Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1902-06-08 / 46. szám
s ellenőrizheti némileg. Ezen fparányi befolyástól is megfosszuk az államot az érettségi eltörlésével ? Ugyan milyen hazafiak kerülnének ki akkor a szász, oláh ós szerb gimnáziumokból, ha ezen csekély ellenőrzése sem volna meg a kormánynak ? Ezenkivül a középiskolák szinvonalát is az állam határozza meg s emelni igyekszik a külföldiek magaslatára, tehát tájékozottságot kell szereznie az összes iskolák összehasonlított eredményéről; mi más mód alkalmasabb erre az érettséginél? Könnyű ez Franciaországban, ahol egyforma a nyelv ós tanterv minden iskolában, annyira egyöntetű a tanitás, hogy a francia közoktatási miniszter bármely órában meg tudja mondani, hogy az egész országban mit tanitanak. Nálunk ? Annyira széttépett a gimnáziumi tanterv, hogy egységről szó sem lehet; hát még a szellem hányféle ? E bajokon a magyar állam is a többi országok mintájára segíthetne ; a kis Horvátországnak jogában volt törvényben kimondani, hogy területén csak horvát nyelvű iskolát tűr meg s ezt ne tehesse meg a magyar állam ? Mondja ki nálunk is a törvény, hogy e hazában minden középiskolában csak magyar lehet a tanitás nyelve ós szelleme, kizárva a felekezeti (de nem vallásos !) nevelést s tanítsanak magyar ifjúságot a magyar hazának. Ahol a haza ós magyarság érdekéről van szó, ott mellékes ós háttérbe szorítandó minden felekezeti ós nemzetiségi tekintet. Kezdjük meg végre nagyobb mértékben és erélyesebben az asszimiláló, összeolvasztó munkát, hogy mindenki e hazában csak magyar nyelvű, gondolkodású ós érzelmű legyen. Jövő boldogulásunk s nemzeti fönmaradásunk függ ezen törekvés megvalósulásától. Mig pedig a tanításnak ezt az egységét törvény ki nem mondja, kár bántani az érettségit, mely a magyar államnak jóformán egyedül biztosított- ellenőrzési módja a nemzetiségek szellemi fészkeiben s a középiskolák színvonalának föntartásában, vezetésében. Azután nem olyan félelmetes az az érettségi: a legszebb, legideálisabb igazságszolgáltatás a diákoknak. A ki nyolo éven át szorgalmas volt, lelkiismeretes munkát végezett az biztosítva van a baleset ellen, a tanári kar védelmébe veszi s nem engedi meg, hogy a szorgalom méltánytalanságban részesüljön ; aki bármi csalafinta s görbe utakon följutott a nyolcadik osztályba, az vegye megérdemlett jutalmát. Mert utóvégre is a középiskolának nem az a célja, hogy munkakerülő nemzedéket neveljen a nemzet terhére, hanem a társadalomnak alkalmas elemeit megművelje s helyesen készítse elő ós terelje az élet különféle pályáira. Bankúti B. Zoltán. Kerületi munkakiállitás az aradi kereskedelmi kamara területén. Iparossegédek és tanoncok tárlata. Az aradi kereskedelmi ós iparkamara a kereskedelemügyi miniszter rendelete folytán augusztus hó 15 ike ós 25 ike közötti napokon Aradon munkakiállitást rendez oly célból, hogy a kerületbeli iparos tanoncok, segédek ósmunkásoknak alkalmatnyujtson arra, hogy szorgalmuk és ügyességük eredményét bemutathassák és hogy további fejlődósükre nézve a kiállítás által ösztönt nyerjenek. A kiállításban részt vehet mindazon iparos-tanonc, segéd ós munkás, aki Aradon, továbbá Arad, Békés, Csanád