Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-10-05 / 80. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1902. évi 80. számához. hogy az iskolák megfeleljenek célúknak; egy fillért sem adott az orvosok nyugdíj egyletének. Ellenben, mikor a tanárok nyugdíjintézetét megalapították, 100.000 frt.tal járult hozzá. Pedig „ép testben, ép lélek". Az „Országos Orvosszövetség" a budapesti városligeti műcsarnokban képkiállitást rendez a nyugdíj egylet javára. S napnap után olvasható, hogy oda alig jár valaki. Igazán megdöbbentő! A napi lapok szép tudósításokat hoztak a kiállításról, ugy hogy bátran állitható, hogy maga a képkiállítás igen megérdemli a megtekintést. Mennyivel inkább kellene hát látogatni, tudva azt, hogy milyen nemes cél érdekében hozták össze nagy fáradtsággal E soroknak sincs egyéb célja, mint kérni e lap tisztelt olvasóit, hogy akinek november l-ig — addig lesz a kiállítás nyitva — dolga akad a fővárosban, ne mulassza el az országos orvosszövetség által a 'városligeti műcsarnokban rendezett képkiállitást megtekinteni. A belépti dij csekély egy korona s ezt az áldozatot mindenki szivesen meghozhatja, mert amellett, hogy műélvezetben részesül, az az édes tudat is kíséri, hogy az orvosok özvegyeinek és árváinak könnyeit szárítja fel szeróny adományával. Faragó Mó

r Az endrődi KossutMnnepély. — Saját tudósítónktól. — Most kaptunk tudósítást Eudrőd községéből, mely őszintén, leplezetlenül tárja fel az endrődiek ünneplésének részleteit. Felekezeti türelmetlenségről szólnak az alábbi sorok, melyet a középkori sötétség hagyott örökül. Egy községi képviselőtestület hazafiatlanságát bizonyítja e tudósítás, melynek, hogy el nem repülő nyoma maradjon s hogy kellőképpen tudja becsülni a megye az endrődi állapotokat, — az alábbiakban adjuk tudósítónk levelét: Szeptember hó 19-ik napján Endrőd községében is volt ünnepély Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulója alkalmából. Hogy ez „ünnepély" lefolyásáról csak most adunk hírt, annak oka az, hogy nem akartuk az ünnepi és az ünnep utáni hangula tot, — mely vármegyénk egész hazafias közönségét eltöltötte, — megrontani. Azzal, hogy Endrődön valami fényes Kossuth-ünnepélyt nem fognak rendezni, előre tisztában lehetett mindenki, aki a helyzetet ismeri. Endrőd lakossága szégyenletes elmaradottságában nem tekinti azt, hogy nagyapáit még mint „gazdasági felszerelést", darabszám adták-vették s hogy e lealázó helyzetből Kossuth emelte ki s tette emberré az unokákat. E felfogásban az elsők az utolsókkal egyek. Sőt épen a legokosabb ember a faluban — legalább annak tartják : Kovács István kisbirtokos, megyei választott képviselő — tiltakozott Kossuth Lajos arcképének a tanácsterem számára való beszerzése ellen, lojálisán kijelentvén, miszerint „mindaddig, mig 0 Felségeik a király és királyné arcképe nincs meg, Kossuth arcképéről szó sem lehet." Megjegyezte, hogy e kijelentésével Kossuth érdemeit legkevésbbé sem akarta csorbítani. A plébános, akit felkértek ünnepi beszéd tartására, ezt kereken megtagadta. A káplánjai pedig minden befolyásukat latba vetették, hogy az ünnepélyt lehetőleg megrontsák. Igy történt aztán, hogy a díszközgyűlésen összesen nyolc képviselő jelent meg. És hogy lobogóval díszítve csupán négy ház volt: a községháza, a pósta, az uri