Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-04-06 / 28. szám

hála kifejezésére az alkalmat meg nem ragadja vala. Jól esett látnunk a magas színvonalú közgyűlés lelkes hangulatából, hogy a képviselőtestület egyhangú határozatának az elismerés, a nagyrabecsülés, a hála és szeretet voltak erkölcsi rugói. Csak magát tisztelte meg Csaba város közönsége, amikor ez érdemes, nagynevű hazafiak országos jelentőségű s a helyi kulturális érdekeket áldásosán felkaroló munkásságát kivánta megtisztelni. A gyűlés lefolyásáról következőkben számol be tudósítónk: Az elnöklő Zsíros András községi biró, rövid üdvözlő szavakkal megnyitja a gyűlést. Korosy László főjegyző előadja, hogy az elöljáróság Varságh Béla ós társai kérelme folytán hivta egybe a mai rendkívüli közgyűlést. Ezek után a következő indítvány terjesztetett elő: Tekintetes Képviselőtestület ! Magyarország közművelődési intézményeinek, nemzeti kultúránknak, a multak kényszerű mulasztását pótolni hivatott fejlesztése és a magyar állameszme szolgálatába való beillesztése, amióta alkotmányos önkormányzatunkat ismét m»gunk intézhetjük, — a haza sorsát intéző nagyjainknak mindig kiváló gondoskodása tárgyát képezte. Bölcsen belátták e jeleseink, hogy ezer éves fenállásunk után csak ugy tarthatjuk meg nemzeti önállóságunkat, a népeknek létért való mind nehezebbé váló küzdelmének nagy versengésében csak ugy maradhatunk meg, ha minden, de különösebben a közművelődés terén is az előrehaladottabb nemzeteket utólórni és azután a szinvonalat megtartani, együtt haladni iparkodunk. A nemzetnek folyton fokozódó áldozatkészségü hozzájárulásával e téren való fejlődésünk ós előrehaladásunk olyan arányokat öltött, oly alkotásokat, intézményeket teremtett meg, amelyek az egész müveit világ által móltányoltatnak, igen gyakran követendő például is szolgálnak ós nekünk immár méltó nemzeti büszkeségünket képezik. Nagynevű elődöknek a nemzeti kultura előbbre vitelében megkezdett alapvető munkájának a folytatását immár több óv óta Magyarország vallás ós közoktatásügyi minisztere, dr. Wlassics Gyula vezeti. Intézi, irányítja e nagy munkát teljes odaadással, nagy tudásának világosságával, lelkes hazaszeretetének teljes melegségével, a nemzeti ideálok elérésére való törekvésében az eszmény kultusza mellett páratlan gyakorlati érzékkel. A nagy arányú fejlődésnek, a nemzet közéletében már is mólyen bevésődő nyomokat hagyó alkotásait az ő nevétől elválasztani nem lehet. Működését az elfogulatlan kortársak osztatlan elismerése kisóri ós méltányolja. Ha ehhez az országos elismeréshez mi is csatlakozunk, csak magunkat tiszteljük meg véle, tisztelt képviselőtestület és egyben a háladatosság kötelességót is teljesítjük, mert hiszen a mi községünkben is a közoktatásügy minden ágazatában mutatkozó nagy haladás, a szellemi világosság terjesztésének annyi megnyílt uj hajléka saját áldozatkészségünk mellett szintén az ő jóakaratú helybenhagyásának támogatásával jött létre. Róvjuk le az elismerésnek és háladatosságnak ezt a tartozását abban a formában, amelyben ez az országnak már igen számos képviselőtestületében megnyilatkozott — tisztelettel indítványozom, válaszszuk meg dr. Wlassics Gyula vallás és közoktatáságyi miniszter urat Békéscsaba községe díszpolgárává. Békéscsaba, 1902. ápr. l-jén. Varságh Béla, községi képviselő. A. felolvasott indítványt a képviselőtestület kitörő lelkesedéssel, szűnni nem akaró éljenzéssel fog dta. x Majd szólásra emelkedett Varságh I Béla, az indítvány benyújtója, s ékes sza| vakkal a következő beszédet intézte a kép• viselőtestület: Érzelmi motívumokon alapuló, tisztelettel beterjesztett indítványomban benfoglaltatnak azon indokok, melyek annak benyújtására ösztönöztek ; ezeknek bővebb fejtegetése alól felment az önök jóakaró helyeslése, de ezenkívül még inkább felmentettnek érzem magamat az által, hogy ebben a képviselőtestületben a hányszor és pedig igen gyakran arról volt szó, hogy a nemzeti közművelődés oltárára mi is áldozzunk, meghoztuu áldozatainkat mindig teljes egyértelműséggel, meghoztuk súlyos terhek elvállalásával olyan arányokban, a melyeket szerénytelenség nélkül méltánylást érdemlőknek mondhatunk, ós a melyek ezt a méltánylást el is nyerték Megnyertük a legilletékesebb helyen, a magyar közokbatásűgyi kormí:iynál, a melynek vezére gyengeségünk támogatására mindég teljes jáakarattal ós készséggel jött segítségünkre az állam hatalmas eszközeivel. Igy jöhetett létre a diszes főgimnázium, igy fejlődött államivá a községi polgári leányiskola, keletkezett a polgári fiúiskola, a 6—6 osztályú fiu és leány iskola, erzsóbethelyi, gazdasági ismétlő, ipariskola ós a többi hajléka a szellemi előrehaladás és világosság terjesztésének, melyeknek nemzedékekre kiható áldásos működése immár biztosítva ós folyamatban van. Magyarország kultuszminisztere Wlassics Gyulának a segitő keze mindezen intézményeink megalkotásánál velünk működött, támogatott, erőt adott. Ma, amikor nem ujabb áldozatokról, hanem csak arról van szó tisztelt képviselőtestület, hogy a magyar közművelődés ügye ezen lelkes intézője működése iránt országosan megnyilatkozó elismerés koszorújába mi is belefonjuk a háladatosságunk szerény virágát, apellálok azon harmonikus együttérzésre, amely közöttünk a közmivelődós minden kérdésében ós igy az e téren szerzett hazafias érdemek megbecsülni Most erős, férfias hang szólalt meg a tisztáson ós egyszerre megszűnt a deákok lármája, nótázása, mint mikor karvaly suhan el a sövényen zsinatoló veróbcsapat felett. — Az igazgató ur beszól ! — Súgta anyánk. Mikor az igazgató beszédjót befejezve azt mondta, hogy: most harsogjon a zene, járjon a tánc, tüzes nótára gyújtott a cigány ; vig kurjongatástól, csengő leánykacajtól lett hangos az erdő, ugy, hogy még a fűzfa odújában szundikáló kuvikbagoly is felébredt, és ijedten nézett ki odújából. Késő éjszakáig szólt a. zene, még félálomban is hallottam a nótát : — Cserebogár, sárga cserebogár . . . Mult az idő. Midőn kipattant a vadrózsa bimbója, már anyányiak voltunk ; ós örültem, mikor egy este azt mondta anyánk: — Gyermekeim, már eléggé megerősödtetek, holnap reggel kirepültök a fészekből. Oh, hogy izegtünk-mozogtunk egész éjjel, mily türelmetlenül lestük a várvavárt pillanatot, mely oly boldog, emlékezetes időpontja a madáróletnek. Hej, de mikor megláttuk magunk alatt a mélységet — igaz, hogy csak két arasznyira volt a fészek a földtől, de hát nekünk az is isszonyu volt — oda volt a bátorság, mindegyik ijedten húzódott hátra és csak a másikat biztatta. Végre is anyánk szó nélkül sorba kidobált bennünket a fészekből, ugy hogy időnk se volt megijedni, már a földön találtuk magunkat! Eleinte csak a földön mertünk szökdécselni, de lassan-lassan megjött a bátorságunk, nemsokára ágról-ágra ugráltunk, majd egyik bokortól a másikig is elmerészkedtünk. Persze anyánk minden lépé sünkre vigyázott ós folyton gyámolított, oktatott. A pródaszerzós megtanulása már nehezen ment. Mennyit vesződött velünk anyánk, mig megtanított rá, hogy hol micsoda bogár tartózkodik. Hát még a megtalált zsákmányt elfogni, ahhoz kellett csak ügyesség, meg gyakorlat. Sokszor megesett, hogy