Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-06-12 / 47. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, junius hó 12 én. 47. szám BEEESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség : Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét iPető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Béke Délafrikában. A váltakozó szerencsével viselt búrangol háború tehát véget ért. Nagyon sokáig tartott a délafrikai vérengzés, tovább, mint az ujabbkoru háborúk bármelyike. Még 1898. október 11-én kezdődött s csak 1902. junius 1-én ért véget. A civilizált világ elejétől fogva a legnagyobb érdeklődéssel kisérte ezt a rettenetes birkózást, mel/ a föld legnagyobb, leghatalmasabb és legkeresz ényebb birodalma és az egyedül az ügyük igazságában és Istenben bizó kis búr köztársaságok közt folyt. A háború a délafrikai harcoso kat nem találta készületlenül. Krüger ós társai már jóval előbb tisztában voltak a britt imperializmus céljaival s a búrok évek óta készültek, hogy fegyveres erővel hiúsíthassák meg Chamberlain és Cecil Rhodes országfoglaló törekvéseit. Eleintén kedvezett is nekik a szerencse. Buller, Gatacre, French, White és a többi angol tábornokok több mint husz csatában megérezték Joubert, Cronje, Delarey, Botha, De-Wett, Schalk-Burger, Kruitzinger ós a többi polgár-tábornokok vaskezét. Csak mikor Robsrts és Kitchener jelennek meg a harctéren s magukhoz vonják Angiix ós a kolóniák majdnem valamennyi mozgósítható hadierejét, változik meg a híre képe. Az angol hadvezérek mégismerked vén a búrok harcmodorával s bizfco sitvén csapatjaiknak a számbeli előnyt, hosszas előkészületek után, tervszerűen előrenyomultak s a búrokat több csatában véresre verik. Joubert ott marad a harctéren, Cronjo pedig fog ságba kerül. Bloemfontein és Pretoria kezébe kerül az angoloknak, akik már-már uraivá lesznek egész Transz válnak és Oranjenek. Krüger ekkor már hajlandó lenne Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 iillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. a tisztességes békekötésre, de 1901. március 7-én Kitchener még oly szigorú feltételeket szabott a búroknak, hogy végső elkeseredéssel inkább hozzáfognak a háború folytatásához. Megkezdődik a nagyszerű guerilla harc. A fokföldi búrok közül mind^többen segítségére sietnek kipusztitással fenyegetett fajrokonaiknak. Az angolokat meglepi a búrok ellenállóképessóg , az öreg Roberts viszszatér Angliába és Kitchener a rém uralmat proklamálja nemcsak a két köztársaságban, de a Fokföld nagyobb részében is. De a búrokat a Kithcener kegyetlenkedései se n törik meg. Az asszo.iyok és gyermekes hő sökké lesznek ós Kitchener hiába változtatja háromszor is a haditaktikáját, a búrok bizony kifognak még az őrházrendszerén is. De lassan-lassan mind szűkebb területre szorul a napról-napra fogyatkozó kis búr sereg, mig végre majdnem három évi hősi küzdelem után ők is belátják, hogy hiábavaló lenne minden további vérontás. A búrok belátják, hogy többé nem juthatnak olyan helyzetbe, hogy az angolokat kiűzhetnék Délafrikából, de az angolok is meggyőződnek róla, hogy a búrok ellentáliása még koránt sincsen tel jesen megtörve s a háború folytatása vérben s pénzben még óriási áldozatokat követelne tőlük. A további áldozatok és küzdelem folytatása pedig annál kevésbbé látszottak indokoltaknak, mivel Nagy-Brittánniának -- tekintettel nemzetközi helyzetére — olyan békét kellett kötni, mely megóvja a birodalmat attól, hogy adandó alkalommal esetleg újból is harcba kelljen indulnia a leigázott búrok ellen. A koronázás időpontja is erősen közelgett s ekkor Chamberlain, Kitchener meg Milner elővették jobbik eszüket és olyan feltételeket szabtak a búrokLaptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. nak, melyeket ezek vigasztalan helyzetükben jó szivvel elfogadhattak. Attól a pillanattól fogva, amikor ugyanis a búrok meggyőződtek arról, hogy sem Európától, sem Amerikától nem várhatnak segítséget, minden igyekezetüknek arra kellett irányulni, hogy megmentsék legalább azt, ami még megmenthető. Mindenekelőtt pedig arra kellett törekedniök, hogy ne engedjék fajukat teljesen elvérzeni ebben a háborúban és hogy a béke helyreálltával módot leljenek fajuk gizdasági