Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-12-07 / 98. szám

lam eppen e tisztviselőket zarja ki minden kedvezményből. Nem régen irtuk meg, hogy a békésvármegyei községjegyzői egylet kérelmére is elutasitás volt a válasz ; hivatkozott a miniszter pénzügyi érdekekre, melyek nem teszik lehetővé a kedvezmény megadását. Az állami érdekek sokféle gondozását azonban mégis elvárják a jegyzőktől Amint értesülünk, egyik szomszédos vármegyében a jegyzők most ismét kísér letet tesznek. A biharmegyei jegyzői kar memorandumot intéz a kormányhoz, melyben kifejtik, hogy a féláru vasúti menetjegy kedvezmény nem is annyira a jegyzők mint inkább a községek érdekében való. Talán ez ujabb kísérletük elől nem fog ridegen elzárkózni a kereskedelmi kormány s teljesiteni fogja e jogos ós minden tekintetben méltányos kérelmet. Valami az iparpártolásról. A helyi ipar és kereskedelem. Számtalan betűt irtuk már ós nyomtattak le ebben a nagyfontosságú kérdésben. Nincsen az országban olyan újság, amely állandáan nem szólna ezer ós ezerféle formában a magyar és helyi ipar pártolásáról a közönségnek. Megtettük ezt magunk is ós lelkesedéssel üdvözöltük azt a csabai mozgalmat, mely a magyar és különösen a helyi ipar pártolását, előmozditását tűzte ki érdemes céljául. Megindult ez a mozgalom, de már vagy megszűnt, vagy pedig annyira csendben működik, hogy senki sem tud semmit felőle. Szomorú dolog volna, ha egészen kimúlt volna. Nehéz a kitűzött célt elérni, annyi bizonyos; mert szinte csodálatraméltó a közönségnek elfogultsága e tekintetben. De már maga az is fólsiker, ha a kérdést állandóan felszínen tudjuk tartani, ezzel is használunk némileg a helyi iparnak és kereskedelemnek. A kormány is igyekszik mindennemű intézkedésekkel segélyére lenni a magyar iparnak és kereskedelemnek. Itt van a sokat emlegetett ós szidott vigóctörvóny. Mi más volna e törvényalkotás célja, ha nem az, hogy mindenütt a helyi ipar és kereskedelem virágozzék és emelkedjék minél magasabbra. Igaz ugyan, hogy a törvényt gyönyörűen ki lehet játszani és — ki is játszák. Ismeri a közönség a vigécek százféle furfangját, melylyel elveszik azt a bizalmat, melyet azelőtt egy törekvő, tisz tességes helyi iparos és kereskedő élvezett. Hogy mást ne említsünk, ki nem ismerné azokat a hírhedt „meghívó leveleket", melyeket a vigóceket tartó eógek szótküldözgetnek. Kunyoráló, alázatos levelekkel jönnek meg ezek „szives aláirás végett", melynek utana „a megbízott tiszteletét teszi" és bemutatja a cég mintáit, de „a vásárlás nem kötelező." Sokan szinte kíváncsiságból aláírják e leveleket s azután arról, hogy a vásárlás mégis „kötelező" legyen, tesz a vigóc. Es igy van ez a kereskedelem minden ágában ós az ipar minden nemében. Es a közönség el tud fordulni az ismerőstől az ismeretlen miatt. Vigócektől vásárol, dacára annak, hogy talán hirdeti a helyi ipar pár1 tolást. Nem fordul ahhoz a kereskedőhöz, j iparoshoz, aki részt vesz a város közterheiben, minden nemescólu mozgalmában, és fizeti nemcsak az állami, de a társadalmi adókat is. Itt van például Csaba, élénk kereskedelme, kifejlett ipara. Bármit, bármilyen minőségben meg lehet vásárolni, a rendes áron. A szabóiparra sem lehet panaszkodni: magas színvonalon áll. És mégis járiák Csabát a szabóvigécek, és elszedik a közönség jóakaratából a helyi iparosok elől a keresetet. Éppen igy vannak a divatáru kereskedők ; ők sinylik legjobban a vigóceket, kik már annyira mennek, hogy iparigazolványt váltanak, bár sem árujuk, sem raktáruk nincsen. Csupán mintákkal házalnak és a mi lelkes hölgyeink ott hagyják a helyi törekvő kereskedőt, ki a legfinomabb árukat tartja raktáron éppen a hölgyek kedveért. Sőt még azt is megteszik, hogy összegyűlnek, mint egy jótékonycélu mulatság megbeszélésére, — ós folyik a választás a tenyérnyi mintákról, melyeknek rendesen más a szinhatása, mint az egész darabnak s a helyi kereskedő a legfinomabb áruit csaphatja a „bóvli" közé. Belejátszik a dologba természetesen