Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-09-25 / 77. szám

hető a rendező-bizottsági tagok kedélyállapota, kik egy hétig dolgoztak — hiába. Másnapig vártak, hátha jön felvilágosító válasz. Nem jött. A bizottság ekkor összeült és egy határozatában sajnálkozását fejezte ki a képviselő eljárása felett, hogy indokolatlanul elmaradt. E határozatot megküldik Hentallernek. A képviselő felültetésén annyira bosszankodnak Berényben, hogy berényi embertől veszélyes kérdezni, hogy „mikor jön Hentaller?" Mindennek dacára megvolt az ünnepély. A pénteki közgyűlésen megnyitó beszédet K o 1 o z s i Endre mondott, ünne pit pedig Kollár János. Délelőtt még diszistentiszteletek voltak. Az I. ker. ág ev. templomban D a x György, a II. ker. templomban Jeszenszky Károly, az ev. ref. templomban P a u l i n y i Károly, az izraelita imaházban P o 1 1 á k Jakab tanitó mondott beszédet s B 1 e u e r Emil szavalt. Vasárnap délután ünnepély volt, melyet Kovács László dr. nyitott meg Ünnepi, beszéd mondására, 2-4 órával előbb P a u 1 i n y i Károlyt kérték fel, ki vállalkozott is e szerepre. B u d a y Alajos szavalt s móg a daloskör énekelt a műsorban. Este igen szép kivilágítás volt; a Magyar Király szállóban társasvacsora, melyen kétszázan vettek részt s pohárköszöntőket mondtak Kovács László dr., Belencéresi József, P a u 1 i n y i Károly, Szentandrássy István, B e1 e n c ó r e s i Dezső, B i r ó Benedek ós Jeszenszky Károly. Kondoroson. Kondoros községet Hentaller Lajos még jobban felültette, mint Mezőberényt. A kondorosiakat arra sem méltatta, hogy értesitse őket elmaradásáról. Az egész község zászlók alatt, zeneszóval, bandériummal, hosszú menetben vonult ki az állomásra ós a vonat megérkezett, de Hentaller, a képviselő, nem. Kondoroson, a gyomai kerület ezen lelkes községében Kossuth Lajos születésének 100-ados évfordulóját gyönyörűen ünnepelték szombaton, móg pedig azért egy nappal később, mert a kerület kópvi selőjét Hentaller Lajost szombatra várták az ünneplésre. De elmaradásának dácára is megtartották az ünnepélyt Ünnep előtti estén a község derék lakossága szépen sikerült kivilágítást ren> dezett a nagy nap emlékére. Móg a legszegényebb hajlék ablakában is ott derengett a gyertya világ. A községi zenekar zeneszóval, nagy tömeget vezetve, bejárta az utcákat; a polgárok lelkesen zengték a Kossuth-dalokat. Az ünnep reggelén ismét a zenekar fújta az ébresztőt. Az evang. templomban 9 órakor kezdődött az isteni tisztelet. A lelkész által ez alkalomra irt szent ének elhangzása után, Keviczky László lelkész mondott tartalmas beszédet, j A dalkar elzengte a Himnust s a templomi ünnepély véget ért Következett a képviselőtestület disz-; közgyűlése Erdélyi László biró a nap jelentőségét méltatva, üdvözölte az egybe gyülteket s felkérte Bukovinszky Mihályt beszéde elmondására. A szónoki hévvel elmondott szép beszéd után a közgyűlés Kossuth Lajos érdemeit jegyzőkönyvbe iktatta, a Kossuth-szobor-alapra 200 koronát szavazott meg, a gyűlés jegyzőkönyvét, melyet valamennyi jelenlevő kép viselő hitelesített, ki fogják nyomattatni. Délután következett a népgyűlés, a feldíszített városháza előtt, hol az egybegyűltekhez Keviczky László szólt az ünnepély jelentőségéről; utána F ü 1 ö p p József szavalta el, kitűnő képességét bizonyítva a szavalás művészetében, P a p p Zoltánnak ódáját. Továbbá Czirbusz Endre és Csermák Andor tanítók lelkes szavalata buzditá a hallgatóságot, majd Bukovinszky Mihály olvasta fel meghatón Rákosi fohászát; közben a dalkar és a zenekar adott elő hazafias dal ós zeneszámokat. Este 100 terítékű társas vacsora volt a csárdában, höl sok lelkes felszólalás hangzott el: Keviczky