Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-11-23 / 94. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, november hó 23 án. 94. szám b7 KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 tillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A kereskedelmi szakbiróság. - november 22. Az a kérdés, hogy a királyi törvényszékek mostani külön kereskedelmi birósági hatáskörüket megtartsák-e, vagy ne, tisztán ós kizárólag szakszerű jogszolgáltatási kérdés. Po litikai vonatkozásai ennek a kérdésnek nem voltak ezelőtt sem, nincsenek ma sem. El lehet mondani, hogy a kereskedelmi birósági hatáskör s kivált a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felállítása általános közóhajnak felelt meg és még az az előnye is van, hogy a kúria kereskedelmi itélőtanácsait kitűnő gyakorlati képzettségű birákkal látja el. Magának a kereskedelmi ülnöki intézménynek is meg volt az a kedvező hatása, hogy a királyi törvényszékek judikaturáját folytonosan kontaktusban tartotta az ipari ós kereskedelmi élettel, amire egyébiránt minden bíróságnak szüksége van ma, a kódexek ós paragrafusé' korában sokkal jobban, mint annak előtte, amikor a biró kevésbé volt megkötve §-ok által s igy a törvényalkalmazásban nem volt annyira kitéve az élettel való összeütközéseknek. Mindazáltal szóba jöhet az, hogy ugyan nem volna e helyesebb, nevezetesen pedig a fórumok egyszerűsítése ] érdekében célszerűbb s ez eljárás tekintetében alkalmasabb: ha most készülő általános perjogi reformunknál a külön kereskedelmi hatáskör eltörültetnék s ezzel egyben a budapesti kereskedelmiés váltótörvényszék is beolvasztatnék a polgári törvényszékbe, azontúl pedig a törvényszékeknél egyáltalán külön kereskedelmi szaktanácsokitélnének a kereskedelmitermészetű ügyekben, mindenesetre kereskedelmi ülnökök nélkül. Ez az álláspont is vitatható, anélkül, hogy az bármi részen is érintené politikai kérdéseinket; nevezetesen pedig, hogy tápot adna vitára az úgynevezett agrár és merkantil álláspontnak, ami, ha már magában véve is fölötte egészségtelen álláspont, határozottan káros, sőt oklalan ott, ahol tisztán ós kizárólag tárgyilagos jogi okok és érvek határozhatják el a perjogi intézmény mivoltát A képviselőház igazságügyi bízott ságában imént áz előadó érvelése csakugyan megnyerte enne'c az utóbbi nézetne c a bizottságban ülő jogászok többségét. A bizottság ilyképen Plósz Sándor miniszter általános porrendtartásának 3. 03 4. szakaszait eredeti szövegükben nem fogadta el, hanem az elsőfokú bíróságok külön kereskedelmi hatáskörének megszüntetését s ezzel egyben a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvónyszék fölosztását is ki mondotta, illetőleg jelentésében ezt fogja javasolni a képviselőháznak. Egészen kétségtelen, hogy a bizottság többsége kizárólag igazságszolgáltatási okokból indult ki ezen határozat meghozatalánál. Ugy látszik, különösen a fórumok egyszerűsítésének érdeke vezette, m?rt hiszen magának a kereskedelmi kódexnek a fontosságát és a kereskedelmi ügyletekre való alkalmazandóságát a bizottság többsége is éppen ugy ismerte, mint a mostani hatáskör s nevezetesen a perrendtartási javaslat mellett kitartó kisebbség. Kétségtelen tehát az is, hogy az igazságügyi bizottság többsége ezúttal inkább elméleti, mint gyakorlati szempontokkal vetett számot. Annyi pedig minden ellenvetésen fölül áll, hogy a budapesti királyi kereskedelmi ós váltótörvényszék föloszlatása szinte váratlanul és kínosan érintené magukat a jogászi köröket is, amelyeknek a véleménye pedig ebben elvégre is irányadó. Ehhez járul még az, hogy Plósz Sándor igazságügyminiszter perrendtartási javaslata, jól megfontolt okokból, a kereskedelmi hatáskört már maga is jelentékenyen megszorította. Áz 1000 koronánál kisebb kereskedelmi perek legnagyobb részének, továbbá a tömegesen fellépő szövetkezeti pereknek s az 1000 koronán aluli váltópereknek (tehát a váltóperek két harmad részének) a járásbíróságok elé utalása elsőfokú társasbiróságaink kereskedelmi hatáskörét jelentékenyen megtisztítja a szorosan véve oda nem tartozó kisebb perektől s igy az emelhető kifogásokat az igazságszolgáltatás egyedül irányadó szempontjából is eleve közömbösíti. Ennél messzebbre