a női hiúság is. Ne olyan legyen a bluz, az alj, vagy a ruhadisz, mint a másé ós meglehessen említeni a thea mellett mintegy mellékesen, hogy „a fővárosból hozattam." Pedig, pedig bátran lehet mondani, hogy nincsen olyan fővárosi diszes női divatáru, amit Csabán meg ne lehetne kapni. A hölgyeknek egy kicsikét lelkesebben kellene felfogni a helyi ipar és kereskedelem pártolását, midőn az kiváló ós minden tekintetben megfelelő. Nem mond az semmi:, hogy a „fővárosból hozattam", csupán az üres hiúságot árulja el. Legyünk büszkék a magunkóra, ne az idegenre. Azonban a kereskedőkben és iparosokban is meg van egy kicsikét a nemtörődömség. Bár erősen érzik a pártolás hiányát, még sem tesznek ellene lépéseket. A közönség jóindulata mellett, ez volna leghathatósabb eszköz. Tömörülni kellene az iparosoknak és kereskedőknek is a vitiszt úrból közlegény s aki most egyik biharmegyei kerületben képviselőjelölt. Azonban bármit is beszéljünk, érdekesség dolgában nem maradt el Friedrich kivégzése sem. Minden újság hasábokat irt róla, mert hát kívánja a közönség s Kolozsvárott is törte magát a nép, hogy bejusson a fogház udvarára. Jöttek a vezércikkek a halálbüntetés mellett és ellen, a Bali-interjuvok

: ez kell az olvasónak . . . Lehetne erről hosszabban is elmélkedni. Azonban hagyjuk el ós térjünk vissza a képviselőházba, ahol amint hirlik meghosszabbítják az üléseket. Széli miniszterelnök azzal a tervvel foglalkozik, hogy ha a vita egy-két nap alatt véget nem ér, az ülések meghosszabbítását fogja indítványozni. ^ függetlenségi pártnak mintegy 10 szónoka vau még, ezek között egy-kettő, aki az ülést ki akarja beszólni, igy tehát valószínű, hogy a miniszterelnök meg fogja tenni indítványát már azért is, mivel az indemnityn kivül december Bl-ig még több ügyet, többek között a magyar-horvát pénzügyi egyezmény meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot is el kell intézni. Az miniszterelnök az üléseknek 3 óráig való meghosszabbítását fogja kérni. Az indítványt valószínűleg elfogadják és igy az emiitetten kivül tárgyalás alá kerülő ügyek mihamarabb elintézést nyernyek. Amint értesülünk, ezek között van a békéscsaba—békés—vésztői helyiérdekű, motorosüzemü vasút engedélyezése is, amelyet — előre megjósolhatom — kedvezően fognak elintézni. Egy Bécsből eredő hir szerint a legközelebbi parlamenti szünnapok alatt kiegyezési tárgyalások tovább fognak folyni Széli és Körber között. Várható az egész egyezségi mű elkészülése ; e tárgyaláshoz legtöbb anyagot azonban a monarkia kereskedelmi politikája és a most sürgőssé vált német vámtarifa fogja szolgáltatni. És mig politizálunk, addig röpül a párbaj ólomgolyója és kioltja egy becsületes ember életét. Szombathelyről jött a hír, hogy E r n u s z t Géza ügyvédet párbajban agyonlőtték. A társadalom most mozgolódik a párbaj ellenes liga megalakításán, cikkezünk folyton a párbaj ellen ós a refrén mindig egy pisztolydördülós, melynek nyomán piros vér fakad. Óriási a társadalmi gyávaság, amely nem meri lerázni nyakáról á párbaj mániát. E r n u s z t Géza meghalt : áldozata a társadalmi ostobaságnak. Vájjon, hány ember életének kell elmúlni addig, mig egyszer észre térünk . . . Mielőtt pedig befejezném ez alkalommal rövid levelemet, megemlítem még, hogy cica-kiállitás is van a fővárosban, melyet mondta ezt. Sokan hitték is, kivált akinek eladó lánya volt . . . Meg is halt Orzse. Ott van kiterítve a tiszta házban. Nem sápadtabb, mint máskor, csak olyan most is. Meghalt szegény. Gyám András meg ül a fejénél és nézi hosszan, fájó szivvel, kinos lélekkel, a lélek nélküli aszott testet. Tündórszárnyakon, meg-meg jelennek előtte apró angyalkák, akik vinni akarják Örzsót, de ő nem engedi, görcsös kézzel ragadja meg a halott hitves kezét, és félhangosan, félig könyörögve, félig parancsolva mondja : — Ne bántsátok . . . Az öreg asszony is megjött a koporsóval. Bele tették az Örzsót, ós sok, nagyon sok gyertyát, gyújtottak meg melléje. Az öreg asszony