Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-05-18 / 40. szám

lagos rövid sort szentelve is, két levélközlemény is telnék belőlük. A mozgalmas politikai élet feljegyzésre méltó eseményei közül megemlitjük a Kossuth Ferenc fenyegetését, hogy a függetlenségi párt késhegyig menő harcot fog vívni azzal a kormányelnökkel, aki Magyarország rovására az osztrákoknak engedményeket tesz, azután Széli Kálmán nyilatkozatát, hogy szükség esetén rövid néhány nap alatt megvalósíthatjuk az Ausztriától való gazdasági különválást, de legfőképpen a mai szenzációt. Ez az : a Kossuth-párt fiatalabb tagjai, élükön ít á t k ay Lászlóval, a költő-kópviselővel, nagyon haragusznak amiatt, hogy a magyar delegáció nem nyilvános albizottsági ülésein német szó is hangzik. Erről a tényről személyesen is meg akarván győződni, tegnap megkísérelték ketten, hogy bejussanak a hadügyi albizottság üléseire s a miért ezt meg nem engedték, mentelmi joguk megsértését látták ebben s a képviselőház mai ülését emiatt való rekriminációkkal töltötték ki, ugy hogy a pünkösdi szünetet sem kezdhette meg a t. Ház. Ülés után pedig átvonult egy kis sereg Kossuthista a delegációs ülések színhelyére, a Nemzeti Muzeumban, a hol minden fennakadás nélkül bejuthattak a hadügyi albizottság tárgyalásához, mert készséggel nyitottak ugyan nekik ajtót, de a mint a terembe léptek, S z a p á r y Gyula gróf elnök—berekesztette s holnapra halasztotta az ülésezést. Igy aztán nem értek célt az „ostromlók." (Mint illetékes helyen értesülök, a delegáció teljes ülést tart holnap délután 4 órakor, amelyen határozatot hoznak abban az ügyben, vájjon az országos bizottság albizottsági ülésein jelen lehetnek-e olyan országgyűlési képviselők, akik nem tagjai a delegációnak.) E hét középső napján zajlott le az udvari bál is, amely az uralkodó család több tagjának jelenlétében a szokottnál is nagyobb fénynyel folyt le, amennyiben e bálon az előkelő magyar társadalmon kivül a nagyhatalmak képviselői, a diploma' ciai kar tagjai is részt vettek. Hát még mily érzelmek kelnek majd a karusszel nézőközönségében ? Ez a lovagi tornajáték, amelyet ma este mutatnak be először arisztokratáink — élükön főhercegekkel ós főhercegnőkkel, — hitvány irkafirkává degradálja a szárnyaló ódákat is, amelyeket e páratlan fényű, rég elmúlt dicsőséges időket, igazságos Mátyás királyunk korszakát elénk varázsló lovagi tornajáték ismertetésére, móltatására megkísérelnek. Az ón pennám is tiltakozik e hasztalan próbálkozás ellen. Térjünk hát egyszerűbb, demokratább szórakozásokra. ~ A színházi életről sem lehet, mint unalmas témáról beszélni ; ne is említsünk mást, mint azt az egyszerű számbeli adatot, hogy pünkösd két napján például nem kevesebb, mint 30 előadás lesz a íőváros szinházaiban. Vígszínházban egy francia bohózattal megtörtónt az a ritka eset, hogy 23 nap alatt megérte a huszonötödik előadást. Az „Őrnagy ur" ez, a melynek olyan hirét költötték, hogy a vidéki városok egynómelyike (precedensek után Ítélve : Debrecen, Nagyvárad, Arad) a darab előadása miatt megkondítják majd a vészharangot. A Nópszinkázban kínai látványosságra készülnek, hanem várni kell a bemutatással melegebb napok beálltáig, hogy a darabban foglalt utasítás szerint 200 copfos emuertársunk a meghűlés veszedelme nélkül ugorjók a Peichóba, amely ott fog hömpölyögni a színpadon. A Magyar Színházban a majdnem — mágnás menyasszony F e d á k Sári — ahogy ő szereti: Zsazsa — kedvéért