Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-02-13 / 13. szám

zárkózottságából s szívesen nyújt segédkezet rangkülönbség nélkül mindazon társadalmi tényezőknek, amelyek súlyos válsággal küzködő közgazdasági helyzetünk javitását irták fel zászlójukra. A közeli jövő meg fogja mutatni: csalatkoztunk-e eme feltevésünkben? Cukorgyár. Értekezlet a békéscsabai cukorgyár érdekében. Vasárnap délután 3 órakor zajlott le Csabán a nagyszabású értekezlet, melyet Békésvármegye főispánja a csabai cukorgyár ügyében hivott egybe. Az elhangzott beszédek tanúságaival lesz módunk még bőven foglalkozni; ezúttal csak száraz riporteri jelentésben szátnolnnk be a gyűlés lefolyásáról. Dr. Lukács György vármegyei főispán, G e i s z t Gyula, a vármegyei gazdasági egylet elnöke, H a c k e Alfréd, a hallei A. Wernicke gépgyár részvénytársaság igazgatója ós Hayiár Lajos főmérnök, az államépitészeti hivatal főnöke vasárnap délután kocsikon érkeztek Csabára; a városházán S z t r a k a György főszolgabiró, Z s i r o s András biró, Koro sy László első-jegyző, Áchim Gusztáv mérnök és Sailer Gyula gazdasági intéző fogadta az illusztris társaságot. Rövid értekezés után mindnyájan ko csikra ültek s megtekintették az úgynevezett „P o 11 n e r-g á t" mellett, az öntözött rét ós a gyulai sinpár között, a kastólyi szőllők mentén fekvő mintegy 50 holdnyi területet, mely szükség esetén még 20 holddal bővithetö leszen. Ezen községi területet ugy a részvénytársaság igazgatója, mint a jelenvolt szakértők, magas fekvésénél, továbbá az ólőviz csatornához és a vasúthoz való közelségénél fogva cukorgyár céljaira teljesen megfelelőnek találta. A városházán ez alatt gyülekezett az érdekeltség s 3 órára zsúfolásig megtöltötte a közgyűlés termét Arad-, Bihar-, Csanád-, Csongrád-, Jász-Nagy-Kun-Szolnokvármegyók s H -M.-Vásárhely város gazdasági egyleteinek kiküldöttei s nagybirtokosainak megbízottai, a bókósvármegyei gazdasági egyesület képviselői, középés kisgazdák, feszült érdeklődéssel várták a gyűlés megnyitását; a jelenvolt közönség számát több száz főre tehetjük. Ott láttuk E ö r ö m Ede és B a n n e r Bélát a gróf Wenckheim Frigyes uradalmainak főtisztjeit, ifj. D ó r c z y Pétert, N a g e 1 Henriket, N a ge 1 Vilmost, ifj. Vásárhelyi Lászlót, Kósmárky Istvánt, József főherceg uradalmainak főtisztjót, C s e 1 k ó Árpádot, gróf Károlyi Tibor uradalmainak képviselőjét, D á n i Józsefet, a gróf Károlyi örökösök főtisztjót, Urain Lászlót, gróf x^pponyi Albert uradalmainak képviselőjét, Vidovszky Lászlót a dobozi uradalom képviseletében, F i c zn e r Jánost, a benedeki uradalom kiküldöttjót, E m p e r 1 Ernőt a békési uradalom képviseletében, Szekér Gyulát Szent-Andrássynó bejött szelid mosolylyal az ajkán, kissé zavartan, hogy miként kezdje a kérését. De nem szólhatott ; az igazgató eléje ment s fátyolozott hangon mondta: — Kérem vegye tudomásul, hogy ilyen időben nem fogadok s ez alól nincs kivétel . . . A hang bókitő, lágy volt, de az aszszony csak a szavakat hallotta. Keskeny válla egyenesre rándult, _ fejét hátra vetette, egy pillanatra felébredt a a régi Szent-Andrássynó, de a másik percben keskeny ajkát beharapta, le hajtotta a fejét s csak nehezen mondta el ; — Bocsánat, igazgató ur. Elment. Elment halálos sebbel a lelkében, halálos kórral a testében, tövis koronával a fején. * A férfi pedig oda ment a haragvó aszszonyhoz, a ki egyenes mint a cédrus ; a kinek nem kellett az élet viharában meghajolnia, mert Harkács ur ott a Bómerutcában sok porcellán ibriket eladott, mire a Linka kisasszony negyvenezer forintja összekerült. — Piros volt az is, de