Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-01-30 / 9. szám

zódik fel, a kik mellől kihal a kenyérkereső, az eltartó, a támasz! Szülők keserve, hitve­sek zokogása, gyermekek kétségbeesése: óh, semmi sem oly változatos, semmi sem oly káprázatosan] sok oldalú, mint azok a nagy tragédiák, melyeket a tüdővész idéz fel! Hát szabad ezt tűrnünk tovább? Sza­bad részvétlenül néznünk annyi ezer és ezer embertársunk keservét, szabad idő előtt pusztulni engednünk a nemzetet fentartó munkabíró polgártársainkat, szabad-e tovább türnünk, hogy ezt a kevés magyart ily kétségbeejtően tizedelje egy kór, egy kór, melylyel megtudunk küzdeni? Megtudunk, csak akarnunk kell! Ne mondja nekem senki, hogy szegé­nyek vagyunk, hogy nem jut népszana­tóriumok létesítésére. Hát nem voltunk szegények akkor is, midőn két-három év­tizeddel ezelőtt a társadalom egy áldásos alakulata, a Fehér-Kereszt egyesület meg­kezdette az elhagyott gyermekek megmen­tésének nagy munkáját? Megkezdette ki j csibén, majd fokozta és jelentékeny ered­ményeket ért el. S ekkor ocsúdott fel az állam. Mikor a kézzel fogható eredmény kitűnt, mikor a statisztika megmutatta, hogy mennyi a megmentett gyermek élet, az állam a maga nagy erejével lépett sorom­póba s közvetlen feladatai közé sorolta a gyermek-mentést. S ma ezen a téren — az elhagyott gyermekek megmentése és gondozása terén — már oly nagyszabású a tevékenység, hogy az előtt a külföld is tisztelettel hajol meg. Az a társadalom, mely megkezdte és nagyra vitte a gyermek mentés munkáját, ne engedje a megmenteiteket később sem elzülleni! Fogja erős kezeibe a munkabírók megmentésének ügyét. Vegye fel a harcot a felnőtt nemzedék irgalmatlan hóhérjával, a tüdővészszel. És fel fogja venni. Felvette már is. Csak ki kellett mondani a jelszót és ime legjobbjaink vállvetve sietnek a szanatórium ügyének előmozdítására, társadalmunk min­den rétege megmozdul, könyörület, áldo­zatkészség, jótékony adományok minden­felől. Ha sikerült megmentenünk a gyerme­keket a hazának, meg fogjuk óvni azokat is, a kiket java munkabíró korukban támad meg az alattomos ellenség. Épen akkor, a midőn mindnyája egy-egy kamatozó nem­zeti tőkét képvisel. Ébredjen kötelessége tudtára a társa­dalom ! Félre a csüggedéssel! Munkára fel sze­gény beteg testvéreink érdekében! a kocsi berekedt valami kátyúban, honnan sehogy sem akarták kihúzni. — Ugyan barátom, nem tudna rajtam segiteni ? — szólítja meg a kocsiban ülö uraság. A székely leszáll, oda megy, néze­geti a helyet. — De hogy nem! mondja. Fogják ki csak azokat a paripákat. A kocsis kifogja, a székely meg a rud végére akassza a maga két babszem jankó­ját s egy-kettő, kirántja a kocsit. Az ur nem tudta elképzelni, hogy honnan van ezekben az a nagy erő. — Hát csak azért van biz a' — felelt a székely — mert ez a csás a Rozi édes anyja Lizinek, a hócsosnak ; a pedig ugy illik, hogy az édes anyja segitsen a saját gyermekinek, de esmént a gyermek se hagyja nyomorúságban az édes anyját. Ezért húznak jól! ' Egy óra alatt egy bárányt. Poharazgattak a székelyek vasárnap délután a korcsmában. Folyt beszéd erről, arról. Napi dolgaik tárgyalása közben elő­került egy-egy tréfa is. Egyszer rákerült a beszéd