Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-11-20 / 93. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, november hó 20 án. 93. szám BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség : Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Kis nemzetek. - nov. 19. Államtudósok azzal ijesztik a kisebb nemzeteket, hogy csekély reményük lehet a fönmaradásra. A kis nemzetek elébb elvesztik anyagi, majd állami függetlenségüket; szellemi füg getlenségről még csak nem is álmodhatnak. Előbb-utóbb be kell olvadniok a nagy nemzetekbe, melyek minden sajátságuktól, végül nyelvüktó'l is megfosztják őket. A nagy katonai állarr ok, . melyek Európában szervezkedtek, csak ideig-óráig tűrik a kis szomszéd nemzetek függetlenségét, ha ugyan függetleneknek nevezhetjük azokat, akik a hatalmasok szövetségét, vagy oltalmát kénytelenek keresni. Anglia most végzett a burokkal, Németország döntő csapásra készül a lengyelek ellen, a Balkán népei mind függésre vannak kárhoztatva. Mi lesz velünk, magyarokkal, kiket a németség és szlávság vasgyürüivel körülvesz? Az állatországban azé az élet és a jövő, ki jobban tud alkalmazkodni a viszonyokhoz és az erős tud legjobban alkalmazkodni. Az emberi társadalomban a jog, törvény és könyörületesség ereje némileg enyhiti az életküzdelem kegyetlenségeit. A nemzetközi érintkezésben azonban, ugylátszik, ismét a létért való küzdelem kíméletlensége uralkodik korlátlanul. Mintha az erkölcs, csak a tűzhely lángja volna, melynél csak a körülállók melegedhetnek, mig künn az erőszak viharai dúlnak. Az állami életet oly üzemhez lehet hasonlítani, melynek viteléhez bizonyos anyagi, gazdasági, szellemi erők szükségesek. De a kisebb nemzetek ezekkel az erőkkel csak korlátolt mennyiségben rendelkezhetnek, holott magát ezt az üzemet bizonyos határon tul kisebb méretekre redukálni nem lehet. A kis nemzetnek is, ha értékes életet ak ir élni, jó közigazgatásra, virágzó gazdasági és szellemi életre van szüksége. De van-e elég tehetséges, tanult, mun kabiró emberünk, van-e elegendő tőkénk, föntarthatjuk-e politikai, gazdasági, szellemi életünket, függetlenül, sajátosan? Ezt tagadják azok a tudósok, kiknek nézete szerint száz óv múlva egész Európa négy-öt nagy nemzetté lesz. A kisipart elnyeli a gyáripar, a kis kereskedést a nagy tőke, a kis állami életet a nagy világmonárkia. Sfölmerül a kérdés: föntarthatjuk-e a nemzetet csupán csak históriai emlékekkel, ragyogó szónoklatokkal, heves ömlengésekkel? Nem kivánja-e meg minden korszak a maga élő szükségleteinek teljes kielégítését ? Nem kell-e, ha ez lehetetlenné válik, a nemzeti élet alapjának lassan-lassan meginognia ? Élhet-e valamely nemzet csupán csak kölcsönökből? Anyagi és szellemi téren a kölcsön, melyet, meg nem fizetünk, a rabszolgaság kezdete. A tiszta nemzeti szellem becse megmérhetetlen s erkölcsi ereje a nem zet halhatatlanságát biztosítja. A világ nagy törvénye nem gravitáció, nem az anyag és erő megmaradása, hanem az önfentartás. Minden az akar maradni, ami és minden, ami kifejlett, meg tud maradni annak, ami. A legalsóbbrendü egysejtű szervezetet részekre oszthatod, de minden egyes rósz újra csak szülőjének képére alakul és nő. Hiába ígérik nekünk a legnagyobb kultura minden vívmányait, mégis megmaradunk a magunk kunyhójában, mert a mienk. Egyes ember elszakadhat nemzetétől, de a nemzet nem_ szakadhat el magától. És hamis tanitás az, hogy csak a nagy organizmusoknak van joguk az életre. Csak elefántok vannak a világon ? Az ellenkező igaz. Á nagy Németország partikuláris fejedelemségekre, törzsekre oszlik; ki akarja ott az egyformaságot? Egyformá é Anglia? Vagy a szláv világ? Az a nyolc millió magyar egyike a legkompaktabb nemzeti egységeknek, melyek a világon vannak és mindenesetre elég nagy és tömör, hogy a legfényesebb állami háztartásra módot nyújtson. Ha belsőleg egészséges, ugy megnő, hogy ha szükségletei annyira szaporodnak is, mindennek eleget tud tenni. Ez a kis nemzet eddig is bebizonyította, hogy meg tud állni a lét harcában, hogy alkalmazkodni tud a körülményekhez, hogy oly sajátságokat tuJ teremteni, melyek nem hiányozhatnak az emberiség lelkéből. Ennek a nemzetnek van fejlett egyénisége, ez a nemzet akar élni, ez a nemzet