Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-10-26 / 86. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, október hó 26 án. 86. szám • • BEIESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 lillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MÁKOS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Magyar udvartartás. - október 25. A politikusok sokat fognak vitatkozni az udvartartás költségeiről. Időszerű lett ez a különben kevéssé vitatott téma azáltal, hogy a király kérni fogja a nemzetet arra. hogy emelje föl két millió koronával az udvartartási költségeket. Ez a vita a politikusoknak való, ámbátor erős a gyanú, hogy nem lesz párt, amelyik a költ égfelemelést megtagadná. Elvégre is mikor a király kéri a fölemelést, kétségtelenül nem ok nélkül kéri Ha pénzáldozatot a király a nemzettől a saját maga számára kiván — a mi ritka, sőt szinte példátlan do'og — akkor nem fölöslegek gyarapítására kéri ezt: kétségtelen. Itt mintegy tá. sadalmi szempontból kell nézni a dolgot, nem politikaiból. Mert politikaiból ezt legfeljebb odaát Ausztriában nézhetpék, ahol tanakodhatnak azon, miért adjon Ausztria ezentúl többet az urvartartáshoz, mikor e többlet körülbelül rá fog menni a budavári udvartartás ellátására. Nekünk ez a költségemelés bizonyos társadalmi látókört nyit. Udvartartás Budán, állandó udvartartás. Szinte el se hiszszük. Fogalommá, állandó fogalommá lesz Budapesten is az udvar. Az a rengeteg palota Budavárában tele lesz néppel. Udvari tisztségek, hivatalnokok, szolgák, zsandárok, fogatok, lovak, hintók. Mindezek belevegyülnek majd a mi városi életünkbe. Nem újság, de mindennapos látnivaló lesznek utcáinkon. Ez a sok nép fizetést huz, amelyet itt költ el, ez a sok holmi ápolásra szorul, amit idevalók látnak el, az idevaló iparosok munkát lelnek. Nagy házon sok hiba esik, sok hát az iparosmunka és egyéb. Szóval két millióval fizetünk többet, de mi azt hiszszük dúsan fog kamatozni ép ez a millió. Aztán az a fényes királyi palota nem lehet el gazda nélkül. Állandó gazdája fog akadni, ugy mondják : József Ágost főherceg ez lesz benne az ur, mikor a király nincs itt. A főherceg, ha itt lesz óhajt, majd csak táraságot, nrert egyedül még egy főhercegnek is unalmas, uhajt majd színházat is látni, hangvesenyt is. Meg ha jön hozzá társaság, viszonozni is óhajtja majd a látogatást. Aztán meg más főhercegek is kíváncsiak lesznek a mi itt lakó főherc3günkre : jönnek majd ide látogatóba. Sok a közeli rokona is a főhercegünknek, azok is jönnek mennek majd Mindez egy képbe foglalva össze, elevenséget fog hozni a budavári palotába és elevenséget a budapesti társaságba. Tujduk, hogy mit jelent már csak gazdaságilag is, de meg társadalmilag is egy-egy udvari bál, vagya király pár heti itt időzése. Mennyit fog hát jelenteni a főhercegnek állandó itt lakása Ennek a hatása, ha nem lesz is külterjesebb a király itt időzésénél, de intenzivebb lesz, mert állandó lesz. Mindennek színt fog adni itt az udvartartás. Mert, hogy magyar udvartartás lesz, az kétségtelen. Mikor a király ezt a rengeteg palotát építtette, melyben több hely van, mint a bécsi Burgban, mely fényben és pompában felér bármely más királyi palotával a világon: nem hiába akarta a pénzt költeni. Nagy célzatai voltak vele. Hogy ezen célzatokat nem hirdették, az csak természetes; elvégre nem kell hirdetni egy udvartartást, ez fölötte áll az ilyen külsőségeknek. Feltűnés nélkül fog letelepedni az udvartartás, mintha mindig ott is lett volna s mi rövidesen ugy meg fogjuk szokni ezt, mintha mindig is itt lett volna. Nagy dolog lesz ez. És ezt nem holmi loyalitás mondatja velünk: hanem az a perspektíva, a mely nyílik előttünk az uj királyi palotáknak, — hogy ugy mondjuk — megnyitásakor. Ne feledjük el nemzeti szempontból azt az éppen nem jelentéktelen körülményt, hogy a király s az egész udvar, mikor ezentúl ide érkezik, egészen uj környezetbe jut. Minden, a háztartás