Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-07-17 / 57. szám

Lukács György megnyitó szavai után a junius havi alispáni jelentést olvasta tel Daimel főjegyző. Az alispáni előadmányok Áz elmúlt hónapban a közbiztosság kielégitő volt. A vagyonbiztonságot különösen az orosházi és szeghalmi járásban támadták, jelentéktelenebb lopásokkal, — melyeknek összes száma 23 volt junius havában, hozzá nem számitva egy Gyomán elkövetett betörést. Baleset 12 izben fordult elő, öngyilkosság nyolc esetben; tüz 12 izben volt, csekélyebb kárösszeggel. Ahol kellett, a hatósági nyomozást megindították. melyek egyrészt véget értek, több pedig folyamatban van. A vetések állása járásonként más-más, a termés mindenütt megfelelő, j*. mezőgazdasági munkások helyzete igen könnyebbült. Az aratási munka beálltával majdnem mind szerződéshez jutott, vagy a munkásközvetitők révén, vagy pedig magánúton. Az átlagos napszám 1 kor. 40 fillér. A munkaadók és munkások között súrlódások nem fordultak elő. Az állategészségügy kielégitő. Szórványosan fordult elő a sertésvész, a rühkór és más jelentéktelenebb megbetegedés. Az állatkivitel a megyéből a mult hóban összesen 46379 volt. Ezután tudomásul vették az ülésen kivül elintézett ügyeket, a pénztárvizsgálati jelentéseket, melyek szerint intézkedni nem volt szükséges. Szakállas István és Antal Mihály békéscsabai hadköteleseknek kivételes nősülési engedélyét pártolólag fogják felterjeszteni. A belügyminiszter Pusztaszenttornya és Szabadszenttornya községeknek egyesülése folytán leirt a vármegyéhez, hogy minő intézkedésre van szükség az anyakönyvi kerületek beosztása ügyében. A bizottság ugy határozott, hogy az egyesült községet két anyakönyvi kerületre kell osztani. Egyikben végezné a teendőket a községi jegyző s Írnoka, másikban pedig egy újonnan választandó irnok. Az uj alkalmazott községi ügyeket is végezne s igy üzetósét, mely 1000 korona lenne, felerészben az állam, felerészben a község viselné. E szerint válaszolnak a belügyminiszternek. Pusztaföldvár község segélyt akar kérni a belügyminisztertől egy irnok fizetésének erejéig, 1000 koronáig, melyet már maga az óriási pótadó miatt nem bir meg. A közigazgatási bizottság pártolólag fogja a község beadandó kérelmét a miniszterhez felterjeszteni. Horváth János csor^ási ismétlő iskolai tanitó lemondását elfogadták. H e 1 m e c z y Lajos és társai füzesgyarmati lakosok kérvényt adtak a belügyminiszterhez, hogy egy hiányzó összeg miatt rendeljen vizsgálatot s a jegyzőknek régen megszüntetett fegyelmi ügyét újra vegye fel. A miniszter a kérvényt leküldte a bizottsághoz. Miután az állítólagos hiányzó összeg meg van .s helytelen kezelés folytán látszott elveszettnek, a bizottság nem talál okot a vizsgálat elrendelésére. A fegyelmit pedig újra felvenni nem lehet, miután azt akkor hivatalos, ítélettel véglegesen elintézték. Bácsi Dani füzesgyarmati és M a- 1 d a r á s z János orosházi lakos uáadójáfc törölték, valamint Endrőd községében a mult évben behajthatatlanná vált útadókat is. Egósaség-, pénz- és tanügy. Dr. Z ö 1 d y János főorvos kielégítőnek mondja a mult hónap egészségügyi viszonyait. A leggyakoribb haláleset volt difteria. A hevenyfertőző bajok között a kanyaró volt legjobban elterjedve. A vörheny majdnem teljesen megszűnt. A hatósági intézkedéseket mindenütt pontosan megtették. Trachomás volt 216. Gyogyszerummal beoltatott 7. Csák