Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-08-28 / 69. szám

viszonyainkhoz képest, mint a gazdag ember. Szóval adózási rendszerünk régen alapos reformra szorult ós az adóreformmal sokáig késlekednünk nem szabad, ha csak végkép elkeseríteni, vagy tönkretenni nem akarjuk éppen azokat a kis embereket, akik a polgárság nagy részét alkotják. Ezzel a kérdéssel nem foglalkozunk azonban jelen oikkünkben ; mert erős a reménységünk, hogy a kormány rövidesen beváltja az adóreform tekintetében adott Ígéretet ós a pénzügyminiszternek e tárgyban tett fejtegetései nyomában tett fakad. Az adózás kérdését abból az ötletből vettük fel ezúttal, amelyet a törvényhatóságok kebelében megindított mozgalom keltett bennünk. Közvetlenül az első időszak berekesztése előtt a képviselőház kérvényi bizottsága tizenkét vármegyének a kérvényétárgyalta, amely kérvényekben egytől-egyig az 1888. XLIV. t.-c. adóvégrehajtási sza kaszainak az enyhítését kérték a tőrvényhatóságok. A bizottság e kérvényeket a pénzügyminiszternek kiadatni javasolja. A képviselőház elé azonban már nem került hettek e kérvények. Másnap berekesztették az országgyűlés első ülésszakát. Azóta ismét egész sereg ily kérvény érkezett a képviselőházhoz, kell tehát, hogy foglalkozzunk velők. E törvényhatóságok elsősorban azt kérik, hogy az adóvégrehajtás a tavaszi és nyári évnegyedekben szüneteljen. Mindenki ismeri az adótörvényt, ha valaki nem ismerné, megismerteti vele az adóvégrehajtó. Nos, a törvény betűje szerint az adófizetés évnegyedenkint történik, aki nem fizet, ezt megintik, zálogolják, árverezik. Tudott dolog, hogy mindenekelőtt mezőgazdasági ország vagyunk. Jövedelmünk, megélhetésünk a mindenkori termés minőségétől függ. Ha jó a termés, jól jár a kereskedő, az iparos, akkor telik a luxuscikkekre is, még — Uram bocsá' — könyvekre is. Ha rossz a termés, azt megsínyli minden társadalmi osztály, szinte állás és rangkülömség nélkül. A termést pedig csak nyár végével értékesíti a gazda, hacsak adóvégrehajtó és adós nem szorongatja. Mert ha igen, eladja akkor is, amikor még lábon áll, vagy eladja utóbb potom áron, A legsúlyosabban fenyegeti az adóvégrehajtó, mert a kis gazda rossz termés idején rendesen nem fizethet, vagy keveset fizet, tehát hátralékban van, mihelyt kissé jobb a termés, elverik rajta a port már akkor, amielőtt termését az „életet" értéke szerint áruba bocsáthatná. Valóban alig van méltányosabb követelés, vagy mondjuk kívánalom, mint az,! hogy a nyári hónapokban szüneteljen a végrehajtás. Haszna ebből az államnak úgyis alig van, viszont a kíméletlen zaklatás következtében érzékenyen károsul az amúgy is adóktól roskadozó gazda. Tudjuk, hogy e kívánalomnak törvényhozási intézkedés nélkül eleget tenni nem lehet. De ott van a pénzügyminiszter rendelkezési és intézkedési joga. Adja ki ideiglenes utasításba, hogy az októberi évnegyed előtt az adót végrehajtani nem szabad. Az egész ország hálával fogja fogadni ezt a rendeletet. Hogy pedig ez megtörténhetik, bizonyítja az, hogy tavaly is felfüggesztették ily időben az adóvégrehajtást. Az adóbehajtás pedig eredményesebb lesz, mindkét félre nézve; a gazdára is, az államra is. A törvényhozásnak pedig egyik legelső és legsürgősebb feladata volna az adótörvény módosítása, illetve a végrehajtásról szóló szakaszoknak a fennebb kifejtett módon való enyhítése. Szeretnők hinni, hogy a