Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-12-14 / 100. szám

a tanácskozó terem. Hát jobb is ott lenni. Mert tisztán unalom az olyan szónokot hallgatni, akinél nem az a fő, hogy m i t, hanem az, hogy meddig beszél. Amint pedig a függetlenségi párt leg­utóbbi gyűléséről tudhatjuk, az obstrukciót folytatni fogják tovább. Ennek oka pedig­len az volna, hogy Széli Kálmán be ne terjeszthesse a katonai javaslatokat. Ennek ellenében azonban bemutathatok egy fo­lyosói hirt, mely szerint Széli Kálmán megint végzett egy paktummal. Megegye­zett a függetlenségiekkel a hir szerint ós igy állitólag az obstrukció nemsokára le­szerel és az üres szalmaosóplés helyét el­foglalja a méltó tárgyalás. A tisztviselőknek nagy örömre adhat okot, hogy a miniszterelnök még ez évben beakarja terjeszteni a fizetés-rendezésről szóló törvényjavaslatot. Hire jár annak is, hogy S z é 1 1 a civillistáról szóló törvény­javaslatot módositani akarná, A javaslat ugyanis visszaható erővel bir, mely szerint a civiilistát a folyó 1902. esztendőre is felemelné az ország. Ezt a részét, akarná állitólag kihagyni a miniszterelnök a tör­vónyj avaslatból. A képviselő urak összeférhetetlenségi törvénye után sor kerül a főrendekre. A törvényjavaslatot R o h o n y i Gyula ké­szítette el és egy bizalmas ankéten tár­gyalták is már. A résztvevők megtették észrevételeiket s a miniszterelnök kijelen­tette, hogy amit csak lehet, fel fog venni az uj törvényjavaslatba. Az eddig elmondottakkal pedig telje­sen kimentettem a politikai hetet s átnéz­hetünk egy kicsit a szomszédba. Amint hirlik, igen veszélyes a helyzet oda át Ausztriában ós nagy a valószínűség, hogy nem fog teljesedni Körbernek az a reménye, hogy a csehek, tekintettel a folyamatban levő békéltetési akcióra, par­lamentáris uton végeznek a költségvetési provizóriummal. A csehek ragaszkodnak eddigi álláspontjukhoz, noha tőlük telhető­leg siettetik az egyezkedést. A cseh klub elfogadta K r a m a r z javaslatát a németek elaborátumára adandó válasz-elaborátum alapjául ós hamarosan el fog készülni a kiküldött bizottság a memorandummal, amelyet szombaton vagy vasárnap a prágai végrehajtó bizottság elé terjeszt. Ezt az elaborátumot kedden vagy csütörtökön fog­ják nyilvánosságra hozni. Ami pedig itthon társadalmi téren elő­fordult, azok közül csak két érdekesebb dolgot lehet kikapni. Egyik a Beöthy— L i p t a y, a másik pedig a Q- y ő r f f y— Szterónyi ügy uj alakja, midőn Győrffy Gyulát összeférhetetlenséggel vádolják. Beöthy László jóra jött H BJZBI EL szinházalapitás tervével. A törvényszók már fólig-meddig rehabilitálta abban az ügyben, melyben őt szinte összetörte az igénytelen ujságiró. Lesz uj tárgyalás, — de az es­küdtszék előtt s miután az esküdtek jó emberek, bizni lehet akár a — felmentés­ben is. S akkor Beöthy újra az lesz, aki volt. A Q- y ő r f f y-ügynek pedig még pén­teken nincsen vége. Eddig kihallgatták a volt miniszter Hegedűs Sándort, majd Szterónyi Józsefet. Ez utóbbi nem tett szóbeli vallomást, hanem egy hatalmas dolgozatot olvasott fel ahelyett. És hogy összeférhetetlen volt-e Győrffynek a fonó­gép ügyben való eljárása a képviselői méltósággal, az még kérdés. A külföldön pedig az érdekelhet leg­jobban, hogy a német birodalmi gyüléíban elfogadták & Kardroff-javaslatot ós igy nem togják tételenként tárgyalni a német auto­nom-vámtarifát, mely a külföldi államokkal megkötendő