kaszinó és a zsidó iskola. A katolikus körre kitűzték a zászlót, de csakhamar be is vonták. A díszközgyűlésen egyébiránt volt ünnepi beszéd s határozatba ment, hogy Kossuth Lajos arcképét a tanácsterem számára beszerzik (nem megfestetik) s hogy a községháza udvarán Kossuth emlékfákat ültetnek. Este az uri kaszinóban társasvacsora volt, ahol pohárköszöntőkben méltatták a nap jelentőségét. E vacsoráról a katho'ikus tanítók tüntetőleg hiányzottak. Szombaton, 20-án a zsidó templomban isteni tisztelet volt, ahol szintén ünnepi beszéd hangzott el. A zsidó egyház elnöke meghívta az isteni tiszteletre az elöljáróságot, de biz abból egy lélek sem ment el. De hát hogy is kívánhatnák azt egy katolikus községi esküdttől, hogy ő Kossuth emlékét tisztelje s zsidó templomba járjon ? ! * * A százéves szarvasi gimnázium ünnepélye. - Saját tudósítónktól. Már régebben és többször megemlékeztünk a szarvasi főgimnázium ünnepélyéről, mely az intézet százéves múltjának emlékünnepe lesz. A gimnázium nagynevű igazgatója B e n k a Gyula nagy tevékenységgel fáradozik a műsor összeállításában, hogy az méltó legyen a százéves múlthoz. A műsor már teljesen egybe van állítva s erről a következőkben számolhatunk be : A gimnáziumot tulajdonképpen 1802. október 2-án nyitották meg Mezöberényben s igy fennállásának századik esztendejét már csütörtökön betöltötte. Tulajdonképpen e napra volt tervezve az ünnepség; majd közbejött körülmények miatt 8-ikára tették, most pedig véglegesen 15-ikét állapították meg a nagy napul. A szarvasi főgimnázium felügyelőbizottsága állapította meg e határnapot s egyszersmind elfogadta Ben ka Gyula igazgató műsor tervezetét. Az ünnepély délelőtt fog lefolyni s istentisztelettel kezdődik ; ezután következik a gimnázium tornocsarnokában a tulajdonképeni emlékünnepély, melyet az Árpád-szállóban társas ebéd követ. Az istentisztelet az ág. ev. templomban fog lefolyni B e n k a Pál s-sarvasi tanitó végzi az orgona-előjátékot. Utána a Veni sancte spiritus énekét zengi el a gimnázium növendékeiből alakított daloskör. Majd C s e p r e g i György esperes fohászt mond és szent igéket olvas. Ezután Veres József esperes, országgyűlési képviselő tart egyházi beszédet. A beszéd után Chovan Zsigmond ez alkalomra irott háladalát énekli el a szarvasi női daloskör. Majd Petrovics Soma esperes mond imát és áldást. Az isteni tisztelet a 16-ik zsoltár éneklésével ér véget, melynek dallamát B e n k a Gyula szerezte, ezt a szarvasi daloskör fogja elénekelni. Az isteni tisztelet 9 órakor kezdődik. A templomból átvonul a közönség a tornacsBrnokba ; itt 10 órakor kezdődik az ünnepély. A műsor első pontjául az ez alkalomra műkedvelőkből szervezett vegyes kar Orbán Árpád „Hazám, hazám . . ." cimü szerzeményét énekli el. Ezután H av i á r Dániel, a felügyelő-bizottság elnöke elmondja megnyitó beszédét. Majd N em e s Béla dr. gimnáziumi tanár szavalata után B e n k a Gyula igazgató emlókbeszédet tart. Utánna az intézet tanítványai közül ez alkalomra irott verseiket elszavalják : a neves poéta, Szabolcska Mihály, a temesvári ev. ref. egyház lelkésze, Belencéresi Dezső hírlapíró, a Békésmegyei Közlöny s. szerkesztője ós N u s z b e k Sándor törvényszéki aljegyző. Bezárul az ünnepély C h o v a n Zsigmond „Hunnia mórt mozog" c. énekével, melyet vegyes