Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-10-02 / 79. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, október hó 2 án. 79. szám Gfl BEKESME6YEI KOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Ipar és kereskedelem. A kereskedők és iparosok panaszától visszhangzik az ország. Kereskedelem nincs, az ipar pang. Alig tudják már emiékezetökben tartani a legkülönbözőbb cimeken reájok nehezedő terheket, de a fizetési meghagyások végnélküli sorozata kellemetlenül emlékezteti őket egyik-másik tételre, ha arról valahogy megfeledkeztek volna. A magyar kereskedő és iparos középosztály és a kiskereskedő és kisiparos napról-napra súlyosabb gond dal hajtja fejét pihenőre, honnét vegye másnap a legszükségesebbet, sokszor a mindennapi kenyerét, házbérét, kereseti adót, személyzetének fizetését. Beteg, nagy beteg ma kereskedelmünk és iparunk és bármerre fordulunk, nem hallunk mást, — mint panaszt, keserű panaszt, hogy bent vagyunk a nehéz, súlyos idők kellő közepén. Vájjon történik e valami ezen tarthatatlan helyzet javítása érdekében ? Föladataik magaslatán állanak-e a kereskedelem és ipar védelmére alkotott kereskedelmi és iparkamarák ? Van-e mükö Jósüknek valamely kézzelfogható örvendetes eredménye, mely a kereskedők és iparosok szomorú helyzetének tényleges javítására vezet? Nézetünk szerint nincsen és mai szervezetünkben nem is lehet. A kamarák mai bürokratikus szervezetőknél fogva produktív tevékenységet ki nem fejthetnek és azokban elhangzott szakvélemények túlnyomó részben meghallgattatás nélkül hangzanak el és miben sem járulhatnak ahoz, hogy uj életet öntsenek a vérszegény magyar kereskedelembe és iparba. Merő ellentétét képezik az ország gazdasági egyesületeinek, melyek egészen más természetű szervezettel birnak, mely sokkal egyszerűbb külsőleg, de belül annál pezsgőbb ott az élet és a magyar gazdáknak az országban domináló helyzetet teremtett. Mig a kereskedelmi és ipari osztálynak az anyagi gondok fölszaporodása mellett azt is észlelnie kell, hogy messze mögötte marad tekintélyben is a földbirtokos osztály mellett, mely a kereskedelem megkárosításával és háttérbe szorításával csodálatos eredményeket ért el és útját egyengette az agrár törekvéseknek, a fogyasztónak a termelővel való közvetlen érintkezését mozdítva elő. Mig a kereskedő és iparos, tehát a föntartó elem magára hagyatva ténfereg és amikor fölemeli panaszos jajszavát, szemben találja magával az összetartó, erősen szervezett gazda tábort, melyről el kell mindenkinek ismernie, hogy tudja mit akar és ezen akaratának érvényt is tud szerezni. A szemelő érdekes megfigyelést tehetett, mint folyt a viaskodás a legutóbbi hetekben Amig azonban a gazdák teljes vértezettel vonulnak fel ós az erő érzetében vagdalóztak jobbra balra, hogy elfoglalják még azt az utolsó hadállást is, mely a mostoha viszonyok közepette a kerskedelemnek és iparnak megmaradt, addig a kereskedelmi világ tanácskozásáról távol maradt még a kereskedelmi kamarák nagyobb része is mintha minden rendben volna, ugy amint van. A kereskedelmi és ipari világ helyzete .folyton rosszabbodik és súlyosabb lesz és az érdekeik védelmére szervezett kereskedelmi és iparkamarák ezt tétlenül kénytelenek nézni. Nem segíthetnek a bajokon. Igy elérkezett immár annak ideje, hogy sürgősen reformáljuk a kereskedelmi és iparkamarákat. Ne legyenek azok hivatalok, csupán véleményező fórumok, hanem aktiv testületek széles tevékenységi körrel, melyektől az eddiginél jóval nagyobb tevékenységet várhatunk. Legyenek a kamarák ütőerei a kerület keresedelmónek ós iparának, amelyek megérzik a bajt és azt jókor orvosolni tudják, amihez ma nincsen hatalmuk. A magyar nemzet háza. - Fővárosi munkatársunktól. Budapest, szept, 30. Talán egy hét választ el bennünket attól az ünnepélyes pillanattól, melyben A p p o n y i Albert gróf a dunaparti palotában megnyitja a képviselőház ülését. Nagy pillanat ez. Évszázadokra szóló épületben az első ülése az ország törvényhozóinak. A negyven millió koronás, mesébe illő palotát látta már majdnem