Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-06-19 / 49. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsab

a, 1902. Cs

ütörtök, junius hó 19-én. 49. szám. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 lillé Előfizetni bármikor lehet, evnegyeden belúi is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Munkát az iparnakBékéscsaba, jun. 18. Az utóbbi esztendők igen súlyos próbára tették a zsenge erőben levő magyar ip rt. Az általános gazdasági válság kihatott csaknem mindenféle üzemre s a gazdasági erők csereforgalmának törvénye ugyancsak kézzelfoghatóan érvényesült Megcsökkent a vásárlóképesség, apadt a fogyasztás minden téren s óriási erőfeszítésbe került még a jól fundált vállalatok nak is fentartani az üzemet Igy is mindenütt üzemredukciók, munkáselbocsátások és fájdalom, munkáskivándorlás járt e válságos helyzet nyomában. Ennek a hanyatlási folyamatnak útját kell állni. Bizonyara üdvösebb volna, ha társadalmi uton, általános gazdasági fellendülés kapcsán sikerülne végét vetni a tespedésnek s uj erőt önteni a vérhiányban szenvedő ipari organizmusba. De fájdalom, egyhamar nem nyilik erre kilátás. Folyamodnunk kell tehát az állam tartalékban levő erőforrásaihoz. A viszonyok súlyos voltát ismeri a kormány s igyekszik is tőle telhetőleg orvosolni a bajt Mutatja ezt a pénzügyminiszter kijelentése a pénzügyi bizottság ülésén, hogy az őszi hónapokban nagyobbszabásu beruházások tervével fog a képviselőház elé járulni. E nyilatkozat mindenesetre élénk és örvendetes visszhangot fog kelteni az iparosság körében, hiszen nagyobb, tömeges munka alkalmat jelent és igér. S a mi iparosaink tudnak dolgozni, csak munka legyen. M^st már csak arról kell gondoskodni, hogy állami munkaalkalmak adása által, nagyobb érde ek ne kockáztassanak, tehát, hogy az államháztartás egyensúlya meg ne zavartassák s uj terhek az adózó polgárokra ne háruljanak. Oly segítséget kell tehát nyújtani, amely az államra nézve tényleg beruházások jellegével bir s csak időbeli különbséget jelent a végrehajtásban. Szükséges, sőt nélkülözhetetlen munkákat, építkezéseket, forgalmi és szállítási eszközöket stb. kell csináltatni, amelyek közt ha vannak is olyanok, amelyek bizonyos időre elodázhatok lennének, de az egy-két évi kamatveszteségük távolról sem oly jelentékeny, hogy készséggel fel ne áldoznók az ipar bajainak sürgős orvoslására. Igy tehát megállapítható> már a beruházási program körvonalai. A kereskedelmi, földmivelési és belügyi tárcákra fog esni jivarészük. Ezek közt is legfőképpen a kereskedelemre, nevezetesen az államv-sutakra Azt is megtudjuk egy közz'tett kommünikéből, hogy a beruházások, amelyek több évre fognak kiterjedni 150 —200 millió koronát fognak igénybe venni. Tehát több évre lesz munka, még pedig igen tekintélyes összeg erejéig. Áz eddigi kisésnek kizárólag az volt az oka, hogy a kereskedelmi tárcában rövid időn belül kétszer történt személyváltozás. Holott a tárca vezetőjének alaposan és szakszerűen tájékozódnia kell a beruházási pro gramm megállapítására nézve, mert hisz felelősséget vállal nemcsak a beruházások szükséges voltára, de azok terjedelmére és költségeire nézve is. Az uj kereskedelmi miniszter, bizonyára tőle telhető gyorsasággal és alapossággal elkészíti a tárcájába eső beruházások programraját, ugy, hogy a törvényhozásnak móljában lesz az egész beruházási tervezetet áttekinteni, megbírálni s végleg megállápitani. Arra is lesz gond, hogy az érdekelt ipari körök idejekorán és kellőképpen készülhessenek azokra a munkálatokra, am lyekkel meg fognak bízatni. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy még mielőtt a törvényhozás elé lépne a beruházási programmal, az iparosköröket is figyelmeztetni és tájákoztatni fogja az iránt, hogy mire készüljenek. Ennélfogva az illető vállalatok n-egejthetik majd az előmunkálatokat ugy, hogy nyomban, amint a törvényhozás a javaslatokat megszavazta, hozzáláthatnak a munkák keresztülviteléhez. Biztos tehát, hogy ősszel a törvényhozás tárgyalni fogja a beruházási programmot s hogy az iparoso kat arról előre tájékoztatják. Abban nem kételkedünk, hogy a törvényhozás, az ipari körök érdekében lehetőleg gyorsan és simán fogja elintézni a töivényjavaslatot s megadja annak a lehetőségét, hogy az ipar egy kis