Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-08-31 / 70. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1902. évi 70. számához. jelentik, II. vagy I. kocsiosztályú kedvez­ményes utazásra jogositó igazolványt kül­dünk. Az elszállásolás kétféle : csoportonkénti és egyénenkénti. A csoportos elszállásolásra igényt tartók a hajlóknak használatáért, fekvőhelyenkint és éjjelenkint fizetnek 50 fillért, ezen díj ellenében a szállásadó bi­zottság a csoport minden egyes tagjának külön fekvőhelyet ós takarót ad. A törül­közőt s minden egyóbb apró szükségleti cikket a csoport tagjai magukkal hozzák. A szállásdíj a csoport vezetői által a szállás­utalvány átvételekor Pozsonyban fizetendő. A csoportos látogatók Pozsonyba érkezése legalább 15 nappal az ideórkezós előtt a szállásadó bizottságnak az érkezők számá­nak és az érkezés napjának úgy a pálya­udvar, esetleg a hajóállomás kitételével be­jentendő, hogy a fogadás és elszállásolás tekintetében akadály föl ne merüljön. Akik egyénkinti elszállásolásra igényt tartanak, azok szíveskedjenek ebbeli szán­dékukat a pozsonyi elszállásoló bizottság­gal (vagy annak vezetőjével Mitterhau­s z e r Károly városi tanácsossal, érkezésök előtt legalább 10 nappal tudatni, s egyben bejelenteni lakás iránti igényeiket. A lakás­közvetitésórt egyónenkint 1 korona közve­títési dij jár amely a bejelentéskor (esetleg levélbélyegekben) előre lerovandó. A szállás­adó bizottság a bejelentésre felfogadja a lakást és erről a bejelentőt a szállás helyé­nek ós árának kitételével értesíteni Akár egyénenként, akár csoportosan érkeznek a vendégek, megórkezósök alkal­mával forduljanak a /szállásadó bizottság­hoz, mely a kiállítást megelőző napokon a városházán székel, a kiállítás előtti napon és a kiállítás napjain pedig a pályaudvaro­kon és a hajóállomásokon működik. A csoportos kirándulók naponkénti 80 fillér ellenében a kiállítás területén levő konyhában ebédet kapnak. Ennek igénybe véte'e szintén az elszállásolási bizottságnak (vagy Mitterhauszer Károly városi tanács­nak) jelentendő be. Epzsébetszobor Békésvármegyében Lapunk mult számában megírtuk volt, hogy vármegyénkben dicséretes mozgalom indult meg oly végből, hogy a megdicsőült Nagyasszonynak, Magyarország vódő-an­gyalának: Erzsébet királynénak dí­szes szobor emeltessék. A hírt az aradi lapok nyomán irtuk meg; de múltkori közlésünkben a tényállás bizonyos téves adatokat tartalmaz s ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy a való tényál­lást teljes részleteiben közölhetjük a kö­vetkezők szerint : Ü. nemes eszmét vármegyénk alispánja, dr. Fábry Sándor kir. tanácsos vetette fel ; inditó okot szolgáltatott a kegyeletes terv kivitelére azon kedvező körülmény hogy vármegyénk közönsé­gének ecélra a szükséges f e­dezet m ár rendelkezésére áll. Mindnyájunk szivében ma is, ós az idők végtelenóig égető fájdalommal él an­— Ah, tehát még szentimentális, mint mindig ! Jó, legyen meg az akarata, el fo­gom játszani a hős szerepót ebben a c-sa­ládi melodrámában. De ellenszolgáltatást kérek. Remélem, hogy ráveszi az ügyvéd­jét, hogy válópörben tisztességesen fog el­bánni velem. * Guita ijedten rezzent össze; a beteg felébredt. — Adj egy kanál orvosságot, nagyon rosszul vagyok . . . Lásd, Andró nem jön E pillanatbban nyilt ki az ajtó, belé pett a szobaleány s azt súgta Ghiitának : — Rhonel ur kérdi, hogy belóphet-e ? — Andró megjött, öreganyám ! Bóve­vezethetem, ugy e ? — kiáltotta Guita resz­kető hangon, aztán zajos örömet mutatva sietett a férje elé. Andró közeledett az ágyhoz, letérdelt előtte s megszólalt: — Itt vagyok megint, kedves öreg­anyám. E suttogva elmondott szavak erőt ad­tak a betegnek, hogy felemelje a két ke­zét. Az egyiket rátette André fejére, a másikkal megfogta a Guita kezét. — Szeressétek egymást, gyermekeim s legyetek boldogok. Andró vigasztald a feleségedet, te pedig Guita ... a jegy­gyűrűt ... Az óra egy negyedet ütött hét után Fléjas grófné halálküzdelme véget ért. n.rcán boldog mosolygással szunnyadt el örökre. A házaspár felkelt s hideg szer­tartásossággal üdvözölte egymást. — Van még szüksége rám ? — kér­dezte Rhonel. — Nincs; köszönöm. Beváltotta az ígéretét s ezt nem fogom elfeledni. André meghajolt s lassan, vontatott lépéssel elindult. Guita nem tartotta vissza. Elfordította a fejét s törölte forró könnyeit, amelyek eláraztották az arcát. a küszöbön Rhonel egy pillanatra megállt, visszatekintett s azt susogta : — Kár .... kár . . . nak a szomorú csapásnak emléke, mely királyt, nemzetet s az egész müveit vilá­got mélységes gyászba borított. A súlyos veszteséggel sújtott nemzet kicsinye nagyja sietett filléreit, kisebb-nagyobb adományait egybehordani, hogy a nagy, a dicső, jósá­gos, sokat szenvedett királynénak monu mentális emléket emeljen. Mi sem igazolja jobban a magyar haza gyermekeinek a dicső fejedelem-aszsony iránt érzett szere­tet ós hála igaz érzelmeit, mint hogy igen rövid idő alatt majdnem kétmillió koronát gyűjtött össze a kegyelet oltárára. Békés­vármegye közönsége nevében a törvóny­katósági bizottság 4000 koronát szavazott meg a szoborra s és összeget pótadó utján egybegyűjtvén, eljuttatta az országos szo­borbizottsághoz ; a szoborbizottság a vár­megye közönségének ez adományát oly megokolással, hogy a szoboralap tekinté­lyes összege Erzsébet királyné márvány emlékének már amúgy is nagyszabású ki­vitelt biztosit, s igy további szaporodást nem igényel, az alispán kezeihez vissza­juttatta. Vármegyénk alispánja azonban a megye közönségének kegyeletes óhaját, melyiyel a nép filléreiből összegyűlt ezen összeget Erzsébet szoborra ajánlotta, teljesíteni kí­vánja Magyarország népe, — még az or­szágos emlék létrehozatala előtt — siet a dicső királynénak szobrot emelni; Vesz­prómmegye közönsége, Pötsyón, Arad vá­ros már lerovták kegyeletük adóját s órc­és márvány emléket állítottak megdicsőült királynénknak. Most vármegyénkön a sor, hogy az előttünk lévő szép példákat kö­vesse. Mindnyájunk lelkéből cselekedett te­hát vármegyénk alispánja, amikor a közön­ségnek a szoborra tett kegyeletes ajánla­tát érvényesíteni kívánja s honfiúi lelkese­déssel arra törekszik, hogy a szivünkben élő szeretet küldő kifejezésre jusson. Dr. Fábry Sándor megkeresést in­tézett Arad vármegye alispánjához, Vesz­prómvármegye főispánjához ós a pöstyóni szoborbizottság elnökségéhez, miként az általok felállított Erzsébet szobor létesíté­séről tájékoztató felvilágosítást nyujtsanik. A két utóbbi helyről már megérkezett a válasz ; mindkét szobor 4 méter magas a talpazattal együtt, a veszprémi szobor alakja órcbeöntött, a pöstyónió márványból vésett, előbbit Zala, utóbbit Jankó­v i c s mesterek mintázták, a veszprémi szobornak összes költsége 27X), a pöstyónió 4800 korona. Mindkettő monumentális mű­vészi