Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-10-26 / 86. szám

jelentőségű emberről van szó, mint a milyen Darányi, a ki jelentőségben megázzál sem nyer, ha a hivei hangoztatják is, hogy Bécsben nagyon elfogadható személyiségnek tartják. Jelentéktelen, de szorgalmas, vagy energikus férfiak jöhetnek ugyan kombinációba a kormány-elnöki állásra ha az ügyek állása hirtelenül vagy egy éjszakán át fordulatot vesz, de lehetetlen, hogy ilyen kisszerű jelölést hónapokig kószitgessenek elő. Darányit parlamenti körökben eddig szorgalmas munkásnak és figyelmes szemlélőnek ismerték, de mézédes modora ós őszinteségének hiánya miatt a szabadelvű pártban soha sem tudott magának nagyobbszámu barátot vagy hivet szerezni. Darányi ama alázatos, sőt meghódoló természetű embereknek egyike, a kiknek soha sincs önálló véleményük, de a kiknek valóságos életszükségletük, hogy valakinek mindig teljesen alávessék magukat." Ez az egész hir azonban egyszerűen — semmi. Künn pedig — legközelebb — Ausztriában igen sok lehet a — lump. Bizonyitja ezt az a törvényjavaslat, melyet a napokban nyújtott be az osztrák kormány. Arról van szó, hogy a korcsmákban való ivást megrendszabályozzák. A törvényjavaslat meglehetősen szigorú büntető intézkedéseket tartalmaz. Hat hónapig terjedhető súlyos börtönnel és ezer koronáig terjedhető pénzbirsággal sajtja kihágás cimen azokat, akik valamely büntetendő cselekményt részegségükben követnek el. Magáért a büntetendő cselekményért persze külön büntetés jár. Szigorúan torolja meg a törvényjavaslat azt a puszta tényt is, ha valakit nyilvános helyen félév alatt többször részegen találnak, valamint azokat is megbüntetik, akik nyilván részeg embereknek ós kiskorúaknak szeszes italokat szolgálnak ki. Ha jól meggondoljuk a dolgot, hát ná. lünk se volna éppen felesleges az ilyen törvényj avaslat. Nem fejezem be a levelemet egy kis szerb pletyka nélkül, amely rendkivül érdekes. Sándor király a konakban tartott értekezleten hevesen kikelt a szerb ellenzéki sajtó ellen. Szólt ez a kilakadás első sorban az értekezleten jelen volt szabadelvű párti vezérembereknek, mert a szabadelvüpárt lapja, a Szrbszka Zasztava az, maly minden nap támadja s gúny tárgyává teszi a király és a királyné személyét. A Szrpszka Zasztavá-nak vagy négy szerkesztője ül már a börtönben. Mostani szerkesztőjét egy időre ugy tették ártalmatlanná, hogy hirtelen fegyvergyakorlatra hivták be, annyi időt sem engedve neki, hogy helyettes szerkesztőről gondoskodjék ; s igy megtörtént az a ritka dolog, hogy a lap szerkesztő hiányában 'nem jelenhetett meg. A királyi párról mindennap egy-egy rövidke hir, vagy hosszabb cikk jelenik meg, melyek burkolt alakban mindig egy csipös megjegyzést, gúnyt, és néha nagy igazságot is tartalmaznak. A Szrbszka Zasztava különösen Draga királyné magaviseletét ós az udvarban tett intézkedéseit teszi gyakori birálat tárgyává. A Szrbszka Zasztava több hét óta Levelek az Olimpusról cimen közöl szatirikus dolgokat. Az olimpusi szerbek leveleket, üzeneteket küldenek Szerbiába, melyek komikus hatást keltenék, nem kis bosszúságára azoknak, a kiket az olimpusi üzenetek illetnek. Belgrádban azt beszélik, hogy a szerb udvar dolgairól szóló közleményeket egy igen tehetséges, nagyműveltségű fiatalember, Milicsevics irja; Milicsevics két évvel ezelőtt Sándor király titkára volt s mikor a király azt a parancsot