s Hunyadmegyék valamely városában vagy községében tartózkodik, azonban csakis olyan tárgyakkal, melyek az illetőnek saját iparszakmájába valók, tehát nem azon kivüleső időtöltések vagy céltalan úgynevezett remekmunkák ós amelyek sem anyaguknál, se felszerelésüknél ós külső kiállításuknál fogva nagyobb befektetést, illetőleg költséget nem igényelnek. A kiállításra való bejelentéseket ott, hol ipartestület van, az ipartestület utján, ahol ipartestület nincsen, az ipariskolai igazgatóság utján junius hó 1}0-ikáig kell a kereskedelmi és iparkamarához beküldeni. A tárgyak beküldésének határideje augusztus elseje. A kiállításban való részvétel a kiállítókra semmiféle költséggel nem jár. Nemcsak térdijat nem fizetnek, dj még a tárgyak be- ós visszaszállításának költségeit is a kamara fedezi. A kiállított tárgyak megbiráltatnak ós kitüntetésben rószesittetnek. Háromféle kitüntetés lesz: aranypénzbeli jutalom, ezüstpónzbeli jutalom ós elismerő oklevél, A jutalmazásban részesült kiállító kitüntetéséről annak mestere is oklevelet nyer, mert az érdemből a munkaadót is rész illeti. Az aradi kereskedelmi ós iparkamara gondoskodik, hogy a kiállításra a kiálltó tanoncok, segédek ós azok mesterei a vidékről fél harmadosztályú jegygyei utazhassanak be Aradra a kiállítás megtekintésére. Iparosaink bizonnyára feltudják fogni ezen kiállítás nagy jelentőségét, mely egyfelől tanulságosan mutatja be a jövő iparosnemzedék képességet ugy a szakértők, mint a nagy fogyasztó közönség előtt s igy az iparfejlesztés jövő iránya tekintetében is útmutatást nyújt, másfelől emeli a tanoncok és segédek önérzetét s ugy őket, mint a tanitó ós munkadó mestereket további haladásra serketvón, az iparos-szakképzés hathatós tényezőikónt jelentkeznek. Remélhető azért hogy a munkaadó iparosok minden lehető módon előfogják segíteni, hogy személyzetük a kiállításban részt vehessen, sőt buzdítani fogják ezt a saemólyzetet arra, hogy minól szebb tárgyakat készítsen a kiállításra. A csabai ipartestület felhívást intézett a munkaadókhoz. A kiállításra vonatkozó felvilágosítással a kamarai iroda, azonkívül az ipartestület készséggel szolgál mindenkinek. Esküdtszóki tárgyalások Harmadik napon megcsappant érdeklődós mellett tárgyalt a bíróság ; az igaz, hogyha S t r i n c Sándor az ügyészségi vádirat ellen annak idejében kifogásait a vádtanácshoz benyújtja, ügye nem is került volna esküdtszék elé, mert a vádtanács bizonyosan leszállítja az esküdtbíróság illetékességét ós legföllebb könnyű testisértós vétsége miatt indítanak ellene eljárást. De mert Strinc jogával nem élt, ugyancsak nagy parádét kellett a bíróságnak kifejteni, hogy az esküdtek verdiktje alapján felmentő Ítéletet hozzon. A furfangos gazda. A bíróság a következőkép alakult meg. Elnök : H u b a y Lajos, birák : Fekete József és dr. T h o 1 t István, jegyző : M i s 1 e y Kálmán, közvádló : Tóth Ferenc alügyész, védő : dr. B e r é n y i Ármin, sértett Kosnyik András képviselője : dr. Martos József ügyvéd. Esküdtek : Deut«ch Jakab, Biró Károly, Reísner Ede, Reisz Kálmán, Haan Béla, Kociszky Mihály, Hódy Károly, Sperlagh Ignác, Kovácsik János, Michnáy Gusztáv, Sztojanovics