László, Micsinay Pál, Bukovinszky Mihály, Bedák Mátyás, Fülöpp József, Baross István, Csermák Andor ós Czirbusz Endre szólottak lelkesen. Az ünnepély igy méltó módon nyert befejezést. Köröstarcsa községében is nagyszabású Kossuth ünnepély volt vasárnap. A képviselőtestület s az összes olvasókörök ós egyletek testületileg vettek részt az ev. ref. templomban vasárnap délelőtti isteni tiszteleten, hol alkalmi beszédet ós imát Szabó János lelkész mondott. A templomból a közönség a községháza udvarára gyülekezett, innen vonultak a községi képviselő testületi közgyűlésre, hol Petneházy Ferenc ós dr. Biró László községi orvos tartott beszédet. Délután a milleniumi kertben nagy nópünnekóly volt, hazafias dalokkal ós szavalatokkal egybekötve, estve közvacsora volt, hol a 48-as honvédeket megvendégelték. Körösladányban és F iizesgyarmaton szép ünnepélyek voltak, mindkét helyen diszisteni tisztelet, ünnepi képviselőtestületi közgyűlés és társasvacsora volt. Füzesgyarmaton az istenitisztelet után ünnepély volt, melyen Lázár Gergely tanitó mondott emlókbeszédet. Gádoroson csütörtökön este zeneszó mellett A d a m i k János vezetése alatt bandérium vonult végig az utcákon. Pénteken istenitisztelet és díszközgyűlés volt, amelyen 0 k á 1 y i Adolf beszélt. A délutáni ünnepélyen Kőibenh a y e r Kálmán ós Ad amik János szerepeltek. Este társasvacsora volt. Orosházán vasárnap ünnepeltek. Délután B o sk o v i t z Vilmos szavalt, majd Veres József ünnepi beszédet mondott. Ezután népünnepély volt jelmezes körmenettel, versenyekkel tűzijátékkal és tánccal. Gyulán külön ünnepély volt móg az újvárosi Olvasókörben ós a 48-as Körben. Az előbbin Dombi Lajos, Eácz János, Major Simon szerepeltek. 7ótbomlóson a Kossuth-ünnepólyt rendező bizottság, élén Gajdács Pál ev. lelkószszel három napra állapította meg a programmot. Az iparos ifjúság szept. 19-én reggel zászlókkal, hangos zeneszóval vonult végig az utcákon, mire a lakosság sietett a Kossuth-tórre. Nyolc órakor megkondultak az evang. templom tornyának összes harangjai és az ünneplő közönség, a községi elöljárósággal az ólén — a templomba vonult. Itt Szokolay Pál ev. tanitó vezetése alatt álló dalárda elénekelte a Himnust. Majd D r o p p a Sámuel ev. segédlelkész magyar nyelven mondta el gyönyörű alkalmi imáját. Az ima után a közönség a községháza tágas dísztermébe vonult. A közgyűlést Tótkomlós község derék bírája, Motyovszki András nyitotta meg magyar beszéddel, röviden említve az ünneplés okát. Utána N óm e t h Kálmán jegyző állott fel, előadva, miszerint Tótkomlós község képviselőtestülete Kossuth Lajos halhatatlan érdemeinek méltánylásul s örök emlékezet okáért a templom ós a községháza közötti piacteret „Kossuth-tér"-nek nevezi el, abból egy részt diszes vassodrony kerítéssel vétet körül s az igy elkerített helyre tiz platánt ültet el s azokat „Kostuth fái" névvel látja el; egyben kijelenti, hogy a képviselőtestület a mai emlékezetes nap emlékére 400 (négyszáz) koronányi Kossuthalapot létesít, melynek kamatai óvenkint szegény iskolás gyermekek jutalmazására fordíttatnak. Mindezeknek elmondása után G a j d á c s Pál ev. lelkész elmondotta beszódót. Ezután a faültetés helyén Csermák Kálmán ev. lelkész intézett beszédet a jelenvoltakhoz. A szombati ünnepségek sorát délután 5 órakor a fúvózenekar nyi totta meg, majd este nyolc órakor volt a társasvacsora, melyen háromszázan vettek részt. Felköszöntőket mondtak Gajdács Pál, Lehoczki Mihály, Szabados József, K a r k u s Sámuel, Szokolay Pál ós móg többen. ,Az ünnepségek harmadik napján vasárnap délután volt a népünnepély. A déli harangszó elhaiangozása után valóságos népvándorlás indult meg a község minden részéből