az evésre. Ki, mennyit tud megenni. — Ki fogad velem — szól egyszer egy suhancz — hogy egy óra alatt meg­eszem egy bárányt! — Mit ? — szörnyülködtek rajta — abban már fogadunk. — Várjunk csak — mert hunezutság van benne — szól egyik, hát hogy eszed ? — A hogy kieteknek tetszik: sül ve, főve, vagy rántva. — Egy óra alatt ? — Egy óra alatt ! Fogadnak. A pénzt összeadják, hamar egy bárányt keritnek, a bőrit lerántják s ugy egészbe kisütik, azzal odateszik a le­gény elébe. A legény maga elébe veszi a tálat, beül vele a falióra alá, levág egy darabot s mikor jóllakot, a többit félre­tette, jó lesz holnapra. A mások akkor vették észre a fur­fangot. A legény fali órát értett, mely alatt ülve megeszi. Kitartott szoeiálisták. Mire jók a nép fillérei. Időszerűnek tartjuk az alábbiak meg­írását, most, mikor a független szoeiálisták nagygyűlést fognak tartani Békés közsé­gében. A szocialisták között kiüttött az ellen­ségeskedés. Á nemzetközi szoeiálisták tö­megéből kivált egy csoport és „nemzeti" jelzővel alakított uj pártot. A két párt között kíméletlen ujságdulakodás támadt, egyik a másikat üti és vádolja. Nemrégen a nemzeti köriek ellen súlyos adatokkal röpirat jelent meg. Egy volt tagja a „vezérkarnak" irta öt munkással együtt. Kitették a nevöket és a cimüket is a röpiratra s követelik, hogy a nemzet­közi szociáldemokrata kongresson, a melyet szintén most hivtak össze, nekik is adja­nak szót, hogy vádjaikat bizonyíthassák. A röpirat, melyet a képviselőház folyosó­ján is osztogattak, a legkeményebb váda­kat tartalmazza s a vádakat pontos szám­adatokkal támogatja azok ellen, akik az elbolonditott nép hiszékenységéből élős­ködnek. Meggyőződtem arról, — igy wol a röpirat a többek között — hogy az a ren­geteg sok pénz, a mely a „Népszavá u-hoz hétről-hétre felérkezik az ország minden részéből, nem az eszme terjesztésére, nem a szegény, elnyomott nép felszabadítására fordittatik, hanem abból uri módon él egy csomó munkakerülő here. Nem vagytok ti, szegény ;r unkások, azoknak a heréknek a szemében egyéb, mintfejőstelién.Tikerestek hetenkint oly csekélységet, hogy az éppen arra elég, hogy éhen ne vesszetek s a szá­toktól elhúzzátok a garast, csakhogy az eszme oltárára áldozzatok. Am látjátok, kinek áldozzátok keser­ves garasaitokatY Grossmann Miksa fővezér, ezelőtt betűszedő kap évi 2000 koronát. Bokányi Dezső, ezelőtt kőfa­ragó 2400 koronát, Izrael Jakab, eze­lőtt bádogos 1440 koronát, Weltner Jakab, ezelőtt asztalos 1872 koronát, Fleischmann Andor, ezelőtt eszter­gályos 1664, Grossmann Hugó, eze­lőtt esztergályos 1040, Garami Ernő, ezelőtt szerszámcsináló 2080, Egy kis­asszony (W.), a ki ir, bár nem tud jól 728, Csizmadia Sándor, ezelőtt föld mives 1040 koronát. Ezek az urak persze édes-keveset dol­goznak, de van két kihordó szegény asz­szony, a ki többet dolgozik, mint ők együtt­véve, a kik kapnak ezért évi 700 koronát. Ezenkívül van egy csomó here, a kik szin­tén a munkásfillérekből élősködnek. K i r s­n er Jakab, ezelőtt kalapos kap évi 4800. Kiss Adolf 240\ Kiss Károly, ezelőtt szabó 1440, Teszársz Károly, ezelőtt vasöntő 1440, M a t o s Károly, ezelőtt szabó 1440, Pelczéder Ágoston, ezelőtt asztalos 1440, Klárik