adta neki, hogy irja meg a kiáltványát, melyben tudtára adja a szerb népnek, hogy M a s i n Drága asszonyt nőül vészi, odacsapta a tollat s ezt mondta : — Felség, ezt a kiáltványt én nem irom meg. Ezzel fogta kalapját s ott hagyta a királyt és a konakot. Á vármegyei pénztárak államosítása. A jövő hó első felében jelennek meg azok a terjedelmes rendeletek, melyek a közigazgatás egyszerüsitóse kapcsán, egyúttal a vármegyei pénztári ós számvevőségi személyzet jövő alkalmaztatása tekintetében is intézkedni fognak Ez a reform nagy változást fog előidézni a vármegyei élet belső szervezetében s fölöttébb nagy felelősségtől menekülnek meg a kormányzó alispánok. Az idén utoljára állították egybe a megyei számvevőségek a vármegyék költségvetését, s ezzel szereplésüket befejezve, végleg letűnnek a közélet színteréről, hogy mint szakközegek folytassák működésűket az állami hivatalokban. A kik ragaszkodnak a hagyományokhoz, bizonyára mélabús érzéssel veszik tudomásul, hogy az ősrégi intézménynek, a vármegyének önkormányzati életét jóval szűkebb határok közé szorították. Az államosítás első sorban azokat a hivatalnokokat érdekli, kiknek állását a vármegyénél megszüntetik ; érthető aggodalommal tekintenek tehát a jövőbe, mely reájuk nézve egészen uj hivatali viszonyokat teremt, s nagyban kihat megélhetésükre is. A törvényhozás igyekezett ezt a bizonytalanságot, amennyire a körülmények megengedik, mérsékelni, mert a törvóayben kimondotta, hogy mindazok a törvényhatósági, pénztári és számvevőségi tisztviselők, kiket az állami szolgálatba átvesznek, lehetőleg az illető vármegye területén alkalmaztassanak. Az uj törvény a jövő évi január 1-vel lép életbe, s a most működő tisztviselők e naptól kezdve rendelkezési állapotba helyeztetnek ; de ugyanakkor a pénzügyminiszter intézkedik, hogy a kir. adóhivatalokhoz, illetőleg a pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségekhez, jelenlegi illetményeikkel szolgálattételre ideiglenesen beosztassanak. Kétségtelen dolog, hogy ezeknek a tisztviselőknek kezdetben nem könnyű feladatuk lesz. Csak a munkaképes és még el nem öregedett vármegyei hivatalnokok számithatnak arra, hogy állami szolgálatba átvétetnek. Ezek az uj kinevezés alkalmával is jelenlegi fizetésüket fogják megkapni, azonban az állami tisztviselők fizetésének rendezésére vonatkozó 1893. évi IV. t.-c. értelmében, azokba a fizetési osztályokba fognak beosztatni, mely elméleti képzettségüknek és végzett iskoláiknak megfelel. Miután pedig a vármegyei pénztári ós számvevőségi alkalmazottak rendszerint magasabb fizetést élveztek, mint a velők egyenlő minősitéssel biró állami tisztviselők : azt a különbözetet,, mely jelenlegi és az uj kinevezés folytán nyert rangosztályuknak megfelelő fizetés között jelentkezik, személyi pótlók gyanánt fogják kapni mindaddig, mig magasabb fizetési osztályba elő nem lépnek. Az államositás folytán alkalmazandó tisztviselők lényeges előnyökben részesülnek, miután használhatóságuk és munkaképességünkek megfelelően magasabb fizetési osztályokba emelkedhetnek, s a 'küszöbön levő uj fizetés rendezés alkalmával illetményeik jelentős növekedésére tarthatnak számot, azonkivül nyugdíjjárulékuk is az eltöltött szolgálati évek arányában nagyobb lesz, mint eddig a vármegyénél. Az állami számvevőségeknél természetesen nem lesz annyi ember elhelyezhető, mint a mennyit január 1-vel