velejében ép és éppen ezért halhatatlan. Közgyűlés Csabán. Hosszú tárgysorozattal tartalmas gyűlést tartott hétfőn délelőtt Békéscsaba község képviselőtestülete. Hazafias kegyelettel, s egyhangú lelkesedéssel fogadták a városatyák B e 1 i c z e y Rezső ismeretes indítványát s immár csak idők kérdése, hogy Kossuth L vjos szobra díszítse Csaba valamelyik közterét. A villanyvilágítás kérdése ismét napirendre került, s mint már 10 óv óta annyiszor, ugy ©z úttal sem döntöttek a polgárságnak ezen immár elodázhatlan szükségletéről, hanem bizottság menesztésével halasztották el a megoldást. Hisszük azonban, — mint ahogy ennek a közgyűlésen is kifejezés adatott, — hogy a végleges megoldás nem fog sokáig késni. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk következőkben számol be : A havi jelentéseket az adóbehajtás eredményéről, a pénztárak véletlen vizsgálatáról, a kórház ós szegényházról, ós népmozgalomról tudomásul vették. A pénztárvizsgálatról szóló jelentós során Kor osy László főjegyző jelentést tett az aradi ipar és népbankban elkövetett sikkasztásról; a községnek ez intézet csabai fiókjában pénzei vannak elhelyezve, de ezeket a közpénzeket semmi veszedelem nem fenyegeti. A jelentést a- közgyűlés megnyugvással vette tudomásul. A község a piaci ós vásári helypónzszedósi szabályrendeletet a helypónzek igen mérsékelt felemelésével módosította ; a kereskedelemügyi miniszter azonban a módositott szabályrendelettől a jóváhagyást megtagadta, mert a vásári helypénz rendeltetésénél fogva csupán a vásártér fenós rendbentartására szolgálván, a községnek a helypénz emelésére felhúzott azon indoka, hogy szüksége van a közjövedelem szaporítására, a kórelem teljesítésére kellő alapot nem nyújt. A közgyűlés a szabályrendeletnek ujabbi felterjesztését határozta el, mert e dijak mérsékelt felemelését éppen a piac és vásártér fentartásának mind nagyobb ós nagyobb költségei teszik elkerülhetlen szükségessé. A község az Arad-városi siketnóma iskoláb n két csabai illetőségű siketnóma gyermek kitanitásának költségeit vállalta magára; ez áldozatkészséget a vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő leiratban köszönte meg: Örömmel értesültem az elöljáróság azon emberbaráti nemes áldozatkészségéről, hogy a siketnémák Arad-városi iskolája szegénysorsu tanulói közül már a második ellátási költségeiről szives gondoskodni. Kedves kötelességet teljesítek, amidőn az elöljáróságnak ezen a közmiveBékésmegyeí Közlöny tárcaja. Nem is nézek... Nem is nézek én fel többé A csillagos égre, Jobban ragyog a csillagnál A te szemed fénye. Nem is tudom, nem is látom Mit ér ez az élet: Csak mikor e mélyen égő Szép szemekbe nézek, — Fog el az igézet. Ném is fogok én ezután Templomba se járni, Elég nekem a te rózsás Ajkad, arcod látni; Elég ahhoz, hogy kigyúljon Szivemnek a lángja . . . S az ajkam meg is nyílik A legszebb imára: A nevedet áldja. Varságii János. Az asszony. Irta : Lengyel Laura. Vannak dolgok, melyek örökké izgatják az emberi lelket, mióta öntudatra ébredt, melyről beszélünk, vitatkozunk, anélkül, hogy valami megállapodásra tudnánk jutni, de anélkül, hogy valaha csak a legcsekélyebb mértékben is, unnánk ezeket az örökös témákat. Szép nyári este volt. Két ember a férfi meg a női szerelem különbvalóságán vitatkozott, a kót ember közül az egyik férfi, rolt s igy természetesen a férfiszere lemért tört lándzsát Előkerültek modern és régi történetek, titkos tragédiák, hősi elvérzések, mikor még ez nem volt elég, sorra jött a világtörténelem, mikor a férfi koronáját, becsületét, hatalmát dobta el egy asszony mosolyáért A férfi — tüzec lelkű, bátor szivü, szép öreg ember — hatalmas filippikája után hirtelen meghajolt ellenfele előtt ós levette kalapját, mintha az egész asszonyi nemtől kérne bocsánatot. — Távol legyen tőlem az asszonykáromlás csúf bűne. Minden bűnök közt a legundokabb, a legfertelmesebb : a hálátlanság. Amikor a férfi az asszonyi nemről rosszat beszél, mindig beleesik az alávaló vétekbe, mert megfeledkezik róla, hogy élete legszebb, leggyönyörűségesebb óráit ezeknek a galádul rágalmazott teremtéseknek köszönheti. Igazi férfi életében minden szépségnek emléke asszonyi lélekhez fűződik. Aki őket káromolja, az saját életének