Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-06-15 / 48. szám

Csendőrszárnyparanosnokság Békésmegyében. Majd szólásra emelkedett dr. Fábry Sándor alispán s a havi jelentés kiegészíté­séül indítványt tett arra nézve, hogy azon al­kalomból, hogy a csendőrség decentralizáció­jával a csendőrszárnyparancsnokságok lét­számának emelése s ujabbi elhelyezése is napirendre kerül, írjon fel a közigazgatási bizottság a belügyminiszterhez, hogy az uj szárnyparancsnoüságok közül egyet he­lyezzen el Békésvármegye területén ; amit a közigazgatási bizottság általános helyes­lések között el is határozott. Közegészség:. Az esküdtbirósági tárgyaláson elfog­lalt dr. Zöldy János főorvos helyett a közegészség állapotáról szóló havi jelen­tést dr. Fábry Sándor alispán terjesz­tette elő. A közegészsógi állapotok általá­ban még mindig kedvezőtlenek, bár az előző hónap eredményéhez viszonyítva jobbnak mondható, mert az összes megbe­tegedések száma 320-al kevesebb ; leginkább a légzőszervek hurutos és gyulladásos ba­jai fordultak elő. A hevenyfertőző bajok közül legelterjedtebb volt a kanyaró, le­folyása középsúlyos, mert az elhalálozás aránya 5%. A vörheny járvány szünőfól­ben van; a köztisztaság vármegyeszerte kielégítő. ű. tiszti főorvos havi jelentésével kap­csolatosan Keller Imre bizottsági tag erélyes intézkedést kér a tekintetben, hogy a gyomai holtkörös-kanyar állandóan élő friss vízzel látassék el, mert a nyári hőség beálltával a félig kiszáradt pocsolya undo­rító bűzt terjeszt, s miazáival valósággal gyilkos kórok melegágya. Tudja, hogy az alispán intézkedett már ezen kérdésben; de miután az illetékes tényezők nemtörő­dömsége egy nagy vidék egészségét vesze­delemmel fenyegeti: írjon fel a közigaz­gatási bizottság a földmivelésügyi minisz­terhez e türhetlen állapot megszüntetése iránt. Fábry Sándor alispán teljesen osztja a felszólaló bizottsági tag álláspontját. El­mondja, hogy amikor 10 évvel ezelőtt a holtkanyarok szabályozását elhatározták, a végrehajtott munka, a szabályozás egyol­dalú érdekéért lehetetlenné tette a köz­egészségnek számos követelményét s a vi­ziutak kiépítésének lehetőségét. A törvény­hatóság a szabályozás kérdésével foglal­kozván, a Körös-Tisza-Maros ármentesitő társulattal 1896-ban olynemü megállapo­dásra jutott, amelynek értelmében e tár­sulat a holt kanyarok évenkénti kitakarí­tásának kötelezettségét magára vállalta. Az első évben eleget is tett a társulat e kötelezettságének, de már a következő év­ben a munka teljesítését elmulasztotta. Ennek folytán az alispán indíttatva érezte magát, hogy felhívja a társulatot, miként a holt kanyarokat még a melegebb idő beállta előtt takarítsa ki; ez a felhívás ápril hó 17-ón ment el a társuthoz, de vá lasz mindezideig nem érkezett. Ugyanazért helyesebbnek tartaná, ha a közigazgatási bizottság átirna a Körös-Ti- :a-Maros ár­mentesitő- társulathoz a munkálatok hala­déktalan foganatba vétele iránt s csak ha ennek sem volna foganatja, az esetra kel­lene a földmivelésügyi miniszterhez felirni. A bizottság ez értelemben határozott. dalkart létesiteni, fenntartani ós vezetni, i Benka Gyula közel 20 éven keresztül volt vezetője a szarvasi férfi dalkarnak, működő tagja lenni pedig pár óv előtt sem átallott. Szinte fáradhatlannak látszik az a buzgóság ós tevékenység, mely az akkori tanárok munkásságában megnyilatkozik. Zsilinszky Mihály, Benka Gyula, Mihálfi József, Delhányi Zsigmond élénk irodalmi munkásságot fejtenek ki s a mellett részt vesznek mindenféle társadalmi mozgalom­ban s érdekes világot vet kedélyükre, hogy Benka és Zsilinszky mint fiatal tanárok bejárják az akkori esperességet, sorra láto­gatván annak papjait a szünidőben. Lehet különben, hogy a társadalom közszelleme is más volt akkor, mint ma. Már fentebb