törvényhatóságoknak ez az emberies és valóban a közjót szolgáló kérelme ós feljaj dúlása nem lesz a pusztában elhangzó üres szó, hanem meghallgatásra talál ott, ahonnan előrelátást és atyai gondoskodást méltán várhat minden adózó polgár ezen a magyar földön. k békéscsabai harisnyagyár. Megfelebbezett községi határozat. Altalános a panasz, hogy Magyarországon, de különösen az Alföldön az ipar, kivállóan pedig a gyáripar nemcsak hogy nem tud fellendülni, de teljesen nélkülözi azokat a teltételeket, amelyek mellett egészséges életre ébredhetne. Az alföldi vármegyék között Békésmegye is azok közé tartozik, ahol gyáriparról alig beszélhetünk. Pedig, hogy e kérdés mily fontos nemzetgazdasági jelentőséget visel méhében, mi sem bizonyítja jobban, mint azon körülmény, hogy vármegyénk legjobbjai, élén a vármegye főés alispánjával, községeink s maga a társadalom minden alkalmat szívesen megragadnak, hogy közgazdasági előhaladásunk s fejlődésünk ez elhanyagolt kérdését düllőre juttassák. Köteteket lehetne összeirni azoknak a mozgalmaknaktörténetéről, melyek az utolsó évtizedben vármegyénkben a gyáripar megteremtése érdekében lezajlottak. Sajnos, hogy e mozgalmak mindezideig pozitív eredményre nem vezettek. De e mozgalmakból levonhatjuk a tanúságokat. A gyáralapitásnak alapfeltételét nélkülözik a mi mezőgazdaságilag egyirányúan lekötött viszonyaink ; nincs meg bennünk a kellő, áldozatoktól vissza nem riadó áldozatkészség s ami fontosságában talán legjelentősebb, nem akad olyan tőke, melyet vármegyénkben valaki gyáriparba fektetni merne. Ezek mellett a negatív tanúságok mellett azonban

< két pozitív konzekvenciát is j vonhattunk a lefolyt mozgalmakból ; a I viszonyok mérlegelése arról győzött meg bennünket, hogy vármegyénk területén csak az a gyáripari vállalkozás teremhet gyümölcsöket, amely a mezőgazdasági termények feldolgozását tűzi ki célul s szociális szempontból igazán csak akkor lesz áldásos, ha azoknak az erőknek nyújt munkaalkalmat, amelyek a családban csak mint kenyérfogyasztó tényezők érvényesülnek: a női munkás kezeknek. Végtelen elszomorító, hogy mezőgazdaságunk mai berendezkedése, gazdáink végtelen indolenciája s indokolatlan konzervativizmusa miatt mai nap csak megrontója minden gyári vállalkozásnak. A körülmények ilyen kedvezőtlen alakulása mellett gyáripari vállalkozás csupán csak a női munkaerő felhasználására támaszkodhat. S hogy ez nem csupán feltevés, de a meglévő viszonyok komoly mérlegeléséből levont valóság, mutatja több megyei gyári intézménynek nem csak prosperálása, de napról-napra való fokozatos fejlődése; elég lesz e tekintetben a mezőberényi szövő- ós a gyulai harisnyagyár üzemére rámutatnunk. Csaba mindezideig nem jutott odáig, hogy a viszonyokat a gyáripar eszméjének gyümölcsözőleg előkészítse ; pépig azok a nagyszabású tervek, melyek e kérdésben az utolsó tíz év mozgalmából magasan kiemelkednek, Csabát tűzték ki a vármegyei gyáripar tűzhelyéül. Vasúti forgalma, utainak szerencsés rendezettsége, aközsógközönségének mindenkori áldozatkészsége egyenesen pedesztinálták arra, hogy az a sok jóakarat, fáradtságot nem ismerő ügybuzgóság, melylyel vármegyénk intéző körei a cél érdekében önzetlenül fáradoztak, megteremje áldásos gyümölcsét. Dehát ember tervez, — a Lajthán tul sógor végez. Végre akadt egy vállalkozó, aki egy szerényebb dimenziójú gyár alapítását tűzte ki célul; Schwartz