Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-07-13 / 56. szám

XXIX. évfolyam. Béksécsaba, 1902. Vasárnap, julius hó 13 án. 56. szám. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Telefór-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 tillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Egyoldalú gazdálkodás. Békésosaba, jul. 12. Egyébbel sem foglalkoznak most a gazdálkodók mini- az idei termésminőségének és mennyiségének birálgatásával. Ez a fontos kérdés, mely az egész ország pénzügyi helyzetére befolyással van, uralkodik mostan. Már túlestünk a termési kilátások jósolgatásán, most már tisztán láthatják az eredményt, amely teljesen kielégítő. A hosszú munka nem maradt meddő ós kecsegtető szinben áll előttünk a roppant kalásztenger. Számtalan esetben ment keresztül a gazda a félelmem, hogy hiábavalóvá válik törekvő munkálkodása. Az ősztől kezdve, egész a nyár derekáig imádkoztunk a jó termésért. Aggódással néztük az időjárási viszonyokat, a szól fordulását, az esőt, a havazást, mig elértük a kitavaszodást. Annyiszor hallottuk a gazda panaszát, hogy szinte kétségbeeséssel lehetett volna várni az aratást, hogy szinte túlzottnak véltük a gazdák remegését. És a szerencsére az volt. A buza, ha nem is magas, de gyönyörűen kifejlődött és eljött most már a minőség és mennyiség fontos kérdése. És ez ellen sem lehet panaszkodni, mint ahogy — most utólag — a természetre sem lehet nagyban és általánosságban a panasz. A buza jól fog fizetni és ugy minősége, mint mennyisége minden reményt felülmúl. Megyénkben is számos helyen aratnak már ós mindenünnen a megelégedés hangjait halljuk — a termésre. De azért csak van panasz és újra csak fe tűnik az aggodalom. A jó termést nyomon fogja kisérni egy másik baj: a búzaárak hanyatlása, mely már előre veti árnyékát. És olyanok is a kilátások, hogy nincs semmi, ani feltartóztathatná a búzaárak hanyatlását. A régi viszonyokra gondolni sem merünk s telj sen elfoglal bennünket az, hogy a hanyatlás folyton folytatódik. A buza ára jó is volt mindaddig, mig másfelé is ki nem találták, hogy náluk még több búzát lehet teremteni s olcsóbban vinni, mint mi tudjuk oda, a hol nincs. A magyar gazdának ez a buza túltermelés okozta veszedelmét Az a kapzsiság, hogy minden tőidet eke alá vegyen, számotta föl ós irtotta ki a legelőket. Ez /iszi az ekét némely helyen egész a pitvarajtó küszöbéig, hogy még aprójósszág tartására sincs hely. Ma már csak az öregek emlékeznek arra, mid'~nmég százával járt a liba, ruca, — pulykáról, tyúkról, csirkéről nem is szólva — a félszessziós gazda tanyája előtt jókora legelőn, üdülni megtelepadve a fűzfa lombjai alatt, a friss vizű mély kútból minden nap felfrissített tócsában. Ma haragszanak a libára s csak a szegényebbek tenyésztik otthon az udvaron; mert elrágja a buza fejét. Azért aztán hozzák messze vidékedről a libakereskedők ezer meg ezer szímra a libákat, s megveszik jó pénzért, egyrészt, hogy jusson belőlük a tarlóra, másrészt, hogy a ma már hatalmas keresetforrássá kifejlődött libatömés foglalkoztassa a családtagokat. Igy jutnak libához a buza áráért Azt hisszük, minden értelmes fóldmivelő belátja, hogy gazdálkodási rendszerében a foglalkozás egyoldalúvá lett s a mezei munkának csak egy irányban gyakorlása végtelenül káros, miután a gabonamüvelés és fóldjavitásra nem szükséges idő nagyrészben dologtalanul folyik el, s a mint még jobban látni fogjuk, az egyoldalúság mezei gazdálkodásunkbananyagi romlásra is vezet. Nem voltak a régi világban gazdálkodóink oly ostobák, mint azt a mai bölcsek hirdetik. Az urbárium, mely minden úrbéres részére szántó földje mellé ugart, legelőt, szőlőt, szilvást, káposztást is kenderföldet hasittatott, józan előrelátással az összes szükséglet otthon leendő előállítását s oly cikkek termelését is célozta, melyeknek mindig van és lesz kelete. Vissza kell térni a föld minden irányú müvelésére. A tengerentúli ál lamok versenye ós a termelési költségek folytonos fokozása arra kényszeritik a gazdát, hogy intenzivebb talaj műveléshez fogjon, miután a mezőgazdaság orvossága egyedül a céltudatos állattenyésztésben rejlik. Ez adja meg a módját a természetes trágyázásnak, amivel karöltve jár a növényzetnek gyors ós dus fejlődése; az állattenyésztés