kereskedelmi szerződések alap­jául fog szolgálni, A venezuelai dolgokhoz pedig semmi közünk, elég belőle annyi, hogy háború lesz . . . Békéscsabi villamos világítása. - Levél a szerkesztőhöz, ­Készséggel adunk helyet lapunk hasábjain az alábbi cikknek, bár a mi álláspontunkkal merőben ellentétes felfogást tartalmaz. Az ellenkező nézeteknek méltánylása és tiszteletbentartása, azoknak meghall­gatása csak az ügynek válik hasznára ; de azért — 1 alkalomadtán — visszatérünk még e cikk egyik-másik i részletére s igyekezni fogunk azokat megerőtleniteni • a fogyasztó közönség javára. Tisztelt Szerkesztő ur! Megint napirendre került tehát ezen kórdós tiz óv óta isten tudja hányadszor ós még most is a legelején állunk. Pedig egyszer már egy csabai társulattal majd­í nem, — egy fővárosi vállalattal pedig i tényleg tneg is kötötték a szerződóst. Legújabban amellett agitálnak, hogy a város maga rendezze be és házilag ke­zelje a villamos világítást, ami a villamos berendezéseket szállító gyáraknak bizony­nyára tetszeni fog; mert hiszen reájuk nézve sokkal kellemesebb, ha •& hasznot, i amit egy ilyen berendezésen elérnek, rög­tön megkapják, mintha azt egy vállalatba befektetik. Utóbbi es«tben a haszon isme­retlen szám, amely, tekintve a nagy tőke­befektetést, a mérleget kedvezőtlenül be­folyásolja ; mig a már bevételezett haszon azonnal növeli az osztalékot. Ezen kereskedelmi politikát senkitől sem lehet rosz néven venni, mert ón is ! azt vallom : „jobb ma egy — túzok, mint holnap egy veréb." De a községeknek első -sorban talán azt kellene mérlegelniük, váj­jon érdekükben áll-e ezen kereskedelmi politika előmozdítása, vagy sem ? Véleményem szerint nem áll érdekük­ben, mert egy ilyen vállalatot nemcsak berendezni, hanem műszakilag és kereske­delmileg vezetni is kell ós a szakszerű, körültekintő vezetéstől függ annak jövője. Minden ipari vállalkozásnak vezetője telj­hatalommal van felruházva a folyó ügyek elintézésére és senkitől sem kór tanácsot abban a tekintetben sem, hogy hol, kinek ós milyen engedményeket nyújtson (!); hogy képzelhető már most egy ilyen független állás a nehézkes községi szervezetben, ahol mindent előre megállapított szabályzatok szerint intéznek el ? De tudjuk azt is, hogy az állások be­töltésénél nem igen szokták az arravaló embereket megválogatni, hanem rendesen van valaki, akit tekintet nélkül arra, hogy ért-e a dologhoz vagy sem, egy ilyen ál­lásba belesegítenek ; minek következtében az illető hivatalnokoktól mást, mint dilet­táns munkát nem is lehet várni és a veze­tésük alatt álló vállalat szépen elpusztul Csabának szerencséjére, eddig csak két vállalkozásáról van tudomásunk ; az egyik a néhai téglagyár, melyet be kellett szüntetni, mig egy hasontermószetü magán­vállalat nagy és virágzó teleppé fejlődött. A másik, szintén évekkel ezelőtt, a fogyasz­tási adóbórlet volt, melynél évenként kisebb­nagyobb veszteségek voltak, mig a mostani, a közönségre nézve kényelmesebb rendszer mellett haszna is van. Más községek vállalataikon, a regále­és egyéb jövedékek kezelésén még nagyobb veszteségeket szenvedtek ; ennek következ­tében utóbbi időben lehetőleg távoltartják magukat az ilynemű vállalkozásoktól. Pedig ezek a villamos világítási vállalathoz képest igen szerény arányú szatócsüzle;ek. Nem vonom kétségbe, hogy vannak olyan helyek, melyekben ezen vállalat a község kezelésében is jövedelmezőnek bi­zonyult; de