Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-01-16 / 5. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, január hó 16 án. 5. szám BEEESMEBYEI EOZLONT Telefou-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza POLITIKAI LAP, Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. BAJCZAI BELICZEY ISTVÁN 1827-1902. Vármegyénk legérdemesebb szülöttjét vesztettük el Beliczey Istvánban, ki kora ifjúságától fogva haláláig a közélet s különösen vármegyénk közügyeinek vezetésében vezérszerepet vitt s közhasznú működésével nemcsak az elsőséget vívta ki kortársai között, de megnyerte egyszersmind polgártársainak tiszteletét, becsülését is. Ritka, követésre méltó példája a magyar embernek Hazaszeretete nem hangzatos frázisokban, hanem hazánk és a magyar nemzet szilárdítására irányzott, megfontolt és állandó ténykedésben nyilvánult. Vagyonos magyar nemes létére, eldobva magától a fajunkat jellemző kényelmes, gondtalan életet, haladásra ösztönző nyughatatlansággal munkálkodott, s mig szívósan ragaszkodott azon hitéhez, hogy a magyarság legfőbb feladata az anyagiakban való emelkedés, mert csak az vezethet önállóságra, függetlenségre, addig másrészről nem hanyagolta el a tudománynak és a szabadságszeretetnek fejlesztését sem. Békesvármegyében a demokratikus eszmék diadalra jutása az ő nevéhez fűződik, s a közgazdasági és kulturális haladásnak egyik legfőbb tényezőjeként, s közigazgatási életünk korszerű emelkedésének általánosan ismert alakjaként tisztelte vármegyénk közönsége. Bajczai Beliczey István régi nemes családból származott; nagy atyja már megyei tisztviselő s 1790-ben Békésvármegye egyik követe; atyja József // vármegyei fopénztárnok volt. 0 Békéscsabán 1827 március 14 én született. Első kiképeztetését a szülői háznál, azok gondos felügyelete alatt magán tanítóktól nyerte, majd később reális gondolkozású atyja által Bécsbe küldetett, hol a politechnikumnak négy éven át szorgalmas látogatója volt. 1846-ban már a fiatalság élén látjuk őt, lelke egész hevével küzdve a liberális eszmék mellett a vármegyei választásoknál. 1847-benOlaszországban gazdagította ismereteit, de a következő év már Pesten találta őt, résztvéve a hazánkat átalakító mozgalmakban. A szabadságharcban önként aláveté magát a sorshúzásnak, de fehérgolyót húzván, atyja kívánságára hon maradt azért is, mert öcscse — a ma is élő és közbecsülésben álló Rezső már a honvédek sorában közdött s idős atyjának támaszra volt szüksége.Később mégis mint nemzetőr hadnagy Becskerekníl, s azután mint egy lovas szabad csapat kapitánya, a tiszai hadseregnél rótta le hazája iránti kötelességét. A^on hosszú ós nehéz éj alatt, mely a szabadságharc után hazánkra borult, Beliczey István is, mint sok más, teljesen visszavonulva, gerendási birtokán gazdálkodva, egy jobb jövő iránt táplált vágygyal eltelve, folytatta életét, nőül véve most már gyászoló özvegyét: konopi Konopy Antóniát s családja anyagi és szellemi gyarapításán működött. Beliczey ujabb politikai pályája 1865 ben kezdődött, a mikor is balközépi program alapján Gyula városa képviselővé választotta. E várost Beliczey István két cikluson át képviselte s a balközépnek és vezére, Tisza Kálmánnak törhetlen híveként szerepelt. Ez idő alatt nyilvánult politikai tevékenysége, mely egész Békésvármegye politikai életére hathatós befolyást gyakorolt. Az ő éles esze és demokratikus gondolkozásmódja kellő mérlegelése után belátta azt, hogy e vármegye közönsége értelmi súlyánál és vagyonosságánál fogva megérett és méltó arra, hogy szivében a szabadeszmék erősebb gyökeret verjenek, a hozzá szívósan ragaszkodó barátai, a vármegye középbirtokosai segédkezése mellett keresztül vitte, hogy a liberális irány ugy az országgyűlési, minta vármegyei és községi képviselőválasztásoknál győzedelmeskedjék. A pártélet változatos és izgató mozzanatai közepette sem feledkezett meg családja anyagi érdekeiről s földbirtokait — melyeknek nagyrészét saját szorgalmának köszönhette — a kor kívánalmai szerint kezelte. Gazdasága mintaszerű s maga mint kitűnő gazda oly nagyhírű volt, hogy az országos dohánytermelés emelése érdekében iránytadó tapasztalatok szerzése