megkisérlettem vázolni azt a hatást, melyet a kicsiny Benkára Vajda Péter szeretetteljes egyénisége gya­korolt. S az ötvenes évek nehéz, nyo­masztó közélete, de annál bensőbb, mele­gebb, barátságosabb érintkezése egyeseknek, családoknak hogy maradhatott volna hatás nélkül Benka alakuló jellemére ? A hazáért mindig buzgó érzület, a közélet minden hullámzása iránt rendkivül fogékony szív, remónylő vágy, aggódó fájdalom, lelkesedós s kétségbeesés egyaránt feltalálhatók az 50-es évek nagyjai s Benka Gyula jelle­mében. Külföldi, németországi tartózkodása is oly időbe esik, mely a maga csodás ele­venségével erősen befolyásolta az ifjú Benkát s kihatással volt egyéniségének alakulására. Németország akkor forrongott azoktól az erős nemzeti eszméktől, melyek egy egységes, hatalmas Németország léte­sítését akarták s előkészítették.Egyes ember, egyesületek, iskolák, mind e cél szolgála­tában állottak ; magán körben s azon kivül is ez volt a vezető eszme. Dalok keletkez­tek a nemzeti egység apostolainak dicsőíté­sére, daltársulatok ily daloknak s velők Adóügyek. Somossih. pénzügy igazgató felol­vassa a mult havi adófizetés eredményéről, s egyes intézkedésekről szóló jelentésót, ' amit a bizottság tudomásul vesz. G o v r i k István pusztatöldvári jegyző a községi képviselőtestületnek a kataszteri birtokivek újjáalakítása tárgyában hozott határozatát megfelebbezte; miután azonban a felebbezós időközben tárgytalanná vált, a bizottság napirendre tér telette. Dr. B a k y Endre öcsödi orvos adó ügyét a bizottság illetékesség szempontjá­ból az adófelszólamlási bizottság elé uta­sítja. Ifj. Kohut Pál és Schitt Imre mező­berényi, Pocsai István és Erdei Mihály békési, Révész György ujkigyósi lakosok fegyver birs ágát behajthatlanság folytán megfelelő elzárásra változtatja a bizottság. Tudomásul vette a bizottság, hogy a pénzügyminiszter L ó t a i Imre kladányi lakos behajthatlan 182'72 k. adóhátraléká­nak törlését engedélyezte ; K u n a András hadmentessógi díj hátralékát pedig a bizott­ság nevezettnek munkaképtelensége s va­gyontalansága folytán törölte Igen fontos s valósággal elvi jelentő­ségű határozatot hozott a bizottság a községi árvapónztári tarta­lékalapok tőke k amat adója ügyében. DODOZ ÓS Újkígyós községek ár­vapónztári tartalékalapjára a pénzügyigaz­gatóság 30 —20 k. tőkekamatadót vetett ki: ez intézkedés ellen a községek elöljárósága felebbezéssel ólt, mert a vonatkozatos tör­vény a tartalékalapok 610 koronán alóli jövedelmét adómentesiti. Somossi h. pónzügyigazgató, a volt pénzügyi bíróság döntvényeire s a pénzügyminiszter rende­leteire való hivatkozás mellett a felebbezó­sek elutasítását javasolja, mert a törvény adómentesitő intézkedése nem az árvapóna­tárak tartalékai apjára, hanem egyes szegény­sorsú magánszemélyekre vonatkozik. Jancsovits Péter árvaszéki elnök a felebbezések mellett emel szót, mert a tartalékalapok jövedelmének az a humánus hivatása, hogy szegény sorsban lévő árva­gyermekeket istápoljon. Meggyőző erővel bizonyítja az árva­széki elnök álláspontjának törvényességét dr. Lukács György főispán, aki a tőke­kamatadóról szóló törvény II. szakaszának 2. §-ából s a 7 éven felüli elhagyatott gyer­mekek ellátásáról szóló törvény egybeve­téséből kétségtelennek tartja az árvapónztári tartalékalapok jövedelmének adómentessé­gét. Tény az, hogy ez utóbbi törvény ér­telmében a gyámpénztári tartalékalapoknak tulajdonképen nincs is jövedelmi fölöslege, mert e jövedelem le nem kötött része a 7 éven felüli elhagyatott gyermekek ellá­tására fordítandó ; amennyiben pedig nincs jövedelem, alap hiányában adó sem vethető ki. A bizottság a főispánnak a törvényből magyarázott álláspontját általános helyes­léssel egyhangúlag tette magáévá A hozott határozat ellen a pónzügyigazgató