csak ha a szenvedély festette meg. , Remegett egész bensője, hang nem jött a torkára. Végre az asszony megsimitotta az arcát ós nyugodt hangon mondta: — Ne haragudj kórlek, belátom, tévedtem. Hl. Másnap a nagy, barna asszony sietve ment át a József-téren s egy kiöltözött, nyegle férfi csatlakozott hozzá. — Edes, — mondta az asszony szenvedélytől vibráló hangon, — ma nem megyek fel. Tegnap nagy jelenetet inscenáltam, hosszú időre biztosítottam magunkat... a gyulavárii uradalom képviseletében, Szekér Lajost, gróf Almássy Imre birtokainak főtisztjét, Lengyel Istvánt, a biharmegyei gazdasági egylet titkárát, Kinczig Jánost, az aradmegyei gazdasági egylet alelnökét, Draskóczyt, a hódmezővásárhelyi gazdas. egylet elnökét, H a a s z Antalt, a csanádvármegyei gazdasági egylet kiküldöttét, a békés vármegyei gazdasági egylet képviseletében Zsilinszky Endre ügyvivő-alelnököt, Pfeiffer István titkárt s az. igazgató-választmány számos tagját, Békéscsaba község képviselőtestületének kiküldötteit, Pfeiffer Antal nagybirtokost, vármegyénk és a szomszédos megyék számos kitűnőségét s a csabai s közeli vidéki kisgazdák képviselőit különösen nagyszámban. Harsány éljenzés fogadta Lukács György dr. főispánt, amikor kiséretóvel a terembe lépett s a zöld posztóval borított asztal mellett elfoglalta az elnöki széket. A főispán, ékes szavakkal előadott s általános feszült figyelemmel hallgatott megnyitó beszédében hálás köszönetét fejezi ki azért az érdeklődésért, melyet a felvetett eszme iránt az ügybarátok ily tömeges megjelenéssel tanusitanak ; különösen köszöni az Arad, Bihar, Csanád, Csongrád, J.-N.-Kun.-Szolnok vármegyei és H-V.Vásárhely városi érdekeltség szolidaritását, melylyel az eszme kivitelében a Bókósvármegyei érdekeltséggel karöltve jár el. Oly magas nivója gazdaórdekeltsóg előtt, mint a minő ez alkalommal a teremben összegyűlt, feleslegesnek tartja a felvetett eszme fontosságát bizonyítgatni Fejtegeti az alföldi mezei gazdálkodás egyoldalúságát, ! mely tisztán csak magtermelósre szorítkozik ; különösen tartózkodók e tekintetben a kisgazdák s ha van is közöttük egy-kettő,

1 a ki a modern gazdálkodási irányelvek iránt fogékonyságot tanusit, ugy ezek csak tiszteletreméltó kivételek. Az ipari-növények között a cukorrépa termelése jár legtöbb haszonnal; e hasznot azonban Békésvármegye gazdái ez idő szerint teljes mértékben nem élvezhetik, mert a termelő anyagnak a messze fekvő cukorgyárba 1 való szállitás költsége a haszonnak egy tekintélyes részét felemészti, s mert a gyár távolsága folytán a répaszeletek gazdasági hasznától elesnek. Pedig ezen elvont két haszon értéke elegendő volna egy cukorgyár alapitásának költségeire. Tagadhatatlan, hogy a gyár megvalósitása igeu nagy kérdés, melyet még súlyosan nehezít az alföldi mezőgazdák érthetetlen s egyelőre megtörhetlen konzervativizmusa. Pedig e gyár nem nélkülözheti a mezőgazdák hozzájárulását, mely hasznos gyümölcsöt teremne kettős irányban : a termelő nem csak a répa termelés, de a gyár üzleti hasznában is részesedne. Elmondja a főispán a cukorgyár ügyében tett intézkedéseknek lapunk olvasói előtt már részleteiben is ismert történetet. Megpróbálták a szövetkezést 190) évben a hatvani D e u t s c h céggel, de itt osak hangzatos Ígéretekig jutottak. Azóta a gazdaküzönsóg hatványozott mértékben érzi a cukorgyár lótesitósónek szükségét; a gyáralapirás lehetősége, most, hogy a Wernicke cég hajlandónak nyilatkozott a gazda érdekeltséggel való szövetkezésre, a lehető legkedvezőbb előlelfcótelekkel rendelkezik. Ma még nincs fixizozott terv, csak az irányt ismerjük, melyen célt