és és propagativ erejének a fölfrissitésére. Ezt pedig nagyjában elérték a Pretoriában fogalmazott és a vereingeni nemzetgyűlés által elfogadott egyezményben. Balfour az angol parlament ülésén bemutatta a nevezetes béke' okmányt, melyet nemcsak a koro náztatását váró Edvard király, de egész Nagybritannia is őszinte örömmel fogadott. A gazdasági válságokkal küzdő európai népek legtöbbje is őszintén örül annak, hogy a Nagybritannia ezzel újból visszanyerte akciószabadságát, ós hogy a béke létrehozatalát nem kellett a búrok teljes leigázása árán kierőszakolni. AusztriaMagyarország, — jóllehet a közvélemény, főleg a népek szibadságáért ínég mindig lelkesedni tudó magyar 'közvélemény m'g politikai okokból sem nyomhatta el búrbarát érzelmeit | — a békekötés alkalmából azon őszinte 1 óhajának ad kifejezést, hogy a búrok és angolok közti egyetértés állandó legyen és javára, boldogságára szolgáljon mind a két népnek. Uj vasutterv. A teherforgalomnak viziutak felé terelése. Sámson község közönsége, E ö r ö m Ede uradalmi tiszttartó, községi biró veKiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. zetése alatt több tagu küldöttséggel járult dr. Fábry Sándor, kir. tanácsos alispán elé a mult hétfőn. Előadta a küldöttség az alispán előtt, hogy, bár a község évenként 7000 koronával járul a megyei útalap növeléséhez, mindeddig egyetlen kövezett utat sem kapott, amelyen a kocsi ós teherforgalmat lebonyolíthatná s e tekintetben valósággal mizerábilis állapotokkal kell küzködnie. Azt a kívánságot terjesztette elő a küldöttség, hogy a Sámsonból Tótkomlósig vezető megyei ut köveztessék ki s ez útvonal kövezése minél hamarabb vétessék fel a vármegye útépítési programmjába, hogy igy a község ós nagy vidéke hosszú időn át teljesített s ma már nagy összeget képviselő befizetése ellenében végre-valahára hozzájuthasson az öt joggal megillető kedvezményhez. Ehhez a tervhez kérték az alispán jóindulatu támogatását. Fábry Sándor alispán lekötelező szivélyessóggel fogadta a küldöttséget s méltányos kéróssüket figyelemmel hallgatta meg. Jogosnak ismeri el Sámson község mozgolódását, de a küldöttség által javasolt tervet kivihetősóg ós célravalóság szempontjából elhibázottnak tartja. ^ Sámson—Tótkomlósig vezető megyei ut kiépítése hozzávetőleg 300—340 ezer korona költséget igényel s dacára e nagy tőke befektetésnek, az általános közúti forgalomnak jeientős és áldásos tényezőjévé soha nem valna j mert a kiépíteni kórt útszakasz csak szárnyvonal, melynek folytatása s kapcsolata semmi irányban nincs, s igy általános közforgalom lebonyolítására nem szolgálhatna, A küldöttség által javasolt útépítés költsége tehát valósággal holttőke volna. Méltányos azonban a község kívánsága s az alispán olyan kibontakozást keres, amelyhez a vármegye törvényhatósága is szívesen szavazná meg a megfelelő hozzájárulást. A z A. E. G-. V. vonalának Géza állomásától Tótkomlósig való kiépítés ével sinBékésmegyei Közlöny tárcája. A karszék. Irta: Kövér Ilma. Egy napon jelentkezett Péntek István, hogy elfoglalja állását, mint gyakornok, egy kisebb állami hivatalban. — Péntek István vagyok, — mutatkozott be mély hajlongás közt az osztály főnökének. A fiatal ember alázatos viselkedésében azonban még nem a lenyűgözött tiszt viselő kényszerű alázatossága nyilatkozott meg, de a felebbvaló iránt érzett tisztelet, akit érintetlen kedélye állását megillető nimbusszal vett körül ós az igazságszeretet, a részrehaj latlanság polcára helyezett. Tálos Péter osztályfőnök hatalmának teljes kisugárzásával mustrálta végig a jelentéktelen külsejű, sápadt fickót, akinek még csak aféle szőke selyemszálacskák jelezték a bajuszt ajkai fölött. — Az ur a most felvett gyakornok? — Vagyok olyan bátor. — No hát csak helyezkedjék el ós tegye magát aktivitásba i-izé ur. -- Péntek István, ha megmóltóztatik engedni. — Várjon csak amice, hova is ültessük ? . . . A főnök ur szójj elnézett. Tekintetének körútját mintegy husz pár villámló szem követte, amelyek mind az ellen foglaltak állást, nehogy esetleg az ő kényelmük szenvedjen rövidséget az újonnan jött miatt. — Hát, nézze csak, üljön oda a légfűtés mellett lévő asztalhoz. Most meg tiz száj húzódott gunymo. solyra. Péntek Iztván nagy szerényen