Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-10-09 / 81. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, október hó 9 én. 81. szám 61 BEEESHEBIEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. s?ánm ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Nemzeti jog és alkotmány. A törvénybe foglalt jogszabály a nemzet kifejezett akarata. Az évszázados törvénytár ennélfogva az általános művelődéstörténetnek, valamely nemzet polgárosodása történetének a legmegbízhatóbb forrása. A polgári jogra vonatkozó törvények az életviszonyok fejlődését tüntetik fel, az életre vonatkozólag tesznek tanúbizonyságot. Viszont a büntetőjogra vonatkozó irott jogszabályokban annak a korszaknak erkölcsi állapota tükröződik vissza és pedig kettős irányban. Az egyik, hogy bizonyos korszakokban milyen bűnök voltak gyakoriak és másik irányban, hogy milyen volt az erkölcsi felfogás a bűnök megtorlása tekintetében. Mivel az irott törvények az életviszonyokra vannak szabva, az életviszonyok pedig valamely nemzet egyéniségének felelnek meg, ennélfogva a törvénytár, mint az összes régi és ujabb törvények foglalata, a nemzet egyéniségének fejlődését örökítik meg jellemző vonásokban. A törvényhozás

5, a közigazgatási, birói, rendőri szer vezet mind-mind a nemzet sajátságos egyéniségének vonásaival van felruházva. Ez az általános kormányzási szervezet, valamint az egyes jogintézmények szervezete elütően különbözik a többi nemzetek hasonló intézményeitől. Ez a különbözőség adja meg aztán a nemzeti jognak külön karakterét és stilszerüségét A nemzeti sajátság tehát nemcsak a nyelvben, ruházatban, az életmódban, az építészet, a foglalkozás különfélesógeiben tűnik ki, hanem kitűnik főleg a jogintézményekben, amelyek minden képzelhető életviszonyt felölelnek A természetben, valamint a népek fejlődéstörténetében nincs ugrás, hanem a fokozatos fejlődés és haladás, az úgynevezett jogfolytonosság alapján való haladás, felel meg a népélet természetének. Ezért oly fontos dolog ismernünk a nemzet jogfejlődésének történetét. Az élettapasztalatok, az állambölcsosóg tárháza a jogtörténet, melynek ismerete nélkül lehetetlen megértenünnk a mai államjogi, valamint magánjogi intézményeket. Azok lényegében behatolni nem tudunk, ha nem ismerjük a jogintézmények eredetét és azok eredeti célját. Az államjog, nevezetesen a trónöröklési, a koronázási, az országgyűlési, a törvényhatósági jog stb. teljesen érthetetlen a jogtörténeti előismeretek nélkül. A magyar jogtörténet jelentőségét csak emeli, hogy ujabban a magánjogi kodiflkáció azon alapon indul meg, hogy az uj polgári törvénykönyvet jogtörténeti alapon kell megcsinálni. Ez a pont benne van a kodfikáló bizottság működésének programmjában. Sajnos, hogy az immár közzé tett polgári törvénykönyv tervezetből azt látjuk, hogy az általános polgári törvénykönyv némely részének kidolgozásánál teljesen mellőzték a jogtörténeti szempontokat és inkább külföldi jogintézményekre gondoltak a polgári törvénykönyv kidolgozásánál. Ezt az eljárást pedig annyival is inkább meg kell rónunk, mivel épen a családi és házassági jogintézmények kidolgozásánál feledkeztek meg a jog történeti alapokról, holott ezt a két jogterületet tisztán nemzeti alapokon lehetett volna felépíteni, mert a családi ós házasági jog tarbósibb természetű ós legjoban megfelel a nemzeti sajátságoknak. Ez mindenütt nemzeti jog és a nép felfogásának évszázados szokásának megfelelő. Valamint a nép is legnehezebben szakit családi ós házasságjogi hagyományaival. Épen azért érthetetlen, hogy e téren ujitásokat, jobban mondva idegen dolgokat hozunk be. De az eljárás nem is modern, mivel a többi európai nemzeteknél is a jogtudomány mindinkább visszatér a történeti fejlődés alapjaira. A török uralom szétszórta a magyar nemzetet, szétdarabolta az országot, de az alkotmányos szervezet erőssége fonn tudja tartani a százados nemzeti érzületet, a nemzet öntudatot még a legnagyobb nemzeti szerencsétlenségek, katasztrófák közepette is. Az alkotmányos jogfolytonossághoz való ragaszkodás mentette meg nem egy izben a magyar nemzetet. Az alkotmányos jogfolytonosság alapjára helyezkedett a haza bölcse Daák Ferenc is, midőn az 1867-iki kiegyezést megcsinálta, mindenekelőtt