a Kossuth térre. Elől az iskolás gyermekek zászlókkal tanítóik vezetése alatt, a 48-iki tiz honvéd jelvényekkel, karszalagosan, a községi elöljáróság teljes számban, a dalárda, az iparos-kör tagjai, a zenekar, s végül a nép. A tömeg elhelyezkedett a népkertben, a dalárda hazafias dalt énekelt, Gaj d ács Pál beszédet intézett a néphez, Povázsay Gábor ev. tanitó ós N á d o r Adolf izr. tanitó szavalt. Majd eloszlott a nép, hogy kedve szerint a felállított sátorok valamelyikében keressen szórakozást. Volt aztán póznamászás, akadályverseny s este tűzijáték. A népünnepély csak a hajnali órákban ért véget. * Békéscsaba Kossuth-ünnepólyónek krónikájához hozzá kell móg fűznünk az alábbiakat.' A város országgyűlési képviselőjét, Zsilinszky Mihály dr. államtitkárt az ünnepélyre meghívta a rendező-bizottság. A képviselő meg is igórte lejövetelét az esetre, ha másutt nem lesz elfoglalva. Ez eset azonban sajnálatos módon bekövetkezett. Zsilinszky Mihály levélben értesítette a rendező-bizottság elnökét: B e 1 i c z e y Gézát, hogy a zilahi Wesselényiszobor leleplezése miatt nem jöhet el Csabára. „Legyetek meggyőződve," irja államtitkár, „hogy gondolatban ott les az mint elhaló hangja egy fáradt nótának. Egyéb pedig semmi. Itt pedig jó lesz pontot rakni és felfüggeszteni egy jódarabra a kegyes olvasó további érdeklődését. Hisz a pusztulás mind szomorú, mind csuf. Kegyetlen vihar letép egy fehér rózsaszirmot ós sodorja magával. Viszi föl messzi magasba az árvát. Amire leteszi megszaggatva, cafatosan, mocskos az a fehér rózsaszirom. A kis Győrök Idát is fölfelé vitte egy darabig ez a rut förtelem. Hanem, amire letette vissza, ahonnan kitépte, más volt aü már, egészen más valaki. Valami letört, szomorú asszonyság, elegáns halottja ennek a céda életnek. H. N Akkor már egy pompás nyárilak verendáján, rácsos angolpark futólombjai mögött járt mosolyogva Győrök Ida Sebesen. Csak az irigység férkőzött a közelébe, íiieg a nyomorúság, amelynek odaadással ápolta a sebeit. A fürkésző kíváncsiság, amely hozzája tolakodott, hidegen hagyta. A rózsafák árnyékában, lusta magányban járt kelt unottan a nagy lomha, szőke asszony. Szomorú csöndes nyári estéken ugy érezte az öreg Győrök Dániel doktor ur, mintha átcsapna hozzá a város túlsó végéről a lánya cifra selyem ruháinak nehéz illata. Az öreg doktor ilyenkor ült a kertje fái alatt és szívta az ózont, amelyből kegyetlen sokat juttatott az anyatermészet Sebesnek ós bólogatott a fejével az öreg doktor, mint egy vén eperfa. Mindezt pedig egy tolószókben tette, mert tudnivaló, hogy időközben szomorú vendége volt az öregnek. Egy szép téli délután meglegyintette az agyszólhüdós fuvalma. Attól fogva béna lett az egyik oldalára ós szerfelett akadókos a beszédje. Utóbb magára maradt Győrök Dániel az öreg Malvin nénivel ós ennek nagyszámú csirkéivel, nyomorultan ós nélkülözve. Az öreg igy estéken mély filozófiával bocsátott szárnyra egynémely közkeletű igazságot. Mint pl. ezen az estén is: — Haj, haj, Malvin fiam, nem is érdemes már tisztességesnek lenni. A leányára gondolt ilyenkor meg magára ós szerfelett érzékenykedett. — Nem, nem, mondta a mély meggyőződós hangjain Malvin tán ti. — Éhen vesznék inkább, semhogy csak egy falat kenyéren is megórezzem a tisztesség szagát, a melyiknek az árán szerezték. A mély meggyőződós azonban virradatra fordulóra rendesen vesztett az előbbi fényéből. Malvin néni ugyanis másnap reggel a mély meggyőződós dacára is, elment a húgához, hogy immár hatodszor vigye eladásra ugyanazon egypár hamvas színű gatyás-csirkét. Győrök Ida pedig hatodszor is megvásárolta ugyanazon pár csirkét ós ós ismét egy összegyürött husz koronást csúsztatott a