életerős táplálékhoz jusson, amely szervezetét ismét erősebbé, a küzdelemre edzettebbé teheti s amellett a munkások ezreinek hosszabb időre keresetet s megélhetést biztosit És miután a közzétett kommüniké szerint a beruházások legnagyobb része az államvasut.ikra esik, nem mulaszthatjuk el az alábbiak megjegyzését. Miután a szükséges és nélkülözhetetlen munkálatokat fogja végeztetni az állam, illetékes helyen talán talán meg lehetne sürgetni a békéscsabai állomás kibővítésének immár elodázhatlan ügyét. Kétszáz millió nagy összeg; ebből a csabai állomás kibővítésének költsége is kitelnék és ezáltal munkához jutnának a megyebeli munkások és iparosok is. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Benka Gyula ünneplése. Valóban csodálatos ünnepély volt. Ünnepe a szívnek ós a kedélyuek, tiszteletnek ós a szeretetnek s nyilvánulásaib.m oly impozáns, amilyet ritkác lehet látni a sok mindenféle ellen tót által megosztott társadalomban. Kedden 11 óráig, a mikorra az ünnepély kezdete jelezve volt, zsúfolásig telt meg a szarvasi főgymnasium tornacsarnoka. Százakra ment az ünneplők serege, kik között Benka régi, idősebb, fiatalabb tanítványait, Békósmegye s a szomszédos vidék vezető fórfiait, Szarvas egész társadalmát láthattuk. Csak a testületek küldöttségileg megjelent tagjai is meghaladták az egyszázat. a.z ünnepély a főgimnáziumi dalkar énekével kezdődött a Himnusszal, melyet a közönség állva hallgatott végig. Ez ének után Haviár Dani, majd Veres József esperes, dr. Fábry Sándor alispán, dr. Zsilinszky Endre és Haász Antalból álló küldöttség hivta meg Benka Gyula igazgatót az ünneplő közönség körébe, kinek megjelenése után dr. Lukács György főispán az alábbi magas szárnyalású beszéd kapcsán tűzte Benka mellére a Ferencz József-rend lovagkeresztjót. A főispán beszéde. Mólyen tisztelt ünneplő közönség ! Ha valami állandóan biztosithatja fajunk fennmaradását, ha valami szilárd alapra fektetheti nemzeti jövendőnket, ha valami megszerezheti számunkra az emberiség tiszteletét: az csak a kulturában való előhaladás lehet. A műveltség a legdrágább kincs. Az nyitja meg a haladás kapuit s teszi az embert méltóvá alkotójához. A vagyon, a születés, a rang, az életmód, a foglalkozás, a vallás, a nyelv és más tényezők tehetnek némi különbséget ember ós ember között, azonban ember ós ember között a legélesebb választóvonal, más felöl a legszorosabb összetartó kapocs : a műveltség. Legnagyobb általánosságban az irni és olvasni tudás az a mesgye, amely szétválasztja a műveletlenek tömegét a műveltségben részesedők szervezett társaságától. ! sápadni kezdett a keleti égboltozat, együtt ült a négy tiszt ós kadét. A kadét — bus volt, a százados álmos. A főhadnagy csendesen dobolt az asztalon, a két hadnagy pedig szelíden vitatkozott valami fölött, amihez egy sem értett, de nem is érdekelte egyiket sem. A kadét fölsóhajtott. — Minek is van a sziv! A főhadnagy szigorúan nézett reá. — Te kadét — mondta aztán nyájas leereszkedéssel — valld be, tiszti szavadra, szeret-e téged Vanda ? A kadét szivére szorította kezét, — Ha szeretne? — Hát nem szeret ? — Nem tudom. A főhadnagy, aki ezen az estén szokatlanul sokat ivott ós a bor már lefelé húzta a fejét, megszólalt: — Ha másé lesz Vanda, főbe lövöm magamat — mondta kissé nehezen forgó nyelvvel, de nagy elszántsággal. Senki sem válaszolt. A kadét nem mert, a többieket nem hatotta meg a kijelentés. A főhadnagy a nem várt csöndre még jobban tűzbe jött. — Igen, főbe lövöm magamat, ha Vanda nem szeret! — Már megint részegek vagyunk, — dühöngött a százados s fölkelt az asztaltól. A hadnagyok föllólegzetek s mohó örömmel kaptak a kardjuk után, fölcsatolták s rohant ki-ki haza. Azaz a kadét nem rohant. A kardját a hóna alá vette, a fejét a vállai közé huata, ugy bandukolt csöndesen hazafelé — a kaszárnyába. Kétszer is megbotlott valami árnyékban, mert mindig ugy rémlett neki, hogy a főhadnagy holt tetemén kell keresztül lépnie. Almában is egyre a pisztolyt ciavarta ki a főhadnagy kezéből s amikor reggel Békésmegyei Közlöny tárcája. A kadét feláldozza magát. Irta: Zboray Aladár. Már éppen ott tartott a tisztikar, hogy egymásba kössön, mert az unalom a legmagasabb polcra hágott. Kihaltabb, egyhangúbb fészket mint Vidabánya, még képzelni sem lehet