daloskör fog előadni. Egy órakortársasvacsora lesz az Arpádszállóban, melyre már eddig is sokan jelentkeztek Ez a szarvasi gimnázium százéves emlékünnepélyének programmja. Méltó műsor a százéves mult emlékéhez s az ünnepély sikere is előre nagy arányúnak mutatkozik. Hiszen a gimnázium volt tanítványainak nagy részét elviszi a hálaérzet Szarvasra október tizenötödikén. S a nagy nap messze sincs már. Mert szerdához egy hétre eleven lesz Szarvas községe; megtelik az ünneplők seregével s mindannyinak szivében kedvesen tognak feléledni a régi diákkori emlékek. Egész Békósvármegye s a szomszédos megyék volt tanulóinak nagy része fog találkozót adni egymásnak október 15-ikón Szarvason. Az egyik aztán megszólal: — Látod azt a két embert ? Már egy negyedórája nézem s még a fülük botját sem mozdítják, csak pipálnak. Igazi naplopók ! Ez alatt a napszámosok is megunják magukat s az egyik fejével*a városháza felé intve, azt mondja a másiknak: — De el is komótizálja egyik-másik ember istennek ezt a drága napját. Tudja kend, réguta nézem má azokat az urakat az ablakba, oszt hát a világon semmit sem csinálnak, csak s z i j j á k a drága czigarettát! . . . Rendőr akart lenni. Diilöngéző, mámoros, borközi állapotban levő embert tuszkol a rendőrbiztos elé az egyik rendőr s megteszi illendően a jelentését: — Jelentem alásan, bekísértem ezt az embert, mert botrányos dolgot mivelt az utcán. Figyelmeztettem, hogy nem szabad, de azért mégis ordított. A biztos kérdőre vonta ezért a magyart. — Nos, mondja, igaz-e? A borközi ember ravaszul hunyorított egyet szemével a rendőr Jfelé, aki bekísérte, aztán dutyi ide, dutyi oda, egész kedélyesen válaszolta : — Hát igaz, kérem. De csak a hangomat próbálgattam, hogy tudok-e kiabálni, mert rendőr akarnék lenni! . . . INNEN-ONNAN Kardos menyecske. Kék is, meg piros is volt annak a menyecskének az orcája, aki szörnyen fenekedett a férjére a berényi rendőrség előtt: - Nagyon megvert az uram egy kis pletyka miatt, panaszolta felindulva. - Hát aztán azt akarja, hogy becsukjuk érte ? - Nem én kérem, hanem csak azt akarom, hogy hivassák fel ide s mondják meg neki, ha még, egyszer hozzám nyul, ugy pofon vágom, hogy az eget is bőgőnek nézi. - Nem kell azt mondani hanem meg kell tenni, mondták tréfásan a kardoskodó menyecskének. Az asszonynak több sem kellett, nagy dirreldurral elsietett a rendőrségről s egy óra múlva viszsza került, amúgy katonásan összevágja a gyenge bokáját s nagy hangon megszólal; - Jelentem alássan a rendőrbiztos urnák megtettem. A pipa meg a cigaretta. Egyik megyebeli községháza udvarán két magyar nyesegette a napokban a fákat és bokrokat. Egyszer aztán megálltak s csendes [beszélgetés közben pipára gyújtottak. Végig nézte ezt a jelenetet egyik hivatal ablakából néhány tisztviselő, akik cigarettáztak az ablakok mögött. Szinésztemetés Bokody Antal halála. Egy öreg színész lejátszotta az utolsó szerepét s a függöny helyett hideg rögök takarták el a nézők szemei elől. A nemzeti színészet egyik legkiválóbb emberét, B o* k o d y Antalt eltemették a csabai temetőben. Bokody Antal a régi színészgárda egyik jelese, akinek nevét ismeri, nemes művészetét méltányolta az egész ország. Bokody sok esztendeig mint színigazgató szolgálta becsületes szívvel, ritka lelkesedéssel a magyar kulturát. Az