egyszerre négyen is utána kaptunk a faleveleken futó póknak, mégse fogtuk meg, mindengyikünk rossz helyre kapott csőrével s a pók vigan szaladt tovább. Szüleink önfeláldozó szeretete nélkül éhen pusztultunk volna ! Jó ideig még visszajártunk éjszakára az édes otthonba, de mikor már teljesen megerősödtünk, — no meg a fészek is rozzant állapotka került — kezdtünk elmaradozni ós összebújva megháltunk akármely sürü lomb alatt. Egy reggel a szellő egy sárga levelet sodort le a nyárfáról. Engem hideg borzongás futott át s az elmúlás fájdalmas sejtelme, a halál sötét gondolata lepett el. E perctől valami különös nyugtalanság gyötört. Ez az érzés folyton növekedett ós arra késztetett, hogy napi kóborlásom területét mindinkább kiterjesszem. Pedig bőven volt eledel, meleg is volt még. Végre egy délután, mikor fáradtan jöttem haza a halásztelki füzesberekből, nem tudtam megállani, sírva borultam anyám kebelére és szivemre mutattam: — Valami ugy fáj itt benn, és nem tudom mi. Az édes anya megértette panaszomat és igy szólt: — Gyermekeim, kövessétek szivetek titkos sugallatát és induljatok a nagy útra, mert nemsokára itt a tél. Elhangzott a búcsúszó és én négy testvéremmel felemelkedtem a magasba. Mohón szíttam magamba a friss levegőt, olyan pehelykönnyünek, erősnek éreztem magam mikor szóigyorsasággal szeltem a világűrt. Mindinkább sötétedett. Mikor utoljára t -kintettem hátra, már csak halvány árnyakként tűntek tel a nagy nyárfák ; ugy tetszett, mintha integettek volna, hogy menjek vissza Es összeszorult tudásában is mindig meg volt — ós tisztelettel kérem indítványom szíves elfogadását. Sokszoros éljenzés szakította meg a szép beszédet, melynek befejezésekor a lelkesedés tetőfokra hágott ; folytonos éljenzés közben jelentette ki az elnöklő biró, hogy Wlassics Gyula kultuszminisztert Csaba város közönsége a város díszpolgárává egyhangúlag megválasztotta. Korosy főjegyző ezekután felolvassa a bejelentett másik indítványt, mely következőkép hangzott : Mólyen tisztelt Képviselőtestület! Magyarországnak kevés községe dicsekedhet a közművelődés terén oly rohamos haladással, mint Békéscsaba. Kulturális intézményeink díszére válnék akárhány nagyobb, gazdagabb városnak ós késő nemzedékeink is áldani fogják azt a kezet, azt a szivet, mely városunkban kulturális intézményeinket, a kulturális haladás oly számos s hatalmas tényezőjét megteremtette. Zsilinssky Mihály, városunk szülötte s jelenleg országgyűlési képviselője és az ország kultuszminiszteri államtitkárja, több mint negyven éve szenteli magas tudományát s melegen szerető szivét polgártársai mivelődósónek előmozdítására. Erőm elégtelen arra, hogy e téren elért országos érdemeit kellően méltathassam — de mi, Békéscsaba község polgárai, mindnyájan közvetlenül, hogy ugy mondjam, kézzelfoghatóan látjuk és élvezzük munkásságának áldásos eredményét. Tudom, hogy más tényezők is közreműködtek az ő munkássága mellett, de ösmerjük őt mindnyájan s tudjuk azt, hogy az ő lankadatlan buzgalma és szülővárosa iránt érzett, soha nem szűnő meleg szeretete nélkül nem volnánk mai szerencsés helyzetünkben. Az eredmények mutatják, hogy a negyven évet meghaladó munkássága közben soha sem szűnt meg szülővárosa javára dolgozni ós ez eredmények keltették fel e város minden polgárában városunk nagy szülöttje iránti soha nem szűnő hála érzetét. Azt hiszem mindnyájunk előtt kedves kötelességet teljesítek, a midőn módot keresek arra, hogy városunk nagy szülöttje iránt érzett hálánkat méltóan s önmagunkat is megtisztelő módon kifejezést adhassunk. E kötelességem