Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-01-05 / 2. szám

megye területén meghonosítani igyekeznek. Lajthán tuli szomszédunk jobb sorsra érdemes ambíciót fejt ki a külföldi tőkének magyar gyári vállalatokról való elriasztására, ezt jól tudjuk; de az osztrák kapzsiság nem tudna gyáripari törekvéseink megbénítását célzó akna-munkájával eredményt elérni: ha mezőgazdasági viszonyaink annyira fejletlenek nem volnának. Mert kétségtelen, hogy csak olyan gyáripar virágozhat a Magyar Alföldön, mely a mezőgazdaság terményeit van hivatva feldolgozni. Ha gazdáink a kender-, cukorrépa- ós kerti növények termelésére adnák magukat : mezőgazdaságunk méhében hordozná a gyáriipar lehetőségének előfeltételeit. És e kérdésben nem csak a községet, de a vármegyei gazdasági egyletet is vállvetet, együttes munka terheli. Csaba úthálózata még mindig nincs a nagy forgalmi igényeknek megfelelő módon kőburkolattal ellátva; pedig nem tudjuk kellőkép hangsúlyozni, hogy a jó ut közgazdaságunk részbeni javulásának mily fontos tényezője. Az a mozgalom, melyet a község a csabai vámos utaknak megváltására és községi kezelésbe vételére megindított, e kérdést is helyes mederbe tereli. Nem kevésbé fontos s immár elodázhatlan kötelesség a csabai közvilágítás ügyének rendezése. A volt képviselet egyik másik tagja ugyan még mindig a várakozás álláspontjára helyezkedett; reméljük azonban, hogy az uj képviselőtestület tagjai nagyobb lelkesedéssel karolják fel ez ügyet, a mikor napról napra látják, hogy a polgárság ujabb ós ujabb kísérletet tesz a világítás javítására. Az acetylennel való kísérletezés lépten nyomon bajt, kellemetlenséget idéz elő; ebből világosan szűrődik le az igazság: hogy a jövő világítás anyaga csupán a villany lehet. Szociális kérdésben is sok a tenni való, dacára annak, hogy a munkás ügyek ellátása Csabán való ban mintaszerű. A munkásoknak egészséges irányban való nevelése, a téveszmékkel telitett lelkeknek jobb meggyőződésre birása: ezek azon kötelességek, melyeknek szerencsés megoldása esetén szociális bajaink orvoslást nyerhetnek. A községi főjegyző által tervezett munkásközvetitő intézmény, kapcsolatban egy népkönyvtárral s gazdasági cselédpénztárral, arra hivatott egyén vezetése mellett, bizonnyal hasznos szolgálatokat fog tenni az ügynek. Kulturális intézményeink az utolsó években szépen megszaporodtak s e téren valóban elértük mind azt, melylyel a hazafias nemzeti szellemben való haladást hosszú időn át biztosithatjuk. A társadalmi körök tömörítése, egyesítése sezen együttmükö désnek állandósítása céljából roppant horderejű azon irányzat, mely Csabán kultúrpalotát óhajt létesíteni. Az előmunkálatok folyamatban vannak; hisszük, hogy a képviselőtestület meg fogja taiálni a módját, hogy e hazafias terv is mielőbb testet öltsön. íme kevés azon sok kötelesség köréből, melyek a községi képviselőtestületet nagyszabású munkára hívják fel! A reménység, a bizalom szállja meg lelkünket annak tudatában, hogy a községek javán s ezzel a haza boldogulásán munkálkodni egyesnek, testületnek egyaránt erkölcsi kötelessége; reménység ós bizalom, hogy az uj esztendővel újra alakult községi képviselőtestületek működésének lezártával elmondhatjuk majd e lap hasábjain: „íme a nép jól választott, mert a kiket bizalmával megtisztelt, azok hiven betöltötték nemes hivatásukat." indult