György pénzügyigazgató jelentéséből kitűnik, hogy a mult hónapban kedvezőtlenebbül folyt be az adó, mint a mult óv ugyané havában. Klein Arthur gyomai lakos IY. ossst. kereseti adó ügyében beadott fellebbezásót elutasították. Ellenben a békéscsabai ács ós kőműves segédek I—II. oszt. kereseti adó ügyében helyt adtak a felebbezésnek, s őket, mint napszámosokat tekintik. E e z e y Szilviusz tanfelügyelő az elmúlt hóban 18 tantermet látogatott megs több helyen részt vett a vizsgálatokon, a szarvasi ág. ev. tanítóképző vizsgáján, mint kormánybiztos. A békési községi tanyai tanitók dijlevelót — fizetésük 800 korona és lakás — a bizottság elfogadta. Sass ós Molnár orosházi, valamint M á r ó gyulai tanitó korpótléka ügyét pártolólag terjesztik fel. A pusztaszenttornyai községi iskolák költségvetését elfogadták. A békési gazdasági ismétlő iskolák ügyében a Község ajánlatát felterjesztik a miniszterhez. A szeghalmi ovónőválasztást, midőn D a p s y Gizellát választották a Simay-alapitványi ovodába, a miniszter nem hagyta jóvá a vármegye megsemmisítő határozatát. A tiszti főügyész helyett B ertóthy István első aljegyző terjesztette elő a főügyészi előadmányokat. A szarvasi takarékpénztár fellebbezését, a községi virilis képviselők sorába való felvétele tárgyában elutasították, miután a pénzintézet nem a kellő határidőben folyamodott a felvételért. Apróbb ügyek után árvaszéki jelentések ós fogházügyek kerültek sorra, minden nagyobb jelentőség hiijávai. Az ülésen jelen voltak : Dr. Lukács György elnök, Deimel Sándor, Csák György, Haviár Dániel, Hezey Szilviusz, Berthóty István, Zlinszky István, dr. Zöldy János, Liszy Viktor, Keller Imre. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Olaszok a Kossuth-ünnepélyen. Budapest, julius 16. (Sajáttud. távirata.) Rómából érkező távirat jelenti, hogy több olasz képviselő bejelentette eljövetelét, Kossuth Lajos születésnapjának századik évfordulóján, a fővárosban tartandó ünnepélyre. Öngyilkos terménykereskedő. Budapest, julius 16. (Saját tud. táv.) B a u e r Lajos budapesti termény nagykereskedő néhány nap előtt eltűnt lakasáról s valószínűleg öngyilkos lett. E vélekedést most megerősítette egy szigetnjfalvi sürgöny : a község alatt a Duna hullámai partra vetették a kereskedő holttestét. Tudás a vidéken, A komoly tanulás ós a tudományokkal való foglalkozás, — eltekintve azoktól, kiknek hivatásbeli kötelességük — mostanában nem igen kedves dolog. Inkább járunk a szórakozások ós a mulatozások után, minthogy egy komoly, tudományos mű lapjait forgassuk. Elszomorító, hogy mindez igy történik, s hazai viszonyainkra, különösen vidéken, szinte beáll már a tudomány csődje. Egyaránt illeti ezért a felelősség a közönséget s azokat is, kik a tudományok ápolásával és terjesztésével foglalkoznak. eleme a főváros nehéz levegője, az aszfalt, a villanyfény, aki pénzért mosolyogsz, azért szeretsz, te, aki nem tudod, mi a boldogság, te, aki nem lehetsz boldog soha, mert már elvesztél önmagadra nézve, miért jöttél ide, hogy tönkre tedd a más boldogságát. Mert tönkre teszed s te még sem leszel boldog Menj, fuss innen, ^nged itt ülni azzal a fakó emberrel azt, akinek az a fakó ember a menyországa, szivárványa, az egész világa, minek veszed el tőle; vigyáz, mert majd nem tudott visszaadni ! Hisz neked ugy sem kell ; te az ilyen fakót már nem látod, te már csak a szines világot ismered. A fakó