azzá csakis több évi fennállása után fejlődhetett, mert az első években meg magánkezelésben is alig hozza meg a befektetett tőke kamatját. HÍ vannak is községek, melyeknek a vállalat jövedelmez, abból még nem következik, hogy az ott elért kedvező eredmény a mi viszouyaink közt is elérhető volna; mert mig pl. Ka­posvártt a magánfogyasztás 6000 —8900 izzólámpa lehet, nálunk 1000-re sem lehet számítani (?), különösen most nem, amidőn amúgy is kevés fogyasztóink közül sokan az acetylenvilágitás berendezése által nagy költségekbe verték magukat. Ezen körülmény figyelembevételével a jövedelmezőség igy alakulna : I. Kiadások : 1. Ca 120,000 frt tőke amortizá lása á 5% 6000 frt 2. Személyzet: 1 ügyvezető, 1 főgépész, 1 segéd, 2 fütő, 4 napszámos 6000 „ 3. Fű tőszón : 250 utcai 16 gyf. lámpa á 2500 óra — 625,000 és 1000 magánfogyasztási á 600 = 600,000 óra összesen 1.250,000 lóerő óra . . . . á 3 kr =• 3750 „ 4. Különfélék : javítások, kenő és tisztítószerek stb 4000 „ II. Bevétel: 1000 d. 16 gyf. lámpa magánfo­gyasztása 600,000 óra á 2 kr. . 12000 „ Marad fedezetlen hiány . . . 7750 frt vagyis legalább annyiba fog kerülni ugyan­azon közvilágítás, melyet Kovács L. Mihály ós társai és a „Magyar vasúti forgalmi r.-t." is 800 i írtért akartak szállítani. Ezen hiány valószínűleg a magánfo­gyasztás emelkedése arányában apadni fog, de a jövedelmezőséghez igy is évek kelle­nek, a város pedig még átmenetileg sem vállalhat mágára egy ilyen, sőt valószínű­leg még nagyobb veszteséget éveken át ós ez okból csakis akkor lehet kilátásunk a villamos világításra, ha azt egy magán­vállalat létesiti. Nézetem szerint a város és a közön­ség igényeit legjobban tudná egy helybe­liekből alakítandó társulat szolgálni, mert igy volna lehetséges a magánfogyasztás minél nagyobb elterjedésére propagandát csinálni ós ez esetben ezen vállalat a város támogatása mellett, ha egyelőre nem, de idővel bizonyosan meghozná a megérdemelt jövedelmet. Békéscsabán, dec. 13. Tisztelettel: Összes kiadás . 19759 frt Karáesony előtt. - A vásárló közönséghez. — A karácsonyi ünnep közelsége mag­szólaltatja alkalomszerűen azt az érdeket, mely a magánk egyszerűségének, a ma­gunk szegénységének s a magunk kezdet­legességeinek megb3csülÓ3ére tinit az ide­gen bőséggel, készséggel és tökéletességgel szemben. A hang, mely ez érdek szolgá­latát követeli, nemes és jogosult; a szem­pont amelyet felidéz, messze látóképet mu­tat s látszólag kicsiny dologgal nagy esz­mék megvalósításának útjára viszen: a nemzeti érzés mélyítésére, a közvagyono­sodat elősegítésére, általában nehéz viszo­nyok megtámasztására. Valójában ilyen messzemenő jelentősége van annak a jel­szónak, hogy tessék nézni, keresni és tá­mogatni a hazai ipart ós ne tesség pár­tolni az idegent, ahol a saját munkánk kiválóbb ós előbbre való. E szempontról tárgyalni mindig idő­szerű oly országban, amely igen elmaradt a modern államok boldogulásának hatal­mas segítőjében : az iparban. De sohasem oly időszerű ebbeli érdekűnknek nyomaté­kos kiemelése, mint ilyenkor karácsony heteiben, amikor a polgárságban fellendül a vásárlás kedve, amikor rendszerint .egy kis elevenség támad az utoán és az üile­tek körül s amikor az iparosok és keres­kedők abban reménykednek, hogy javíta­nak valamennyire azon a rontáson, amelyet az egész évi pangás ejtett az üzletmeneten. Ilyenkor valóban fontos ós szükséges intő­szavakkal fordulni