Ferenc, ezelőtt asztalos,Jki Orosházán volt legutóbb a szo­cialisták jelöltje 1440, Vankó Károly 1440, Van c z á k János 1440 koronát, azaz összesen évi 32.324 koronát. A röpirat szerint, a szocialisták hang­adói fölemésztenek a népnek filléreiből 100.000, szóval százezer koronát. Érdekes még a röpiratnak ez a pasz­szusa: „Ezeknek az uraknak kisebb gond­juk is nagyobb annál, 'hogy veled törőd­jenek, hanem amint Bokányi Dezső mon­dotta: „fütyülünk a bagós szájú parasztra." Persze, a bagós szájú parasztnak csak a pénze jó. A te keserves filléreiden, édes munkás testvéreim, egész nap a kávéház­ban lebzselnek. Megláthatod őket minden nap Budapesten a Sztanoj-kávéházban a Teréz-körut és Aradi-utca sarkán, amint ott billiárdoznak, esznek-isznak a ti pén­zeteken, amig ti majd meghaltok éhen. A röpirat igazsága szépen lerántotta a leplet a szocialista vezérek üzelmeiről, akik a szegény földmives nép pénzéből élnek. Régi igazság, hogy a népbolonditók a nép zsirján élnek. Békésvármegye egyike az első várme­gyéknek minden tekintetben, még lakosai­nak vagyonossága alapján is. Hálás talaj tehát azoknak az álprófétáknak, kik a'nép pénzéből akarnak élősködni. Más megyében, szegény megyében nem ütik fel a sátor­fát a vezérek, mert meg nem élhetnek a népből, mert ott nyomasztóbbak és szűkö­sebbek a kisemberek viszonyai, de azért oda nem mennek, mert ott nincs pénz, míg nálunk, ha nem csurran, hát — cseppen. S a jó magyar nép hiszi az igéket, melyekkel néhány dologtalan ember trak­tálja őket csupán azért, hogy könnyű le­gyen a megélhetése. Ezek a vezér urak nem dolgoznak, élnek a nép keservesen megkeresett filléreiből. | De talán felnyílik már egyszer a nép szeme is ós végre megismeri a téveszmék főbajnukait és lármás szónokait abban a meztelen valóságban, mely áldatlan műkö­désüket mindenekben jellemzi. A „Békésmegyei Közlöny" távirata Viharos ülés a képviselőházban. A képviselőház tegnapi ülése bővelke­dett izgalmasjelenetekben, melyek felzavar­ták a képviselők kedély hangulatát. A tör­téntekről fővárosi munkatársunk a követ­kezőket táviratozza : Budapest, január 29. (Saj. tud. távirata.) A képviselőház ülésének végén Lindner Gusztáv szász-képviselő, volt kolozsvári egyetemi tanár, az alábbiakat mondta be­szédében : — Elismerjük a magyar nemzet veze­tését, de a magyar állam fennhatóságát csat: feltételesen. Az egész ház viharos zugásban tört ki. Minden oldalról kiáltoztak: — Rendre! Ilyet a magyar képviselő­házban nem engedünk mondani! Zichy Jenő az elnöki emelvényhez fűt és követelte, hogy Lindnert utasítsák rendre. Dániel elnök a szász képviselőt rendre is utasította. Lindner további szavait is folytonos zúgás kísérte. Vázsonyi Vilmos állott fel és a bal­oldal haragos kiáltásai között személyes kérdésben felelt flortaoányinak,, hogy a történelmi nemességet sohasem gyalázta. 