lehetetlen darabokat adnak elő, a Nemzeti reprizekből ós klasszikusokbői él, F e 1 d papa színháza a darabjaival nyári hangulatot igyekszik a városligeti hűvös levegőbe hozni, a Horváth-kerti arénában Krecsányi derék társulata ólén A n d a y Blanka selymes, ezüstös hangjával bűvöli el a klasszikus operettek kedvelőit. A mulatóhelyek száma a pünkösdi ünnepekkel megszaporodik; ma este mutatja be a kiváltságos sajtó képviselőinek Ős-budavárát a vállalat igazgatója. Ősbudavára szomszédságában emelkedik egy vasalkotmány, ahol Garró németalföldi királyi cirkusznak mutatványait fogja élvezhetni az érdeklődő közönség. Csak aztán jó időnk is legyen, sóhajtoznak a nyári mulatóhelyek igazgatói ós tulajdonosai. S ez az óhajtásuk mindmáig nagyon is indokolt. Sajnos: még nincs igazi tavaszunk. Ha nyilnak is az orgonák, ha illatozik is a gyöngyvirág, ha május közepén tul is vagyunk : estónkint bizony jól begomboljuk a felöltőnket s szinte dideregve kívánunk a szállóigével a rakoncátlan időjárásnak: — Jobb erkölcsöket! Ryf. egyikét, hogy mondaná meg, mennyi összesen 3 véka buza, meg 5 véka buza? — Nem tudom ! - volt lakonikus válasz. — Hát mért nem tudod? — kirdezi tőle a nagyságos ur szeretettel. — Azért mert mi csak kukoricába számolunk. A jóslat. Ez is megtörtént még pedig Csabán Van itt valahol valami hires kártyavető asszony, a Bielik néni. Felkeresi a múltkor a többek között két uri asszony is, hátha sikerülne a jövöből nekik valamit megtudni. Keveri a kártyát Bielik néni és az egyik menyecske asszonynak a kővetkezőt veti ki: — A tekintetes asszonynak legkisebb fia a vízzel telt hordóba fog bele esni, és oda is vész. Igen megijed erre a nagysága, mert bizony a Janika fia igen szeret a vizbe pancsolni, és ha csak sz erét teheti papiros csónakokat ereget a dézsa vagy hordó vizére eső után. Megijedt ő nagysága anyira, hogy csak egy pohár hideg viznek köszönhette azt hogy el nem ájult. S azóta mindig ezzel a gondolattal foglalkozott . . . Másnap egy zsuron ő nagysága éppen beszéli a kártyavető nő rémes jóslatát, midőn az ablakon kitekint és lélekszakadva rohanni látja nagyobbik fiát. Felsikolt és a kanapéra rogyik. Eltorzult vonásokkal kiált belépő fiára : — Ne jöjj be, ne jöjj be ! A nagyobbik fiu is megijedt erre és a nagy társaság is megingatja biztos fellépését és szepegve pityeregve megáll a küszöbön. — Meghalt? kérdezi az anya kétségbeesetten. — Nem . . . nem tudom, hogy meghalt-e? igy a fiu. — Ki húzta ki ? ! — Én nem tudom, hogy ki húzta ki ! De ezt már a nagyobbik fiu is sirva mondta. — Otthon volt-e apád ? — Nem, nem volt odahaza, csak most jött haza és elküdött a szobakulcsért. Személyválogatás A berényi hetipiacon malacok árul a magyar. Takaros jószágok voltak s csakhamar került is vevő. Végignézte a malacokat s aztán kezdi az alkut imigyen: — Hogy adná kend, ha vennék ? — Tiz pengőért darabszámra . . . — De magasra tartja! Aztán meglássa az a fekete malac sokkal kis&bb, mint az a rövidfarkú. . . Megszólal a malacok gazdája; — Mán pedig én csak igy adom el személy válogatás nélkül. . . Az .