legapróbb cikkei is idevalók lesznek és mások lesznek, mint odafönn Bécsben. Mikor egy odafönn megszokott környezet helyett egészen más környezetbe jut a felség is, de az egész udvartartás is, ez lehet hogy eleinte a kényelmetlenség érzését fogja kelteni, de e kényelmetlenség átmegy előbb utóbb egy tudattá s kidomborodik belőle az az érzet, l ogy ez itt egy más világ, egy más ország, egy más állam, mint odafönn van. Talán a politikai indító okoknál sokkal inkább teszik ezt majd az aprólékosságok, kis dolgok csinálván igy nagy dolgokat, kis okok nagy okozatokat. Arról a kétmillió koronás budgetemelkedésről ám vitázhatnak majd. De ha vitázni fognak, ne feledkezzenek meg az itt hangoztatott dolgokról s tanulják meg méltányolni azokat a reformokat, melyek az udvartartásban már csak az uj palota megnyíltával is be fognak következni. Politikusoknak talan kevés lesz ez a reform, a magyar társadalomnak s kivált a budapesti társaságnak bizony sok és jóleső lesz. Benn ós künn. Fővárosi munkatársunktól. \ (A véderőjavaslat. Darányi - miniszterelnök. Törvény a lumpok ellen. Belgrádi dolgok.) Budapast, okt. 23. Idebenn a hazában ugy látszik csak az uj véderőjavaslatból lesz valami. Más semmi sincsen, amiből, vagy amitől egy kis alaposabb mozgolódást lehetni remélni. Az uj véderőjavaslat már bolygatja a kedélyeket s a póttartalékos ifjak már tartják is a gyűlésüket. A nyolcvankilences véderőtörvény óta nem volt mozgalom ilynemű javaslatok ellen. A hires 14-ik paragrafus miatt utcai harcok folytak, a 25 paragrafusért szintén agyonlőttek néhány diákot s elgázoltak néhány embert. Azóta csend volt. Most F ejérváry ujoncmegajánlási törvényjavaslata 72,000 ember behívására hatalmazza fel a kormányt. Elég szelíden kezdődött meg a dolog a Central kávéházbeli gyűlés szétzavarásával. Történt egynehány letartóztatás is. Egy joghallgatót azért tartóztattak le, mert S p 1 é n y i rondőrtanácsos arcába fújta a cigarettája füstjét. Annyi azonban bizonyos, hogy ezzel nem lesz vége a dolognak ós félős, hogy újra előjönnek a 89-iki idők. A bécsi lapok egyike \ pedig, dacára annak, hogy már végeztünk volna a kiegyezéssel : a legkomolyobban beszél a kormányválságról és azt újságolja, hogy Darányi Ignác lesz a miniszterelnök. Állítólag egy szabadelvüpárti magyar képviselő, irja az Jnformation-nak, hogy „D arányinak miniszterelnökké való jelöléséről már nemcsak az agráriusok ós a kálvinisták táborában suttognak,hanem nyíltan beszélnek róluk a klubokban is. Persze, — mondja az emiitett forrás, — a nyilt tárgyalása az ügynek még kissé korai, különösen, mikor olyan politikailag csekély Békésmegyei Közlöny tárcája. Sötét madár. Sötét madár dalol az őszi légben, Dalol valahol távol messzeségben. Mégis hozzám elér a hang, — S a levelek, hogy sárgultan lehullnak, Az égre meg komor felhők borulnak: Olyan, mint sirató harang. Dalában sír a szív minden keserve. Zokogja, hogy a földre van leverve-. A dal fájó búval borong ... Dalában látom lázas képzelettel, Miként suhan sötét romok felett el Csillagsugár s a holdkorong. Dalában sir sok tört remény, sok álom, Sok rajongás .. . S én egyre úgy találom, Hogy égő kínok közt remeg . . . hogy céltalan volt vágya, álma — s dőre, A múltját — és jövendőjét előre — Reszketve ugy siratja meg. És a madár siralmas, bús dalokkal, Lázas szívből jött kínos sóhajokkal, Csak újra, egyre dalra kel . . . 