minden magyar. Belsejéről s berendezéséről vasárnapi cikkemben irtam pár szót. A magyar nemzet háza azonban megérdemli, hogy hosszassabban foglalkozzék vele a krónikás. • Kezdem a még szombaton keletkezett hiirel, hogy az országháznak műmárványnyal borított falai megrepedeztek. Mert csupán a két ülésterem, a kupolásterem ós a főbejárat lépcsőfala van igazi "márványnyal borítva. A márványnyal ellátott falakon mindenütt vékony repedések támadtak, a megrepedt lemezeket azonban ki fogják cserélni. A legnagyobb érdeklődés az egész palotának csak egy része felé fordul. Ez pedig a képviselőház ülésterme. A márványfalu, ragyogó ülésterem, noha nincs üvegfedele, mint a réginek, fürdik a napfényben, világos minden zuga. A körben futó padok kényelmesek, a könyöklők fél lapja lebocsátható. A Ház közepe azonban nagyon szűk, fele sincs a réginek és a képviselőknek valószínűleg le kell mondaniok arról az élvezetről, hogy a középen "álldogáljanak. Az uj Házban a viharok veszedelmesebbek lesznek, mert a jobb ós baloldal túlságosan közel van egymáshoz: két miniszteri szók egészen a szélsőbal elé jut. A terem nagyon kellemes hatást tesz, de az ülések barna börburkolatának diszkrét színéből szemsértően rikit ki a miniszterek nagy piros bársony támlásszéke ós asztaluk piros posztója. Szép az ülésterem nappal, de tündéri fény fogja eltölteni este. A karzat párkányát sürün rakott villámos lámpák koszorúja övezi körül és mindenfelé villámos lámpakarók, luszterek láthatók. Az újságírók karzata két oldalt a teremben van, a nagy karzat alatt, de a képviselők utolsó padsoraival egyenlő nivón. A karzat kétemeletes. Az első emeletet az oszlopok páholyokra osztják, a második emelet nyilt, szélesebb ós világosabb az előbbinél. Az első emelet egy páholya az újságíróké, kettő a hölgyeké, egy-egy a képviselőké, főrendeké és az idegeneké ; a második emeleten lesz a képviselők, a nagyközönség, az ifjúság karzata ós az álló karzat. / A folyosó gyönyörű. Óriás, széles; a fala csillog-villog, igaz, hogy aranytüsttől és műmárványtól — mely már össze is repedezett. Márványkockás padlóját vastag piros plüs-szőnyeg takarja, melyben szinte elsüpped a láb. Hatalmas ablakai tündöklő fónynyel árasztják el mindkét szárnyát. A legdíszesebb a szóles összekötő folyosó, melynél szebbet királyi palotában sem lehet látni. A régi folyosó nádszékei és padjai helyett szóles piros divánokat helyeznek el a folyosón. Gyönyörű ós pazar diszü a képviselők társalgó-terme, mely az összekötő folyosóra nyilik. Ide csak képviselő juthat be. A képviselők buffetje még üres, Békésmegyei Közlöny tárcája. Magányban. Járom az erdőt, körül fog árnya, Lelkem betölti csend, nyugalom. Nem hallik hozzám világi lárma, Merenghetek a madár dalon. Kicsi madárka szerelmes álmát Legszebb dalába zengi bele, Lepke szeretve lepi virágát, Szerelmet súg a fák levele. Karom kitárom ölelnék véle Szivemnek tüze, lángja hevit, — Felemelt kezem lankadtan hull le, Nem ölelheti szerelmesit. Jantsovits Jenő Jaeques szomszéd. — Visszaemlékezés. Irta: Zcla Emil. A világirodalom egyik legnagyobbszerii alakjaszületett 1840-ben, meghalt t hétfőn véletlen széngázmérgezés miatt. Halála súlyát érzi az egész müveit világ, mely példátlan számban olvasta az élet minden igazságával megirott müveit. A hatalmas szellem, saját ifjúkoráról - midőn könyvárussegéd volt — irta e tárcát. I. Husz éves voltam. Ott laktam a rue Gracieuse valamelyik rozoga házának egy padlás szobájában. Alacsony ablakom a jardin des Plantesra nyilt . . . Akkor még ott nem ismerték az emeletes házakat, alacsonyak voltak a viskók s igy az ón padlás szobámhoz két ugyancsak elkoptatott lépcső vezetett. Hideg, barátságtalan szobám csupasz fehér falai börtönszerüek voltak ós mégis most, hogy visszremlókezem ezen ifjúkori tanyámra, ugy látom, hogj' az egész nagy helyiséget fényes napvilág tölti meg, kopár falain derűs napsugár játszik. Szomszédomban egy család lakott, jókedvű kacagásuk átcsengett hozzám. A család apából, anyából ós egy hétnyolc éves jókedvű leány gyermekből