tanitó pedig szólt, feleletett nem várt, lázasan beszélt, talán félt önmagától, vagy már nem is volt a magáé. — Hermin kisasszony, miért oly hallgatag ? Ugy-e, hiányzik valami ebben a csöndes kis fészekben ; nem tudja felejteni, amit otthagyott, de főképen, akit otthagyott. — De boldog is az. Innen is egyre rágondol ; milyen boldog lehet, ha rátekint, ha hozzá szól az ajka, ha édes hangját hallja. Az a férfi már ezen a világon elérte a mennyországot. Hermin kisasszony, ne le gyen olyan szomorú, hiszen viszontlátja nemsokára, talán, hogy soha ne hagyják el egymást, de ón itt maradók, az én egemről lefut a nap, ha a kisasszony elmegy, magával visz minden fényt, örömet, boldogságot. Ilyen fényesség után, nem találom többé az én vezércsillagom halvány sugarát. A lány némán hallgatta. Látta maga előtt a nagy, mogorva kaszárnyaszerű házat, a szük, fojtott levegőjű kis szobát, a halotti csendre gondolt, mikor késő este, egyedül botorkál fel a rosz lépcsőn. Hát az a fényes világ ! Es itt ahol a patak beszél, a szellő csókol, az emberek szeretni tudnak, itt sötét lesz minden, sötét, mert ő elmegy. Aki maga egy sötét felhő, egy hulló csillag, minek venné el a más szivárványát? Szótlanul mennek haza ; mind a kettőnek nehéz a lelke. Otthon levél várja; talán nem is a trafikos, az Isten küldte. A levélben az volt irva, hogy nem kell sietni vissza, a helyettese már teljesen bele jött a gyakorlatba, Mimi kisasszony majd könnyen talál máshol alkalmazást. Azután hogy Erzsu eloltja a libegő gyertyát s a fakó emberre gondol, halk neszt hall ! Hermin zokog' — Hermin, az Istenért, mi bajod? Oda ül mellé s vigasztalja. — Ugy-e neked is van valakid, akit szeretsz s most távol vagytok egymástól. 0 irt ugy-e, hogy nem tud nélküled élni. Én el is hiszem. Ne sirj. Nemsokára meglátod. Milyen jó boldognak lenni. Majd ha haza mégy, újra kezdhetitek a meny országot. Hermin, édes, ne sirj, irj neki, jöjjön el, tudom ide repül, mindnyájan boldogok leszünk, te is . . . ón is ... Rá gondoltál ugy-e, most ő is rád gondol. Akik szeretik egymást, még a gondolatát is eltalálja. És téged szeret ugy-e nagyon. Téged nagyon kell szeretni. Boldogok lesztek ne sirj hát, ne sirj . . . Másnap Hermin kisasszony indul; elkísérik az állomáshoz, nem merik marasztalni, nem lehet szerelmes leánynyal beszólni. De majd eljön nemsokára. Eljönnek ketten, igen. El. Aztán, a vonat robogó, zakatoló zúgása közt, nem gondol a borszesz-lámpára, a selyem blúzra, de egyre azon j ár az esze, milyen jó ott, ahol a patak is fecseg, a szellő is csókol, az emberek szeretnek. Milyen jó annak, akineü egy fakó ember egy egész ragyogó, szines világ ! Közönség és iró kölcsönhatása régi 1 Mindez rajzolatja a magyar közép . dolog. Hiba volna azonban ezt csak a po- osztály szellemi állapotának, fokmérője litikai ós a szópirodaimi Írókra alkalmazni, tudásunknak, mely sajnosan mutatja nem mert a tudományos irodalomra nézve is a Nyugathoz, hanem a Kelethez való köugyanez áll. Nem is képzelhető ott tudo- zelségünket. mányos fejlődós, ahol a közönségnek nincs kellő tanultsága és érzéke; viszont nem lehet annak hatása, ha az iró nem a szóles néprótegekre épit. A. nyugati kulturállamok haladása épen azon alapszik, hogy nemcsak a szakközönség igényeit elégítik ki, hanem a müveit közönség igényeit is. Igy aztán nem is a kiadók homályos raktáraiban, a könyvtárak polcainak zavartalan csendjében