Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-12-21 / 102. szám

ideiglenes betöltésére pedig ajánlja Feledi (Fischer) Gézát. Reisz Miksa dr. kórházigazgató szólalt fel ezután s ajánlotta Feledit, ki több hét óta önkéntesen szolgál a kórházban nagy szorgalommal s ügyességgel. A közgyűlés alkalmazta ii Feledi Gézát egy évre ideiglenesen; ellenőrnek padig F i 1 i p i n y i Somát. A közsógjegyzöi ügyvitel — az egyszerűsítő rendeletek — tárgyalásánál bejelentette Korosy László, hogy ezentúl a képviselőtestületi közgyűlés elé nem az elöljáróság, hanem az ügyben illetékes községi jegyző fog javaslatokat előterjeszteni, A megyei jegyzők értekezletén azonban ugy határoztak, hogy e javaslatokat a tanácsnak is bemutatják. » Szalay József ezt helytelen eljárásnak tartja, melyben nem tud megnyugodni, de nem mintha a jegyzőkben nem bizna. Vannak igen fontos ügyek, melyekhez szükségesek az elöljáróság tanácskozásai. A régi rend visszaállítását kéri. Rosenthal Ignác hasonló értelemben szólalt fel s indítványozta még azt is. hogy a közgyűlés elé terjesszék a tanács javaslatát is. Korosy szerint a javaslatokat eddig is a jegyző készitette elő s nem a saját kizárólagos nézete szerint. A tanács előtt megfordul a jegyző javaslata s ha esetleg nem fogadnák el, azt a jegyző módosíthatja is a közgyűlésig. Ha pedig javaslatát fenntartja, akkor elő lehet terjeszieni a tanács eltérő javaslatát. A közgyűlés e szerint is határozott. községi és tanyai iskolák számadását tudomásul vették, mely után a kérvé nyeket intézték el. Bohus K. Jánosnak hibás kirovás folytán beszedett 18 korona adóját visszatérítették. Woczet Adolfnak házbérleengedés végett beadott kérvényét visszautasították, éppenugy Martincsek Sámuel kártérítési kérvényét is. M ü 11 e r Gyulát lakositották 20 korona dij ellenében. Monsz part Istvánnak szabadságot adtak május elsejéig, Áchim Pálnak április elsejéig. Megyegyülés. Békésvármegye törvényhatóságának téli közgyűléséről már mult számunkban megemlékeztünk. Tudósításunk kiegészítéséül adjuk még a következőket. A vármegye alispánjának előterjesztésére a közigazgatás egyszerűsítésével kiadott ügyviteli szabályokra vonatkozólag megtette a közgyűlés a kellő intézkedéseket. Elhatározták ezután, hogy a köröstarcsai híd feljárójának emelése folytán megvesznek egy közeli telket, melyet régi helyzetébe visszaállítani nagy összegbe kerülne A telek különben is alkalmas lesz utkaparó lakásnak. A vármegyei közkórházi bizottság határozatát, hogy a mult óvi maradvány terhére Rosenthal testvérektől felszerelési cikkeket vásárolnak, elfogadták. Valamint a vármegyei tiszti nyugdíjintézet igazgató választmányának azon határozatát, hogy Deimel Lajos vármegyei fősaámvevőt 1848 koronával nyugdíjazzák. A közsógjegyzői nyugdíjintézet igazgatóválasztmányának véghatározata ellen özv Hoffmann Alajosné. özvegyi segélyének megállapítása ellen fellebbezett, hogy az összeg ne 990 korona, hanem 1080 korona legyen. A bizottság e szerint határozott. A vármegyei honvéd alapítvány kamatait három öreg honvéd között osztották ki. Ez alkalommal L e n g y a 1 Viktor (Köröstarcsa), Szilágyi László (Gyoma) és Márton Tamás (Gyoma) kapta. Az állami tanitók fizetésük rendezése ügyében a képviselőházhoz kérvényt intéztek s kérvényüknek felirattal leendő támogatását kérték, amit a törvényhatóság meg is szavazott. Nádassy József színigazgató óvadékát, miután a kikötött határidőnél előbb fejezte be előadását, — a szarvasi képviselőtestület