kivitelű emlékmű Aradvármegye al­ispánja ez ideig még nem válaszolt a meg­kereső levélre, de mint mult számunkban közöltük, a Z a l a által mintázott szobor igen sikerült kivitelű s létesítésének költ­ségei aligha lépik tul a 4000 koronát. Az eddigi tudakozódásból tehát nyil­vánvaló, hogy a vármegyénk közönsége által megajánlott s már rendelke­zésre álló összeg teljesen elegendő arra, hogy a megdicsőült királyasszony emlékének Békésvármegye egyik ligeté­ben — hisz a fájdalom hosszú idejében a természet ölén, zúgó erdők árnyában ke­resett enyhülést anyai szivének vérző se­bére — méltó szobor emeltessék. Ugy tudjuk, hogy az alispán a tör­vényhatóság őszi közgyűlésén terjeszti elő indítványát a szobornak felállítása tárgyá­ban. Ez indítvány indoklásra nem szorul De amikor hirt veszünk dr. F á b r y Sán­dor alispánnak ez irányban folytatott te­vékenységéről, eszünkbe jutnak ama szép szavak, amelyeket dr. L u k á c s György főispán 1899. évi október hó 16-án, a Fel­ségek arcképének ünnepélyes leleplezése alkalmával tartott megnyitó beszédében mondott: i „ . . . A dicső királyné maga volt a szeretet. Talán nem is földi lény volt, csak leszállott ide közónk, hogy áldást hozzon a mi soUat zaklatott hazánkra. Hogy királyt és nemzetet megbékítsen. Hogy elhárítson minden akadályt, ami ki­rály ós nemzet harmóniáját megzavarhatná ós hogy megteremtsen mindent, ami ki­rályt boldogítson s nemzetet előre vigyen. A királyné már elköltözött közülünk. El job hazába Most már igazán őrangya­lunk . . Eszünkbe jutnak ama szónoki hatással elmondott szép szavak, melyekkel ugyan­azon alkalommal aranyszájú alispánunk felavató beszédében keltett nagy hatást: „ . . . Letörték a virágot A szép, a jó, a szent király.issz ony a bús enyészet halottja már, de édes emléke itt ól ós vi­rul a magyar nemzet millióinak hálás, sze­rető szivében; legendaszerü életének tör­ténete épen s üdén fog átszállani nemze­dékről-nemzedókre s az ö eszményi alakja tovább éli dicsfónyes életét egy egész népnek örökkévalóságot adó emlékeze­tében! . . gyűlést tartott s fontos ügyekben hatá­rozott Három miniszteri leiratot olvastak fel : az első szerint a közoktatásügyi miniszter addig is, mig a szerződésileg megállapított államsegélyt (30,000 kor.) teljes összegben folyósíthatná, 1902. évre 22000 kor. fen­tartási államsegélyt engedélyez az intézet­nek ; a másodikban arról értesíti a fentartó testületet, hogy az 1898/9, 1899/1900 és 1900/1901. tanévekről szóló főgimnáziumi számadásokat elfogadhatóknak találta ; a harmadikban tudatja, hogy a főgimnáziumi természettani alapfelszerelés még mindig hiányos s hogy annak megfelelő pótlása sürgős didaktikai követelmény. Ezen a hiányon ugy segített a bizottság, hogy 3000 koronát szavazott meg a szertári szükségletekre. A szeptember hó 8—11. napjain Buda­pesten tartandó bányakerületi közgyűlésen dr. Zsilinszky Endre felügyelő ós Bukovszky János igazgató-tanár kép­viselik a tanintézetet. A folyó évi julius hó 14-ikón megej­tett pénztárvizsgálatról szóló jelentói tu­domásvétele után az igazgató-tanárnak, a pénztárosnak, valamint az ephorusnak is a szokásos felmentvényt megadták. Ezek után tárgyalásra került az 1902/3 évre szóló költségelőirányzat s 89604 kor. 40 fill. bevétellel s 89592 kor. 93 fill. ki­adással fogadtatott el. Megjegyezzük, hogy ezekben az összegekben házbéregyenérté­kül 8000 kor., a