ábrándos" fül. Rossz fát tett a tűzre a héten egy kocsisember, a kit e miatt alaposan helybenhagyott a gazdája. Feldagadt egy kicsikét a legény feje és bebugyolálva ment másnap a rendörségre, hogy panaszt tegyen. A rendőrbiztos egy pillantást vetett az emberre s már tudta mi történt vele. — Ki ellen van a panasz ? — A gazdám ellen, kérem alázattal. Az este ugy pofon teremtett egy kis abrak sorja miatt, hogy most is arrul ábrándozik a fülem ! A csuklás orvossága. A dobozi magyar rózsás állapotban ment haza Gyuláról a falujába. Útközben elővette a csuklás, ugy hogy a mi emberünk bement a gyógyszertárba, hogy segítsen rajta a patikárius ur. A humorral is rendelkező gyógyszerész, látván a magasabb hangulatot, ezt ajánlotta : járkáljon a patikában négykézláb tiz percig, biztosan elhagyja a csuklás. A magyar megcsóválta a fejét, azután letette a kalapot, meg a tarisznyát és a patikus négykézlábra állította. Ment a dolog, eltelt a tiz perc és csodák crodája: megszűnt a csuklás. Nagy lihegve feláll az urambátyám és igy kezd szólni : — Köszönöm az orvosságot . . . Hát osztán mi jár érte? — Két korona, mondja a patyikus. — Csak nem ? — De igen. — No hát itt van, mondja a dobozi magyar, de hát az ur tegyen róla, ha feljelentem, hogy gyógykezelt és recept nélkül adott orvosságot 1 Megyei mesék. Számtan és a kukorica. Iskolalátogatások alkalmával a királyi tanfelügyelő a csemeték mathematikai tudományáról akarván meggyőződni, felszólítja a legelői ülő gyermekek Társadalmi élet. Hazafiság. Kezembe került valamelyik komédiás társaságnak a reklámlapja, mely a minap mulattatta mutatványaival Csaba fejletlenebb ízlésű közönségét. Böngészem, tanulmányozom nagy hangon szerkesztett reklámját; látom rajta a sok művésznek cseh, német s kitudná megmondani, mi lyen nemzetiségű nevét, alatta nemzetközi nyelven a művészet, ugrálás, éneklés azon nemét, melyben az illető művész a világ bámulatát elérte. Eddig a reklámot bármely országban megértenék, anynyira idegenek a nevei; alul jön azután a kevésbé szerény öndicséret, mely szerint a társulat „magyar hazánknak" első ilyen fajta művészi attrakciója, mely magyar művészi erőivel a magyar névnek már sok dicsőséget szerzett a külföldön, tehát minden magyarnak „hazafias'

1 kötelessége pártolni a társulat mutatványait. S ez a visszaélés a hazafiság csábi tásával itt k űztünk, az ország közepén történik; szemünk láttára, fülünk hallatára ütik a nagy dobot a magyar hazafiság szent nimbusa alatt — németül; nincs senki, aki e ferdeséget szóvá tenné, nem hogy érdemszerint büntetné. Tehát a külföldi élősködőknek, sőt a hazaiaknak is megongodünk minden csalást önmagunkkal szemben, csak a hazafiság leplét vonják ámításaikra ? El sem képzelhető külföldön az ilyen visszaélés, csak nálunk; ismeri jól a német, a cseh azt a gyöngeségünket, hogy ha hazafiságunkra hivatkozik, befogadjuk hamis portékáját, sőt ezt még érdemének rójja föl. Az egészben az a legszomorúbb, hogy felülünk neki s nem látjuk át együgyű ravaszságát. Nem is szólok azon visszaélésekről, melyeket a hazafiság címén a külföldön követnek el a mi kizsákmányolásunkra. Széles területen s minden irányban megkezdtük a hazai ipartermékek pártolását s a külföldiek kiküszöbölését; a német odakint nem lármázik, csak a gyújtó pakliját nemzeti szinben, magyar történeti hős alakjával s magyar fölírassál látja el, beküldi hozzánk ós mi örömmel vásároljuk a linzi, augsburgi s más idegen gyártmányú gyújtót, sőt meggyőződésünk szerint hazafias kötelességet teljesítettünk vele. Igy eshetnek meg azok a nagyszabású csalások cipővel, gyújtóval,, jjosztóval, melyek az állam támogatásával s vasúti szállít sra adott kedvezményével árasztják el az országot. Nem csoda. A törvény nem sújtja az ilye i csalót, a közönség'nem törődik vele s a lelketlenek ily módon facsarják a hazafiság áldozatkészségét