visszatartotta. Nádassy e határozat ellen a törvényhatósági közgyűléshez fellebbezett, mely helyt is adott felebbezásének. A pozsonyi magyar közművelődési egylet segély iránti kérelmét kiadták az alispánnak, hogy a miniszter által jóváhagyandó közszükségleti alapból megfelelő segélyt utalványozzon. A békési járás területén levő községi közlekedési utak törzskönyvezése ügyében eljárt bizottság jelentését a bizottság hitelesítette. V i r á g h Endre dr. kétegyházi községi orvos 1000 korona fizetésének javítását kérte 1200 koronára ós 400 korona lakbérre, a község azonban elutasitotta. A törvényhatóság feloldatta a határozatot, uj határozathozatalra utasította a községet. Épp igy O m a z t a Bóla kétegyházi irnok ügyében is, ki 720 korona fizetésének javítását kérte. Gyula város számára a kultúrmérnöki hivatal régebben csatornázási tervet készített 21 ezer korona költségvetéssel, melynek egy részét el is készítették s akkor jöttek rá, hogy a csatornák medre lejjebb fekszik, mint az élővizcsatornáé. Uj terv készült ezután hetvenegy ezer korona költ- ! ségvetéssel, melyet azonban Gyula város képviselőtestülete nem fogadott el. A' köz1 gyűlésen a gyulai képviselőtestület tagjai j élénk vitát hoztak felszínre. Végre felszólalt a csatorna mellett K e 11 e r Imre ós Fábry Sándor; mindketten ajánlották Gyula városának fontos közegészségügyi okokból a csatornázást. A törvényhatóság feloldotta a gyulai képviselőtestület határozatát. Békéscsaba község határozatát az ág. ev. egyház segélyezése tárgyában elfogadták. Valamint a hangversenyek stb. után szedhető dijak magállapitása tárgyában készített szabályrendeletet is. Éppígy jóváhagyták Szarvas község szabályrendeletét a hangversenyi dijakról ; Békéssámson ós Doboz marhalevél kezelési szabályrendeletét. Doboz község, határozatát állami iskola létesítése ügyében ; Bókóssámson község határozatát községi ovoda építés ügyében jóváhagyták. Ravasz Péter ós társai kérelmét,

; Békéscsabán négy kéményseprői kerület! szervezése iránt elutasították. Tótkomlós község képviselőtestületének vóghatározatát 40J koronás községi alapítvány létesítése tárgyában jóváhagyták. Tárgyalás alá került még számos apróbb községi ügy: szerződós,jóváhagyások, községi számadások stb. A gyűlés késő délután ért véget. Munkás-Otthon Csabán. A képviselőtestületi közgyűlésből. A csabai képviselőtestület legutóbbi ülésén nagyjövőjü, kiváló eszme merült fel egy előljárósági előterjesztésben, melyet célirányos törekvéssel és munkával meg lehet valósítani. Ha nem is a legközelebbi jövőben, mégis azonban nem áll messze az idő, midőn Csabán felépül a MunkásOtthon. Régebben foglalkozik a szociálpolitika eszméivel az állam is, — látjuk is alkotásait — foglalkozni kell ezzel a község közönségének, a nagy társadalomnak is. Nemes céljai vannak a Munkás-Otthonnak, melynek megteremtése egyike lesz Csaba legszebb alkotásainak. A. csabai képviselőtestülethez átirt a csabai főszolgabíró, hogy a község a mille niumi alapítványból, mely összeg a Kőrös szabályozási pénztárból térült vissza, irassa be a sok gyermekkel biró cselédeket az országos gazdasági munkás és cselédsegélyző pénztárba. az átiratra vonatkozólag előterjesztette Korosy az előljárósági javaslatot, mely szerint körülbeiől tízezer koronára rugó alapítványt tényleg a főszolgabírói átirat értelmének megfelelően tették akkor, a miilenium óvóben. Az országos cselédsegélypénztár létesítését megelőzőleg az volt a célja az alapitványnyal az elöljáróságnak, hogy