a lelkiismerethez : az Isten szerelméért, ne hagyjuk el egymást s ne szeressük jobban az idegent, mint saját felebarátainkat! Értsük meg egymást. Nem vagyunk túlzók, ámbár e dologban a túlzás is ért­a homlokán vérvörös foltok jelentkertek. Zömök, szóles váliából hirtelen kinövő göm­bölyű fején apróra nyirve a szürke haj. Szeplős ökleit ütésre készen lógatta. — Megy. Megy . . . Én nem szerettem már. Régen nem. Kacér ós rosszrahajló. Egy Csatt Póterné lehet-e . . . Valami csúnya szó akart tolakodni a szájára, de visszafojtotta. Ekkor csititám Pétert Csatt gőgösen egyenesedett ki. — Fölösleges minden — szólt fogai, között szűrve a beszódat. — Felesleges minden, — ismételten, mert tetszett ez a káprázatos mondás. Megfordult, észrevette az asztalon álló rózsacsokrott. Körülvette ismét a düh. Oda­ugrott ós földhöz vágta a virágot — Nézd, lihegte, — még ide teszi az ón szobámba, én szívjam az illatát a szere­tője virágjának. De takarodni fog rögtön . . . Megkapta a kezem. Keresztülvitt né­hány szobán. Egy pillanatik megált egy ajtó előtt, mintha kopogtató jeladásra for­málódott volna a bütykös keze/ Megrázta a fejét ós belökte az ajtót. Kis szoba volt ez. Apró meleg fészek. Asszonyi illatt szállt elő, mint olyan hely­ről, hol asszony aludt. A szóles függő nyön át méla derengéssel csuzott befelé a hajnal és odaszállt az ágyra, hol a fehér párnán a nők végtelen édes lélegzésével aludt Mari. Csatt elsápadt, összerezzent és vissza­húzódott. — Kérlek, kérlek mégis csak . . . — j mormogta hirtelen jövő zavarral ós félén­ken nézett az alvó asszonyra. A Mari arca mosolygott álmában. Csatt Péter egy pillanatig, addig, a mig, egy csók tart, a szobában maradt. Kilépett és gyerekes ijedelemmel suttogta: — Ha felébredt volna és téged meglát . . . Nem tudom mit tett volna. Nesztelenül húzta be maga után az ajtót. ! Az esküdt ur. Irta: Montjoyeux. Muflat ur bár nem tartozott az értel­mes emberek meglehetősen nagy táborába,, mégis fényes sikerrel űzte szerény könyv­kötői mesterségét. Feleségével együtt huszonöt hosszú esztendőn át nem igen élvezték az élet gyönyöreit. Korán keltek, későn feküdtek és csak a legszükségesebbre költötték pén­züket. Hangyaszorgalmuknak, táradhatatlan munkásságuknak meg is volt az eredménye. A láda fiókjában egyre több pénz gyűlt össze, mig végre Muflat ur és felesége arra határozták el magukat, hogy eladják kis házikójukat és elköltöznek oda, ahonnan huszonöt évvel azelőtt kerültek fel a nagy zsibongó Párisba. El is hurcolkodtak a Chateauroux környékén fekvő békés kis vidéki városkába, ahol annyi idő után új­ból viszontláthatták a kedves ismerősöket, a jó barátokat. Csakhamar otthonosan érezték magu­kat uj lakóhelyükön. Jó módjuk hire ha­mar elterjedt a városkában ós népszerűsé­gük napról-napra nagyobb lett. Muflat ur egyike lett a városka legtekintélyesebb embereinek. S Muflat ur igen ügyesen értett hozzá, hogy a róla alkotott jó véleményt fen­tartsa. Nem beszólt sokat és ha felelnie kellett, rendesen hallgatott Vagy ha már szólásra nyilt az ajka, ugy ezt hajtogatta : — Igen, igen . . . majd elválik ? . majd meglátjuk . . . Ha valaki a véleményét tudakolta, ugy ezzel a kérdéssel felelt: — S mit gondol ön ? A parasztoknak végtelenül tetszett Muflat ur e „nagyurias" magatartása. El­határozták, hogy beválasztják a községi tanácsba. Egy szép napon, amint Muflat ur ott ült az ajtaja előtt ós egykedvűen