tekintetéből a külföldet mint a magyar kormány kiküldötte utazta be. Hat évi képviselősködés után a részére ujabban is felajánlott mandátumot nem volt hajlandó elfogadni ós az 1870 ik évtől kezdve mint a vármegyei ellenzék vezére és 1873. évtől kezdve ismét gazdálkodással foglalkozott, s mint a Békésmegyei Gazdasági Egylet elnöke igyekezett mélyreható elveit és eszméit terjeszteni és megvalósítani. A Deák-párt és balközép egyesül vén, ő is a szabadelvüpárt tagja lett s a vármegye akkori nagynevű főispánja: Tomcsányi József halála után az 1876-ik évben Békésvármegye főispánjává neveztetett ki. A vármegye egész lakossága örömmel és teljes megnyugvással fogadta e kinevezést s a legnagyobb bizalommal tekintett uj főispánjának működése elé. Beliczey István megvalósította a működéséhez fűzött komoly reménye ket s önérzettel mondhatta el, hogy a vezetése alatti vármegye az ország legjobban igazgatott vármegyéi között foglalt helyet. Békésvármegye, mint az alföldi vármegyék általában, a legnagyobb mérvű közlekedési miseriákban szenvedett; Beliczey belátta azt, hogy a közlekedés biztositása nemcsak a közgazdasági érdekek felvirágzísának, de egyszersmind a jó közigazgatásnak is egyik főtényezője teljes buzgalommal oda törekedett tehát, hogy a közlekedési utak jókarba hozassanak, s behozta az utkaparói intézményt, s törekvéseit siker koronázta. A vasúti indóházakkal ellátott nagy községeknek kőuttal való ellátását kezdeményezte, s terve az egyes községeknek kőuttal való öszsze kapcsolását — melyet nyomdokain haladó utódai s különösen a vármegye tevékeny alispánjának erélyessége folytán — megérnie sikerült. Beliczey nemes gondolkozásának egyik kétségtelen ^onyitéka a vármegyei nyusdljL-itézet megalkotása is. Azory|H^ megpróbáltatások közepet^W^nelyek a magyar alföld lakóit az 1879. és 1888-iki óriási árvizek által érték, Beliczey nagy erélyel és mindenki által bámult fáradhatatlansággal igyekezett nemes hivatását teljesíteni. Hálával emlékezhet meg vármegyénk sokat zaklatott lakossága akkori főispánjáról, kinek befolyása és fáradhatlan utánjárása a vizszabályozás terén is igen sok üdvös munkálat létrehozója volt. Ezen életrajz kerete sokkal szűkebb, semhogy abban az ő ténykedései, áldásdús alkotásai egyenkint felsorolva és kellőkép méltatva lehetnének; hiszen majdnem előttünk van még ugy az ő vármegyei, valamint gazdasági egyleti működése; hiszen velünk élt, velünk működött, s működésének eredményei szemeink előtt folytak le, s ha, nem akarunk elfogultak lenni, elkeli ismernünk, hogy vármegyénk oly fiát vesztette el a boldogultban, a ki méltó arra, hogy őszinte szivvel gyászolja meg annak minden polgára. Érdemei a legfelsőbb helyen is méltányoltattak, amennyiben az 1881-ik évben Ő Felsége által a Lipótrend lovagkeresztjével, 1898-ban pedig, midőn mint a békésmegyei gazdasági egylet elnöke negyedszázados jubileumát ünnepelte, a Szt. Istvánrend kis keresztjével tüntette ki. Ez után még rövid ideig — egy évig — viselte az elnöki tisztet, de miután az egyletben jelentkezni kezdő irányt nem helyeselte, s az ellen küdeni már sem kedve, sem ereje nem volt, dacára az iránta még folyton nyilatkozó ragaszkodásnak, minden kérés dacára tovább viselni hajlandó nem volt, s ezzel úgyszólván teljesen visszavonult a köztevékenység és közélet sokszor rögös mezejéről. Ha valaki, Ő bizonnyal megérdemelte a ragaszkodást, a mely őt környező; megérdemlé a kitüntetéseket, melyeket — nem keresve bár — osztályrészül nyert. A modorában nyilvánuló közvetlenség, a leereszkedés sértő fitogtatása nélkül, gazdag ós szegény iránt nyilvánuló barátságos magaviselet s azon független gondolkozás és ténykedís, a mely őt fel- és lefelé egyiránt jellemzé, adták meg néki azt a méltóságot, a melyet állásával szerzett, de a melyet szükség nélkül nem használt soha! Emléke sokáig élénken fog élni emlékünkben s bizcnnyal azok is, kik az utóbbi években nem osztották sok dologban felfogását, elfogják ismerni hogy Beliczey Istvánban oly egyént vesztett a vármegye, a kinek helyét egyhamar nem fogja pótolni senki, s az az ür, a mit maga után hagyott, még sokáig marad betöltetlen. Zlinszky István.