Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1902-06-19 / 49. szám
Aki a műveltség elemeiben sem jártas, az olyan, mint a világtalan, hiába mind az a sok kincs, amit a nemzedékek fáradságos agyműködése a művelődés terén összehalmozott, mindaz neki hozzáférhetetlen holt anyag. Nemzetünk sok századon keresztül csak nehezen tudott a művelődés terén jelentékenyebb előhaladást tenni, mert inter arma silent Musae. Azonban csak a rosszakarat vonhat ebből reánk hátrányos következtetést. Mert a magyar akkor is amikor harcolt, a kulturának szolgált, hiszen az egész nyugatot védte a művelődést fenyegető pogány hatalom ellen, és igy saját vére vesztésével nyújtott alkalmat Európa nyugati népeinek, hogy a művelődésnek áldozhassanak. Önzetlen eljárásunk révén rövidséget is szenvedtünk, mert mig mások általunk védve a belső fejlődésnek szentelhették munkásságukat, addig mi erre csak kevés időt fordithattunk, mert erőnk javát a harc emésztette fel. Főleg ez az oka, hogy ujabb fejlődé sünk során évszázadok mulasztásait évtizedek alatt kellett pótolnunk. Isten segedelmével, inegfeszitett munkássággal sikerült elérnünk a művelődés nyugati színvonalát. Sőt, haladásunk oly fokra emelkedett, hogy immár nem pusztán csak azt dolgozzuk fel, amit műveltebb nemzetektől elsajátítottunk, hanem a tudomány és művelődés egyes terein a magyar is kezdeményezve jár elől, az úttörő nemzetek diszes sorában foglal helyet. Tisztelet ezért nemzeti kulturánk minden munkásának. Legkivált azoknak, akik egész életöket annak a nagy, annak a szent czélnak szentelték, akik élethivatásukul tűzték ki, hogy szolgálják a magyar nemzeti kulturát erejök egészével, tehetségök teljességével. Ilyen tiszteletreméltó férfiú az, akinek érdemekben gazdag hazafias pályája delelőjén összejöttünk, hogy meleg köszönetet mondjunk neki, amiért negyven hosszú éven keresztül lankadatlan kitartással küzdött, fáradott a magyar nemzeti közművelődés szolgálatában ós nevelt ennek a hazának tettre kész müveit férfiakat, olyanokat, akik előtt műveltségűknél csak egy nagyobb, csak egy drágább : a haza ! A művelődést szolgálni hosszú emberöltőn Keresztül dicső feladat. Ennek a feladatnak a szó legszorosabb értelmében vett magyar nemzeti szellemben felelni meg, még sokkal magasztosabb hivatás, olyan, amely mindenkorra biztosi tj a a nemzet elismerését ós a felnevelt nemzedékek háláját. Benka Gyula, a szarvasi százados főgimnázium igazgatója, négy évtizeden keresztül teljesítette ezt a magasztos hivatást önzetlenül, törhetlen hűséggel a magyar haza iránt. Teljesitette szeretettel, teljesítette kitartással, csüggedetlenül. Kitartott, nem csüggedett, mert hiszen a hazaszeretet lelkesitte minden tettében, a művelődés nagy érdeke acélozta meg erejét, vértezte fél elméjét ós fűzött sikereket fáradtságos munkájához. A magyar nemzeti kultura intenzív szolgálatában, hazafias, becsületes, önzetlen munkában eltöltött negyven éves pálya dicsőségesen uralkodó szeretett királyunk legmagasabb figyelmét is magára vonta ós a koronás király, akinek életéért minden magyar ember lelke mélyéből imádkozik, folyó évi május 14-ikén kelt legfelsőbb elhatározással Benka Gyulának, a tanügy terén szerzett érdemei elismeróseül a Ferenc József rend lovagkeresztjét méltóztatott legkegyelmesebben adományozni. A vallás és közoktatásügyi miniszter ur őnagyraéltósága engem bizott meg azzal, hogyŐ császári ós apostoli királyi Felsége legmagasabb kitüntetésének diszes jelvényét ünnepeltünknek átszolgáltassam. Hazafias örömmel teljesítem ezt a megtisztelő megbízatást ós midőn a diszes érdemrendet kiválóan tisztelt polgártársunk mellére tűzöm, magyar lelkem mélyéből mondok hálás köszönetet neki négy évtized