A. Ábrahám Csabán harisnyagyárat kiván felállítani azzal a kötelezettséggel, hogy egyelőre 30—40, pár hónap múlva 60—70 munkást fog naprólnapra foglalkoztatni. Vállalkozásához a község segélyéért folyamodott. Csaba község képviselőtestülete hat egymásután következő évre, évenként negyedévi utólagos részletekben fizetendő 600 frt segélyt szavazott meg oly kikötéssel, hogy a gyáros az üzem megnyitásakor 30—40, az első óv végével 70 állandó munkást tartozik alkalmazni, hogy a község kiküldöttei a gyárban bármikor ellenőrző szemlét tarthatnak s hogy ha a vállalkozó a kikötött feltóteleket be nem tartaná, ugy a községi segély bármely időben megvonható. Kis vállalkozáshoz kis segély. Bizony mi nem ilyen gyári vállakózásról álmodtunk, amikor évekkel ezelőtt azok a nagyszabású mozgalmak megindultak; de legalább valami. S hogy a község képviselőtestülete e szerényebb vállalkozástól nem vonta meg a segélyét, csak annak szolgáltatta elismerésre méltó tanúságát, hogy a közügyek istápolása körül lelkiismeretes, körültekintő gonddal szorgoskodik s hogy a megkezdett uton kiván haladni érett megfontolással s ebben a feladatában nem tántorítják el lényegtelen mellóktekintetek s képzeletbeli sérelmek. Körültekintő, óvatos határozatát most mégis megfelebbezi ók. Nem tértünk volna ki oly hosszasan az előzmények részleteire, ha közbe nem esik a felebbezés. Bevallja a felebbezés, hogy nálunk az Alföldön ipari vállalatoknak létesítése és támogatás i szociális érdekből is kívánatos s ez általános szempontból a képviselőtestület áldozatkészségét becsülósro méltónak találja, mégis megdönteni kívánja a község határozatát, de indokaiban csak feltevésekből indul ki. Hátha a vállalkozó nem rendelkezik megfelelő anyagi tőkével ? . . . Nem volt alkalmunk a gyáros bugyellárisába tekinteni, sőt telekkönyve is ismeretlen előttünk; azt tartjuk azonban, hogy ha vállalatának pénzügyi részét nem rendezte volna, ugy nem lett volna módjában a gyár számára kész házat vásárolni s egyáltalán bele sem kezdett volna olv vállalatba, melynek bukása a kezdet kezdetén nyilvánvaló. De ha ugy is volna, amint a felebbezés felteszi, a községet még mindig veszteség nem érheti, mert a határozat szerint akkor szünteti meg a segélynyújtást, amikor meggyőződóst szerez arról, hogy a vállalkozó a segélyezés feltóteleit megszegi, vagy betartani nem képes. Hogy a csabai harisnyagyár nem százezreket igénylő vállalkozás, azt mindenki j tudja; de azért, ha még olyan kicsiny volna is, nem — ridiculus mus, mert hatásában, jelentőségében nem csekélyebb a chemnici szövőgyárnál : gyáripar, munkaalkalmat ad, túlnyomó részben női munkaerőt foglalkoztat, uj kereseti ágat nyit. A gyulai harisnyagyárat pedig általános nézet szerint nem veszélyezteti; rneg; találja mind a kettő a maga piacát anélkül, hogy egymás érdekét kockáztatná. Erős a meggyőződésünk, hogy a vármegyei törvényhatóság, a felebbezés szerint is becsülésre méltó határozatot a 1 zsenge vármegyei gyáripar javára jóváhagyásával szankcionálni fogja. — Az uramnak. — Nem méltó hozzád az az ember. Királyné ós koldus nem fér össze. — Ha azt tekintem, hogy királynő vagyok, fölemelem magamhoz. Ha koldussorba kerülök, levetem a képzelt palástot és lehajlok hozzá. Nálunk a sziveink egyenlítik ki az ellentóteket. A kisórtés gúnyosan felkacagott. — Szív ? Hát még az is létezik nyomorban ? — Oh, nincs itt