Gyula, Z. Tóth Sándor. Pótesküdtek: Kertész Gábor, Stark Adolf. Vádlott. Jóképű magyar ember ifj. Strinc Sándor, ki egyenes feleleteivel önkénytelenül is rokonszenvet ébresztett maga iránt. Orosházáról származott a szarvasi határba, hol mint bérlő gazdálkodik. A közvádló azért emelt ellene panaszt, hogy Kosnyik Györgyöt, midőn kamrájában tetten érte, egy revolver lövéssel megsebesítette, ugy hogy 8 napig gyógyuló sérülést szenvedett. Hubay elnöklő biró kérdésére ezt beismerte s a tényállást igy adta elő: — Régebben észrevettem, hogy cselédeim a tanyáról több apró tárgyat elloptak s azokat értékesítették, AZ volt a gyanúm, hogy ezt a szomszéd tanyán lakó Kosnyik fiuk biztatására teszik. Megakartam tehát erről győződni, azért felkértem D ud á s András béresemet, menjen át a két testvérhez, s vegye rá őket, hogy az általam e célból kikészített búzát és kukoricát vásárolják meg tőle. Dudás erre ráállott, s ugy egyeztünk meg, hogy jelt ad nekem, ha a Kosnyik fiuk a tanyában lesznek. Igy is törtónt. Én lesbe álltam. Éppen Maginyei István tanyájára indultam, mikor nagy kutyaugatást hallok. Tisztában voltam vele, hogy a tolvbjok tanyámon vannak. Egyenesen a nyitott kamara ajtónak tartottam, hol hangosan elkiáíltottam magam : ki innen, mert baj lesz. Revolveremet kezembe fogtam, hogy a tolvajokat annál jobban megijeszthessem. Kiáltásomra Kosnyik András és György kiugrottak, András megfogta a kezemet ós öccsét biztatta, meneküljön. Ez el is szaladt. 0 pedig olyat lökött rajtam, hogy majd elbuktam, és szintén futásra vette a dolgot. E miatt haragra gerjedtem, s miután nem bírtam őket utolérni, revolveremből utánnok lőttem és a lövések közül egy Kosnyik Györgyöt hónalján megsebezte. Sértett. Kosnyik György fiatal, 18 éves fiu, körülbelől ugy adja elő a dolgot, mint vádlott, csak a lopási szándékot tagadja. Dudás őket tőrbe csalta, mert sem ő, sem bátyja nem akartak tőle vásárolni, de annyit járt a nyakukra, hogy nem tudtak tőle szabadulni. Éppen a zsákba töltögették a búzát, mikor Strinc ezekkel a szavakkal rontott rajtuk : „az Istenedet megállj, ki vagy, mond meg, mert meghalsz !" revolverét András bátyjára szegezte. A veszély érzetében ez Strinc kezét megfogta, őt pedig menekvésre ösztönözte. A mit meg is tett. Majd bátyja is futásra fogta a dolgot, mire Strinc négyszer rájuk lőtt. A negyedik lövés őtet hónalján sebezte meg. Az volt a szerencséje, hogy vattával bélelt kabát volt rajta, igy a vastag ruhadarab a lövés, erejét megbónitotta. A tanuk és szakértő. A tanuk a fenti tényállást meg erősítették, igy vallomásuk lényegesebb eltérést nem tartalmas. Dr. Z ö 1 d y János törv.széki orvos igazolta, hogy a Kosnyik sebesülése könnyű természetű volt, miután az 8 nap alatt meggyógyult. A golyó nemesebb részeket nem sértett, dacára annak, hogy a borda mellett fúródott a testbe. Vád és védbeszédek Tóth Ferenc alügyész hosszabb beszédben bizonyítgatta Strinc bűnös égét és azt vitatta, hogy előre megfontolt szándékkal emelt fegyvert Kosnyik Györgyre, s nem rajta mult, hanem a puszta vóletj lenen, hogy az halálos sebet nem kapott. Arra kérte az esküdteket, hogy a gyilkosság kísérletében mondják ki bűnösnek. Dr. B e r é n y i Armi védő ügyvéd nagy jogi készültséggel cáfolgatta az ügyész által felhozott érveket, számos hasonló esetet sorolva fel, melyekben a bíróság nem a gyilkosság kísérletét, hanem egyszerűen súlyos vagy könnyű testi sértés vétségét állapította meg, és ehhez képest szabta ki a büntetést. Martos József dr.