rendelkezési állapotba helyeznek ; ezen a belügyminiszter, a pénzügyminiszterrel egyetórtőleg, a járási számvevői állások szervezése által kiván segiteni. Ebből az intézkedésből azonban nem feltétlenül következik, hogy a főszolgabirák mellé járási számvevőkül kinevezendő egyének, a mostani megyei számvevőségi tisztikarból fognak kiválasztatni, miután erre nézve a pónzügyigazgató véleményes jelentése lesz irányadó. Erre már azért is szükség lesz, mivel a járási számvevőszék ugy az előzetes, mint az utólagos számviteli ellenőrzés tekintetében a közigazgatási hatóságokkal szemben önállóan fognak működni, s e működésükért a számvevőségi igazgató utján csak a pénzügyminiszternek felelősek ós csakis a közigazgatási segédszolgálat tekintetében lesznek az alispánnak ós a főszolgabírónak alárendelve. Addig is, mig az uj pénzügyi palota Gyulán felépül, a Bókósvármegye kötelékéből kilépő tisztviselők közül azok, kik állami szolgálatba átvétetnek, nem fognak mindnyájan a pónzügyigazgatóság mostani helyiségeiben elhelyezést találhatni, azért a vármegye alispánja ós a pónzügyigazgató között létre jött megállapodáshoz képest, a kir. adóhivatal a vármegye székházába költözik át, hol a mostani pénztári helyiségeket fogja elfoglalni; mig a számvevőségi személyzet az adóhivatal üresen maradó hivatali szobáiban talál elhelyezést. Hogy vármegyénk pénztári és számvevőségi tisztviselői közül kik vétessenek át állami szolgálatba, erre nézve ugy a fő, mint nz alispán indokolt előterjesztést tett a pénzügyminiszterhez, ki a kóc főtisztviselő javaslatának figyelembe vételével fogja rendelkezéseit megtenni. A békés-bánáti ref. egyház közgyűlése. A békés-bánáti ev. ref. egyházmegye már befejezte Temesváron négy napig tartott tanácskozásait, melyeken igen fontos egyházi ügyeket intézett el. A tanácskozás reggeli 8 órától délután 1 óráig tartott s ezen időt a kánoni ka vizitációról s a misszió ügyekről szóló terjedelmes jelentések vették igénybe. Több egyház, mint például a makói, nagykikindai, nagybecskereki, temesvári stb. disséretben részesült ügyeinek pontos vezetéseórt, az orvoslandó bajok podig orvosoltattak. Jlz egyházmegye ketté választásának ügye nem vétetett tárgyalás alá, mivel ezen ügy nincs kellőleg elkészítve. A gyűlés végeztével Dombi Lajos esperes igen szép záróimát ós beszédet mondott, Istennek megáldó kegyelmét kérve a temesvári szépen fejlődő ref. egyházra. A folytatólagos közgyűlésen Szegedi Kálmán békési ügyvéd, egyházmegyei ügyész több templom és iskola-ópitkezési s több magánjellegű ügyet ismertet, melyek egyhangúlag tudomásul vétettek. Szalay Józsefnek néhány tárgy elővételére tett sürgősségi indítványa nem fogadtatott el. Fekete Gyula cagykikindai lelkész előadja, hogy a szent-helenai reform, gyülekezet lemondott lelkész választási jogáról s pap nélkül lóvén, kéri az egyházmegyét, hogy neki papot rendeljen ki. Alkalmas lelkész kinevezésével Dombi "Lajos esperes bizatott meg. A nagyszredistyei fiókegyháznak 12 hold föld résztörléses megvétele engedélyeztetett, valamint a pancsovai ref. egyháznak ideiglenes kölcsön felvétele is. Nagy Károly makói ref. lelkész a nagy-majláthi iskolaópitósi ós államositási ügyet ismerteti. Az ottani egyháztanács ujabb határozat hozatalára utasíttatott. A szkulyai ref. iskola kibővítésére nézve kimondták, hogy az egyházmegye nem rendelkezvén most anyagi