nyomor, legalább mi nem érezzük. Ha nem futja több egy tányér levesnél, azzal a boldog reménységgel térünk nyugvóra, hogy majd másképpen lesz holnap. — De örökké csak nem tarthat ez igy ? Nincsenek néha pillanataid, amikor megkivánod azt a pompát, ami mást díszít méltatlanul, holott téged illetne ? AZ asszony elmélázott egy percre. — Elgergettem őket magamtól. •— Tehát jön olyan idő mégis ! kapott a gyöngeségen a Kisórtés. Nézd Mária, én gazdag vagyok ; nemcsak a fölöslegemet adom neked, de rád ruházom minden kincsemet egy tekintetérd. Járhatsz biborban, selyemben, hirből sem ismered a szegénységet, — csak szeress egy keveset. Mária talán nem is hallotta, hogy mit mond. A gondolata ott bolyongott a távolban, ahova elkísért egy verejtékes arcú embert, aki talán éppen abban a percben tér az ő nevével ajkán pihenőre. — Mária! semmit nem kívánok tőled. Megelégszem azzal is, ha öt percig látlak naponkint, megfogom a kezed és elringatom a lelkemet a bársonyának simogatásával. Légy okos, te büszke királynő, azzá teszlek a valóságban is. — Édes Mihály, susogta a távolba révedező szemmel az asszony. Már azt se látta, hogy a kisórtés egyre mohóbb, türelmetlenebb lesz, megragadja a kezét ós húzza magához. Csak akkor riad fel, mikor a nyakán érzi egy tüzes ajk csókját. — Eresszen el, nyomorult! Ellöki magától, amaz pedig tántorogva keresi a kalapját. Az ajtóban visszafordul még egyszer. — Én nem bánom, csak maga se bánja meg. — Pusztuljon! Akkor aztán leborul a bölcső felé és imádkozni kezd. Az imádság vigasztalja meg az eszményi világba, tisztultabb légkörbe a göröngyös földről. Ugy szeretné kiégetni azt a helyet a vállán, amely perzselőbb minden földi tűznél, mert a szégyenkezés szitja hozzá a lángot. Letérdel a Mária-kép elé ós ott mormolja : — Én édes jó Istenem, mindenek hatalmas alkotó atya: Védd és óvd meg az ón Mihályomat minden kísértéstől, bajtól, veszedelemtől . . . V. Virágos, jó kedvvel ébredt fel kora reggel, Ü baba még aludt, ezt az időt akarta felhasználni arra, hogy megöntözze a cserepes virágokat. De fehér arca még fehó rebb lett, mikor az utolsóhoz érkezett: az ő szerencseáguk lombjai között megjelent az első száraz levél. Csaknem lerogyott a félelemtől. — Én édes Istenem, de nagyon büntetsz azért az önfeledt pillanatért! Hiszen a szivem tiszta, nem érte mocsok ! Az ón szerelmes páromhoz vitt akkor is a gondolatom szárnya ! Leszedte a száraz levelet ós elhantolta a rózsafák földjébe. Aztán nem mozdult el a kis lánya bölcsője mellől, annak olvasta föl az apja levelét. Csupa boldogság, vágyakozás volt az. Mintha megértette volna a gügyögő Mária is, kapkodott feléje a kezével 0^ mondott hozzá beszédet, amit csak az anya szive ért, azaz inkább csak érez. Ez megvigasztalta egy kissé, de virradatra ujabb rémület szállta meg: ujabb sárga levelet talált a lombok között. — Oh, nagy lehet a vétkem, sirta el a fájdalmát, mert különben megelégednék a sors egy büntetéssel. Aztán minden reggel ujabb bánatot hozott, ujabb sárga levelet. Kettőt is olykor. Egészen belebetegedett ebbe Mária, átlátszó lett az arca és csak nézte mereven, mozdulatlanul, homályosodó tekin tettel az egyre jobban ritkuló lombok it. — Az Isten verése ez, mert nem voltam az eszemnél. Szegény Mihály, el sem hiszi az ártatlanságomat, ha megjön. Az ág egyre ritkább, az asszony egyre fehérebb lett, végül már ágyba roskadt. Ugy