a külföldi törvényhozások is alig mentek el- s nálunk, ahol az ipari ós kereskedelmi forgalom amúgy is megkívánja a szakbiróságokat, csakugyan nincs arra elhatározó ok, hogy a törvényhozás rá lépjen arra, a tradíció által sem támogatott, az igazságszolgáltatás gyakorlati érdekei által pedig éppenséggel nem kivaat uniíikációra, A készülő kereskedelemjogi reformok pedig mindenesetre alkalmasak lesznek arra, hogy a javított eljárással karöltve korrigálják az érezhető hibákat és hézagokat. Ez az oka, amiért a kormány, összhangban az általános kívánsággal, Plósz Sándor eredeti javaslata mellett foglalt állást s igy a kereskedelmi hatáskörnek s a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszóknek megtartását kívánja. Nemcsak kívánja, de a képviselőház előtt ezt az álláspontot határozottan képviselni fogja Az igazságszolgáltatás hatásköri kérdéseiben elvégre is egyedül ós kizárólag az ország gyakorlati igényei lehetnek döntők. Itthon és a külföldön. - Fővárosi munkatársunktól. (A Nessi ügy. Himnusz a házban. Széli - obstruál. Bá nffy Dezső - aktiv politikus. Az olasz király leánya.) Budapest, nov. 21. Nem érdekli más semmi sem ugy az országot, mint a fiatal függetlenségi képviselő Nessi Pál kardbojtja. Ki — ha jól tudom — itt-ott ismerőse lehet a békósmegyeieknek, mert Hentaller Lajost választása alkalmával több községbe elkísérte. Már két napja folyik a vita az aranyos kardbojt körül ós még a végét látni sem lehet előre. Az ülések mindig hangulatosabbak ós színesebbek ós ebben a függetlenségiek a művészek, a. nagybaj uszu F ejórváry megint maga előtt láthatja a régi napokat, mikor óriási vehemenciával rontott neki az ellenzék. Egészen uj volt az ülés kópóben az, hogy a remek terem a himnusz hangjait verte vissza. Ez még nem hallatszott az uj házban, újdonság volt a karzatnak ós a képviselőknek. Az éneklés külömben nem először szerepel a magyar parlamenti tanácskozások mellett: a Bánffy ellen folyt Békésmegyei Közlöny tárcája. Öszi hangulat. Ón szürke ködével száll le az alkony . . . Éj bontja ki szárnyát búsan, hidegen . . Tán hogy titeket fátylába takarjon, Emlék . . . szerelem . . . ! Megvillan a fényetek égi sötétben, Hit, hű szerelem s te csalóka remény — Mint árva hajósnak . . . törten hazatérten Bús északi fény. . . És bágyad a súgár, láng, tűz ellobban, Bús, fénytelen éjnek árnya kisért . . . Egy köuy lepereg, nem sejtve, titokban Ki tudja — miért . . .« Áchim Géza. Knapp úr. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta ; Kató József. Knapp úr egyszerű szülök gyermeke volt, ami természetesen nem valami különös isteni kegyelem folytán állott elő, mert Knapp úr akkora fáradtsággal lehetett volna mindjárt, teszem azt grófi v-igy hercegi csemete. Knapp úr már születésénél fogva excentrikus. Az édes apja hetedik fiu volt, az édes anyja szintén hetedik leány, az édes apjának és az ódes anyjának meg Knapp úr volt éppen a tizennegyedik gye reke. Ebből méltán következtették, hogy Knapp úr vagy nagyon szerencsés ember lesz, vagy nagyon szerencsétlen. Tisztán ez volt az oka, hogy Knapp úron csiszolni akartak a túri iskolában. Hanem hiábavaló volt minden fáradozás. Knapp úr már kölyökdiák korában hadilábon állott a syntaksissal, ahelyett szívesen komázott a kosztadója béreseivel, a kis csikót kenyérbéllel gyönyörűen tudta etetni, egyedül a kis borjú iránt viseltetett ellenszenvvel, mert mikor tojást akart ütni a szájába, hát szegény oktalan állat nem tudta mire vélni a dolgot és Knapp urat borjumódon oldalba rúgta. Knapp úrnak a tavaszi napok voltak a legkellemesebbek. Ilyenkor a Berettyó füzeseiben csuzlizott egész nap; itt esett meg vele, mely aztán kihatással volt egész életére. Az öreg Sunyi professor, aki szenvedély lyel bogarászott a vizszólen, fölkérte Knapp, urat, hogy az ő bogarait vigye haza. Es azon nyomban összekaptak, mert a szegény öreg protessor, amint örömmel mutogatott egy a coleopterák rendjébe tartozó Hydrophilus piceus példányt, Knapp úr leszólta, hogy az „közönséges bicskás bogár." Mint aki teljesen tudatában volt igazságának, elégtételt vett a professoron, amiért az ő nézetét nem acceptálta. Ugyanis amint a vizszólen guggolt ós egy kis kórócskával halászta a