'liakooszky közbekiáltott: — Mikor demokratái tüntettek, meg­ugrott ! Vázsonyi: Hazudik ! Óriási zaj keletkezett Vázsonyi szava után. „Rendre" kiáltások hangzottak. Fdy István a padot veri : „Nem türjük !" Vá­zsonyi a zaj lecsillapodása után kijelenti, hogy az újságokra értette, a mit mondott s a történelmi nemességet sohasem gya­lázta, de beszéde elvész a baloldal viharos zajában. Vázsonyi Vilmos sáppadtan ül le he­lyére. A képviselőház percekig forrong. Ttattooszky kijelenti: szavát vissza­vonja, hogy Vázsonyi megugrott a de­mokraták tüntetése alkalmával. Nem ugrott meg, csak elbujt! Vázsonyi: Nem igaz ! ftakooszky : Tisztességes magyar em­ber, ha valamilyen akciót kezd a néppel, nem bújik el, hanem a nép élére áll! íiakooszky szavai viharos tetszést arat­tak. Vázsonyi felelni akar, miközben a padból az ajtó felé megy. Kiabál, de sza­vát elnyeli a zaj: — Ki vele! Nem engedjük! Vázsonyi után néhány képviselő cso­portosul ós kitolják az ajtón. interpellációk az izgalmak hatása alatt holnapra maradtak. Békéscsaba vagyona. A vármegye legnagyob községének vagyoni viszonyait adjuk a következőkben. Sailer Gyula községi számvevő a legutóbbi közgyűlésen mutatta be a község vagyoni leltárát a múlt év végének állapota szerint. A. község vagyona az alábbiakban oszlik meg : I. Ingatianok. Nem jövedelmezők . . 349,722 kor.30fill. Körös csatorna . értéke 7,600 „ — „ évi jövedelme 1,400 „ — „ Jövedelmezők . értéke 1701,016 „ — „ évi jövedelme 141,478 „ 61 „ Körgáthoz kisajátitottin ­gatlanok . . . értéke 12,000 „ — „ évi jövedelem 600 „ — „ II. Ingó oagyon értéke 67,71 i „ 38 „ III.Haszonélvezetek évt. ll(),U00 „ — „ évi jövedelem 8,213 „ — „ IV. Tőkepénzes . . . 224,993 „ 98 „ évi jövedelem 4,397 „ 97 „ V. Allamkötvényeh ért. 674,500 „ — „ évi jövedelem 30,352 „ 48 „ VI. Magán kötvények ért. 65,000 „ — „ évi jövedelem 230 „ — VII.Hidak, átereszekén. 93,480 „ - „ VIII. Kutak . . értéke 14,880 „ — „ IX. Toronyórák értéke 2,250 „ — „ Vagyis a mérleg: 799,196 kor. 37 fill. tiszta vagyon, 62,815 kor. 13 fill. évi jö­vedelemmel. a. vagyon leltári értéke azonban meg sem közelíti a valóságos értéket, s bátran mondhatjuk, hogy Békéscsaba vagyonának cselekvő állaga ugyanannyi foriiiL, mint a mennyi koronát a leltár szerényen lei­tüntet. Cselekvő állapot értéke 3323,153kor.66fill. jövedelem 186,672 „ 06 „ Szenvedő állapot töke 2523,964 „ 29 „ kamatteher 123,856 „ 9á „ ÚJDONSÁGOK. — Községi képviselőválasztás. A csabai I., II. és VI. kerületben hétfőn a következő eredménnyel folytak le a városatya válasz­tások : I-ső kerületben beadtak összesen 95 szavazatot; ebből kapott rendes tagul M a c z á k L. György, Csaba község egy­kori birája 87 szavazatot, póttagul P r i­boj szky György 84 szavazatot; II-dik kerületben a beadott 183 összes szavazat­ból megválasztották rendes tagnak G á 1 i k Jánost 129 szavazattal, póttagnak Felegyi Jánost 104 szavazattal; leghevesebb volt a küzdelem a Vl-dik kerületben, a hol a konservativ öreg gazdák Kovács Sz. Adám, a haladó fiatalabb nemzedék pedig Áchim F. András körül csoportosultak ; a nagyarányú korteshadjárat 233 szavazatot hajtott fel, a melyből Kovács Sz. Adám 125 vokssal gyűrte le Áchim F. András 86 szavazatát. — A gyulai gimnázium. A közoktatás­ügyi miniszter értesitette dr. Lukács György főispánt, hogy a decemberi tárgya­láson megkötött szerződést általánosságban elfogadta. Végleges nyilatkozatát akkor fogja megtenni, ha a szerződés tervezetéről az alapítók is nyilatkoztak, kiknek a vég­ből már megküldötte a kötött szerződést. Valószínű, hogy az