-nak csak az esetben lett volna szólás joga, ha az ügyész a vádat elajti, de miután ez vádja mellett megmaradt, ügyfelének érdekében nem szólhatott. A verdikt. A bíróság a következő kérdést intézte az esküdtekhez: Bünös-e Strinc Sándor abban, hogy ölési szándókkal, de nem előre megfontolva, Kasnyikot hónalján megsebezte, mi által ez könnyű sérülést szenvedett, s hogy Strinc ezzel a jogos védelem határain megzavarodásból túllépett, ugy hogy e miatt cselekménye nem büntethető ? Az esküdtek főnöke, Haan Béla hirdette meg az esküdtek határozatt, a melyszerint Strincet bűnösnek találták ugyan, de cselekményét nem büntethetőnek nyilvánították. A bíróság ez alapon felmenti) ítéletet hozott. Rossz asszony. Pénteken a békési kikapós menyecske, Baji Imrénó állott az esküdtek előtt, A mi eddig még sohsem törtónt meg, dr. L i s z y, kir. ügyész zárt ülést kért, mert kényes természetű kórdóseket kellett tisztába hozni. Ez okból az elnök Baji Imrének ós nejének kihallgatása alkalmával a közönséget távozásra szólította fel. Hallgatóság pedig — különösen Békésről — szép számban jelent meg, melyet az elnök kívánsága kellemetlenül érintett. A bíróság tagjai voltak: Y. Szakmáry Arisztid elnöklete alatt Hubay Békésmegyei Közlöny tárcája. A templom. A dobozi r. kat. templom avatási ünnepére irta : Sántha Sándor. Tudjátok-e mi e templom ? Királyi lak bércnek ormán, S fejedelmi zászló gyanánt A keresztjel ragyog tornyán. Szent hely, hová királyok is Szivükben hódolni járnak, Hogy elismerjék hatalmát A királyok Királyának. - Áldd meg azért óh kegyes Ég Kik e templomot emelték 1 Tudjátolte mi a templom ? Égi At-Jpi földi háza, Hova édes gyermekeit Szeretettel hívja, várja. Édes otthon, hol Krisztusban Mindnyájan testvérek vagyunk, Ahol áldást és jutalmat Lelki érdem szerint kapunk. - Áldd meg azért óh kegyes Ég: Kik e templomot emelték 1 Tudjátok-e mi a templom ? Erős hitűek hajója, Mely az Istenben bízókat Lelki viharban megóvja. Erős várunk, melyben rajtunk Erőt a pokol sem vehet, Mig kitudjuk érdemelni Az „igaz keresztény" nevet. - Áldd meg azért óh kegyes Ég • Kik e templomot emelték 1 Tudjátok-e mi a templom ? Világító torony fénye, Mely a lelki tévelygőket Bevezérli biztos révbe; Kikötőhely, hová lelkünk Remény-vitorlával evez, Midőn a sors sújtó keze Keményen ver, fájón sebez. — Aldd meg azért óh kegyes Ég: Kik e templomot emelték 1 Tudjátok-e mi a templom? Mindig telve álló kincstár, Hol a tiszta lelkűekre Fejedelmi ajándék vár. Hol a lelki gazdagságot Az örökszeretet Atyja, Kegyelmének tárházából Bőkezűen osztogatja. — Áldd meg azért óh kegyes Ég! Kik e templomot emelték! Tudjátok-e mi a templom ? Elhagyottaknak menhelye, Hol segítőt s gyámolt talál, Ki bizalommal lép bele ; Hol a jóság kútfejétől Bús özvegyek, szegény árvák Keservüknek poharába Vigasztalás mézét kapják. — Áldd meg azért óh kegyes Ég; Kik e