meg magas szárnyalású politikai pályájára, mint a gyomai kerület országgyűlési képviselője, ma is Békósvármegye egyik virágzó ós fejlődő községét képviseli a parlamentben s megbecsülhetetlen munkásságot fejt ki a vármegye s kerülete közletében. Nagy fontosságú állami teendői nem szakították el tőlünk s meleg szeretettel gondozza életünket, tevékenységéhez fűződik sok megyebeli hasznos intézmény létre jötte s fejlődése, igy köztudomás szerint a békéscsabai főgimnázium lótesitésónek főtényezője, a gyulai főgimnázium ügyének egyik legerősebb támasza, a ki soha nem lakandó figyelemmel kiséri mais érdekeinket a parlamentben s a közélet minden terén ós a ki e réven ós szeretetreméltó egyénisége nyomán államférfiú bölcs munkásságával méltán nyerte meg egész hazánk s ebben vármegyénk társadalmának igaz nagyra becsülését ós őszinte szeretetét. Midőn ezen állandón érzett nagyrabecsülésünknek és szeretetünknek Móltóságod negyven éves szolgálati jubileuma alkalmából kifejezést adunk, az ég áldását kérjük hazafias működésére. BékéSYármegye Zsilinszky Mihályhoz. — Az üdvözlő levél. — A vármegye törvényhatósági bizottsága decemberi legutolsó közgyűlésén lelkesen, egyhangúlag elhatározta, hogy Zsilinszky Mihály államtitkárt negyvenéves közszolgálati jubileuma alkalmából üdvözölni fogja. Az erre vonatkozó indítványt dr. Fábry Sándor alispán terjesztette elő rendes jelentésével kapcsolatosan a közgyűlésnek. Az egész vármegye őszinte érzelmeit kifejező és alispánunk által irt üdvözlőlevél a következőképpen hangzik : Méltóságos Államtitkár Úr! Hosszú, fáradságos és sikerekben gazdag köztevékenységének negyven éves fordulóját ünnepli a magyar társadalom s ezen nemes ünneplésben, mely a munkát tiszteli meg, részt kiván venni az a vármegye is, melyben Móltóságod bölcsője ringott s melyet annyi sok szeretet, ragaszkodás ós hála fűz Méltóságod személyéhez ós munkásságához. Törvényhatósági bizottságunk f. ó. deczember hó 16-án tartott rendes közgyűlésében egyhangú lelkesedéssel emelte határozattá, hogy Móltóságodat negyven éves szolgálati jubileuma alkalmával — érdemeiről jegyzőkönyvileg emlékezvén meg — szivből üdvözli s szerencse kivánatait fejezi ki. Mi magunkat tiszteltük meg ezen határozatunkkal, mert Móltóságod itt kezdte meg e vármegyében áldásos működését, mint a szarvasi főgimnázium tanára, innen A képviselőtestület megalakulása Csabán. Jelölés az elöljárói állásokra. A legtöbb adót fizetők uj névjegyzéke s a nagy érdeklődés mellett végbement választás alapján az 1902—1904. évekre létrejött békéscsabai községi képviselőtestület pénteken délelőtt 9 órakor tartotta alakuló gyüiésót S z t r a k a György főszolgabiró elnöklete alatt. Jelenvoltak: a csabai takarékpénztár képviseletében Varságh Béla, Fábry Károly, Rosenthal Ignác, Kiiment Z. Qyörgy, Kocziszky Mihály, Beliczey Rezső, Kiiment Z. János, Kovács L. Mihály, a termény és áruraktár képviseletében Vidovszky Károly, Szalay József, Bakos Mátyás, dr. Zsilinszky Endre, dr. Fáy Samu, Pataj Zs. András, Zsilák András, Haan Béla, Vrbovszki András, Hugyecz János, Lepény Pál, Beliczey Géza, Sailer Gyula, Szeberényi Lajos, Áchim L. András, Zsiros András, Korosy László, Maros György, Gally Gyula, Kristóffy Károly, Filipínyi Samu, Kitka György, Lukoviczki K. János, Zahoran János, Gajdács B. Pál, Szaszák András, Gálik János, Lukoviczky