sirt egy kicsit, azután beszólni kezdett. — Voltam a papnál is fiam. Majd holnap mise után gyünnek temetni. Csak egy papot hivtam, elóg lesz az ugy-e fiam. Szegény Orzse hát meghalt a lelkem. Mondtam ón, tudtam én. Azután megint maga maradt Gyám András a halottjával. A szegény ember szivét bármennyire tépte a kin, nem tudott sirni. Pedig ugy szeretett volna legalább egy könyet, csak egy csöppet ejteni arra a megdermedt testre, talán fel is éledt volna tőle, vagy ha nem is, de könnyebb lett volna neki a föld. Átölelte a koporsót, csókolta a halott hitvest, kebléből egymás után szálltak a hörgő sóhajok, és hiába várta Gyám András, hogy egyik sóhajjal, majd a lelke is kitör a kebléből. Nem tört. Ragaszkodott a testhez . . . Az éneklő asszony mind megitta a pálinkát, el is aludt tőle. Az öreg asszony meg főzött a kondásnak, aki most jött haza. Egyedül volt Gyám .andrás a halottjával . . . Másnap mise után, mikor a pap eljött, két halottat talált. igen sűrűn látogatnak. Nem utolsó dolog ez sem s a müncheni társaság nem fog veszíteni vele. Az Eskü-uti királypalotában székel a kiállítás ós a leggyönyörűbb fajokat bámulhatjuk. Különös érdeklődés tárgyát képezik a kékszemű cicák sokféle fajtája s az idegen országbeli macskák. Legtöbbnyire hölgyek s közülök is inkább lányok látogatják a kiállítást s elragadtatással állanak meg a ketrecek előtt. Vájjon mit szólnak ehhez a macskavilág gazdátlan kandúrjai, kik a hóviharban nyivákolnak a kémények mellett. Községi jegyzők sérelme. Régi dolog, hogy a magyar közigazgatás névtelen hősei a községi jegyzők. Névtelen hősöknek kell őket nevezni, mert jóllehet ők a nagy állami gépezet legfontosabb működő szervei, mégis az állam legmostohább gyermekeinek tekinthetők. Tudvalevő dolog, hogy a községi jegyzők egy személyben végzik mindazt, amit az állam és a község érdekében végezni kell ; Ők végezik az állami funkciókat és e mellett ellátják községük teendőit is. Adóügy, közigazgatás, katonai illtőségi, kórházi, anyakönyvvezetés, polgári biráskodás, mindez a községi jegyzők vállaira nehezedik és ők csekély, mondhatni nevetségesen kicsiny fizetéssel végzik mind azt a fontos, felelősségteljes munkát. És mit kapnak ezzel szemben ? Semmit. Mikor egy csekély kedvezményről van szó, az állam ridegen elzárkózik a jegyzők kérelme elől. Nem csoda aztán, ha az állam mostoha gyermekei egészen elvesztik a kedvüket ós ennek bizony csak az állam fogja kárát vallani. A fóláru vasúti menetjegy kedvezményének adásáról volna szó, amit a jegyzők már régóta kérnek, de a kereskedelmi miniszter mindanyiszor megtagadta a kérést. Pedig a jegyzőknek a községek ügyeiben sokat kell utazniok, de még eltekintve ettől, a községi jegyzők ép ugy igényt tarthatnak erre a kedvezményre, mint a törvényhatósági tisztviselők és bizony az államvasút, mely milliós fölöslegeket mutat ki, nem veszítene semmit, ha a községi jegyzők keservesen megszerzett filléreit nélkülöznie kellene- Az országos jegyzőegyesület több ízben küldöttségileg is járt már a miniszternél, de kérésük sohasem talált meghallgatásra. Azzal indokolták a visszautasítást, hogy a 'jegyzők sem megyei, sem állami, hanem községi tisztviselők, akik mint ilyenek, a kedvezményre semmi szin alatt számot nem tarthatnak. Pedig azt, hogy mi a vármegyei, az állami életben a jegyző, azt mindenki tudja. Állami életünknek valósággal mozgató erői, kik nélkül sem jó közigazgatás, sem jó törvénykezés nem képzelhető el. A jegyzők irányítják a nép gondolkozását, védelmezik a nép, — s igy az állam, érdekeit is s a néppel való közvetlen érintkezésből megismerik minden bajaikat, kívánságaikat s megtalálják a leghelyesebb elintézés módját. Csodálatos, hogy az álGyám András azon módon, ahogy arcával rá volt borulva a halottjára, ugy maradt Egy hörgő sóhajjal a lélek is elszállt belőle . . . Váge jó, minden jó. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Angyal M. I! „Olyan úrinő ismeretségét keresem, ki házasságában szerencsétlen. Minden tisztességtelen mellókgondolat kizárva, amennyiben magam is hasonló sorsban vagyok ós ilymódon kerosek vigasztalást. Leveleket „Romulus" címen kérek a kiadóba " II. „Romulus" írhat „Graeca" címen posterestante bécsi főpostára." III. „Nagyságos asszonyom ! Feleslegesnek látom ezen lépésemet illetőleg minden védekezést. Habár kissé szokatlan az ut, melyet a vigasztaláshoz juthatásnak kikerestem, de megbocsátható. Tudni ós érezni fogja nagyságos asszonyom mindazt, amit én: érzi, hogy szerencsétlen ós tudja, hogy ezt el nem mondhatja senkinek, e tudattal kell élni és meghalni. Szerencsétlenségemnek kizárólag nőm az oka ós az, hogy kimondhatatlanul szeretem. Nem tudom, nagyságos asszonyom, mi véleményen lesz felőlem e nyilatkozatom után, de be kellett ezt ismernem, hogy annál nyilvánvalóbb legyen, mennyire nem szeret ő engemet. Minden lépése, minden cselekedete elárulja azt, hogy feleségemmé lett pusztán azért, hogy asszony legyen, de e hivatás jelentőségót, fontosságát nem ismeri, nem érzi. Nem hiszem, hogy sajat személyemet enyhén Ítélem meg, da szent meggyőződésem, hogy féltékeny természetű nem vagyok, mindazonáltal dühössé tesz az a gondolat, hogy feleségem megcsal. Azt fogja, nagyságos asszonyom, hinni felőlem, hogy a gyáva, a gáncsos férjek nagy gárdájához tartozom. Korántsem ! Igazságszerető vagyok ós nem tudok mindazideig cselekedni, mig pozitív bizonyítékaim nincsenek. De azt hiszem néha, hogy meg kell őrülnöm ! Vagy nem őrületes az, ha teszem fel Z. urat, aki haszontalan, léha fickó, a legkitüntetőbb nyájassággal fogadja? Természetes, ,hogy férji jogomnál fogva felszólalok. Éppen olyan természetes az is, hogy aa ilyen felszólalások roppant visszataszító családi perpatvarral végződnek. De hát miért nem fogadja az én ió barátomat, Y. urat, ugyanolyan nyájassággal ? Kifogás mindig van készenlétben, igy persze most is : hogy hát minap ópp az volt a bajom, hogy Z. úrral szemben tulnyájas volt. Nem akarom első levelemet panaszokkal tulhalmozni, de szinte jólesik, hogy végre valakinek elpanaszolhatom bajaim. Még egy tanácscsal szolgálok: hogy inkognitónk teljesen meg legyen őrizve, méltóztassék ugy tenni, mint én : más városba címeztetem és ugyanott adatom tel leveleimet. Vigaszteljes levelét várva, vagyok nagyságos asszonyom kézcsókoló hive : Romulus." IV. „Tisztelt uram ! Elsőben is köszönöm jó tanácsát, de asszony vagyok ós az megmagyarázza, hogy eleve éltem azzal a fortólylyal, melyet ön ajánl nekem. Leveleimet egyik bizalmas gyermekkori barátnőm küldi mag nekem Bécsből. Mielőtt ezen soraimat útnak indítottam, sokat töprengtem azon, elküldjem-e, ne küldjem ? Most, hogy olvassa, tudja határozatomat. Teljesen hasonló sorsban vagyok Önnel. Én is végtelenül szeretem férjemet, de viszontszeretetről szó sem lehet. Öt igazán bántja a féltékenység. Minden legjobb szándékú cselekedetemmel félreértésekre adok okot ; nem tudom már, mint viselkedjek. Ha elhozza valamelyik barátját, aki reám nézve teljesen közönyös, mindig csak baj származik belőle. Ha szívélyesen fogadom, akkor szentül meg van győződve, hogy szeretem azt a férfit, ha nem, akkor meg hidegségemből azt magyarázza ki, hogy ha barátját nem becsülöm, őt sem. Szóval nagyon féltékeny és ez családi boldogságunk megrontója De ón nem akarom Önt mindjárt panaszokkal pertraktálni, csak arra kérem, ne gondoljon rólam semmi rosszat, mert ismétlem, férjemet igen nagyon szeretem. Gondoljon tehát jóval reám. Üdvözli ismeretlenül Graeca

a. V. . . . (Hasonló tenorban megirt levelek. Romulus panaszkodik feleségére, Graeca hasonlókép az urára) . . . VI. „Nagyságos asszonyom ! Már annyi a panasz, a keserűség szivemen, hogy azt néhány levélpapírra rögzített sorban elmondani nem lehet. Tegyen lehetővé találkozást. Teljesen ártatlan jellegű találkozást, hol alaposan kifecseghetnénk magunkat. Tán valamelyik fővárosi kávéházban, hol a sok je'enlevő elég garancia az ellenőrzésre. Tán jó orvosság lesz ez mindkettőnk bajainak orvoslására.