a maguk zsobébe. Ha rájönnek csalására, megvonják tőle az állami segítséget — ennyi az egész ; pedig aki sok embert kárositott meg csalással, annyiszor nagyobbra kellene ki szabni büntetését, mint egyessel szemben. De hát mindezt a mi társadalmunk nem látja, nem törődik vele s törvényünk csak néhány évszázad múlva fogja sújtani. Igy látnak napvilágot azok a reklámok, hirdetések, melyek külföldi portékát be akarnak erőszakolnia hazafiság pártfogásába ; sőt némelyik, a lapok hirdetéseiben olvashatjuk, egyenesen kiírja, hogy nem is igaz magyar hazafi, aki az ő, természetesen külföldi holmiját nem vásárolja. Sokszor fö.háborodással olvasom a fővárosi lapokbtn az ilyen hangzatos, arcátlan reklámokat, melyek a hazafiság nevét, fogalmát meggyalázzák. A rend őrségnek volna első sorban kötelessége az ilyen ámitókat leleplezni, megbüntetni, ha más törvényünk nem torolja meg visszaéléseiket, do rendőrségünknek ki sebb gondja nagyobb ennél; a magánosoknak csalás utján való megkárosítását számon veszi, de ha ezt a nagyközönséggel szemben teszik, azzal nem törődik. A hazafiság örve alatt minden szabad Ha hazafias pártolás kötelessége cimén akarnak rám sózni valamit, mindig fölháborit ez a vakmerőség. A közönségnek kell védekeznie az ilyen visszaélések ellen s fölszólalnia, üldöznie ; különben gyámoltalanságunkban ma-holnap e'érjük azt az állapotot, hogy a hazafiság szent neve, melyet mindenkinek tiszteletben kell tartania, legbiztosabb oszközo lesz idegen portékák erőszakos eladásának s mi ovakodni fogunk ezután nőin a külföldi gyártmányok vásárlásától, de a magyar hazafiság meggyalázott szent nevétől. Bánkúti B Zoltán. Néhány szó a fogyasztási szövetkezetekről. — Az aradmegyei kereskedők értekezletéhez. Ma Aradon egybeül a megye kereskedelme, hogy szóvá tegye a falvakban működő fogyasztási szövetkezetek üzelmeit, felemelje tiltó szavát azon mozgalmak ellen, melyek a hazai kereskedelem létérdekét támadják meg. — Különös érdeket kölcsönöz az értekezletnek Sándor Pál, országgyűlési képviselő megjelenése, ki tudvalevőleg a házban épen a szövetkezetek kérdésében derekasan exponálta magát. Nem lesz érdektelen tehát, ha ebből az alkalomból kissé jellemezzük a hazai fogyasztási szövetkezetek túlnyomó részének azon káros és veszedelmes működését, mely szerte az országban eddig zavartalanul öli meg a békés polgároknak egymásba vetett hitét, bizodalmát. Ha figyelemmel kísérjük a fogyasztási szövetkezeteknek rohamos szaporodását, első pillanatra azt kell gondolnunk, hogy a népnek ma már nincsen egyébre szüksége, mint falusi szövetkezeti-boltokra, bennök itt-ott az igazgató pappal, ki a hivek lelki szükségletei mellett a házi és konyha szükségleteit is ellátja. Előrebocsájtom, hogy ha ezen mozgalom tényleg azokat az altruiszfcikus célo kat szolgálná, amelyeknek cégére alatt megindult, ugy sehol egy hang sem merülne fel ezen mozgalmak ellen ; mert hiszen a verseny szabad, ez adja meg a kereskedelemnek a lüktető erőt. Tisztességes versenynyel szemben a kereskedelem nem pusztul, hanem izmosodik. De ha figyeljük azokat az eszközöket, melyekkel a fogyasztási szövetkezesek működnek, ugy azt látjuk: hogy ez a konkurrencia nem a tisztességes kereskedelemben megszokott versengés, hanem tisztán politikai nemzetiségi és felekezeti célokat szolgáló intézmény. Nézzünk csak körül vidékenként a szövetkezetek működésein. Ha a felvidéki fogyasztási szövetkezetek dolgait akarjuk jellemezni, ugy egész