János, Achím F. András, Baukó János, Leszkó János, Nóvák András, dr. Vas Vilmos, Botyánszky János. A választott képviselők közül már az első gyűlésen is többen elmaradtak. Korosy László főjegyző felolvassa a virilis, valamint az újonnan választott képviselők névjegyzéket; mindkettőt e közgyűlés tudomásul veszi. Dr. Fáy Samu felhívja a képviselőtestület figyelmét a községi törvény 41-ik §-ának azon intézkedésére, a mely szerint azon választott póttagok helyébe, a kik helyettesitőleg lettek tagjai a mult ciklus képviselőtestületének, a 3 év let -ltével a képviselőtestületből kilépnek ; ennek folytán az I., II. ós Yl-ik kerületben uj képviselőválasztás lesz elrendelendő. Korosy László és dr. Z s i 1 i n s z k y Endre hozzászólása után dr. Fáy Samu felszóllalását jegyzőkönyvbe veszik oly utasítással, hogy az elöljáróság az uj képviselőválasztások megejtése iránt a járási hatósághoz előterjesztést intézzen. Ez incidens után S z t r'a k a György főszolgabíró a községi képviselőtestületet megalakultnak jelenti ki. És ezzel a megalakult uj képviselőtestület eljutott első, a község ügyeinek intézésére nagy súllyal biró igen fontos feladatához : a jövő elöljárói állásokra való jelöléshez, elfogadván az elöljárói tanácsnak erre vonatkozó, s Korosy László által előterjesztett következő javaslatát: a 1 b i r ó : Kitka György, Áchim H. Pál, Áchim F. András, Sipiczki K. János, Lukoviczki K. János; erzsébethelyi albiró: Gajdács B. Pál, Nóvák János, Blaskó András, Fábián Pál ; gazda: Zahorán János, Botyánszki János, Gálik János, Sipiczki K. János Belanka Pál; esküdtek: I-ső tized 1-ső kerület: Vrbovszki András, Pribojszki Mihály, Botyánszki András, Lipták V. János; I-ső tized 2-ik kerület: Cservenák Glyörgy, Jánovszki András, Botyánszki Mihály, Bohus M. György ; H-ik tized első kerület: Laczó Nóvák András, Zahoran János, Gyebrovszki András, Molnár András; II-ik tized 2-ik kerület: Uhrin M. András. Hankó Máté, Uhrin Pál, Kocziszky Pál; III-ik tized 1-ső kerület: Petrovszki S. János, Eohoska Pál, Tót György Laurinyecz István; III-ik tized 2-ik kerület: Miklya Z. György, Griecs T. György, Kaczkó András, Gortko Máté ; IV-ik tized 1-ső kerület: Mengyan Pál, Zahoran György, Zahoran Pál, Antovszki András ; IV-ik tized 2-ik kerület: Botyánszki János (szabó 2122), Bócz Pál (2247), Varga K. György (2240), Kerepeczki György; ó-s z ő 11 ő k : Baukó János, Kovács Zs. Márton, Vaszkó György; Erzsébethely: Nóvák András (578), Uhrin György (520/4), Holecz Z. György (498); főpónztárnok Fejér Béla; k ö z g y á m : Németh Lajos ; tanügyi esküdtek: Kristóffy Károly, Szpisják János, Sztaricskay Károly, Kvasz György; vásárbiró: Filipinyi Lajos ; gyámügyi esküdt: Leszkó János; katonaügyi esküdt: Filipinyi Samu. Az uj elöljárókat e hó 7-én d. e. 9 órakor fogja e jelöltek közül választani a polgárság. Részünkről ugy találjuk, hogy a jelöltek lisztája mind érdemes, képességeiknél ós megbízhatóságuknál fogva arra alkalmas egyéneket foglal magában ; különösen vonatkozik ez azokra az állásokra, melyeknek ellátása különös értelmet, tágabbkörü szakismereteket, állandó irodai lekötöttséget s mindezek folytán bürokratikus jártasságot igényel. A jelöltek névjegyzékében túlnyomóan ismerős, általánosan tisztelt és becsült nevekkel találkozunk ; jelöltekkel, a kik a közönség bizalmát évek hosszú