házépítési kölcsön tör­lesztése 10530 kor. s a kölcsön után, mely államsegélynek vétetik, amenynyiben az annuitásokat az állam pénztára törleszti, fizetendő 3°/ 0-os nyugdíj járulók : 6960 kor szerepel. Összes állami hozzájárulás az 1902/3-ik évre 40656 kor. 65 fill., Békés­csaba község segélye 10000 kor. Személyi kiadások 47258 kor. 80 fill., dologiak 42334 kor. 13 fillér. A tanári kar részéről megállapított tantárgyfelosztás elfogadása után a torna­csarnok ügyét tárgyalta a bizottság, legin­kább abból a szempontból: hogyan szün­tethető meg a nagy por, mely a szertor­názás alkalmával keletkezik a teremben, végleges megállaponásra azonben nem ju­tottak. Végre kimondotta a bizottság, hogy szept. 19-ikón, Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulóján szünetelni fog a tanítás s megbízta az igazgatót, hogy az évfordu­lót megelőző estén a főgymnaziumi épület kivilágításáról s a tanári karral egyetem­ben a nagy napnak méltó megünnepléséről — az intézet talain belül — gondoskodjék. Több apróbb tárgy elintézése után a bizottsági ülés az esti órákban véget ért. A csabai Rudolf-főgimnáziumból. A kormányzó testület ülése. A békéscsabai ág. h. ev. Rudolf-főgim­názium kormányzó bizottsága folyó hó 27-ikón délután az intézeti tanácsteremben Most a sor rákerül a büszke jegyzőre, Aki megfontolta a kérdést előre, S emigy ejti a szót, komoly arcot vágva : ..Jutok-e valaha a nagy menyországba ?" „Nem vagy oda való" — ez reá a válasz — „Nem is való neked az egész meny, áll az, Igy csiripeli azt a veréb, a fecske": Nem kell neked a meny, de kell a - menyecske." S ki alig tud állni bortúl, hahotátul, A hírneves felcser, az maradt leghátul, A kérdést komolyan megvetve, meghányva, Igy kérődzik benne nemes tudománya : „Jó szellem, mit szólnál, hogyha kérdenélek ; Síron túl hová megy az emberi lélek?" .Megérdemlett helyre: állatba, madárba, A tied pediglen legnagyobb - szamárba !* Az igazság rúdja mind a négyre rájár . . . — No, nektek megesett a békési vásár ! De most szövetkezve, közös akarattal Híván a szellemet, megmozdul az asztal, És a közös kérdés emígyen föltéve: „M i k vagyunk egyenként és m i k együttvéve ?" „Mint eddig, ugy most is, csak igazat mondok : Külön jó emberek, együtt jó - bolondok !" G CB p. A nagylelkű. Jómódú ember Vésztőn az öreg B. István, aki kedvelője a vidám életnek. Uri rokonai is vannak, kik közül egyik orvosnövendék. Ez vakációra haza­kerűit s az utcán találkozott az öreggel, kinek éppen a szeme fájt. Szembaja már régibb keletű s kezelő orvosa azt tanácsolta neki, tartózkodjék a boritaltól, mert könnyen megvakulhat. A figyelmeztetés meghökken­tette az öreget, s attól kezdve csak mértékkel ivott, a gyógyulás azonban igen lassan haladt. Megörven­dett, mikor az orvosnövendékkel találkozott, barát­ságosan kiáltott feléje : - Hát hazajött öcsém-uram ? - Haza, bátyám. - Hol tanol most ? - Kolozsváron. - Aztán mi akarna lenni ? - Orvos. - Orvos ? No az Isten áldja meg, csak tanulja! is azokat az orvosi tudományokat, mert ha kitanulta és hazajön, aztán meggyógyítja a szememet, hát tudja meg öcsém, hogy nem sajnálok ma­gától egy ötforintost! A sorsjegy. Egyik berényí kereskedőhöz, aki osztálysorsjegy árusítással is foglalkozik, beállított az urambátyám a minapában. - Lehet még kapni abból az újmódi res­kontóból ? - Van még ! Választani is lehet! S letesznek elébe egy pár osztálysorsjegyet. Nagy