érzetében terjesztem a mólyen tisztelt képviselőtestület elé azon indítványomat, hogy méltóságos dr. Zsilinszky Mihály kultuszminiszteri államtitkár s Békéscsaba országgyűlési képviselője, Békéscsaba nagyközség díszpolgárává választassák. Békéscsaba, 1902. április 1. Tisztelettel: dr. Sailer Vilmos. Az általánosan tiszcelt, közbecsülében ós szeretetben álló államférfiú iránti lelkes hangulat hatalmas éljenekben s tapsviharban nyilatkozott, amikor elhangzott az indítvány utolsó szava; a képviselőtestület egyeteme ez érzelmekben egygyó olvadt s az indítványozó dr. Sailer Vilmos ügyvéd rövid lelkesítő szavai után kimondták a határozatot, melylyel Zsilinszky Mihályt a város egyhangúlag megválasztott díszpolgárának jelentették ki. A nagynevű államférfiak, akiknek a díszpolgári okleveleket annak idején küldöttség fogja kézbesíteni, a megválasztatásról táviratilag értesíttettek. Ezek után a közgyűlés lelkes hangulatban 11 óra felé széjjel oszlott. a szivem. Feljött a hold, beezüstözve a folyók kanyaró szalagjait. Nem volt egyikünk se beszédes kedvrben, csak szálltunk, szálldogáltunk. (Vége követkízik.) A pusztító kór ellen. A József főherceg szanatórium egyesület igazgató tanácsának gyűlése. Az a nagyszabású tevékenység, melyet vármegyénk lelkes főispánja a tüdő vészes betegek érdekében, mint kezdeményező, s mint a nópszanatóriumok ügyének hazánkban első zászlóvivője, odaadással, nagy buzgalommal, kitartó erélylyel fejt ki, máris igen kedvező eredményeket mutat. Voltak egyesek, akik e nagyjelentőségű mozgalmat a zászlóbontás idején kétkedéssel fogadták ; ma már e kételyek eloszlottak. El kell hogy oszoljanak, mert az eddig elért eredmények csalhatlan bizonyságai annak, hogy a megkezdett munka már nem is messze jövőben megtermi áldásos gyümölcseit. A József főherceg szanatórium egyesület igazgató-választmánya e hó 4-ón, Gyulán, a vármegyei szókház tanácstermében gyűlést tartott, melynek lefolyását kiküldött tudósítónk a következőkben jelenti: Jelenvoltak dr. Lukács György vármegyei főispán elnöklete alatt: dr. Z ö 1 d y János alelnök, Bertóthy Isván ós Katzvinszky János jegyzők, S c h m i d t Iván pénztárnok, D u b á ny i Imre ellenőr, Frauenhoffer Vilmos, az országos meteorologiai ós földmágnessógi intézet kiküldöttje, Csák György kir. tanácsos, pónzügyigazgató, Szarvass y .arzén, a folyammérnöki hivatal főnöke, dr. Hajnal Albert, dr. Kun Pál, Kiss László, V a r s á g h Béla, dr. Reisz Miksa, dr. Eis 1 er Vilmos, dr. Kovács Károly, dr. M á r ky János, W e i s z Mór és dr. Bodoky Zoltán Gyula város országgyűlési képviselője. Dr. Lukács György elnöklő főispán, szívélyes szavakkal üdvözölte az igazgató tanácsot ; bemutatja Frauenh offer Vilmost, az országos meteorologiai ós töldmágnessógi intézet kiküldöttjét. Ezután bejelenti a főispán, hogy József kir. herceg az egyesület védnökségét elfogadta ; az erről szóló magas kézirat felolvastatott. Hódolattal vette tudomásul az igazgatótanács, hogy ő cs. ós ap. királyi felsége az egylet kiküldötteit kegyesen fogadta, s a házi és családi pénztárból 10000 koronás alapítványt tett. A tiszteletbeli elnökül megválasztott gróf A 1 m á s s y Dénes ós dr. Korányi Frigyes tiszteletbeli tag köszönő levelét az igazgató tanács tudomásul vette, valamint az elnök azon bejelentését is, hogy özv. gróf A 1 m á s s y Kálmánná szül. gróf W enckheim Mária ós gróf Wenckheim Frigyesné szül. gróf Wenckheim Krisztina a tiszteletbeli elnöknői tisztet elfogadták S c h m i d t Iván egyleti pénztárnok elő terjeszti az egyesület mult évi pénztári állapotáról szóló