során át becsületes, kitartó munkával valóban megérdemeltek. ott lennék végleg a ti sorotokban. Oh Benedicta, te ember vagy, segits rajtam, adj erőt, ha Megváltóm s az ő bódogságos anyja elfordultak tőlem . . . — Vigasztalódj, gyermekem ! Oh én is tudom, mi a fájdalom, az ón szivem is melegen vert egykor, ugy mint a tiéd; ón is boldogságom sirhalmán át léptem e szent falak közé. El fog múlni a te fájdalmád is, mint minden, a mi földi; meggyógyit a mi Megváltónk, hiszen ő is sokat szenvedett. Jer testvérem, elmondok néked egy szent legendát, a Szent Elek legendáját; engem megvigasztalt, hátha te is vigasztalást találsz benne. S a jó szóror az ő édes-szelid hangján elmondotta, milyen előkelő római háznak volt gyermeke Szent Elek, milyen szemórmetes és ékes hajadont vá'asztottak számára, a kivel meg is esküdött. De Elek nászának napján lemond a világról, eltűnik a szülei háztól s mig övéi, fiatal szép neje, az gerlicének módja szerint nagy sírást tesznek vala, hajóra száll, elhányja fényes ruháit, elosztja pénzét a szegények között s csak nagy idő múlva, sok szenvedés ós nyomorgás után, mint koldus tér vissza övéihez és ismeretlenül ól közöttük. De halála után nagy tisztesség éri már itt e földön, sirjánál sok csoda esik s most bizonyára ott vigad az örök életben. Benedicta áldott vigasztalásai közben elszenderült a leány, de hajnalban fölserkent már, hogy megkezdje foglalatosságait. Imádkozott, majd misére ment s annak vógeiglen az págyimentomon térden áll vala, mialatt oiliciom (szőrből való öv) szorítja derekát. A keresztfát mindenkor ő magánál tartja vala ós urunk Jézus Krisztusnak feszületének öt sebeinek helyeit gyakorta nagy bőven ő könyhullatásával megöntözvén, ő szájával megcsókolgatja vala. A professzió-tétel napját imádság és önsanyargatás között tölte, de másnap már rendes foglalkozás után látott s a mint Benedicta látta, a munka jót tett beteg lelkének. Mise után tüzet rak a konyhában ós vizet hord ; máskor a betegekhez megy, mossa, tisztítja őket, megigazgatja őket; esmóg máskoron a kertben seper ós más dolgot teszen vala. Mert az uj szóror semmi munkát nem ittál, ha csak az nevetést, magahányás (dicsekvés) ós hóvságos szót. Benedicta mondotta a jó Anna néninek, mikor meglátogatta húgát, hogy Klára vesztegsógnek (hallgatás) nagy szeretője ós ő magát nem adja vala nevetésre. Anna néni azt is megfigyelte, hogy mikor huga ebédre megy, útközben többször térdre ereszkedik, hogy a szenteknek képeit imádja. Ebédjük bizony hitvány: hal, rák, gyümölcs, mikor böjtöt nem tartanak, Klára még igy is étlen marad sokszor, mert ebédjót betegen fekvő társának béviszi. Ebéd közben az bibliát olvas az egyik szóror, a többiek nagy alázatossággal hallgatják. Benedicta szóror sokat beszélgetett Anna nénivel az ő kedves „testvéréről", Kláráról s a néne kórdezősködósére elmondotta a napi foglalkozásukat is. Hogy mit tesznek este, hajnalban s délelőtt, annak jórészt Annak néni is szemtanuja volt (mi is láttuk az eddigiekben !) s igy csak a délutáni foglalkozásra volt kiváncsi, mert — úgymond — haza kell indulnia. — Ebédnek utána kézi dolgokat teszen a szóror, jelesül szentegyházhoz való dolgot művel és szenteknek ereklyéjéhez való ékességet. Mig kézi müveit késziti, lelke folyton a mennyeiekkel foglalkozik. Majd társaival a szentek életében olvas vala, jelesül