a nézegetés, válogatás, végre akad egy jó. - Ekkell nékem ! - Jól v.in. Akkor beírjuk, felel a kereskedő. Szombaton lesz a húzás. Ránt a magyar egyet a dolmányon s nagy szemeket mereszt: - Mikor lesz '! - Szombaton ! - Akkor csak ne írja be az ur. Ihol a reskon­tója 1 Nem veszek I Mert nekem mán pénteken kell a p í z ! INNEN-ONNAN, Szellemidézés. Négyen vannak együtt: a gömbölyű pópa, Ily tekintélyt még nem pipált Európa ; Véle van a kántor, ki virágos orral Kancsó ellen folyton haditervet forral; Ott van a jegyző is, degenere Gólya, Fiatal özvegyek csinos pártfogója; Negyediknek eljött a felcser: Csécsi Pál, Ki tyúkszem ellen is — hashajtót prescribál. Kerek asztal mellett ülnek mind a négyen, „Kajla" vendéglőben éjféltájon éppen ; „Szellemek órája ! páterkám nem fél-e ?" Igy vágott a kántor a papnak eléje. „Nem én ! sőt nincsen is éppen ellenemre, Ha mindjárt utazunk egynehány szellemre, S mert köztudat szerint borban az igazság, Igazság szellemét idézzük mostanság!« . , . i zanak allapota, kinek Mattatich Gó­Ugy lett... s a mely immár sok bút megvigasztalt, záyal yolt viszonya) rosszabbra fordult A A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Keglevich Géza szabadlábon. Budapest, aug. 30. (Saját tud. távirata.) Mattachic h-K e g 1 e v i c h Géza sza­badon bocsátása ugy törtónt, hogy édes anyjának megüzenték, hogy adjon be egy kegyelmi kérvényt fia érdekében. Az anya megtette s avolt uiánus tisztnek több fel­tétel alatt megkegyelmeztek. Saját ügyéről a nyilvánosság előtt hallgatnia kell teljes titoktartással. Mattachich ezt megígérte : a neki ajánlott pénzösszeget azonban vissza" utasította s újra óhajtja pőrének revízióját. Koburg Lujza állapota. Budape8t, aug. 30. (Saj. tud. távirata.) Fülöp koburgi»herceg feleségének, Luj­Körültenyerelik legott a nagy asztalt, És ez felesleges nem is vala éppen, Sok borgőz lötyögvén mind a négy fejében, S a kopogószellem megjött a hívasra, Asztalostul döntvén őket egy rakásra, S őszintén felelni nyilatkozik késznek' Az okos kérdésre, mit hozzá intéznek. „Jó szellem, felelj hát!" - kezdi a pap lágyan ­„Mi az én legforróbb, legőszintébb vágyam ?" •Mit a szived óhajt, mit ajkad magasztal, Sülttel, csemegével telerakott asztal!" „Canis tua mater, adta szedte-vette! Biz ez az igaznak nem marad megette !" Erre a kántor is neki fohászkodva, Belevág a csodás, rejtélyes dologba. „Most már nekem felelj e szerény kérdésre: Jelszóul mi vagyon homlokomra vésve — Munka vagy élvezet? a szó elég jámbor." „Te jelszavad, kántor ? a munka ? - az ám - bor ! Miről orrod tehet fényes tanúságot !" A nagy férfi erre olyan arcot vágott, Mint hogyha az ember jó pálinka helyett Kiürit hirtelen ecetes üveget. drezdai gyógyintézetben, hol ápolják, javu­lását reménytelennek tartják. A körmendi eset. Szombathely, aug. 30. (Saját tud. táv.) A mai törvényhatósági bizottsági ülésen dr. R e í s z i g Ede főispánt — ki Békés­vármegye főispánja is volt.— meginterpel­lálták a körmendi eset ügyében. A főispán kijelentette, hogy M o c s á r y Ignác ellen a bűnvádi eljárás szeptember hóban befe­jeződik. Mulasztást senki sem követett el ; a tanár bűneit tények bizonyítják Elfogott gyilkos. Székesfehérvár, aug. 30. (Saj. tud. táv ) A nemrégen meggyilkolt öreg kisasszony Bernát Júliának ügyében fordulat ál­lott be. A rendőrség K r a u s z Vilmos

Next

/
Thumbnails
Contents