s az a szerencsétlen kikülönített század, amelyet gonosz végzete s a mindent intéző minisztérium helyezett oda, közel volt a megpenészedéshez. Valamelyik juniusi napon történt, hogy a kadét lelkendezve bukott be délbe a Birkába, ahol táplálkozott a tisztikar s neki pirulva jelentette : — Löwy Samu ablakába egy arckép van kitéve és egy szini cédula. A cédula mocskos és hektografálva van, az arckép ellenben egy Istennőt ábrázol s ő a primadonna. Még be sem fejezte beszédét, amikor egy gyanúsan berevált férfiú lépett az asztalhoz. — Bocsánat, hogy személyesen jövök. Baradlay vagyok, színigazgató, a titkárom beteg s igy magam vagyok kénytelen bérletet gyűjteni. Egy hónapot töltünk Vidabányán. Műsorom változatos s a legújabb szenzációkat megszereztem. Színtársulatom elsőrendű. Primadonnám : Szenioey Vanda, a vidék legelső énekesnője, drámai hősnőm : B. Salgó Anna, a nőm, szendém : Mitrovicky Pusi, naivám : Virág Cinci, igazi üde virágszál. Előadásaimat a Bárány nagy termében tartom. A. tisztek arca felderült. Üléssel kínálták meg az igazgatót. — Nem, nem tehetem — szabadkozott Baradlay — nőm s a hölgyek várnak. Együtt ebédelünk. — Szívesen látjuk őket is, — kockáztatta meg Nyitray százados, aki viharedzett katona volt s mindig lehető kis stációkon szolgált. És öt perc múlva bevonult a tisztek asztalához a Baradlay-társulat szine-java. A hősnő, a szende, a naiva, a primadonna, a segéd-primadonna, a hős, a baritonista, a komikus, az intrikus, a sugó és a direktornó kis kutyája. Az igazgatóval együtt éppen tizenketten. A hölgyekről nehéz volna beszámolni, mert a direktorné kövér volt ugyan, de igazán nem volt szép, a szende erősen túljárt már az állitásköteles koron, a naiva és a segédprimadonna még Vidabányán sem volt szépnek mondható, ellenben a primadonna fiatalabb lehetett volna ugyan, de csinosabb nehezen. Hiába jegyezte meg Nyitray százados gálád cinizmussal: — Épült V. Ferdinánd uralkodása alatt, renováltatott Ferencz József országlása idején, — Szenicey Vanda azért igazán csinos volt, sőt Vidabányán szenzációsan szép, amit semmi sem bizonyitjobban, mint az, hogy Paulin kisasszony, a kaszatündór, szükségét látta annak, hogy ellenállhatatlan vörös selyem blúzát öltse magára s még abban is sápadozott az irigységtől. A színtársulat s az árva tisztek hamar összebarátkoztak. ABirka nagy terme ugyan nem telt meg esténkint zsúfolásig, de a tisztek hűségesen ott ültek minden este a ; színházban, mint ahogy a társulat is ott ült hűségesen délben a tisztek asztalánál. Szeniczey Vanda volt a csillag. A második napon ugyan berándult a köröyékből néhány birtokos s ez megzavarta a békés együtti létet, mert az összes hölgyek, a direktornét leszámítva, átpártoltak a polgársághoz, de kölcsönös magyarázgatások után harmad nap ismét összebékült a társaság. Tornyos Kálmán, a főhadnagy volt a legtüzesebb udvarló s a legbuzgóbb tapsoló. Kivüle Löwy Samu, aki mint a társulat udvari szállítója, maga ós családja ingyen látogatta az előadásokat, tapsolta vérvörösre a tenyereit. A kadét a szinházban mindig vérbeborult arccal ült a helyén. Azokat a virágokat, amiket Tornyos főhadnagy küldözgetett a primadonnának, mintha az ő szivéből tépték volna ki, ugy érezte s valami iszonyú dolgon törte a fejét. Mert mi tagadás, a kadét szeretett őszintén, lángolón, amint ezt a kadétok másként nem is tehetik. Egy éve, hogy kikerült az iskolából, mint utolsó s egy éve, hogy Vidabányán várja, lesi azt a nagy szenzációt, amit szerelemnek nevez a Konverzationsz-Lexikon. A kasszirosnők ugyanis sokkal magasabb rendű lények, semhogy egyszerű hadapród tiszthelyettes reájuk emelhesse savószmü, kidülledt szemeit s azonkívül a kadét csak a szőkék iránt érzett kebelében szimpathiákat szunnyadni, a százados ur ellenben kijelentette, hogy csak addig étkezik a tisztikar a Birkában, amíg a kasszatündór hajzata fekete lószen, mint az éjszaka. Ily körülmények között mi sem természetesebb, mint hogy a kadét mesésen szenvedett. Ez már ősidők óta igy szokás Vidabányán. Aki szerelmes, az föltótlenül szenved, aki szenved, az okvetlenül iszik. Igaz ugyan, hogy Vidabányán mindenki ós mindig iszik, a finom különbség csupán annyi, hogy a szenvedők elvből isznak, a többiek pedig barátságból Ilyen nyári éjszakán, araikor már