egy munkássegitő pénztárnak veti meg belőle az alapját. A pénztárt azonban országos szervezetben létesítette az állam ós igy az alapítványnak e kitűzött célja megszűnt. Habár azonban a munkások segélyezése volt is a cél, nem ajánlja az elöljáróság a főszolgabíró által kórt ingyenes beiratásokat. Ézzel nem híveket szereznének a pénztárnak, hanem ellenszenvet keltenének iránta. Mindenki követelné az ingyen beiratkozást. Emiatt az elöljáróság nem ajánlja a főszolgabiró kérelmének teljesítését. Másrészről pedig, mint Korosy László kifejtette, az elöljáróságnak nagyobb terve van az összeg felhasználására nézve. Munkásotthont akarnak létesíteni, melynek költségeihez az állam is hozzá fog járulni. A munkanélküli munkások menhelye lenne ez az otthon, melyben a munkaadó feltalálná a munkást s a munkásnak sem kellene hóban, szélben, esőben a piacon ácsorognia. Az épületben elhelyezést nyerne a munkaközvetítő is, hogy közvetlenül szolgálatára állhasson a munkásoknak. Felállítanának azonkívül a Munkásotthonban népkönyvtárat s berendeznének egy olvasó termet. Mindenesetre a központon kellene elhelyezni az Otthont, illetőleg felépíttetni s e célra ki is van már szemelve a Gally-féle telek, vagy a bérház végében nyerne elhelyezést. A képviselőtestület lelkesen, egyhangúlag tudomásul vette az előterjesztést s igy most már megindulhat a munka a osabai Munkás-otthon létesítése ügyében. A esabai ipartestületből. A céhrendszer iránti kérvény ügye. A csabai ipartestület csütörtökön délután előljárósági ülést tartott Rosenthal Ignác elnöklete alatt. Az ülésnek a rendeseken kivül egy érdekesebb tárgya volt, azon kérvény, melyet állítólag a csabai iparosok adtak be a képviselőházhoz a céhrendszer visszaállítása iránt. Rosenthal elnök megnyitotta a gyűlést és a tárgysorozat tárgyalása előtt meg emlékezett : rról, hogy a képviselőházhoz a csabai iparosok nevében kérvényt adtak s ebben a oáhrendszer visszaállítását kérték. E tényt a csabai iparosság nem ismerheti el a magáénak ós szégyenkezni lehet azon, hogy az ország előtt ilyen szomorú hirbe hozták a csabai iparosokat. Az iparos osztály érdekeit az ipartestület képviseli kellően s előkelő helyet foglal el az az országban Áchim János jegyzője révén, kinek munkássága mindenütt ismeretes. A dolognak az elöljáróság elnöksége utána járt; megszerezték a kórvény másolatát: ós egyéb mellékkörülményekből is kiderült, hogy a kérvényt az iparosokon kivül lló tényező adca be, felcsapván az iparos osztály megmentőjének. A kérvényt ezután felolvasták, melynek minden pontját állandó derültség kísérte, majd a ckim János indítványára elfogadták a következő határozatati javaslatot, hogy az ipartestület a háta mögött készült kórvónynyel szolidaritást nem vállal. A kórvényben foglalt zsidóellenes irányzatot nem vallja a magáénak s az iparos osztály helyzetének javítását nem a kérvényben foglalt módon óhajtja megoldani. Áz aláírókat nem ítéli el, miután jóhiszemüleg, rábeszélés folytán írták alá a kérvényt. E határozati javaslatat egyhangúlag elfogadták. Bejelentette ezután a pénztáros, hogy a pénztári készlet 190 korona. A jegyző jelentést tett a tagok számáról, mely szerint novemberben 747 tag volt, felvétett 2, kilépett 3, a tagok összes száma decemberben 746. Segélyezésekre 84 koronát fordítottak ; tanoncszerződós köttetett 27, felbontatottt 7, felszabadítás volt 27. Tudomásul vették a nagyváradi iparos gyűlésről Áchim János ós P o r j e s z Miksának jelentését. Áchim Jánosnak, ki