fáradtságos, nehéz, de áldásos és eredményekben gazdag munkásságáért. Istennek annyi áldása szálljon a nemes férfiú ősz fejére, ahány müveit magyar hazafit a mi szeretett hazánknak felnevelt. Viselje sokáig mólyen tisztelt igazgató ur a felséges király legmagasabb kitüntetésének jelvényét teljes lelki és testi erőben, környezve polgártársainak tiszteletétől, tanítványai sok nemzedékének szeretetétől és hálájától! Ad multos annos ! Az ősz igazgató szemén megrezdült a szempilla, az érzelmek s indulatok árja visszatükröződött az évtizedek gondjaitól barázdákkal bevont orcáin s ajkainak rezzenése, erős akarata dacára is, majdnem árulója lett a szive mélyéből feltörő könynyeknek. De ez csak percnyi idő jelensége volt, majd arca ismét magára öltötte a sok bölcselkedéstől, ezernyi szenvedéstől, 40 éves tanári munkától megszokott hidegség tiszteletreméltó simaságát. De nem is csod , a közönség éljenez, tapsol, tombol lelkesedésében s annyi tiszteletet ós szeretet mutat az ősz fő iránt, amennyi sokszor ezreknek sem jut osztályrészül. A főispán után Benka válaszolt. Az ünnepelt kösxönete. Mólyen tisztelt ünneplő közönség ! Méltóságos főispán úr ! Méltóságodnak lekötelező figyelme ós közvetítése mellett átvettem ő Felségének, királyunknak, kit a kegyelem Istene hazánknak boldogságára, nemzetünknek dicsőségére sokáig éltessen, (lelkes éljenzés) átvettem a legkegyelmesebb kitüntetésnek ezen jelvényét, a Ferencz József-rend lovagkeresztjót! E pillanatban alig találok alkalmas szavakat hálám ós köszönetem méltó kifejezésére. Talán nem is csoda, mert a vegyes érzések és indulatok egész raja zsongja körül lelkemet s a nyugalmas gondolkodásra ez nem a legalkalmasabb pillanat. Ugy érzem magam, mint a csendes szobának porszeme, mely a légáramlással felemelkedik s a tündöklő verőfénybe jut s magát mások felett kiemelve találja ós mégis e kitüntetés, ha multamra visszagondolok, kora árvaságom gyászkeresztjóre, tanári előkészületem aszketikus gyötrődéseire, 40 évi tanári munkám keserűségeire és csalódásaira, magánéletemnek szívszaggató sok csapásira, mintha mindezt a kitüntetésnek ez a fénye elfeledtetné velem e pillanatban, e diszes ün neplő közönség körében. Nem a fónycsillám, de a benne megnyilatkozó tény erkölcsi értéke kötelez engem igazán hálára, mert látom benne szeretett királyunknak a polgári erények iránt egy rocska hideg vizbe dugta a fejét s ettől végérvényesen fölébredt, gondolkozni kezdett. — Nem, miattam ne haljon meg egy föllebbvalóm. Én n om leszek oka kora halálának. Mert arról meg volt győződve, hogy Vanda szive feléje hajlik, meggyőzte a főhadnagy féltékenysége s kétségbeesése. Arról is megvolt győződve, hogy valamely kemény elhatározásra kell elszánnia magát, csak még azzal nem volt tisztában, mire. A gyakorlat alatt ezt is megtalálta. A kaszárnyából egyenesen Vanda lakására ment. A művésznő éppen a haját sütötte s pörkölt papir szaga áradozott a kis szobában. — Vanda nagysád! mondta minden bevezetés nélkül a kadét — felejtsen el engem örökre. Szenicey Vanda ijedtén nézett a kadétra. — Ismétlem Vanda nagysád, felejtsen el engem, — mondta kissé remegő hangon — mert egy emberéletről van szó. — Tessék? — Miért tagadjam, ón viszonzom érzelmeit Vanda nagysád, a lelkem mélyéből, a szivem egész erejével, de nekünk nem szabad szeretnünk egymást . . . — De kedves tiszthelyettes ur . . . A kadét közel volt hozzá, hogy sírva fakadjon. — Egy ember, egy jó ember szive hasadna meg, ha az ön szive nem könyörülne meg rajta . . . — Nem értem . . . — Majd a futó órák megmagyarázzák önnek, az ón ajkaimra bilincset ver a lovagi titoktartás . . . Hanem — tette hozzá'kissó félénken., ne tagadjon meg tőlem egy utolsó