talált rá Mihály, gyötörte a láz, amint az ablak felé tekintett, ahol csupaszon szomorkodott a cserépben az immár leveletlen ág. Mihály letérdelt aa ágya elébe, de a szemébe nem mert tekinteni. Valami marta a lelkiismeretét, attól szeretett volna szabadulni, hogy látta szenvedő Máriáját, aki lázálmában is a lepergett, megsárgult lombokról beszélt, ugy érezte, hogy ő a világ legnyomorultabb embere. — Hol a levél, Mihály ? nyögte a beteg Ugy-e most hát nagyon meglátogatott az Isten, pedig rád gondoltam akkor is, annál a csóknál, amely orvul ért. Hidd el, hogy ugy van. A mi kis Máriánk életére esküszöm, hogy igazat beszélek ós tiszta vagyok, fehér, akár a hó. És mégis elszárad minden levél. Sirva néztem pusztulását, de nem tudom megakadályozni. A férfi lelkében megrázkódva elfordult, mert azt érezte, hogy leolvassa bünót homlokáról az asszony, kebléből pedig megkönnyebbült sóhaj tört elő : — Hiszek neked, ón életem, fehér Máriám. Te jó vagy, nem változhatik feketévé soha a lelked. Csak pihenj, majd kivirul újból az ostoba ág. ÚJDONSÁGOK. — Békésmegyei Erzsebet-szobor. Aradon, a vármegyeház parkjában szomorú emlékezetű Erzsébet királynénk mellszobra emelkedik. Egyik disze az Aradnak, bár kisméretű, de művészi alkotás. Az aradi Erzsébet-szobor Zala György szobrász mintájának egyik öntvénye. A szobrot megvette Aradvármegye részére a lőispán, mire közadakozásból nemsokára összegyűlt még annyi pénz, hogy annak a mellszobornak megfelelő talapzatot lehetett állítani, melyet S t e i n e r József aradi kir. mérnök tervezett. Ami dicséretes ezen az alkotáson az, hogy a kerethez gyönyörűen alkalmazkodik. A sikerült szobornak hire ment s Bókósmegye is meg akarja alkotni a hü mását. Bókósmegye főispánja, Lukács György átirt Aradmegye törvényhatóságához, hogy tudassa vele, honnan szerezték be a szobrot, ki tervezte, milyen anyagból készült, esetleg küldjék meg az emlékmű fényképét. Aradmegye törvényhatósága a legközelebbi napokban eleget tesz főispánunk kérelmének. — Körösladány ünnepe. Ladány községében az összes egyletek kiküldötteiből alakult bizottság szeptember 2 l-ikére tűzte ki a Kossuth-ünnepóly napját. Emlókbeszódet Tóth József ref. lelkész mond, Vargha István kovácsmester ós F ű z e s i Mihály földmivelő munkás szavalnak. A sárréti községek közül még csupán Szeghalom nem tette meg hazafias kötelességét az ünnepély rendezését illetőleg. — A motoros vasút. Békéscsaba alatt már megkezdték a motoros vasút földmunkálatait. A Köröscsatorna zsilipjénél kezdődött meg a munka L a c z a y mórnök vezetése mellett. Száz munkás dolgozik egy munkafelügyelővel. Egészen Békés határáig fognak haladni, hol megállapodnak s megvárják a törvényhozás végleges engedélyét, melyet a miniszter Ígérete szerint az országgyűlés összeülése után azonnal, legkésőbb október elején meg fog kapni a társaság. Békésen vasárnap délután tartottak a motoros vasút ellenzői értekezletet, melyen elfogadták az ismeretes kérvényt, beszedték az aláírási iveket s azonkívül felvették a küldöttségbe jelentkezőket. A vasúttársaság az engedély megnyerése után folytatni togja Békés határától a munkát s ugyanakkor megkezdik azt Békéscsaba belterületén is. Itt könnyebben fog menni a dolog, mert alapozás nem szükséges, csupán a síneket rakják le. JX társaság terve szerint a vonal csaba-bókósi részét már I korra tavasszal átadj ák a forgalomnak.