érhetünk. A cég adná a gépeket, a leglényegesebb faktort, mely a gyár értékének kétharmadát képezi. E gépek árát az érdekeltség 10 óv alatt a gyárnak visszafizetefcnó; addig, mig ez meg nem történik, a cég befolyást gyakorolna a gyár ügyeinek intézésére, rósztvenne az igazgatásban, adná a vezetéshez szükséges szakértelmet ha pedig a gépek értókét az érdekeltség kifizette, a cég teljesen visszavonul s a gyár kizárólag a gazdaórdekeltsóg tulajdonában marad. A gyáralapitás mintegy '2.400.000 kor. tőkét igényel, melyből 800.000 korona épitésre lesz forditaudó, a többi a gépek beszerzésére szükséges, a gépek l.tjUO.OOO korona értékének egyharmad része az üzembe lépéskor, a többi tiz év alatt a répa beváltási árából lesz visszafizetendő, AZ üzem megindítását kedvezőtlenül befolyásolja azon körülmény, hogy gazdáink ez idő szerint cukorrépa terméseikkel más gyáraknak vannak lekötve; ezen nehézség lehető s mihamarabbi elhárítása céljából felkéri a gazdákat, hogy ujabb szállítási kötelezettségeket ne vállaljanak s összes termelési képességűket a létesítendő cukorgyár céljaira tartsák fenn. A részleteket az értekezletből kiküldendo szükebbkörü bizottság állapítaná meg. Ez volna a terv nagyban és egészben; ehhez kóri az érdeklődők szíves hozzászólását. Harsány éljenzés fogadta a főispán lelkes szavait. G e i s z t Gyula, a bókésmegyei gazdasági egylet elnöke nagy örömmel teszi magáévá a felvetett eszmét. A cukorgyár felállításának szükségét példákkal igazolja, melyek között leglényegesebb az, hogy a termelők egyoldtlu szerződéssel vannak lekötve a gyáraknak, amelylyel azok a gyárak kénye-kedvének vannak kiszolgáltatva. A gyárak azt tesznek a termelőkkel, amit akarnak. A termelő beszállítja a gyárba a lehető legjobb termést; egyszer csak jön a gyár értesítése, hogy a répa homokos, fonnyadt, s ezek folytán levonnak a beváltási árból 30—40 százalékot. Ezen önkényes eljárást a gazdák tűrni kénytelenek, mert a nagytávolságra való utazás, a sok kellemetlen huza-vona még több költséggel szaporítaná az amúgy is tetemes veszteséget. Súlyos a vesztesége a cukorrépa termelőink a nagy szállítási költségekben is, a melyet súlyosbít azon körülmény, hogy a kerületi kartellek intézményének behozatalával Bókésmegye termelői nem a 28 kim. távolságra fekvő mezőhegyesi, hanem a 100 klm.-nél távolabbra eső hatvani gyárba kénytelenek termésüket beszállítani. Mindezen nehézségeken csak ugy lehet segíteni, ha a gazdaórdekeltsóg minél hamarabb létesíti a békéscsabai cukorgyárat. L u Js á c s György főispán pótlólag még megjegyzi, hogy mult évi októberi felhivására, a megyebeli, s a szomszédos törvónyhatóságokbeli termelők mintegy 6000 kat. hold területet, s mintegy 1.000,000 kozzájárulást, amelynek egyharmada készpénz, kétharmada részletekben fizetendő részvényjegyzés, ajánlottak fel az alakítandó cukorgyár céljaira. A megajánlott összegek : gróf Wenckheim Frigyes 200,000 kor., dr. Zsilinszky Endre 40,000 kor., G e i s z t Gyula 60,000 kor., gróf Károlyi Imre 300,000 kor., gróf A l m á s y Dénes 200,000 kor., L é d e r e r Arthur Károly 100,000 kor., ezeken kívül B e 1 i c z e y Géza, Kinczig János, Vásárhelyi László, gróf Zselónsz ky Róbert, Kornstein Hermann, Dór ez y Péter, Sváb Lajos, gróf Károlyi Mihály ós még sokan ajánlottak fel nagyobb összegű hozzájárulást. H a á s z Antal a csanádvármegyei érdekeltség részéről üdvözli a tervet; ez érdekeltség ez idő szerint konkrét javaslatokkal elő nem állhat, mert termő területével más gyárnak van lekötve. De élénk érdeklődéssel viseltetik az uj gyár alapitása iránt s a részletkérdések megvitatásában