elfoglalta a számára kijelölt helyet. A lógfütő ! vezetéke ontotta a hőséget, hogy szegény Péntek István csekély ^negyedóra elteltével ugy kapkodta lábszárait, mintha dróton rángatnák Egy határ lemásolni való aktát csaptak eléje. Péntek István nyugtalanul feszelgett helyén, Tartózkodástól fojtott hangon ejtegette, amint az irodaszolga elhaladt asztala mellett : — Kérnék tollatt, tentát ós papirt. — Tessék holnapig az uraktól kölcsönvenni, amig mindent beszerzek. Mintha méhkasba nyúlt volna a fiatal gyakornok. — Nekem nincs fölösleges tollszárom. — Ne vegye el az ón tintatartómat. — Magamnak is kevés papirom van, nem adhatok belőle. Idő ós fáradság kellett hcfezá, mig összekoldulta, amire szüksége volt. Azután egy kis útbaigazítást szeretett volna kapni egyről másról, de erről még álmodni se merészkedett az előzmények után. Reggel 8 órától délután 3 óráig volt alkalma meggyőződni, hogy belépett az életbe, ahol mindannak ellenkezőjót találja, amit otthonában tapasztalt. Nem azért, mintha az otthona valami túlságos puha fészek lett volna anyagi tekintetben, mert dacára annak, hogy Péntek István jó családból | való, a mostoha viszonyok már csak a jobb származás terheit juttatták neki, s igy valamennyire meg volt edződve az élet számára. De ez illúzió fényes szálai bizony a lelkét tépdesték izekre, mikor ezeket lefejtették róla. Két óra felé Tálos főnök ur abbaníiagyva a munkát, amely gyakran hírlapok böngészéséből állt, kegyeskedett megereszteni azokat a kopott adomákat, amelyeket alantasai annyiszor hallanak, ahányszor jókedv derül a főnök úrra. De azért ma is gépies nevetés hangzik minden oldalról a megszámlálhatlanszor hallott élcek fölött. Egyedül Péntek István nem talált semmi nevetni valót az ólceken. Erre az indolens viselkedésre olyan szemekkel szúrja öt át a főnök ur, amely tekintet nem sok reményt nyújt. Az uj gyakornok élete nem volt irigylésre méltó a következő napokon sem. Reggel mindig ő volt az első az irodában ós ő távozott utolsónak a hivatalos óra elteltével. Persze, hogy ez nem maradt megjegyzés nélkül. Gunynyílak röppentek az újonc felé, aki mindezt oly szerényen cipelte, akárcsak az életet. De egyszer csak váratlan fordulat állt be Péntek István sorsában. Az Írnokok egyike nagy titkolódzva újságolta társainak: — Fiuk, tudjátok-e, ki az a Péntek István ? Az államtitkár unokaöcscse ! — Micsoda ?! — Vérszerinti atyafia. Megbízható forrásból hallottam. Ez a fölfedezés olyan változást idézett elő, amelyet mesében szokott vógbevinni egy-egy tündér jelenése. Vérszerinti rokona az államtitkárnak, aki ugy informálhatja kartársairól a nagybácsit, ahogy éppen tetszik neki ! Mikor másnap reggel Péntek István le akart ülni a fűtőkészülék mellé, már el volt foglalva a helye. Az idősebb írnokok | egyike ült ott és mézédes mosolylyal kínálta a régi helyét a kedves kartársnak. A szomszédja pedig szeretetreméltósággal tolta alá a helyiségben levő egyetlen karszéket, amelynek háttámlája is náddal volt befonva. Kényelmes ülés esik benne. Hoszszas ellenkezés után fogadta el a kitüntetést Péntek István. A mult napon ráosztott porczióból csak felét találta az asztalon. — Nem látták kérem lemásolni való 1,424.456 aktákat? — Nálam vannak — szólt egy suttogó hang a sarokból. Remélem nem veszed rosz néven Pistikém, ha segítek, mert — köztünk szólva — Tálos ur gasztalanul osztotta ki a munkát. Tág szemeket nyitott Péntek István. No lám, a babonás vén asszonyok azt tartják, hogy ha macskát lát az ember álmában, ravaszságot jelent. Ö az éjjel egész falka macskát látott keresztül-kasul futkosni, és ehun ni, rosszakarat helyett a legmelegebb barátságba fulasztják az ő kedves kollegái. Es ezentúl, ha csak segítségére lehettek valamiben, kollegáinak egész gárdája állt szolgálatára. De szép is a kollégiállitás ! Es ilyen gyöngyélete volt Péntek Istvánnak több hónapon keresztül. Egyszer azzal a hirrel lepték meg az urakat, hogy a délelőtt folyamán be fog látogatni az osztályba az államtitkár ur. Látogatás közben egypár ügydarabot is akart megtekinteni az államtitkár ur, olyat, a mely másolás végett éppen Péntek Istvánnál volt. — Péntek István kedves kollégámnál van, — kószségeskedett az egyik irnok, erősen hangsúlyozva a kedvest.