ideális szini* direktorok kivesző fajtájának talán utolsó hírmondója volt. A szinpadi művészet kultuszának szentelte egész életét, s ideálista lelkéhez nem fórkőztek rideg szempontok, amelyek szerint pályáját igazítani kellett volna. De a szerencse mindig elkerülte. Azért fanatikusan küzdött, 45-óvig mártírként szevedett, a sors csapásai nem állították meg útjában, amelyen a művelődés szövétnekét vitte előre. Mint alakító színész is egyike volt a legjobbaknak. Maga Ujh á z y is sokszor megcsodálta művészi erejót, ami nagyobb jellem szerepekben tűnt különösen elő. A legnagyobb Molierszinósz volt a magyar teátristák között, s egye» hires szerepei révén sokáig fogják emle getni a színházak táján a jó öreg Bokodyt. Az utóbbi években, a megtört öreg színész ráunt az élettel vívott keserves csatákra, s felhagyott a szinigazgatással. Társulatát, amely nem egy neves művészt adott előkelő színpadok számára, feloszlatta, maga pedig, hűséges áldott feleségével, aki szintugy jeles színésznő, Kövesi Albert kecskeméti színigazgatóhoz szerződött. Csütörtökön reggel 4 órakor halt meg. Előző estén egyik jó szerepében, az „Ármány ós szerelem" Miller apájában mutatta be művészetét. Már ekkor beteg volt; támolygott a színfalak között, de a deszkákon erős lélekkel, művészettel játszott. S reggel szótrepült — halálának híre. Régi szívbaja ölte meg, mely már egyszer csaknem a halálba kergette Csabán. Mint direktor időzött Csabán több óv előtt s a Nádor-kávéházban egyszer eszméletlenül esett össze. Ravatalát művészetének templomában, a színházban állították fel. Halálának hírére lejött a fővárosból Hidvóghy Ernő, a Víg Színház tagja, a színészegyesület képviseletében. Az aradi színtársulat Csiky László tagját küldte el. Komor ós fájdalmas hatású volt a nézőtér ; közepén a koporsóval s körülötte a zokogó családdal. A végső előadásra sokan eljöttek. Telve volt földszint, karzat s a páholyok. A kar elzengett egy gyászdalt és Korén Pál lelkész szép gyászbeszédet mondott. Utána Benedek Gyula búcsúztatta el a halottat a társulat nevében szivrehatóan ; majd Hidvóghy Ernő beszélt az országos sziniegyesület nevében nagy meghatottsággal, Ígéretet téve, hogy az elhunyt árváiról gondoskodni fognak az ország színészei. Ezután a társulat tagjai a gyászkccsira emelték a koporsót s megindult a hosszú menet. Útközben Flóra Jancsi zenekara játszott tiszteletből gyászdalokat. A sirnál Csiky László beszólt s azután a család ós a társulat szívfacsaró zokogása közben dübörögtek a hantok a koporsó fedelén. Bokody Antal,Szentesen született, hol atyja szűcs volt. Eletének 65-ik évét éppen mult vasárnap töltötte be. A magyar színpadokon 45 évig játszott s ha művészete nem is, — e hosszú munkálkodás is fenntartaná nevét az utódok emlékezetében. Koporsóján feküdtek : az orsz. szinószegyesület, a csabai szinügyi bizottság, a Kölcsey-társulat, a szerződés nélküli vidéki színészek, a Nemzeti színház, a Vígszínház, Kövessy igazgató, Mányai Aranka, az aradi Zilahy-társulat, Hidvóghy Ernő, Károlyi Antika, Károlyi család ós a gyászoló családjának koszorúi. Pályatársai közadakozásból diszes síremléket állítanak Bokodynak, Csaba közönsége pedig az özvegy részére adott össze szép összeget. Köszönetnyilvánítás. Megmérhetetlen az a fájdalom, amit érzek boldogult drága férjem : BOKODY ANTAL elhunytával. Fogadják ezért gyászbaborult szivem legforróbb háláját és köszönetét mindazok, akik részvótökkel fájdalmamat enyhíteni kívánták • Csaba nagyérdemű közönsége, a csabai szinügyi bizottság, Kövessy Albert színtársulata és Flóra János csabai nópzenósz. Ha van szivemre ír e nagy veszteség után, a tanúsított részvét enyhítheti azt csak. Fogadják még egyszer forró hálámat. Özv. BOKODY ANTALNÉ és családja. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A kiegyezés. Budapest, okt. 4. (Saját tud. távirata.) Körber osztrák miniszterelnök szakminiszterekkel együtt ma este Budapestre érkezik Politikai körökben a helyzetet rendkívül kritikusnak mondják. Bukás várható. Jablánszkyés az örült nö. Budapest, október 4. (Saját tud. táv.) Jablánszky altábornagyot, a csendőrség főparancsnokát ma délben a Deák Ferenc-utcában egy éltes nő megállította. Elhalmozta szerelmi nyilatkozatokkal s azt mondta, hogyha nem hallgatja meg az altábornagy, agyonlövi magát. Midőn a revolvert előrántotta, Jablánszky kicsavarta kezéből a fegyvert, majd átadta a nőt egy rendőrnek. Kitűnt, hogy a hölgy elmeháborodott. UJDONSAGOK — A vármegyei pénztárak államosítása. Budapesten a belügyminisztériumban a vármegyei pénztárak allamositása dolgában ankét volt, melyen a gyámpónztárak ügyviteli szabályzatának kidolgozott előadói tervezetét vitatták meg. Az ankéten G u 11 n e r Gyula államtitkár elnökölt és résztvettek benne a többek közt Lukács György, Békósmegye főispánja és F á b r y Sándor alispán is. Különösen a pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségekről szóló utasítást tárgyalták. Sándor János főispánnal együtt F á b r y Sándor alispán azt ajánlotta, hogy a számvevőségek ne csupán véleményt mondjanak az eléjük terjesztett ügyekben, hanem jelöljék meg az elintézés módját. Ezt csak a pénzügyminisztérium képviselője, B a r ó t h y osztálytanácsos ellenezte. Érdekes volt Lukács György főispán felszólalása. A főispán számos szakkifejezést kifogásolt; részint azért, mert nem magyarosak, részint pedig azért, mert rosszhangzásuak. Az értekezlet a felszólalásra meg is bizta Boohkor Károly egyetemi tanárt, hogy készítsen uj magyar szavakat a szabályzathoz. Majd a megyei árvapónztárakról szóló tanácskozás után az ankét véget ért — Csabai küldöttség Budapesten. Jelentettük lapunk mult számában, hogy Békéscsaba község egy pár sürgős ügyében küldöttség járt Budapesten az érdekelt minisztériumokban, hogy a szükséges felvilágosítások alapján az illetékes kormányhatóságok jóváhagyását idejekorán kinyerhesse. A küldöttség munkásságát siker koronázta. A kórház terveit a belügyminisztériumban, kissebb lényegtelen módosításokkal jóváhagyták, ugy, hogy a végleges tervek alapján az építkezést kora tavaszszal foganatba lehet venni ; Ígéretet nyert a küldöttség arra nézve is, hogy a napi ápolási dijak — az építést kölcsön amortizációnális szükségletének megfelelőleg — arányosan felemeltetni fog. — A kereskedelemügyi minisztériumban a községi iparos továbbképző tanfolyam óra- ós tanrendjót jóváhagyták, s a szükséges állami javadalom folyóvá tételét megigórték. — A Trautmannsdorf-fóle földvételre folyósított 400.000 korona 4y

a%-os állami kölcsönnek egy évvel való meghosszabbítására a pénzügyminisztériumban készséges ígéretet tettek.