nyíltan bevallhatjuk, hogy a szövetkezetek egy politikai párt, a néppárt szolgálatában állanak, ezek tisztán felekezeti izgatással csinálják meg az üzleteket, később kész eszközül szolgálnak a képviselőválasztásoknál. Erdélyben a szövetkezetek már inkább a szász nemzetiségi aspirációkatpropagálják. Itt az alföldön is megmételyezi a „szövetkezeti szellem" a derék, józan magyar nép lelkét; számtalan példát hozhatnék fel, miként oltja belé a hitoktató a fajgyűlöletet azért az állítólagos pár forint haszonért, melyet csak Ígérnek, de nem fizethetnek. Térjünk csak át erre a kérdésre is; arra, hogy tulajdonkópen háramlik-e anyagi haszon a népre a szövetkezeti boltokból. Nyugodt lélekkel rá lehet mondani, hogy épen semmi. Amit egy olyan falusi bolt haszonnak provokál, azt felemészti a személyzet, házbér ós egyéb költség. Az üzletvezető ur, ki eddig megelégedett a szerény boltossegód állásaihoz mórt jövedelemmel és állapottal, most megfelelő drága segédszemélyzettel dolgozik és nem nagyon fáj a feje azért, ha az üzletrészek jövedelme nem is emelkedik. Nyilvánvaló dolog, hogy az ilyen szövetkezetek nem a nép érdekéből létesülnek; a nép csupán eszközül szolgál a szövetkezetek e cégére alatt végbevitt különféle politikai üzelmekhez, melyek gyűlölséget, felekezeti sötétséget terjesztenek. Igy támadják meg a kereskedelem létérdekét, megingatják annak az államfentartó osztálynak exisztenciáját, mely eddig minden alkalommal zászlóvivője minden hazafias mozgalomnak, mely szívvel lélekkel hasznos fia ez országnak. Most ébred csak öntudatra a hazai kereskedelem, emidőn már a ház ég a feje felett. Hirlik, hogy a felvidékről 1000 kereskedőből álió küldöttség megy a kormányhoz kérelmezni, ha kell tiltakozni a szövetkezetek üzelmei ellen ós liigyjük, hogy a jog törvény ós igazság érájában nem hagyják pusztulni hazánk vidéki kereskedő osztályát. Ismételjük : a szövetkezeteknek a fal vakon való terjesztésével, a lelkiismeretlen izgatások melegágyát ápoljuk ; ezzel oly erőszakos társadalmi átalakulást létesíthetünk, melynek szülőanyja a felekezeti és politikai sötétség lészen. Spectator. A csabai földvételi pénztár számadása. AZ a nagyszabású birtokvétel, amely jelentős korszakot képez Csaba község történetében, s amelylyel a gróf Trautmannsdorf-fóle 12 ezer hold a község által megvéve, kisebb nagyobb palcellákban egyeseknek elad .tott s amelynek ezen szociális vonatkozáson kivül eléggé nem hangsúlyozható azon birtokpolitikai jelentősége, hogy a gerendási 3000 holdat kitevő uradalom örök időkre elválaszthatlanul Csabához fü zetett, — Békéscsaba község képviselőtes tületének csütörtöki közgyűlésén, az 1901 évi zárószámadás nyomán mindnyájunkbar megnyugvást keltett. A viszontvevök a* esedékessé vált vételárrészleteket, dacáre az évek óta pangó, s már-már válsággal fenyegető közgazdasági viszonyoknak, — csekély kivétellel — pontosan törlesztik. A földvételi pénztár mult évi számadása a következő eredményt tünteti fel: bevétel . . . 949.085 k. 69 f. kiadás 540.647 „ 48 „ maradvány 408.438 k. 21 f. és pedig : kötvényben . . 67.588 k. 50 f. készpénzben . . 340.849 „ 71 „ A pénztár állapotáról különben a kö vetkező mérleg ad minden irányban kielégítő felvilágosítást : I. Vagyon 1. készpénz 2. kötvény . . 3. követelések. 4. ingatlanok . 340.849 k. 71 f. 67.776 „ — „ 68.417 „ 98 „ 17.868 „ - „ összesen 489.911 k. 69 „ II. Teher m. ált. hitelbank köv. 400.000 k. — f. Tiszta vagyon 89.911 k. 69 f.