az ipartörvóny módosításának előadója volt, jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak munkásságáért. AZ ipartestületek országos szövetségének felhívását kiadták P o r j e s z Miksa, kellett, mondd el, óh édes, mond el nekem, milyen volt az az élet ? Milyenek voltak a te leány álmaid, ábrándjaid ? — Csak egy, egyetlen egy álmom, egy ábrándom volt s erről, megvallom, nehéz lemondani. — Olyan szép ? — Ugy a lelkemhez forrt. — Beszólj hát, beszólj ! — Kinevetsz, de mindegy. A mint tudod, nagyatyusuál laktam, szerettek, kényeztettek, boldog voltam köztük, azt sem tudom, hogy repült el fölöttem az idő. Nagyapa egyszer beteg lett, képtelen volt eleget tenni lelkészi kötelességeinek, káplánt küldtek a nyakunkra; akire nagyapó haragudott, azt természetesen nagyanya sem szívlelhette s az ilyen általános ellenszenv engem sem hagyott érintetlenül. Ám alig volt nálunk a káplán egy hétig, érzelmeim iránta teljesen megváltoztak . . . Megrándult e szónál az erős kéz, melyben az ifjú nő puha kezecskéje pihent. A nő szorosabban simult férjéhez s osodálatosan megnyugtató szelid hangon mesélt tovább : — Lehettem akkor 9 vagy 10 éves ós a káplán gyönyörűen tudott mesét mondani, nem tündérekről, nem királyfiakról, hanem Pestről, Budáról, az ország szivéről, fővárosáról ; ő több évig élt ott s szinte legendás fénybe tudta burkolni mind azt a szépet, amit ott látott. Nagyapó fölgyógyult, a mesemondó káplán elment, soha többé hírét sem hallottam, ámde szép meséi itt maradtak velem, benópesitettók képzeletem világát s leányálmaim ott jártak az ország szivében, ahol együtt van a tudomány a művészettel, az igazság az irgalommal s minden szép ós jó, mit ember alkothat mindazzal a széppel, mit isten teremtett. Gyorsan repül fölöttem az idő: tudtam, hogy tavasz van, mert nyi lott a virág, tudtam, hogy itt az ősz, mert aranyszinre vált a fák öltözete. Egyik éva másik után mult el munkában töltve, de képzeletem tündórálmai nem repültek el, egy vágyam volt : meglátni Pestet, megcsodálni szépségeit, aztán gyönyörködni a fölelevenített szép emlékeken egy egész életen át. Nem tudom, van-e férfi, aki ily körülmények közt hallgatni tud, annyi bizonyos, hogy a mi tiszteletesünk nem hallgatott, ellenkezőleg : erős ígéretet tett, hogy fölviszi kedves kis feleségét a fővárost megnézni, melyet ő maga is látott ugyan már, de nem látta oly szépnek minőnek azt a mesemondó káplán festette ; de ha együtt nézik meg, bizonynyal minden szebb sokkal, sokkal szebb lesz. — Megyünk együtt Pestre I — s egy édes csók pecsételi meg az Ígéretet. A lámpa nagyott lobban, kialszik s ráborul az álom nyugalma a csendes kis hajlék boldog lakóira . . . II. Megvan az üanepies Ígéret, de hány akadály gördül annak megtartása elé. Az eklézsia kicsiny, szegény, a pap jövedelme, lassan, vékonyan csurog, a főváros messze van s az ut költséges. Tudja ezt a fiatal asszony, azért nem is követel, nem türelmetlenkedik, inkább ő is segit itt is, ott is megtakarítani valamit, hogy édes reménységét teljesülni lássa s boldogan gondol a megvalósulás közeledtére, valahányszor pár hatost dobhat a takarékpénztárul szolgáló cserép malaczka potrokibj.. Így is igen lassan gyűlik az utazásra összekuporgatott kis összeg; elmúlt a tél, el a tavasz is, sőt a nyár is és tiszteletes uramék még mindig nem voltak Pesten. Sárgulni, ritkulni kezdett már a diófák lombja is, mikor egy holdvilágos csendes este igy szól tiszteletes uram: —• Holnap fölnyitjuk takarékpénztárunkat, már