pipáz­gatott, egy városi hajdú lépett eléje ós Ho­noré-Joseph Muflat ur után kérdezősködött. — Én vagyok — volt a rövid felelet. — Mivel lehetek a szolgálatára ? Ezt a kér­dést már csupa szokásból intézte a kackiás bajszú hajdúhoz. — írást hoztam a chateaurouxi tör­vényszéktől ... Muflat ur bizalmatlanul bontotta ki az irást, de a mint átfutotta a hivatalos aktát, arcán az öröm pirja futott végig ós nagy örömében igy kiáltott fel: — Kicsikém ! — Ez volt ugyanis fe­leségének a becéző neve, aki, mellesleg megjegyezve, teljes kilencven kilót nyo­mott a mérlegen ! — Kicsikém, nézd esak, megválasztották esküdtnek! . . . Oh, ez már nagy dolog ! . . . S valóban, Muflat ur esküdt lett. Hisz amúgy is jól értett a hallgatáshoz. A tit­kos szavazás sem valami nagy dolog. Be­szólni pedig az esküdtnek, ha nem akar, nem kell. Igy tehát Muflat ur remélhetőleg jól fogja betölteni az esküdti tisztséget. Büszke önérzet dagasztotta a keblét arra a gondolatra, hogy polgártársai fölött itól­kezhetik majd. Megmentheti őket, ha akarja. Ha akarja, büntetést szabhat rájuk. Az esküdtszók, amelyben Muflat ur megkezdte szereplését, nemsokára összeült, hogy egy lelketlen boltos felett ítélkezzék, aki feleségót csak azért gyilkolta (meg, hogy a biztosítási összeget bezsebelje. A vádlott ügyetlen védekezése után követ­kezett a tanuk kihallgatása, akiknek val­lomása azonban nem világította meg az esetet. Ezután a biztosító társaság ügynö­két hallgatták ki. Ez, ahelyett, hogy a do­logra tért volna, a biztosítás előnyöi fel tételeit magyarázta és különösen azt az ügyességet dicsérte, amelylyel a biztosítási ügyleteket szokta megkötni. Végre befe­jezte a mondókáját, mire Muflat ur az el­nökre nézett ós olyan mozdulatokat tett, amelyek elárulták, hogy beszélni készül. — Van talán valamilyen kérdése es­küdt urnák? — kérdezte tőle az elnök. Muflat fejbiccentéssel adta értésére az elnöknek, hogy tényleg ea volna szándéka. — No jól van ! Intézze csak hozzám a kérdést, én majd fölteszem azt a ta­núnak . . . A hátsó padokban, ahol a hallgatóság foglalt helyet, Muflat ur tisztelői, bámulói szájtátva lestók a szót Muflat ur szájából. Olyan csönd volt, hogy még a légy züm­mögését is meg lehetett volna hallani. Muflat ünnepélyes hangon szólalt meg : — Hány éves volt a vádlott felesége ? — Negyvennyolc . . . — S a vádlott ? — Ötvennégy . . . — S mennyit kellett a biztosításért fizetni ? — Azt már hallotta az esküdt ur . . . — S mennyit kellett volna ugyanazért a biztosításért más társaságnál fizetni ? — A tanú elég hosszasan beszélt er­ről a dologról és azt hiszem, az esküdt­széknek semmi szüksége sincs egy össze­hasonlító táblázatra . . . — Bocsánatot kérek, elnök ur, ez nagy jelentőséggel bir . . . S mennyit kel­lett volna fizetni az esetben, ha az asz­szony hatvan éves és a férfi hatvanhét éves ? Az elnök ingerülten támad Muflatra: — Nem értein, hogy mindennek mi köze van a.z igazságszolgáltatáshoz . . . — Az igazságszolgáltatáshoz talán nincs. De minthogy biztosítani szeretném maga­mat ós a feleségemet, még pedig minél előbb, igy tehát már megértheti elnök ur, hogy miért kell mindezt tudnom . . . A tárgyalás befejezése után Muff at ur barátjai ós bámuló i lelkes ovációkban ré­szesítették polgártársukat, aki ime meg­mutatta, hogy méltóan megállja a helyét ós nem egy könnyen veszti el a fejét, a komoly tárgyalás közepette sem.

Next

/
Thumbnails
Contents