állt. Az apának bámulatos szép formájú feje volt. Erős szemöldei alól nagy fekete szemek villogtak. Komoly arcán gyakran jelent meg egy szégyenlős, félénk mosoly; gyakran pirult el s jött zavarba, mint akár csak egy fiatal leány. Egyre az árnyékot, a homályt kereste, s ugy húzódott a fal mellé, mint egy szégyenkező, kegyelmet nyert gályarab. Leereszkedő köszönésem nemsokára megbarátkoztatta velem. Titokzatos arca, jóságos tekintete megtetszettek nekem Néha még kezet is fogtunk. II. Elmúlhatott vagy egy félesatpndő ós én még mindig nem tudtam miből él Jaques szomszéd ós a családja. A szomszéd nem volt bőbeszédű, ellenkezőleg szófukar volt. Érthető érdeklődéssel kérdezősködtem néhányszor életviszonyaik felől az asszonytól, de hiába, mindég kitérő választ kaptam, melyek zavarosak s esetlenek voltak. Egy borongós délutánon, mikor kedvetlenül rótam a körutakat, egyszerre szemben jött velem egy alak, amelynek látása megdöbbentett. Páris munkás osztályának egyik páriája volt fekete öltözetben, fehér nyakkendővel, fején cilinder. Két karjára fektetve vitt egy kis koporsót. Szemeit a földre szegezve s könnyű terhével gondolatok nélkül lépdelt, miközben lábai alatt ropogott a kavics. E gyermektemetés megkapóan 3zomoru képe lekötötte figyelmemet. Amikor megálltam, a koporsót vivő ember felnézett, de hirtelen elforditá fejét. Késő volt már, megismertem. A hullavivő a szomszédom volt. Utánna néztem sokáig, mint ingadozott most járásában, mint szégyelte szegénységét . . . Sajnáltam, hogy észrevett. Fejét lehajtva fordult be jó messze a temető felé vezető utcán — bizonyára azon gondolkozott, hogy többé nem számithat tőlem kózszoritásra. Hl. Másnap — vagy tán harmadnap találkoztam vele a lépcsőn. Ugy látszott rajta, hogy legjobban szeretne a föld alá sülyedni. Félelemtől eltelve lapult a szennyes falhoz, nehogy hozzám érjen a ruhája. Lenézett a földre s reszketett egész testében. Megálltam, az arcába néztem s megráztam erősen a kezét. Félve ós meghatottan tekintett reám. Nagy szemei nedves fényben égtek, izzó pir futotta be sápadt arcát, azután hirtelen megragadta karomat és szobámba kisért s becsukva utánunk a szobaajtót — megtörte némaságát. — Ön derék fiatalember, — mondá — áldja meg az Isten. Ez a kézszorítás sok gonosz tekintetet feledtet el velem. Leült az ágyamra ós kiöntötte szive bánatát. Bevallotta, hogy a hullavivőktől azelőtt, amikor még nem tartozott közéjük, ő is undorodott. De most a hosszú, sokszor órákig is eltartó temetések alatt, meg a mialatt a sírba tett koporsót elhantolták, sokat gondolkozott felőle és most nem tudja felfogni az undor és megvetés okát. Husz éves koromban — telve a különcségek és a romantikus eszmékkel — meg tudtam volna csókolni egy hóhért. S igy őszinte voltam, amikor filozófiai okolásokkal bizonyítottam be neki, hogy hivatala szent foglalkozás. De ő csak vállat vont, összedörzsölte kezeit s lassan, ötölvehatolva igy beszólt: — Látja jó uram — az emberek szava s gonosz tekintete engem legkevésbbó bántanak — ha a feleségem ós a gyermekem jóllaktak. Csak egy, egy okoz nekem gondot, ami nem hagy aludni a hosszú éjszakákon át. Mi ketten az öregek, az öreg asszony meg ón, mi csak el tudjuk viselni a szégyent. De a fiatal leányok nagyon nagyravágyók. Szegény kis leányom — az fogja egyszer mind a hármunk szégyenét átszenvedni. Mikor öt éves volt, egyszer látott egy temetést, s mikor meglátta azt, aki ugy keresi a kenyerét, mint az apja, sirni kezdett s ugy félt, hogy ón azóta nem merem előtte felölteni fekete ruhámat. A lépcsőn szoktam felöltözni ós levetkőzni. Részvéttel voltam Jaeques szomszéd iránt. Felajánlottam neki, hogy tartsa fekete ruháját nálam, itt zavartalanul öltözhet át, s nem is fog megfázni, mig a lépcsőn olyan hideg van . . . Nagy elővigyázattal hozta el lehordott, kopott fekete ruháját hozzám. Szük padlásszobám egyik sarka volt az ő öltözője ezentúl. IV. Egy szú ette, bőrét vesztő uti láda állt szobám közepén asztal helyett. Jaeques annak az alján tartogatta figyelmesen öszszerakott fekete ruháit.