alapítók sem tesznek nagyobb kifogásokat s igy az uj gimnázium az év szeptemberében megnyílhat. — A Békéscsabai Muzeum-Egyesiilet igaz­gató-választmánya ma délután 4 órakor a főtitkár irodájában ülést tart. A tárgyso­rozatból kiemeljük a következőket: pénztár­nok jelentése az egyesületi pénztár multévi s jelenlegi átlagáról, — igazgató ós könyv­tárnok jelentése a gyűjtemények időközi szaporulatáról, jelentós a Szakáll-féle ké­pekről, a vallás és közoktatásügyi minisz­ter leirata 2QO kor. államsegély ós 7 fest­ménykép ajándékozása ügyében, jelentés a szabad-lyceumi előadásokról, ajánlat a muzeumi gyűjteményeknek betörés elleni bjztositására, Munkácsy Mihály asztalos inaskrri rajzának ós tulipános ládájának megvételére ajánlat. — Hivatalvizsgálat. A csabai árvaszé­ket tegnap vizsgálta meg Jantsovits Péter árvaszéki elnök vezetese mellett dr. Zsilinszky Endre ós Varságh Béla, és mindent a legnagyobb rendben találtak. — A gyulai állami tisztviselők értekez­lete. Az állami tisztviselők kongreszusa egy végrehajtó-bizottságot küldött ki, mely fel­adatául azt nyerte, hogy a vidéki tisztvi­selőkben az összetartás érzetét keltse fel, s használjon minden erkölcsi eszközt, mely a solidaritás megerősitéséve szolgálhat. A budapestiek legutóbb körlevél.ileg hivták fel a vidéki állandó bizottságokat: nyilat­kozzanak, a tisztviselők érdekeinek szem­pontjából mit tartanak helyesebbnek, ha megyénként, városokként vagy kerületek­ként tömörülnek. Csák György pénzügy­igazgató, mint a békésvármegyei állami tisztviselők állandó bizottságának elnöke, a f. hó 26-ra értekezletet hitt egybe a gyulai uri kaszinó helyiségeibe, a hol elő­terjesztette a központ felhívását s felkérte a bizottság tagjait véleményeik előterjesz­tésére. Rövid eszmecsere után az értekezlet kimonootta, hogy megalakítja a Békés­megyei Állami Tisztviselők Körét, e célból felhívást bocsát a megyében lakó tisztvise­lőkhöz, hogy tömegesen lépjenek be az újonnan alakúit körbe. Egyúttal megkeresi a központi végrehajtó-bizottságot, hogy közölje azt a tervezetet, melyet a vidéken alakuló körök számára kidolgozott. Amint ez megérkezik, az elnök azonnal egybehívja az állandó bizottságot, hogy a tervezeten az esetleges módosítások eszközölhetők le­gyenek. — Gyűlés a vármegyén. A békésvár­megyei község-jegyzői nyugdíjintézet iga­zoló-választmánya e hó 27-én, délután 3 órakor a vármegyeház tanácstermében gyű­lést tartott, amelyen részt vettek F á b r y Sándor dr. alispán elnöklete alatt: dr. B o d o k y Zoltán főjegyző, dr. Z ö 1 d y Géza tiszti főügyész, D e i m e 1 Lajos fő­számvevő, A s z a 1 a y Gyula. K o r o s y László, Maros György és Popovics Jusztin. Egy pár kölcsön kérvény kedvező elintézése után tárgyalás alá vette az iga­zoló-választmány P e t r i Sándor füzesgyar­mati jegyző nyugdíjaztatás iránt beadott kérelmét, a ki 37 évi szolgálat után 66 éves korára való hivatkozással kiván a köz­szolgálatból nyugalomba vonulni; az igazoló­választmány azonban, közbevető határozatá­nak telj esitéseig, az érdemi intézkedést el­odázta. A községek s községi jegyzők 1902. évi nyugdij-járulékainak megállapítását is elhalasztotta a nyugdijigazoló-választmány

Next

/
Thumbnails
Contents