őrli fel az idő foga az irodalmi termékeket. n.zt hisszük, hogyha hazánkban is hozzáférhetővé tennék a komolyabb munkákat — ugy talán a magyarság is csakhamar belevonatnók ebbe a szellemi áramlatba ós nem találná kielégítve összes szellemi igényeit az újságok napi értékű közleményeivel, a színházak minél pikánsabb darabjaival, no vagy legfelebb egy pár jobb szépirodalmi termékkel. A közönséget, kivált a magyart, nevelni kell még a komoly irodalmi élvezetekhez, egy jó könyv olvasásához. Az iskolák ebbeli törekvéseinek eredményeivel nem lehetünk megelégedve. A magyar értelmiségnek egyik legnagyobb nyavalyája, hogy amint az iskola porát lerázza magáról, feléje se néz többé a komoly tanulásnak, ismeretei szólesbitésnek. Ha arra lehetne a népszámlálási statisztika módjára felvételt eszközölni, hogy hány ügyvéd, orvos, tisztviselő stb., szóval a ki a teljes középiskolát végezte, söt egyetemi tanulmányokat is — olvasta el tanulmányai végeztével pl. hazánk ^történetét, irodalmáról szóló könyvet vagy más effélét: vajmi szomorú statisztikát lehetne a magyar értelmiség tudásáról, ismeretei fokáról összeállítani. Arról, hogy valaki egyik-másik szakmát hajlamból még művelje is — mint fehérholló számba menő eseményekről szólhatunk csak. Nálunk a műkedvelő akár szópirodaimi, akár tudományos irodalomban — ritkaNem ugy mint külföldön, a hol a közép, osztály tagjai nagy passzióval, szenvedelemmel foglalkoznak —- élvezet s tudvágyból — a tudomány egyes szakaival. Nálunk legfeljebb műkedvelő — fotográfus akad. Hazánkban be van fejezve az elmék iskoláztatása az iskolák tényleges befejeztével. Ez nagy nyomorúságunk, mely útját állja a magyar tudomány fejlődósének és terjedésének. Ezért nem tudnak gyökeret verni a szabad líceumok s más effélék és kell ezek előadási nívóját oly mélyre leszállítani ós ezért nem lehet egyetlen irodalmi társulat működését a verselósen, a noveletteken tul fokozni. A könyvkereskedők tehetnének minderről számszerű tanulságot. Hogy vájjon mikor következik be a jobb kor, mely után buzgó imádság epedezik százezrek ajakán — oly kérdés, amelyre nem lehet egyszerű választ adni, mert öszszes társadalmi viszonyainkkal áll összefüggésben a tudás ügye. — Annyi azonban bizonyos, hogy első sorban az iskolákra súlyosbodik a nehéz kötelesség: szaporítani a tudomány kedvelőket, mert ezekből állanak elő a művelők, a fejlesztők, az irók, kik viszont igy találhatják meg a szükséges j kölcsönhatást. A társadalom ezek nyomán alakul. De ; ettől függetlenül is kell cselekedni. Ezért kell melegen üdvözölni az irodalmi s hason; célú társaságok keletkezését, a szabad líceumokat. De hát ez kevés a kávéházak, a kaszinók kártyázásra fektetett létének romboló volta ellen. Ha az a sok kaszinó, a pletykák és semmitevés fészkei, e mellett legalább a tudományos irodalom anyagi támogatására is áldozna valamicskét, nemcsak a magyar iró közönségét, mely nyelvünk miatt sokkal korlátoltabb, mint a német, francia vagy angol, nevelné, de ösztönözné is a tudományossággal való foglalkozásra. Nálunk ma guny tárgya a szürke elmélet, a komoly tudás. Ma az a müveit, ki jobban szabott ruhában jár, ismeri és betartja a társadalmi érintkezés külsőségeit és ki egy pár eszmenólküli szójátékot tud faragni. Aki pedig a lexikonból ennél 1 is többet „tud", az már valóságos „tudós." Orosháza és a gazdasági vasút A „Bókésmegyei Közlöny" a mult heti számának