követelvén az 1848-iki törvények viszszaállitását ós csak azután ment bele annak alkotmányos rendje és módja alapján a hézagos törvények módosításába. De visszautasított minden oktroyált alkotmányt, bármily tetszetős lett volna is az. Ez a jogfolytonosság és a magyar alkotmány és a magyar jogrendi fejlődés teljesen önállóan jött létre. A magyar alkotmány és jogrend nem utánzata avagy pláne recepciója más nemzetek élő jogintézményének. Vannak ugyan egyes magyar jogi intézmények, melyek hasonlók a külföldi ugyanazon jogi intézményeihez. Ez a dolog természetéből önként következik. De semmi kapcsolat sincs eredetük között. A magyar jog a külföldi jognak jóformán tudta nélkül jött létre. Innét van aztán a nagy stílszerűség a magyar alkotmányban és a jogrendben, mely végig vonul összes állami ós jogi intézményeinken. Ez a stílszerűség tulajdonképen a magyar nemzeti jog jellemzője. Az őszi megyegyülés. A keddi szüreti kösgyülósen gyéren vettek részt a bizottsági tagok. Meg lehet, hogy igazán közbejött a szüret, de hát máskülönben is hideg, ködös az idő és ez veszélyes az egészségre. Bizonyára igy gondolkozott az elmaradt nagy többség. Pedig a tárgysorozat igen megérdemelte volna, hogy sokan jelenjenek meg a gyűlésen. De félannyi bizottsági tag sem volt jelen, mint ahány pontja volt a tárgysorozatnak, melyhez még póttárgysorozat is járult. A kis gyülekezet mégis letárgyalta a nagy sort. Vita nem igen volt, csak akart lenni. Egymás után fogadták el a javaslatokat, bár a délelőttöt tulnyomólag a névszerinti szavazások — foglalták el. A főispán üdvözli a megjelent tagokat s kívánja, hogy munkájuknak sikere legyen. A dus tárgysorozatnak rámutat egy pontjára : a közszükségleti alap lótesitósóre. Közismeretü dolog, hogy hányszor jött a törvényhatóság olyan helyzetbe, hogy egyes szükségleteit ki nem elégíthette. A múltból nem maradt a megyének semmiféle hasonló intézménye vagy alapja. A török idő mindent megsemmisített. Eemóli, hogy a törvényhatósági bizottság nem fog kitérni az alap megszavazása elől. A főispán azután visszapillantott az elmúlt óv eredményeir ?. Altalános volt a panasz, hogy a megye népe nem törődik a szövetkezeti ügygyei. Örömmel látja, hogy ennek ellenkezője mutatkozik. A gyulai és békési szövetkezet szépen működik, a berónyi már megalakult. Megemlékezik a cukorgyár alapításáról is, melyet a kedvezőtlen alakult nemzetközi viszonyok hátráltattak. Azonban, amint a viszonyok jybbrafordulása bekövetkezik : az eszmét újra fel lehet vetni. Megemlíti a főispán, hogy felépült a magyar színészet Békésmegyei Közlöny tárcája. Lassan, lassan ... Lassan-lassan elfelejtem, Hogy valaha tavasz is volt, Hogy az erdő árnya hívott S dalos madár nekem dalolt. Csak azt látom, hogy itt az ősz, Hogy a madár elköltözött, S hideg szelek sikonganak Kopasszá vált ágak között. Lassan-lassan elfelejtem, Hogy valaha szerettelek, S valamikor bizakodtam, Hogy szeretni fogsz engemet. Csak azt tudom, hogy mindennek Vége..., vége mindörökre... Temetkezik a természet 5 vágyódom én is a földbe... Végváry Ferenc. Félig álom. Irta: Lux l'erka. Kopott, mohos faluház, több lehet háromhszáz esztendősnél, félig csúcsíves, félig renaissance modorban épült, kősárkány csatornával, torzfejekkel a külső falon s a csúcsíves kapu fölött a tulajdonos, a Still orgonista-család kőből faragott cimere. A gótikus hajlású falon, — a földszinten felül — három szines ablak s ezek fölölt egy erkélyes, lilaszinii üveggel vágott ajtó. Ez az ajtó a Still Agáve lilaszinülevegős szobájába vezet. A régi, oszlopos szoba tele van fülkékkel ; egyben szenteltvíztartó, másikban a házi szent szoba, harmadikban az örök mécses a negyedikben egy kagylóformájú medencében száz óv óta minden Still-aszszony hetenkint egyszer szárított liliomot éget. A falakon régi szőnyegek, asszonyi kezek munkája, rég elfeledett öltéssekkel, ismeretlen, asszir díszítésű motívumokkal s a falak mellett hosszú ládák csodálatosan primitív festéssel. Egyiken egy zöld szinü Keresztelő Szt. János sárga Jordánban áll, feje fölött a galamb ó-rózsaszinü s az ég gyöngyszürke. Egy széknek a hátán különböző kék árnyalatokkal egy mitológiai csoport van s csak nehezen lehet kitalálni, mi akar