templomot emelték 1 Tudjátok-e mi a templom? Uj-szövetség Oolgothája, A hol már nem ázik vértől Jézus drága keresztfája ; A hol mégis - titkos módon Megújul a nagy áldozat, Melynek árán a Megváltó Mennybe nyitott nékünk utat — Áldd meg azért óh kegyes Ég: Kik e templomot emelték ! Tudjátok-e mi a templom ? Végcélunkhoz útmutató, Melyet buzgó lelkek által Állít fel a Mindenható. Óh! kövessük azt az ösvényt, Melyet ez útjelző mutat, Hogy egykoron mennyekben is Imádhassuk majd az Urat. — Te pedig áldd meg kegyes Ég! Kik e templomot emelték! A pákai casinó. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Kysz. A nyáron kót napig voltam Páka rendezett tanácsú város vendége. E kitüntetést nem annyira a pákaiak vendégszeretetének, mint inkább ama körülménynek köszönhetem, hogy a rendezett tanácsú város hatósága holmi rendezetlenségnek jött nyomára. Ugyanis a hivatalos pénzek azon része, mely az érdemekben őszülni kezdő jegyzőre vala bizva, megfoghatatlan módon eltűnt. E pénzek hollétét kellett volna kipuhatolnom, de a legszorgosabb nyomozás dacára, a hiányzó nyolcezer forint állandóan ós következetesen megmaradt ismeretlen tartózkodási helyén. Mely büntetőjogilag is fontos körülményt siettem felettes hatóságomnak tudomására hozni. Ahhoz azonban, hogy engem milyen megtiszteltetés ért Pákán, az ott töltött két nap alatt, felettes hatóságomnak semmi köze. Hogy mégis nyilvánosságra hozom, annak oka abban keresendő, hogy a pákai jegyzővel, az ismeretlen tartózkodásu pénzzel csekélységemet is kombinációba hozták. Amely aljas ráfogást ezennel megvetéssel visszautasítom s az egész ügyet reputációm érdekében ezennel átadom a nyilvánosságnak. ítéljen felette a nagyközönség ; én az ítéletet emelt fővel várom ! . . . , . . Mikor a vonat a pákai állomásra berobogott, egetverő éljenzés és a tűzoltó banda rózinstrumentumaiból előtörő Rákócziinduló fogadta A perronon fekete ruhás rendezők, kókbeli parasztok, sisakos tűzoltók és az elmaradhatatlan fehérruhás lánykák képeztek sorfalat. Azt hittem valami előkelő személyiség érkezik velünk; de csalódtam. Az első osztályon négyen utaztak. A görömbölyi plébános gazdaszszonya; a csetneki másodbiró; a pákai regalebórlő és csekélységem Megnyugodtam : nem nekünk szól a fogadtatás ! Leszállottam a kupéból; az éljen újra kitört. Azt hittem a kitűnőség a II. szakaszban utazott. Én is éljeneztem. Aztán csodálkozva néztem körül. Kalapok, kendők, lobogtak felém s egy fekete cigánykópü, tömzsi emberke nem épen fényes diszmagyarban (az anyakönyvestől kérte kölcsön) állott elém. Köhentett egyet, aztán . . . aztán ismét köhentett. Altalános csend. Én álltam ... a díszmagyar köhentett . . . a közönség hallgatott. Aztán ón köhentettem ... a díszmagyar állt ... a közönség még mindig hallgatott. Végre is az állást, köhentést ós hallgatást a díszmagyar unta meg. Egyet előre lépett ós beszélni kezdett; oly mély hangon, hogy szédülés fogott el. „Nagyságos uram! Mólyen tisztelt hazafi! A pákai intelligencia, melyhez tartozni szerencsés vagyok, a pákai polgárok érzelmével karöltve, (ezt a frázist nem értettem, most sem értem !) igen is karöltve, teljes díszben, hevülő kebellel jött Nagyságod