5 érzem : enyém a szivének keserve, Én csalódtam, én vagyok földre verve, S hogy az én lelkem énekel. Belancéresi Dezső. DeniseIrta : Zalay Masa — Maga igazán elragadó ! A ieány csintalan, elfojtott kacagással nézett a szeme közé, mialatt társa számító mozdulattal vonta fogságba a kicsiny kezlyüs kezeket. Különben is kacérnak ismerték és ennélfogva több merészséggel közeledtek hozzá, mint a többi fürdőző vendéghölgyhöz, ö nem sütötte le szemét és nem pirult szavára, de ha nem is az ajkával felelt, tekintetének szellemes csillogásából olvashatott minden széptevő gavallér, avagy egy könnyed, elutasitó kézmozdulattal — ami sajátja volt, — felelt a hízelgő bókokra, — A toallettem érdeme, ami éppen egy rongyos százasba került! Aztán titokban mosolygott a megnyúlt férfiarcon, akit ilyen felvilágosítás rögtön kijózanítót. Mert tudták, hogy hozománya nincs és az igényeit mégis ijesztőnagyoknak vallotta. Elbűvölő szépségének megfelelő keretül vagyont óhajtott. Egy dúsgazdag férj vagyonát ós ezt^a vágyát nyíltan hirdette egész addig, — mig el nem érkezett az igazi, aki most már harmadszor ismétli szerelemtől lángolva : — Maga igazán elragadó ! A megvesztegető férfihang bűbájos zenéje rabul ejti egy psrcre ellenszegülő akaratát, sohasem érzett gyönyörteljes mámor kábítja el, amitől észrevétlenül megtántorodik, önkénytelen szorítással fogódzva az összekucsolt férfikezekbe, égető láng futja át márványszinü arczát ós ajakáról vágyó sóhaj száll tova. Az a hallgatag, nagyravágyó sziv, amely oly bizalmas barátságban állt eddig okos agyával, — szenvedélyes dobogással árulja el, hogy szeret! ... ós áldozatul követeli hiu ábrándjainak ragyogó fellegvárait. Denise ijedten kivonta kezét a bilincsekből ós némán, szép fejét tagadólag rázva —r- elfordult az ifjútól, arcza belehalványodott a kínos tusába, mit felébredt érzelmeivel vivott, de számító esze maradt a győztes! Szeme, a melyben előbb felgyulladt a szerelem isteni szikrája — hideg elutasítással villámlott társa felé, mit amaz megsemmisülve fogott fel. Meghajol előtte, anélkül, hogy okát kérdezné különös viseletének, de búcsúpillantása őszinte szemrehányással vádolta. ! Denise közönyös intéssel elbocsájtja, hogy összes figyelmével az öreg, de vagyonos földbirtokost boldogítsa, a ki szánni való féltékenységgel ügyelte eddig a leány minden mozdulatát. E perczben eltűnt a gyilkos düh szeméből, mit ifjú vetélytársa iránt érzett és hódoló alázattal fogadta a kitüntetést, hogy a leány vonzó tekintetéből a közeledhetés engedélyét kiolvasta. — Denise ! Denise! ujjongott gyönyörrel, oh, mint vártam e pillanatot, hogy Zárayt megunva, újra visszatérjen hozzám ! A boldog sugárzás előnyös színben tüntette fel a beszélő arczát ós hangjának szenvedélyes hullámzása megerősítette a mit vallott, bizalmas gyöngédséggel fonta a magáéba társnője karját, a ki ellenkezés nélkül hagyta magát vezetni, lassan haladva elkerülték a színes lampionokkal díszített tánczhelyet és végig sétáltak az édes illatú hársfasoron, mely e regényes tópartra vezetett. Tündéri szép volt itt a táj 1 bóditó illat hullámzott a légben; az ezüstlevelü nyárfalombok szerelmes ölelkezése, rejtelmes halk zaja a keresztülsuhanó éji szellőnek ; a tó felületén imbolygó holdfény ezerzer megtörve és újra alakulva a pajkos légáramlat által, — mindez valami misztikus varázst gyakorolt reájuk, lépteik nesze elhalt, mégis felriasztottak egy szunnyadó csalogányt, mely fáradt repkedéssel emelkedett feljebb-feljebb, aztán újra visszaszállt közelükbe, néhány fájó panaszhangot hallatva a csendes éjszakába. Es ettől a bűvös madársirásból Denise ősszeborzadt, mig karja erősen megrezzent a férfiéban, aztán megállt és erőtlenül lehanyatlott egyik filigrán kerti padra, melyek ott rejtőztek a sűrű lombsátor alatt, kényelmes pihenőt kínálva a parton andalgóknak. A leány némán élvezte a nyugalmat és fáradtan lezárta szemeit. Látta a pazar lakosztályt, amiről társa e pillanatban beszélt, a pompás fogatot, diszes kastélyt, szolgasereget, — a szeme káprázott, de a lelke borzadt a kriptái levegőtől, ami körülvette mindezt és a szive kegyetlenül meggyötörte fájdalmas dobogásával. Ugy nézett ki mozdulatlanságában, mint egy szenvedő, álmodozó nimfa aki felszállt a tófenékről, mig ezüstös ruhája mintha vizgyöngyöktől ragyogna, a szende holdvilág fénvözöne sugározta körül szép arcát, fájdalommal küzdő, összeszorított ajkait . . . Ellenállhatlan vágy lepte meg társát, őrült szerelme biztató szóval ösz-