesen, a nyolcadik osztály felállításával. Az államsegélyt még nem kapja az intézet teljes összegében. A gimnaziumba 182 tanuló iratkozott be ; a tavalyi létszám kevéssel emelkedett. Az alsóbb osztályokban azonban apadt a növendékek száma. Ez evben alakult meg az önképzőkör, mely kétszer lépett a nyilvánosság elé: március 15-ikén ós az évzáró ünnepélyen. Megünnepelték móg a reformáció napját. Az ifjúság egészségi állapota kedvező volt. A végvizsgák jul. 14—19. napjain voltak ; 182 tanuló közül 162 tett vizsgát; jeles osztályzatú volt 41, jó és elégséges 88; egyből vagy többől bukott összesen 82. .anyanyelv szerint volt magyar 152, román 9. Vallás szerint ev. ref. 78, ág. ev. 4, róm. kat. 41, gör. kel. 9, izr. 29. Jj mezoberéngi áll. segély, közs. polg. fiu és leányiskola értesítőjét az intézet derék igazgtója Mayer Károly állította össze. Az iskola fennállásának hetedik évét töltötte be. A beiratások szeptember 1—10 napjain történtek felvétetett, a négy fiúosztályba 54, a két leányosztályba 28 növendék. A létszám lassan, de fokozatosan emelkedik. Az állami kezelésbe való átvétel méltán remélhető, mely az iskola haladására nagy befolyással lesz. A tanulók erkölcsi magaviselete jónak mondható; a tanulmányi állapot is kielégítő. Hazafias ünnepélyeket rendeztek március 15-ikén, április 11-ikén ; február hóban pedig szép műsorral estély volt az iskola könyvtára javára. Tanév végén vizsgát tett 50 fiu, 27 leány. Anyanyelv szerint magyar növendék volt a fiuk között 27, német 15, tót 12; a lányok között magyar 20, német 7, tót 1. Vallás szerint ág. ev. összesen 43, ev. ref. 16, rom. kat. 5. izr. 8, unit. 2. Felsőbb osztályba léphet összesen 65, javitó vizsgát tehet 12. J1 szarvasi áll. segély társulati polg. leányiskola elemi osztályokkal van egybekapcsolva. Az intézet államosításának ügye ez évben nem igen haladt előre. Összesen 118 növendék iratkozott be. A polgári iskolába jelentkezők egyrészét nem lehetett felvenni az iskolai helyiségek szük volta miatt. Az önképzőkört ez évben tovább fejlesztették s megalakult a dalos osztály is. A tanítási eredmény megfelelő, valamint a növendékek magaviselete is. Töb hazafias ünnepélyt tartottak évközben, az önképzőkör estólyt is rendezett. A növendékek között volt szarvasi 67, vidéki 51 ; ág. ev. 47, ev. ref. 11, róm. kat. 30, gőr. kel. 2, izr. 28, A jövő évi beiratkozások szeptember 8—12 napjain tartatnak, Már itt Róza lett a neve. Eleinte idegen volt neki a név is, a környezet is. Winternó őnagysága, kinek gazdagságát bő terjedelrnessége ós a felaggatott ékszerek csillogó tömege messziről elárulta, egyszer csak azt vette észre, hogy férje milyen szívesen tartózkodik a gyermekszobában. Nem lett volna asszony, ha nem tudta volna nyomban, hogy ennek csakis Róza az oka, a szép, a telt idomú zsidólányka. Oh, Winter ur tudta az ilyen érdemeket méltatni. Csak az volt a rossz, hogy őnagysága a sok vendégség, jour, hangverseny-, meg színházlátogatás fárasztó munkájában későn vette észre a bajt. Mit sem használt, hogy a leányt rögtön elküldte. Winter ur — természetesen neje tudta nélkül — gyönyörű kétszobás lakást rendezett be neki a főváros egyik félreeső utcájában. Winter ur ezt a kis lakást fészeknek nevezte. Az volt: a bün fészke. A gazdag pártfogó egy szép napon nem jött többé. Tán jobb erkölcsi tudatra ébredt, vagy ráunt a lányra. Inkább az utóbbi eset valószínű. Küldött egy kis pénzt a leánynak „vógkielégitéskép" s ezzel letette gondját. Róza már mélyen beleélte magát a tunya életmódba és a csekély pénz hamar elfogyott. Ekkor kávéházi pénztárosnő lett ós felvette az idegen hangzasu és éppen ezért érdekes „Rozalie" nevet. A sülyedés ismét mélyebb lett a névváltoztatással. Közben, hogy egyszer állás nélkül volt, elfogta a honvágy ós meglátogatta a szüleit. Levélírásra nem igen adta magát, most is csak ugy lepte meg az öregeket. Mint tudjuk ekkor már Rózsa volt a neve. Rövid otthon való tartózkodás után ismét elhucsuzott. Hívta szüleit, hogy látogassák meg. Tudta jól, hogy szülei ugy sem jönnek. De mit is láthattak volna? ! Azt, hogy leányuk eljutott a lejtő legaljára, a szenybe, a bün mocsarába. Egy