lenni. Talán: Heraklest a Hesperidák almáiért küldi Euritheus. És tölgyfa-polcokon régi porcelánok, sok zöld és lilaszinnel, Mária-szobrok, Krisztus-képek, égő viaszgj'ertyácskák s ebben a háromszáz esztendős oszlopos szobában lakott Agáve, egybenszabott fehér ruhájában, kék övvel a rövidre szorított dereka körül s t>z övében egy áloó-galylyal a püspöki kertből. Az öreg Anzelm kertész küldte minden reggel. Régen elporlott már a kéz, amely küldte, az áloó is kiszáradt s Agáve, a holdsugaras tünemény már csak a szom szód fehér papok illúziója; a vénülő papoké, akik téli alkonyatkor odaszorítva deresedő fejüket a vasrácsos ablakok hideg üvegéhez, átnéznek a szomszéd havas erkélyre, ahol hajdan rózsa kúszott végig a vaslóceken ós a zöld lombok közül fehér ruha villant ki. Most keskeny, fehér hócsikok ülnek a vaslóceken, az oszlopsorok fölött nyikorog a rozsdás bádog-zászló s a csúcsíves kapu fölött a kőcímer griff-madara régen kiejtette kezéből a törökverő kardot. Pedig alig nyitják ki már a kaput. Napjában egyszer fordul a fólrőfös hosszúságú kulcs a zárban, az öreg Brigitta megy ilyenkor a piacra, Still Péter nem használja a kaput. 0 csak a templomba megy le, az orgonájához s ide a szobájából vezet az ut. A hatszáz esztendős, roppant'nagy székesegyház keleti oldalán, minden este látni az ablakon átszűrődő gyertyák fényét ós mindenki tudja, hogy az öreg Still Péter komponál ottan. A motettjének második kötetén dolgozik tíz esztendő óta, közbe megirt kót kismisót és javított a zsoltárán. Mindig igy volt. Háromszáz esztendő óta mindig egy Still az orgonista a SzentPétertemplomban s a szobájuk ajtaja a templomba nyilik. Mikor még a mostani, deresedőfejü fehér papok fiatalok voltak, azon az ajtón ketten jártak le a templomba. Apa ós leánya. Still Péter játszotta a müveit s Agáve énekelte. A tizenkét kőapostol havas alakja ugy világított a templom faláról a szürke alkonyatban, mint a betlehemi éjszakában a pásztorok csillaga s a szomszéd zárda ablakaiból szép, ifjú férfifejek hallgatták a kristálytiszta leányhangot, A kis szűk PüsE

ök-utcában hazasiető barátok sötét alakjai uzódtak meg a kapuk alatt s a külvárosi inasgyerekek leoldták csizmáikról a falábakat, hogy ne kopogjon, mikor a templom előtt elhaladtak. Azután nem énekelt többé Agáve. Egy karácsony éjszaka megfázott ós az oszlopos szobába, ahol minden kedden egy másik Still Agáve emlékére pogány miszticizmussal szárított liliomot égetett, — egy fiatal doktor jött. Hat hétig csak a misékre ment le Still Péter az orgonájához, azután megint lejárt, ugy mint azelőtt. Tovább komponált, de Agáve nem énekelt. 0 fennmaradt a lilaszinü levegős szobájában s a leskelődő pap-növendékek sokszor látták őt az erkély ajtajánál állni a fiatal doktorral. Órákig voltak egyedül a kandalló világítása mellett. A levegő tele volt itatva a régi holmik sajátságosan szomorú illatával s az elégetett liliomok kékes füstjének egyegy foszlánya ott lebegett a fejük fölött. Az oszlopokat hízelgő, vörös fénynyel vonta be a tüz lángja s a kandalló korintusi pilaszterei között belefehérlett a sejtelmes alkonyatba egy-egy kis fehér szobor, vagy egy agyag-kantarusz. Agáve, mint egy régi álomnak utolsó intermezzo ja állt a fiatal ember előtt, aki csak most szabadult ki a nagyvárosi élet modern kalitkájából. Egy áloós leány, akinek kót lépés azutja a szobájából a templomig. Egy rövid derekú leány, aki nesztelenül tűnik el valamelyik fülkében, hogy olajat öntsön az örök lámpába, vagy virágot áldozzon egy másik rövid derekú, titokzatos leányért ós ugy hajlik le a kandalló pilaszterei előtt, hogy megigazítsa a tüzet, mint a mezőn a hosszúszárú virágok, ha a szól himbálja őket. S némelykor nyakába akasztja kék szalagra fűzött gitárját ós régi egyházi éneket kisór rajta, amelyet még valamelyik dédapja irt, a tiszta, szent, csodálatos életű Still-dinasztia valamelyik őse. Attól való félelmében, hogyha megszólítja a leányt, elszáll előle, csak ritkán merte megtenni a fiatalember. Egyszer igy szólt: — Micsoda egy pogány miszticizmus van ebben a keresztónylevegőjü házban! — Mi? — Virágáldozás. — Az kell — suttogta a leány. — Nem mondaná el, hegy miért ? — Majd egyszer; — s amint ezt mondta, nagyon elsápadt.