jelentését, ame'y szerint az egyesületnek van 8 ágy alapi tó tagja : ő cs. ós kir. Felsége, gróf Almásy Dénes ós Bókósvármegye közönsége; 6 alapitó tagja: özv. gróf Almássy Kálmánná, gróf Károlyi Tibor, dr. Schlauch Lőrinc bíboros püspök, özv. id. báró Wodianer Albertnó, gróf Bolza Pál és Csanádvárrnegye közönsége, továbbá 216 rendes ós 194 rendkívüli tag. A befizetett tagsági dijak összege "22,059 kor. 29 fill., melyben gróf Károlyi Sándornó 1000 kor. s egy anonim 500 kor. adománya is benfoglaltatik; hátrálókos alapítványi ós tagsági dijak, melyeknek befizetése a közel jövőben várható : 33504 kor. Ezek szerint az egylet mai vagyona 55,563 kor. 29 fill.; az egylet pénzeit a Békósvármegyei- ós Gyula vidéki Takarékpénztár kezeli s a nemes célra való tekintettel 5°/

0-kal kamatoztatja. Elnök bejelenti, hogy B o b u 1 a János műépítész a majdan emelendő szanatóriumépületek terveit teljesen díjtalanul hajlandó elkészíteni; C z i g 1 e r Győző műegyetemi tanár pedig, aki az Erzsébet-szanatóriumot építette s higiénikus építkezések szempontjából elsőrendű európai szaktekintély, békésmegyei származása folytán hajlandó az építkezéseket önköltségen teljesíteni. Mindkét ajánlkozást az igazgató-tanács hálás köszönettel veszi tudomásul. Felkéri a főispán az igazgató-tanács orvos tagjait, hogy tanulmányozás céljából keressék fel az Erzsébet-szanatóriumot, ahol őket dr. Korányi Frigyes egyet, tanár ós dr. K u t h y Dezső igazgató, egyetemi magántanár a legkészebb örömmel fogják kalauzolni. Dr. Lukács György elnöklő főispán indítványára elhatározta az igazgató-tanács, hogy felkéri a fővárosi Erzsébet-szanatórium egyletet, hogy a vidéken már megalakult s szervezés alatt álló szanatórium-egyleteket tömörítse egy közös országos szervezetté, hogy a humanitárius magasztos célok, a gyakori közös érintkezés, eszmeváltás, különösen az e tekintetben már nagy tapasztalatokkal biró fővárosi központ tanácsa folytán közvetlenebbül elérhetők legyenek. Majd ékes szavakkal kifejti a főispán azt a legközelebbi feladatot, mely a Józsefföherceg-szanatóriumra vár. Kettős ez a feladat; egyrészről az eszmének szóles körben propagandát csinálni, s tőkét gyűjteni, másrészről tudományos előkészületek után megfelelő elhelyezésről gondoskodni. Az egyesület a propagandacsinálás ós tőkegyűjtés munkáját már eddig is nagy készültséggel s kitartó erélylyel teljesiti; de a tudományos előkészületek s a hely megválasztásának munkáját sem lehet immár halogatni. Erre nézve megadja a direktívákat dr. K u t h y Dezső tanárnak következő levele: Tudjuk, miszerint az alpesi vagy subalpin, sőt egyáltalán a hegyvidéki klima sem szükséges követelmény tüdővósz szanatóriumi gyógyitásához. A tengerszin feletti magasság nem mint ilyen szokta javítani az eredményeket, hanem csak közvetett uton az által, hogy minél feljebb megyünk, annál ritkább a mi északi szélességi fokaink alatt az emberlakás, annál kevósbbó sürü a népesség, kisebb az ipar s ezzel a porfejlődós, ipari ártalmak ós az egyikrőlegyikre történő fertőzés alkalma kevesbbedik. Síkföldi szanatóriumok is jó eredményt adnak, ha meg vannak a következő sajátságaik: 1. Szennyezetlen talaj, mely lehetőleg kevés por-képződóst enged, vagy eléggé elvonultan áll a tömeges emberlakásoktól (városok), nagyobb közlekedési vonalaktól ahoz, hogy mesterségesen felkavart portól minél inkább óva legyen. 2. Bőséges jó viz, mert a szanatórium a tisztaság temploma kell, hogy legyen. A vízkára, mely nélkül a szanatóriumi kezelés béna harcos volna, maga is jelentékeny vízmennyiséget igényel s még inkább a