hajlandó részt venni. Eöröm Ede a szöllősi uradalom hozzájárulási ajánlatát szóval is megismétli ; a birtokos gróf megbizásából melegen üdvözli a főispánt s örömmel fog jelentést tenni mindarról, amit a mai magas szinvonalu értekezlet tanácskozásaiban hallott ós tapasztalt. Kornstein biliarmegyei nagybérlő a biharvármegyei érdekeltség csatlakozását brjelenti. E m p e r 1 Ernő a békési uradalom főtisztje szociális szempontokból szól a fel! vetett nagyfontosságú kérdéshez s kóri a főispánt, hogy támogassa az értekezlet kérelmét a kormánynál, hogy az a tervbevett vállalat létesitósét, épen szociális szempontokból való nagy horderejónól fogva, ' anyagi segélyben részesítse. Dr. Lukács György a leendő gyárnál a szociális szempontok figyelembe vételét elsőrendű feladatnak tartja. A cukorrépa termelés s a cukorgyár üzembe hozatala uj munka-alkalmakat teremt, s épen akkor foglalkoztatja leginkább a munkást, í amikor nálunk Alföldön igen nehéz munkához jutni, s ezzel elvonja a népet a rossz ! helyekről s. rossz társaságoktól. Osztozik abban a nézetben, hogy a gyár alapitásában | az összes tényezőknek közre kell hatni; igy a számításból sem a községet, sem a kormányt kihagyni nem leket. Előbb azonban mutatnunk kell valamely eredményt, 1 bizonyítékát kell szolgáltatnunk annak, hogy a gazdatársadalom megtette a maga kötelességét; s ha ez megtörténik, a főis! pán lesz az első, aki kérelmével anyagi , támogatás iránt a kormányhoz fog fordulni. Korosy László, Csaba község első jegyzője ismertette ezután a község képj viselőtestületónek határozatát a gyár támoj gatása tárgyában, amely szerint ingyen telken kivül a község a leendő vállalatot a legmesszebb menő áldozatokkal hajlandó segélyezni. Igen érdekes ós tanulságos volt a hódmezővásárhelyi gazdasági egyiet ősz elnökének : Draskóczynak felszólalása. 1 A hm vásárhelyi érdekeltség várakozással néz a csabai cukorgyár létesítése felé Hmvásárhely határa 132 ezer katasztrális hold területet ölel fel, amelyből 90 ezer hold alkalmas a répatermelós céljaira. Kísérlet eredményei bizonyítják, hogy a hódmezővásárhelyi földben termelt cukorrépa 10—ll°/

0-os cukortartalommal bír. E tekintetben tehát aggályai nincsenek. De van egy más nagy baj; az alföldi földmives nép nem szereti a nagy gondot igénylő szakmunkát, az olyan foglalkozástól, melyben a testnek meg kell görnyednie, már eleve irtózik. A hmvásárhelyi gazdasági egylet oktatja, tanitja az ottani népet, minden lehetőt elkövetett a múltban, s elkövet a jövőben, hogy népünket az ipari-növények termelésének hasznosságáról, ós szükségességéről meggyőzze, de mind ez ideig vajmi kevés eredményt tudett elérni, s e tekintetben a jövő munkája se valami nagyon biztató. Azért a hmvásárhelyi érdekeltség nevében Ígéretet nem tehet; mert nincs nagyobb veszedelem, mint hangzatos igereteket tenni, ós azokat be nem váltani. Ha reménységek vezetik az embert, s azokban csalódni kénytelen: kész a bukás. Biztosítja az értekezletetet a hmvásárhelyi közönség érdeklő dóséról, amely, mint annak idején a szegedi, ugy jelenleg a csabai cukorgyár eszméjének legönzetlenebb barátja. D á n i József, gróf Károlyi Imre uradalmainak képviselője bejelenti a grófnak a mozgalomhoz való csatlakozását. H a a s z Antal (csanádmegyei gazdasági egylet) nem lát veszedelmet a nép konzervativizmusában ; majd be fogja látni tévedését, s akkor önként csatlakozik a mozgalomhoz. Indokolt a tervbevett gyár létesitóse, mert van elég termelő, s elég hozzáértő munkás kéz; a fő az, hogy a gyárat mihamarabb üzembe hozzák Dr. Zsilinszky Endre előadja, hogy a bókésmegyei gazdasági