biztosan együtt van benne az utazásra szükséges össseg. Az asszony szólni akar, arca kipirul, ajka mosolyog, szemébekönny szökik, gyors pillantással győződik meg, hogy az esti szürkelet s a diófák lehajló lombja elfödi őket minden vizsga tekintet elől ós oda borul férje kebelére, félig sirva, félig nevetve sug egy szót, egyetlen egyet a férfi fülébe. Micsoda hatalom van az asszonyi szózatban, hogy im ez egy szótól igy megremeg ez az erős •férfi, ajka elnémul, szive hevesen dobog és szeméből a boldogság ragyogó fénye sugárzik. Percek telnek el, mig szóhoz bir jutni, akkor sem sok, mit mondani tud : — Asszony, asszony, szivemnek édes asszonya ! .. . Aztán még soká ott ülnek egymás mellett a nagy diófák zizegő lombjai alatt s beszélnek egymásnak édes bizalmas suttogással sokat . . . sokat . . . Pár nap múlva országos vásár van a közeli városkában. Tiszteletes uram is ott jár-kel kedves élete párjával a sokadalomban, megállnak itt is, ott is, nézegetik, bírálgatják az árut, néhol alkuba is bocsátkoznak, majd meg odébb mennek. Látni arcuk komolyságán, mily fontos ügyben fáradnak. Hosszas válogatás, s alkudozás után végre megszereznek mindent: szép puha fehér lengyolcsot, csipkét, szalagot, de egész bevásárlásuk koronája az a szépen faragott rácsos bölcső, melyre oly büszkén, oly sok sok reménységgel tekintenek. Otthon konstatálják, hogy elment a pesti útra összekuporgatott összegecske; elment biz az az utolsó krajcárig, de nem sajnálják, szivöket most nemesebb öröm tölti be, majd takarékoskodnak újra, azért tiszteletes uram fölviszi ám Pestre kedves kis feleségét, megnézik ám a fővárost előbb-utóbb, de megnézik ... Munkás óletökben egymás után suhannak el az évek, a cserép malacka öblös gyomra sokszor megtelt már hatosokkal, adt rejtekében többször egy-egy nagyobbacska pénz is, de azért a pesti útból sos káig nem lett semmi; kellett az összeta* karitott pénzecske egyszer bölcsőre, má-sor koporsóra, mert bizony dézsmát követelt a halál is Isten gazdag áldásából. Jöttek aztán gonddal terhes idők, mikor az élet útjairól kellett eltakarítani a göröngyöket, nehogy gyenge lába megbotolva, elbukjék a sok szép gyerek, mielőtt megerősödve ki-ki megtalálta volna az igaz ösvényt. Ezek súlyos, nehéz idők voltak, de sem tiszteletes uram, sem az ő szelid élettársa ajkára miattuk panaszt nem vett soha. Ök nem érezték nagynak a terhet, könnyűvé tette azt nekik a szülői szeretet ; pedig hogy e gonddal terhes évek számosak lehettek, arról tanúskodik tiszteletes uramnak szinte a feje búbjáig megnőtt homloka és a tiszteles asszonyom szép sötét hajában sürün csillogó ezüst. Megőszültek, megöregedtek, de most is még mindig készülnek Pestre, most is rakosgatják filléreiket a szerencse-malacka telhetetlen gyomrába, most is olvasgatják a hírlapokat ós ugy de ugy tudnak örülni, ha hirt vesznek a főváros épüléséről, szépülésóről, mintha ez a főváros csak nekik, csak az ö kedvökért épülne, szépülne. — No ezt megnézzük, megnézzük rövid időn belül — biztatgatják egymást ilyenkor. Egyszer aztán igen sűrűn kesdtek a lapok foglalkozni mindazon szépségekkel, melyek a fővárosban láthatók vagy még inkább láthatók lesznek : a milleniumi időben voltunk. Nem volt nap, hogy a lapok valami uj, valami csodás dologról ne adtak volna kirt. — Lásd, milyen jó, hogy még nem voltunk Pesten, akkor mindezt nem láthattuk volna — mondogatták egymásnak — mert, hogy egy szegény református pap többször is megjárhassa Pestet, az eszökbe sem jutott.