erővel, folyamodjék az egyház közalapé segélyért. Öt perc szünet után Tóth János a csorvási egyház panaszát adja elő, mely orvosoltatott. Futó Zoltán a hódmezővásárhelyi megüresedett lelkészi állás betöltésére nézve az ottani egyháztanács határozatát ismerteti, mely jóváhagyatott. Majd Karancai Dániel lelkész helyettesítése ós felebbezése ügyében az esperesi intézkedés megerősíttetett. A lelkészi nyugdíjintézet alapszabályai Szeremley Sámuel javaslatai tönözte, hogy ölelje karjaiba és fusson vele a világ végóig. Közel hajolt hozzá, oly közel, hogy a leány lehellete illatos forró levegőt csapott arcába. Denise rémülten felugrott, de a férfi útját állta, kitárt karokkal közeledett .elé, még mindig a kacér nagyravágyó leányt látta benne, aki a természet bájával szövetkezve, hatásra vadászott és ezzel a tudattal is végtelenül szerette! Ölelni akarta jogosan, mint vőlegény menyasszonyát és türelmetlenül várta a leány igenlő válaszát. Denise azonban undorral lépett vissza, mig szeme csodálatos nyngalommal nézett végig a görnyed alakon, olyan imponáló móltóság rejlett ebben a tekintetben, hogy más férfi megszégyenülve utat enged neki, de ez, aki távol tudta magától a társaságot, számolva az eshetőségekkel, vezette ide őt, nem félt a megzavartatástól. — Csak egyetlen csókot! — esengett halkan összetett kezekkel. A leány kétségbeesve, védelmet kereső tekintettel nézett körül ós ekkor megpillantott egy magas férfialakot, aki céltalanul bolyongott a holdfényes parton. Denise megismerte őt szivének lázat veréséből, hangja szenvedő könyörgéssel sikoltja Záray nevét, aztán futni próbált feléje, de ereje elhagyta és kimerülve összeesett. A holdfény eltűnt, kicsiny, átláthatlan felhődarab rejtette maga alá, a falombok integető légies alakokká olvadtak ós tündérmeséket suttogta a két ölelkezőnek. Denise megtalálta védelmét a szóles fórfivállon ós hálásan simul hozzá, mialatt hagyja csókoini arcát . . . ajkát . . . A költő. Irta: Catulle Mendóa. Történt, hogy Valamelyik tündórleány, aki olyan szép volt, mint egy rósza, de olyan kegyetlen, mint a kigyó, örök boszszut esküdött egy város összes lakóira. Hol volt, merre az a város ? Hegytetőn, vagy völgyben, vagy talán a tengerparton ? Nem tudom. Hallgat róla a krónika. Es ugyan mi volt az a sértés, a melyért ugy megharagudott ? Erről sem beszélnek az ócska, sárga könyvek, amelyekben ezt a történetet találtam Elfelejtették meghívni a királyleány keresztelőjére, vagy más volt az ok, de a tündér nagyon mérges volt ós bosszúért lihegett. Gondolkozott, hogy miképpen büntesse meg a város lakóit. Vizáradást küldjön rájuk, vagy sáskapusztitást. Tüzet, hogy lángokban álljon az egész város. Szedje el a virágok illatát, vagy az asszonyok szépségét, hogy minden leány csúnya legyen ós vén, mint a boszorkányok? Mert, mindezeket a csapásokat keresztülvihette volna a tündér. Olyan hatalom volt a kezében, mely erősebb volt a vasnál ós nagyobb a végtelen tengernél. Mindez azonban nem elégítette ki az ő végtelen nagy bosszúját. Egyik csapást se gyakorolta, hanem kitörölte az emberek emlékezetéből ezt a szót: „Szeretlek." Az első órákban nem is vették észre az emberek, hogy hiányzik valamijök. Roszszul érezték egy kissé magukat és kerestek is valamit félénken és tapogatódzva, de semmi pozitív hiányt, ami fájt volna — nem éreztek. A szerelmesek, akik találkára mentek rózsaligetbe ós