felebbe­zést jelentett be. Közoktatás. ít e z e y Szilviusz kir. tanfelügyelő havi jelentése bámulatos adatokat foglal magában a tanfeJügyelő nagyszabású tevé­kenységéről ; nem kevesebb, mint 135 tan­termet látogatott meg a mult hó folyamán ós pedig Csorváson 4, Dobozon 3, Ujkigyó­i együtt politikai céloknak kultuszára. Egész Németország ama vágy hatása alatt ól, hogy a német hazát erőssé, nagygyá tegye az egység megalkotása által. S ezt a szel­lemet, ezt az erős, hazafias érzést, de a nemzeti erők fejlesztésére való törekvést is megtaláljuk Benka Gyula egész életében, mindennapi tanári munkájában. Hazajöttót a pártharcok, az alkot­mány visszaszerzéséért támadt küzdelem, a nemzeti öntudatnak elementáris erővel való kitörése előzte meg, mely külsőleg a ruházatban, bensőleg az egész nemzet ösz­szetartásában s az országgyűlésen a hatá­rozati és felirati párt íensóges küzdelmében nyert kifejezést. Azután itthoniétekor az ujabb abszolutizmus, majd felébredésünk, a hosszú alvás sok mulasztás pótlására való törekvés, melyek a kor vonásai vol­tak, mind tevékeny munkára sarkalták az ifjú tanárt, de kifejezést is nyertek mun­kásságában. Magam elé képzelem őt, mikor a lélek szenvedélyeiről, belvilágáról, a gondolkozás eszközeiről s formáiról beszélt; csend volt az osztályban, mindannyian némán figyel­tünk, légy dongása meghallatszott előadása közben. Tüze el-elragadta, kivált ha az emberi gyarlóságra kellett rámutatni, a szép fenségét, kellemét megértetni s a tra­gikumnál a hazáért önfeláldozó-szeretetet megvilágítani. A kisebbeknél szive kedélye nyilatko­zott meg. A rajzot tanította az alsóbb osz­tályokban, de a vonalak megelevenedtek derűs magyarázatától s szeretetteljes kedó­lyessége elfeledtette velünk, hogy iskolában vagyunk. De mikor egy-egy nebuló meg­feledkezett magáról, hogy megkomolyodott az arca, hogy dörgött a hangja, s hogy a veséig hatott a szava, melyben sértés soha sem volt, de annál több öntudatra serkentő szeretet. son 5, Gyula-Eperjesen 1, Ókigyóson 2, Gyulaváriban 3, Szarvason 25, Szentandrá­son 7, Öcsödön 10, Csabán 7, Békésen 25, Köröstarcsán 7,. Körösladányban 9, Vésztőn 9 ós Kótegyházán 7 tantermet. A népokta­tás ügye bizonnyal nyerni fog vármegyénk­ben, ha a kir. tanfelügyelő oly kiterjedt mértékben gyakorolja ellenőrző hivatását, mint aminőről e számadatok tesznek tanú­ságot. A tanfelügyelői jelentós a szarvasi tanitógyülés alkalmából melegen emlékszik meg a tanitói kar magasfoku képzettségéről. Szabó István körösladányi ref. tanitó nyűg dijaztatott. A közművelődési egylet által a magyar nyelv sikeres tanításáért kiosz­tandó jutalomdíjakra a tanfelügyelő Lich­tenberger Antal, Gally János, Laukó Mátyás, L o y k o Vilmos tanítókat, Dús Erzsi ós Mihálffy Emma óvónőket hozza javaslatba. Békésen ós Körösladány­ban gazdasági ismétlőiskola, Dobozon állami óvoda épült. A folyamatban lévő évzáró vizsgák nem zárulnak kellő eredménnyel, ami részben annak tudható be, hogy a lefolyt iskolai évben sűrűn előforduló jár­ványos betegségek miatt a tanítás sokszor és hosszú időn át szünetelt. Szabó Árpád ós R e s t Boriska díj leveleit jóváhagyta. A csorvási ág. ev. egyháznak a tanitói fizetés pótlására óvi 600 kor., s a csabai g. kel. egyháznak hasonló célból óvi 120 korona államsegély iránti folyamodványát a bizottság pártolólag terjeszti fel a kul­tuszminiszterhez. Klein Albert békési izr. hitközségi tanitó ügyében a bizottság elutasítja magától a határozathozatal ille­tékességét. A szeghalmi gazdasági ismétlő iskola végleges elhelyezése tárgyában hozott képviselőtestületi határozatokat a bizottság tudomásul veszi s a további teendőkkel a kir. tanfelügyelőt megbízza Békés község felmentetni kéri magát a belterületen egy hat tantermes iskola felállításának kötelezettsége