tehát egyrészt biztosítja a talaj jobb hozamát, másrészt a hus és állati termékek produkciójával nagyban nö/eli a mezőgazdasági üzem jövedelmezőségét. ! Ezeket a célokat kell követni főleg kisgazdáinknak, kik eddigi hátramaradottságukért önmagukat okolhatják, mert jelszavuk volt: adnak pénzért mindent. Azt tartották, a buza behoz annyit, amennyiért lehet venni mindent, amit az előtt a háznál állítottak elő. Ma már szinte tradíciók után tudjuk, hogy volt valamikor kendertermelés s barátságos összejövetel a fonókába; persze, ma azt mondják, hogy a tak'cs nem is tud oly finom vásznát szőni, a milyet a boltban potom áron admk. És felhagynak sok mindennel, — az uj nemzedék ma már a régiek dolgához nem ért, a tanulásra sem mutat hajlandóságot, hanem folytatja a szántás-vetés egyoldalú mesterségét. Ily körülmények között ki tagadhatja, hogy haladunk ugyan a korral és fejlődünk, de — hatrafelé. A közérdek lovagjai. (bd.) Közérdek: egyike a legdivatosabb szavaknak, melyet számtalanszor hallunk a köz- és magánéletben, üléseken ós a — kávéházban. Megkapó a csengése, vonzó a fogalma s még bizonyos tiszteletet is gerjeszt. A köznek érdeke, ezt szokták szavalni tüzes lendülettel és mélán, biztatással ós a korholás végett, hogy utóvégre a szegény emberfia elhiszi, hogy ennél fenségesebb dolog alig akadhat a föld kerekségén. Mert bevallhatjuk őszinteséggel — ez a legbecsületesebb erény most a mi korunkban — hogy amennyi utánzó természet van bennünk, a „teremtés koronáiban," nem kevesebb a hiszókenységünk sem. Pompásan fel tudunk ülni minden jelszónak, csak hangoztatni, szavalni halljuk : belénk lehet nevelni akármit. A közérdek szó pedig éppen alkalmas erre a műveletre. Az érdeket úgyis mindenki uralja. ü.zonkivül a „köz" mi vagyunk. En, te, meg mások és a többiek. Hát hogyne tetszene, ha még mások is a mi érdekünkben dolgoznak, mikor a magunk munkájának eredményével sem vagyunk megelégedve. Hogyne volna kellemes, mikor mások is a mi jóvoltunkat akarják előmozditanj_ Békésmegyei Közlöny tárcája. Kurucok csillaga. Irta : Kató Jóssef Jaroszlávi kastély minden ablakára, Függönyt vont a napnak búcsúzó sugára Minden ablakára. Hajh, ez a sugár is színtelen és halvány, A fénye is elvész idegen ég alján. Rákóczi tűnődik, búslakodik éppen A boltíves kastély egyik teremében Búslakodik éppen. Csüggedő lelkében eszmék tusakodnak És nem akar hinni a nyomorú sorsnak. Magyarország felől fújdogált a szellő, Magyarország felől erre szállt a felhő, Fújdogált a szellő, Oly csendes volt mint a haldokló lehellet S viharzúgássá vált, amikor kifejlett. És Rákóczi hallott valami bús hangot, Dicső volt a kezdet s szomorúra hajlott, Valami bús hangot: Valahol, valahol, messze innen távol, Lovagol, lovagol fényes kuruc tábor. Tárogatót fújtak, de nem úgy mint máskor, Megrázkódott a szív annak a hangjától, De nem úgy mint máskor, A régi szavára kigyúladt a vér is És most megsiratják százan, ezren mégis Sorfalat állott a sok magyar levente, Libegett, lobogott a kacagány, mente, Hajh, i'iagyar levente! . . . - Hívséges vezérim Isten keze megvert: A majthényi síron lerakták a fegyvert. . . Fölriadt Rákóczi s kinézett az égre Piros volt az arca, lázas volt a vére. Kinézett az égre : . — Nevemen szólítnak, valamerről hívnak, Bercsényi, Bercsényi.. . leszaladt egy csillag ... A festőmüvószetról. A békéscsabai muzeum uj képel. A két óv előtt alapított csabai muzeum ismét gyarapodott néhány értékes művészeti termékkel. Az állam hót festményt ajándékozott örök letétképen az Országos Képtár azon képei közül, melyeket a közoktatásügyi minisztérium a hazai festészet támogatása céljából az évszakonkint rendezett képzőművészeti kiállításokon nagyobb mennyiségben szokott összevásárolni. Vannak köztük gyakorlott ecsetü, határozott vonású müvek s vannak kezdő művészeknek reményt keltő kísérletei vegyesen ; a fiatal erőket is támogatja az állam, akikben a tehetség, az ihletettség föllobbanását látja. Festőmüvószetünk ujabb termékeibe a secessziós irány lopódzik be s még a régibb mesterek képei is, bármennyire védekeznek is ezen áramlattól, elárulják, hogy az uj szellem érintette őket. A secesszióról meg van mindenkinek a maga véleménye; aki szereti a különösséget, az egyszerűen müvésziestől való eltérést, az