professor a csigabigákat, Knapp úr orozva, hátulról egy viharedzett juhászpulit uszított rá Az a kutya is, mintha megértette volna Knapp úr intentióját, nyilsebességgel rohant a professora s közvetlen mögötte üvöltötte csatakiáltását : — Hup-hup-hup ! Sunyi professor annyira megrémült, hogy ijedtében egyenesen a Berettyóba ugrott. Mivelhogy ő a tudomány felé ós se a tudomány ő felé nem hajlott, Knapp úr egy csizmadia műhelybe került, ahol egy öreg mesterember oktattt, hol igy, hol amúgy, amint a sorja jött. Ámbár Knapp ixr hamar kitapasztalta a „majsztert", mert ha az öreg keresztül nézett a pápaszemen, az annyit jelentett, hogy minden cssndes, ha alatta nézett el a pápiszemnek, vagy fölfele nézett ki a pápaszem mögül, az körülbelől egyet jelentett, hanem mikor a homlokára tolta föl, akkor már Knipp úr ós a lábszijj között egy bizonyos reális alapon vett kapcsolatra lehetett következtetni. Ilyenkor Knapp úr rendesen valami „istikket" csinált. Igen természetes, hogy a mesterség nem ment seohgyse. Ha a „Sóskaháton" nyitotta ki a műhelyt, akkor a „Hurkavógen" nyüttek a csizmák, avagy megfordítva. Igy lett aztán Knapp úr ami lett, t. i. vándorcsizmadia, felkeresvén a puszták világát, ahol konkurrens nincs. Es itt kezdődik Knapp ur életében a harmadik fejezet, amelyet igen elhibázott azzal, hogy megnősült ós olyan felesége volt, akinek három Knapp lett volna egy Knapp. O maga se tudta, hogy jutott a feleségéhez. Ügy őszformán hajlott az idő, mikor eündult a pusztákra csizmát reperálni. Éppen elérte az este, hát az országút mentén egy füztabokor közelében leheveredett. Es álmodott és álma iszonyú vala. Az Ur hosszú lajtorját eresztett le az égből ós azon angyalok jártak őrületes sebességgel le ós föl A tüzfabokor lángra lobbant ós Knapp úr a kékes láng közül hallott egy bus mennyei szózatot: — Knapp úr . . . Kuapp úr . . . nem jó az embernek egyedül lenni. Knapp úr még álmában gondolkozni kezdett a Szózat fölött ós ugy tetszett, mintha igaza lenne annak a szózatnak s választani kezdett az angyalok közül. Egyszerre, hirtelen, bezárult az égnek kapuja, de csodák csodája, egy angyal künnrekedt. Mikor a nagyállási migtár előtt találkozott Csontos Rozáliával, Knapp úr megesküdött, hogy ő már látta Rozáliát valahol, lehet, hogy álmábi, de látta, lehet, hogy az ő számára zárta ki Rózát az űr angyalai sorából, de szivére tette a kezét, hogy szereti véghetetlenül. E^ még akkor nap meg volt az eljegyzés, esküvés, lakodalom ós a többi, amint ez pusztán, a szabadság hazájában ma is szokás. Knapp út rettenetesen boldog volt, s mézesheteit azzal töltött®, hogy horgászott a Körözsön, mint egy úr! Ez a foglalkozás annyira tetszett Knapp úrnak, hogy lement horgászni délelőtt-délután, mig aztán azzal is felhagyott. Még pedig azért, mert egyszer „Keszeg" helyett iszonyatos zöld kecskebékát húzott ki a vízből, s mikor leesett a horogról, egyenesen Knapp úrnak rontott, ós Knapp úr ijedtében hanyattvágódott a homokon s olyan görcsöket kapott, hogy azt se tudta : fiú e vagy lány. Segítségért kiáltott a feleségének : — Kedves Roláziám . . . — Édes Rolizája . . . — Hogyha szeretsz kedves Rozilájám... — Rozáliám . . . jajj, hogy ennyire vagyok, hogy még a neved is alig tudom kimondani ... Knapp urat aztán beszállították a majorba, ahol körűlállották az asszonyok, az egyik azt kommendálta, hogy „fedőt kell melegíteni a gyomrára", a máiik meg hogy: „kínyesőt ídes zsírral", mert nincs annál jobb nyavalya ellen. Valahogy mégis talpra állították Knapp urat, ós ez ezzel el is múlt volna, hanem az ispánnónak elveszett a sok írós vaj, s valamelyik kitalálta, hogy bizonyosan Knapp úr ette meg, attói kapta a görcsöket. Elég az hozzá, hogy itt sem lehetett tovább maradandó lakása, ment hát tovább. Útközben a felesége is elhagyta, igy Knapp úr egyedül érkezett a Kóthalmi majorhoz. Munkát keresett, de ott se volt egyéb, mint egy kis tapasztani való. Itt is hamar végzett Knapp úr, mert fiskális lóvén a gazda, rövidesen kiciberózte: — Micsoda mester maga ? — Ha kell, csizmadia, ha kell, asztalos, fúrok, faragok . . . — Szóval ezermester. — Igenis kérem aláson. — Itt biz nincs egyéb dolog, mint egy kis tapasztani való, érti-e ezt a mesterséget ?