a fiatal házaspárok, akik leeresztett függönyök mellett csókolództak, egymásra néztek csodálkozva ós idegenül. Erezték, hogy kellene valamit mondaniok, valami szépet, ami jól esne mindkettőjüknek. Mindamellett, nem érezték azt az igazi nagy fájdalmat ós hiányt, a melyet ez a szó „szeretlek" megérdemelt volna. — Ah, de nem tartott ez soká, nagy szomorúság fogta el őket Hiába csókolgatták ós becézgették egymást a legnagyobb szeretettel. A szomorúság helyét később a jele netek foglalták el. Miután hiányzott valamijük, amit nem birták megmagyarázni, megkezdődtek a nagy ós keserves szemrehányások és hűtlenséggel, meg hidegséggel vádolták egymást. Es igy törtónt azután, hogy a rózsaligetek üresek lettek, mert a szerelmes pároknak nem volt szükségük intim találkozásokra, a fiatal házasok pedig nem eresztették többé le féltő gyöngédséggel a íüggönyeiket. Ha ellenség, vagy döghalál pusztított volna keresztül a városon, nem lett volna szomorúbb ós kihaltabb, mint most, amikor csak egy szót felejtettek el az emberek: — Szeretlek ! Élt ebben a városban egy költő, akit legjobban lesújtott ez a csapás. Nem mintha egy szerelmes leány ajkairól várta volna ezt a szót, — mert egyáltalán nem volt kedvese; azonban lirai költő volt. akit hetilapokba irt rövid és szerelmes kis verseket szőke leányokhoz, akik sápadtak voltak, — de tulajdonképpen nem is léteztek. A legutolsó verséhez keresett csattanót ós nem találta meg, mert a vers értelme ós a rim is ezt a szótkivánta: „Szeretlek." Lehetetlen volt másképpen befejezni. A költő nagyokat ütött az asztalra ós nagyokat rágott a tollán : — Megőrültem ? Érezte tisztán az agyával ós a nyelvével azt a szót, de nem birta kimondani ós leirni. Biztosan tudta, hogy mielőtt a vershez fogott, a poénja már megvolt. Elfelejtette ós hiába járkált éjjel ligetekben fák alatt, hiába vette elő mindazokat az eszközöket, amelyeket egy költő megtesz — egy rimórt; nem boldogult ! — Nagy szomorúság vett rajta erőt, mert ettől a verstől, sok dicsőséget ós husz frankot várt. És ennél borzasztóbb nem létezik egy költőre. É? újra elment erdőkbe patakok mellé, ahol tündérek táncoltak holdfény mellett. Mikor igy gondolkozva, szomorúan tépelődött az erdőben, meglátta őt a tündér, aki ezt a sok szomorúságot okozta a városnak ós szerelmes lett a halvány fiúba. És oly gyorsan, mint a hogy egyik rózsa lehajol a másikhoz, lehajolt hozzá ós az ajkát az ajkára tette. A költő egy cseppet sem haragudott meg érte, hogy zavarják a rím keresésben. Végtelen boldognak érezte magát. Mégis észrevette, hogy a tündér a legnagyobb csókolódzások közepette is hirtelen szomorú lett, nagyokat sóhajtott ós arany haját kétségbeesetten bontogatta. — Királynőm, — sóhajtott a lirai költő ós letérdelt előtte; — oh, mondjad mi szomorít el annyira a legnagyobb szerelmi mámor közepette. Hisz oly boldogok vagyunk ós te oly szép vagy ! A tündér gondolkozott, azután kétségbeesetten szólt: — Hisz egyszer sem mondtad még, hogy: „Szeretlek !" A költő meglepetten ugrott fel egy japáni kerevetről. Nem ismételte amit a tündér mondott, hanem boldogan hazarohant. Megtalálta : a rimet. Hiába tartotta vissza őt a tündér, hazaért és megírta a versét ós elvitte husz frankért Dupuis urnák a kiadóba. . . . Azóta megint zajosak a rózsaligetek ós a fiatal házaspárok megint leeresztik estónkint a hálószobájuk függönyeit féltő gyöngédséggel.