költészetét rántja le sárba, piszokba. De ez mind nem rontja le állitásom igazságát. A fórfiszerelem etikai fensőbbségének kétségbevonhatatlan bizonyítéka : az áldozatkészség. — Vájjon ? — kérdezte a finom arcú, ősszhaju öreg asszony. — Ne kételkedjék ebben asszonyom, ismétlem, senki több hódolattal nem nóz az asszonyi nemre, mint az ön alázatos szolgája, de a nő arra az óriási felhevülósre, melyben a nemes önmegtagadás születik — soha sem képes. — De vájjon szükséges e ehhez az óriási felhevülés ? Enólkül nem volna áldozatkészség, önmegtagadás ? — Igazi nincs. Látja asszonyom, nehezemre esik a vitatkozás, mert szivesebben vágatnám ki a nyelvem, minthogy az aszszonyi nemről rosszat mondjak. Az ő édes, bájos mivoltukhoz hozzá tartozik egy picike kis önzés, a mitől soha sem tudnak szabadulni, de a szerelem ez a picike imádásramóltó önzés, néha óriási mórtékben növekszik. Önök tudják mindjárt a szerelem elején, amire a korlátolt férfi csak a végén jön reá, hogy a szerelem voltakópen ke meny és kegyetlen harc, melyben az egyik félnek okvetlenül veszítenie kell. S az asszony mindig ügyel, hogy ne ő legyen az egyik. S ebben a vigyázásban nagy előny az, hogy önök még csak meg tudnának nélkülünk élni, ellenben nekünk olyan szükségünk van magukra, mint a levegőre, melyben, mely által élünk. Látja asszonyom, ez is csak azt bizonyítja, hogy ma guk okosabbak nálunknál, de mi jobban tudunk szeretni. — Udvariatlan vagyok, ha kijelentem, hogy nem győzött meg? — Dehogy is. Ez is speciálisan feminin tulajdonság : asszonyt soha sem lehet meggyőzni. De látja, beszélhetnénk önnek életemből egy történetet, öreg ember vagyok s minden zavar nélkül hallgathatja azt, ami ily régen történt. En egyszer, régen, fiatal koromban szerettem egy leányt. Szegény fiu voltam, várni kellett volna rám, mig exisztenciát teremtek magamnak kün a világban. Ereztem, hogy van bennem erő, energia, bátorság, kitartás s biztosra vettem győzelmemet. A leány azonban vagy nem szeretett, vagy nem hitt bennem. Mindegy. Ezért őt ne érje semmiféle vád. A leány férjhez ment máshoz, gondolom boldog is volt vele Nem a hölgy ellen akarok beszólni, hanem magam mellett. Hitvan esztendős agglegény vagyok, sokkal többre becsülöm magam, minthogy az ifjúság elmultával alkalmatlankodni akarnók a nőknek, azontelűl meg hajdani ideálom—bár szemembe még mindig a legbájosabb asszonyi teremtés — de már nagymama — s igy elhiheti asszonyom, hogy amit mondok, az mind objektív igazság. Én attól a leánytól soha egy barátságos pillantást, egy ódes tekintetet, egy kézszorítást nem kaptam. Elszakadt tőlem, de ón hiven őriztem kópét és esküszöm, hogy soha, semmiféle asszonyszemély nem állt oly közel szivemhez, mint ez a nő, ki seha, talán álmában sem gondolt reám. Voltak kalandjaim, minek tagadnám. Néha komolyabban is vettem őket mint kellett volna. Máskor beleringattam magam a szerelemjilluziójába, de most már itt a tél közepén ősz fejjel, nem kérve, nem várva, nem akarva többé senkitől,semmit: bátran elkészíthetem a leltárt. És akár hiszi asszonyom, akár nem, ón becsületes szívvel, tiszta lélekkel állítom, hogy életem legértékesebb kincse: ez a soha sem viszonzott, nekem csak fájdalmat ós kínos vágyódást termő, első szerelem. A szép ezüsthajú öreg asszony valami különös szomorú moaolygással nézett a férfira :, — Én hiszek önnek kedves barátom, de ha meghallgat, ón is mondok önnek egy kis históriát. Akivel történt, igen közel állt hozzám, mondjuk a legjobb, legkedvesebb barátnőm volt. Fiatal leány korában belészeretett egy 1 bolondos fiu. Azt mondta, várjon reá, mig nagy ember lesz belőle s visszajön érte. Szerette-e a leány a fiút, erre mag m sem tudnók megfelelni; az ilyesmivel gyakrabban nincs az ember tisztában, mint a hogy a poéták hiszik. íinnyi bizonyos, hogy nem vette komolyabban a fiu beszédét, mint ahogy éppen szükséges. Gondolom egyidősek voltak s szegények, mint a templom ama hagyományos egere. Barátnőm, amint az első tisztességes elfogadható kérő jelentkezett, fórjhezment. Higyje el barátom, nem okvetlen szükséges, hogy szenvedélyes szerelem hajtsa annak a fórfiuak karjába a leányt, kinek örök hűségét esküszik. Maga mosolyog és arra gondol, hogy ötven ós egynehány eszten-