Szt. István, Szt. Imre, Szt. László, Szt. Erzsébet, Szt. Elek életében és Szt. Jakab mártiromságában. Azután I vesernyóre megyen vala s az estebódkor elmondott completa (befejező zsolozsma) után cellájába tér vala, hogy ágya előtt „beteljesítse az ő imádságit . . ." Klára nem feledte el azt a küzdelmes éjszakát s akkor tett „vétkét" azzal akarta helyre hozni, hogy szigorúan követte szerzete szabályait, sőt tul is tett azokon. Nemcsak siralommal és bőjtöléssel g.yötri magát, hanem ciliciomnn.l is, e tehénszőrből készült övvel kinozza gyönge testét, ós a ciliciomnak alula visel vala mindenkoron vasból csinált ővet, kivel szorítja vala magát nagy keménységgel Igy győtró magát adventben, karácsony-estón, nagy böjtben s a Boldogasszony vigiliáin. Különösen megható az ő nagyböjti vezeklóse, melyet Anna néni igy mondott el otthon Kesselőköinek: — Judika — vasárnaptól fogva — nagy szombatig minden napon megolvastatja vala az passiót. Krisztusnak kinját ós hallgatja vala nagy ájtatossággal és siralom mai lábon állva. Nagy csütörtökre (zöld csütörtök) jutván, megmossa vala az szórorok lábait nagy alázatossággal ós még a szolgálóknak is, térden állva megyen vala egy szóror lábától a más szóror lábához és megtörli vala ő fejének fedelével ós megcsókolja vala ós azutan ugyanazon fedelet, azonképen fején viseli vala valamely em bernek, viselvén mind az teljes napot nagy ájtatos siralmas imádságban, siratván Jó zusnak ártatlan szent halálát. Mikoron pedig a pap felemeli a keresztfát, az koron leterjeszti vala ő magát a földre nagy siralmaiikal és ezenképen marad vala mind napestig, hogy Jézusnak kínjaiban ö is részt vehessen. Oh a mi drágalátos Megváltónk — fejezte be szavait— bizonnyal a paradicsom nyugalmába fogja vezetni ós minden szentei ós bódogai közé jobbjára iktatni . . * Diadalmas Mátyás királynak, a mi igaz vérünknek, bús hadát nyögte Bécsnek büszke vára ez időben, mialatt Klára szenvedéseit, küzdelmeit ós foglalkozásait szemléltük. Vége immár a háborúnak ; ugy látszik, ama két lovag is örvend a sors fordulatán : vigan kocognak az édes hazába s az édes hazában magas Kesselőkő vára felé. — Tiz évet adnék az életemből, ha Kesselőkő várát láthatnám — sóhajt az egyik. — Lassan pajtás — felel rá a másik, a mi nem a tiéd, ne kináld; aztán tudom megbánnád egy pár esztendő múlva. — Nem ón Bálint; valami kinos sejtelem vesz erőt szivemen, a hogy hazánkba értünk ; félek, baj lesz nálatok. — Ne félj Péter, Klára okos leány, a várnagy, cselédeink hivek; én bizom az Istenben, hogy megoltalmazta otthonomat. — Bár ugy volna, bár ugy . . . Szives beszélgetés közt eltűnt az idő, el a távolság s egyszer csak megpillantották a kedves ormokat Nosza, kiér hamarább, ez a gondolat szállotta meg mindkettőjüket ós sebes vágtatásban nemsokara a vár aiatt termettek. — Hol van Klára ? — e kérdés röppent el csaknem egyszerre mindkettőjük ajkáról, hogy fölértek a várba. — Lassabban az igével, ifjú uram, majd csak előkörül — volt a várnagy válasza, a ki sehogy sem volt megelégedve a történtekkel, még kevésbé a kérdéssel, a hogy hozzája intézték. Odabenn azután megtudtak mindent. Anna néni sirva panaszolta el a megtörtónt dolgokat s az öreg Kesselőkői ugy érezte magát azalatt, mig a két ifjú fájdalmát szemlélte, mintha kést döftek volna szivébe... — Öljetek meg engem öcsém, ón vagyok oka mindennek.