alól, mert ugy érzi, hogy két tanyai iskola felállításával ez iránti kötelezettségeit már kimerítette. A kultuszminiszterhez intézett ezen kórvény a közigazgatási bizottság elé kerülvén, a bizottság a tanfelügyelő javaslatára, s a j főispán felszólalása után ragaszkodik már korábban több izben kifejtett álláspont­jához s hozott jogerős határozatához 9 Békést a 6 tantermes iskola felállítására kötelezi, egyben felkéri a minisztert, hogy olyan beadványokat, mint a minő Békésé, ne fogadjon el, mert ez a legteljesebb mér­tékben bónitólag hat a közigazgatási bizott­sági eredményes működésére. Dr, Zöldy Géza tiszti ügyész, H a­v i á r Lajos kir. főmérnök, államépitészeti hivatali főnök, valamint Jantsovits Péter árvaszéki elnök előadmányainak tár­gyalása után a gyűlés véget ért Közvetlen a közigazgatási bizottság ülése után a fe­gyelmi választmány, délután pedig az árva­ügyi felebbviteli bizottmány tartotta meg üléseit. Társadalmi élet. A békéscsabai múzeum. Most is viss»hangzanak lelkembon azok a tréfás m®gjegyzósek, melyeket két ós fél év előtt szerteszét lehetett hallani, midőn Láttam őt társaságban, nők között. Nem volt tárgy kicsiny, de nagy sem az ő szellemének. Mint ahogy „Pista bácsi" irta egykor „több benne a tudományokból, mint szorosan szükséges lenne." De azért soh'sem volt tudákos. Előadása mindig vá­lasztókos, kellemes, élvezetes. Szerették ós szeretik hallani férfiak, nők egyaránt. Tud komoly lenni, ha kell, nevetni a környe­zettel, nevettetni, mulattatni, ahogy kevés embernek adatott. Kivált mikor emlékeit adja elő, derű, tréfa, komolyság, hév, lel­kesedós, pajzánság ós erő van előadásában. S mikor férfitársaságban mulat, elfe­lejti tanári voltát, jó barát, jó pajtás, aki élvezi a földi élet gyönyöreit, leszakasztja a rózsát, melyet az óra nyújt, tréfál, ha jól esik, dalra gyújt, ha láng hevíti, ifjú, lelkes ember ma is 64 esztendő terhével a vállán. Fogyatékos volna e jellemzés, ha mint a közélet emberéről megfeledkezném róla. Mint ilyen, ott volt s van mindenütt, ahol közérdek van szóban. Körök, egyesü­letek, társadalom, egyház, község sokszor és sokféleképen vették igénybe készséges szolgálatait, lankadni nem tudó ügybuzgal­mát. S ezért adóznak is neki tiszteletükkel, elismerésükkel. Mint politikus a független­ségi ós 48-as párthoz tartozik szive s lel­külete egész hevével. E téren való szerep­lése s magatartása sok téves magyarázatra adott alkalmat, pedig ő itt is egészen „O" volt. Meggyőződésből függetlenségi 48 as ember, mert az a hite, hogy hazánk csak ily irányú fejlesztéssel boldogulhat. Nehéz az ő szónoki képességeiről mél­tóan szólani. Hallani kell akár erkölcsi tartalmú beszédeit, akár ünnepi alkalma­kon mondott szónoklatait, hogy megértsük előadókópessógónek varázsát. De legreme­kebb — egyéni meggyőződésem szerint — az úgynevezett „tószt" okban. Csak ugy komolyan tárgyalták a miizeum megalapi­pitásánák eszméjét. — Ugyan kit fogunk elhelyezni abba a múzeumba ? talán a csabai tótokat, vagy lakosságunk maradiságát ? O _ O a kórdós jellemző volt társadalmi viszonyainkra, de éppen nem komoly ós nem aggasztó. Rövid két óv alatt megcá­folták a tények. Társadalmuuk benne van a nemzeti nagy művelődés ós haladás hullámaiban s mindinkább szélesebb rétegeket von a fej­lődésbe. Csak tudni kell bánni a népünk­kel, hajlandó az a művelődésre. Igaz, hogy ragaszkodik nyelvéhez s öröklött szoká­saihoz; nem bűne ez neki, csak magyaráz­ható gyöngéje, amely a műveltség terje­désével osökkenni, tűnni fog. Két kézzel fogad e társadalom minden kulturális in­tézményt önmaga művelésére, ha megkí­nálják vele; ha nem kínálják, a maga ere­jéből teremti meg nagy áldozatkészséggel. Városunk utolsó három évtized alatt annyi intézményt teremtett, amennyit addig ösz­szesen