kegyet. A kadét a zsebébe nyúlt s egy kis aranyszivet vett ki belőle, amely gondosan | be volt göngyölgetve selyempapirba. Las' san, érzéssel göngyölgette ki. — Ezt önnek szántam Vanda nagysád. Szivórt szivet, ezt vesettem belé . . . Most már vége . . . Arra akarom megkérni, ne vessse meg ezt a csekélységet. A primadonna mosolyogva nézte az arany szivet. — Elfogadja ? — kérdezte remegve a kadét. — Kedves emlékem lesz. Hosszú, méla pillantással nyújtotta át az aranyszivet a kadét s csöndesen hozzátette : — Ez emlékeztesse reám ós felejtsen el örökre. Vanda még utána nézett egy pillanatig, aztán tovább sütötte a haját. A kadét pedig busán ment a Birkába. Szokás szerint ott ült már a tiszti asztalnál az egész társulat. A naiva szeliden helyet engedett maga mellett. A naiva sovány volt, nagyon sovány A szemei valamely vizenyős kóksógben opalizáltak s ha személyieirást állítanak ki az útlevelén, oda kell hogy irják: fogai nem épek. A kadét egy mély sóhajtással ült le mellé, a leány szeliden simogatta a tekintetével. — Valami bánat érte tiszthelyettes ur ? A kadét nem felelt. Hosszasan nézte a leányt, kinek egész homlokát sűrűen födte be az Urnák 1902-ik évében is a frou-frou, a szőke frou-frou, aztán felsóhajtott s megfogta a naiva kezét és suttogva szólott : — Szeressük egymást.. . Cinci nagysád. — Amint maga parancsolja, tiszthelyettes ur — mondta szelíd pirul ássál a leányzó — s ha ugy gondolja, talán együtt ebédelhetnénk ma ! is mindenkor kitüntetésre kész figyelmét, látom benne kifejtJzve azt, hogy a becsületes, kitartó munkát becsülik odafenn a trón magasságában. Mózes ,40 évig vezette izrael bolyongó népét Arábia sivatagjain, Istenhez vágyó lelke, midőn a Sinai hegyre felkivánkozott, egy égő, de soha el nem égő csipke bokor állotta útját, a fény káprázatából hangot hallott: „Vesd le a te saruidat, mert szent az a hely, a hol most állasz". A kitüntetés fénye mellett mintha lelkemet hasonló szózat érintsné, mintha Ő Felsége, szeretett királyunk mondaná hozzám ; „Szent az a munkakör, melyben eddig éltél", A nemzeti művelődésnek, az ifjú nevelésnek felelőséggel járó terhes, de dicső munkaköre ós a magasból hozzám szálló hangnak ezen hatása alatt önként a hálaérzet Keletkezik lelkem mélyén, hálát adok a Mindenhatónak, ki megengedte, nekem, törékeny embernek, hogy 40 évig működtem azon munkakörben, melyet lelkiismeretem szerint betölteni mindig kész voltam ós mindig törekedtem, (éljenzés) Negyven óv hosszú idején át vezethettem ennek a mi vidékünknek, ennek a mi áldott magyar alföldünknek, Szarvason iskolázó ifjúságát. Isten megengedte, hogy részese legyek erkölcsi jellem fejlesztésére célzó, hazafias, nemes érzületnek termékenyítő hatása alatt az ifjúságot céltudatra vezető munkának, melyben ma a szarvasi gimnáziumban alkalmazott tanártársaimmal osztozom. Mintha a fény ós a hang hatása alatt villamos erő emelne magasra, ugy érzem magam, mint tán Mózes érezhette, midőn a Horeb-hegyóre felment, hogy bepillantson az Ígéret földjére. Én is bepillantok 40 évi tanári szolgálatom magasO _ O latáról a jövőbe s lelkem teljes örömével hiszem és remélem azt, hogy nemzetünk nagyrahivatott, sokat szenvedett nemzetünk egy uj ezred év küszöbén a szebb jövő felé halad. A szebb jövö^ biztositékát látom abban is, hogy a király és nemzet egymást megértik, egymásért ól, együtt küzdenek azért, hogy a sokat küzdött nemzetet egyszer a kívánt sikerhez elvezessék. Küzdenek azért, hogy legyen végre ez a magyar magáé, magyar testestül, lelkestül, fenntartsa itt a kelet és nyugat választó vonalát, a keresztény szellemű, emberséges, humánus, hazafias műveltségnek zászlaját magasra; de szárnyaszegetten visszaesik az én lelkem e