ujdonsági rovatában többek között egy közlemény jelent meg, mely szerint a Tótkomlósig fejlesztendő gazdasági vasút kiépítése, mint olyan, mely a forgalmat Orosházáról eltereli, minden áron megakadályozandó s e végből egy többtagú küldöttséget is meneszt a vármegye alispánjához s általában a megyéhez, hogy ottan ily értelmű hangulatot csináljon. Orosháza igen tisztelt képviselőtestületének olyan határozatai ellen, melyek annak boldogulását más községek érdekeinek sérelme nélkül célozz ák, nincs s nem is lehet semmi kifogásunk. De mikor valamely község határozatában a mi bőrünkről is van szó s mikor kifejezetten is arra pályáznak, akkor méltóztassék megengedni, hogy nekünk isnemc3ak jogunk, de kötelességünk Í3 a magunk gazdasági ügyeinek megvédése s fejlesztése érdekében szavunkat felemelnünk. Miről is van tehát szó ? .arról ugyanis, hogy Tótkomlós községének képviselőtestülete folyó óvi április 19 ón egyhangúlag azon határozatot hozta, hogy az első alföldi gazdasági vasút társasága megkeresendő az iránt, hogy a maga gazdasági vasutját fejlessze ki „Góza-megálló"-tól egyelőre Komlósig, azután Sámsonig g esetleg tovább is. Erre felelt nekünk Orosháza azon határozatával, hogy e vasút kiépítése minden áron megakadályozandó. Így felelt nekünk az az Orosháza, melynek felvirágoztatásához Tótkomlós közönsége községünk fennállása óta, tehát 156 esztendő óta, a maga filléreivel járul s járulni fog ezután is, mert hiszen Orosházának heti-vásárjai ezután is csak olyanok lesznek, mint eddig voltak s a tótkomlósi ember ezután is csak ugy fogja felkeresni azokat, mint eddig. Azután meg ezenkívül is még számtalan kapocs fűzi Tótkomlóst Orosházával össze. Ott van ugyanis a járási szolgabírói hivatal, ott van a járásbíróság és a telekkönyv, ott az adóhivatal, ott a kir. közjegyzősóg, ott vannak a virágzó pénzintézetek, amelyeknél szintén nem egy komlósi ember van érdekelve, ott van Gyopáros fürdője s ott van országos képviselő-választó kerületünk központja. Mind ezek oly tényezők, melyek Orosházának hosszú, hosszú időre biztosítják a komlósiak részéről várható forgalmat. Hozzá azután Orosháza vasúti gócpont lóvén, éppen a négy világtáj felé irányuló vasutai vannak s van neki mű útja, mind szintén oly tényezők, melyek Orosháza községének fejlődését s felvirágzását Tótkomlós községének hozzájárulása nélkül is hosszú jövőre biztosítják. S ha már most ennek ellenében tekintetbe vesszük azt, hogy Tótkomlós községének az egy békés csanádi vasúton kivül, amelynek birtokába nem éppen olcsó áron jutott, mert kétszázezer koronát áldozott reá, nincs egyéb rendes ós megbízható gazdasági s kereskedelmi érdekeit előmozdító közlekedési eszköze; ha tekintetbe vesszük, hogy Tótkomlós községe megyei útadó cimén évenként 11,316 koronát s megyei katonabeszállási pótadó címén 1916 kor. 55 fillért fizet, a melynek ellenében mindössze három útkaparót kap; ha tekintetbe vesszük, hogy Tótkomlós községe a létesítendő gazdasági vasút által a megye székhelyével, Gyulával is egyenesebb s rövidebb úton való összeköttetést létesíteni óhajt: akkor, mig egyrészről e törekvés jogosultságát senki kétségbe nem vonhatja, ugy másrészről e törekvésnek útját bevágni s azt minden áron megakadályozni akarni, nem tartjuk éppen méltányos dolognak. Mi nem irigyeljük Orosháza felvirágzását, de örvendünk neki. Viszont azonban mi is kérjük, hogy ha Tótkomlós oly vál-