nénje markába, miközben a visszadta a csirkét, hogy „nagyobbra nevelje." Közben bizalmasan beszélgettek sok mindenről, de főkép az öreg Győrökről ós a nagy nyomoruságukról. Az asszony megindultan hallgatta ós Malvin tánti érezte, hogy a hallgatásban vívódik a leány lelke, látta az arcán, hogy szeretne valamit. Ezen a reggelen a szokottnál is érzékenyebb volt Győrök Idi. A nénje már tudta, mi az oka. Most határoztak odabent a város közgyűlésén, elfogadják-e a Győrök Ida ötvenezer koronás alapítványát egy kórházra ós szegényházra. Az eset már néhány napja élénk „port vert fel" ós a „Sebesi Kürt" több vezércikkben buzgón „karolta fel az eszmét." Annál különösebb volt hát, hogy mindjárt a közgyűlés elején fölállt Pergő Sándor városi ügyész ur ós a fölkarolt eszmét egy másfólórás beszédben lehordta a sárga agyagig. Bámulatos ok kötéssel fejtegette, hogy az ajánlat elfogadása nem méltó a város tisztességéhez. Győrök ida, mondta a városi ügyész ur, immár harminc éve erkölcsi halott. Sebes rendezett tanácsú város közönsége nem vállalkozhatik rá, hogy valakinek az erkölcse fölé kriptát állítson, móg ha a költségeit az adja is részben, a kinek a hűlt erkölcsei nyugosznak alatüa. A bámulatos okfejtés igen mólyen hatott ós legnagyobbrészt ennek lehet betudni, hogy a Győrök Ida ajánlata felett tiz szótöbbséggel napirendre tértek. Győrök Ida ott ült a kertben egy himzett japáni selyem-ernyő alatt ós a nehéz marsalnil rózsák csaknem a válla fölé hajoltak. Mikor hirül hozták neki a határozatot, elsápadt igen nagyon. Ugy érezte, mintha az egész tarka pompa elfakulna és valami hideg, gyászos takaróba bújna ez az életnek örülő virulás. Nagy, mély keserűség szállta meg a lelkét óz megundorodott az élettől. Mindentől, ami körülötte van ós mindenkitől, aki szivta ós szívja, ami benne értékes, őt magát pe^dig elveti. Ökölbe szorult a keze, ahogy a bámulatos okfejtést hallotta, a Pergő Sándor okfejtését,'aki első, legigazibb oka volt az ő romlásának. Gyűlölte, utáltai azt az embert és az egész kupaktanácsot, amely forgatja a szemét, mikor a morálról van szó, de a kezét tartja, mikor a tilajdon zsebje forog szóban. A nénjét, aki ott ül előtte ós nincs egy vigaszszava, az apját, aki kitagadta a becsülete örökéből, da azért éhen veszne, ha a lánya becstelenségéből nem táplálkozhatnék ... És az utálatával együtt valami kétségbeesett rezignáció is befészkelte magát a mellébe. Ele^ en valóság gyanánt érezte, mint ernyed e] benne lassú halállal a hit, hogy valaha lev izekel heti a maga nagy bünót Győrök Ida lecsüggesztette a fsjót ós most már nem látott semmit. Sem fakóba borult kertet, sem a múltból föléled ; arcok kajánságát. Ráborult a kert nehéz kőasztalára ós keservesen sirt. Mert a szive a régi, szelíd, jó'volt, a tizenhateszten lös kis Ida romlatlan szive. köztetek. Mert aki Wesselényinek tevekenysógét és Kossuthhoz való viszonyát ismeri, az jól tudja, hogy őt Kossuth nélkül képzelni sem lehet". Az ünnepély napján táviratot küldött Zsilinszky Mihály, melyben Zilahról küldi csabai polgártársainak üdvözletét. ü. levelet és a sürgönyt B e 1 i c z e y Géza a társasvacsorán olvasta fel s egyszersmind a választáviratot is, melylyel megköszönte a polgárság az államtitkár üdvözletét. A munkás és cselédsegély pénztár. Értekezletek % terjesztés érdekében. Ha a mindennapi lótfentartásért dolgozó munkáskéz megbénul s nincs aki a betevő falat biztosításáról gondoskodjék, akkor a munkásnak ós a cselédnek családja nyomornak van kitéve s hozzátartozói éheznek. Az ilyen körülményeü között nyújtott segély kétszeresen áldást hoz a nélkülözőknek, mert a létfenntartáshoz szükséges mindennapi kenyér előteremtéséhez segitő kezet