nem alkotott. Igy a múzeumot is. j^rős kételkedés ós nehézségek ellenére is megalkotta; ha nem is nagy méretű, de megvan az alapja, amely szépen bővíthető, gyarapítható. Tár­sadalmunk szellemi szükségei s érdeklődése biztos forrása lesz e gyarapodásnak. Ta­núságos s ismeretterjesztő lesz a múzeum. Mindenki talál benne szellemi okulást, az is, aki értékesíthető ismereteket akar benne szerezni, az is, aki művészeti Ízlését akarja finomítani. Szerény a kezdet, de azért örömmel s büszkeséggel tölt el az a szerény oa/ami, amije már van. Van pedig benne több ere­deti festmény ós képmásolat, melyek dí­szei a múzeumnak. Az ipar fejlesztésére ós az izlés finomítására szerkesztett, úgy­nevezett „Mintalapok" oly szépek, hogy állandó kiállítást lehetne belőlök össze­állítani. Vannak becses és ritka régiségei, mind az ezen vidéken évszázadok, évezredek előtt lakó népek tanúságos emlékei; megtudhat­juk belőlük, kik voltak elődeink itt ós mily müveitek? Főleg a Koncsek-gyüjte­móny tartalmas. S annyit már elértünk népünknél, hogy bárhol találnak, ásnak ki egy bronckarcperecet, rézfokost, vagy régi pénzt, nem dobják el, hanem hozzák nagy örömmel s adják a múzeumnak. Van már vagy 400 ilyen régi tárgy, egyszerűek is, értékesek is. Az egyesület is kutatja, ásatja vármegyénk területén a rejtett régi emlé­keket. Minden régi lelet fontos és sokat beszélő adat vidékünk történetéhez. A müveit nyugaton minden kis falunak meg van örökítve századokra visszamenő törté­nete ; nálunk ? hány városnak, történeti eseménynek csak nevét tartja fönn egy­egy puszta, vagy halom elnevezése ? A történeti érzéket fokozhatjuk tehát azzal, ha a régi leletekkel fölelevenítjük a rég multak emlékét. Régi pénzeket s érmeket, örömmel hoz apraja-nagyja ; van is már a gyűjte­ményben körülbelül ezer darab. Vannak szép számmal oklevelek, erek­lyék, gipsz szobrok, melyek mind érdekesek annaü, aki komolyan akar ismereteket sze­rezni s ízlését fejleszteni. A múzeum meg­becsülhetlen tényezője a művelődésnek. A sziporkázik a tudás, a kedély, a szellem s minden egyéni kiválósága abban, amit ilyenkor mond; felmelegít műveltet, mű­veletlent egyaránt. Családi életében boldog is volt ugyan, kijutott neki a jó Isten áldásából is sze­rető, hűséges neje, a nagyműveltségű Kol­lár Jolán oldala mellett, kit 1870-ben tett magáévá. De miként Jóbét, az ,ő szivét is sok kemény próbára tette az Úr. Szépsé­ges leánykáit egymásután magával vitte a kórlelhetlen halál; a Mindenható sujtoló karja élőhalottá tette sok reményekre jo­gosító idősebb Pali fiát s ma csak egy fia s egy leánya vigasztalják a sokszor vér­zett apai szivet s tartják ébren ama re­remónyót, hogy még boldogoknak látja gyermekeit. Adja is Isten ! Mert erős lélek kellett annak a sok csapásnak elviselésére, melyek ezt az apai szivet próbára tették. Benka vallásos lelke, rendithetlen hite bírhatta csak ki özönét a reá szakadó csapásoknak. De amint apadt szeretett családja, annyival közelebb nőtt a szivéhez a főgim­názium s a tanítóképezde, melyeknek Ta­tay István nyugalomba vonultával, 1884 óta igazgatója. Mit tett ezeknek fejlesztése ér­dekében, alig tudnám röviden elmondani. Különben is e dolgok már napjaink ese­ményeihez tartoznak. Mindenki tud róluk ; tanúi ezeknek tanítványai, kik a leghívebb szeretettel gondolnak személyére, mikor tanulóeveik felett eltűnődnek ; tanúi ezek­nek a fentartó egyházak ós vezető-férfiak kiknek nincs hőbb óhajtásuk, minthogy Benka ,Gyulát minél tovább megtartsák állásában. Tanúi tetteinek a nagy magyar Alföld művelt férfia, azok a sok ezeren, kik hatása alatt nevelődtek nemzetünk hasznos polgáraivá. S tanuja végre ez a királyi ki­tüntetés, mely most 40 óvi tanári, 18 óvi igaz­gatói működés után jutott osztályrészéül.

Next

/
Thumbnails
Contents