pillanatban. A messze jövő Istené s nem az enyém. Rám nézve egy kedves kötelesség vár még most és ez az, hogy Őméltóságának, Bókésvármegye érdemekben gazdag főispánjának, ki ide fáradni szives volt, hogy engem a királyi kitüntetés jelvényével ékesítsen. Midőn szives utánajárását és idejövetelét szívből megköszönöm, megengedje, hogy köszönetemet egy-két szóval fejezzem kies ez az: Éljen a király! Éljen a haza! (Éljenzés.) Most a szarvasi ág. ev. főgimnáziumot fenntartó arad-békési, békési, csanád-csongrádi ág. ev. három egyházmegye nevében Veres József békési egyházmegyi esperes üdvözölte Benkát protestáns szellemtől áthatott, magyar érzéstől duzzadó, költői szárnyalású lelkes beszédben, miközben hangsúlyozva emelte ki azt a szeretetteljes bánásmódot, melylyel Benka a tanítványok ezreit a szeretet és hála örök kötelékeivel fűzte személyéhez. Utána dr. F á b r y Sándor alispán, a megye közművelődésének erős bajnoka, Békésmegye törvényhatósági bizottságának képviseletében tartott beszédet. Alispán beszéde. Tisztelt ünneplő közönség ! A békési ésperességnek szarvasi gimnáziuma, amely immár a századik esztendőt éli meg, mindenkor egyik leghatalmasabb ós hosszú időn át egyetlen hatékony tényezője volt Békósmegyóben a közművelődésnek Menynyi jeles tanár került ki ebből az intézetből ! a kik innen keltek szárnyra, itt nőttek uagygyá ós lettek az ország büszkeségévé. Mennyi jeles ifjú került ki ebből az intézetből, kik bár elszóródva szerte az országban, mégis legnagyobbrészt mind munkásai, derék művelői lettek a közügyeknek, a hazafiságnak, ós a jó, melyet szolgálnak ós előmozdítanak, az igaz lelkű férfiúnak legnagyobb lelki sajátja. Ilyen szellemben mórlegelte mindenkor Bókósm. közönsége ós törvényhatósága a szarvasi főgimnáziumnak jelentőségét. Ennek a gimnáziumnak tanára ós igazgatója egy em beröltőn át munkálkodott fáradhatlanul. Gondozó keze alól hány itju került ki, a kik most értesülve e szép ünnepélyről, bizonnyal mindnyájan örömmel gondolnak a távolban is, azokon kivül, akik itt kör nyékezik, mindenkor szeretett tanárukra. Bókésvármegye egész társadalma ismeri igazgató urnák diszes tudását. Jól tudjuk, mint oltotta bele és oltja bele tanítványai lelkéből az ő puritán lelkének tisztaságát, mint adja meg ezzel az ifjaknak az öntudatos jellemet, a mely a legbiztosabb kalauz az élet küzdelmeiben. Jól tudjuk, mint osztja meg tudományosságát tanítványai között, mely olyan, mint a szeretet, megosztva csak növekedik. Jól tudjuk mint oltja bele a hazaszeretet szent érzését tanítványaiba, s tanítja őket lelkesedésre a hasa, s a szép iránt. Mélyen tisztelt igazgató ur 1 A tanítónak, tanárnak működése hasonló a kertészéhez. A tanár is igyekszik a ferde hajtásokat lenyese^etni dúsan termo, egyenes törzseket nevelni és a tövisek között is ékes virágokat. De a tanár működése sokkal, de sokkal szebb ennél, mert a természet legszebb anyagát, az einöert neveli. S neveli nem mint a kedvtöltő, esetleg önző kertész. Neveli a a társadalomnak, a családnak, önmagának. Igaz, legszuróbbak is tövisei e pályának, mint a latin költő megírta. Én e szép ünnepen kívánom, igazgató ur ! hogy ha érte valaha tovisszurás, igazságtalanság, a szeretetnek ezen megnyilvánulásában felejtse mind azt el, és lássa ezentúl mindenkoron csupán áldásos működésének gyümölcsöző voltát. Igazi lelki gvönyörüséggel veszek részt ez ünnepélyen, mintBákósmegye alispanja. Lelki gyönyörűséggel veszek részt, mert ez ünnepen látom azt, hogy a legfelsőbb kitüntetés összetalálkozik a társadalmi elismeréssel, (ugy van !) a mi ennek valódi lényegót adja meg, mert társadalmi elismerés nélkül a legfelsőbb kitüntetés hiu kitüntetés volna, és nem adná meg annas igazi