nyújt s ezenkívül a nyomorgó családot az óhenhalástól megmenti. Ilyen áldásban részesült ez óv első felében 800 munkás és cseléd, kiket munkaközben ért baleset. Segitő angyalként szállott be házukba az a segély, a mit kaptak a részükre kiadott s összesen mintegy 23259 koronát kitevő összeg kiosztása alkalmával. S ezzel szemben ők csak kis áldozatot hoztak ós pedig olymódon, hogy hetenként 10—15 filléri fizettek be a munkás ós cselédsególy pénztárba, .a. pénztár pedig baleset idején a nála biztosítottnak azonnal segélyére siet, 3 felkarolja nemcsak a beiratkozottat, hanem ezenfelül annak minden hozzátartozóját : családját is. Legalább erre mutat a segély pénztárnak ez év első felében kifejtett működéséről szóló kimutatása. A iegélypónztárnál az elmúlt félévben 489,647 iülső gazdasági cseléd ós munkás biztosi;otta magát, a kik közül 60 napon belül nuló balesetért összesen 720 tag kapott segélyt 21593 korona összegben. Ezenkívül rokkantsági dijat kapott 38 ;ag, 1376 korona ós 290 korona 30 fillér isszeg erejéig, haláleseti segélyt kifizettek ' 29 esetben: 7315 koronát. Belépett az elmúlt félévben rendes tagul az I, tagosoportba 2570 egyén, ezek közül baleset órt 79-et, kik 30 lOkorona segélyt kaptak, s végül halálozási segélyt hét esetben fizettek ki: 1186 korona összegben. A Il-ik tagcsoportba belépett 495 tag: ezek közül baleset órt 11 tagot, kik 209 korona segélyben részesültek. Rendkívüli tag belépett 17600, kik közül 60 egyén balesetet szenvedvén, részükre 2039 korona segélyt folyósítottak. Az ilyen jótékony ós nemes emberbaráti intézményre felhívjuk első sorban a családfentartó munkások és cselédek figyelmét, de másrészt felhívjuk a néppel érintkező községi elöljárók figyelmét is arra, hogy a velünk tudatott segélyezéseket szívesen megemlítjük lapunkban. A sególypónztár érdekében ujabban Csabán ós Mezőberény tartottak értekezleteket, melyekről az alábbiakban számolunk be S z t r a k a György főszolgabíró e hó 22-én, délelőtt 9 órakor a csabai községháza közgyűlési termében népes értekezlet tartó ;t, oly célból, hogy a részletkérdések megbeszóltetvón, a majdan egybehívandó járási nagygyűlésen már kész javaslatok legyenek előterjeszthetők. Az értekezlet B e 1 i c z e y Géza, Zsilinszky Endre dr., S z a 1 a y József, dr. R e i s z Miksa, Szeberónyi Lajos, Kiss László, K o.r o s y László, Maros György, K á 1 1 a y Ödön, Chrisztian György ós H a a n Béla felszóllalásai után következőkben állapodott meg : a nagybirtokosok s nagyobb gazdák felkérendők, hogy az újesztendei cselód-szegődóskor lehetőleg csak olyan cselédeket fogadjanak, akik kötelezik magukat arra, hogy a segélypénztárba tagul belépnek; a tanítók és lelkészek felkérendők, hogy ez áldásos intézményt ismertessék meg a néppel s igyekezzenek őket a sególypónztár tagjaiul megnyerni ; fogadtassanak fél ügynökök, lehetőleg a tanítóság köréből, akiknek eredményes munkáját jutalomban kell részesíteni ; a legszélesebb körben tótessék közhírré mindazon eset, amelyekben segélyezés vagy kielógitós törtónt, hogy a munkások ós cselédek minden ilyen esetről tudomást uyerjenek s beláthassák az esetekből, hogy a sególypónztár a legkörültekintőbb gonddal teljesíti nemes kötelességeit; a szegónysorsu s nagycsaládu cselédek ós munkások helyett a két korona felvételi dijat a millenniumi 10,000 korona alapítvány kamataiból fedezzék s végre magyar ós tótnyelvű ismertető füzetek több ezer példányban osztassanak ki a nép között. Október hó folyamán a főszolgabíró a gazdákat és tanítókat, tanácskozásra fogja egybehívni, mig a járási nagygyűlés november hó elején fog megtartatni. Mezőberény községében mult vasárnap délután volt helyi értekezlet a