okvetlenül barátja a secessziónak, amely szó a rendestől való eltérést, kiválást jelent. Különösségével vonja magára a figyelmet ; ezt el is éri. Ritkán azonban, mert az örök szépet ugy ábrázolja, hogy azt minden ember tudja élvezni. Tisztelettel különben ezen érdekes festészeti irány iránt; bár némelyek rövid életű divathoz hasonlítják a secessziót. A secesszio lehellót lehet látni a muzeum ujabban szerzett képeiben is, melyek némelyike a mult évek művészeti tárlatain feltűnést keltettek. Legszebb, drámai erejével megható Tornai Gyula, „A serif halála" cimü képe (i 900); kiállításakor sokat irtak róla a fővárosi lapok s magasztalták ; meg is érdemli nem csak finom kidolgozása miatt, de megkapó tartalmával is. Hosszú időnek szóló s nem pillanatnyi életű remek mü. Szerzője megbecsülte az időt, mig dolgozott rajta. A művészetek alkotásaiban érvényesül leginkább az örök igazság : „amely mü nem becsüli meg az időt, azt az idő sem becsüli meg", vagyis sietve, hamar összetákolt munkát az idő sem méltat hosszabb fönnmaradásra. „A serif halála", a nekünk oly különösnek látszó, tarka keleti világba varázsolja szemlélő lelkét s bemutat egy jelenetet a arabs népek társadalmi életéből. Bemutatja mennyire háttérbe szorul, alárendelt a nő a férfivel szemben a keleti népeknél — a hatalmas, erős férfivel szemben, kinek a női nem csak arra való, hogy mint eszköz, rövid földi leltét kellemessé tegye. S a keleti nők szivében nincs keserűség e miatt: évezredek óta belenyugodtak sorsukba, társadalmi helyzetűkbe, amit változtatni nem lehet, mert a szent könyvek, a Korán is igy rendeli; ezenkívül a keleti világ tejletlen viszonyai, min dennapi harcai, a gyönge nőt az erős férfi védő oltalma alá juttatták. A keleti nőket mégis kót erős vonás jellemzi, mely a női nemnek mindenkoron erénye, disze: ragaszkodó szeretet a róla gondoskodó, őt védő férfi iránt s türelmes engedelmesség akaratának. E kót tulajdonság szövetkezve, különösen az egyiptomi nőt teszi magasztossá. Ezt a két jellemvonást mutatja be, szemlélteti „A serif halála". Cifra ravatalon kiterítve fekszik a hatalmas törzsfőnök, az arab serif, rája borul zokogva az a neje, kit legjobban szeretett, ki legkedvesebb vala neki életében. Többi felesége közelebb-távolabb, aszerint amint a halott szivéhez állottak. Csodálatos, hogy e nők megelégszenek a férfi sziv szeretetének egy-egy részével, bár állandó a verseny, küzdelem közöttük, hogy a férfi egész szivét megszerezzék maguknak. A halott fejénél az imám pap rebeg imát a holt üdvéért. A gyászjelenet. nek, melyben a nők — válogatott keleti szépségek — állva, térdelve s leborulva zokognak a c»apás miatt, megfelelően szomorú a háttere is : komor, vihart sejtető borult ég, zord hegyek s a mecsetekkel, kupolákkal tarka város fölött. Nem hallani való, de szemlélni kell ezt a megható képet s látására eltéved a lélek a kelet csodás, szemkápráztató világában. A festmény tartalmas konceptióját s művészi kivitelét akarta megbecsülni az állam, midőn azt Tornaitól 8000 koronáért megvette. A muzeum-egyesület védnökének gondosságából került múzeumunkba festőmüvószetünk ezen kiváló terméke ós disze, ékessége lesz annak mindig. Kár, hogy a muzeum összes termeinek zsúfoltsága miatt ezt a nagyszabású festményt nem lehet olyan világitásba elhelyezni, hogy hatásából ne veszitsen valamit. Egyszerűbb tárgyú K o v á t s Károlynak „Viribus unitis" c. képe, a mely idillikus jelenetet ábrázol a gyerekéletből: három kis apróság erőlködve húzza, forgatja a kút kerekét. Elénk szineivel, kedves gondolatával leköti a szemet s a tekintet szeliden megpihen a kedves gyermekalakokon s arcuk üdeségón. A termószethüsóg kölcsönöz bájt a képnek. Nemes Eliza grófné kót képe a csendes szobai életből veszi gondolatát s alakjait. Ezen jónevü festőnőnk müveit nem csak a hazai, de a külföldi tárlatok is szivesen fogadják s képei már termeket töltenek be a szent-tamási kastélyban. Kedves, idillikus dolgok. „ A gombolyitás" cimü képen egy anyóka pamutot gombolyit kis fiu karjáról; a „Leckeóra" (1887.) egy leánykát mutat be, aki egy másikat kötni tanit. A g g h á z y Gyula „Őszi szántása" a nép életéből, Kacziány Ödön „Holdkelte" a természet éjjeli csendjéből les el jelenetet. Ügyes, szép ós termószéthü kis képek.