lényegét. Ezért gyönyörűséggel veszek részt ós hálás köszönetet fejezek ki az igazgató urnák azon áldásos működésért, melyet a vármegye érdekében kifejtett es kívánom lelkemből, hogy a mi a terüu munkásságának legszebb jutalma, az e ismerés fokozza, hatványozza igazgató urnák életkedvét ós munka erejét ós aranyozza be hosszura nyúló 'életének öreg napjait! (Lelkes éljenzés.) Majd Mocskónyi József tanár a szeretett tiszttársat és igazgatót üdvözölte kartarsai nevében, Horváth Dezső Vili. o. t. a tanuló-ifjuság nevében üdvözölte az igazgatót, tanároknak s nemzedékeknek mintakópét. Benka a meghatottság hangján válaszolt s megköszönte egymásután az egyházmegyéknek, vármegyének, tanári karnak s ^ tanuló-ifjuságnak azt a szives támogatást, melylyel lehetővé tették neki, hogy ezt a napot megérhette s munkáját, sikerét s elismerését láthatja, köszöni a szeretetet, melyet _ irányában, kitüntetést soha nem hajhászó, egyszerű lénye iránt mai napon is tanúsítottak. Benka köszönő szavai után F r i a t Lajos az aradi, B i k á d y Antal az orosházi ág. ev. egyházak, dr. Roll Lajos a csabai főgymnasium, Zvarinyi János a szarvasi ág. ev., SzirmayL. Árpád a róm. kath. egyházak, dr. Szemző Gyula a szarvasi izr. neolog, dr. Reismann Adolf az orthodox hitközségek, S a 1 a c z József főjegyző Szarvas város, Molnár János tanitó a szarvasi tanító-egyesület nevében üdvözölték Benka Gyulát, különböző címen ugyan, de mindannyian igaz szeretettel s a meleg érzés sugalta szebbe nól-szebb szavakkal. Igy felelt e testületeknek Benka Gyula is, mire a tornacsarnok ünnepélye a szarvasi férfi dalkar alkalmi énekével s a szózat elóneklósóvel véget ért, felemelő érzést hagyva ama százak szivében, a kik ez ünnepélyen tiszteletüktől odavezérelve, jelen voltak. J3. főgimnázium udvarán kifejezést is adott e lelkesült hangulatnak Hazafi Verái János, ki ez alkalomból jött Szarvasra s rögtönzött poemáján az égig magasztalta az ünnepeltet s hangolta harsogó éljen riadalra a köréje csoportosult tanuló ifjúságot. A közebéd. Nem kisebb sikerrel folyt le a közebéd, melyhez az Árpád-szálló nagytermében gyülekezett a több mint 300 főnyi közönség. Díszesebb közönséget még nem látott Szarvasnak e diszes terme, melyhez fogható nincsen egész Bókésvárraegyében s a Garay testvérek készséges, minden tekintetben kielégítő kiszolgálása, az ebédet gastronomikus szempontból is kielégítővé tették. Emelte a hangulatot a szarvasi férfi dalkar, a mely a cigány zenéjét felváltva, kellemes dalok elóneklósóvel gyönyörködtette a különben is lelkes közönséget. A tósztokat Lukács György főispán kezdte meg a magyarok apostoli királyára ürítvén poharát, mint a kinek szive szerető gonddal veszi körül hűséges magyar nemzetét, éber szeme észre veszi a kitüntetésre kimagasló egyéneket. Emelkedett szellemű beszédben éltette Veres Józses esperes országgyűlési képviselő Magyarország kultúrájának legelső őrét és apostolát, dr. Wlassits Gyulát Haviár Dániel gimn. felügyelő Benka Gyulát a munka emberét, Haász Antal egylim felügyelő a mindenkinek szivét átható szeretet nevében a szeretet terjesztőjót köszöntette fel Benka Gyulájában. Benka Gyula válaszában ékes szavakkal festette a fenntartó egyházaknak a múltban tanúsított áldozatkészségét s megköszönvén az irányában mutatott tiszteletet, élteti Lukács Györgyöt, Békésmegyónek tenni ha kell erélyes, ha szólni ékes, a szeretetben meleg ós közlékeny, az érintkezésben finom s előzékeny főispánját. Dr. Fábry Sándor alispán méltatván Benka demokratikus érdemeit, éltette Haviár Dánielt, mint a főgimn. kormányzó testület elnökét, dr. Zsilinszky Endre Benka Gyulánót, Keviczky László dr. Fábry Sándor alispánt. Ezekután felolvasták az ünne-