egyesület régen foglalkozik az eszmével, hogy a gazdaközönség: nagy-, közép- ós kisbirtokos egyaránt bevezesse gazdaságába a kereskedelmi ós ipari növények termelését E célból összeköttetésbe lépett két cukorgyárral, melyek mindegyike készséggel tett Ígéretet arra, hogy a termelendő cukorrépát szívesen elfogadja, mert nincs annyi terület, a mennyire a gyárnak szüksége nem volna; mégis a hónapokig halogatott végleges felelet csak amolyan ibis redibis választ tartalmazott, sőt egyes gazdák bejelentett termését kereken visszautasította. Csabának 80.000 kat. hold termőföldje számba nem vehető csekély kivétellel alkalmas a cukorrépa céljaira ; a bókésmegyei muukás nép is hozzá fog szokni az uj munkához, mert pld a tó-tkomlósi cukorrépa-munkás már is messze földön hires. Igy csak üdvözli a megindult mozgalmat, mely bizonynyal kedvező eredményhez fog vezetni; csak addig fel ne hagyjon az érdekeltség a lelkes munkával, mig Csaba határán a cukorgyár kéménye nem füstölög! (Hosszan tartó lelkes éljenzés.) Szekér Gyula ós G e i s z t Gyula hozzászólása után H av i á r Lajos kir. főmérnök általános helyeslések között fejtegeti az összes közgazdasági tényezők tömörülésének szükségét s indítványozza, hogy az eszme anyagi támogatására kéressenek fel az összes békésvármegyei pénzintézetek is. Ezek után dr. Lukács György fő- . ispán összegezi az értekezlet megállapodásait, amelyek szerint az -alföldön, nevezetesen Békéscsabán, 2.400.000 korona alaptőkével s a A. Wernicke hallei cég közreműködésével felállítandó cukorgyár létesítésének szüksége kimondatik; a financiális ós tehnikus részletek megállapításával s az agitácionális intézkedések megtételével a főispán elnöklete alatt egy szükebbkörü küldöttség bizatik meg, a melybe Arad-, Bihar-, Csanád-, Csongrád-, Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyék gazdasági egyletei, az aradi, nagyváradi ós szegedi kereskedelmi iparkamarák és Békéscsaba község küldenek egy-egy tagot. A bizottság egyben felhatalmazást nyer, hogy magát szükség esetén kiegészíthesse. D é r c z y Péter áldást és siker kiván a főispánnak a megkezdett nagy munkához. Ez után a főispán a jelenvoltak zajos, lelkes éljenzése közben a gyűlést berekesztette. Á „Békésmegyei Közlöny" táviratai, Belgrádi szenzációk. Budapest, február 12. (Saj. tud. távirata.) Belgrádból érkező távirati

4tudósitás szerint rejtelmes eset okozott nagy izgatottságot. A királyi palota előtt őrtálló katonákat egy mozgó őrjárat elaltatva találta. Az udvari orvos felébresztette őket mély álmukból s ekkor elmondták a katonák, hogy csak arra emlékeznek, hogy egy asszony menü el mellettük, kit egy katonatiszt követett. Többet nem mondhattak, mert a király főhadsóge megtiltotta nekik a vallomást. Valószínűleg ezen esettel kapcsolatos az is, hogy két katona megszökött Belgrádból. Robbanás egy hajón. Budapest, február 12. (Saj. tud. távirata.) Triesztből küldött távirat hajórobbanásról ad hirt Ma reggel érkezett a kikötőbe a Z o r a nevü teherszállító hajó, osztrák szénrakománynyal. A hajón gázrobbanás történt és és a fedélzet erősen megrongálódott. Áldozatai is vannak a robbanásnak : G u a r i c h, a hajó kormányosa, súlyos égési sebeket szenvedett, s a lába eltört ; R e z d a 1 1 ó hajóhadnagy a kezén sérült meg veszélyesen. Mindkettőt a trieszti korházba szállították. Falkai büntetése. Budapest, február 12. (Saját tud. táv.) A hírhedt postasikkasztó, F a 1 k a i ügyében ma ítélt a királyi tábla. A törvény-* széknek négy évre szóló ítéletét egy évre szállította le s ebből is négy hónapot a vizsgálati fogság által kitöltöttnek vett.