este talált lovagot, ki elkísérte olcsó dísszel felcicomázott lakására. De ez a lovag maga is éhes volt, éhes volt a Rózsánál sejtett néhány forintocskára, — ós megölte a leányt . . . Ez a gyilkosság volt száraz hangon megírva abban a hosszúkás levélben, melyet Mayer Izsák a jegyzőtől átvett. De jó, hogy sem ő, sem felesége nem tudták elolvasni, mások pedig kíméletből elhallgatták. Beérve a városba, egy uri külsejü embernek megmutatta az írást, kérdezve, hova kell ezzel mennie ? Mikor a kérdezett az írást elolvasta, ugyanazt a sajátságos pillantást vette észre Mayer Izsák, mint aminőt odahaza tapasztalt. Az ur a sarkon álló rendőrhöz utasította. Ez elvezette őt egy nagy, igen diszes külsejü palotához. Mayer Izsák megkérdezte a rendőrtől, miféle épület ez ? Az megmondta : — Törvényszéki bonctani intézet. Mayer Izsáknak csak a „törvényszék" szó ütött szeget a fejébe. A többit nem értette. Betértek. Mayer Izsák felmutatta az irást, mire egy szolga elvezette őt egy nagy terembe, hol tiz-tizenkót fehér márványasztal állott, egy-kettő üresen, a többi fekete lepellel leborítva és a lepel alól emberi hulla körvonalai domborodtak ki. A szolga megnézte az írást ós a megszámozott leplek közül visszahajtotta az egyiket. — Ez a leánya öreg ! A hang eljutott a fülébe, de az agyvelő nem akarta befogadni. Gyönyörű, alvó hajadont remélt látni és a helyett itt van előtte egy csonka, kezetlen, lábatlan test, minden ;.rósze össze-vissza szabdalva éles késsel, fakó, felismerhetlen arc, melyen a varrás helyei viasszal vannak ki kenve. Összevarva durva; nagy öltésekkel, mint odahaza a nagy ócska zsákok, melyekben a rongyot tartja. Igy kellett tehát viszontlátni szeretett gyermekét! Most már tudott, most már megértett mindent. Tudta már a pillantások magyarázatát: szánalom volt azokban, szánalom az apa iránt. Egyébként a rendőrségnél elmondtak neki mindent: gyermekének bűnös életét, annak szomorú végét. Alkonyattal feltették a sok fényes napot élt Rózsa tetemét abba a fekete faládába, mit hullaszállító kocsinak neveznek ós kivitték a zsidó temető halottas házába. Mikor Mayer Izsák a temetéshez megjelent, már le volt szögezve a zsidó rítus szerint az egyszerű deszka-koporsó. Ájtatos imák ós zsongó zsolozsmák között eresztették le a földbe. Oh, a föld nem ismer különbséget bün ós ártatlanság, szegény ós gazdag között ! Elfedte a bűnös leány tetemét is Mayer Izsák pedig odaállt a frissen letüzött fejfához, megtépte — híven Mózes parancsolatjához — ruháját, szívből jövő, igazán érzett hő imát küldött az örökkévalóhoz, kérve, hogy Abráham, Izsák ós Jákob istene fogadja magához az elhunyt lelkét ós engedje be az Éden büvös-bájos kertjébe ! Elvégezvén Mayer Izsák imáját, megcsókolta a fejfát ós elindult gyalog vissza az ő falujába, rongyos viskójába, de csendes, nyugodt otthonába. UJDONSAGO K. — Kossuth ünnepélyek. A nagy napot, melyet a nemzeti ós hazafias kegyelet ünneppé fog tenni ebben az esztendőben, a vármegye minden községe megüli s nem lesz olyan, mely a csabai képviselőtestület példája után haladjon. Ujabban Körösladányból ós Mezőberónyből vettünk híreket a hazafiság lobogó lángjáról. Körösladány községében a polgári kör kezdeményezésére a község nagyobbszabásu népünnepélyt fog rendezni, A polgári kör is ünnebólyt fog tartani, a következő sorrenddel : délelőtt istenitisztelet az ev. ref. templomban. D. u. a polgári kör udvarán Kossuth Lajos érdemeit méltató felolvasás lesz, hazafias dalok éneklésével ; a Kossuth himnuszt a dalárda énekli. Azután indítványt tesznek Kossuth-szoborra való gyűjtés felhívása ügyében. Este az egylet helyiségében közvacsora ós táncmulatság. A rendező bizottságot Tóth József, Cs. Kardos János, H. Tóth Imre és K 1 e i 11 Qéza szentélyében választották meg. Mezőberónyben pedig a községi képviselőtestület saját érzelmeitől ösztönöztetve fog díszközgyűlést tartani. A diszgyüléshez fog járulni még a mezőberónyi fiatalság ünnepélye is. — Egyházmegyei közgyűlés. Az araduókósi ág. h. ev. egyházmegye folyó évi rendes közgyűlését augusztus 6-án Q-yomán tartja dr. Zsilinszky Endre felügyelő ós Csép regi György esperes elnöklete